Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999

Győrffy Árpád: Sör mellet magyarul – Prága – Csehország – 1999

A tizenöt millió magyarból a hivatalos adatok szerint húszezer él Csehországban. A toleránsabb környezet miatt sorsuk sok tekintetben könnyebb, mint a világ más részein élőknek, de egy külön teherrel majd mindannyiuknak meg kell küzdeni, a hármas kötődéssel. Tovább örökített kultúrájuk, anyanyelvük révén a magyarsághoz, Magyarországhoz tartoznak. Kötődnek a mindennapi életük kereteit jelentő Csehországhoz, és eltéphetetlen szálak főzik őket az időközben harmadik országgá vált Szlovákiához, legtöbbjük szülőhelyéhez.

A kétezer prágai magyar között már kevés olyan van, aki a második világháború utáni szlovákiai kiőzetéssel került oda. Az elüldözöttek jó része visszatért szülőföldjére, nagyobb csoportokban csak az iparvidékeken maradtak meg. A Prágában élők legtöbbje tanulmányai után maradt kint, vagy odament férjhez, oda nősült.

– Mi csehek vagyunk állampolgárként. A magyarságunk csak a kultúránkban jelentkezik, hisz a munkahelyünkön mindannyian “cseh munkát” végzünk, cseh munkatársainkkal, barátainkkal találkozunk a szabadidőnk jelentős részében, velük járunk szórakozni, elfogadnak bennünket maguk közül valónak tartanak – próbálja megértetni a helyzetüket Vég István, a prágai csoport elnöke, az egyik neves bank vezető munkatársa.

Az elfogadó környezet, a biztos egzisztencia ellenére valami mégis hiányzik nekik. A bársonyos forradalom után jött el a lehetőség arra, hogy legális szervezetként létrehozzák a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét, amelynek ma az egyik legaktívabb csoportja Prágában működik. Főleg értelmiségi férfiak fogtak össze. A Prágai Magyar Kulturális Intézet és személy szerint dr. Reményi Krisztina igazgató segítségével klubot szerveztek. Pályázati forrásokkal támogatja mőködésüket a cseh kormány, és erős támaszuk a magyarországi Illyés közalapítvány. Az együttlétek programját előadások, viták, magyarországi, felvidéki amatőrcsoportok műsorai és jó hangulatú mulatságok alkotják. Egy-egy megmozduláson néha több százan csatlakoznak hozzájuk.

– A programjainkkal kicsit visszaemlékezünk a gyermekkorunkra. Hisz minden kultúra szép, de mindenkinek az a legszebb, amelyiken felnőtt. Mivel ebből itt nincs sok, magunknak kell csinálni – mondja az elnök.

Számában sokkal kisebb, de mégis meghatározó csoportot jelent a prágai magyar ifjúság. A Károly Egyetem már a középkorban sok magyar fiatalt csábított a több nemzet kultúráját ötvöző városba, a népszerűségét később is megőrizte. A diákokat az 1956-ban alapított Ady Endre Diákkör fogja össze. Az ősszel avatták 41. alkalommal az új gólyákat. “Az kis magyar népünknek műveltsége, históriája, melyekre el nem múló büszkeséggel és szeretettel gondolunk, mibennünk eresztvén malasztos lombokat terebélyesedjék… Az sereknek, boroknak és egyéb nedveknek ízlelésében az mértéktelenség miáltalunk megőriztessék – fogalmazza meg egyszerre a nemzeti kötődést és a diákos vagányságot a gólyák fogadalma ma is.

Ahogy az idősebbek, ők Királyhelmecről, Érsekújvárról és más felvidéki településekről érkeztek. Sokuknak egyik szülője már szlovák. Az iskolában nem különülnek el a csehektől, de a kollégiumban már magyarokat választanak társul.

A rendszeres programok mellett néhány nagyobb összejöveteleket is rendeznek minden évben. A gólyabálra, a mikulásra inkább a helyiek gyűlnek össze, de a márciusi bulira buszokkal érkeznek az ismerősök, barátok a Felvidékről és Magyarországról is. A közvetlen politizálás ma nem annyira népszerű, mint 68 vagy 90 környékén volt, de a történelemmel, kultúrával foglalkozó “magyarkodó” előadásokra ma is sokan eljönnek.

– Az előadás után elmegyünk valamelyik kocsmába, ahol addig iszunk, amíg valóban értelmesen lehet már vitatkozni – mutatja be tréfásan az ilyen programokat a diákkör elnöke Horkai László, azaz Harkály. A söröző Prágában meghatározó hely. Ha valaki magyar diákkal akar találkozni, elég, ha csütörtökön este elmegy a Hradekbe. Ha esik, ha fúj, tizenöt éve minden héten itt gyűlnek össze a diákkör régi és mai tagjai.

A diákoknál még erősebben merül fel a választás kérdése a három haza között, hisz nagy a csábítás a maradásra.

– Sokkal könnyebb itt Prágában munkát találni, egyáltalán megélni. Nekünk nagy helyzeti előnyt ad másokkal szemben, hogy egyformán beszélünk magyarul, csehül, szlovákul, németül, angolul – mondja az alelnök Gál Attila, avagy Mazsola. – Mi kicsit ma is Csehszlovákiában gondolkodnunk, így az itt maradás nem annyira nagy szakítás, nem lehet azt mondani ránk, hogy eláruljuk a hazánkat – válaszol a fel sem tett, de valahol mégis mindig ott bujkáló gondolatra.

Az igazán nehéz kérdés, hogy mi lesz vegyes házasságokban élő gyerekekkel, akik cseh iskolákban tanulnak, egymással csehül beszélnek, magyar szót már csak az egyik szülővel váltanak, vagy azzal sem. Ahhoz kevesen vannak, hogy iskolát működtessenek neki, s talán igény sem lenne rá. Kis segítséget jelent, hogy egy gyesen lévő fiatalasszony heti egy alkalommal óvodát működtet a magyar intézetben 6-8 gyerekkel.

A jövőt firtató kérdésre Végh István sem tud válaszolni.

– Évtizedes távlatokra szórványban élve nem lehet tervezni. Nekünk most azon kell dolgozni, hogy a későbbiek is alapozhassanak valamire. De nem tudjuk, mit hoz a jövő.

Győrffy Árpád

A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu