Paulini Ildikó: Júliai-Alpok – Szlovénia, Olaszország – 2014

Állandó szerzőnk egy a közelben lévő, lenyűgöző szépségű vidékre kalauzol el bennünket tömör beszámolójával, információival és látványos képeivel

Triglav Nemzeti Park, Kranjska Gora, Gozd Martuljek, Ljubljana, Preseren tér, Hármas híd, Ljubljanica, Sárkányos híd, Mészáros híd, ljubljanai vár, Tivoli park, Vrsic, Isonzó, Jasna tó, Orosz Kápolna, Sleme, Mlinarica szurdok, Alpinum Juliana, Pericnik vízesés, Fusine-i tavak, Predel-hágó, Boka-vízesés, Tolmin szurdok, Mangart nyereg, Skofja Loka

Az elmúlt években a nyaralásaink között olyan klasszikusok szerepeltek mint Olaszország, Ausztria, Spanyolország és Franciaország, csak hogy a legnépszerűbbeket említsem. Ausztriát leszámítva – többek között – az bennük a közös, hogy ezekbe a szép országokba a legegyszerűbben Szlovénián keresztül lehet eljutni. Annyiszor koptattuk már a szlovén sztrádát, hogy szinte bekötött szemmel végig tudnánk menni rajta, és mindannyiszor felvetődött bennünk a kérdés: miért nem állunk meg itt soha egy kis nézelődésre? A válasz nem bonyolult, szinte minden alkalommal tervbe vettük, hogy a nyaralás előtt vagy után eltöltünk itt is pár napot, hiszen 2007-ben már megbizonyosodtunk róla, hogy remek úti cél, de valahogy mindig sajnáltuk az időt a kitérőre (“szegény” Trieszt is mindig ennek esik áldozatul).
Száz szónak is egy a vége, régi adósságunkat törlesztettük az idei augusztusi szlovéniai mini-nyaralással, ennek a beszámolónak pedig az a célja, hogy felkeltse a kedves Olvasók érdeklődését a tőlünk csak néhányórás autózásra fekvő Triglav Nemzeti Park és Szlovénia néhány gyönyörű alpesi látványossága iránt.

Némi tervezési disszonancia következtében a szállást az indulás előtti este tudtam csak lefoglalni, de szerencsénkre a kirándulások bázisául tervezett Kranjska Gora közvetlen közelében Gozd Martuljekben megtaláltam az utolsó szabad apartmant, ezzel megspórolva azt a drága időt, amit a szálláskeresésre kellett volna fordítani.

Első napunkon kb. ötórás autózás után Ljubljanát kerestük fel. A szlovén főváros népessége mindössze kb. 271.000 fő, területe Budapestnél lényegesen kisebb. Turista-szempontból ez például azért nagyon előnyös, mert minimális megerőltetéssel gyalogosan is könnyedén bejárható minden fontosabb látnivaló. Az autót az óváros szívében lévő Zvezda park alatti mélygarázsban állítottuk le, az első kellemes benyomást egy igen triviális dolog gyakorolta ránk: a kijáratnál található nyilvános illemhely tiszta, igényes és illatos volt, ráadásul ingyenes. Ezután felfedezőútra indultunk a városba, melyben a látnivalókat – térkép hiányában – némiképp ad hoc módon fedeztük fel, tehát az alábbiakban leírt sorrend nem feltétlenül tekintendő logikus útvonalnak.

A Zvezda parktól pár perces sétára található a Preseren tér (Presernov trg.), melynek névadója Szlovénia nemzeti költője France Preseren. A költő szobra a tér egyik hangsúlyos látnivalója, arccal a múzsája felé néz, aki a Wolfova utca 4. alatti ház homlokzatán látható. Az itt található másik nevezetesség a ferences Angyali üdvözlet templom (Franciskanska cerkev), mely két harangtornyával és jellegzetes piros színével uralja a teret. Innen mindössze néhány lépésre áll a főváros jelképe, a Hármas híd (Tromostovje), mely a Preseren teret és az óvárost köti össze.
A várost átszelő Ljubljanica folyó (melyen csónakázni is lehet) több híddal is büszkélkedik, ezek közül érdemes felkeresni az összesen 20 sárkányszoborral díszített Sárkányos hidat (Zamjski most) és a mindössze néhány éves Mészáros hidat (Mesarski most), melyet furcsa állatszobrok és egyéb alakzatok tesznek érdekessé.

Ljubljana: a ferences Angyali Üdvözlet templom és a Ljubljanica folyó, melyen csónakázni is lehet

Ljubljana: a ferences Angyali Üdvözlet templom és a Ljubljanica folyó, melyen csónakázni is lehet

A Hármas híd Ljubljanában

A Hármas híd Ljubljanában

A Sárkányos híd egyik őre Ljubljanában

A Sárkányos híd egyik őre Ljubljanában

A ljubljanai Mészáros híd fura állatkái

A ljubljanai Mészáros híd fura állatkái

A ljubljanai vár szintén megér egy látogatást, a hegytetőn álló építmény megközelítése siklóval a legegyszerűbb. Az erődöt sokáig börtönként használták, magyar vonatkozása, hogy itt raboskodott 1849-ben gróf Batthyány Lajos, akinek emlékét a kápolna közelében márványtábla őrzi. A vár egyes részei szabadon látogathatóak (pl. a kápolna), míg belépőjeggyel az erőd érdekesebb részei tekinthetők meg, többek között a bástya is, melyről remek kilátás nyílik a városra és a környékére.
A várlátogatás után a Szent Miklós székesegyház közelében lévő piacnál pihentünk meg, ahol a büfében fantasztikus pleskavicát ettünk (a folyóparti vendéglőkhöz képest meglehetősen olcsón, kb. 4 euróért). Ebéd után még felkerestük az óváros főterét (Mestni trg.), elsétáltunk a városháza mellett, majd a Tivoli park felé vettük az irányt. Útközben megtaláltuk a szlovén parlament épületét is, amely az általunk eddig látottak közül messze a legjellegtelenebb, viszont a bejárat díszítése engem az utolsó Harry Potter film Mágiaügyi Minisztériumának aulájában lévő szoborcsoportra emlékeztetett (egyébként nem is hasonlít rá).
A Tivoli park kellemes pihenést tartogatott számunkra, látványosságai többek között a Tivoli-kastély és egy kis tó, de ezen a későnyári délutánon a rózsakertben lévő nyugágyakban való kikapcsolódás lehetősége volt számunkra a legszimpatikusabb.
A városnézés után autóval a Felső-Krajnai régióban lévő szállásunk felé indultunk, megérkezésünk után a naplementében még néhány percig gyönyörködhettünk a Karavankák és a Júliai-Alpok látványában.

Ljubljana vára

Ljubljana vára

Tivoli park, Ljubljana zöld tüdeje

Tivoli park, Ljubljana zöld tüdeje

Gozd Martuljek környezete

Gozd Martuljek környezete

Naplemente a Júliai Alpokban

A következő napunkat teljes egészében a Vrsic hágó környékének felfedezése tette ki. A hágó a Száva és az Isonzó (Soca) völgyeit köti össze, az utat az I. világháború idején hadifoglyokkal építtették meg az osztrák sereg ellátásának megkönnyítése céljából. A hágóút Kranjska Gorát és Trentát köti össze, 50 számozott hajtűkanyarból áll és 25 km hosszú, nyári időszakban kiválóan járható autóval.
Elsőként a Kranjska Gorától mindössze 2 kilométerre fekvő Jasna tónál álltunk meg; a gyönyörű türkizkék víztükör és az azt körülölelő hegyek látványa méltó nyitánya volt a napnak.
A 8. kanyarnál (1129 m) megtaláltuk az erdőben megbúvó Orosz Kápolnát (Ruska Kapelica), melyet a világháború végén emeltek az útépítés során lavinaomlásban elhunyt orosz hadifoglyok emlékének.

A Jasna tó Szlovéniában

A Jasna tó Szlovéniában

Az Orosz Kápolna, melyet a lavinaáldozatok emlékére építettek

Az Orosz Kápolna, melyet a lavinaáldozatok emlékére építettek

Nem sokkal később megérkeztünk a hágó tetejére (1611 m), mely első túránk kiindulópontjául szolgált. A fizetős parkoló augusztusi napsütéses délelőtt lévén már 10:00-kor tele volt, sőt, az út szélén kilométer-hosszan parkoltak az autók, így nekünk is csak egy apró kiszögellésben jutott hely, viszont itt nem kellett fizetni. A 2007-es leírásomban említést tettem egy drágán megvásárolt, ám akkor végül nem használt turistatérképről, mely a mostani kiránduláshoz ugyan nem volt elengedhetetlen, de jó szolgálatot tett (igaz erre hét évet kellett várnunk).
Célpontunk a Sleme-rét volt; a turistaút jól jelzett (piros kör), de a rengeteg kiránduló miatt egyébként is lehetetlen volt eltévedni. Az oda-vissza kb. 11 km-es túrát pihenéssel, nézelődéssel együtt kényelmes tempóban 3,5 óra alatt teljesítettük. Tarkította ugyan jónéhány meredekebb kaptató, de összességében nem volt megerőltető. Az ösvény gyönyörű tájakon vezetett keresztül nagyrészt fenyőfák és meredek, kopár sziklafalak ölelésében. Megérkezésünkkor a Sleme már tele volt kirándulókkal. Rövid pihenés után még felmásztunk egy dombra, melyről pazar kilátás nyílt a Júliai-Alpok hófoltokkal tarkított sziklás hegyeire. Miután kigyönyörködtük magunkat, a már ismert úton leereszkedtünk az autóhoz.

Úton a Sleme felé

Úton a Sleme felé

Kilátás a Sleme közeléből 1

Kilátás a Sleme közeléből 1

Kilátás a Sleme közeléből 2

Kilátás a Sleme közeléből 2

Nyárvégi hófoltos hegycsúcsok

Nyárvégi hófoltos hegycsúcsok

Sleme-rét

Sleme-rét

A maradék szerpentin leküzdése után a 48. kanyar közeléből leágazó úton az Isonzó forrását vettük célba (az autót a menedékház közelében tettük le), kezdetét vette a következő túra. A jelzett ösvény elsőre nem tűnt sem különösebben érdekesnek, sem megerőltetőnek, néhányan egyszerű utcai félcipőben vágtak neki a mindössze félórás útnak, ám egy idő után az ösvény egyre meredekebbé és sziklásabbá vált olyannyira, hogy a végén már csak láncok segítségével lehetett mászni. A szurdoktúra ettől függetlenül nem veszélyes, viszont a szembejövők elengedése egy néhány centiméteres sziklapárkányon egyensúlyozva igencsak izgalmas kalandnak bizonyult.
Az Isonzó egy barlangból tör elő és egy gyönyörű pici tavacskába ömlik azért, hogy hosszú-hosszú kilométerek leküzdése után az olaszországi Monfalcone közelében elérje a Földközi-tengert.

 

Mászóút az Isonzó forrásához - kétirányú forgalommal

Mászóút az Isonzó forrásához – kétirányú forgalommal

Isonzó forrás

Az Isonzó-forrás

A kirándulás után a menedékházban megajándékoztuk magunkat egy kis édességgel, majd autóba pattantunk azért, hogy a hágóúton párszáz méter megtétele után ismét megálljunk, immáron a Mlinarica-szurdoknál. Az oda-vissza 25 perces szurdokséta – pláne az Isonzó forráshoz vezető út után – nem volt nagy kihívás és látnivalókban sem bővelkedik, viszont azoknak, akik egy rövid és kellemes sétára vágynak, kimondottan ideális választás. Az út egy szédítő függőhídon kezdődik, majd egy fapallós kiszögellésben végződik, ahonnan megcsodálhatjuk, ahogy a Mlinarica utat tör magának a sziklák között.

A szurdok parkolójától további kb. 2 km-re található az Alpok növényvilágát bemutató hangulatos kis botanikus kert az Alpinum Juliana, amely nekünk, laikusoknak is különleges élmény volt, nem is annyira az egyes növények, hanem inkább a kert bájos hangulata miatt. (Érdekesség, hogy a kert alapítójának jó barátja volt a híres szlovén botanikus Julius Kugy, akinek szobra a 48. kanyarnál tekint le a völgybe.)
Az élménydús nap végén már csak arra maradt energiánk, hogy a hágón át visszatérjünk Kranjska Gorába, ahol egy remek vacsorával zártuk a napot.

Mlinarica szurdok - könnyed séta alpesi környezetben

Mlinarica szurdok – könnyed séta alpesi környezetben

Alpinum Juliana - botanikus kert

Alpinum Juliana – botanikus kert

A következő napsütéses reggelen a szállásunktól kb. 20 km-re lévő Jesenicébe utaztunk, ahonnan egy kis leágazáson keresztül 4 km-en át autóztunk a Vrata völgyében lévő Koca pri Pericniku menedékházig. Innen kb. negyedórás túra után értük el a Júliai-Alpok egyik legfenségesebb vízesését, a Pericniket. (A nem túl jó minőségű, de autóval járható út egészen a nemzeti park névadójának, a 2864 méteres Triglav hegynek a “derekában” lévő menedékházig vezet.)
Az 52 méteres vízesés félelmetes dübörgéssel zúdul alá a sziklákra, a víz becsapódása fantasztikus látvány. A vízesés mögé be is lehet menni, ez a kis manőver azonban a vízpermet miatt nem úszható meg szárazon. A kirándulás elvileg felfűzhető egy kisebb körtúrára, így visszafelé a folyó túloldalán is le lehetne jönni, de ez az ösvény ott jártunkkor le volt zárva.

A Pericnik vízesés Szlovéniában

A Pericnik vízesés Szlovéniában

A vizes kirándulás után visszatértünk a főútra és a szállásunkat érintve átkocsikáztunk Olaszországba, ugyanis a szlovén-olasz határ Kranjska Gorától mindössze 7 km-re található (az osztrák határ pedig még közelebb van, kb. 2 km-re). Mindössze néhány perces utazás után el is értük a következő célpontunkat, két gyönyörű tengerszemet. A Fusine-i tavak (Laghi di Fusine) jégkorszaki eredetűek és kristálytiszta, türkizkék vizükkel nagy valószínűséggel minden látogatót rabul ejtenek. Idő hiányában csak a távolabbi, “felső” tavat látogattuk meg, melynek környéke teli volt kirándulókkal és lakókocsikkal. A tavat egy vadregényes ösvényen sétáltuk körbe, de az út picit csalóka volt, mivel a tó szabálytalan alakzata miatt tovább tartott a gyaloglás, mint amilyenre első ránézésre számítottunk. Mindez persze mit sem vont le a csodás látványból, hiszen a tó és a környező hegyek minden kis kanyar után más-más arcukat mutatták, azonban az is tény, hogy a rengeteg turista miatt magányos sétára nem volt lehetőségünk.

Fusine - Felső tó, Olaszország

Fusine – Felső tó, Olaszország

Fusine - a Felső tó gyönyörű türkizkék vizű öblöcskéje

Fusine – a Felső tó gyönyörű türkizkék vizű öblöcskéje

A tavas élményeket követően egy nagyobb lélegzetű utazás következett. Miután egy tarvisiói szupermarketben beszereztünk néhány kiló olasz Nutellát (ami egészen más, mint az itthon kapható lengyel “gyártmány”), a számunkra addig ismeretlen, kanyargós Predel-hágón át ismét beléptünk Szlovéniába. Meg sem álltunk Bovec városáig, mely a Júliai-Alpok egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, számos izgalmas programlehetőséggel, melyek közül talán a rafting a legkeresettebb. A mi adrenalinszintünk a Predel-hágó után már megfelelő mértéket öltött, így nem szálltunk vízre, sőt a várost sem néztünk meg, ugyanis az útitervünkbe csak a Boka-vízesés (Slap Boka) fért bele.
A vízesés nem adta könnyen magát, alig-alig találtuk meg, pedig elég nehéz eltéveszteni. Bovecet elhagyva néhány km-re található egy kőhíd, mely előtt balra egy kis parkolóban lehet hagyni a kocsit, hogy a hídon áthaladva, a jobb oldalon kezdődő ösvényen elindulhassunk a vízesés irányába. A 144 méter magas, kétlépcsős vízesés nem okozott maradandó élményt, ennek legfőbb oka, hogy a kaptató után is csak az alsó lépcsőig jutottunk fel, de maga a víz még így is messze volt, ugyanis az éppen zajló karbantartási/felújítási munkálatok miatt nem lehetett közelebb menni.

Alpesi legelő a Predel-hágó közelében

Alpesi legelő a Predel-hágó közelében

A Boka-vízesés Szlovéniában

A Boka-vízesés Szlovéniában

Következő megállónk a Tolmin szurdok volt (Tolminska korita), melynek meglátogatása a napunk fénypontja lett. A belépődíj kifizetése után egy ingyenes térkép segítségével a szurdok minden csodás látnivalója könnyen felderíthető. Utunkat egy függőhídon kezdtük, majd kisebb lépcsőmászás után megnézhettük a híres Medvefejet, mely egy kis medvefej-formájú szikla beékelődve a kanyon falai közé. Ezután Dante barlangja következett, a nevét arról kapta, hogy a költő az Isteni színjáték pokolban játszódó jeleneteihez állítólag ebből a barlangból merítette az ihletet.
Párszáz méter megtétele után hamarosan elérkeztünk a szurdok egyik leglátványosabb részéhez, az Ördög hídjához, mely kb. 60 méteres magasságban ível át a sziklák között. A híd tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a szurdokra és az abban kéklő Tolminka folyóra. Ha a hidat alulról közelítjük meg, akkor egy csodaszép termálforráshoz jutunk, melyet a sziklákkal szegélyezett folyóparton érünk el. Meggyőződésem, hogy ezalatt a mintegy másfél órás kirándulás alatt Szlovénia és a Júliai Alpok egyik legvadregényesebb szegletét csodálhattuk meg.

Függőhíd - szédítő élmény a Tolmin szurdokban

Függőhíd – szédítő élmény a Tolmin szurdokban

Tolmin szurdok - felül az Ördög hídja

Tolmin szurdok – felül az Ördög hídja

Szállásunkra az odaúthoz hasonlóan Olaszországon keresztül tértünk vissza és mivel nem kellett sehová sem időre érkeznünk, ezért az autóból is némileg kényelmesebben tudtunk nézelődni: az aszfaltút hosszú kilométereken keresztül az Isonzó völgyében vezet, melyet kisebb-nagyobb hegyek szegélyeznek. A Predel hágóig eseménytelen, de annál szebb volt az út, majd a hágó kanyarjainál egyre izgalmasabbá vált az utazás. Eredetileg azt terveztük, hogy kocsival felmerészkedünk a Mangart nyeregbe (2055 m), mely a határ közelében a szlovén oldalon található, de sajnos a hegygerinc már felhőkbe burkolózott, ráadásul az autónk (1100 köbcentijével) aligha köszönte volna meg ezt a kirándulást. Javaslom azonban, hogy akinek lehetősége nyílik rá, mindenképpen nézzen körül odafent, mert az alpesi panorámaút minden bizonnyal lenyűgöző és felejthetetlen lesz.

A Predel-hágó Mangart nyereg felé eső vége

A Predel-hágó Mangart nyereg felé eső vége

A határ átlépése után Olaszországról nem éppen a dolce vita jutott az eszünkbe, ugyanis néhány kilométeren keresztül siralmas környezetben, elhanyagolt épületek között visz az út, de nem sokkal később megpillantottuk a lemenő nap sugarait a hegyek csipkézett csúcsain és máris visszatért az alpesi életérzés.

Utolsó napunkon a hazautazás során egyetlen látnivalót néztünk meg, ezt is csak azért, mert az interneten található leírások között mindenütt szerepelt. Az autópályáról kb. 20 km-es kitérővel elérhető Skofja Loka Szlovénia legrégebbi városa. Szépségét a fekvése adja, ugyanis minden megtalálható benne, ami egy települést festőivé tesz: hegyek, várkastély, folyó, híd, műemlék épületek… A bökkenő az volt, hogy sajnos mi ebből szinte semmit sem tapasztaltunk meg, ugyanis a “festőiség” kellékei a szemerkélő esőben alig-alig látszottak. Mindezek alapján részünkre nem volt maradandó élmény, de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy alkalmasabb időben felkeresse ezt a híres kisvárost.

Eddig tartott szlovéniai nyaralásunk, azonban az itt leírtak messze nem merítették ki azt a rengeteg látnivalót, amit a Triglav Nemzeti Park és környéke tartogat a látogató számára: a kikapcsolódásról és a pihenésről a gyönyörű hegyek, a kedves városok, a türkizkék tavak és a folyók gondoskodnak. Sőt, a történelem iránt érdeklődők napokat tölthetnek el az I. világháborús emlékek felkutatásával, de ilyen szándék nélkül is lépten-nyomon mementókba ütközik az ember, legyen az egy bunker, egy romos erőd vagy egy kicsi kápolna.
Bízom benne, hogy a jövőben egyre többen keresik fel ezt a csodaszép országot, mely csak egy karnyújtásnyira fekszik tőlünk és ahol igazán minden adott a sokszínű kikapcsolódáshoz.

Paulini Ildikó

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Szlovéniáról >> 

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Olaszországról >> 

 

Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>   

Légy te az első hozzászóló a(z) "Paulini Ildikó: Júliai-Alpok – Szlovénia, Olaszország – 2014" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár