Kertész Edina: Egy hét a Hegyközben – Füzérradvány, Füzér, Pálháza, Pusztafalu, Hollóháza – 2008

Tömör beszámoló hazánk egyik nagyon szép vidékén tett kirándulásról, szép képekkel

Hatan kerekedtünk útnak Magyarország északkeleti részébe, a Zempléni hegységbe, a Hegyközbe, és életre szóló barátságot kötöttünk a hegyekre kapaszkodó falvakkal és e gyönyörű tájjal. 

Egy hetet töltöttünk Füzéren, egy minden kifinomult igényt kielégítő vendégházban, innen portyáztunk. Elsőként a füzéri várat vettük be, amelyet – tekintve, hogy a császári seregek „lerontották” a 17. században -, évek alatt, apránként építenek újjá. Így is láthattuk a gótikus ablakokkal díszített vártornyot, felmászhattunk egy falépcsőn a négyszögletes toronyba, bekukkanthattunk a földszinti, korhűen berendezett bográcsos konyhába és főként megcsodálhattuk az innen körbe nyíló változatos panorámát.

E környék falvai és birtokai valaha a Károlyi család birtokában voltak, erről tanúskodik a füzérradványi Károlyi kastély is, ami ma már állami tulajdonban áll, és múzeumot rendeztek be termeiben, amelyeket idegenvezető kalauzolásával barangolhatunk be. Láthatjuk a tulajdonosok által külföldről ideszállíttatott gyönyörű márvány, reneszánsz stílusú kandallókat, ajtókereteket és néhány eredeti bútordarabot is. Különösen érdekes a süllyesztett márványkád, amely a kastély luxusszálloda-korából származik. A csavart márványoszlopos teremben zenei élményben volt részünk: egyszer csak előlépett egy úr, és tárogatón előadta Bánk nagyáriáját, a Hazám, hazám-ot. 

Széphalmon betértünk a Magyar Nyelv Múzeumába, ebbe a modern, nagy épületbe a Kazinczy-mauzóleum mellett, az impozáns parkban. Kíváncsiak lettünk, vajon milyen formában mutatják be nekünk a magyar nyelv múltját, jelenét és jövőjét. Ám mindezekről nem sikerült képet nyernünk a jelenlegi három tárlaton, úgyhogy csalódottan távoztunk.
Másnapi gyalogtúránk célpontja Hollóháza volt, ahol megnéztük a Porcelánmúzeumot is. Engem különösen a 19. századi paraszti stílusú kőedények bűvöltek el. Útközben sárga hasú unkákat csodáltunk meg a keréknyomokban összegyűlt pocsolyákban.

Ugyancsak 3,5 km-es gyalogtúra vezetett másnap Pusztafalura, ahol állítólag van egy falumúzeum is, de ennek keresését feladtuk a tikkasztó napon. Helyette inkább a helyi kocsmában fogyasztottunk el egy üdítőt és fagylaltot. Visszafelé másik gyalogutat választottunk, így egészült ki az odafelé lankás, rétes út enyhe emelkedős erdővel.
A Pálházán tervezett, erdei vasúttal egybekötött pisztrángnap-rendezvényt, mivel egész napos zivatar zúdult ránk, nem tudtuk meglátogatni, ezért betértünk Füzér egyetlen vendéglőjébe, ahonnan maradandó élménnyel távoztunk. Juli néni ugyanis háromféle ételt sorolt fel érkezésünkkor, így kóstoltuk meg a babgulyást, a rántott sajtot és a rántott szeletet. Desszertként isteni finom mákos és pudingos süteményt kaptunk gyönyörű hollóházi tálkákra tálalva. Teát kérve nagy kancsót kaptam, amiből háromszor is töltögethettem. Olyan volt, mintha betértünk volna a nagymamánkhoz egy finom vasárnapi ebédre.
Tornácunkról minden este fél hatkor megfigyelhettük négy tehén hazatérését a napi legelészésből, nyomukban zöld motoron pásztorukkal.
Esténként, míg ránk borult a városokból így sosem látható, fényes csillagokkal sűrűn pettyezett fekete ég, bográcsban főztük meg vacsoránkat, vagy sütöttünk szalonnát, köszönhetően vendéglátónk lankadatlan buzgalmának, amellyel a tűzifát talicskázta át nekünk.
Mindent összevetve, elvarázsolt minket a környék, nemcsak szépségével, hanem az ottaniak kedvességével, nyitottságával, a falvak rendezettségével és azzal, hogy ilyenkor, nyár derekán egymást érik a különféle változatos és izgalmas programok, fesztiválok, amelyekről részletes, színes brosúrákon kapunk hírt.

Kertész Edina