Barna Béla: Beszterce bevétele – 2004-2006


Barna Béla: Beszterce bevétele – 2004-2006.



Besztercebánya pontos bemutatása egy magyar utazó szemével – kedves humorral

Gróf Pongrátz István uram excentrikus lényét és történetét Mikszáth Kálmán csudálatosan öntötte regénybe, ennek címe Beszterce ostroma. Nomármost a grófot sikerült lekenyerezni egy Apolka nevű lánnyal, ilyeténformán Beszterce ostroma elmaradt. Jelen sorok írója többször járt már Besztercebányán, igazán megismerni azonban csak 2004. késő tavaszán sikerült: dr. Varga Gyula invitálására én és Herzog Csilla kollégám öt alkalommal tanítottunk a Bél Mátyás Egyetemen (UMB, Univerzita Mateja Bela). Egy tavaszra bevettük hát Besztercét; az Útirány olvasóival is ugyanezt szeretném megosztani: hogy ne csak ostromolják a várost, hanem be is vegyék, akár csak egy napra is, és ne érjék be Apolkával…


“Jaj neked, Beszterce! Csak volt, többé nem lesz ilyen nevű város. Megehetik a mappáikat a könyvkereskedők!” – Írta regényében Mikszáth, amikor Pongrátz Beszterce felé tartott. A város azonban megmaradt, sőt. A három bányaváros közül Selmecbánya és Körmöcbánya álmos, vasárnap délelőtti kisvárosok maradtak; a huncut Beszterce azonban megérezte a trendi idők szelét, s ma eleven, pezsgő nagyváros. Fekvése Szlovákián belül is központi: a keleti Kassától 237 km-re, a nyugati Pozsonytól 213 km-re van. A legközelebb a déli Budapest van hozzá, mindössze 170 km-re, így két óra alatt elportyázhatunk autómobillal idáig. Ami azért is jó, mert egy legendás úton szelhetjük át a Felvidéket: a 66-os úton, így mikszáthi Görbeország-feeling mellett Road sixty-six érzületünk is lehet.
Node térjünk vissza dolgozatunk tárgyához, nemes Beszterce bevételéhez. S ha már a szerző ily frappáns címet adott, “üssünk rést a médián” (in medias res) és vegyük is be rögtön a Várnegyedet. A Várnegyedben álló két templom közül az egyik a német, a másik a szlovák. A német templomot (másik nevén Mária-templom) gótikus stílusban építették a XIV. -XV. században, később reneszánsz elemeket kapott. Külső falán, üveg alatt a Krisztus a Getsemáni kertben szoborcsoport látható. A német templom belseje a felvidéki gótikus faszobrászat legnagyobb alakjának, Lőcsei Pál (1460-1537) egyik legszebb alkotásával, a Szent Borbála-oltárral büszkélkedhet.
Nem akarok én szárazon, hosszadalmasan, figyelmet fárasztólag írni, de azokból a fránya bédekkerekből bizony sok minden kimarad. Igaz, biztos nem akarnak horrortörténeteket közölni, márpedig a szép és okos Nikodémiai Szent Borbála (i.sz. 306 körül) története merő horror. A bányászok, tüzérek, várak, harangöntők és építőmesterek későbbi védőszentjének apja, egy Dioscuros nevű pogány úr ugyanis kegyetlen perverziókban részesítette: évekig például egy félreeső toronyba záratta (ezért a toronnyal való ábrázolás). Az apja aztán véresre szaggatta bőrét, majd levágatta melleit. Az már csak hab a tortán, hogy Maximianus császár égő fáklyát dobott az arcába, ezt követően korbácsütésekkel kísérve, meztelenül vitték végig az úton. Atyja végül egy karddal levágta a fejét. Igaz, ezért meg is bűnhődött: egy villám agyonütötte, s csak egy marék hamu maradt a barbár apából. Ezen momentum miatt lett a hegymászók védőszentje is Szent Borbála, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget (most kezdem csak érteni, hogy három éves Borbála lányom mért rimánkodik mindig a Felvidéken járva, hogy “apuci menjünk hegymászózni…”). Szóval a besztercei Német-templomban ilyenekről is elmélkedhetünk.
S ha már templom, legyen kettő: a Várnegyedben a gótikus szlovák templom (másik nevén Szent Kereszt-templom) egybeépült az ugyancsak gótikus stílusú Mátyás-házzal; az eredetileg királyi szálláshelyet egy szép erkély, valamint Mátyás és Beatrix címere díszíti. Jut eszembe, utoljára még egy mikszáthi megjegyzés az igazságos királyról: “A nagybátyja királlyá tette a kis Mátyást fogolyból, az pedig viszonzásul fogollyá tette a nagybátyját. Ilyen bolondos csereberék gyakran esnek a történelemben.”
No ezt csak azért citáltam ide, mert lassan kijutunk a város főterére; a középkorban itt laktak a Ringbürgerek, a büszke bányatulajdonosok. A tulajdonképpeni bányavárost a XIII. század elején thüringiai németek alapították, és egészen 1608-ig magyarok és szlovákok nem is szerezhettek polgárjogot a városban. A németül Neusohl nevet viselő város egyébként 1919-ig Magyarországhoz tartozott. Ma már szlovákul Banská Bystricának hívják, és 88 ezer lakosából körülbelül 600 a magyar, németről meg nem ír a fáma. Hát, ilyen bolondos csereberék gyakran esnek a történelemben…
A bolondos csereberék mellett persze sok más minden szerepet játszott Beszterce főterének történetében: ha költői akarnék lenni, akkor valami olyast írnék, hogy sok kor rétege rakódott le itt a macskaköveken. Ebből csak két réteget említsünk: 2004-ben még áll a szovjet hősi emlékmű a tér közepén, 2003 szeptemberében pedig II. János Pál pápa is tartott szentmisét a város főterén. Azon a főtéren, melyet egyébként az utikönyvírók általában a Felvidék egyik legszebb főterének tartanak. Több száz éves reneszánsz és barokk épületek, remek éttermek és kocsmák. A látnivaló pedig temérdek.
A főtér (szlovákul námestie Slovenského národného povstania, röviden SNP – Szlovák nemzeti felkelés tere) jellegzetes építménye például az 1567-ben épült Óratorony. Eredetileg tűztoronynak épült, ma Várostoronynak is hívják. Homlokzatát a város címere ékesíti. Átellenben vele az 1715-ben épült két, sisak nélküli tornyú, barokk püspöki székesegyház áll; előtte 1709-es Mária-szobor. Innen, a Mária-szobor mellől soktornyúnak is fényképezhetjük a várost, négy-öt függélyes valami (templomtorony, kandeláber, óratorony, stb) is ráfér egy képre. A tornyokon kívül a házak is különös beccsel bírnak: a loggiával díszített palota, a Beniczky-ház egykor a bányakapitányság székháza volt (ha nem regéltem volna még el, Beszterce a rézbányászat központja volt). Szlovákia egyik legszebb polgárházának tartják: még 1660-ban építtette Beniczky Tamás zólyomi főispán. Szintén figyelemre méltó még az 1636-ban épült Ébner-ház: szépséges erkélyét Weichhardt János szepesolaszi kőfaragó készítette. A tér legszebb épületei közé tartozik a sgraffitóval és reneszánsz pártázattal díszített Thurzó-ház, amelyben ma múzeum működik: régi bútorokat, népviseleteket, bányászati emlékeket, kerámiákat mutat be. A ház eredetileg a Thurzó-Fugger-bányavállalkozás tulajdonában állt. A múzeumot az eperjesi származású művészettörténész Divald Kornél alapította 1909-ben. Az útleírónak sem rossz muzeológus Divald egyébként így ír a városról: “A Garam partján, a meredeken föléje könyöklő Urpin-hegy tövében, nyúlik el a város, a Felvidék egyik legszebb és legrendezettebb városa.”
S bár egészen másképp forog ma már a világ, a város közel 100 évvel Divald után is rendezett képet mutat: a főtérről két utca is vezet a Garam felé. Az egyiken (Národná ulica) lesétálva még magyar címert is láthatunk az utca kezdete fölött átívelő kapun, majd egy “Magyar Királyi Erdőigazgatóság” feliratot egy kapu zárkövébe vésve. S ha már így szóba jöttek a magyar emlékek, néhány művelődéstörténeti morzsácska Beszterce híres és kevésbé híres szülötteiről, s az itt jártakról is. Besztercebányán élt, dolgozott és hunyt el Skutecky Döme (1850-1921) és Flache Gyula (1892-1950) két kitűnő festőművész. Aztán itt működött, mint Zólyom vármegye alispánja Grünwald Béla (1839-1891) kora egyik legkiválóbb magyar publicistája. De itt született Riedl Szende (1831-1873) nyelvész, lapszerkesztő, Riedl Frigyes irodalomtörténész apja is. Besztercebányán született Lahner György (1795-1849) honvéd tábornok. Annyit azért tegyünk hozzá: születésnapja október 6, ugyanez “halálnapja” is, ekkor szenvedett vértanúhalált 1849-ben. Most írhatnám: ilyen bolondos véletlenek gyakran esnek a történelemben… Besztercén született még Barta Antal (1829-1909) görög-latin nyelvész, és Wagner Lajos (1846) nyelvész, irodalomtörténész is, valamint Böhm Károly (1846-1911) filozófus, egyetemi tanár. Lehetne még sorolni, de csak annyit jegyezzünk még fel, hogy 1923 nyarán a Besztercebányához tartozó Radványban töltött el bő három hetet Bartók Béla. A nagy írók közül pedig Karinthy Frigyes járt Besztercén és környékén 1918 szeptemberében. Illetve járt itt iskolába Balassi Bálint és Komjáthy Jenő, valamint itt töltötték szerzetesi próbaéveiket a rokokó Faludi Ferenc és Baróti Szabó Dávid költő.
S ha már művelődés: a Narodná utcában működik az opera is, és itt van a Bél Mátyás Egyetem rektori hivatala is. Az utca végén gyaloghíd vezet át a Garamon. A Garamról (szlovákul Hron) azt érdemes tudni, hogy az Alacsony-Tátrában ered, 284 kilométer hosszú folyó és Párkánynál ömlik a Dunába. A hídon át juthatunk a kisállomásra. Innen kanyargós erdei sétaúton mehetünk fel a ragyogó kilátást nyújtó, 510 méter magas Urpin-hegyre: a Magyarországi Kárpát Egyesület Zólyom megyei osztálya már 1895-ben sétautat épített a hegy oldalában.
A főtérről a Garamhoz vezető másik utca a Kapitulská utca: itt juthatunk el a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumához (Múzeum SNP). A múzeumban a második világháború egyik legnagyobb, 1944. augusztus 29-e és október 27-e közötti náciellenes partizánakciójának állít emléket. Az ufó-szerű épület (Dušan Kuzmo tervei szerint épült 1969-ben) körül harckocsik és tankok tömkelege, militáns-érzelműek itt kedvükre élvezkedhetnek.
Végül a főtér természetes folytatásán, a sétálóutcává alakított Alsó utcán battyogjunk egyet. Az Alsó utca (szlovákul Dolná, de egykor Malinovszkij utca is volt ez) 8. számú házában 1620-ban választották királlyá Bethlen Gábort, de ő nem koronáztatta meg magát. Ugyancsak a Dolná végén áll az 1303-ban épült Szent Erzsébet-kolostortemplom. A vele szomszédos házban (49) lakott 1708-ban Bél Mátyás, az épület falán szlovák nyelvű emléktábla. Akik nem tudnak szlovákul az Útirány olvasói közül, azoknak álljon itt egy rövidke életrajzolat a nagy tudósról (már csak azért is, mert találkoztam már olyan virgonc kedvű, de méginkább nyelvismeretben enyhén gyenge egyénnel, aki hivatalos cikkben Mateja Bélának fordította a nagy tudóst…). Szóval Bél Mátyás (1684. március 24., Nagyócsa – 1749. aug. 29., Pozsony) Magyarország első tudományos igényű leírója volt; iskoláit Losoncon, Kálnón, Alsósztregován, Besztercebányán, Veszprémben és Pozsonyban végezte, majd a hallei egyetemre járt. A pozsonyi gimnázium igazgatójaként elsőként vezette be Magyarország történetének és földrajzának összevont tanítását. Hogy diákjainak tankönyvet tudjon a kezébe adni, életének fő céljául tűzte ki Magyarország általános leírását, elődeitől eltérően saját tapasztalataira alapozva. Nagyszabású munkájának eredménye az 1735-1742 között kiadott, csonkán maradt Notitia Hungariae Novae Historico Geographica.
Bél Mátyáshoz hűen Beszterce 2004-es leírásánál mindenképp meg kell említeni, hogy a Sásová (Zólyomszászfalu) városrészben lévő egyik egyetemi campus tetején lévő Filológiai Fakultás épületéből gyönyörűen látszik az Alacsony-Tátra 2000 méteres igenszép hegytömbje. Ugyanezen épületben óráink után Alabán Ferenc tanszékvezető jóvoltából sikerült egy igenkék színű vodkaitalt is megkóstolni, mely a Sztálin könnyei nevet viselte; ezzel koccintottunk Beszterce szép városára. Ahol bár Pongrátz István gróf volt, de mégsem evett semmi finomat. Én nem vagyok gróf, de azért mégiscsak vacsoráltam többször is a városban, jelesül a Kúria étteremben. Köznemesi tarisznyának hívták az étket…


Barna Béla




Besztercebánya – námestie Slovenského národného povstania – fotó: GyÁ


A szerző írásai az Útikalauzban

Barna Béla: Beszterce bevétele – 2004-2006

Barna Béla: Európa perifériája – Dobrudzsa – 2005

Barna Béla: Szász-Anhalt metropolisza, Halle an der Saale – Németország – 2004




A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Barna Béla: Beszterce bevétele – 2004-2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár