Békési Andrea: A román tengerpart a Fogarasi-havasokon át – Costinesti, Constanta, Mamaia


Békési Andrea: A román tengerpart a Fogarasi-havasokon át –  Románia – 2010



Nagyon érdekes beszámoló a román tengerparton tapasztalt viszonyokról, lehetőségekről és az utazásról – szép fotókkal


Costinesti, Constanta, Mamaia, Olimp beach, Delfinárium, Fogarasi-havasok, Balea-tó


Az idén úgy döntöttünk, ha már szeretünk járni Romániába – a bihari hegyek a legkönnyebben és legsűrűbben látogatott úti célunk -, mi lenne, ha egy kicsit beljebb merészkednénk egészen a tengerig.
Annak idején gyerekkoromban, még vastagon a kommunizmusban, már jártam Mamaián, a szüleimmel. Akkor vonattal mentünk Constanta-ig, valami szoc. üdülő féleségben laktunk. Most egy egyszerű kis apartmant kerestünk, ami minden különösebb igényektől mentes, legyen tiszta, olcsó, és legyen némi főzési lehetőség. Belekezdtünk, a szervezésbe, de érdekes módon, a hazai utazási irodáknál, a Fekete-tenger Bulgáriában véget ér. Mi viszont úgy voltunk vele, hogy ugyanaz a part, még közelebb is van, hát miért ne?! Belevetettük magunkat tavasszal az internetbe, több bizonytalan hirdetés után, az ismert internetes szállásközvetítő oldalon találtunk egy apartmant Costinesti-n. A szállás saját fürdős, közös konyhás, őrzött parkolós volt, a parttól 700 méterre, legalábbis a hirdetés szerint, ami némileg több volt, de semmi gond.


Az utazás tervezésekor találtuk ki, hogy mi lenne ha, hazafelé a Fogarasi-havasokon keresztül jönnénk haza. Ez újabb szálláskeresést jelentett, ami nem is volt egyszerű. Jóval kevesebb a szálláshely, ide már a fent említett honlapnak sem volt elfogadható ajánlata, tehát ezt már nekünk kellett szervezni, és jó szokás szerint a szállásoknak nagy részének nem volt e-mail címe, ha írtunk, meg nem válaszoltak. Egy helyen sikerült szállást találni, de a kommunikáció meglehetősen nyögvenyelős volt, mert szinte csak 1-2 tőmondatban válaszoltak, tehát ahhoz, hogy véglegesen megtudjunk mindent 6-8 e-mail váltásra volt szükség, ez pedig napokba tellett.
A párom még a nyár elején elment a testvérével Bukarestig felderíteni az utat, rendben volt minden, ez némileg nyugodttá tette az elindulást.
2010. augusztus közepén indultunk neki. Nagyon melegre készültünk, mert hőségriadó volt a tengerparton, egy kicsit féltünk, de úgy voltunk vele, legfeljebb reggel és este strandolunk, de utazni mindenképpen éjszaka fogunk. 14-16 órásra terveztük az utat, mert éjszaka mentünk, kevés autópálya, meg egyébként sem szeretünk száguldozni idegenben.
Este 7 kor indultunk Békéscsabáról, 8 órakor a román oldalon voltunk, tankoltunk, vettünk útdíj matricát, és nekivágtunk. Az útvonal Gyula országhatárChisineu Cris– (79-es út)- Arad-7 ez a főút visz végig Pitestiig, onnan A1 autópálya, Bukarest elkerülő (Centura Bucuresti), A2-es autópálya CernavodáigConstanta- Costinesti.
Talán annyi jótanács, hogy Chisineu Cris (Kisjenő)- Déva között van egy pár kilométerrel rövidebb út (79A), de Vârfurile, környékén eléggé katasztrófális. Tehát mindenképpen érdemes Arad felé menni. Az út jó minőségű, de éjszaka is nagy forgalmú 2×1 sávos főút, sokszor hosszú falukon keresztül. Nem túl jól lehet haladni, szemből mérő trafipaxokat elég hamar jelzik villogtatással, van belőlük jónéhány.
Pitestinél felhajtunk az autópályára, minden jól ki van táblázva, a pályán mindenre kell számítani leállósávban biciklissel, lovaskocsival, sőt láttunk keresztbe közlekedő, középső szalagkorláton kerékpárt átemelő embereket. Vadháló nincs, tehát vadakra is lehet számítani, főleg az erdős szakaszon.


 


Autópálya Romániában


Az autópálya Pitesti és Bukarest között


Nagyjából 120 km a pálya, de nekünk csak 100 km jut, mert Bukarest központjában van a vége, és mi elmentünk a Centura Bucuresti-n. Hasonlóképpen találták ki, mint a mi M0-unk, csak ez körbeér, viszont ez csak 2×1-sávos. Nagyjából hajnal 3-körül jártunk erre, szerencsére gyér forgalom volt, viszont azon a félköríven 3x volt olyan kereszteződés, ahol STOP táblával a kereszt útnak volt elsőbbsége. Ezeken a helyeken, és előtte rettenetesen nyomvájús az út, néha érdemes óvatosabban átkelni a hullámokon.
Az elkerülőt elhagyva, egyből autópálya, aminek az első 30 km-én zavaróan hangos betont sikerült önteni, utána már csendesebb az út. Ez egy újabb építésű autópálya, de infrastruktúrában ez sem erősebb. Ez nagyjából 160km hosszú. Vége Cernavodánál van, ahol a nagy Duna hídon mehetünk át 11 RON áron.


 


Fizetőkapuk a Duna-híd előtt Cernavodánál


Fizetőkapuk a Duna-híd előtt Cernavodánál


A fizetőkapuk jól haladnak, nem kell sorba állni. Utána még pár km autópálya, de az is elfogy, és egy hihetetlenül magas viadukton visz be az út az első faluba, ami után elkezdődik a 40-50 km araszolás Constanta-ig. Igazából semmi oka nem volt a dugóknak. Egyszer megállunk, utána meg megyünk, és közben nem tudjuk miért nem haladunk.





Románia – Bulgária – Ukrajna az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése
Az autópályáért külön nem kell fizetni, viszont egész Románia területén útdíj fizetése kötelező, amit a határon, vagy nagyobb benzinkutakon lehet megvenni. 2010.október 1-től áttértek az e-matricára, azaz ott sem kapunk (ragasztunk) matricát, hanem csak bizonylat van. Heti, havi, féléves, éves díjak vannak. A heti díj 13 RON.
Constanta: bármerről megyünk be, a város tábla helyett hatalmas régi romos hajók oldalára van a Constanta felírat felfestve. Nagy, ipari város,rengeteg beton épülettel, a kikötőre épült feldolgozóüzemekkel, széles utakkal, viszonylag jó közlekedéssel. Utána a tengerpart közelében visz az út, végig dél felé, 2×2 sávon, jó tempóban haladhatunk, csak néhány körforgalom közelében torlódnak fel az autók, de rendőr irányítja a forgalmat.
A közlekedésről csak annyit, hogy a KRESZ könyv csak tájékozató füzet, alapelv: mindenki vigyázzon magára, és működik. Egész úton egy balesetet láttunk, az valószínűleg egy kamionos bealvás volt. A duda és a ködlámpa használata alap, nem kell vele foglalkozni, meg kell szokni. Viszonylag tempósan közlekednek, a közlekedési lámpák a zöld előtt kihagyják a sárgát, jelzőlámpa általában csak az út jobb oldalán van, és 3 sávos útnál 4-5 sávba sorakoznak fel az autók. A lámpákon van visszaszámláló, de elég sokat kell várakozni a főúton is. Általában busz a helyi tömegközlekedés, a villamosok kezdenek kikopni, gondolom a pénztelenség miatt. Az országban teljesen normális tömegközlekedés a stoppolás, még fizetnek is érte, ennek ellenére nem javasolt a kipróbálása. Az emberek normálisak, semmi rosszat nem tudnék mondani, hangosak. Hangosan mulatnak, ezerrel szól a zene akár a leg lepukkantabb Daciába is vagy, akár a legszebb fenyőerdőben piknikezés közben. Ha problémájuk van, leordítják egymást, néhány mondatban, utána mindenki megy a dolgára. Imádnak kint lenni a szabadban, és a leg lehetetlenebb helyeken képesek faszénen sütögetni. A faszén, náluk alapfelszerelés, a gasztro kultúra része.
A szállást könnyen megtaláltuk, bár az I-go nem volt utcaszintű, de egy kis Google Maps itthon segített megtalálni. A házinéni kedves volt, közös angol tudásunkkal elmagyarázta, hogy azért nem tudják a szobát pótágyazni, mert nincs annyi hely, ezért ugyanazért az árért 2 apartmant adnak. Ennek örültünk 2 fürdő, 2 hűtő, 2 TV. Bár ez utóbbiba értékelhető műsor nem volt, de nem ezért is mentünk.
Ha nincsenek a dugók 10 körül itt lehettünk volna, de csak délbe értünk ide. Gyors evés, alvás után irány a strand! Hatalmas hullámok. Hatalmas tömeg, nem látni a végét. Zavaros volt a víz, pedig mi snorkelezni is készültünk. Esélytelen volt. A partja homokos, a parttól távolabb befelé sziklás, itt nem azért vettünk fel papucsot, strandcipőt, hogy a sünök ellen védekezzünk, hanem az éles sziklák miatt kellett.


 


Tengerparti strand Costinestinél


 


Tengerparti strand Costinestinél


A zsúfolt tengerpart Costinestinél


Első 2 napon Costinesti-n próbálkoztunk a stranddal, de olyan tömeg volt azon a strandon, hogy később más strandot kerestünk. Általában mindig nagyok a hullámok és mindent kivisz a partra, ezért nem tudnak beljebb menni, egy kb. 20-30 m-es sávba van a tömeg összesűrűsödve. Sokan a hullámokat úszómatraccal próbálják meglovagolni, jön a hullám, és mindenki egymás nyakába borul. Harag nincs, mindenki elnézést kér és várják a következő hullámot. Itt a legszemetesebb a part. Még esélye sincs az embernek kidobni a szemetét, mert a parttól 100 m-re van néhány szemetes. Ha besötétedik, jönnek a munkások és összeszedik a szemetet, feltakarítják a partot, sok helyen felgereblyézik a homokot, és másnap minden kezdődik elölről. Így mindenki ott ejti el a szemetet, ahol van, előfordult, hogy a műanyag söröspohár mellettem úszott ki a partra. Mivel minden nap takarítanak, nagy egészségügyi kockázatot nem rejt, de nagyon igénytelen.
Viszont egy dologra vigyázni kell, és erre mi is a szállás lefoglalása után találtunk rá, hogy Romániában nagyon népszerű a nudizmus. Ennek az egyik fellegvára Costinesti. A többi városba is előfordul, hogy valaki nem bír átmenni „olyan” strandra, akkor diszkréten félrevonulnak. Mi Costinesti olyan részén voltunk, ahol textiles strand volt, de az Evangelia görög hajóroncs közelében vannak a nudisták. Monokinizés viszont mindenhol előfordul. Tehát kisgyerekkel, célszerű a felnőtteknek felderíteni a strandot, viszont ha elfogadott, akkor hajrá!
Mindenfelé szól a diszkó zene, nyitott terepjárókból egész nap osztogatják a szórólapokat az esti bulikra, ahol szinte minden nap megfordul egy-egy helyi híresség. De minden vendéglő előtt más zene szól, eléggé nagy a hangzavar. Ezért a fiatalok kedvelt üdülőhelye.
A strandok sehol sem fizetősek, sőt saját felelősségre bárhol lehet fürdeni, de vízi mentő szolgálat, csak a népszerűbb helyeken van. A napernyő, napágy használatáért sokszor elég a hozzá tartozó vendéglőben fogyasztani. De erről nincs pontos infóm, mert nem vettük igénybe.
Egyik nap szerettünk volna haza integetni
webkamerán keresztül, ezért átmentünk Olimp beach-re megkeresni a kamerát, ekkor találtuk meg a nekünk való helyet, tiszta volt, a giccses beton hullámtörők miatt sokkal nyugodtabb volt a víz, és tömegmentes volt.


 


Olimp Beach Románia


Az Olimp beach a beton hullámtörőkkel


Ezek után mindig ide jártunk. Ez viszont teljesen a másik véglet volt, a parton végig voltak szemetesek, a szelektív gyűjtés jegyében minden csokorba 3db, nem is volt szemét. A parton a homokban deszkából járda, tehát nem égette a talpunkat a homok, aki viszont csak sétálni ment, nem lett nyakig homokos.


 


z Olimp beach deszkajárdája


Az Olimp beach deszkajárdája


 


Olimp beach strand


Olimp beach a dombról


A falu egy nagy forgalmú útról letéréssel érhető el, teljesen rendezett, virágos, rengeteg tízen- emeletes szállodával, amik nagy része üresen várta sorsa jobbra fordulását. Még a nemzeti olajtársaság üdülője is kongott.
Többnyire a 2-3 emeletes „minden szoba a tengerre néző” szállodák élték túl a válságot, igazi szocreál kocka épületek, de látszik rajtuk, hogy némi felújításon átestek az utóbbi években. Mivel itt kitapasztaltunk egy partot, célirányosan mindig ide jöttünk. A parton 1-1 jégkrémet vettünk, de nem tudjuk, hogy a faluba mennyi bolt, étterem stb. van. De feltételezem, hogy az is rendben.
Az egész partot végig kíséri a vasútvonal Constantából egész Mangalia-ig. Általában a faluk közepén halad át, sok esetében STOP táblával biztosított átjárón, tehát minden esetben óvatosan kell megközelíteni az átjárókat. Costinestin például a vasútállomás a közút mellett van, és ha jön a vonat, akkor a felszállás idejére elállja az utat. Costinestiben kisebb élelmiszer üzletek vannak a házak alatt, ezek kitelepülnek az üzlet elé is, a tengerpartra vezető sétányon vannak az üzletek, bazárok, éttermek, ezek közt megtalálható a tálcatolós bisztrótól kezdve a gyorséttermeken át, az a’la cart éttermekig minden. Ami a fura, hogy csak a beülős helyeken lehetett ülve enni, azon kívül csak menet közben a tömeggel együtt, mert a szűk utcában egymás szájába értek az üzletek, de a székeknek, asztaloknak nem jutott hely. A szemét helyzet hasonlatos a parthoz, az elfogyasztott étel csomagolása ott esik ki az emberek kezéből, ahol elfogyott az utolsó falat.


Minden este itt a bazársoron ettünk. A gyorséttermek kínálatában: sült sprotni, pizza, shaworma, hot-dog, hamburger, kebap. Édességek: Kurtos colac (kürtös kalács faszénen), baklava, valamint főtt kukorica faszénen pirítva. Viszont az ételek meglehetősen íztelenek, nagyon kevés fűszert és sót használnak, kivéve a pácolt húsoknál.


 


Az esti bazársor Costinestiben


Az esti bazársor Costinestiben



 








 


A harmadik napon elterveztük, hogy átmegyünk Constantába, ott van több érdekesség, amit meg szerettünk volna nézni. Első cél a Delfinárium volt, esetleg a Planetárium, délután viszont Mamaián az Aquapark, esetleg telegondolázás.


 


Constanta - a Delfinárium bejárata


Constanta – a Delfinárium bejárata


A Delfinárium az Állami Természettudományi Múzeum része, 1972.-ben épült. A Fekete tengerben 3 delfinfaj honos ezek szelídített társaikkal szoktak show-t előadni. Korábban volt pingvin show is, de az állatok elpusztultak és pillanatnyilag delfin és a fóka van.
A parkba belépőt kell váltani. 2010-ben felnőtt 35 RON, gyerek 6-18 éves korig 18 RON, 5 éves kor alatt ingyen. A kapun belül van a pénztár itt kaptunk egy térképet, amivel a parkon belül eligazodtunk. A parkban van delfin show, fóka show, planetárium, állatkert, egzotikus madárház Duna-delta mikro rezervátum. Mindenhova ingyenesen és szabadon be lehet menni. Az előadások, show-k területére csak adott időpontba engednek be, és csak meghatározott létszámot. Például a delfinekre, fókákra 300, planetáriumba 78 főt engednek be, ezért az előadások kezdete előtt fél órával érdemes „résen” lenni, mert 1-2 busznyi turista gyorsan betölti a helyeket. Egy nap 3 előadás van, a kezdési időpontok ki vannak írva, a planetáriumba 10 előadás van, de onnan is ki lehet szorulni, nekünk is sikerült, így elmentünk megnézni az állatokat. A madárház nem sokkal komolyabb, mint bármelyik kisállat kereskedés itthon, kb. 20 nagyobb ketrec és semmi más. Az állatkert inkább a mi egyszerűbb állatsimogatóinkhoz hasonló, nincs benne semmi egzotikus vad. Meglehetősen igénytelen körülmények közt tartott, kecske, birka, póni, láma, pelikán, tyúkok, galambok. Lehet séta lovagolni is 5 RON/ 5perc. Időtöltésre jó volt, de felejthető volt. Van egy időszakos vándor-kiállítás is, egy elzárt területen felnőtteknek 12 RON, gyereknek 6 RON belépőért cápa, hüllő és piranha kiállítás, ami abból áll, hogy 1-1 kamion platóján cápa és piranha akvárium, köztük sátrak, preparátumokkal és 2 pingvinnel.


 



 



A park címe: Constanta, Mamaia Boulevard 255, web: www.delfinariu.ro
A delfin show-t egy épületen keresztül lehet megközelíteni, viszont szabadtéri, árnyék szinte nincs, az egész egy beton katlan, sikeres ülőhelyfoglalás is csak a tűző napon lehetséges, azaz érdemes kalapot, árnyékolót és megfelelő innivalót bevinni. A show nagyjából 20 perc. A 4 delfinből 1 volt igazából aktív, a többiek inkább csak úszkáltak. De mivel ilyet nem láttunk érdemes volt elmenni.


 



 


Delfin-show Constanta Delfinárium


Delfin-show – Constanta, Delfinárium


Utána a park előtti egy gyorsétteremben ettünkA bácsi a töltött csokis fánkkal és a gyerekekkel, nagyjából annyiért és olyan minőségben és kiszolgálásban, mint itthon. Majd lementünk a partra. A part és környéke mentes volt minden infrastruktúrától. A közelbe levő lakótelepen parkoltunk, ember-magasságú gaz közt egy csapáson mentünk le a partra, ahol voltak néhányan, viszont ennyire nyugodt vízzel sem előtte, sem utána nem találkoztunk. Két törölköző közt átöltöztünk, a part szemetes, a bokrok „taposóaknával” telítettek, a víz tiszta volt, mindenkinek jó kedve volt.
Néha jött egy bácsi és töltött csokis fánkkal kínált bennünket 2 RON/db volt. Nagyon aranyos volt, tudott egy pár szót magyarul: Balaton, „Tihaní”, Keleti, Koszonom… Szerintem az öreg régen sokat járt a Balatonra vonattal.


Itt nem kellett a tenger fenekéről felhozni a kagylókat, itt volt a parton bőven szebbnél- szebbeket találtak a gyerekek, csak arra kellett vigyázni, hogy papucs legyen rajtuk, mert eléggé élesek voltak.


 



 



A tengerpart sok szeméttel, elaknásított bokrokkal


 



A kagylókért nem kellett a vízbe menni – papucs nélkül veszélyes


Naplemente után elmentünk megnézni Mamaia-ban az Aquaparkot, ha már nem jutottunk be, legalább kívülrőlMamaia - városnéző emeletes busz, de a 2×2 sávos úton fizető sorompó állta az utunkat, így visszafordultunk. Arra gondolunk, hogy ezzel oldották meg a parkoló díjak kérdését. Mindenki jegyet vált, aki sokat volt, fizet, aki meg csak átmegy, a másik végén nem fizet. De ez csak tipp.
Akit komolyabban érdekel Mamamia, ez a legnagyobb és legszínvonalasabb üdülőfalu a parton. Rengeteg szálloda, étterem és kaszinó van. Az Aqua Magic egy vízi vidámpark, Csúszdák, medencék, és tavak teljes felülete 4000 négyzetméter. Bent a parkban található éttermek, bárok, pékségek, gyorséttermek, ajándék boltok. Éjszaka is működik különleges kivilágítás mellett. 2500 fő a befogadó képessége, ami a szezonba kevésnek bizonyul és csak hosszas sorbaállás után lehet bekerülni. Belépő (2010) a szezonban felnőtt: 60 RON, gyerek 150cm alatt 30 RON
www.aqua-magic.ro
A telegondola egy olyan üvegezett kabin, ami hasonlít a sífelvonóra. A Perla és a Cazino szállodák között mozog, 50 méteres magasságban és a körülbelül 2 km-es távot 7 perc alatt teszi meg, hogy alkalma nyíljon annak a 8 turistának mindent alaposan szemügyre venni odafentről, többek közt az aquaparkot, de innen jól belátható a Fekete Tenger és a Siutghiol-tó. 2004-ben avatták fel, remélhetőleg megfelel minden biztonsági követelménynek. Emeletes nyitott buszokkal is lehet városnézésre menni.


Kerestük a kikötőt is hajókat nézni, de csak messziről láttuk a teherhajókat, darukat, a kikötőhöz vezető utat nem találtuk meg, ezért a sötétedés miatt felhagytunk vele. Vissza a szállás felé egy hatalmas Real nevű hipermarketbe mentünk be (semmi köze a hazaihoz). Teljesen korrekt színvonala és árai voltak, ugyanúgy, mint a hazai hipermarketeknek, azzal a különbséggel, hogy ott EMBEREK dolgoztak, láthatók voltak az eladók, bárkinek gondja volt normális kiszolgálást, mosolyt, kedvességet kapott, mindenkitől, és ez nekünk furcsa volt.
Feltöltöttük az ásványvízkészleteinket, vettünk élelmiszereket, a gyerekeknek apróságot. Legalább 2 órát el tudtunk nézelődni. Az ásványvizek kupakszínének nincs akkora jelentősége, mint nálunk, ott szinte minden víz „csendes” szénsavas, csak a feliratból derül ki, hogy szénsavas (apă minerală carbogazoasă).
Hiába voltunk tenger parton nekünk sem sikerült, és nem is láttunk piros pecsenyére sült embereket. Valahogy furcsa a nap, a nagy vízpárától nem éget annyira, de délben sem volt szikrázó napsütés. Aki napozott megfelelő krémekkel szépen barnult. A tenger felől felkelő napba szinte bele lehetett nézni, annyira fátyolosodott volt. Néhány kép a szállásról egyik a „konyha” a másik az egyik bungaló, valamint a „fitnesz” részleg.


 



 








A bungaló a konyhával és a fitnesszel


Hazafelé szóltunk a házinéninek, hogy a hajnali 5-kor indulunk, mert a nagy meleg előtt még Bukarestet el akarjuk érni, utána meg a hegyek közt nem lesz már annyira melegünk. Elbúcsúztunk a tengertől, a sok igénytelenségtől eltekintve jó volt. Ha most valaki azt kérdezné, hogy ajánlom-e akkor azt mondom, hogy NEM, de akit érdekel ezek után nyugodtan neki indulhat, megnézheti, de nem hinném, hogy ezek után konvojok indulnának a román tengerpartra.
Minden üdülőfalu elején kulcsokat lóbáló emberek próbálnak turistát fogni (Cazare) feliratú táblákkal, kinyomtatott szállás fotókkal. Ha valakinek nincs előre foglalt szállása jó eséllyel kap olcsón. Az itt nyaralók 99 százaléka román, nyugati turistákkal még véletlenül sem találkozni, viszont erdélyi magyar barátainknak köszönhetően lehet magyar szót hallani, illetve szívesen segítenek.


Hazafelé más útvonalon jöttünk, „útba ejtettük” a Fogarasi-havasokat. Nagyjából 20-30km kerülő volt az eredeti úthoz képest, de mindenképpen megéri, mert a látvány felejthetetlen. Az útvonal Pitestiig végig az autópályán, majd a nagy aluljáró mellett jobbra a hegyek felé. Innen egy viszonylag forgalmas, nem túl jó közút visz, sok falun keresztül. A hegyek lábánál sokszor tábla figyelmezet, hogy csak nappal járható, gondolom ennek is megvan az oka. (jobbról)








Románia az Útikalauzban nagyobb térképen való megjelenítése


Azután hirtelen jönnek a hegyek, hihetetlen szerpentineken és viaduktokon visz az út, ha tehetnénk, kilométerenként megállnánk fotózni, de erre nem sok lehetőség van.


 



 



Van néhány alagút is, amiben nincs világítás, viszont hatalmas meglepő kátyúk vannak. A verőfényből behajtva az alagútba, hiába kapcsolunk fényszórót, nem sok mindent láttunk. Elértünk egy mesterségesen létrehozott víztározót, ami villamos erőművet hajt meg.


A gát 166m magas. Itt rengetegen megálltak, mert lenyűgöző, hogy a gát egyik oldalán séta hajókáznak, a másik oldalán, meg 100 m-t ugranak bunglee jumpinggal 100 €-ért.
Itt is van bazár sor, meg förtelmesen csúnya reklám felfestve a sziklafalra. Tovább a szerpentinen, végig visz az út a Vidraru-tó mellett. A keleti oldali út a műút, a nyugati csak terepjáróval járható.


 










 








 



 



A tó után sok helyen látható olyan nyított átjáró, ahol télen menedéket talál ember, és állat, illetve a lavina nem viszi el az utat.


 



Nem félig kész híd, menedékhely a lavina elől


A szállásunk egy 3*-os hotelben volt. Ennek ellenére a bejelentkezésnél a recepciós fiú egy kukkot nem tudott, vagy akart tudni angolul. A székből fel nem állt, elébem tolta a papírt, hogy töltsem ki a bejelentkezést, majd a naptár sarkára írt egy 200-ast, hogy annyit fizetünk. Megmutatta a szobánkat és többet nem láttuk. Később megtelt a szálloda, ezt a recepció ajtaján egy kézzel írt fecnivel jelezte. Ez a papír reggel is ott volt, így a kulcsot letettük az ablakba és köszönés nélkül távoztunk. Sem az e-mailekből, sem a recepciósból nem derült ki, hogy a szállás tartalmazott volna-e reggelit. De úgy voltunk vele, volt hol aludni és tisztálkodni, meleg is volt, mert kint 12 fok volt, ami a tengerről jövet egy kicsit hűvösnek tűnt.
A szálloda egyébként nagyon rendben volt, szép volt, egyszerű, és igényes berendezésű. Néhány éve újították fel. Valahogy a személyzet nem volt topon. Azért ide kértük, mert ez esett útba, és ezen a magasságon nem sok szálláshely van. Amelyik meg internetes megkeresésre válaszol, még kevesebb. Feljebb a Balea-tónál is próbálkoztunk, de vagy horror áron volt szállás, vagy nem válaszoltak. De senkinek nem ajánlom, hogy vaktába neki induljon, hogy majd ott talál, mert akkor jó eséllyel a kocsiba alszik, vagy a bátrabbak sátorba.
A Transzfogarasi út az 1970-es években készült Ceausescu megalomániájából. Sok értelme nem volt, hiszen a közeli Vöröstoronyi szoroson át sokkal kényelmesebb út vezet át a Déli-Kárpátokon Havasalföldre. Valószínűleg hadi út célját is szolgálta. Mindenesetre nagyon szép a Fogarason átvezető szerpentint övező látvány. 90 km hosszú, 578 hídja és viaduktja van. A gerinc alatt 2042 m magasságban alagút vezet át.


 


Fogarasi alagút a gerinc alatt


Fogarasi alagút a gerinc alatt – 2042 méterrel a tengerszint felett


Télen az út (szeptembertől-májusig, júniusig) le van zárvaBalea-tó. De attól az élet nem áll meg, mert a Balea-tónál síközpont működik, ahova kabinos felvonó visz fel mindent és mindenkit. (jobbról a Bela-tó) Az út minősége jó, délen némileg foltosabb. A szalagkorlát sok helyen hiányos, az útpadka igen keskeny, gyakran az aszfaltburkolat széle egyben a szakadék pereme is. A veszélyre az út melletti keresztek és egy-egy felismerhetetlen autó roncsa figyelmeztet. A roncsokat időnként elszállítják, de általában nem kell sokat várni az újabb balesetre. Nekünk szerencsére ilyen élményben nem volt részünk. Mindenki fegyelmezetten közlekedik, a veszélyt a bámészkodó, fényképező autósok jelentik.
Kirándulást csak nyár végére augusztusra ajánlott tervezni, mert akkor van legkisebb esélye az esőnek. Esőben a hirtelen lezúduló vizek hozhatnak magukkal sziklákat, meg a felhő közt nem sok mindent lehet látni. Nekünk szerencsénk volt, mert az elején annyira nem volt felhő, hogy a hegyek tetejéről egész a föld görbületéig látszott a horizont. Egy órával később viszont jöttek a völgyön keresztül a felhők egyenesen az arcunkba, utána meg szinte őszi ködbe veszett minden, és a hőmérséklet is érezhetően visszaesett. A Fogarason átemelkedő felhő követi a hegy oldalát, és az abba vágott úton tiszta marad a levegő. Az autóval ilyenkor a felhőalagútban gurulunk.


 



a Transzfogarasi út


 



Megindultak felénk a felhők


 



Ködalagút a Transzfogarasi úton


A Balea-tó kristálytiszta, mélykék víz, mint a tükör, alig vannak hullámok. Innen indulnak Románia legmagasabb csúcsaihoz vezető ösvények a 2535 méter magas Negoi, és a 2544 méteres Moldoveanu-csúcshoz. A túrabot ajánlott, de a könnyebben járható terephez tartoznak. A tizenöt kilométeres, a fűrészfog-szerű hegygerincen vezető útvonal végigjárására rá kell szánni egy napot. A szezonban itt is nagy a turista forgalom, van kellő parkoló, sok árus kínálja portékáját ami zömmel házi készítésű sajtok, méz, lekvár, pálinka, perec, kenyér. Vettünk is minden finomat, amit egy-két kilométerrel arrébb piknikezve jóízűen megettük. Nagyon nyugodt, nagyon szép környezet, csak nagy a turista forgalom. Hazafelé úton rossz volt visszanézni a magas hegyek felé. Ahogy elhagytuk a hegyeket egyre inkább visszatért a kánikula is, és végül Sibiu közelében visszatértünk a 7-es útra, amiről Aradig le sem tértünk.
Békési Andrea


Békési Andrea írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

3 Comments on "Békési Andrea: A román tengerpart a Fogarasi-havasokon át – Costinesti, Constanta, Mamaia"

  1. Ez egy nagyon informatív beszámoló volt! Még sohasem jártunk Romániában, de jövőre tervbe van véve. Azt hiszem nagyon sok kérdésünkre megkaptuk a választ. Köszi Andi! Szép munka!

  2. Bálint József | 2017.02.13. at 19:35 |

    köszönöm, érdekes volt, hasznos volt.

    Bálint

  3. Mi szinte minden nyáron a román tengerparton nyaralunk és minden üdülőhelyet bejártunk és többet ki is próbáltunk, Costinesti a legutolsó hely a román tengerparton, oda ingyen se mennénk, nagyon sajnálom, hogy pont oda mentetek, Olimp egy nagyon jó hely, de Mamaiat tudom ajánlani, ott nagyon sok a külföldi is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár