Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004. május



Egy Zólyom, Lőcse, Késmárk, Krakkó útvonalon tett négynapos túra tömör leírása


Kis csapatunk az elmúlt évekhez hasonlóan 2004-ben is megszervezte kirándulását. Az úti cél ez évben Szlovákia és Lengyelország volt. A program: Magas Tátra és felvidéki városok meglátogatása egy kis Krakkói kitérővel. A négynapos kirándulásra május elején került sor, és a saját szervezésünknek köszönhetően mindössze 23.000,- Ft-ba került.

A reggel hat órai indulást követően Budapesten keresztül megérkeztünk a Szlovák-Magyar határra. Az előző év tapasztalatai alapján (akkor Prágába utaztunk és a Szlovák-Magyar határon 1 órát, a Szlovák-Cseh határon 2 órát vártunk) kíváncsian vártuk, hogy a pár nappal korábbi Európai Uniós csatlakozás hatására hogyan változott a helyzet. Szerencsére nagyon kellemes csalódás ért bennünket, mind a magyar mind pedig a szlovák határőr nagyon kedvesen és udvariasan viselkedett velünk és a határátkelés mindössze tíz percig tartott.


Kellemes utazás után a kora délutáni órákban megérkeztünk első úti célunkhoz, Zólyom városába.
Rövid sétát tettünk Zólyom belvárosban (az út porát azért természetesen leöblítettük egy korsó kiváló szlovák sörrel). A belvárosi SzNF sétányt nemrég újították fel és valóban impozáns látványt nyújt.
A szusszanásnyi szünetet követően megtekintettük a Zólyomi várkastélyt, amely méltóságteljesen magasodik a város fölé.


Meg szeretném említeni, hogy Zólyom honlapja magyar nyelven is elérhető az alábbi címen: http://www.zvolen.sk/hu/


A rövid városnézést követően az utunkat az Alacsony Tátrán keresztül haladva folytattuk. Az útvonal áthaladt a híres szlovák üdülőhelyen Donovaly-n is. Május lévén havat már sajnos csak nyomokban láttunk. Donovaly egy hegyi üdülőfalu, amely 850 m-es tengerszint feletti magasságban található az Alacsony-Tátra nyugati részén.
Rövid utazás után feltűnnek a Magas Tátra csúcsai, amelyeken május elején is található még hó.


Korábban már többször jártam az Alpokban ezért úgy gondoltam a hegyek nem lesznek annyira újak számomra. Szerencsére tévedtem, a Magas Tártra egészen más mint az Alpok. Itt viszonylag kis helyen vannak hírtelen nagyon magas hegyek. Az ember halad a sík vidéken, a csodálatos zöld és virágos tavaszi rétek között és egyszer csak hipp-hopp előtte terem egy óriási hegy. Aki szereti a hegyeket és van lehetősége annak ajánlom, hogy egyszer látogasson el a Magas Tátrába is.


A késő délutáni órákban érkeztünk utunk következő állomására, Liptószentmiklósra. A város a tengerszint felett 576 m-re fekszik a Liptói-medence közepén, Zsolnáról (Žilina) a Magas-Tátrába (Vysoké Tatry) vezető főút mellett. Kiindulópont a Nyugati- és az Alacsony-Tátrába is.
Rövid városnézésünk során megtekintettük a város főterét, a megyeházát és a Szent Miklós templomot.
Innét már elvileg csak egy ugrás a szálláshelyünk, de az élet azért nem olyan egyszerű. A szállást a Nyitrai Agrártudományi Egyetem szállodájában foglaltuk le, amely Pribylina település felett található a Tátra oldalában. Az oda vezető utat kicsit nehézen sikerült megtalálnunk annak ellenére, hogy az egyik velünk utazó kollégánk már járt ott. A probléma sajnos ebből gyökerezett ugyanis ő váltig állította, hogy egy benzinkút mellett kell letérnünk a főútról egy mellékútra. A benzinkutat sajnos sehol sem találtuk és mivel már jó pár kilométert túl mentünk attól a helytől ahol le kellett volna térni ezért visszafordultunk (ez egy 50 személyes busszal nem is olyan egyszerű). A visszafelé úton azért sikerült beazonosítanunk az útelágazást és elindultunk felfelé a Tátra oldalán. Persze mondanom sem kell, hogy ezek után a korábban már itt járt kollégánk az élcelődés középpontjába került a benzinkutas emlékei miatt. (Azért a tények miatt azt szeretném megjegyezni, hogy a negyedik napra kiderült, hogy a kérdéses útelágazással szemben valóban volt egy benzinkút, amelyet az érkezésünk előtt nem sokkal bontottak el.)
A szálloda felé vezető kanyargós utat egyre magasabb fenyőfák szegélyezték és egy gyors hegyi folyón is át kellett kelnünk, ami a szűk híd miatt busszal nem is volt olyan egyszerű.
A hegyi folyó látványa egyeseket komoly elhatározásra juttatott. A mai napi út fáradalmai után holnap reggel megfürödnek a friss hegyi folyóban.
Kora este kellően elfáradva elfoglaltuk a szállásunkat, elfogyasztottuk vacsoránkat és azért még betértünk a bárba is. A szálloda árai a magyarországi áraknak körülbelül az 1/3-ába kerültek (pl: 1 pohár sör 12 korona, rövid ital 15-20 korona, a legdrágább koktél az itallapon 60 korona volt).


A tegnapi elhatározást ma korán reggel a tettek követték. A néhány bátor ember alkotta csapat gyalog elsétált a folyóhoz és térdig gázolva a vízbe megejtette a reggeli mosakodást. (Én inkább a fényképezés mellett döntöttem.)


Mire visszaértünk a folyótól már mindenki ébren volt és a reggelit követően elindultunk első úti célunk, Lőcse felé.
Útközben megálltunk a Szepesi várnál.








A vár alatt található parkolóból megcsodáltuk a várat és úgy határoztunk, hogy nekünk ma nincs időnk (és főleg kedvünk) arra, hogy felmásszunk a várba. A vár méretei egyébként lenyűgözők és Európa legnagyobb várai közé tartozik.


A következő megállóhelyünk Lőcse volt. Az óvárosba belépve az óriási főtér látványa tárul a szemünk elé.
A főtéren több jelentős épület is található: a Szent Jakab templom, a városháza (itt forgatták a “Lőcsei fehér asszony” című filmet) és a hatalmas kupolájú evangélikus templom.
A 11 gótikus és reneszánsz oltárával és más belső díszítésével a Szent Jakab templom teljesen egyedi. Itt található a világ legmagasabb gótikus oltára, valamint további XV-XVI. századi reneszánsz oltárok. A városháza előtt egy középkori női szégyenketrec áll. (Rá akartuk venni női utastársainkat, hogy próbálják ki, de sajnos nem álltak kötélnek.)
Lőcse egyébként Szlovákia legnagyobb búcsúhelye is.


Dél körül érkeztünk utunk következő célállomására, Késmárkba. A város vonzza a turistákat. Viszonylag kis területen (gyalogosan is könnyedén bejárható) rengeteg történelmi emlék található. Az 1717-ből származó evangélikus fatemplom teljesen egyedi, kívül belül érdekes látványosságot nyújt.










Az új, igen feltűnő színű evangélikus templom első ránézésre mintha kissé nem illene a környezetbe.
Ha kereszteket nem látnám a tetején akkor kívülről engem inkább egy keleti vallási épületre emlékeztetne. Az épület egyébként egy dán építész Teofil Hanssen műve. Szomszédságában található a régi, értékes könyvtárral rendelkező evangélikus líceum.
Figyelmet érdemel még a katolikus templom és környéke, a Szepesség legrégibb reneszánsz haranglábjával és a volt városi iskola épületeivel.










Késmárkhoz tartozik a vár is, melyet eredetileg a Zápolyák építettek, később a Thököly család birtoka lett. A várban egy múzeum található. A várfalról gyönyörű kilátás nyílik a Tátrára.


A városnézést követően siettünk, hogy még időben odaérjünk Tátralomnicba és a Lanovkával felmenjünk a Lomnici csúcsra. Amikor megérkeztünk Tátralomnicba feltűnő csend fogadott bennünket. Amint odaértünk a felvonóhoz rögtön kiderült, hogy miért. Érkezésünk előtt egy héttel kezdődően 1 hónapig karbantartás miatt nem működött a felvonó.
Gyors kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy akkor elmegyünk Ótátrafüredre és az ottani hegyi vasutat próbáljuk ki.
Mire Ótátrafürdere értünk sajnos az eső is megeredt de ez nem szegte kedvünket és felmentünk a felvonóval. A kilátást sajnos nem tudtuk megcsodálni mert az eső miatt csak pár száz méterre lehetett ellátni, ezért a következő járattal már mentünk is lefelé a hegyről.


A szállás felé vezető úton azért még megálltunk a Csorba tónál és megtekintettük a tóparton lévő igen jellegzetes szállodát és a hatalmas síugró sáncot. (Azért elég bátornak kell lennie aki leugrik rajt.)


A harmadik nap a reggelit követően elindultunk mai úti célunk, Krakkó felé. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mennyi kaland vár még ránk. A szálláshelyünktől Krakkó kb. 200 km-re volt és 10 órára beszültük meg a találkozót az idegenvezetővel Krakkóban és már hónapokkal előre foglaltunk időpontot a kincstár megtekintésére.
Útközben az autópályán láttam a Zsolna feliratot, ekkor megkérdeztem a kollégámat (aki felcsapott alkalmi idegenvezetőnek), hogy biztos jó felé megyünk? Ő megnyugtatott, hogy tudja merre kell menni. Zsolnán megálltunk egy benzinkútnál egy kis technikai szünetre, ahol hatalmas csalódás ért bennünket. A benzinkút személyzete közölte velünk, hogy a WC zára van, de a biztonság kedvéért a shop-ot is bezárták előttünk.
Hamarosan a határhoz értünk, ahol meglepődve láttam, hogy az épület falára az van kiírva Cseh Köztársaság. Mikor ezt közöltem a többiekkel azt mondták, hogy nem vagyok jól. (Biztos megártott az útközben elfogyasztott alkohol.)
Hamarosan megjelent a “közeg” is aki megkérdezte, hogy hova tartunk amikor közöltük vele, hogy Krakkóba akkor elkapta a nevetés és azt mondta menjünk csak. Ezek után összeült a “válságstáb” és megállapítottuk, hogy körülbelül 200 km-es kerülőt teszünk Krakkóig. Levontuk a konzekvenciát is és úgy határoztunk, hogy a “vezetőnk” kezébe többet nem adunk térképet. Megpróbáltuk menteni a menthetőt ezért telefonon felhívtuk az idegenvezetőt és tájékoztattuk, hogy egy “kicsit” késni fogunk és megkértük intézze el, hogy a kincstárba később is bemehessünk (ezt egyébként sikerült is elintézni).
Mintegy két órás késéssel végre meg is érkeztünk Krakkóba. A parkolóban megtaláltuk az idegenvezetőnket, (ő egy nagyon kedves magyar származású hölgy volt aki Lengyelországba ment férjhez) aki közölte velünk, hogy éppen most járt le az általunk adott megbízásának időtartama, de ő azért megmutatja nekünk a várost.
Első utunk a Királyi várba vezetett. A vár tövében egy zenekar várta a turistákat, akik mindig éppen olyan zenét játszottak amilyen nemzetiségű csoport érkezett. Amikor meghallották a magyar beszédet rögtön rázendítettek egy magyar dalra. A zenekar tagjainak átlagéletkora erősen közelített a 70 évhez.


Krakkó egy igazi turista város, országok sokaságából özönlenek ide az emberek, hogy láthassák ezt a valóban gyönyörű várost. A Királyi várra, a Főtér-templomra, a Jagelló Egyetemre, a Posztó udvarra és még megannyi látnivalóra egy nap (nekünk már csak fél maradt az eltévedés miatt) nagyon kevés ezért azt ajánlom, hogy aki teheti legalább két napot szánjon Krakkó megismerésére.


A Posztó udvar napjainkban egy bazárként működik, ahol a turisták szinte minden emléknek és ajándéknak valót megtalálhatnak.Az egész napos séta közben jól esik egy kis pihenés és erre kiváló lehetőséget nyújt a vártól induló gyönyörű sétány az árnyas fáival és padjaival.








Az “egész” napos, élményekkel teli városnézést követően rálelve a helyes útra fele annyi idő alatt sikerült visszaérnünk a szálláshelyünkre.


Az utolsó napon miután sikeresen bepakoltunk a buszba, érzékeny búcsút vettünk a vendéglátóinktól, a Magas-Tátrától és elindultunk hazafelé.
Az útitervünkben azért még a hazafelé úton is szerepelt egy kis program, a Deményi jégbarlang megtekintése. A peches szériánk sajnos folytatódott és mikor odaértünk akkor derült ki, hogy a meleg miatt a jégbarlang már bezárt. De természetesen minket nem olyan fából faragtak, hogy egy ilyen apróság akadály lenne. Alternatívaként rögtön a Deményi cseppkőbarlang meglátogatása mellett döntöttünk. Azt hiszem nem döntöttünk rosszul hiszen a cseppkőbarlang gyönyörű volt és néhány helyen szinte kézzel fogható közelségben haladtunk el a különböző csodálatos természeti képződmények mellett.


A barlangi látogatás után élményekkel telve elindultunk hazafelé és útközben elhatároztuk, hogy jövőre Ausztriába megyünk kirándulni (erről az útról is írtam már beszámolót “Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005. május” címmel).


Remélem e rövid írásom segít abban, hogy aki Szlovákiába vagy Krakkóba (vagy mindkettőbe) készül azt meggyőzzem arról, hogy a Szlovák Tátra és Krakkó ideális úti cél lehet számára.


Kovács Gyula


A szerző írásai Az Útikalauzban

Kovács Gyula: Erdély az EU csatlakozás után – 2007

Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás a Meseparkba – Rust, St. Margarethen – Ausztria – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005

Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004

Kovács Gyula: Ljubjana, Postojna, Predjama, Velence – Kirándulás Szlovénia – Olaszország – 2006


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár