Bókkon Tamás: Monte-Carlon át Katalóniába – Franciaország, Spanyolország – 2009



Bókkon Tamás: Monte-Carlon át Katalóniába – Franciaország, Spanyolország – 2009



Monstre autós kirándulás sok információval az utazásról és a látnivalókról, jó fotókkal


Szeptember első hetére sikerült egy olcsó apartmant lefoglalni a spanyolországi Katalónia Costa Dorada tengerpartján.
Hétköznap hajnali kettőkor indultunk Ausztria irányába, mert arra került legkevesebbe a pályadíj. A határig nem történt semmi, ám az osztrák határőrök meglepő módon elkérték az iratainkat, és kb. öt percig vizsgálták. Innen egyenesen mentünk Graz, majd Klagenfurt irányában. Első megállónk a Wörth-i tónál volt, ahol megreggeliztünk.



A pihenő után irány Olaszország. A határt szinte észre sem vettük. Itt megállni csak az autópálya-kapuknál kell. Ha az ember Olaszországban autózik, fizetni csak akkor kell, ha lehajt a pályáról. Mi Genova irányába vettük az utat, mert utána kb. 70 kilométerrel tovább Savonában volt szállásunk foglalva a Camping Charliban. Útközben egy meglepetés ért bennünket. Annak ellenére, hogy indulás előtt frissítettem a GPS-t, a Velencét elkerülő autópálya szerinte nem létezett. A kétszer háromsávos autópályán haladva folyamatosan újratervezett, ezért nem árt a táblákat is figyelni.
Kora délután értünk Savonába. Kis keresgélés után megtaláltuk a kétcsillagos campinget.
A két szobás bungalónak hirdetett faháznak volt egy kis előtere egy kétajtós szekrénnyel, hűtővel, gáztűzhellyel, mosogatóval. A hálószoba pedig egy 2 x 3 méteres helyiség két darab emeletes vasággyal.








A bungalók kívül és belü


Annak ellenére, hogy eredetileg két éjszakát terveztünk itt eltölteni, úgy gondoltuk, itt egy is elég, és másnap megyünk tovább. Aznap délután még a városban is körülnéztünk, de nem láttunk semmi olyant, ami esetleg marasztalt volna. A camping strandjához is csak egy keskeny átjárón lehetett lejutni, és a tisztaság is kívánnivalót hagyott maga után. Közvetlen a bungalónk végében volt a vasúti töltés, ahol egész éjjel folyamatosan jártak a vonatok. Minden elhaladó vonatnál automatikusan behúztuk a lábunkat. A fürdő épültben volt angol és taposós WC is, de fürdéshez csak hideg víz.


2. nap
Reggel összepakoltunk és indulás tovább. A camping recepcióján meg sem lepődtek, hogy nem maradunk még egy éjszakát.



Úgy döntöttünk, hogy, mivel úgy is be volt tervezve, megnézzük Monte-Carlót, most már sietnünk sem kell mert nyertünk egy napot. Megállnunk most is csak a fizetőkapuknál kellett. Franciaországban az első három kapu önkiszolgáló volt. Ki volt írva, hogy mennyit kell fizetni, és ezt az összeget egy lefelé szűkülő fém kosárba kellett dobni. Csak amikor a gép megszámolta a pénzt akkor emelkedett fel a sorompó. Érdemes előre előkészíteni a 2-2,5 eurót. A többi kapunál, belépéskor kaptunk egy kártyát és időnként volt egy másik kapu, ahol fizetni kellett. Megjegyzem, az egész kirándulás során Franciaországban a legdrágább az útdíj. Az alagutakról nem beszéltem, mert minden országban annyi van, hogy csak egy ideig próbáltuk számolni.


Még Franciaország területén, a Monte-Carlói hegyoldalban van egy Eze nevű kisváros, amit érdemes megnézni, és úgy tudom része a világörökségnek is. Pontosabban, mivelhogy több hasonló nevű település van egymás közelében Eze Village-t kell keresni. Itt már látszik a gazdagság. Nagyon kis területen dimbes-dombos szűk sikátorokban üzletek éttermek, a hegy tetején pedig egy templom, aminek a parkjából gyönyörű kilátás nyílik a Monte-Carlói öbölre.
Egy magáningatlant láttunk csupán. Ennek a kertjében állt egy fekete sport Mercedes, egy fehér és egy fekete Rolls-Royce. Mindezek ellenére a többihez képest aránylag olcsón sikerült tankolnunk.

 







Eze Village


Innen lecsorogtunk a tengerpartra. Kis keresgélés után találtunk egy parkolóházat Monte-Carlo központjában, bár az egész nem nagyobb mint egy komolyabb városközpont. A parkolóház volt a legbiztonságosabb hely, mert egyébként nagyon szigorúak a parkolási szabályok. A parkoló fölött volt egy nagyobb tér valami kultúrközponttal, ahol éppen egy orvos kongresszus volt. Mellette a tengerparton a bajnokok sétánya (champions promenade), ahol sok híres régi és mai focistának volt a láblenyomata és aláírása bronzba öntve. Többek közt Platini, Maradona, és akinek nagyon örültünk, Puskás Ferenc.
Innen a jacht kikötő mellett elsétálva a Kaszinó felé vettük az irányt. Közben elsétáltunk néhány olyan üzlet mellett, ami a világ legdrágább márkáit árulják: Prada, Gucci, Cartier. A Kaszinó előtt lefényképezkedtünk néhány olyan autó előtt, amit itthon nem is nagyon látunk.
Mercedesből is csak a cabrio és az old-timer az elfogadott. A kaszinónak csak az előterébe sikerült bejutni, de ez is nagy élmény volt. Még ha szoborba öntve is, de, sikerült találkozni Fortuna istenasszonnyal.




A Kaszinó bejárata – és belseje


Nem vagyok egy nagy F-1 rajongó, de ha tehetem, megnézem a versenyeket, és tudom, hogy itt a városban is van egy futam. Odafelé még fel sem tűnt, hogy ugyanabban a hajtűkanyarban autózok, mint Raikönen, Massa, vagy Baricello, de a városból kifelé jövet már ezzel a tudattal hajtottunk át az alagúton.



Erre a napra nem volt előre lefoglalt szállásunk. Nem akartunk tengerparti városban keresni, ezért úgy gondoltuk, hogy Avignon, vagy Montpellier lenne jó megoldás. Először úgy gondoltuk, hogy egy darabig megpróbáljuk elkerülni az autópályát, és így közvetlen a tengerparti úton mehetünk, ami látványnak nagyon szép, csak nagyon lelassít bennünket. Ez után elég sok időbe telt már az is, hogy Cannes-on átverekedjük magunkat. Ha nincs GPS talán még most is ott keveregnénk.



Közben eldőlt hogy Avignont nézzük meg először. Itt viszont a gép által ajánlott szállások közül az első már régen megszűnhetett, a második, harmadik pedig rettentően drága volt. Éppen kezdtük volna feladni, amikor az út mellett megláttunk egy olcsó szállodát, ahol reggelivel együtt volt egy kétágyas szoba 45 euróért.
Eddig nem sok jót hallottam a franciákról, de ebben a szállodában kellemesen csalódtam bennük. Mielőtt bejelentkeztünk volna, a recepciós megmutatta, hogy milyen szobák közül választhatunk. Később a prospektusokból kiderült, hogy egy francia-belga szállodalánc egyik tagja.
Nagyon kellemes tiszta szobák voltak zuhanyzóval WC-vel, így végre rendesen le tudtunk fürödni is két nap után. Nekem személy szerint egy gondom volt. Egész éjjel rezgett zörgött valami. Reggel mikor világosban is megnéztem kívülről az épületet, akkor láttam, hogy a szálloda reklám állványa pont a mi szobánk falához volt rögzítve, és ezt fújta egész éjjel a szél.


3. nap
Reggeli után szintén nagyon kedves volt a nappalos recepciós is, mert úgy igazított útba bennünket, hogy én beírtam a GPS-be, hogy Avignon, és arra a kérdésemre, hogy “historic center”, beütötte a többi szükséges adatot, így a városszéli szállodából könnyedén bejutottunk a történelmi városközpontba. Itt nagy nehezen találtunk parkolóhelyet is. Igaz még városfalon belül, de nem közvetlen a központban. Beprogramoztam az autó helyét, hátha így majd könnyebben visszatalálunk, de mint később kiderült a gyalogos útvonaltervezés nem működik úgy ahogy szerettük volna, és a belvárosba kirakott térkép is fordítva volt. Szintén magas épületek, szűk sikátorok, keskeny utcák. Mivel még reggel volt, gondoltuk iszunk egy kávét, de az első helyen, ahol már szépen meg is volt terítve, annak ellenére, hogy kávézónak volt írva, közölték velünk, hogy nem árulnak kávét. Egy másik kávézó teraszán tudtunk leülni, ott kiszolgáltak bennünket. Még csak szeptember eleje volt ugyan, de kellettek a pulóverek.
Kávé után elindultunk felfedezni a várost. A fő tér itt is nagy volt a keskeny utcák után. Nagy, városházának kinéző épület, vele szemben a katedrális, aminek az egyik tornyán egy legalább öt méter magas – szerintem – színarany madonna (jobb oldali kép). A templom mellett szép park kilátóval és alátámasztott kidőlni készülő fákkal. Érdekes módon egész Avignont körbeöleli egy folyó. Még itt a parkban volt egy kisebb kilátó és egy kis aranyhalas tó.


Avignoni képek


Avignoni képek


Avignon


A városból kifelé ismét a közlekedési táblákra kellett hagyatkoznunk, mert az irányító gépezet ismét összekeveredett. Eszerint olyan helyen mentünk át a folyón ahol nem is volt híd.
Irány Spanyolország. Még néhány helyen fizettünk pályadíjat, és Franciaország utolsó pihenőhelyén még megálltunk egyet. Jó lenne, ha a magyar autópályák mellett legalább fele ennyire lennének kulturáltak a pihenőhelyek. A spanyol határ után az egyetlen változás, hogy itt már csak 120 km/ó a megengedett sebesség. Késő délután érkeztünk a la pinedai utazási irodába, ahol 60 euró kaució ellenében átvehettük az apartman kulcsát. Pozitív meglepetés volt, hogy a zárt parkolóért már nem kellett fizetni, mert már utószezon volt. Fő szezonban ez napi 8 euró.


 



Spanyolország – Portugália – Andorra az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése



Az apartman meglepetésünkre olyan volt, mint amilyennek ígérték. Négy személy részére, két hálószoba, kis előtér, fürdő WC-vel, nagy nappali, ahonnét a tengerre néző terasz nyílt, és egy jól felszerelt konyha. Hűtő fagyasztóval, villanytűzhely, mosogató, és meglepetésre egy mosógép. Ezt ki is használtuk, és alig hoztunk haza szennyest. Maga az épület egy 6 emeletes 3 lépcsőházas épület, aminek a harmadik emeletén volt a mi szállásunk. Az épületet csak egy kétsávos út választotta el a homokos tengerparttól, a teljes földszintet, pedig egy élelmiszerbolt foglalta el.


4. nap
Nagyon nehéz volt beosztani a rendelkezésre álló rövid időt, hogy nyaraljunk és kiránduljunk is, ezért úgy döntöttünk, hogy délelőtt strandolunk, délután pedig ellátogattunk a legközelebbi városba, Tarragonába. Itt találkoztam először olyan többsávos körforgalommal ahol a körforgalmon belül is vannak közlekedési lámpák. Egy kis mellékutcában tudtunk parkolni. Innen gyalog indultunk el felfedezni a várost. A fő utca itt is a barcelonai Ramblahoz hasonlóan kétszer két sávos, az oda-vissza sávok között pedig van egy széles sétálóutca, ahol több szobor is van. A leghíresebb az embertorony, amit sajnos csak az autóból láttunk Ez az út megy végig majdnem a tengerpartig. A tengerig nem is tudom, hogy lehetett volna eljutni, mert itt ment végig a vasútvonal, ezért ezzel nem is próbálkoztunk. Az út végétől balra indulva kb. kétszáz méterre volt a helyi amfiteátrum romja. Innen visszafelé indulva találtuk az óvárost, ahol a templom előtt volt egy kirakodóvásár.


Tarragona amfiteátrum


Tarragona amfiteátrum


Tarragona - az egyetem


Tarragona – az egyetem előtt


Tarragona nevezetessége még a majdnem teljesen épen maradt római kori vízvezeték. Mivel sajnos nem a legjobban van kitáblázva kétszer is elmentünk mellette, mire megtaláltuk a bejáratot. Itt az információs táblák szerint többféle hosszúságú túrák közül lehet választani. Mi a legrövidebbet választottuk, mert csak a legközelebbi legnagyobb építményt akartuk megnézni. Aki valamelyik hosszabb túrára indulna el, ajánlatos megfelelő túracipőről gondoskodni. Annak ellenére, hogy éppen felújították és nem tudtunk elég közel menni, így is egy nagy élmény volt egy ilyen közel kétezer éves építmény közelében lenni.


Tarragona - római kori vízvezeték


Római kori vízvezeték


Visszamentünk a szállásra, ahonnét vacsora után lementünk a partra, megnézni az esti nyüzsgést. Végig a parton sétány van mindenféle árusokkal, éttermekkel, bárokkal, ajándékboltokkal több kilométeren keresztül. Volt a közelünkben egy kis park, szökőkúttal, ami egymás után különböző színekkel volt megvilágítva. Itt játszott valami kis helyi zenekar igazi spanyol (vagy katalán zenét).


Tarragona - a szökőkút este


Tarragona – a szökőkút este


5. nap
Erre a napra egy hosszabb kirándulást terveztünk Zaragozába, ami kb.120 Km. Azért akartunk oda menni, mert a csapatunkban volt egy liszt érzékeny, és tudtuk, hogy onnan származik nagyon sok Magyarországon is árult élelmiszer. Útközben itt is, mint Olasz-, vagy Franciaországban az autópálya mellett lévő Autógrill nevű pihenőnél érdemes megállni.



Spanyolország az Útikalauzban nagyobb térképen


 városban megint nagy hasznát vettük a GPS-nek, mert egyenesen be tudtunk menni a központba. A történelmi belváros fő tere alatt van egy több szintes parkolóház, ahol biztonságosan lehet parkolni aránylag olcsón. Innen feljőve rögtön a szemünk elé tárult a katedrális, ami egy akkora építmény, hogy a fényképre is csak keresztben fért el. Ez egy olyan hét hajós templom, aminél nekem meglepetésnek számított, hogy az építmény közepén van az oltár, és akár mise közben is körbejárható lenne. Eddig a Vatikáni Szent Péter bazilika után én ezt a templomot találtam legszebbnek.


Zaragoza


Zaragoza


Itt is körbejártuk a belvárost. A szokásos keskeny utcák mellett feltűnő, hogy a fő utcán végignézve, a templom oldalán lévő Oszlopos Madonnát” ábrázoló alabástrom domborműre lehet rálátni.
Kis sétánk után kerestünk egy nagyobb élelmiszer áruházat, hogy eredeti célunknak megfelelően gluténmentes termékeket keressünk. Ezeknek egy külön polc volt fenntartva. A szokásos liszteken, süteményporokon, száraz- és édes tésztákon kívül, volt még egy dolog, ami gondolom, inkább a férfiakat érdekelheti inkább. Több féle gluténmentes sört is árultak. Magyarországon ismereteim szerint, csak egy félét lehet kapni időnként.


6. nap
Erre a napra csak strandolást terveztünk. A szállásunktól csak egy úton kellett átmenni a partig, így bármikor két perc alatt “haza” tudtunk szaladni. Itt egy több kilométeren elnyúló finom homokos, lassan mélyülő tengerpart van. Mi ennek az elején voltunk, ahol még nem volt olyan nagy tömeg, de mindenki talált magának elegendő helyet máshol is. 100-200 méterenként voltak a zuhanyzók, és egy “magaslesről” folyamatosan figyelték a vizet a parti mentők.
Görögországgal ellentétben, ahol csak az építményeket láttuk, itt mindig volt is fönt mentős.
Amit viszont eddig még sehol sem láttam, a mentőszemélyzet egy erre kialakított kocsin vitt be a vízbe egy mozgáskorlátozott személyt. La Pineda jellegzetessége a “vasfák”. A parton két helyen is fémből készült stilizált fák vannak.


7. nap
Ma szerettük volna magunk elkészíteni a helyi specialitást, a paellat, amit egyébként nagyon sokféleképen el lehet készíteni, mivel csak egy fűszeres rizsbe kevernek különböző dolgokat, pl. halas-, zöldséges-, disznó-, vagy bárányhúsos paella. A nevét az ehhez használt öntöttvas edényről kapta. Mi, ha már a tengerparton vagyunk, halas paellát szerettünk volna csinálni. A szállásunktól néhány kilométerre volt egy kis halászfalu Cambrils. Sajnos az időzítés nem a legjobban sikerült, mivel kedd volt, a halas boltok pedig csak hétfőn, szerdán, pénteken kaptak friss árut a helyi halászoktól.
Ha már itt voltunk, körülnéztünk a kikötőben, ahol sorban álltak a kisebb-nagyobb halászhajók. A látvány festői volt, csak a kiterített halászhálók “illata” rontotta az élvezetet. Ennek a településnek a jellegzetessége a kikötő melletti körforgalomban egy szintén fémből készült vitorla, és a smaragd bolt, ahol a smaragd bányászatát bemutató kiállítás mellett, mindenféle ebből készült ékszert meg lehet vásárolni. Bementünk még egy borszaküzletbe, ahol a palackozott borok mellett, fahordókból is lehetett kimért bort venni. Ez inkább csak tájékozódásra volt jó, hogy melyek a helyi jobb minőségű borok, de megvenni érdemesebb a szupermarketekben. Ezután még megnéztük a helyi piacot, ami semmiben nem különbözik bármelyiktől. Ruha, cipő. táska, de sehol egy hely ahol az ember esetleg meg tudna inni valamit.









Cambrils


8. nap
Ma ismét Cambrils. Gyorsan meg is találtuk az utcát, ahol több friss halat áruló üzlet is volt.
Hármat-négyet megnéztünk, és bár nem sok különbség volt köztük, kiválasztottuk a nekünk legszimpatikusabbat. A kb. 15 méter hosszú üzletben végigfutó pulton minden tálcában más tengeri herkentyűt árultak. Minden vevő vett egy tálcát és egy fóliakesztyűt, saját maga pakolta meg a mindenfélével, amit a pénztár előtt külön-külön lemértek, és beáraztak.
Annyira friss volt az áru, hogy némelyik még mozgott. Az egész halakat kérésre megtisztították, és kifilézték, ennek ellenére nem éreztünk erős halszagot.
A lányok így ma el tudták készíteni a halas paellát zöldségekkel. Én személy szerint örültem, hogy a rákot külön sütötték meg, mert lehet, hogy ez egy ínyencség, de nekem inkább csak macera. A délutáni program az előző naphoz hasonlóan fürdés, hogy meg legyen a megfelelő egyensúly.



A sétányunk este


9. nap
Barcelona. Mivel csak 70 Km. Szándékosan úgy állítottuk a GPS-t, hogy kerülje az autópályákat. Így több spanyol kisvároson keresztül autóztunk át, amik mind nagyon egyszerűek és tiszták voltak. Mindegyik elején, és végén körforgalom, amiben a településre jellemző alkotás volt. Kapu, szobor, szökőkút, vagy egyszerűen csak a település neve kirakva virágokból.
Barcelonában, aki teheti, lehetőleg minél kevesebbet autózzon. Mint Budapesten kívül az eddig általam látott nagyvárosokban, itt is nagyon jók a Metró vonalakSagrada Familia Barcelona. Szinte mindenhova el lehet jutni. Elkövetettük azt a hibát, hogy egy a város másik felén lévő parkolót kerestünk, az előzetes információink alapján, ahová már bejutni sem volt egyszerű, de a késő délutáni autózást csak erős idegzetűeknek ajánlom.
Miután sikerült leparkolni, a város legmagasabb modern épülete, a Torre Agbar mellett, ami jelenleg a vízművek irodaháza, elindultunk első állomásunk a “Sagrada Familia” felé. Barcelona világhírű építésze Antonio Gaudi álmai alapján kezdték el építeni még 1891-ben, mert részletes tervek tudomásom szerint nincsenek. Ennek ellenére a mai napig épül, mert folyamatosan érkeznek a felajánlások. Nem volt egyszerű bejutni, mert a főbejáratnál ki volt írva, hogy csak csoportoknak. Teljesen véletlenül vettük észre, hogy egyéni turisták a főbejárat melletti ajándékbolton tudnak bejutni. A legalsó szint inkább egy múzeumhoz hasonlít, ahol a templom építésével kapcsolatos tervek, és makettek vannak bemutatva. A másik oldalról lehet bejutni magába a templomba, amit nehéz leírni, mert annak ellenére, hogy egy építészeti különlegesség, amellet egy építési terület is. A szokatlan megoldások és a natúr színek uralkodnak.


Ez után metróval átmentünk Gaudi másik épületegyütteséhez, a Güell parkba. Itt sem voltak tökéletesek az előzetes információink, mert a “Valcarca” állomásnál írták, hogy le kell szállni, de később kiderült, hogy eggyel később kellett volna.
Ahol mi leszálltunk, onnét egy nagyon meredek utcán kellett, felmenni, ahol az út közepén, teljesen szabadon egymás után négy darab mozgólépcső.







Út a Güell Parkba Út a Güell Parkba

Út a Güell Parkba


Felérve először szinte semmi nincs a kilátáson kívül a városra. Amikor már teljesen elfáradva, elkeseredve kikeltem magamból, akkor értünk a legszebb részhez. Meglepő építmények, hidak, felüljárok szinte natúr kőből összerakva, még azt is megkockáztatnám, hogy lehet, hogy kötőanyag nélkül. Ezeken túl pedig egy oszlopcsarnok tetejére épített terasz, melyet egy mozaikokkal díszített pihenőpad vesz körbe. Az oszlopcsarnok előtt mesébe illő épületekkel. Sokféleképpen le lehetne írni ezt az épületegyüttest, de az soha nem lenne tökéletes. Ezt látni kell!





A Güell Park


Miután az ajándékboltban is bevásároltunk úgy gondoltuk, hogy keresünk valami olcsó éttermet. Ahogy elindultunk a Güell Parkból lefelé az úton, kiderült, hogy a másik metró megálló sokkal közelebb van innen, és az út sem olyan meredek. A metró megálló mellett mentünk be egy kisebb étterembe, ahol már a kiszolgálás is furcsa volt, mert a pincérnő kétszer is visszajött megkérdezni, hogy mit mutattunk az étlapon. Itt ettem életem eddigi legrosszabb pizzáját. Ismét kiderült, hogy külföldön csak olyan étterembe szabad bemenni, ahol sokan vannak, lehetőleg helyiek. Ez után még elmentünk megnézni az óvárost, ami Barcelona leghíresebb sétáló utcájáról a “La Rambla”-ról nyílik. Itt is a szűk sikátorok közt egy-egy nagyobb térre érünk ki. A városból kifelé komoly dugóba kerültünk, és kb. másfél óra alatt keveredtünk ki. Ez alatt még sikerült egy olyan különlegességet felfedeznünk, hogy Barcelonában, nagyon sok helyen a villamos sínek közötti terület be van füvesítve. Biztos, hogy még sok látnivaló lett volna, de inkább kevesebb helyre megyünk, hogy mindenre legyen elegendő időnk.


10. nap
Indulás haza. Összepakoltunk, betiportuk a cuccot a csomagtartóba. Leadtuk a kulcsot az utazási irodában, ahol visszakaptuk az érkezéskor kifizetett 60 euro kauciót.
Eredetileg úgy volt, hogy útközben még megszállunk valahol Olaszországban. San Remoban kaptunk egy címet egy nagyon olcsó szállásról, de ezt már megtalálni sem volt könnyű. Az autópályáról lehajtva, nagyon szűk szerpentineken lehet lejutni a városba. Egy kis eldugott utcában volt két emeleti szoba, amit éppen festettek, de egyébként sem volt valami szimpatikus. Ezután még próbálkoztunk keresni, de minden ajánlott szállás foglalt, vagy nagyon drága volt. Így másfél óra keresgélés után úgy döntöttünk, hogy sofőrváltással egyenesen haza. A GPS most is ugyanazon a helyen tréfált meg bennünket, mint kifelé, csak mivel már kissé csökkent a figyelem most le is hajtottunk a velencei autópályáról, ahová mégis csak vissza kellett térnünk. Innen már csak tankolni álltunk, meg amikor kellett és a család legnagyobb meglepetésére bő fél nappal korábban értünk haza a vártnál.


Bókkon Tamás



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Bókkon Tamás: Monte-Carlon át Katalóniába – Franciaország, Spanyolország – 2009" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár