Kósa Miklós: Kréta autóval – Görögország – 2009

Ismét egy olyan beszámoló, amelyik beavat bennünket az utazás minden fontos részletébe, a szükséges kellékektől a  költségekig. Saját tapasztalat nélkül is megtudhatjuk belőle, hogyan kell úgy felkészülni egy ilyen rendkívüli autózásra, kompútra, hogy közben még jól is érezzük magunkat

A fiunk, Róbert diákként május 3-án 6 hónapos gyakorlatra utazott Krétára Ligaria nevű helyre, mely Herakliontól 17 km van nyugatra a tengerparton. A nyári kirándulás terve ezzel meg is született: a család utána utazik nyaralni.

Első lehetőség: utazási irodák ajánlatai
Nagyon érdekes módon vannak az árak felállítva. Mikor kiszámítod a várható reális költségeket, egészen más számok vannak a papíron, mint a prospektusokban – hozzáadod a költőpénzt, akkor már érdekes az összeg. Mivel szeretünk “menni és látni” ide kellet számítanom az autókölcsönzést is több napra.

Második lehetőség: a Róbert lebeszél egy hotelt Ligáriában
Nem ahol gyakorlaton volt – nekünk az megfizethetetlen lett volna, hanem nem messze a szállásától. Ide persze el is kell jutni: tehát kezdődhet a repülőjegy keresgélés a neten. A helyzet hasonló mint az utazási irodákkal. Mivel az utazási irodák charterjáratokkal dolgoznak, a helyzet az volt hogy a repülőjegy három személynek rendes járaton elég drága. Persze ki lehet fogni olcsó jegyet is, de nekünk már megvolt körülbelül az utazási időpont, így már nagyon szűkülnek a lehetőségek

Harmadik lehetőség: megyünk autóval!
Lehetséges ez?” Egy szigetre autóval?! Elsőre nevetséges ötlet. Rákérdezés a neten, és érdekes dolgokat lát az ember. A magyar nem csak 1000 évvel ezelőtt utazgatott erre arra Európában, de még ma is! Nagyon sok magyar utazik Görögországba autóval, de még mennyi. Ugyanez a keresés szlovák nyelven (mivel szlovákiai magyarok vagyunk) és láss csodát! A szlovákok ugyan gyéren, de a csehek szaporán járnak Görögországba autóval. Találtam pár nagyon hasznos weboldalt, köztük az utikalauz.hu-t is, telis tele hasznos információkkal.

A begyűjtött információk alapján el tudtam kezdeni a tervezést – merre, hogyan és mennyibe fog kerülni. Az útvonal tervezése alapjául Szekeres István – Stevie: Szerbián, Macedónián át Görögországba című cikke szolgált, ezúton is köszönöm neki.

A számításaim alapján a terv a következő lett
– a szállást reggelivel és vacsorával lefoglalja Róbert Ligarián a Spiros Soula nevű hotelban (www.spiros-soula.gr), azért itt mert itt volt ismeretsége a tulajdonosoknál. Csak reggeli és vacsora, mert utazni szeretnénk a szigeten és nem csak a hasunkat süttetni a napon.

– utazás két szakaszban
1. szakasz: indulás 02 órakor 2009 augusztus 8., mert a török invázió már lezeng, köszönet az utikalauz.hu-nak és Török László Nyári török inváziós naptárának,
útvonalterv: Dunaszerdahely – Komárom – Magyarország – Szerbia – Macedónia – Görögország északi része Thessszaloniki alatt, ide érkezés este 17-19 óra között, szálláskeresés egy éjszakára a közelben,
2. szakasz: másnap a szállástól Athén – Pireusz a kikötő és tovább a komppal Krétára. A komp 21 órakor indul és reggel 05 körül van Heraklionban

– a kompjegy kiválasztás és megrendelés az Anek Lines (www.anek.gr) komptársaságnál a neten keresztül történt (ez a legolcsóbb a komptársaságok közül, igaz a leglassabb is – mármint a hajójuk), a jegy kifizetve számláról Visa kártyával 319 euró Pireusz-Heraklion-Pireusz útvonalra. A megrendelés után a komptársaság emailben küldte a “booking reference number”, tehát a foglalási számot és a jegyek számait is (3 személyre + a személygépkocsi) mellyel a jegyeket a komptársaság irodájában kell kiváltani a kikötőben.

– aprólékos útvonal tervezés és a Google Earthon az útvonal aprólékos “bejárása” (ajánlom minden utazónak, nagyon hasznos dolog). A legfontosabb a pireuszi kikötő holléte, mivel nem terveztem navigációs rendszert vinni (nem szeretem, meg nincs is és amúgy is térképőrült vagyok) a Google Earthból kinyomattam néhány fontos részlettérképet, mint pl. Belgrád, Thessalonikinél a kereszteződés és a legfontosabb, a Pireusz városon át haladó útvonalat a kikötőbe.

– fontos telefonszámok felírása: rendőrség, tűzoltóság, mentők, külképviseletek stb. minden útba ejtett országból.

– az összes kinyomtatott adat és térképek az útvonalnak megfelelően elrendezve egy mappába.

A felkészülés részeként folyamatosan olvastam az említett weboldalakon a fórumot az utat megjárt utazók hozzászólásaival és tapasztalataival, adatokat gyűjtöttem az autópályadíjakról, tankolási lehetőségekről és más fontos észrevételekről.

Ennyi volt a tervezés.

 

Utazási tapasztalatok

Autónk: Citroen C4 1,4 benzin, 60 l benzintank
3 utas: én (42), feleségem (37) és 15 éves lányunk
Hűtőláda a vezetőülés mögött, benne 0,5 literes flakonokban jéggé fagyasztott ásványvíz és nem túl édes gyümölcslé (ajánlom mindenkinek, a flakonban lassan olvad a víz vagy a gyümölcslé, és kortyolgatni kell csak). A sofőr itatásához vezetés közben szívószál (a feleségem itatott vezetés közben szívószállal). A többi innivaló a csomagtartóban (rengeteg ásványvíz, gyümölcslé és dobozos sör).
Kávé: 2 termosz, 1 l nescafé (3 in 1), 0,5 l forrázott kávé
Kekszek és cukorka kéznél.
Utazósebesség: autópályán 115-120 km/óra (az autón 2500 km volt csupán, júniusban vettem), általában betartottam a korlátozásokat is, ha a forgalom sűrűsége engedte, ami gyakran nem sikerült, mert haladni kellet a többiekkel.
Az egész úton egyszer sem állítottak meg a rendőrök, pedig voltak elég gyakran.

A fórumokban olvastam a balkáni közlekedésről. Ezt tényleg meg kellene tanulni közép Európában is. Aki nem halad a forgalommal az szépen félrehúzódik és engedi elmenni a gyorsabbat. Ez így működött Szerbiában, Macedóniában, de még a görögöknél is. Krétán meg egyedülálló a forgalom és a vezetési stílus, persze a gyorsaság is. Sok a motorbicikli is. Ha valaki rád dudál azt nem azért teszi mert valami nem tetszik neki, hanem csak figyelmeztet például arra, hogy meg fog előzni vagy bevág eléd, a motorbiciklisek ezt mosollyal és kézintéssel csinálják. A sebességkorlátozást azt nem tartják be, stoptábla, piros lámpa – ha nem jön semmi, akkor semmi gond minek megállni. Aki lassan megy az európai és kölcsönzött kis kocsit vezet, a krétai azt sebesen hajt és nagy kocsit vezet. A terepjáró még ha Mercedes vagy BMW, akkor is csak egy “farmercar”. Krétán a rendőrök nem vadásznak a turistákra, nem büntetnek – ezzel elriasztanák a turistákat és velük a pénzt is. A szigeten jók a főutak, nincsenek rajta biciklisek vagy gyalogosok. A mellékutak, és a sziget turisták által nem látogatott falucskái, azok más képet mutatnak, itt az utak keskenyebbek, forgalom szinte nulla. De a kocsma előtt az asztalok és a székek az úton vannak és ott ülnek az öregek.

A 12 nap alatt lementünk 4015 km, 6,2 l átlagfogyasztással. Nem állítottak meg egyszer sem a rendőrök, igaz igyekeztem betartani a korlátozásokat. Az autópályákon 120 km/óra fellett csak előzéskor mentem.

Az út

Indulás: 02 óra 2009.08.08. Dunaszerdahely
Dunaszerdahelyről Komáromba (magyarországi Komárom) mentünk ahol feltankoltam a kocsit és befizettem az autópályadíjat. Megállás nélkül lehúztunk Röszkére, reggel hatkor ott is voltunk. A megtett út 320 km.
A határon láttam mit is jelent a török invázió, amiről annyit olvastam a fórumokban: a bejöveteli oldalon volt vagy 2 km sor, mi kb. 15 perc alatt átjutottunk. Szerb oldalon volt az első megállónk, kávé, pisiszünet és kajálás.
Az utat gond nélkül folytattuk Belgrádon túlra. A városon is gond nélkül átjutottunk, volt persze elég sűrű forgalom. A városon túl megálltunk egy nagy benzinkúton pihenni. A megtett út 510 kilométer. Innen a feleségem vezetett tovább.

Valahol Szerbiában

A kővetkező megálló a lapovói benzinkút. Tankolás. A megtett út 620 km.
A következő megálló valahol a szerb autópálya vége felé volt, ahol átvettem megint a vezetést.
A szerb-macedón határon kb. 20 perc várakozás, de a másik oldalon a bejövő sávban kb. 5 km hosszú sor – a törökök, köztük láttam jó néhány magyar és cseh rendszámú autót is.
Macedónián gond nélkül átmentünk. Közben volt persze megálló is kávézni, nyújtózkodni és a tájat nézegetni.

Macedónia – az út nem a termőföldön vezet

Ez is Macedónia

Szerbia déli része és Macedónia gyönyörű táj, persze látszik a szegénység is. Erre voltak kolduló gyerekek, de még kutyák is az úton. A gyerekeknek akartunk cukorkát adni, de nekik csak a “juró” kellett.
Macedón Görög határon kb. 20 perc várakozás.
Folytattuk az utat és Makrygialos nevű tengerparti faluban találtunk szállást egy éjszakára, semmi komoly hely, eléggé lepukkad volt a panzió is, de egy éjszakára kibírtuk. Kb. 18 órakor értünk oda. Sötétedéskor már a tengerben áztattuk a lábainkat. A megtett út 1180 km.

Meg kell dicsérjem a Citroent, az utastér nagy, az ülések nagyok és kényelmesek. Nagyon kényelmes volt az út, az automata légkondi nagyon jól működött + a 6 hangszóróból a zene a kocsiban kellemes légkört csinált. Nem voltam fáradt, még tudtam volta vezetni tovább is. A lányom a hátsó üléseken bevackolta magát és az út felét átaludta. Jó választás volt a C4.

Az időjárás az úton: Szerbiában Belgrádig eléggé sűrű köd volt. Belgrád előtt kitisztult és jó volt az idő a további úton. Mikor beléptünk Görögországba nyári zápor fogadott bennünket.

Másnap, 2009.08.09 kb. 09 órakor indultunk tovább. Előtte megreggeliztünk, feltöltöttük a kávés termoszokat – mi főztük meg a kávénkat, éjjel a hűtőben lefagyasztottuk az ásványvizes flakonokat, teleraktuk a hűtőládát.

Az út Görögországon át nagyon szép. Az autópálya csak az ország közepe táján nincs befejezve, de dolgoznak rajta, viszont így az út sokkal szebb, mert a hegyeken keresztül kell menni. Közben párszor megálltunk pihenni, nem volt okunk a sietségre.

Egy alagút a sok közül

A hegyeken át Athén felé

Valahol Athén közelében

Délután 16 órakor a kikötőben voltunk. A megtett út 1630 km. Az E75 nemzetkőzi út Pireuszban végződik. Na itt megmutatkozott a feleségen navigációs tehetsége. Athénban és Pireuszban irdatlan forgalom volt. A kikötő körül 8 sávos út van (4 sáv az egyik irányban, 4 sáv a másik irányban). Azon kellet átverekedni magunkat be a kikötőbe ahol külön forgalmi szabályok és utak vannak. De ez is sikerült. A kikötő az egy fantasztikus, pulzáló, élő szervezet, egy rendezett kavalkád. A kikötői rendőrök munkáját figyelni fantasztikus dolog. A sípjaikkal irányítják a forgalmat, valami leírhatatlan sípolással és lendülettel. A kikötő tele van kamionokkal, amik a kompokból hordják ki a trélereket, de olyan fürgén mint ha autóversenyzők lennének, behajt a komp belsejébe, és már dudálva hajt ki a trélerrel.

A kikötő

Az Anek Lines irodájában semmi gond nem volt, megkaptam a jegyeket, és vártunk a kompra. A hőmérséklet 37 fok. Sokan várakoznak, személyautó is van bőven. A kikötő külön elkerített terület, több kapuval, őrökkel, tele rendőrökkel, autókkal, emberekkel és a kompokkal, meg hatalmas luxus kirándulóhajókkal.

18.30-kor megjött a komp. A kocsival beálltam a sorba, ahol a kikötésre várakozók kezdtek sorba állni az autóikkal, de sokan csak úgy gyalogosan. Az autóval csak én mehettem be a raktérbe, a feleségem és a lányom gyalog mentek fel a kompra. A kompra csak “deck – fedélzet” jegyet vettünk, ami azt jelenti, hogy nem volt külön kabinunk. Mivel a rakteret lezárják, fel voltunk pakolva egy külön táskába: inni, enni való, pokrócok, hálózsák, kártya, stb. Ezt is az internetről tanultam tapasztaltabb kompos utazóktól.

Végre megjött a kompunk

A raktér

A hátsó fedélzet és jobbról a kiszállás

A kompban két szint van az autók részére. Az első szinten vannak a kamionok (vagyis inkább csak a trélerek, mert a vontatók ritkán utaznak), teherautók, karavánok. A személygépkocsikat egy szinttel feljebb irányítják. Mi a KRITI I nevű komppal mentünk. A hajó 192 m hosszú, ebből kb. 150 hosszú a raktér az autóknak.

A rakterek felett még van 2 szint az utasoknak. Mi a “fapados” részen foglaltunk helyet magunknak a hajó hátsó fedélzetén. Itt van büfé mindenféle jóval, gyros, szendvics, hamburger, palacsinta, péksütemények, üdítők, alkohol, stb. Van azonkívül egy nagy étterem – kávézó tévékkel. Van egy külön csak ülőhelyekkel (olyanok mint a buszokon) ellátott helyiség, ahol nagy képernyőn filmeket vetítenek megállás nélkül. Van diszkó terem bárral. Banki szolgáltatások a recepción. A hajó egész belseje légkondival le van hűtve, szinte fázott az ember, ha bement valahova. Van WC, zuhanyzó. Kutyaketrecek a kutyáknak. De a legjobb ami a hajón van, az az emberek sokfélesége. Beszéltek ott mindenféle nyelven a görögön kívül. Voltak olaszok szép számban, lengyelek, angolok, svédek, franciák, románok, bolgárok, csehek. A legtapasztaltabb kompos utazók persze a görögök. Hálózsák kiterítve a földön vagy a padokon, a csomagokból előkerülnek a kaják sokféleségei, sör, bor, pálinka és persze frappé, elő a kártya, sakk és mehet a parti reggelig. Ezt látni kell, leírni nem lehet. A komppal való utazás türelemre tanítja az embert. Nem lehet mást csinálni, csak nézelődni, beszélgetni, a másikra figyelni.
A hajón zajlik az élet. Szól a zene, mindenki eszik, iszik, sétál, nézelődik, fényképezget, gyerekek futkároznak erre-arra. Aztán egy és kettő óra között minden elcsendesül. Az emberek mindenhol fekszenek az alvózsákokban, vagy pokrócokba csavarva: recepción a virágállványok között, lépcsőfordulókban, folyosókon, az étteremben a székeken vagy alattuk, van aki csak úgy a fedélzeten. Ha valahova el akarsz jutni akkor a fekvő emberek között kell menned. Az oda úton a hátsófedélzeten aludtunk a padokon, de visszaúton igen erős szél fújt, nem lehetett a szabad fedélzeten kibírni, így a recepciónál aludtunk a virágok között.
Aki igényes, annak a kabinvásárlást ajánlom, aki nem eléggé bevállalós, annak fárasztó lehet a földön vagy padon aludni. De aki egy kicsit kalandvágyó annak ki kell próbálni a kompozást, ez egy életre szóló élmény.

Kréta

Ligarián a Spiros Soula nevű hotelban volt szállásunk, 2 összkomfortos szoba. A tulajdonosok Spiros úr és felesége Soula asszony, Jianny és Jorgos a fiaik. Családias, nagyon barátságos, nyugalmas, gyönyörű kilátás a tengerre, a strand kb. 15 perc séta. A kaja nagyon finom, a reggeli bőséges, meg sem ettünk mindent. Jó pizzákat is sütnek. Spiros úr a kemencében kecskét süt és még más finomságokat. Van minden amit csak akarsz, még egy kicsi üzletük is – mini ABC. Intéznek autókölcsönzést, kirándulást, levisznek a strandra és vissza is fuvaroznak a megbeszélt időben, mindenben a vendégek kívánságait lesik. Zorba tánc este a medence körül. Egyszóval ajánlom mindenkinek.

Útikalauz célpontok – 2010-től nagyobb térképen való megjelenítése

Ligaria

Spiros Soula

A Spiros Soula naplementében

A szigeten megállás nélkül fúj a szél. Az egész sziget a cziczikatnak nevezett bogár énekétől hangzik. Reggel kikel, délben már dalol, keresi a párját estére párzás után meghal.

Az emberek barátságosak, ha látják az idegen rendszámot készségesen intenek – előnyt adnak még ha mellékúton vagy akkor is. Ha kell útbaigazítanak, persze sokszor görögül, amiből egy szót sem értek, de csak mondják a magukét és közben mosolyognak. Nagyon barátságosak.

Voltunk jó pár strandon. Érdemes az eldugottabb kisebb strandokat keresni, sőt volt ahol csak mi fürödtünk. Búvárkodni fantasztikus a sziklák között, van mindenféle színű hal, csillag, polip, meg tengeri sün is – vigyázni kell.

A ligariai strand

Egy a sok eldugottabb strandból

Ez is Ligaria – a bátrabbak itt fürödtek

Knoszosz megtekintése 12 Euróba került – ennyi volt a belépődíj. A parkolásért nem kellet fizetni. A sógoromék utazási irodán keresztül voltak Krétán – a Knoszoszi buszkirándulásért 120 Eurót fizettek.

Kmoszosz

A sziget belsejét is bejártuk. A Lasinthosi fennsík meglátogatása után átvágtunk sziget déli oldalára de szó szerint – a kicsi eldugott falucskákon át mentünk ahol alig volt autó, nemhogy turista. Volt út, ahol egyes vagy kettes sebességi fokozattal tudtam csak a meredek utakon közlekedni. Na itt már más képet mutat az emberek élete. Itt már nem olyan mint a parton. Látszik hogy itt az emberek nem olyan gazdagok. Van kecske és szamár is, a házak eléggé lerobbantak. Itt az idő is lassabban megy.

Olajfák

Ilyen utak is vannak

A Lasinthosi fennsíkra vezető út

A Lasinthosi fennsík ma

Lasinthosi fennsík régen a szélkútakkal

A híres matalai strandon is voltunk. Itt találtam a parkolóban egy magyarországi rendszámú Fábiát. Megnéztük a barlangokat. Érdekes volt. A strand szép, de az édesvizű zuhanyzó nem működött, így az öntöző slaggal zuhanyozott mindenki, mi is.

A matalai strand

A matalai barlangok

Amerre mentünk megnéztük az ásatásokat, van elég sok. Nagyon tetszettek az olajfaültetvények is.

A phaestosi ásatás

Voltunk a Kourna nevű tónál – édesvizű és kristálytiszta vize van. Vizibicikliztünk és fürödtünk, utána egy jót kajáltunk a parti étteremben a fák alatt.

A Kourna-tó az átlátszó édesvízével

Voltunk Heraklionban és Rethimnóban. Heraklionban a kikötő nagyon szép és érdekes. Rethimnóban a velencei vár volt érdekes.

A velencei vár Rethimnóban

Nyolc napot voltunk a szigeten de csak a sziget középső részét néztük meg. Még lemaradt a keleti és nyugati rész. Ha be akarod járni a szigetet, és még pihenni is szeretnél, akkor legalább két hét kell, de inkább három. Nagyon jó volt Krétán. Még vissza szeretnénk menni egyszer.

A hazaút ugyanúgy volt mint idefelé. Este 21 órakor indult a komp, reggel Athénben voltunk. Több megállóval utaztunk egészen Polykastro városáig. Ide estére érkeztünk. Ez egy kisvároska a Görög Macedón határon. Azért érdekes, mert ez nem turista vidék, ez igazi görög kisváros. A kis üzletecskék nagyon érdekesek és nagyon olcsók. Átaludtunk a város közepén lévő panzióban. Másnap este már otthon voltunk. Mivel augusztus 20. volt nem az autópályán mentünk, hanem Tompa felé (sok volt a török is az úton) és Győrnek. A határokon általában 20 perces várakozásokkal jutottunk át.

Egy kis matematika

 

 

Kósa Miklós

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés