Vedres Ferenc: Fehér szamarak Szárdországban – Szardínia – Olaszország – 2009



Vedres Ferenc: Fehér szamarak Szárdországban – Szardínia – Olaszország – 2009



Szép fotókkal illusztrált rövid beszámoló egy szardíniai kirándulásról, melyen ellátogattak az egykori hadifogolytáborba is, ahol 90 éve a nagypapa kényszerből már járt


Oszd meg ismerőseiddel! twitter | facebook | iwiw | | google bookmark


Ahogy a későbbiekben ki fog derülni, bizonyos célzattal választottuk Szardíniát idei nyaralásunk színteréül. Szardínia Szicília után a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. 24090 négyzetkilométer, lakóinak száma 1,6 millió. Fővárosa a délen fekvő Cágliari







Útitárskártya elfogadóhelyek – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

A sziget benépesedése 8000 éve kezdődött. Kr.e. 1800-tól a nurage-kultúra népe vándorolt be a szigetre. A nurage kőtorony, melyből több mint 8000 különböző méretű található a szigeten, védelmi vonalat alkotva. Építőinek kiléte a mai napig ismeretlen. Kr.e. 700-tól a punok, majd a rómaiak leigázták őket. 534-től Szardínia a bizánci birodalomhoz tartozott. 900 körül négy régió létesült, élükön bíró állt. A sziget első megkoronázott királya az arborea-i  II. Barisone bíró volt, kit 1164-ben iktattak be. 1720-tól Szárd-Piemonti Királyság lett a neve. Bár 1297-től a nagy uralkodóházak fejei látták el a királyi tisztséget,1860-ig önálló királyságként működött, akkor az Olasz Királyság részévé vált. Megemlítendő, hogy 1395-ben Eleonora dArborea nemzeti hősnő kiadta a szárd nyelven íródott polgári és büntető törvénykönyvet, mely 1827-ig volt hatályos. 1948-ban Szardínia autonóm körzet lett. Bár ma is vannak szeparatista megnyilvánulások, a teljes elszakadás Olaszországtól fel sem merül. A szárd nyelv újlatin, mely közelebb van a latin nyelvhez, mint az olaszhoz, franciához vagy a spanyolhoz. Egymás között szárdul társalognak, az idegenekkel olaszul beszélnek.
Mi Szardínia északnyugati részét kerestük fel, ezért római átszállással késő délután Aleghero repülőterén landoltunk. Szállásunk Stintino üdülő övezetében volt,  egy nagyon kényelmes és kitűnő konyhával felszerelt szállodában. A szálloda nagy parkkal, tengerparttal, medencével rendelkezett. Tetőteraszunkról jól beláthattuk a kertet, s a fák között a tengert a távolodó hajókkal és a part közelében lavírozó csónakokkal.
Stintino halászfalu három kikötővel. Nagyon barátságos színes mediterrán házaival, a sziget különlegességeit és népművészeti értékeit kínáló boltjaival.


Stintino a tengerről


Stintino a tengerről


Stintino csónakkikötő


Stintino a partról



Kilátás


Idegenvezetőnkkel az első kirándulásunk egy északnyugati túra volt. Algherot elhagyva a tengerparton autóztunk, majd betértünk Bosába. A 7800 lakosú kisváros a Temo folyó völgyében fekszik. Ez a folyó kisebb hajók számára hajózható. Innen utunk hegyes, szakadékos vidéken vezetett. Santa Caterina di Pittinurinál jutottunk ismét tengerpartra. Itt különleges sziklaképződmények ejtettek ámulatba bennünket.



Homokkő sziklák Santa Caterina di Puttinuriban


Persze nem panaszkodhattunk a parti étteremben elfogyasztott ízletes ebédünkre sem, mit jóféle szárd vörösborral öblítettünk le. Következő megállónk Sinis-félszigeten San Salvatore falucskában volt. Szűk utcák, kis házak (sokuk lapos tetős), alacsony ajtók és apró ablakok. Mintha egy western-film díszleteként épült volna. Csakhogy ez a falu a szokásos hétköznapjait élte. Az utcán és a téren gyerekek játszottak, kint a házak előtti kőpadokon asszonyok üldögéltek, beszélgettek, a férfiak egy része a kocsmában múlatta az időt. Néhány autó turistákkal előfordult, a helyiek inkább motorokon közlekednek.


San_Salvatore-western_falu


A félsziget déli, keskeny földnyelvén fekszik Tharros a legnagyobb jól fennmaradt föníciai város csatornázott utcáival, lakónegyedeivel, templomaival és díszes oszlopaival. Vissza autópályán mentünk. Vezetőnk mondta, hogy több ilyen pálya is épülhetne, de az állami pénzeket megfejik a maffiózók.


Tharros a legnagyobb jól fennmaradt föníciai város


Tharros a legnagyobb jól fennmaradt föníciai város


Szardínián tett másik túránk Algheroba vezetett. Alghero (39000 lakosú) katalán város, így az utcatáblák kétnyelvűek. A katalán dominancia főleg az óvárosban érezhető. A városkapun belül a templomok és a paloták a spanyol építészeti stílust idézik. Sétát tettünk a piacon. Az utca egyik oldalán az egyik csarnokban a zöldség-gyümölcsös standok sorakoznak, a másik oldalon a halpiac található. Az itteni árusok vidámabbaknak tűnnek, mint a túloldaliak. Talán jobban megy a bolt vagy az alaptermészetük ilyen? Elbóklásztunk még a város falon, gyönyörködve a kilátásban és az alattunk elterülő hajóktól és csónakoktól zsúfolt kikötőben.


Alghero kikötő


A kikötő Algheroban


Nem messze a várostól található Palmavera, nurage-erődítmény, mely a tengerparton emelkedik. A létesítményt tömör kőfal veszi körül. Az egész a környéken található fehér kövekből épült.


Palmavera, nurage-erődítmény


Palmavera, nurage-erődítmény


Szardínia északnyugati fokától (Capo del Felcome) északra fekszik Asinara öblökkel szegélyezett, majdnem húsz kilométer hosszan elnyúló szigete. Ma a sziget nemzeti park. A múlt század elejétől hadifogoly tábor, majd 1998-ig szigorúan őrzött börtönsziget volt.











A nurage belülről
Útitárskártya elfogadóhelyek – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

Az első világháborúban a szerbek által elfogott magyar és osztrák katonákat, köztük apai nagyapámat is, gyalogosan kísértek le az albán határig. Itt szállhattak hajóra, s indultak el Szardínia felé. Asinara szigete 1916 év végén tudta fogadni a hadifoglyokat. Az itt megfordult 25000 fogoly közül majdnem hatezer itt fejezte be az életét, az előző megerőltető menetelés, sebesülések, betegségek és embertelen bánásmód következtében. A szigeten a zord külsőségek ellenére méltányos volt az ellátásuk. Meglehetősen szabadon mozoghattak (hisz nem kellett tartani a szökéstől a tenger és az áramlások miatt). Nagyapám elmondása szerint a táborhoz közeli öbölben vödörszám szedték az osztrigát, melyhez a citrom megtermett a szigeten. Halászgattak és földműves munkát is végeztek, tehát részben önellátók voltak. Tatánk innen Korzikára, majd Marseille melletti fogolytáborba került, ahonnan 1920-ban szabadult. Nyelvtudása így a kötelezően tanult németen, a szerben és olaszon kívül a franciával is gyarapodott.


Asinara szigete  hadifogoly emlékmű


A hadifoglyok emlékműve


A háború után megépült a börtön épülete, ahol nápolyi és szicíliai maffiózókat tartottak szigorú őrizet alatt. Mivel a sziget egyébként lakatlan volt, így állat- és növényvilága szinte érintetlen maradt. Ma csak vezetéssel, a hét bizonyos napjain és komoly előírások (dohányzási és szemetelési tilalom, stb.) betartásával szabad a szigeten mozogni. Ezen a szigeten élnek a máshol nem található fehér szamarak.



A sziget partjának egyik része


Fehér szamarak Asinara-szigetén


Fehér szamarak


Vannak itt vadlovak, kecskék, muflonok, őzek és sok a vaddisznó is. Gazdag a madár- és tengeri állatvilága. Van olyan szárazságtűrő növény, mely csak a szigeten él meg. Az itt elhunyt hadifoglyok emlékére épített kápolna ott jártunkkor (a szigorú ellenőrzés ellenére elkövetett kegyeletsértő lopás miatt) le volt lakatolva. Békét és megnyugvást hirdető falai így is emlékezésre, elmélkedésre késztetnek.


Vedres Ferenc –  fotók: Vedresné Nagy Ibolya



Oszd meg ismerőseiddel! twitter | facebook | iwiw | | google bookmark


 


A szerző írásai az Útikalauzban


Vedres Ferenc: Fehér szamarak Szárdországban – Szardínia – Olaszország – 2009

Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007

Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007

Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002

Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006

Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004

Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007

Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003

Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001

Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005

Vedres Ferenc: Újra Omis! – Plitvice, Makarska, Bol, Selce, Szupetar – Horvátország – 2008

Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Vedres Ferenc: Fehér szamarak Szárdországban – Szardínia – Olaszország – 2009" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár