Rafael Balázs: Barcelona – Spanyolország – 2007


Rafael Balázs: Barcelona – Spanyolország – 2007. április



Impressziók a különleges építészeti világú városról – nagyon szép fotókkal


2007 húsvétját Barcelonában terveztük eltölteni. Nem húsvétolni igyekeztünk ezerötszáz kilométerre. Az éppen a húsvéttal egybeeső tavaszi szünetet használtuk ki egy régen vágyott utazásra. Sikerült, nagyon megérte. Csak éppen a húsvétból – meg a Földközi-tengerből – nem láttunk semmit.


A fapadossal kezdődött. A tervezett hat napra olyan kedvező árú ajánlatot találtunk az egyik diszkont légitársaságnál, hogy vétek lett volna kihagyni. Egy bökkenő: gépünk Pozsonyból indul, oda érkezik. Utólag kiderült, többszörösen is jól jártunk. Hangsúlyozom a pozsonyi reptér nagyon kedvező szolgáltatását: aki onnan SkyEurope járattal utazik és oda visszaérkezik, őrzött helyen hagyhatja úgy a kocsiját, hogy megérkezésekor egy sima kártyacserével kijöhet a parkolóból, s egy fillért sem kell fizetnie. Csekélyke szlovák tudásom(?) is elegendő volt mindennek lebonyolításához. Visszaérkezve pedig sértetlenül várt minket Skodánk. (A Letisko Stefanika Bratislava koordinátái: É 48,17026, K 17,1992 – a szerk.)


Esőben indultunk Esztergomból a kocsival, permetben szálltunk fel, vakító napfénybe érkeztünk két óra után. Szállásunk egy zarándokház: a szaléziak Martí Codolár-háza nem állami apanázsból, hanem turisták fogadásából (is) tartja fenn magát. Gyönyörű, késő barokk palota, korszerű kollégiummal, hotellel, reggelivel, igencsak barátságos áron.
A rendház olyan magasan van a tengerparthoz képest, mint a budai János-hegy a Dunához. Ötszáz méterre tőle ott fut a nagyon jó, nagyon gyors, minden felé elszaladó metró.


Csonka hetünk a csodálkozás jegyében telt. Fő úticélunk a múlt-múlt századforduló egyik legjobb építészének, Antonio Gaudinak „felfedezése” volt. Évtizedek óta izgatott minket, milyen lehet testközelből a szecesszió katalán mesterének munkássága. Tömören: izgalmas. Bővebben: irigylésre méltó az a helyzet, hogy egy éppen hihetetlen fejlődésnek induló város vezetése a XIX. század végén ilyen magától értetődően adjon szabad kezet egy ekkora alkotónak és társainak, tanítványainak.
Fentről, a hegyről, szállásunktól pálmaerdő közepéből nézünk le. Ott lenn kőrengeteg, mintha Jeruzsálemet látnánk. A háttérben sejlik a Földközi-tenger. Benn aztán mindenütt fák. Javuk platán, sok-sok pálma, szilfa, virágzó díszszilva, erdőnyi bazsarózsa, lila akác az utak mentén, házak tetején, parkokban. És egymás mellett azok az épületek, amelyekért jöttünk. Valóban lélegzetelállító a Casa Mila, vagy La Pedrera, a Kőbánya, otthonosan izgalmas a Casa Batllo, érdekes a Güell-park pihenő mellvédje és az ottani két Mikulás- vagy Jancsi és Juliska-ház. A csempe és a pirogránit, a mozaik és a lírai szecesszió megannyi vonala beleég az agyunkba. Ugyanúgy mint a tanítvány Doménechi Montaner munkája, a Katalán Zene Palotája, egy mai hozzáépítéssel.






















A Martí Codolar kertje
A La pedrera, másik lakóháza Gaudinak. Előtte a lámpavas is az övé.
A Batllo, egy fantasztikus lakóház – eredetlieg. Ma múzeum, bútorok nélkül Narancs- és mandarinfa virággal, terméssel egy belvárosi kolostor udvarán
A Güell-park, eső után. Távol a tenger! A Güell imádott csempe-gyíkja

Más, egészen más a főmű. A befejezetlenségében is izgalmas Sagrada Familia székesegyház. Monumentális, hatalmas – csak éppen azt nem tükrözi a talán a neogótikához közel álló katedrális, amit a többi hatalmas templom: a fenséget, a magasztosságot. Óriási munka, építészeti látványosság – de ha egyszer befejezik, valóban szakrális hely lesz?
Nyugat-Európában, elsősorban Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban figyelhette meg eddig jelen sorok írója, hogy az utcakép harmóniája mennyire fontos – legalábbis arrafelé. Közben üvöltő káosz uralkodik Közép-Európa városaiban – mondjuk az Andrássy út, vagy a prágai Vencel-tér, Bécs közepe lehet a kivétel. Nos, Barcelona centruma olyan, mintha körülbelül tizenöt mai Andrássy utat építenénk egymás mellé.
Kivéve a Barri Goticot. Ez a gótikus negyed szűk utcácskáival és minden házán millió részlet-meglepetésével éles kontrasztja és egyben párosa az előbbinek. A közepén álló La Seu (Szent Eulália) katedrális a legtisztább gótika csodája. Külön érdekessége belső udvara, ahol – mint a mitológiai görögök – káráló házőrző libákat tartanak, hagyományból, pálmák és narancsfák között. Itt futottunk össze esztergomiakkal az inkább hangos, mint megilletődött húsvéti nagymisén.






















Belváros, tiszta, szép, harmonikus. Gótika – utánozhatatlan.
Kedvenc szobrunk a szálláshoz közel A gyönyörű piac
Sagrada familia – épül. Épül… La seu, megható, de mégis: bides libákkal…

Húsvétkor mentünk. Bíztam néhány, útikönyvek ígérte körmenetben, szertartásban – biztos rossz felé csavarogtunk, nyomukat sem láttuk. Bizony, nagyon világias már itt minden, pedig valaha a borzalmas inkvizíció egyik „jeles” városa is volt Barcelona.
Leglátványosabban ez a Ramblas-n látható. Ez egy több szakaszból álló, széles sugárút, platánóriásokkal, alattuk az állandó bazár. Virág- és kisállat-, bizsu- és kacatvásár, köztük a ma oly divatos élőszobor-kreációk.










Élő szobor – Rohanó yuppi, megmerevedve –a Ramblas-n Mobil szobrok a Ramblas-n. Nem engedui, hogy fotózzam, ha nem fizetek…

Megfoghatatlan, de mégis, majd mindenen érezhető a katalán nemzeti büszkeség. Nem szorongva élik meg (relatív) kisebbségüket, mint a mi külországi magyarjaink. Autonómiájuk teljes és működőképes. Katalánságuk egyik legszebb bizonyítéka a saját nemzeti galéria. Fenn, a Montjuich-hegyen lévő hatalmas épületben a román és gótikus művészet csúcsai, a Pireneusok beli kis, már-már összedűlő kápolnák idementett, újraépített fantasztikus apszisai, falfestményei. Kicsit odébb pedig egy össznemzeti múzeumfalu: a mi pesti Vajdahunyadunknál jóval nagyobb; Cadíz, Sevilla, Cordoba, Gibraltár hangulatával.










A Spanyol falu – szebb és igazabb (?), mint a mi Vajdahunyadunk. szintén

Egy másik nap Picassóé. Korai, kék és rózsaszín korszakos munkái mellett igen jó, ironikus sorozat egy Velasquez-képről, A kis infánsnőről. Mindez négy, szomszédos gótikus palotából álló múzeumban.










Picassó-grafitti… de ez eredeti. Gaudi kortársai ilyen házakat emeltek…

Bár a tavaszt itthon hagytuk, ott nem volt valami jó időnk, a város nagyon élt. Hihetetlenül jó és igényes zenék (gitár, gitár és megint gitár) az utcán, a metrólejáróban, a kávéházakban. Amit időnként elnyom a focinézők táborának moraja. Óriás kivetítőkön mindig (reggel kilenckor és este tízkor is) meccset néznek. Két gyerek, ha összeáll, csak focizik. A legszűkebb sikátorban is.
A főutcák bizony igen drágák, de két sarokkal odébb azért minden megfizethető. Éttermünkre hamar rátaláltunk, néhány lépésre a La Seutól. Egyfajta önkiszolgáló, keleti személyzet, helyi zöldségek, katalán melegételek, pohár vörös-,  fehérbor, hétközben 8,40, hét végén 9,70 euróért – bármennyit ehettünk! Persze van előkelő, helyi specialitás is másutt – még mindig nem az átlagmagyar zsebéhez mérve.










Kiváló zene egy aluljáróban Kikötő – víz van, tenger nincs

Utazás. Közröhej, mit kínlódnak a mieink a ferihegyi kapcsolattal; nos, ott vonat megy be a reptérről a központba, a város alatt hihetetlenül sokágú a vonatközlekedés, + hatvonalas a metró. Föld alatt, föld felett 6,10-ért tízszer utazhatunk bármin a kombinált jeggyel. Aki másra vágyik, annak jut konflis, fekete-sárga taxi (Toledók és Octáviák) vagy a két+egy személyes bringóhintó, angolul beszélő fiatal tekerőkkel.
Csodálatos volt. Visszamegyünk?


Árak: repülőút hármunknak 90 ezer odavissza.
Közlekedés: vannak 10-es tömbjegyek, nagyjából mint Pesten, mindenre jók. Busz, metró, ez a legfotnosabb. Mint Pesten, csak éppen tiszta és megbízható.
Étkezés: keleti éttermek, önkiszolgálók, három utcával beljebb a főúttól 8-9 euró. A szállás reggelije igen bőséges. Üzletek: szupermarket alig van, de szintén eldugottabb helyen minden olcsóbb. Bp + 20 százalék.
Szállás: három főnek (egy gyermek) 36 euró reggelivel.
Utikönyvek akadnak, általában jók, de van egy-két használhatatlan, színes bóvli is.


Rafael Balázs


Olvasói kérdés válasszal


Június elején Barcelonába utazunk, ketten 1 hétre repülővel.
Rafael Balázs húsvéti útjának beszámolóját elolvastam. Pár gyakorlati kérdés:
– Beutazási lehetőségek GIRONA repülőtérről
– Az FGC vasút része-e az egységes metro hálózatnak ( a szállásunk ezen a vonalon lesz)
– Minden egyéb tanácsra nyitottak vagyunk.
Előre is köszönöm a segítséget, üdvözlettel: Bagdi István (2008.0308. 10.00)


Kedves István,
Mi anno nem Gironára érkeztünk, hanem a barcelonai központi reptérre. De tudok segíteni, nagylányom többször érkezett már amoda.
Onnan Barcelona kb 90 km-re található, be lehet jutni vonattal és busszal; egy éve 10 euró volt az ár. A vonat szerencsésebb, mert nem megy be városokba, pályán dugóba, ugyanakkor buszról többet lehet látni. A buszvonal neve: Airport – Barcelona Line.
A vasút és a metró gyakorlatilag tökéletesen kiegészítik egymást, a jegyek keresztbe, metróra, vonatra, buszra egyaránt jók (kivétel a városnéző busz, de az is egy csoda. Bárhol le lehet szállni egy napon belül és felszállni a következőre, annak is van vagy négy fő vonala… Nagyon tudnak valamit a katalánok.); mi mindig egy tizes gyűjtőjegyet vettünk, megjegyzem, soha egy ellenőrrel nem találkoztunk.
A metróban és a vasúton, ami Barcelona alatt is ugyanúgy föld alatt jár, általában rend van, nyugalom, talán kevés a mozgólépcső, ugyanúgy, mint Párizsban. Vigyázni kell a térképekkel, mert én például összekevertem a vasút- és a metrótérképet egyszer… egymás mellett voltak a kocsi falán. Öt metróvonal volt akkor (2007 tavasza), de vasútvonal is átfut a város alatt vagy négy. Találtam egy jó site-ot a neten, ez például metróvonalak segítségével visz el különböző helyekre.
Térképet érdemes vinni, de millió helyen hozzá lehet jutni ingyenesen is, egy a hátrányuk, hogy igen aprók, én alig láttam, mi hol van.
Sokat nem érdemes persze metrózni, mert egy várost gyalogolva lehet igazán felfedezni. Minden napra útitervet csináltam, középpontban egy-két érdekesebb épülettel, hellyel, de valahogy így sem keveredtünk ki az igen közeli tengeraprtra – igaz, végig olyan szép idő volt, hogy az ottani lustálkodás időpocsékolás lett volna.
Jó utat, mailemen elér, ha érdekli valami. Gyönyörű és élhető város!
Rafael Balázs (2008.03.08. 22.00)


A szerző írásai Az Útikalauzban

Rafael Balázs: Szépországban az Őrségtől Pécsig – tanulságokkal – 2008


Rafael Balázs: Barcelona – Spanyolország – 2007

Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008

Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)
E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár