Horváth Gábor: Passautól – Hegyeshalomig – a Duna mentén- kerékpárral – 2000

Horváth Gábor: Passautól – Hegyeshalomig – a Duna mentén- kerékpárral –  2000. július 31. – augusztus 8.

 

Egy televízióban látott – gyönyörű tájakat mutató- útifilm hatására megszületett az elhatározás, látni kell a Passau és Bécs között húzódó Duna menti kerékpártúra megannyi nevezetességét, szépséges tájait, a Duna -Inn – és Ilz találkozását, (bal oldali kép) a Schlögeni dunaszakasz kanyarulatait, a fasizmus borzalmait bemutató mauthauseni lágert, Melk szépséges apátságát, a festői Wachaut, a gondozott apró falvakat, végigkerékpározni a Bécsi ringen, és nem utolsósorban próbára tenni magunkat. Map 21 Map 22 Map 23 Map 24

Az út előkészítése azzal kezdődött, hogy az Interneten “kolbászolva” megpróbáltam felderíteni olyanokat, akik már bejárták ezt az utat, és tapasztalataikat közkincsé tették a hálón. Többek között így jutottam el Győrffy Árpádhoz (alias: gyoker) akinek honlapján – utikalauz.hu – nagyon részletes beszámolóhoz jutottam, és E-mail-en keresztül sok hasznos tanácssal látott el.

Következő lépés a német és osztrák idegenforgalmi irodák, tartományok, városok, honlapjain való szörfölés, ismeretek, kemping címek, telefonszámok, E-mail címek gyűjtése, ismertetők, térképek kérése volt. Jellemző a hozzáállásukra, hogy volt olyan eset, hogy péntek délben Passauba küldött E-mail-re hétfőn este kézhez vettem a légipostán küldött részletes ismertető anyagokat, színes prospektusokat, várostérképet.

Mikor minden szükséges anyag a rendelkezésre állt, készítettem két lehetséges útvonaltervet, amiben figyelembe vettem mások tapasztalatait (azoknak a közutaknak a forgalmát, ahol nem kerékpárúton kellett menni, a szemközti part látványosságát, a napi megteendő távolságokat, stb.). Végül a két terv kombinációjából megszületett egy harmadik, amit végül is bejártunk.

Mivel még nem volt semmilyen tapasztalatom ilyen több napos kerékpártúrával kapcsolatban, júniusban elmentünk egy 3 napos kirándulásra a Fertő tó körül. Itt nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy mit kell és lehet magunkkal vinni, (lista) mi az, ami felesleges és csak nehezéknek van velünk, hogyan lehet kerékpárral együtt utazni vonaton.

Az út előkészítéséhez tartozott a megfelelő kerékpáros térképek beszerzése. A helyszínen is lehetett volna, de borsos áruk miatt inkább itthon vettük meg, egy kis utánjárással egy 1:125 000 léptékű térképet sikerült venni, elfogadható, 1500 Ft-os áron, ami nagyszerűen megfelelt a mi céljainknak.

Az utat megelőző hetekben a modern technika vívmányait kihasználva E-mail en keresztül minden kempingben helyet foglaltunk. Mindenhonnan nagyon kedves válaszban biztosítottak bennünket örömükről, hogy náluk fogunk megszállni, és jó utat kívántak a mielőbbi viszontlátás reményében. Mint később kiderült mindenütt bőségesen volt hely, de nem akartunk úgy járni, mint júniusban a Fertő tónál, hogy nem kaptunk helyet, a tó mellett, a kempingben.

Utazás előtt még egy fontos kérdés várt eldöntésre. Az odautazás és a hazautazás módja. Mivel a MÁV Eurocity vonatain a jegy ára Passauba (indulás: Keleti pu. 9^{12 érkezés Passauba 1523}) 14 800 Ft, + a kerékpárjegy ára 7 Euronak megfelelő kb. 1800 Ft, csak olyan megoldás jöhetett szóba, ami ennél olcsóbb. Hazafelé, Hegyeshalomból mindenképpen vonattal akartunk jönni. Kora délután (14³¹ ) indul egy vonat, amihez kerékpárszállító vagon is van csatolva, és Győrben átszállva a Sopronból induló szintén kerékpárszállítót tartalmazó vonatra 17³⁸ kor a Keleti pályaudvarra érkezik.

1. nap

Egy barátunk segítségével indultunk Passauba, aki vállalta, hogy elvisz bennünket a mikrobuszával. Az indulás hétfőn reggel 5 órakor volt. Két rövid útközbeni pihenő közbeiktatásával, nem sokkal dél után érkeztünk Passauba. Az ottani idegenforgalmi hivatal által küldött térkép segítségével (Map 20) rövidesen megtaláltuk a városközponttól alig egy ugrásra lévő, az Ilz folyó partján fekvő, kifejezetten kerékpárosok és vízitúrázók részére szolgáló kempinget. Az ár egy fő részére 10 DM, amibe beletartozik a sátorhely és a melegvíz is.

A korai időpont miatt alig egy-két sátor volt felállítva, a recepció pedig csak délután 5 órakor nyitott. Még látszottak a talajon az előző napok esőzésének nyomai. Felállítottuk a sátrakat a táborhelyen tipegő apró vadkacsák és a part közelében úszkáló hattyúk között. Pihentünk egy kicsit, majd gyalogosan besétáltunk a város központjába. Passau, az ősi keresztény város a látnivalók sokaságát kínálta, és talán több időt is megért volna a nevezetességek megismerésére fordítani, mint egy délutánt. Feltétlenül meg kell nézni a világ legnagyobb orgonáját tartalmazó (16 744 síp) dómot, a városházát, melynek tornyán jelzések mutatják mekkora volt a víz állása árvizek idején a város mélyen fekvő részein. Érdekes a Duna felett átívelő, Németország első sodronyhídja, melynek egyik horgonya az úttestbe, míg a másik a hegyoldalba van rögzítve. Érdemes felgyalogolni a Luitpoldbrücke-vel szemben levő lépcsősoron a Veste Oberhaus-hoz, ahonnan csodálatos panoráma tárul a szemünk elé. A három folyó találkozásának megragadó különlegessége, a folyókon úszó sétahajók sokasága, a város szépsége elfeledteti velünk a sok lépcső fáradalmait. Hangulatos sétát tehetünk a Duna és az Inn partján húzódó sétányon, az óváros hangulatos utcáin.

Késő délután az utazástól és a városnézésből fáradtan, indultunk vissza a kempingbe. Visszafelé még felderítettük, hogy másnap merre kell elindulni. Mire visszaértünk a táborba már jócskán megszaporodtak a sátrak, de még volt melegvíz a zuhanyozóban és a frissítő zuhany után farkasétvággyal elfogyasztottuk az első “tábori” vacsoránkat, majd bezuhantunk a hálózsákjainkba.

2. nap

Másnap reggel hatalmas ködre és 9 C⁰ -ra ébredtünk, a sátrak kívülről, merő vízesek voltak. Szerencsére a kerékpárokat este letakartuk védőfóliával – megfogadva mások tanácsát – így azok nem voltak nedvesek. Mire végeztünk a reggelivel és a csomagolással a nap is kisütött és felszárította a párát. Az aznapi úti célunk Schlögen volt. Map 1 Map 2 Utunkat az Ilz folyó hídján keresztül, városból kivezető Obernzeller Str.-n a B 388 számú út mellett futó kerékpárúton, a Duna bal partján folytattuk. Az első első említésre méltó település Erlau ahol a hasonló nevű folyó ömlik a Dunába. Majd elhaladtunk egy szennyvíztisztító és egy Penny Market mellett. 23 km megtétele után elértük a Jochensteini erőművet.

Az erőműnél egy nemrég épülhetett kiállítási terem volt, mivel nem mentünk be, így nem derült ki, hogy kellett e fizetni a látnivalókért. Nem sokkal az erőmű után egy fákkal árnyékolt szabadtéri asztalokkal ellátott részen megpihentünk, készítettünk egy pár fényképet a hajók zsilippeléséről. Nemsokára átléptük a jelképes német – osztrák határt, amit csak kis tábla jelzett a bicikli úton. Az út most már közvetlenül a folyóparton vezetett.

A túlsó parton feltűnt a vízállásjelentésekből már jól ismert Engelhartszell, és a Trappista kolostor. Itt találkoztunk először a későbbiekben még általunk is használt kerékpáros komppal. Az út mellett egy kis faházban kerékpáros információ működik, ahol szállást lehet foglalni és a környék színes prospektusaiból lehet válogatni. Míg a másik part üde zöld napfényben fürdött, mi az árnyékot adó fák alatt róttuk a kilométereket, és hamarosan feltűnt a Schlögeni folyószakasz első kanyarulata. Au-ban átkeltünk a kis kompon és fél 3 körül megérkeztünk aznapi célunkhoz. (a megtett táv 42 km)

A kemping fekvése festői, aszfaltozott utakkal behálózott részek között szépen gondozott sátorhelyek vannak, úszómedencével, étteremmel, tiszta és szép WC -vel és zuhanyzóval, mosási lehetőségekkel rendelkezik, és a partján jacht kikötő található. A kempingben van egy kis halastó, amiben nagy pontyok úszkálnak a tiszta vízben, és a bedobott ennivalóra odasereglenek.

Aznap ismét korán letudtuk a beütemezett távot, így volt időnk napozni és fürdeni a medencében. Vacsora után elsétáltunk a közelben lévő szállodához, és megnéztük a kikötőben a szép jachtokat. Estére újabb szomszédokkal bővült a tábor. Itt találkoztunk először és utoljára magyar kerékpárosokkal az utunk során. Ők Bécsből indultak és Freiburg -ig tervezték a túrát. Elmondásuk szerint haza is kerékpárral jönnek. Naponta, több mint 100 kilómétert kellett tekerniük.

3. nap

Megint hideg és ködös reggelre ébredtünk – az éjjel nagyon hűvös volt. A napnak úgy kilenc óra körül sikerült áttörnie a ködfelhőn és felszárítani a párát. Mire elindultunk, szárazon tudtuk a sátrakat is összecsomagolni. Ébredéstől számítva kb. 2 óra kellett a tisztálkodásra, reggelizésre, sátorbontásra, és a kerékpárok felmálházására.

Indulás 9 órakor. A tervezett cél Ottensheim volt. Map 2 Map 3 Ez a szakasz az egyik legszebb az út folyamán. A Duna számtalan kanyarulatot vesz, és mi végig a part mellett haladunk, az utat megszépíti, hogy végig meredeken erdős hegyoldalak ölelik körül.

Négy kilométer megtétele után Inzell-nél fogadó, kemping és parasztházak, várják a látogatókat. Egyetlen zavaró körülmény a mindent átható trágya szag, amely szinte végigkíséri az utunkat, de egy kemping mellett elég zavaró.

Egy kanyarban, tábla hívta fel magára a figyelmet, mellette egy kolomp. A felírás szerint kívánságra átviszik a vándort. A tizennyolcadik kilométer megtétele után hatalmas terméskövekből épített pihenőhelyhez értünk és ismét elcsodálkoztunk, hogy a kacsák és a hattyúk mennyire nem félnek az emberektől. Még az aschachi erőmű előtt Kaiserhofban egy nagyon szép kemping van közvetlenül a Duna partján, a vízben stégek, motorcsónakok és napozóteraszok.

Aschachba beérve, közvetlenül a híd előtt egy Spaar áruház van. A kerékpárútról letérve a közútra, átmentünk a hídon és a bal parton folytattuk az utunkat Feldkirchen felé. Ezen a szakaszon egy jó darabon nagyon rossz minőségű földúton kellett menni. Már azt gondoltuk, hogy eltévedtünk mikor ismét megjavult az út minősége. A Dunától már jócskán elkanyarodtunk, és mezőgazdasági területen vezetett az út. Hat kilométer után ismét visszakanyarodtunk a folyó mellé, és hamarosan elhagytuk a Freizeit – Eldorádot. Az evezőspálya elhagyása után – amit az erőmű építésekor alakítottak ki – egy enyhe bal kanyarral, egy kis öblöt megkerülve egy fahídon átkerekezve elértük Ottensheim-et. Innen már útjelző táblák vezettek bennünket a falun keresztül, a település északi részén található kempinghez. Ez a kemping főleg telepített lakókocsik részére szolgált, de mellettük egy különálló nagy füves területen lehetett a sátrakat felállítani. Délután fél 2 volt. (a megtett táv 47 km) A tábor mellett a patak vízéből felduzzasztott pici tavacska található. A vize olyan hideg, hogy talán a rozmárok is meleg fürdőt vettek volna a fürdés után. Így mi is inkább a zuhanyozást választottuk. A vizesblokkot csak fapadosnak lehet nevezni, igaz a melegvíz benne foglaltatott az árba. Bejutni pedig a szemben lévő fogadóban kapott kulccsal lehetett.

Este lekerekeztünk a hangulatos faluba, és megnéztük az emeletes, “drótos” kompot, amit csörlő segítségével húznak át a másik partra. A kempingbe visszaérve, egy utazási iroda által szervezett nagy kerékpáros csapat verte fel a sátrait, és nagy kondérban főzték a vacsorájukat. Éjjel megeredt az eső.

4. nap

A reggeli készülődés és csomagolás után még mindig lógott az eső lába. Délutánra Linz és Mauthausen érintésével Au-ba akartunk elérni. Map 4 Map 5 Map 17 Indulás 8³⁰ -kor volt. A Linz-ig tartó 10 kilométert az országúttal párhuzamosan futó, zajos kerékpárúton tettük meg. Úgy döntöttünk, hogy Oberösterreich fővárosa Linz, megér egy kis kerülőt, ezért a hídon átmentünk a másik oldalra és máris Linz szívében voltunk. A főtér méreteivel és szép épületeivel jó mutatta mekkora volt a kereskedelem jelentősége a régebbi korokban. Egy kis nézelődés és fényképezés után ismét a bal parton folytattuk az utunkat, most már kerékpárúton, először egy nagy parkon keresztül. A táj látványa elég lehangoló, a túlsó parton végig ipartelep húzódott. A parttól eltávolodva apróbb falvakon keresztül vezetett az út. Eleredt az eső. Csöndesen, de kitartóan esett, így elő kellett venni az esőkabátokat. Ennek az lett a következménye, hogy kívülről az esőtől, belülről pedig az izzadságtól áztunk el. Egészen a mauthauseni lágerbe vezető elágazásig esett. A lágerbe vezető két kilométeres út nagyon meredek. Csak gyalogosan, a kerékpárokat tolva tudtunk felmenni. Lefelé pedig a fékek voltak nagy igénybevételnek kitéve.

A lágerbe a belépő 25 ATS. Az élmény megrázó. A kiállítás dokumentumok, fényképek segítségével mutatja be a fasizmus rettenetét. Az egyik 2×3 méteres ismeretlen rendeltetésű – minden rosszat feltételezhető – helységben nagyhatású diaporáma vetítés van. A szüntelenül felvillanó és váltakozó képeket a náci vezérek üvöltő hangjai kísérik. Az elért hatás sokkoló.

Mauthausen (mint a neve is mutatja – Vámház – régi híres vámhelye volt a Dunának ) belvárosa után a városból kifelé haladva, át kell kelni a főút másik oldalára, mert a főút és a Duna között, azzal párhuzamosan halad a kerékpárút. A városka végén, a baloldalon egy nagy parkoló, Billa áruházzal és Mc Donaldssal. Egy kilométerrel feljebb pedig egy nagy Inter Spaar üzlet. Az Aist folyó fahídján áthaladva, a töltésen hamarosan elértük az Au-i kempinget. Délután 14³⁰ -at mutatott az óra. (a megtett táv 49 km)

A kemping két részből áll. Van egy lakókocsis rész, ahol parcellák vannak, és van egy nagy összefüggő füves terület a sátrasok részére. A recepció csak hat óra után van nyitva. Felállítottuk a sátrakat, és szárítgatni kezdtük a nedves ruháinkat. A kemping közepén egy pici tó van, ahol türelmes horgászok áztatják a zsinórjaikat, míg mások ott csónakáznak. A zuhanyzó gyönyörű, tiszta. A sátras részben elvileg csak zsetonért lehet zuhanyozni, de mindenki a lakókocsis részhez jár fürdeni, ahol ingyenes. A szabadtéri tűzrakó hely mellett fedet és nyitott fa asztalok és padok is vannak. Így kényelmesen tudtunk vacsorázni és reggelizni. Estére ismét eleredt az eső, nagy villámlások és menydörgések közepette. Kisebb megszakításokkal reggelig zuhogott.

5. nap

Reggel sokáig tanakodtunk, hogy mikor induljunk, mert estére Marbach a. d. Donau-ba akartunk érni. Map 5 Map 6 Map 7 Reggeli után úgy tűnt, hogy csillapodik az eső. Tíz órakor elindultunk a még szemergő esőben. Az út először a töltésen vezetett, majd 15 kilométer után elkanyarodtunk a Dunától és csak Eizendorfnál tértünk vissza, hogy egy ártéri erdőn keresztül érjük el a Dornachi vasútállomást, ahonnan kerékpárút többfelé is elágazik. A táj ismét kezdett vadregényes lenni. Öt kilométert kellett még pedálozni, míg elértünk a greini hídhoz. Itt a közúton átmentünk a túlsó partra. Érdemes lett volna megnézni Grein-t, amely gazdagságát a veszélyes Dunának köszönheti.

A régi időkben a hajósok vagy felfogadtak egy helybeli révkalauzt, akinek a segítségével elkerülték a zátonyokat, vagy kirakodtak, és üresen vontatták fel a hajókat. Itt futott zátonyra a későbbi Sissi királyné hajója is, és hajszálon múlott, hogy nem késte le az esküvőjét. A zátonyokat csak 1956-ban az Ybbs – Persenbeug Erőmű építésekor robbantották fel, és a zsilipekkel megemelték a víz szintjét 10 méterrel.

Több kisebb falun keresztül a közúton haladtunk. A forgalom a folyamatosan eső esőnek köszönhetően nagyon kicsi volt. Az Ybss-i erőművön keresztül visszatértünk a bal partra és még 11 kilométer kerékpározás után megérkeztünk Marbach-ba. Mire beértünk a falu elején lévő kempingbe, az eső is elállt. Délután fél 3 volt és 62 kilométert tettünk meg aznap. A recepció este 18 órakor nyitott, de a sátrakat fel lehetett előtte már állítani. A kemping közvetlenül a Duna partján van. A zuhanyozó és a WC szép tiszta, viszont a melegvízért fizetni kell 10 ATS-t. Van egy közös helyiség, ahol asztalok és padok vannak, így esőben is le lehet ülni enni. Estére megtelt kerékpárosokkal a tábor, sok ismerős arc volt az előző napokról.

6. nap

Reggel ismét borús időre ébredtünk és a levegő páratartalma 98 % volt. Szerencsére az eső most nem esett, de a sátrakat így is csak nedvesen tudtuk összecsomagolni. A délutáni végcél, Melk érintésével, Krems volt. Map 7 Map 8 Map 9 Az indulás 9 órakor volt, a töltésen futó kerékpárúton. A Windeni erőműnél a forgalomirányító lámpa zöld jelzése után átkerekeztünk a jobb partra.

Az útról már lehet látni az apátság felhőbe burkolódzott sziluettjét. Egy lejtős szakaszt követő kanyar után büfé és WC, majd az út egy kis emelkedővel visszatér a folyó mellé. Nemsokára elértük a melki hajóállomást, ahonnan az útjelző táblákat követve a városkán keresztül az emelkedőket leküzdve megérkeztünk az apátság kapujához. A bejárat előtt fedett kerékpártárolók, és pénzzel működő csomagmegőrzők vannak. A borsos belépődíj nélkül csak a belső udvart és egy oldalajtón a templomba belépve, annak csak egy kis részét lehet megnézni. A könyvtár megtekintéséért és a Wachaura néző panorámáért fizetni kell. A városka utcái nagyon szépek, hangulatosak. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert nem esett az eső. Az apátságtól, a macskaköves sétáló utcán keresztül legurultunk a városba, nem figyelve az útjelző táblákra. Mint kiderült nagy hibát vétettünk, mert újra vissza kellett menni az emelkedővel tarkított közúton az előző magasság szintjéig, hogy aztán elérjük a hidat, ami visszavitt a bal partra.

A másik oldalon Emmersdorf -tól ismét kerékpárúton mentünk. Elérkeztünk a Wachau kezdetéhez. Ez a szakasz a túra legszebb része. 500 – 1000 méter magas hegyek közé szorul a folyó, a meredek hegyoldalakat erdők és szőlőültetvények borítják. A parton éppenhogy elférnek egymás mellett a műút és a vasút, és a festői falvak, míg a hegyoldalakat ősi várak és várromok koronázzák meg. Az eső ismét eleredt. Az út hol párhuzamosan fut a közúttal, hol pedig bekanyarodik a falvak belső útjaira, majd a szőlők között kanyarog tovább. Sok-sok kis vendéglő, borozó csalogatja a vándort. A Duna másik oldalán húzódó hegyek “pipálnak”, miközben ki-kibukkan a felhőkből egy-egy vár tornya. Spitzben szerettünk volna vásárolni a Spaar áruházban, de mivel háromnegyed 1 kor érkeztünk oda, már zárva volt. Szombaton és vasárnap ne akarjon 12 óra után senki vásárolni. Így csak a benzinkútnál lehetett vásárolni méregdrágán, 30 ATS-ért kenyeret. Háromnegyed óra pedálozás után elértük a festői szépségű Dürnstein-t, ami többek között arról is nevezetes, hogy itt raboskodott 2 évig Oroszlánszívű (I.) Richárd király. Az út felkanyarodik egy kis dombra és annak tetejéről visszatekintve, lehet látni a Duna S alakú kanyarulatát. Sajnos az eső elmosta a tüzetesebb városnézést, de legközelebb majd pótoljuk.

Krems-be fél 3 kor érkeztünk, és szokás szerint nem volt nyitva a recepció. (a megtett táv 60,5 km) Map Krems A kemping közvetlenül a Duna partján fekszik, szemben a távolban a hegy tetején a Göttweig-i apátság. Külön elkerített rész van a lakóautók, és külön a kerékpárosok és csoportok részére. Van egy fedett terasz és egy zárt közös helyiség, ahova be lehet húzódni az eső elől, ha enni akar valaki. Reggel friss pékáru kapható a büfében. A zuhanyozó szép tiszta és a melegvíz ingyenes. Este utcabál lett volna a közelben, de az eső elmosta. Egész éjjel kövér cseppekben zuhogott.

7. nap

Ismét esőre ébredtünk, mikor kiléptem a sátorból cuppogott a talpam alatt a fű, mert a talaj nem bírta elnyelni a sok esőt. Némi tanácstalanság után bízva a szerencsénkben és az időjárás változásában összecsomagoltunk és elindultunk 10³⁰ -kor. A városnézés itt is elmaradt. Tullnba akartunk eljutni, ami csak 39 kilométer távolság. Map 9 Map 10 Map 11 Kremsből az út a töltésen halad egy darabig, majd egy parkon keresztül a hídon át a jobb parton. A híd végénél jobbra kanyarodik az út, mintha visszafelé mennénk, de nemsokára kiért a folyó partjára, és ismét folyásirányba mehetünk. Jó darabon a Duna mellett visz az út. Érintve Hollenburgot, egy jacht kikötőt (tábla mutat egy Dinopark felé) és a zwentendorfi atomerőművet, amit soha nem indítottak be és most gáz üzeműre alakítják át. Több kisebb falu után egy hídon átmenve rögtön balra fordulunk, és a gáton elérjük a Tullnba vezető kerékpárutat.

A látnivalók az óvárosra koncentrálódnak. A Duna mellett van egy nagy víziszinpad. A jacht kikötő után a töltésről lehajtva megtaláltuk a kempinget. (a megtett táv 49,5 km) Óriási területen fekszik, és a kemping szomszédságában van egy kis belső tó, közepén pici szigettel, ahova a vendégek átmehetnek fürödni.

A változatosság kedvéért itt a recepció nyitva volt, és mivel előre foglaltunk helyet e mailen, kaptunk egy 2 dl-es üveg jó hideg savanykás fehérbort.

14 óra után már állítottuk is a sátrakat, és mivel kisütött a nap szárítgattuk az előző napok vizes ruháit. A zuhanyozók és WC, tiszta kultúrált. A melegvíz benne van az árban. Ebéd után körbesétáltuk az óvárost, felderítettük a vásárlási lehetőségeket.

8. nap

Kora reggeli kelés. Hurrá nem esik az eső. Kerékpárral elmentünk bevásárolni a közeli Spaar áruházba, ahol még meleg kenyeret kaptunk. Reggelizés, sátorbontás és 9 ⁴⁵-kor indulás. A célállomás Wien. Terveink szerint a belvároson keresztül a Ringen fogunk kerékpározni, és megnézni az útba eső szép épületeket, majd a Práterbrückén keresztül a város másik végében levő kempingben sátrat verni. Map 11 Map 12 Map 13 Map Wien Map Wien2 Tulln-t a töltésen haladva hagyjuk magunk mögött. A töltés védelmében szép hétvégi házak sorakoznak. Végig a táblával jelzett utat követtük. A Duna mintegy irányt mutató nyíl vezetett minket Greifenstein és Klosterneuburg érintésével Bécs külvárosáig. A Duna csatornát követve a hidak sora alatt az Augartenbrücke hídnál felkanyarodtunk a felső útra. A jelzőlámpák zöld jelzésén, egy rövid 100 méteres egyenes szakasz után jobbra kanyarodva máris a Ring kerékpárútján álltunk. (Nagyszerű dolog a belvárosban külön kerékpárúton nézelődni. Vajon nálunk mikor nyílik erre lehetőség) Első látnivaló a Fogadalmi templom. Sorra következik a többi. A Rathaus, vele szemben a Burgtheater, a Parlament, átellenben a Népkert. A kanyar után a Természettudományi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum. Szemben a Burgtor alatt elhaladva a Helden platz, mellette a Burggarten. Baloldalon az Opera épülete következik, mintha a budapestit látnánk. A Schubert ringre kanyarodva a jobb oldalon a Városi Park, és néhány közintézmény, a ring végén az Urania. Elérkeztünk a Duna csatorna mellett futó kerékpárút másik végéhez. Az Urania előtt elhaladva átmentünk a csatorna felett húzódó Aspernbrückén, ami a Práter strassére vezetett. Egyenesen tovább egészen a Práterstern-ig, itt jobbra tartva a Prater Hauptallee-re jutottunk. Ez mind kerékpárút volt eddig.

Baloldalunkon feltűnt a Práter Óriáskereke. A széles, hatalmas gesztenyefákkal övezett fasoron kerekeztünk, keresztülszelve a Prátert. Itt szalasztottam el életem talán legjobb fotóját. Egy fiatal lány kerékpáron ülve egyik kezében a kantárt tartva egy lovat sétáltatott, míg a másik kezében mobiltelefonon telefonált. Mire elővettem a fényképezőgépet már megelőztek és a téma ugrott.

Meierei strassén balra kanyarodva – most már közúton – elhaladtunk az Ernst Happel Stadion előtt. Az Olimpia platz -nál jobbra a kerékpárúton elértünk a Práterbrückéig. A hídra, jobbra felkanyarodva egy elkülönített kerékpárúton át lehet hajtani, egészen a Duna szigetig. Itt egy spirálszerű lehajtón levezet az út a szigetre, ahonnan első pillantásra nem vezet tovább út a híd folytatására. Hosszas keresgélés és kérdezősködés után végre egy hölgy megmutatta a szemünk előtt lévő utat, amiről azt gondoltuk, hogy csak a szigetre visz. (a Bécsig vezető kerékpárút nagyszerűen ki van táblázva, onnan azonban már hagy kívánnivalót) A túlsó partra az út a híd alatt vezet, az alja fa pallókból van. Mintha egy fél hordóban mennénk. A túlsó oldalra érve már észrevettük az autópálya mellett fekvő kempinget.

14³⁰ mikor megérkeztünk a recepció nyitva volt, a kemping nem túl barátságos. (a megtett táv 53,6 km) Nagyon sok a lakóautó, nagy a zaj az autópálya közelsége miatt, kevés az árnyékot adó fa, viszont a zuhanyzók, WC -k nagyon kulturáltak, a melegvíz benne foglaltatik az árban. Van egy nagy konyha, ahol villanytűzhely is van, vannak műanyag székek és asztalok, amikhez le lehet ülni, és beraktak egy fagyasztóládát.

Nagyon sok spanyol és olasz áll itt meg egy éjszakára. Ismét olasznak néztek bennünket. Az volt benne humoros, hogy most egy valódi olasz tévedett, mikor kalapácsot jött kérni, és nem értette meg, hogy nem beszéljük az ő nyelvét. A sátor rúdján lobogó zászlóra mutatva csak lassan esett le a tantusz neki, hogy más a csíkozás és a színek sorrendje.

Este még elvonult felettünk egy nyári zivatar, Az állandóan hallatszó autópálya – zaj mellett hamar nyugovóra tértünk. Másnap nagyon korán akartunk indulni, mert este már a saját otthoni ágyunkban szándékoztunk aludni.

Bécsből hazajönni többféle képen is lehet. A legegyszerűbb és legkönnyebb, ha visszakerekezünk a városba a ringen, a Schwarzenberg platz és az Argentinier strasse érintésével. A Südbahnhofon felszállunk az óránként Sopronba induló vonatra. (a menetrend a www.gysev.hu címen megtalálható) A jegy ára kb. 140 ATS, + a kerékpárjegy. Sopronból a 14 ³⁰ kor induló kerékpárszállítóval ellátott vonattal megyünk Budapestre.

A másik lehetséges megoldás az, hogy a kerékpárúton elmegyünk majdnem Hainburgig, és Bad Deutsch Altenburg érintésével, Gattendorf – Zurndorf – Nickelsdorf – Hegyeshalom útvonalon jövünk haza. A fél háromkor induló vonattal győri átszállással érkezünk Budapestre. Mi ezt a megoldást választottuk, elsősorban anyagi megfontolások miatt, másodsorban pedig, hogy végigmenjünk az egész kerékpárúton.

9. nap

Reggel fél 6 -kor felkeltünk és azt hittük, hogy mi leszünk az elsők, akik elmennek. A kempingben már sok ember nyüzsgött, reggelizet, tábort bontott. Más kempingekben az élet még 8 óra körül kezd indulni.

Fél nyolckor a felkelő nap már minket is a Lobau felé vezető kerékpárút elején talált. A táv több mint 80 kilométer, míg eljutunk Hegyeshalomba.

Map 13 Map 14 Map 15 Map 16 A Radwanderweg Lobau jelzőtáblát követve a gáton kerekeztünk. Ez a vidék a bécsiek kedvelt kirándulóhelye.

Öt kilométer után a gátat elhagyva egy olajtartály bázis mellett vitt az utunk. Később visszakanyarodik, és ligeteken keresztül vezet. Már 19 kilométert mentünk, majdnem Schönau-ban voltunk mikor egyszer csak elfogyott az út előttünk. A földúton, a gát tetején egy felderítőt előreküldve próbáltuk kideríteni, hogy merre vagyunk. Jó egy kilométer után látni lehetett az utat, de az út és ő közte lévő 50 métert a Duna elöntötte. Így vissza kellett jönnie. Jobban körülnézve észrevettük az útjelző táblát, ami egy kis hídon keresztül mutatta az utat, de a híd is víz alatt állt. Az előző napok esői az ártér elöntését eredményezték. Nem tehettünk mást, minthogy visszafordultunk. Visszafelé több kerékpárossal is találkoztunk, így nekik szerencséjük volt, nem kellett annyit feleslegesen menniük.

Szerencsére az úton találkoztunk árvízvédelmi szakemberekkel, akik a részletes térképeiket elővéve meg tudták mutatni a kerülő utat, tudták, hogy melyik rész van még víz alatt. Elmondásuk szerint tábla jelezte a kerülő utat, addig vissza kell menni. Utólag kiderült, hogy láttuk is a táblát, de azt gondoltuk, hogy az autóknak szól. Vigasztalásul csak az szolgált, hogy más sem vette észre, vagy figyelembe.

A kerülőút az erdőn keresztül vezetett, jó kemény földúton. Groß Enzersdorf -ot elérve a 3. számú úton mentünk egészen Eckartsauig, ahol visszamentünk a Duna mellé a kerékpárútra. Ez a kis kitérő plusz 20 kilométert okozott aznapra.

A töltésen mentünk egészen addig, míg meg nem láttuk a Hainburg előtti hidat. Ekkor balra kanyarodva egy földúton kell a híd irányába tovább menni. A déli oldala mellett felkanyarodtunk és ráhajtottunk a hídra. A másik oldalon jobbra fordulva egy kis emelkedőn kell felkaptatni, míg elérjük Bad – Deutsch-Altenburgot. Most már hazáig dimbes-dombos közúton mentünk. A hátralévő 34 kilométer rendezett csöndes és kihalt falvakon keresztül vezetett. Az utolsó kilométereken végigkísért bennünket az út mellett táborozó vagy autóval járőröző osztrák határőrök figyelő szeme. Prellenkirchen – Deutsch-Haslau – Gattendorf – Zurndorf – Nickelsdorfon át értünk magyar földre.

A határnál – ami a régi kamionos határátkelő – egy unatkozó magyar határőr és finánc üdvözölt bennünket. Nekünk akarta elmesélni, hogy milyen is volt mikor fiatalon kerékpározott a Balaton mellett. Mivel siettünk, hogy a vonatot elérjük, abban maradtunk, hogy legközelebb onnan folytatja a mesélést.

Az út minősége érezhetően megváltozott, és egy tábla sem mutatta az utat a vasútállomás felé. A jó dolgokhoz nagyon hamar hozzászokik az ember, és a hiánya gyorsan feltűnik. 103 kilométer megtétele után háromnegyed 2-kor értünk a vasútállomásra. Szerettünk volna egy kis frissítőt venni, de az első magyar vasútállomáson nincs büfé. Felraktuk a kerékpárokat, csomagokat a vonatra és hamarosan indultunk. Győrben át kellett szállni a Sopronból jövő vonatra, ezért az összes motyónkat át kellett vinni az aluljárón a másik vágányhoz.

Este fél 6 után pár perccel érkeztünk a Keleti pályaudvarra. Kilenc nap alatt több mint 460 kilométert tettünk meg a kerékpár nyergén. Szép helyeken jártunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk az elkövetkezendő újabb túrákhoz. Szerencsére, vagy talán a jó felkészítésnek köszönhetően a kerékpárokkal nem volt gond.
 

Horváth  Gábor

 Az anyagot képekkel az alábbi oldalakon találod meg:  http://www.extra.hu/horvgabi

 

 

 

 

A szerző írásai Az Útikalauzban

Horváth Gábor: Kerékpárral Tokajtól-Szolnokig a tiszai gátakon- 2001

Horváth Gábor: Két keréken Aquincumtól a Normafához – 1999

Horváth Gábor: Második kerékpáros körtúra a Fertő tó körül – 2002

Horváth Gábor: Néhány gyors információ Kékestetőről – 2000

Horváth Gábor: Passautól – Hegyeshalomig – a Duna mentén- kerékpárral – 2000

Horváth Gábor: Pünkösdkor a Fertő körüli kerékpárúton – 2000

Horváth Gábor: Szlovákiába a Mária Valéria hídon 2001

Horváth Gábor: Tiszai vízitúra – Sonkád-Tuzsér – 2002

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu