Gál Zoltán György: Dél Cseh- és Morvaország – 2007


Gál Zoltán György: Dél Cseh- és Morvaország – 2007. április 28 – május 1.









Nagyon jó stílusú, információban gazdag beszámoló Közép-Európa egyik legszebb vidékéről – jó képekkel

Előzmények, poézis:


Ez alkalommal is két család indult útnak; lévén a főbb cseh látnivalók részben már abszolváltattak mindkét oldalon, célunk most a déli területek: pontosabban Alsó-Csehország volt.


Nagy élmény egy ilyen utazás, mi több: tömény kultúrsokk – már ha az ember fia/lánya szeretné egy-egy nap kirándulással emészthetővé tenni a város- és vár-járó élményeket – mert az erdei kirándulásra most nem volt idő. Ott jársz a tájon és egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy a négy napban (kellő belátással persze) ne ugorj el még egy, meg még egy …. várat, főteret, templomot megnézni.


Hát mondhatom: megszenvedte szegény kis hazánk a török- és tatárdúlást! Hiszen Csehországban is (hasonlóan Erdély belső területeihez például) olyan áradata pompázik a középkori Európa építészetének, hogy összeszorul hazánk fia szíve: hová lett ez mind minálunk? És hihetetlen, hogy milyen közel van dél-Csehország, mégsem olyan “trendi” ide járni, mint….. és most mit soroljak fel: Prágát? Bécset? A Salzkammergut-ot? Nürnberget?


Egy szó, mint száz: csupa élmény, csupa gyönyörű, harmonikus táj, príma sörök és kedves emberek. Nem hiszem, hogy túl elfogult volnék pedig – magam több, mint egy évet élvén csehek közt régebben.


Persze gyönyörű a májusi (idén áprilisi) repcevirágzás idején a dimbes-dombos tájon autózni, de tán kevesen tudják, mi teszi ezen túl is oly megkapóvá a cseh tájat: a sok tó! Egyik útikönyvünk szerint 22.000 (!) halastavat ástak/duzzasztottak – még a középkorban – a csehek és nagy részük ma is megvan. Egy kicsit az angliai “pond-fíling”: a falucska közepén horgásztavacska (esténkét mellette áztatja a zsinórt Apu, mígy Anyu a vacsit főzi), az út mentén tó jobbra, tó balra, a templomtoronyból kitekintve is tavak vízén pihen meg a szem….


Megközelítés, közlekedés, tájékozódás:


A vidék itthonról kétféle módon közelíthető meg: 1) Győr-Pozsony- majd északnak a brünni (Brno) autópályán, Csehországba érve pedig rögtön nyugatnak fordulva, vagy 2) Győr-Bécs-Stockerau és utána északra Mikulov-nak, vagy Znojmo-nak. Mi az 1)-est választottuk (nosztalgiám okán a Pozsony-Brünn autópálya iránt) és lehet, hogy könnyebb/gyorsabb lett volna Bécs felé (de biztos, hogy nem jelentősen gyorsabb).


Figyelem: ha nem veszel cseh autópálya-matricát, a Kuty-i szlovák-cseh átkelőnél rögtön (!!!) le kell menni a pályáról. Mi felmentünk a Břeclav-i első kijáróig (feltételezve bohón, hogy addig ingyenes), hát val’szeg bele is futottunk egy szolgálati automata fotógépbe a híd alján – most várjuk, mi lesz.


Navigálni az iGo-val szuper-könnyű volt, bár néha a főút nagy (10-20 km-es) kanyarjait “levágta” indokolatlanul. Szebb is volt ezeken a rövidítéseken a táj, sebaj! Aki szereti az áttekintő nézetet, annak a benzinkutak tartanak Česká Republika térképeket bőséggel).


A benzin ára 27.90 Korona volt jellemzően: ez leheletnyivel múlta alul az aktuális magyarországi árakat. A kutak 50%-a fogad el bankkártyát (én az Electron-okat javaslom: a számok jogosulatlan eltulajdonításával sem lehet legalább az interneten vásárolni ezekkel) – úgy általában a bankkártya-használat kevésbé elterjedt még, mint itthon (pl. boltok, sörözők, stb. tekintetében sem).


Szállás, árak:


A szállásfoglalás az interneten nem volt könnyű a dolog. Vagy nem válaszolt a címzett, vagy nem volt hely, vagy nem tudtak angolul – hasonló sikerrel járt az emil-cím-hiányos helyek megcsörgetése is. Végül aztán egy Brünn melletti helyet választottunk tranzitszállásnak (motel jellegű, kissé dohányfüstös szobák, olyan munkásszálló-érzés, de tiszta és az út túloldalán remek csapolt sörök a kocsmában): a városka neve Pohořelice. A hely neve meg Alfa Hostel, “beszállásnak” megteszi. Az M1-esen budapesti indulással 3 óra alatt simán abszolválható.


A többi kiránduláshoz bázisul egy Budejovice és Krumlov közti, gyönyörű fekvésű kis falvat választottunk, a neve Kremže. A vidék falvaiban laknak minden bizonnyal a Budejovicében, esetleg Linz környékén pénzt kereső jobb módú családok; a falvak színvonala megüti a szegényebb osztrák (burgenlandi?) falvakét. Minden második sorházi lakrészen, a falu elején kint van a “Zimmer Feri” tábla, úgyhogy (legalábbis előszezonban) a foglalás merő formaság. Apartmanok konyhával, fürdőszobával….


Ez alatt a tíz év alatt a cseh árak persze felfelé változtak, de tulajdonképpen az olcsóság megdöbbentő a magyar ész számára. Egy háromfős komplett ebéd a Česky Krumlov-i Moldva-parton, frekventált helyen 3500.- Ft-nyi Korona! Szállásaink magánháznál 200.- Korona (1.800. Ft) /fő/éj – és hűtő, komplett konyha használattal – görögországi apartman-színvonalon.


Koronát egyébként itthon 9.20 Ft körül kapni már, automatából felvéve még a kezelési költséggel együtt is kissé olcsóbb, de kevés az automata!


No, akkor némi részletes is hadd jöjjön:


Első nap bementünk Znojmo-ba. Ez még Morvaország, sziklafokon a plébániatemplom (persze, hogy gótikus :)), alatta a folyó (a csehek Dyje-nek hívják, van valami német neve is), a szemben lévő hegyfokon a vár, meg …. a sörgyár. Nem vicc!


Znojmónak is van főtere régi házakkal, de közepes város, nem múzeumka. Egy tavaszi szombat délelőtt persze itt is kellemesen telik: lépten-nyomon esküvői menetek, babakocsit tologató anyukák, meg sok-sok (osztrák, magyar, japán!!!) kiránduló.


A templomokba szabad (és ingyenes) a bejárás, a (néha 120-150 lépcsővel elérhető) tornyokba szednek 10-20 Korona beugrót – többnyire bőven megéri a kilátás!


Legközelebb érdemes útba ejtenünk a Mikulov-i várat (határátkelő helynél Ausztriából) – most ez kimaradt.


Viszont jött (nyugat felé az osztrák határt északról követve, a Dyje folyó mentén – nemzeti park, kirándulóhely!) Vranov vára. Először csak kívülről terveztük megtekinteni, de mikor aztán iGO barátnénk is (női hangon :)) mellette navigált el, megálltunk, bementünk és nem bántuk meg!


Csehország történelmét három család: a Rosenbergek, a Schwarzenbergek, meg az Eggenbergek neve fémjelzi. Aki erről bővebben olvasna: http://www.ckrumlov.cz/
Természetesen minden hely, így Vranov is a reneszánsz, de főleg a barokk építészet dicsőségéről regél nekünk. Mint minden helyen, ahol jártunk, itt is vezetéssel tekinthettük meg a kastélyt, de a jegyek ára elfogadható: 100-150, esetleg 200 Korona felnőtteknek. Sajnos magyar vezetéssel sehol nem találkoztunk, de sokfelé van (itt is) magyar (de legalább angol) nyelvű, írott kalauz a séta közben. Vagy angol nyelvű vezetés (dupla áron, de még így is joviális).


Vranov után már követtük az aznapi útitervet, belőve a Kremže-i célt. Lassan araszoltunk az osztrák határtól északra, kis utakon, hullámzó dombok közt. Következő megállónk (egy óra elegendő) Slavonice volt. Tipikus cseh (megkockáztatom: közép-európai: Bártfától (Kelet-Felvidék) Csehországig sokfelé ilyen) kisváros (már ahol német hatás érvényesült): főtérré kiszélesedő főutca, két oldalán particius-házakkal, a végén templommal. Érdekes, ahogy ezek (Csehországban sokfelé, mint a prágai Tyn-templom is) beépülnek a főtér végét lezáró első házsor mögé. Vagy a házsor épült eléjük 🙂 inkább tán ez utóbbi. Nagyon hangulatos körbesétálni, a fotótémát rontja, hogy (máskülönben igen kényelmes módon) az autókat beengedik a főtérre. Mindenkinek ajánljuk a 150 lépcsővel, csigabiga-módon megmászható templomtornyot (a belső udvaron, a templom mellett balra) – pazar a kilátás, vagy inkább bájos. Meglepő módon fent üldögél valaki és szed 10/20 Korona belépőt.


Egy óra alatt be is lehet járni a helyet, ebbe még egy friss csapolt ser/fagyi is belefér a főtéren – nyáron válasszuk az árnyékos oldalt 🙂 onnan szebb fotókat is lehet csinálni.


A napba még (a megtett 3-400 km mellé) belefért Třebon útbaejtése. Sajnos a (főtér végén obligát megbúvó) reneszánsz kastély már zárva volt (este 7 körül értünk oda), de a gótikus templom (figyelem, nem a főtéren. egy utcával odébb!) megért egy bekukkantást: a hajó mennyezetét tartó gótikus oszlopsor középen (!) helyezkedik el (remélem, a mellékelt fotón ez kivehető).


Innen már egy ugrás Budejovice, Krumlov és valójában Dél-Csehország kellős közepén járunk.


Másnap Česky Krumlov-val kezdtünk – és aztán nagyrészt ott is ragadtunk egész napra. Pedig de. 10-re már ki is szálltunk a kocsiból. Javaslom elkerülni a húzósabb árú fizetős parkolókat; egy mellékutcából sem kell többet kutyagolni a látnivalókért – úgyis estére “tövig” lejárja az ember a lábát (vagy legalábbis úgy érzi majd).


Kedves barátom meg volt győződve róla, hogy az út fénypontja Krumlov lesz – és igaza lett. A város egy kis ékszerdoboz, a Moldva (Vltava) folyó dupla kanyarjában fekszik: az egyikben az Óváros a plébániatemplommal, a másikban a (középkorban még különálló) iker-óváros, a Latran és a vár – a soproni Tűztoronyra emlékeztető tornyával. Bár picike az egész város, mégis dimben-dombon, lépcsőn-folyóparton sokat lépdesünk, mire mindent bejárunk.


Érdemes rögtön felmenni a Várba és megváltani a belépőt a vezetésre, majd utána látni neki a sétának. Mi ezt elvétettük (nem mintha nagy baj lett volna) és fél 12-kor már csak a du- negyed 4-es időpontra kaptunk belépőt. Belül a szokásos trükk: barokk termek egy túra, gótikus egy másik, a reneszánsz meg egy harmadik :). Azért érdemes.


Látnivalókból csak egy néhány emlékezetest hadd emeljek ki: az említett Szt.Egyed Plébánia, a Moldva-menti kilátóterasz és a folyó feletti első (meglepő módon Parkáň-nak 🙂 nevezett) utcácska az óvárosban, a Főtér és a Széles-utca házai, a Moldva-part a vendéglőkkel, sétaúttal, a Latran házsorai….


A vár nagyon jópofa: lényegében két hegyen fekszik (van vagy öt udvara, palotákkal körbeépítve) – a két hegyet meg a várpalota hatemeletes (!) fedett hídja köti össze. Azaz: az alsó kettő csak boltív, felette oldalról nyitott átjáró a szekereknek, afelett a palota vendégei zárt folyosón járhattak át a Várszínházba (Gödöllő mellett Közép-Európa másik barokk színháza!), majd felette (szintén fedett) szinten a hercegkisasszonyok 🙂 jártak át a palotakertbe. Legfelül meg nem tudom, ki.








Nem hasztalan felsétálni a palotakertbe sem: szép franciakert (vagy inkább angol? Nekem Fertődöt, Versailles-t idézte…) szökőkúttal, díszsövénnyel – van ízlése a kertésznek, az már szentigaz!


Prachaticé-t is érintettük; hát ez volt ez a hely, amiért – ha az ember nem megy máskülönben tovább nyugatnak – nem éri meg 100 km kitérőt tenni. A templom viszont igazán szép; egyre erősebben érvényesül az a német hatás, mellyel az erdélyi szász vidékeken (Nagyszeben, Berethalom) sokfelé találkozhatunk: a templom kívül-belül sárgára van festve és a hajó boltíveinek köveit fekete-sárgára festik. Szerintem romboló a hatás, de egy egyéni vélemény. A főtéren, egy oszlop tetején felöltöztetett boszorkány lovagol seprűnyélen – okát nem tudni, de mutatós.


Tábor-t illetően nagy elvárásaink voltak – mégiscsak: huszita szekérvár, miegymás 🙂 – de az obligát elemeken kívül (óvárosi tér, templom toronnyal, körben halastavak) nem sok mást találtunk. Viszont a háztetők a toronyból festőiek és van egy városházája, melynek gót tanácstermébe be lehet menni – bátran váltsunk pár szót erről a portással, beenged (bár elsőre nem értette, mit is akarunk :))


Visszafelé úton České Budejovicé-be nagy meglepetésemre belebotlottunk a Temelín-i atomerőműbe – mitagadás: csúf egy látvány a három-négy embertelenül magas Heller-Forgó – féle hűtőtorony – az erőmű ugyanis nem a Moldva mentén fekszik, úgyhogy valószínűleg így oldották meg a hűtést.


Budejovice nagyváros. Maga a bejutás is iGO barátunk segítségével volt csupán gyerekjáték (közelítsd meg a belvárost a belső körúton (Třida “ez-meg-az” a körutak neve), és egy korrekt hétfő reggeli dugó sem apróság a bevezető utakon. A hely szellemét rombolják a kötelező teszkók, obik, miegymások; de – főleg a környező települések sugározta – életszínvonal osztrák jellegű: van esély rá, hogy sok ember a határon túl keresi a betevőt.


Budejovice méltán híres a söréről: sok jóféle italt kóstoltunk meg, de a csapolt Budvar magáért beszél. Igaz ugyan, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol a pincér átvágott (:


A főtér messze nagyobb, mint a szokásos és négyzet alakú – ez sem szokványos. A gótikus templomért is kutyagolni kell pár percet (de megéri, bár belépőt szednek – reméljük, jóra költik – sőt van mellette egy, csak a templom felől megközelíthető gótikus kerengő rendházzal. A főtér szélén lévő középkori templom középkori jegyeit jórészt “lemosták a századok”, a sok háború és az épület mára – belül – barokk ruhát öltött.


Hazafelé indultunk másnap és volt még pár hely, melyet nem akartunk kihagyni – mindkettő messze felülmúlta elvárásainkat. No.2 a ranglistánkon holtversenyben Jindrichuv Hradec és Telč. Csak szép sorjában.


Hradec komoly fejedelmi székhely volt a középkorban és megkapó kisváros a jelenben. A főtér végén álló várkastély meglehetősen terjedelmes: egyik szárnya gót, a másik reneszánsz, a harmadik barokk.
A városba beérő vendéget ódon kapu fogadja, előtte várárok (folyócska?) kis híddal és a lakótorony tekint ránk a várból. A főtéren a május elseji szakszervezeti(?) szónoklatok és egy fúvószenekar fogadtak – parkolót keresve kissé haboztam: áthajtsak-e az éppen játszó zenekar meg a nézők közt, vagy se. Mikor aztán egy helyi hölgy megtette ezt, én szemlesütve követtem.








A kastély reneszánsz szárnya a szokott élményekkel szolgált – ismét csak semmi nyoma zabrálásnak 😉 sőt a bútorokat se hurcolta senki Sztambulba janicsárnak.
A templomot már meg sem említem, viszont a főtéri cukrászda süteményei remekek és olcsók! Kávé-ügyben is fejlődtek a csehek: tíz éve még a kisvendéglők lépten-nyomon zaccos, forró vízzel felöntött őrölt kávét szolgáltak fel, ma meg remek presszókat, jó nagy adagot.


És akkor jön Telč. A magyar turisták számából ítélve közismert hely lehet itthon, de hogy megérdemli, az biztos. Hogy az általam ódákban megénekelt településszerkezetek érthetőbbek legyenek, ideillesztek egy térképet a városkáról. Jelen esetünkben a kékkel jelzett vizek halastavak, oly meglepő módon 🙂








Csak felsőfokon, túlzó jelzőkkel beszélhetek erről a helyről, beszéljenek hát a képek helyettem, és tán visszaadnak abból egy kicsit, amit mi átélhettünk. Várkastély, templom (a térnek ugyanazon a végé!), főtér, torony, tavacska híddal. És mindenütt béke, nyugalom, derű – melyhez a négy nap szép napos időjárása, a tavasz, a madárcsicsergés is biztos hozzájárult.


Viszlát Csehország!


Gál Zoltán György


A szerző írásai Az Útikalauzban


Gál Zoltán György: Vezúv, Pompeji, Herculaneum, Solfatara – Olaszország – 2008


Gál Zoltán György: A Halkidiki-félszigetre, Szerbián, Macedónián át – 2006

Gál Zoltán György: A vidéki Anglia – Peak District és Kelet-Anglia – 2006

Gál Zoltán György: Dél Cseh- és Morvaország – 2007

Gál Zoltán György: Égei-tengeri hajózás – Kréta, Santorini – Görögország – 2007

Gál Zoltán György: Erdélyből Bukaresten, Szófián át Korfura – 2008

Gál Zoltán György: Hágómászás a Magas-Tátrában – Lorenz-hágó a Csorbatótól – 2006

Gál Zoltán György: Pádis-karsztfennsík, Bihar hegység – Románia – 2006

Gál Zoltán György: Székelyföld – másodszorra – Románia – 2008

Gál Zoltán György: Vöröstoronyi-hágó – Tátra the hard way 🙂 középprofiknak – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Gál Zoltán György: Dél Cseh- és Morvaország – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár