Mohl Miklós dr.: Séták egy elegáns és élhető nagyvárosban, Madrid – Spanyolország – 2014

Rendkívül tömör, információban gazdag, jó fotókkal illusztrált beszámoló egy egyhetes kirándulásról. A Madridba készülőknek nagy segítség lehet a felkészülésben, de azoknak is, akik csak kíváncsiak a városra..

Az alábbi beszámoló olyan egyéni utazóknak lehet igazán érdekes, akik alaposabban akarnak egy várost megnézni, ahol szeretnének egy kicsit a helyiekhez hasonlóan élni. Úgy gondoltuk, hogy ehhez Madridban legalább hat napot kell eltölteni. Ha netán ez soknak bizonyul, ott a lehetőség az egy-egy napos kirándulásra Toledóba és Segoviába. De erre nem került sor.
Az időjárás előrejelzés szinte végig esős időt jósolt, aztán szerencsére egy borongós-napos, november közepének megfelelő, igazi városnéző időben volt részünk.
Délután 6-kor landoltunk (Lufthansa repülőjegy 336 euró/2 fő). Még a reptéren a turistairodában kértünk egy város- és metrótérképet. A tíz utazásra szóló gyűjtőjegyet 12,20-ért lehet kapni, kivéve a repteret, ahol fejenként 3 euró reptérhasználati díjat kell fizetni. Ezt visszafelé is meg kell fizetni, máshogy nem lehet a metró területéről a reptérre kimenni.
A metróhálózat sűrűségére jellemző, hogy a San Bernardo metró állomáshoz közel fekvő szállásunkra (studió-apartman, 336 euró/7 éjszaka) 2 féle útvonalon is eljuthattunk volna.
A szállás kiválasztásánál az egyik fő szempont volt, hogy csendes, nyugodt és biztonságos legyen a környezete. Ez tökéletesen sikerült a Chamberí (distrito) kerület Vallehermoso nevű negyedében (barrio), ami a belváros északi határán fekszik. A közelünkben volt a San Bernardo tér, ahonnan gyalog kb. 15 perc alatt kényelmesen elértük a Gran Víát.
A szállás elfoglalása után első utunk a közeli Lidl áruházba (nyitva 9-21:30) vezetett, hogy a vacsorához valót beszerezzük. A bejárati szakaszon a hazai üzletekhez képest jelentős különbséget tapasztaltunk: a helyi kereskedők bőséges hús, sonka és hal választékot mutattak be. Mivel nagyon szeretjük a halat, mindjárt két napra valót vásároltunk.

Így készült az első halvacsora

A “madridi halasunk”-nál többször is vásároltunk

Cervantes őrzi a világhíressé lett figuráit a Plaza de Espanán

 

Az első napot arra szántuk, hogy egy átfogó képet kapjunk Madrid központi részéről. Utólag kiderült, hogy ez nagyon alaposra sikerült. A szállásunkról kb. 10 perces sétával értünk a Plaza de Espana térre. A tér sokkal szebb, mint képzeltük egy régi útikönyvben látott fotó alapján. A Gran Vía egyik végét jelző “felhőkarcolók” jók, és nem zavarják a bronzba öntött Don Quijote de la Mancha és Sancho Panza megjelenését. Innen már csak pár lépés volt a Sabatini kert bejárata a Királyi Palota mellett.

A Sabatini kert és a Királyi Palota

Az Oriente tér egy részlete a Teatro Real épületrészletével

 

A Palota és az Oriente tér együttese nagyon tetszett. Jó volt sétálgatni a szépen gondozott parkban s közben pillantásokat vetni az óriási palotaépületre. A teret 1997-ben egy nagyon okos döntéssel autómentessé tették egy alagút és föld alatti parkoló megépítésével. E központi helyen ért minket az a szükséglet, melynek kielégítése a továbbiakban is példaszerűnek bizonyult Madridban. Mivel semmit sem kívántunk fogyasztani, a Cafe de Oriente elegáns teraszán spanyolul kérdeztem a pincért, hogy használhatnánk-e a toalettet. Nagyon kedvesen útbaigazított. Később megtanultuk a toalett spanyol megfelelőjét: aseos.
Az Almudena katedrális számunkra egy kicsit furcsa volt, nem különösen szép, az ember többet várna egy ilyen fontos, központi épülettől. Aztán az építés története mindenre megfelelő választ ad; fontos építési szempont volt, hogy stílusában hasonló legyen a Királyi Palotához. Viszont a modern, neogótikus belső megjelenés nagyon tetszetős.

Az Almudena katedrális oldalbejárata a felszentelő szobrával, János Pál II, 1993

 

A híres főutca (Calle Mayor) a katedrálistól vezet a Madrid szívének is hívott Sol (Puerta del Sol) térre. Látnivaló van bőven, szinte nincs olyan épület, ami ne lenne érdekes. A leghíresebbek a középkorban használt városháza és tündéri kis tere, meg az egyik legrégebbi madridi piac, a Mercado de San Miguel, ami ma már egy erősen modernizált épület, benne egy nagy tapas-bár zsúfolásig megtöltve turistákkal, és a főtér (Plaza Mayor), melyet ottlétünkkor nemigen tudtunk élvezni tatarozás miatt. Bár általában e térről csodákat zengenek, nekünk ez valahogy nem jött be. Biztos zavaró körülmény volt, hogy pont a leghíresebb épületet, a pékekét, csak a védőponyvára festett képként láthattuk. Aztán bementünk az épületbe, hátha van valami érdekesség, de semmi, csak a turistairoda. Aztán a tér teljes épület-együtese valahogy túl monoton és nem érződik az a középkori hangulat, amit nagyon érdekes története sugall. Sajnos érthetetlen módon, eredetileg háromszor is fából építették fel, aztán a tűzvészek rendre elpusztították, míg kb. 200 éve végre kőből építették azt, amit ma is láthatunk.

Kis tér érdekes épületekkel a katedrális közelében

A Calle Mayor egy szakasza a régi városháza tornyaival

Madrid egyik legrégibb “piaca” a San Miguel, felújítás után

A Puerta del Sol, a város szíve, karácsonyra készülve

 

Amikor elértük a Sol-t, döntöttünk, hogy gyalog megyünk “haza” ebédelni. A város annyira szép és érdekes, hogy kár minden percért, amit az utazó, az egyébként nagyon elegáns, csendes és tiszta metróban töltene. Különben is több beszámolóban is olvastuk, hogy “Madridban csak menni, menni kell”. E tanács jósága már az első nap beigazolódott. A Sol-on elragadott minket a látvány, a nyüzsgés, az élettel teli város képe. Hihetetlenek tűnt, hogy egy 5-6 milliós város (az EU 3. legnépesebb városa) központjában ilyen óriási terület lehet autómentes. A nagy forgatagban elsőre lemondtunk arról, hogy a város jelképét, az eperfáról eszegető macit megtaláljuk. Egy nevezetes tér, a Callao felé vezető utcát választottuk, ami egyben a legrövidebb is volt hazafelé.

A Sol és a Callao közti utca is a gyalogosoké

A Callao nevezetes pontja a még nevezetesebb Gran Vía-nak

 

A Callaotól pár perc alatt elértük a San Bernardo utat, ami egyenesen hazafelé vitt, az azonos nevű térig.

Épületrészlet a San Bernardo úton

Épületrészlet a San Bernardo úton

Épületrészlet a San Bernardo úton

A San Bernardo tér és egyik szökőkútja

 

Ebéd után gyalog 20-25 perc alatt értük el a Templo de Debod egyiptomi templomot, melyet Madrid ajándékba kapott az Egyiptomnak nyújtott segítségéért, amikor ókori értékeket kellett menteni az Asszuáni gát építésekor. Ide nemcsak a templom miatt, mint “kötelezően megnézendő madridi látványosság, hanem a nagyon szépen gondozott dimbes-dombos környezetért és a remek kilátásért is érdemes volt ellátogatni. A belépés ingyenes és szakaszosan lehetséges.

Templo de Debod

Kilátás a Debod templom közeléből a Királyi Palota felé

 

Mivel szép napos idő volt, tovább sétáltunk. Egy vadregényes úton jutottunk le a Manzanares folyó mellett található Ermita de San Antonio templomhoz, melynek kupolájában a freskókat Goya festette. Nem tudhatta, hogy egyszer hamvai is oda kerülnek. A freskókat négy tükör segítségével lehet kényelmesen megnézni. (Goya külföldön halt meg, hamvait exhumálták és itt helyezték el.)

Goya szobra a panteonjával szemben a Manzanares partján

Az Almudena katedrális a Manzanares folyó egyik hídjáról

 

Mivel eléggé eltávolodtunk a belvárostól, ráadásul lenn voltunk egy folyóvölgyben, meg azért is, hogy pihenjünk egyet, kapóra jött, hogy az arra járó 41-es busz végállomása a híres Atocha pályaudvarnál van. (A pályaudvar sajnos nemcsak építészeti szempontból híres; itt történt 10 éve egy 191 áldozatot követelő terrorista robbantás.) Innen indultunk hazafelé a Calle Atochán. A sok látnivaló, a gyönyörű épületek, úgy elvarázsoltak, hogy hazáig gyalogoltunk, átszelve átlósan a belvárost. Végül is ez lett az egyik leghosszabb egy huzamban megtett madridi sétánk.

Frankóista terror áldozatainak emlékműve, Calle Atocha az Antón Martín térnél

Épületrészlet, Calle Atocha

Épületrészlet, Calle Atocha

 

Az első nap végére kiderült, hogy a turistának Madridban nemcsak monoton gyalogolnia érdemes, hanem ennie is, mivel egymást érik a legkülönbözőbb etetőhelyek. Számunkra a legérdekesebbek a sonkamúzem (Museo del Jamon ) nevű falatozók voltak, melyben az egyik oldalon a vendég a bőséges hazai sonkaválasztékból vesz néhány szeletet, melyet a másik oldalon a hozzá illő itallal fogyaszt el.

A madridi sonkamúzeumok élettel teli intézmények

Egy sonkamúzeum kívülről

 

Második nap (vasárnap) délelőtt 10-től ingyenesen nézhettük meg a Cerralbo Múzeumot, ami a Plaza de Espana közelében található. Csak ajánlani tudjuk minden turistának, hogy ne hagyja ki. Ez bizonyult egyik legnagyobb madridi élményünknek. Mérete éppen elegendő ahhoz, hogy elkápráztasson és még felfogható legyen. A dúsgazdag Cerralbo márki korának luxus lakberendezési tárgyait gyűjtötte, melyek saját házában tekinthetők meg. Talán legjobban az tetszett, hogy a mintegy 20 db korabeli, extrém külsejű óra, egy kivétellel működött és pontos időt mutatott. A végén, telhetetlen turistaként rákérdeztünk a konyhára. Sajnos az elpusztult.

Madrid, te csodás! Épület pár lépésre a Cerralbo múzeumtól

 

Ha már a Gran Vía egyik végénél voltunk, akkor célszerű volt, hogy nekivágjunk az 1,5 km-es “nagy útnak”. A 2×3 sáv hallatán az ember visszariadna a sétától, gondolván, hogy az ilyen forgalmas utak mentén nem jó gyalogolni. Végül is gond nélkül sétáltunk, nem tapasztaltunk irritáló légszennyezést. (Madridban csak kék buszokkal találkoztunk, melyek üzemanyaga hidrogén, vagyis eltűntek a diesel-motoros pirosak). Végig az út mentén csodáltuk az épületek eleganciáját és tisztaságát. Nem értjük, hogyan lehetséges itt az, ami otthon nem, hogy az épületek nem koszosodnak le, s nem hullik a vakolat, s úgy néznek ki, mintha frissen tatarozták volna őket.

A Gran Vía megtörik, a Callao térnél

Gran Vía részlet

Gran Vía részlet

Talán a legszebb szakasz, ahol a Gran Vía belefut az Alcalába

S végül hab a tortán, de már az Alcalán, a hajdani főposta palota

 

Séta közben folyamatosan volt mit nézni és csodálni. Mindenesetre fantasztikus ötlet volt a város tervezőitől ez az út és az a feltétel, hogy az építészek itt tényleg maradandót alkossanak. Az egész kb. száz éve történt és “csak” kb. 25 év kellett a megvalósításhoz.
Miután kellően elkápráztatott minket a Gran Vía, gondoltuk legjobb lesz, ha a Chueca és Malasana negyed csendes utcácskáin át – toronyiránt – indulunk haza. Nagyon hangulatosnak találtuk a Fuencarral út autómentes szakaszát, majd az abból balra nyíló San Vicente Ferrer utat.

A Fuencarral út

 

Ebéd után a szállás közelében járó 21-es busszal indultunk. Útközben nem először tapasztaltuk a helyiek lelkes segítőkészségét, mivel nem tudtuk, hogy hol kell a Retirohoz legközelebb leszállni. Így a délutáni sétát Salamancában, az egyik legelegánsabbnak tartott madridi városnegyedben kezdtük. A parkba, a gyönyörű, Puerta de Madrid kapun léptünk be, melyen terv szerint átsétáltunk és egyúttal “bemelegítettünk” az első képtárlátogatásra.

Retiro park, Puerta de Madrid kapu

A Velázquez kiállítási palota

Öszi hangulat a Kristály palota előtt

Kristály palota, szintén Velázquez tervei alapján

 

A 120 hektáros park épületei közül kettőt emelnénk ki: nagyon tetszett a Velázquez palota (nem a festő, az építész nevét viseli) és a közvetlen közelében található Kristály palota, melyet szintén ő épített. A véletlen hozta úgy, hogy a park délnyugati csücskébe érve, aznap délután Ricardo Velázquez Bosco harmadik gyönyörű épületét csodálhattuk meg, a Mezőgazdasági Minisztériumot. Az épületre a legjobb rálátás az Atocha pályaudvar előtti térről nyílik, de közelről is érdemes megnézni a homlokzati díszítések miatt.

A Mezőgazdasági Minisztérium épülete

A Reina Sofia képtár óriási plázája

 

Az óriási térről a Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofia képtár sötét tömbje is jól látszik, melybe aznap délután ingyenes volt a belépés. Számunkra ez volt a legérdekesebb kiállítás, mivel itt főleg XX. századi festők képeit láthatók, Picasso, Miró, Dali,. És természetesen, amit leginkább látni akartunk: a Guernica.
Ha már a közelben voltunk, kíváncsiak voltunk a pályaudvar nevezetességére, a pálmakertre. Az AVE vonatokat is megnéztük volna, de ebben megakadályozott, a reptérihez hasonló beléptető rendszer.
A harmadik nap kellemes napos időben sétáltunk végig a megunhatatlan San Bernardo utcán, majd a Királyi Palota előtti teret érintve a város déli része felé fordultunk. A La latina városrészben Madrid másik arcát fedeztük fel. Itt működik minden vasárnap a város híres bolhapiaca az El Rastro. Nem szeretjük az ilyen zsúfolt piacokat. Amit hétfőn találtunk a Rastro egyik központi utcáján (Ribera de Curtidores), az nekünk bőven elég volt. Az utcában sok szép épület van és egy óriási belső udvar, ami régiség kereskedésekkel van tele. Érdemes végiggyalogolni.

A Ribera de Curtidores elejét egy hős katona szobra is jelzi

Maradt áru a zsúfolt vasárnapi vásárból

A Ribera de Curtidores utca egy novemberi hétfőn

 

Haza, a C1-es busszal mentünk, mely félkört leírva nyugat felől kerüli meg a belvárost. A keleti oldalon a C2-es jár. Hosszabb ebéd utáni pihenés után egy újabb útvonalon, – kezdve a sétát egy nyugis városrészben (Malasana) – szeltük át a belvárost egészen a Caixa Forumig (kiejtve: kaisa), mely külsőre legalább annyira meghökkentő, mint a közelében található Reina Sofia épülete.

Caixa Forum, északi homlokzat

 

Már csak a külső megjelenés miatt is szerettünk volna bejutni, ami végül is pofonegyszerű volt, mert hétfőn egész nap ingyenes. Az ember mindenesetre egy kicsit a jövőben érzi magát ilyen épületek láttán. Egy svájci építész tervét valósították meg, egy feleslegessé vált energiaszolgáltató átépítésével. (Sponzor : a La Caixa, a nagy katalán takarékbank) A napjainkban már hazánkban is egyre gyakrabban használt, corten lemezzel borított “toldás vagy bővítés” színe jól passzol az újrahasznosított épület téglaburkolatához. Amint közelebb értünk, meglepve tapasztaltuk, hogy az eredeti épület mintha lebegne, mert alatta át lehet sétálni, hogy aztán egy újabb meghökkentő hatás érje az érdeklődő turistát: a függőleges kert a szomszédos épület falán.

 

 

Caixa Forum keleti homlokzat

 

A Puerta del Sol este megvilágítatlan Macival

Esti Madrid, épület a Callaon

 

A negyedik nap délelőttjén nagyon esőre állt, ezért csak szállásunk környezetében (Malasana Chueca és Chamberí negyedek) tettünk egy sétát.

Egy kirívó art nuevo épület Chuecában

Plaza de Chamberí hangulat

Glorieta de Bilbao

Luchana utcarészlet

 

Hétköznap délután 4-6 között ingyenes a Királyi Palota. Negyedórás várakozás után jutottunk be, de, szerintünk negyed öttől már folyamatosan be lehetett menni. A palotában mindenki saját tempójában szemlélődhet. Kb. egy óra alatt kellő mértékben telítődött agyunk a tengernyi káprázatos kincs látványával, így elégedetten léptünk ki az épületből, hogy a túrát az Almudena katedrálisban folytassuk. A túldíszített palotabelső után kellemes felüdülés volt a neogótikus templombelsőben nézelődni.

Almudena katedrális

 

Az ötödik nap: reggel az akkor csendes és nyugis Malasanán és Chuecán át a múzeumi negyed felé sétáltunk. Élveztük az ébredező városnegyedek hangulatát és nézegettük az utcatáblákat. Az egyik táblán egy női keresztnév mellett a városnegyed nevét találtuk, aztán itthon, a Neten kinyomoztuk, hogy ennek mi az oka. Az utca és a kerület egy 15 éves lány nevét őrzi, aki a megszálló franciák elleni felkelés során (1808) esett el. A felkelés egykori helyszínének egy részén található a Plaza de Dos de Mayo tér és egy érdekes emlékmű. A tér állítólag egyik népszerű helyszíne a helyi éjszakai életnek.

Manuela utcatáblája)

A franciák ellen felkelők emlékműve Malasana kerületben

Egy a számtalan madridi szökőkút közül, Alonzo Martínez tér

 

A Plaza de Colont elérve, ahol megnéztük a Kolombusz emlékművet, jobbra fordultunk egy több fasorral szegélyezett promenádra, mely a “művészet arany háromszöge”-ként emlegetett városrészbe vezetett. A környék tekintélyt parancsolóan elegáns és rendezett. Legjobban a San Jerónimo el Real templom épülete tetszett a Prado melletti üde zöld domboldalon.

A Prado felé a Paseo del Pradon

 

A Prado egyik bejárata

San Jerónimo el Real templom a Prado mellett

Csodás látvány tárul fel a Retiró parkból a Prado irányában

 

Sétánkat a Retiro parkban folytattuk, ahol már három nappal korábban jártunk. Most egy másik útvonalon sétáltunk észak felé keresztül a parkon, hogy az előkelő Salamanca kerületből a 21-es busszal menjünk haza. Ebéd és pihenés után kellemes napsütésben sétáltunk be újból a városba. Az első célpont a Királyi Mezitlábasok kolostora és temploma volt, ami pár lépésre van a Callaotól. Ide is ingyen jutottunk be, elég gyorsan, nem volt tömeg. Az útikönyv szerint feltétlenül meg kell nézni, mivel ez Madrid egyik legjelentősebb látnivalója. Csalódtunk, mondhatni csapdába estünk, mert csak spanyol vezetés volt, ami lehet, hogy hosszabb, mint fél órás, és nem lehetett rövidíteni, pl. átállni egy korábban indult csoportba, amikor találkozott a két csoport. Ami igazán szép volt az a lépcsőház freskói és a gobelinek. A “páratlan műkincsek gazdag gyűjteménye” teljesen hiányzott, helyette, csak uralkodókról és szentekről készült festményekről kaptunk nagyon kimerítő “tájékoztatást”. A balul sikerült látogatás után toronyiránt a Prado felé indultunk. 4 óra körül értünk oda. Kb. 100 m-es sor várt az ingyenes bejutásra. Kb. 10 perc alatt bejutottunk. A nagy spanyol festők képeit akartuk elsősorban megnézni. A kapott térkép segítségével könnyű megtalálni a kiszemelt festőket. Kb. egy óra után már annyira elfáradtunk, hogy éreztük több képet, látványt egyszerűen nem bírunk felfogni, így kénytelenek voltunk zárás előtt kijönni. Az esti séta Madridban hamar felfrissített, de azért kivételesen metróval mentünk haza.

 

 

Utcakép Salamanca kerületben

A Királyi Mezitlábasok kolostora

A Szent Kereszt tér és balra a templom

Mielőtt metróra szálltunk: búcsú-kép egy szép épületről

 

A hatodik napra nem terveztünk semmi konkrét célt, csak laza sétát, térkép nélkül. Egy kicsit ismét belekóstoltunk Malasanába, a Gran Víába egészen a Cibelesig, ahol megnéztük a valamikori postapalotát (Cibeles palota) belülről is. A posta már csak egy töredékét használja ennek a nagyon emblematikus épületnek. A többi a városi tanácshoz tartozik CentroCentro Cibeles de Cultura y Ciudadanía néven, igen nagyvonalúan a köz rendelkezésére bocsátva. Biztonsági beléptetés után szabadon lehet az épületet csodálni, pihenő, olvasó termekben időt tölteni vagy toalettet használni, vagyis kiváló pihenő hely lehet a városnézésben elfáradt turistáknak.

A Cibeles palotában: nemcsak szép, de hasznos turisztikai célpont is

Cibeles palota belső részlet

A belváros egyik legszebb része

Búcsú Madridtól stílszerűen a Macinál

 

Alapos felkészülés után is meglepett minket Madrid szépségével és eleganciájával. S ami talán a leginkább említésre méltó: a belvárosban nem az autók, hanem a gyalogosok dominálnak. A belváros gyalog tényleg könnyen bejárható. (A 6 nap alatt összesen nyolcszor utaztunk busszal vagy metróval.) Így lehet nyugodtan szemlélődni, az épületekben gyönyörködni. A hat teljes nap éppen elegendőnek bizonyult a tervezett látnivalókra. Nagyon szeretünk szép épített környezetben sétálgatni, megnézve a részleteket is. És jó volt, több helyre többször is eljutni, időt hagyva arra, hogy igazán felfogjuk azt, amit láttunk. Itt tényleg kiélhettük magunkat. Nagy élmény volt rendre ápolt közterületeket, üzletportálokat, sok-sok szökőkutat látni.
Nagyon értékeltük Madridban, hogy szinte minden turisztikai nevezetesség biztosít pár órás ingyenes belépést a hét valamelyik napján, vagy akár minden nap. Ez nagyon jó azoknak, akik nem képtár rajongók, de azért szeretnének a híres épületek falai közt legalább egy órát okosan eltölteni és például Picasso Guernicájával találkozni.
Mohl Miklós

 

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Spanyolországról >>   

Mohl Miklós írásai az Útikalauzban >>   

A szerzőnek  szerkesztokukacutikalauz.hu a  címen küldheted el kérdéseidet
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

 

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár