Vecsei Gábor: Budva – Jaz – Montenegró, Bosznia-Hercegovina – 2007

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Vecsei Gábor: Budva – Jaz – Montenegró, Bosznia-Hercegovina  – 2007. szeptember 18-27.



Egy újabb kiváló írás arról, amit egy budvai nyaraláshoz tudni kell – ráadásul utószezoni tapasztalatokkal. Részletes információk a boszniai átkelésről és a Budva környéki látnivalókról – Kotor, Sveti Stefan, Tivat, Szkadari-tó, Lovcen – szép fotókkal


Tavasszal merült fel az ötlet először, hogy az idén szeptemberben  Montenegróba utazzunk. Sajnos a magyar irodák ajánlatai vagy drágák,  vagy nagyon szegényesek, ezért végül mindent magunk intéztünk. (Halkan  jegyzem meg, hogy a magyar tulajdonban lévő Hunguest Hotel Sun Resort  Herceg Novi városában nagyon rossz fekvésű, aki azt látja az országból,  biztosan nem fogja megszeretni!)
Információt egyelőre elég nehéz  szerezni, az interneten is kevés a konkrétum. Általában az egész  országra érvényes, hogy nagyon gyerekcipőben jár még a turizmus,  kizárólag a belföldi, a szerb és a tömegesen érkező orosz „vendégekre”  építenek és szinte rácsodálkoznak a nem szláv nyelvet beszélőkre.  Magyarokkal egyébként alig találkoztunk, pedig ez az ország tényleg  kihagyhatatlan: kedvező árakat, gyönyörű környezetet és kellemes klímát  kínál, ráadásul a tengerpart nagyon biztonságos.


Mi végül Budva városát választottuk. A központtól kocsival kb. 5-10  percre, a következő öbölben, a Jaz beachen találtunk egy kis  apartmanhotelt. A képek alapján a hotel csábító volt, valódi tengerparti  szobák, elképesztő panoráma, a strand fekvése is lenyűgözően szép.  Ráadásul szeptemberben a napi 20 EUR/fő ár is egészen jó, ez tartalmazza  a félpanziós ellátást. Ennek ellenére ezt a hotelt senkinek sem  ajánlanám, a fürdőszoba annyira szűk, hogy a WC-re leülni is alig  lehetett, az étteremben a felszolgálók pedig vagy ostobák, vagy bunkók,  mindenesetre a kiszolgálás szánalmas volt. Bezzeg az orosz vendégeket  kedvesen körbeugrálták. (Ezt később tapasztaltuk Kotoron is, ahol  annyira nem foglalkoznak senkivel az oroszokon kívül, hogy az egyik  étteremben nem is szolgáltak ki bennünket.) Ráadásul a vacsora olyan  színvonaltalan volt, hogy több napig tartó gyomorrontást okozott  mindenkinél. Nagyon ajánlott sok pálinkával útnak indulni! Amúgy millió  szálláshely van a parton, a kiadó szobától a legjobb szállodákig.
Ha valaki szállodában szeretne lakni, ajánlott a Budva partján álló  Avala Resort, kívül-belül gyönyörű hely és egész jó áron egy luxushotel szolgáltatásait adja. Amúgy nyugodtan lehet  itthonról is foglalni szállást, valószínűleg főszezonban ez ajánlott is.  Mi itthonról utaltunk előleget is és semmi gond nem volt az árral,  fizetéssel. Célszerű vinni valamilyen tartalék fényképes igazolványt,  mert szeretnek a recepción elvenni minden iratot!


Utazás
Valószínűleg a legszerencsétlenebb utat választottuk, gyakran  emlegettük is, hogy előttünk biztos nem sok magyar járt eddig erre…  Udvarnál mentünk át Horvátországba, itt nagyon kicsi a személyautós  forgalom hétköznapokon, majd kényelmes tempóval mentünk Eszékig (megér  egy rövid megállót!). Itt volt egy kis dugó, majd egész hamar elértük a  bosnyák határt. Semmi szívatás, hamar átjutottunk. Innentől a kép  megváltozik: sajnos Bosznia még mindig nagyon nyomasztó, koszos minden,  sok a szétlőtt ház, az elhagyott faluk és autók, az utak mellett  mindenfelé az aknaveszélyre figyelmeztető piros táblák, tehát tényleg az  úton kell maradni. Sok a szabadon tekergő tehén, kecske, birka, stb. Az  út minősége amúgy Szarajevóig egészen kiváló, valóban nem rosszabb, mint  bármelyik magyar útszakaszé, viszont kevés a kapaszkodósáv és így az  egyre emelkedő utakon könnyű beragadni a lassan haladó kamionok mögé.
Közlekedni nagyon körültekintően kell, a rendőrök 10 perccel a határ  után 20 euróra büntettek minket egy előzés miatt. Jellemző trükk, vagy  hiba az országban, hogy kiraknak egy 50-es korlátozást feloldó táblát,  de előtt nyoma sincs magának a korlátozásnak. A feloldónál pedig vidáman  büntetnek a rendőrök, leginkább persze külföldieket. Általában azt sem  lehet tudni, hogy éppen lakott területen vagy-e, mert gyakran csak a  település végét jelzik. Így aztán mi végig 60-al haladtunk át az országon…  
Estére érkeztünk meg Szarajevóba. Előre foglaltunk szállást ide is,  interneten könnyű megtalálni a Sokak Motelt, abszolút belváros, a  közelben 7 EUR/éj az őrzött parkoló, a szállás 38 / éj 2 fő részére  (Amúgy Márka a fizetőeszköz, 1 EUR = 2 KM, de euróval is mindenhol lehet  fizetni). A reggeli egészen kiváló, nagyon kedves fogadtatás. Pazar,  tiszta szoba gyönyörű fürdővel. Este rövid séta a belvárosban,  lenyűgöző. Még a muzulmánok is a legújabb divat szerint öltözve, szép és  elegáns mindenki, hömpölygő tömeg a sétálóutcákban, Armani üzlet és  iráni könyvesbolt egymás mellett, zavarba ejtő, igazi élmény ez a város.  A helyi sör a legjobb helyen is nagyon olcsó és finom. Összességében a  város egy igazi színfolt, pozitív csalódás.
Másnap persze láttuk nappali fénynél is a kiégett lakótelepi házakat a  külvárosban, az már egy másik világ. Este eldöntöttük, hogy sajnos  kimarad Mostar, mert nagyon lassan haladunk, dél felé inkább a 18-as  nemzetközi főutat választottuk, ez az út egyenes Podgorica felé vezet.  Az út először egyre magasabbra emelkedik, gyönyörű szurdokban hatalmas  sziklafalak mélyén haladtunk, kiváló út, kanyarok, alagutak. Aztán egy  tábla: kanyargós út 30.000 méteren át. És tényleg… A határ előtt 18-20  km-rel, az utolsó nagyobb városnál elfogy a normális út, a „nemzetközi  főút” pedig 1 sávon, omladozó sziklafal tövében, szédítő magasságban  kanyarog, szalagkorlát sehol, kanyarok előtt dudálás, őrült lassan  haladtunk. Néha egy fahíd, néha 50 m földút, ráadásul én tériszonyos  vagyok. (Hazaérkezésig a megtett teljes út 2200 km volt, az  átlagsebességünk pedig alig 55 km/h, mindezt úgy hogy a nyaralás alatt  alig használtuk a kocsit.)    ((Saját videónk a kanyonon való átkelésről a  www.youtube.com-on))  
Kora délután értünk át Montenegróba. A határon úgy néztek ránk, mint a  marslakókra, hogy mit keresünk erre, átmentünk egy ideiglenes fahídon a  határ túloldalára, majd a montenegrói határőrségnél találkoztunk a  szemből érkező Podgorica – Szarajevó menetrend szerinti busszal.  Örültünk, hogy nem a hegyek között az úton, mert akkor valaki sokáig  tolatott volna, hogy elférjünk egymás mellett… Montenegróba átérve aztán  az út újra kétsávos lett és máris megérkeztünk a Piva-kanyonba. Ez  valamivel kisebb, mint a híres Tara kanyon, „alig” 900 méter a  szintkülönbség a hegygerinc és a mélyben futó smaragdzöld folyó között.  Leírhatatlanul szép, közel 100 km hosszú a kanyon, végig fényképeztünk.  Van egy óriási duzzasztógát is, mögötte egy majdnem 200 m mély tó  alakult ki.
Hosszú órák alatt értünk le Niksic városához, itt gyártják a  helyi sört, ami egyébként nagyon finom (kivéve a Gold nevű export  változatát). Innen szakadó esőben haladtunk Podgoricáig, amúgy biztosan  szép tájakon. Innen már tényleg csak egy rövid szakasz volt hátra a  tengerpartig. Érdemes Cetinje, majd Budva irányából érkezni a partra, a  látvány leírhatatlan: a tengerparton magasodó, 1000 m körüli hegyláncon  átbukva hirtelen ragyogó napsütés, kellemes meleg és a budvai riviéra  hever előttünk a mélyben.
Sok hajtűkanyar és türelmetlen araszolgatás  után végre leértünk Budvába és elég hamar megtaláltuk a város után a Jaz  strandot, illetve a szállodánkat. A szállodáról már írtam, a strandról  annyit, hogy itt volt a Rolling Stones koncert, ezt minden taxis büszkén  emlegette, most is látni a hatalmas lebetonozott területet. A strand  mellett egy alacsony komfortfokozatú kemping, benne békésen legelő  szabadon élő tehenekkel.
A legtöbb üzlet és vendéglő itt szeptember  lévén már zárva volt, de mindig találtunk olyan büfét, ami délutánra  kinyitott és volt hideg sör, kávé, vagy éppen grillezett kalamári  spenótos szósszal. És mindez valóban alacsony árakon, két főre egy  komplett ebéd sörrel mindennel kb. 20 EUR, mint itthon. Bár nálunk a  Balatonon drágább lenne ugyanez. A szálloda előtti partszakaszon  ingyenes volt nekünk a napágy és ernyő, de itt nagy kavicsok voltak. Kb.  100 méterre innen homokos, illetve aprókavicsos volt a part, a napágyakért  5 eurót kértek 2 főre, máskor meg semmit. Ha sört is kértünk, akkor már  a napágy is ingyen volt!
A Jaz strand egyébként valóban az Adria egyik  legszebb strandja, békés hely, 1300 m hosszú, van naturista szakasz is. Viszont az egyik taxis felhívta a figyelmünket arra, hogy itt mindig  5-10 fokkal hidegebb a víz és a levegő is, mint Budván, ami légvonalban  talán 1 km távolságra van. Ezt valahogy nem hangsúlyozzák ki a helyiek…  Miközben máshol 7 – fél 8 körül sötétedett, itt a környező hatalmas  helyek miatt 6 órakor lement a nap, utána már hűvös volt a parton. Erre  figyelni kell!










a budvai riviéra

Jaz beach

Hat teljes napot, 7 éjszakát töltöttünk itt, ezalatt bejártuk a környéket,  de strandolni is bőven maradt időnk. Budván rengeteg a szórakozási  lehetőség, sok az étterem, itt lehet jelentkezni a hajókirándulásokra,  fantasztikus hangulatú a sikátoros szűk óváros, óriási yachtok állnak a  kikötőben, van posta, parkolóhely 1 euróért, este 11-ig nyitva tartó  szupermarket, bazár tele Vesrace órákkal és 3 eurós vadonatúj  mozifilmekkel DVD-n, igazi nyüzsgő üdülőhely még szeptember második  felében is! Taxival a Jaz beach 10 EUR és a legtöbb hasznos infót  természetesen a taxisoktól lehet megtudni.
Kétszer jártunk a Kotori-öbölben, egyszer taxival Tivatot érintve. Tivat  nem különösebben érdekes hely, viszont egy óriási háromárbocos  iskolahajó áll a kikötőjében. Néhány éven belül itt épül fel magyar  érdekeltséggel az ország legnagyobb új kikötője és luxus üdülőfaluja.  Kotorban feltétlenül érdemes megnézni az óvárost, magas falak veszik  körül, bent szép kis utcák, sok kávézó, bolt, étterem és nincsenek  autók. Érdemes felmászni a meredek hegyoldalba épült várfal-rendszer  mentén az erődbe, mi ezt sajnos kihagytuk. A hajózás iránt érdeklődők  nézzék meg a Tengerészeti múzeumot, kiváló gyűjtemény, gyerekek is  szeretni fogják a sok kiállított modell miatt.
Az óvárosban van egy nagy  kéttornyos kőtemplom is, erről bár jártunk bent, sokat nem tudok  mondani, mert kicsit zavarodott volt a portás. Mikor megtudta, hogy  magyarok vagyunk, 2 helyett 1 euróért engedett be kettőnket. Kedves.  Muszáj megemlítenem azt is, hogy a kotori kikötőben horgonyzott napokig  a Phoenix nevű yacht, Az interneten rákeresve azt az infót találtuk,  hogy a 60 méteres, a világ 100 legnagyobb yachtja közé tartozó hajó  bérbe vehető, heti félmillió euróért… Vannak egyébként elérhető áron  bérelhető vitorlások is mindenhol, a montenegrocahrter.com oldalt  hirdetik majdnem minden hajón, ők fogták össze a charterezést.
Kotornál  fontos megemlíteni még, hogy a tengerpart felől délről érkezve még Tivat  előtt jobbra mutatja Kotort egy tábla. A térkép szerint (és a valóságban  is) arra egy hatalmas hegy van, de építettek egy hosszú alagutat alatta,  ami legalább egy félórával lerövidíti az utat, csak a térképen ez még  nem látszik. Az átkelés ingyenes!










a tivati kikötő

Kotor – óváros

Szerettünk volna átmenni Albániába, de végül máshogy alakult: találtunk  egy irodát, akik adtak egy kisbuszt sofőrrel (sajnos ez drága volt, és a  sofőr sem beszélt 10 szónál többet angolul – viszont a táj miatt megérte  az árát a kirándulás), ő a szállodához értünk jött és végigmentünk a  teljes montenegrói tengerparton.
Megálltunk fotózni Sveti Stefan  szigeténél, Stari Bar-nál, ahol Európa legöregebb élő fája, egy 2000  éves, ma is termő olajfa látható, aztán Ulcinjban, ami a legdélebbi nagy  üdülőhely. Nagyon hangulatos az arab világra emlékeztető egymás  hegyén-hátán álló fehér házaival, rengeteg kávézóval és árussal, de itt  már a lakók 90 százaléka albán, ezáltal koszosabb, mint az északabbra fekvő  városok. Itt láttuk viszont az egyetlen olyan strandot, ahol valóban  világos homok van és lassan mélyül, hosszan be lehet sétálni a vízbe.
Innen órákig utaztunk a Szkadari-tóhoz, kihalt kis faluk szegélyezték az  utat, nagyon Albániában éreztük magunkat, ezért nem is bántuk, hogy  végül nem ment át a busz velünk. Hosszú, meredek hegygerincen haladtunk,  amikor egy hajtűkanyar után megláttuk sok száz méterrel alattunk a  tavat. Leírhatatlanul szép, amerre a szem ellát, mindenütt a csillogó  tiszta vízfelület, körbezárva óriási hegyekkel, a túlpart már Albánia. A  hegytetőről le lehet látni egészen a tengerig is, legalább 100 km a  látótávolság tiszta időben. A tóban egyébként fürdeni nem lehet, nincs  kiépített partja és vigyáznak az élővilágára is. Egyedül sétahajózni lehet rajta.
Lassan haladtunk végig a tavat délnyugatról övező hegyek  oldalán (sehol sem a parton halad az út, hanem őrült magasságokban, a  már megszokott egysávos szalagkorlát nélküli „ösvényeken”). A tó északi  végénél értünk le a víz szintjéhez, innen egy útmenti étteremhez  mentünk, ahol valami helyi specialitást kaptunk: 4 személyes tál tele  minden finomsággal 16 euróért. Innen már hamar hazaértünk, mert a tó  Budvától légvonalban max. 30-40 km távolságra van.
Nagyon fárasztó túra  volt, sokat ültünk a buszban, de megérte: egy gyakorlatilag érintetlen  természeti csodát láttunk, a tengerhez közel óriási hegyek között egy  Balatonhoz mérhető nagyságú édesvizű tavat, mocsarat. Az összesen 200  eurós árat soknak találtuk, de hosszabb utánajárással ennél olcsóbb  lehetőséget is lehetne találni, ráadásul így nem kellett mindenhol orosz  turistákra várni…










Sveti Stefan

Szkadari-tó

Egy másik napon hajókirándulásra mentünk. Nehezen találtunk ilyen  programot az irodákban, a budvai kikötőben viszont esténként minden  sarkon találni olyan „árust”, akinél a kirándulásokra lehet jelentkezni.  Mi egy kb. 50 személyes kis lélekvesztőn utaztunk a Kotori-öbölig és  vissza, ez egy egész napos út, fejenként 18 euróért.
Oda úton megálltunk  egy strandnál, illetve egy kisebb hajóval behajóztunk a Kék-barlangba,  ez egy nagy barlang-terem a parti sziklaszirtben, ahol állítólag  fluoreszkál a víz. Ilyet mi nem láttunk, de azért szép volt, néhány  potenciazavaros orosz meg egy idős angol bácsi meg is fürdött a vízben,  mutatva, hogy a lenyugvó napnak is van ereje. A Kotori-öböl bejáratánál  láttuk Mamula-szigetét és a szigeten, valamint a két parton álló 3  erődből álló rendszert, amit annak idején a monarchia legdélebbi  hadiflottájának védelmére magyar katonák építettek. Ma üresek az  épületek, csónakkal ki lehet kötni és meg lehet nézni az épületeket  belülről is. Az öbölben befefelé haladva Herceg Novi után egy igazi  tengerjárókat javító hajóüzemet láttunk balra, jobb oldalon pedig egy  rövid szakaszon hadikikötőt, katonai épületeket, tengeralattjáró  silókat. A szerteágazó óriási öböl legmélyébe jutva Perast ősi városa  előtt 2 apró szigethez értünk, az egyiken ki is kötöttünk, ezen áll az  „Our lady on the rock” templom, mesebeli hely. Innen már tényleg Kotor  felé vettük az irányt, majd rövid ebédszünet után irány vissza Budavára.  A 3 órás visszaút alatt persze lement a nap, hajókirándulásra midig kell  pulóvert is vinni!










Mamula-szigete

Our lady on the rock

Hazaindulásunk előtti utolsó délutánt a Lovcen-hegység meghódítására  szántuk. Ez a hegység több irányból is megközelíthető, mi Kotor  városától tengerszintről kb. 1650 méteres magasságig egy szédítő,  viszont jól kiépített, kétsávos, 25 hajtűkanyarból álló szerpentinen  mentünk fel. Fentről olyan a kilátás, mintha repülne az ember: teljesen  valószerűtlen az élmény, ahogy másfél kilométer magasról letekintve  előtted ragyog az öböl, a városok, a tenger. Ez adja ennek a kis  országnak a páratlan vonzerejét: a hegyek és a víz egyszer csak  összeérnek és ahol találkoznak, csodálatos kis városok épültek.
Volt  szerencsém bejárni már Európa sok országát, de határozottan azt mondom,  hogy ilyen szép helyet, mint Montenegro partjai és hegyei, még nem  láttam! A hegyre visszatérve: az útikönyvek által gyakran említett 1700  méteres magasságban fekvő mauzóleumot mi nem találtuk meg, bár úgy  érzem, nem maradtunk le semmiről.
Utolsó esténken búcsúzóul még egyszer bementünk a budvai óvárosba, hogy  aztán másnap élményekkel feltöltődve induljunk haza. A tenger felől  Tivat irányába mentünk, a hajóról láttuk, hogy itt van kompközlekedés.  Tivat után nemsokára meg is találtuk a kikötőt, négy ember + az autó 2  EUR volt, teljesen korrekt. Innen a horvát határ már nincs messze,  Dubrovnikig viszont lassan haladtunk a kétsávos tengerparti úton, ide  nem is terveznek autópályát. Dubrovnik a szakadó eső miatt kimaradt,  innen továbbra is nagyon lassú volt az út az autópályáig. Érdemes  tankolni Montenegróban, mert nagyon kevés kút van Splitig. Útközben  ismét áthaladtunk Bosznián, a rövid tengerpartjuk Neum városánál  ékelődik a horvát riviérába. Előző heti kellemes szarajevói emlékeink  után most is a bosnyák szakaszon ebédeltünk.
Délután aztán 2 körül értük  el Sestanovacnál a sztráda elejét, innentől a kiváló minőségű,  lélegzetelállító útvonalon haladó pályán mentünk a Plitvicei-tavakhoz  legközelebbi lehajtóig. Kb. 50 km után értük el a Nemzeti Parkot, ahol  kicsit nehezen találtuk meg az előre foglalt szobákat. Itt a házigazda  meglepően jó némettudással ellátott minket mindenféle információkkal.  
Reggel aztán szokás szerint szakadó esőre ébredtünk, úgyhogy a tavakat  most kihagytuk, ide majd tavasszal térünk vissza, de az már egy másik  kirándulás lesz. Letérve a főútról bolyongtunk kicsit az erdőben az  autóval, ami azt eredményezte, hogy így is egész sokat láttunk  Plitvicéből, csak nem a megszokott nyomvonalon haladva. Innen  eseménytelenül jöttünk hazáig, egyedül a magyar határon a beléptetésnél  szórakoznak a határőrök kicsit hosszabb ideig a szükségesnél.


Összességében nagyon kellemes úton vagyunk túl, igazán gyönyörű ország  Montenegro. Sajnos sokszor éreztük, hogy még nem tudnak mit kezdeni a  turizmussal, rengeteg a kiaknázatlan lehetőség. Mint az itthon is a  turizmusban dolgozó embereket, minket ez különösen meglepett. De talán  éppen emiatt nem tapasztaltuk sehol sem a lehúzást, átverést. Az  árszínvonal még mindig jóval a horvát alatt van, az árak hasonlók, vagy  alacsonyabbak, mint itthon. Ez az 1 eurós árak országa, a parkolás, a  fagyi, a sör, a kukorica, a palacsinta, minden kb. 1 euróba kerül.
A mi  programunk gyakran nem a tervek szerint alakult, de ez inkább annak  tudható be, hogy egyelőre nagyon kevés pontos információt lehet találni  még az interneten is. A 2 db magyar nyelvű útikönyv azért elég pontos,  sőt hamarosan megjelenik magyarul a Lonely Planet Nyugat-Balkán  útikönyvének magyar fordítása is!
A horvátokhoz képest valóban kicsit ridegebbek az emberek, de a kedves szóra ők is kedvesen reagálnak. Az  országban rengeteg a szerb és az orosz turista, őket nem részletezem  inkább.
Nem pontosak a közlekedési táblák, nem divat a rendszám  használata, rengeteg a nagy értékű Mercedes és egyéb autóritkaságok, ami  nem azt jelenti, hogy ekkora a jólét, hanem hogy ezek a kocsik nemrég  még valahol Nyugat-Európában jártak, aztán valahogy ide kerültek… A  helyi közbiztonság viszont nagyon jó, viccesek a kóbor szamarak, vagy a strandon legelésző tehenek.
A tengerparton kívül itt is sok a szemét,  pedig az ország a világ első öko-országaként hirdeti magát. Vigyázni  kell a csapvízzel, az ételeket is kicsit nehezebbre főzik, sok olajat használnak, másképp fűszereznek. Normális teát például egy hét alatt sem  kaptunk a szállodában, hiába rajzoltuk le, hogy filter + cukor + citrom…  A hely hangulata, a táj, a meleg (Rómával vagyunk kb. egy szélességen!),  az érintetlenség azonban minden negatívumot feledtet. Annak, aki szereti  a kalandokat, nem ragaszkodik a magyar idegenvezető és a csoportos út  előnyeihez, egy ilyen út életre szóló élményt nyújt. Jó sok üres  memóriakártyát kell hozni, érdemes esetleg néhány konzervet is  csomagolni. Az egyéni utazóknak is jó hír, hogy a tivati repülőtérre  nyáron több magyar városból is indulnak járatok, a jegy kb. 30ezer Ft, a  reptértől a budvai riviéra kb. 15 perc autóval. Autókölcsönzés kb. 50  EUR naponta, rengeteg bérelt kocsit láttunk.
Tehát Montenegro szép, mindenki menjen oda. Mi biztosan visszamegyünk!
Jó utat!
Vecsei Gábor, Balatonfüred





Kérdések, válaszok


Kedves Vecsei Gábor!
Családommal mi júliusban üdülni megyünk Montenegróba éppen a Hunguest Hotel Sun Resort szállodába Herceg Novi városába. Mivel elég sok fényképet kaptunk és szereztünk a helyről, úgy ítéltük meg, hogy szép helyen van és jó az ellátás is (4 *-os állítólag). Amikor az Ön egyébként nagyon jó és hasznos utileírását olvastam, eléggé meglepett az alábbi zárójeles mondta.(Halkan jegyzem meg, hogy a magyar tulajdonban lévő Hunguest Hotel Sun Resort Herceg Novi városában nagyon rossz fekvésű, aki azt látja az országból, biztosan nem fogja megszeretni!)
Kérem ha nem fárasztom vele magyarázza már meg, hogyan érti ezt, mert szeretnénk a lehető legtöbb rizikót kizárni az üdülésből. Fáradozását előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Simonyi Tamás (June 15, 2008 8:14 PM)


Azért írtam, hogy rossz a fekvése, mert az ország déli részén (gyakrolatilag Budva városától délre) mindenhol gyönyörű strandok vannak és szép a part, viszont Herceg Novi ettől északra fekszik és ahogy láttuk, itt leginkább az Isztrián megismert keskeny parti sáv van, nagyon köves és gyorsan mélyül.
Remélem, hogy a szálloda ennél jobban kiépítette a strandját, de ha nem, akkor sem kell csüggedni. Herceg Noviból át lehet kelni szembe az öböl túloldalára Tivatba, gyorsan és fillérekért, onnan pedig kb. 10-15 perc autóval a legközelebbi kiváló strand – ahol mi is jártunk, Budva Jaz Beach.
A másik ok, amiért nekem nem tetszik a Sun Resort elhelyezkedése, az inkább szubjektív: Herceg Novi városa gyönyörű, egyszerűen leírhatatlanul szép látványt nyújt a vízből kiemelkedő ezerméteres csúcsaival,azonban ez a látvány a víz felől látszik jól, nem a városból.
Ettől függetlenül azt tudom mondani, amit minden ismerősömnek is: Montenegro olyan élményt nyújt, hogy nem lehet kihagyni, mi is biztosan visszatérünk még!!!
Üdv. Gábor (June 15, 2008 11:21 PM)



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Vecsei Gábor: Budva – Jaz – Montenegró, Bosznia-Hercegovina – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár