Kovács Gyula: Villámlátogatás Csehországban 2008 végén



Kovács Gyula: Villámlátogatás Csehországban 2008 végén



Kutná Hora, Prága, Český Krumlov  – főleg jó, de rossz tapasztalatok is, hasznos információk a közlekedésről, árakról, látnivalókról – több szép fotóval 


November közepén 30 fős csapatunk egy borongós reggelen elindult, hogy három nap alatt felfedezze Csehország három gyöngyszemét: Kutna Hora, Prága és Český Krumlov városát. Zalaegerszegről indulva, Szlovákián keresztül érkeztünk meg a Cseh Köztárságba. A határátkelők már nem működnek, a határokon csak lassítani kell. Ez igen pozitív változás a 2003. évi állapotokhoz képest. (A feleségemmel akkor is jártunk egy buszos kiránduláson Csehországban, de annak idején, a szlovák-magyar határon 1 órát, a szlovák-cseh határon 2 órát kellett várnunk.)


Az első úti célunk Kutna Hora városa volt.



Nagyobb térképre váltás


Az alig több mint 20.000 lakosú kisváros városközpontja 1995. óta az UNESCO Világörökségének része.
A város központján tett rövid sétánk során megtekintettük az egyik legnevezetesebb műemléket a Szent Barbara katedrálist (amely szépsége, egyes vélemények szerint a prágai Szent Vitus katedrálissal vetekszik).


Kutná Hora Szent Barbara katedrális


a Szent Barbara katedrális


A városközponttól néhány kilométerre a Sedlec negyedben, található (autóval a Sedlec feliratot érdemes követni) a városka talán legismertebb építménye a Csonttemplom.
A krónikák szerint az 1300-as évek elején végigsöprő pestisjárvány alatt közel harmincezer embert temettek itt el. A temetőt a huszita háborúk után részleteiben felszámolták, ekkor kezdték gyűjteni a mai kápolna hírét megalapozó kihantolt csontokat.
Ezt a temetőben található kápolna megtekintését csak annak ajánlom, aki nem riad vissza az emberi csontok meghökkentő látványától.  


Kutná Hora - Csonttemplom


a Csonttemplom


Miután kellően kiborzongtuk magunkat elindultunk a következő úti célunk, Prága felé.
Kora este érkeztünk meg szálláshelyünkre, amely Prága külvárosában, a Vencel tértől 8 villamos megállóra található. A háromcsillagos szálloda nem régen lett felújítva és teljesen korrekt ellátást nyújtott.
Miután gyorsan elfoglaltuk szállásunkat, már indultunk is Prága belvárosába, ahol egy rövid esti sétát követően elfogyasztottuk vacsoránkat.



Nagyobb térképre váltás


Prága nevezetességeit ezen írásomban nem szeretném külön bemutatni (maximum néhol említést teszek róluk), mert azokról rengeteg információ áll az érdeklődők rendelkezésre az interneten. Azért néhány szép éjszakai kép álljon itt kedvcsinálónak.


Prága éjszaka


Prága éjszaka


Prága éjszaka


Prága éjszaka


A rövid esti sétát követően betértünk egy híres belvárosi étterembe vacsorázni. Az étterem bejárata az utcán csak pár méter széles (és ez szinte mindenhol jellemző a belvárosban), de amikor beléptünk a tér hirtelen kitágul. A kívülről kicsinek látszó étterem valójában egy többszintes, több száz fő befogadására alkalmas komplexum. Csoportunknak egy kisebb teremben biztosították a már előre lefoglalt helyet.
Mielőtt a további éttermi élményeinkről írnék, el kell, hogy áruljak néhány fontos dolgot. A csoportunk egyik tagja Prágában járt egyetemre, ezért több évig élt a városban, és kiválóan beszéli a cseh nyelvet. Az ő helyismerete (és természetesen vendéglátóhely-ismerete) alapján foglaltunk vacsorára asztalt két nagyon neves belvárosi étteremben. Ő előre felhívta a figyelmünket arra, hogyha valahova betérünk, mindig nézzük meg az árlapot, nehogy utólag érjen bennünket meglepetés. Elmondása szerint nem csak Budapesten fordulnak elő „túlszámlázásnak” mondott esetek.


Egy gyakorlati tapasztalat, az éttermek vagy nagyon tele vannak – ez a többség, és oda érdemes bemenni a turistának, hiszen ez nem véletlen, mert ott megfelelő a kiszolgálás -, vagy pangnak az ürességtől.


Visszatérve a konkrét éttermi tapasztalatokhoz, azt tudom mondani, hogy a prágai belvárosi éttermi árak semmivel sem drágábbak, mint Budapesten.
Jellemző árak: (a forinthoz akkori váltás szerint szorozhatjuk tizeneggyel – a szerk.)
– Egy főfogás 150-250 korona         
– Egy korsó sör 30-33 korona (a külvárosban már 15 koronáért is adnak)
– Egy üdítő vagy ásványvíz 25-35 korona


Az általunk megrendelt vacsorára nem mondhatunk semmi rosszat, megfelelő mennyiségű és minőségű volt (és igaz volt természetesen a sörre is). A sörrel kapcsolatosan csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy eltérően a Magyarországon tapasztaltaktól, itt mindenhol csak és kizárólag cseh sört árusítanak (persze az angol pub-okra ez természetesen nem igaz).
Az étteremben azért még ért bennünket egy-két élmény. A vacsora előtt az asztalokon állványokra pereceket helyeztek el, ha ezekből valaki fogyasztott azt természetesen ki kellett utólag fizetnie. A vacsorához kenyeres kosárban tettek fel kenyeret, de ha abból valaki fogyasztott azt még pluszban felszámították. Az egyik pincérről nem igazán mondható el a „vendég centrikusság”, mert a sörös korsót néha úgy tette le az asztalra, hogy attól féltünk, hogy eltörik. Az igazi meglepetés a fizetéskor ért bennünket. (Mi megfogadva az „idegenvezetőnk” tanácsát felírtuk egy papírlapra, hogy a pincér mit hozott ki az asztalunkhoz.) Véleményünk szerint a pincér pár száz koronával átvágott bennünket (a csoport teljes fogyasztását egybe fizettük) és ezen felül a fizetéskor közölte, hogy ő úgy gondolja, pluszban kér még fejenként 25 korona szerviz díjat (ez a kért szerviz díj a számlán természetesen nem volt feltüntetve). Itt vált szükségessé, hogy a csehül is beszélő útikalauzunk hangos szóváltások közepette megegyezett, egy a kértnél jóval szerényebb összegű szerviz díjban. Ezt követően jóllakottan (és volt, aki sörrel feltöltve), de nem a legjobb szájízzel tértünk nyugovóra a szállodában.


Másnap a reggelit követően ismét megcéloztuk a belvárost, hogy megismerkedjünk Prága nevezetes látnivalóival. Ehhez természetesen ismét a helyi tömegközlekedést vettük igénybe.
Hadd szóljak pár gondolatot a prágai tömegközlekedésről, tapasztalataim alapján én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az autóját vagy a buszát hagyja a szálloda parkolójában és vegye igénybe ezt a szolgáltatást.
Prága tömegközlekedési térképe áttekinthető – megtalálja, ha ide kattint.
Három metróvonal, nagyon sok villamos vonal és számos autóbuszvonal áll a közlekedők rendelkezésre. A részletes menetrendet ide kattintva behívhatja.
A jegyek nem drágák (a sima jegy 18 korona az átszálló jegy 26 korona) és a használatuk roppant egyszerű.



A sima jegy a buszon és a villamoson 20 percig érvényes átszállás lehetősége nélkül, a metrón pedig a jegykezeléstől számított 6. állomásig, a metróvonalak közötti (A,B,C) átszállási lehetőséggel, de csak 30 percig. Az átszálló jegy, pedig 5 és 20 óra között a jegykezeléstől számított 75 percig minden prágai tömegközlekedési járműre érvényes. Éjszaka 20 és 5 óra között, pedig a jegykezeléstől számított 90 percig érvényes.
Ezen kívül természetesen lehet még vásárolni 24 órás, 72 órás és 120 órás bérletet is, 100, 330 és 500 koronáért.


Most, hogy a tömegközlekedéssel már remélem, tisztában vagyunk, térjünk vissza a városnézésre. Prága ismert műemlékei, és látványosságai viszonylag kis területen helyezkednek el ezért véleményem szerint legjobb őket gyalog végigjárni. Mi a sétánkat (miután a villamossal odaértünk a tövébe) a várnegyedben (Hradzsin) kezdtük.
Én azt hiszem felesleges egyenként bemutatni a látnivalókat, mert arról szinte minden útikönyvben részletesen olvashat az érdeklődő – azért a teljesség igénye nélkül csak pár dolog, amit felétlenül látni kell Prágában: Várnegyed, Szent Vitus katedrális, Arany utcácska, Szent György bazilika, Károly-híd, Óváros, Zsidó negyed, Vencel-tér, Nemzeti Múzeum -, inkább pár fényképpel szeretném bemutatni a varázslatos Prágát.


prágai képek


prágai képek


prágai képek


prágai képek


prágai képek


prágai látnivalók


Néhány gondolat az általam tapasztalt érdekességről.
Az elnöki palota előtt két katona áll díszőrséget, akik nagyon jól tűrik a közös fényképezést a turistákkal (pedig volt közöttük egy-két igen neveletlen is). A két díszőrséget álló katona között áll egy fegyveres katona (vagy lehet, hogy rendőr), aki roppant segítőkész módon útbaigazítja a hozzá forduló turistákat.
A rendőrről jut eszembe, hogy a város közbiztonsága szerintem nagyon jó. A belvárosban gyalog sétálva nagyon sok gyalogos rendőrrel találkozhatunk, ami véleményem szerint megnyugtatóan hat az emberre (legalább is a turistákat tekintve, biztonságérzetet ad). Természetesen a késő esti órákra is igaz ez a rendőri jelenlét. A második este egy kis téren sétálva a tér egyik sarkán egyszer csak kb. 25 rendőrt pillantottunk meg, akiknek éppen eligazítást tartott a parancsnok. Természetesen itt is találkozik az ember koldusokkal, de sokkal kevesebbel, mint például Budapesten, és Prágában a koldusok egyáltalán nem zaklathatják a járókelőket (és nem lepik el az aluljárókat), mert rögtön elviszik őket. Az igazság az, hogy külföldiként sokkal nagyobb biztonságban éreztem magamat Prágában, mint magyarként Budapesten (és ez sajnos nagyon szomorú számomra). 


Prágai koldus


a koldus


Na de térjünk vissza a látnivalókhoz. Az Arany utcácska korábban külön jegy vásárlásával volt látogatható, de ezt most megszüntették. Most csak kombinált jegyet lehet vásárolni, amivel több helyre is (pl: múzeumokba és az Arany utcácskába is) beléphetünk. A jegy nem túl olcsó, ha jól emlékszem 350 koronába kerül.
A Károly-híd egy részét éppen felújítják, de így is tele van árusokkal, mutatványosokkal és turistákkal.     


Szeretném elmesélni egy érdekes esetünket. Négyünknek el kellett volna mennie „egy” helyre, ezért amikor láttunk egy WC feliratú táblát, követni kezdtük. Táblát többször is láttunk, de a helyet sajnos nem sikerült megtalálnunk. Mivel a helyzet már nemigen tűrt halasztást ezért elhatároztuk, hogy betérünk egy kávéra és sörre a következő utunkba eső vendéglátóhelyre. Hamarosan az egyik kis sikátorban megpillantottunk egy vendéglátóhelyet, ahova rögtön be is mentünk. Az üzlet valóban kicsi volt (egy helyi kiskocsma lehetett), mindössze egy pultból és három asztalból állt, de a falakat nagyon érdekes fényképek borították, amelyeken híres cseh politikusok, színészek, sportolók láthatók. A pincér (aki valószínűleg a tulajdonos is) nagyon kedvesen fogadott bennünket és amikor hallotta, hogy egymás között valamilyen idegen nyelven beszélünk, akkor angolul megkérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, akkor megpróbált bennünket magyarul köszönteni. Ezután kedvesen és vidáman szolgált ki bennünket, és nem tolakodva megpróbált még egy-két süteményt is eladni nekünk.


Ha már az érdekes dolgoknál tartunk, akkor had hívjam fel mindenki figyelmét a pénzváltásra. Prágában szinte minden utcasarkon (főleg a belvárosban) található pénzváltó, de a későbbi meglepetés elkerülése érdekében figyelmesen olvassuk el a kiírtakat. A pénzváltókban öles feliratok hirdetik, hogy mennyiért váltanak eurót, dollárt, stb, (természetesen forintot is) és mindenhol általában az is ki van írva, hogy nincs kezelési költség. A lényeg viszont általában ez alatt található, (igaz sokkal kisebb betűkkel és számokkal) ahol is azt írják, hogy a fenti nagybetűs átváltási arányok csak 30-40.000 korona beváltása fölött érvényesek. Az ezen összeg alatti váltás esetében jóval rosszabb az átváltási arány. Ha valaki nem mindenképpen a belvárosban akar pénzt váltani, akkor érdemes pár száz métert sétálnia, mert ott jobban jár az ember.                        


Aki az egész napos séta során netán megéhezne, annak ajánlanám, hogy kóstolja meg a városszerte megtalálható utcai büfékben árusított cseh kolbászt, mert nagyon finom.   


Miután sikeresen végigjártuk Prága belvárosát, este szintén egy híres belvárosi étterembe tértünk be vacsorázni (itt is már előre foglaltunk helyet). Az étterem bejárata az utca felöl nem sok mindent árult el róla, de amikor beléptünk láttuk, hogy szintén egy hatalmas vendéglátóegységbe csöppentünk. Az étterem háromszintes, és szerintem legalább 300 személyes, valamint saját sörfőzdéje van. Okulva az előző napi tapasztalatokból, úgy határoztunk, hogy ma asztalonként külön-külön fizetünk. Az előzetes félelmeink szerencsére itt nem igazolódtak be. A pincérek kedvesek voltak, és amikor felvették a rendelést, akkor azt felírták a papírlapra, amit az asztalunkon hagytak (ha később még kértünk valamit, akkor azt külön ráírták az asztalon lévő cetlire). A fizetés is nagyon egyszerűen történt. A pincér a papíron összeadta a fogyasztást, és közölte, hogy mennyit fizetünk (és természetesen külön szerviz díjat sem akartak kérni). Összességében azt mondhatjuk, hogy teljesen korrekt módon bántak velünk ebben a vendéglőben. (Talán csak egyetlen negatív dolgot említhetek, hogy nem tudtam megkóstolni a helyi főzésű különleges barrique sört, mert éppen kifogyott; de talán majd legközelebb). 


Most sajnos csak ilyen rövid időnk volt Prágára, és másnap reggel már indultunk is hazafelé.
Az úton, azért még tettünk egy kis kitérőt Český Krumlovba. Az odafelé úton áthaladtunk České Budějovice-én, melynek egyik védjegye az itt főzött
Budvar sör, amelyet a város német neve után sokan Budweiser-ként ismernek (természetesen nem tévesztendő össze a hasonló nevű amerikai sörrel, mert azt a csehek zokon veszik).
Miközben közeledtünk az úti célunk felé, az útról a távolban jól látható volt a temelíni atomerőmű kéményeinek füstje (vagy lehet, hogy inkább a gőze).


Český Krumlov-ról azt mondják, hogy Dél-Csehország történelmi és kulturális gyöngyszeme. A Moldva kanyargó völgyében rejtőzik a város történelmi magja, amely szerepel az UNESCO kulturális világörökségeinek listáján. A vár és a kastély együttese Csehország második legnagyobb kastély-együttese, amelyet mindjárt a Prágai vár után említenek.
Mindezek előzetes ismeretében mi is elindultunk a parkolóból, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a fent leírtak valóságtartalmáról.



Nagyobb térképre váltás


Ahogy a szemünk elé tárult a történelmi városmag képe, rögtön rájöttünk, hogy egy igazi gyöngyszemre bukkantunk. Az óvárosi rész gyalog pár óra alatt kényelmesen bebarangolható, és az utcákat üzletek és vendéglátóhelyek sokasága szegélyezi, ahol akár meg is pihenhetünk egy kis időre.
Azt hiszem kár is több szót vesztegetnem erre a tényleg gyönyörű városra, a szavak helyett beszéljenek inkább a képek.






Český Krumlov


Végezetül a cseh utakról csak annyit, hogy a Pozsony-Prága autópálya egy része nagyon hasonlít a betonkockás régi M7-re. Számomra meglepő volt, hogy az autópálya mellett csak nagyon kevés helyen található vadvédő kerítés, holott az autópálya mellett nagyrészt szántóföldek húzódnak, amelyen még fényes nappal is legelésztek a vadak. A főutak általában megfelelő szélességűek és elfogadható állapotúak.


Most sajnos csak ennyi időnk volt Csehországra és főként Prágára, de ennyi idő is elég volt arra, hogy megnézhessünk sok nevezetes látnivalót és belekóstolhassunk a cseh városok hangulatába. Persze, akinek több ideje van, az sem fog unatkozni, mert Csehország és azon belül is Prága, rengeteg látnivalót és a programot (és ezek között sok a nagy rendezvényt is) kínál az oda látogatóknak. Ezért akinek lehetősége van rá, annak ajánlom, hogy látogasson el egyszer Csehországa – de Prágába mindenkép!


Mielőtt valaki Csehországba indul, annak ajánlom, hogy nézze meg a Cseh Köztársaság hivatalos idegenforgalmi oldalát, amelyen természetesen magyarul is vannak információk.


Remélem, aki elolvasta eme rövid beszámolót, annak szolgálhattam néhány hasznos tanáccsal.


Kovács Gyula


A szerző írásai Az Útikalauzban

Kovács Gyula: Erdély az EU csatlakozás után – 2007

Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás a Meseparkba – Rust, St. Margarethen – Ausztria – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005

Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004

Kovács Gyula: Ljubjana, Postojna, Predjama, Velence – Kirándulás Szlovénia – Olaszország – 2006


Kovács Gyula: Villámlátogatás Csehországban 2008 végén


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kovács Gyula: Villámlátogatás Csehországban 2008 végén" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár