Ligeti Csákné Zsuzsa: Két nap Európa kulturális fővárosában – Pécs, Magyarország – 2010
Negatív tapasztalatok, pozitív élmények, információk és érdekes képek egy villámkirándulás nyomán
Hirtelen ötlettől vezérelve augusztus 21-én “ugrottunk le” Pécsre. Valóban használhatjuk ezt a kifejezést, mert Pécs autópályán a fővárostól két órányira van. Szállást interneten foglaltunk egy kedves kis szállodában. Egyszerű, de tiszta, rendes, közel a belvároshoz. Az autót zárt udvaron tehettük le. Egy gond lehet csak azok számára, akik nem szeretik a meredeket: a szálló Tettye alatt egy hihetetlenül meredek, egyirányú utcácskában van. Néhány méter a meredek szakasz, de aki nem szokott hozzá…
A belvárosba mi gyalog mentünk be, alig húsz perces séta. Lányomék – öthónapos babával – taxival mentek haza esténként. Annyira kis távolság, megfizethető. Jár ugyan busz is a szálloda felé, de sehol nem kapni olyan térképet, amely tájékoztatna a buszok útirányról, a megállókról, esetleg a menetrendről.
Mindnyájan jártunk már Pécsett, maga a város nem volt újdonság, de érdekeltek bennünket a kulturális fővárossal kapcsolatos programok. A gyors elhatározás után az interneten tájékozódtunk, mi is vár majd ránk. Kissé nehézkesen lehetett a programoknak utánanézni, a honlap nehézkes, nem eléggé informatív – és lassú. A szállodában szép programfüzetet kaptunk, amelynek július-augusztusi programja nem mindenben egyezett az internetről leszedettel. A kinézett programoknál a megnevezett helyszín mellett nem szerepelt cím, a mellékelt térképen pedig nem minden helyszín volt megjelölve…
A legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amikor vasárnap délelőtt 11-kor beléptünk a bazilika kapuján: az interneten nem szerepelt, de a programfüzetben igen, hogy 11-kor Haydn Szent Cecília miséje hallható. Szeretjük Haydnt, ezért a programunkat úgy alakítottuk, hogy 11 óra tájban érjünk a Dóm térre. A templom kapujában már hallottuk a kórust, a belső kapura kitűzött plakát szerint a Haydn-mise 10.30-kor kezdődött. Sokan settenkedtek be velünk együtt 11-kor. A plakáton fel volt sorolva az összes előadó, a zenekar, a kórusok, a szólisták. De nemcsak ez maradt le a programfüzetből, hanem az is, hogy a Haydn remekműve a vasárnapi miserend részeként hangzik el. Kárpótlásul püspöki áldást kaptunk. A Dómban ezenkívül több koncertet is tartottak, többek közt 22-én este is, de ezek, az Orgona-Pont Bazilika 2010 eseményei kimaradtak a programok közül. Nemcsak a Bazilikával nem alakult ki együttműködés, hanem a Pécsi Ifjúsági Központtal sem, akik több programot szerveztek a nyáron. Augusztus 22-én az egyik információs pontnál (másutt sehol!) találtunk rá arra a szórólapra, amely a “Mediterrán Hangulatok Fesztiválja” augusztus 19-22-i programjaira invitált. Csupa jó, ingyenes program – erről bizony lemaradtunk.
Előre kinéztük az internetről, hogy a Café Zacc kultúrteraszán Reich Károly és Kass János rajzaiból tárlat nyílt augusztus 1-én. Fogalmunk sem volt, hol van a Café Zacc, ez egyetlen ismertetőben sem szerepelt, végül a szállóban hosszas telefonálgatás után derült ki, hogy a Jókai téren. Irány tehát a Jókai tér. Rá is leltünk, csak Reich Károlyra nem, helyette Gross Arnold rézkarcait láthattuk. Kiderült, hogy a szervezőknek nem sikerült elegendő anyagot gyűjteni Reich Károlytól a kitűzött időre, de Gross Arnoldtól igen. Láthattunk persze néhány Reich grafikát, valamint Reich Károly által illusztrált gyermekkönyvet, de hát ez nem ugyanaz. Nem teraszon – sehogy sem értettük a kiírásban szereplő helyszínt – hanem a kávéház területén lévő, az utcáról nyíló teremben volt a kiállítás. Elfelejtették pontosan írni a hely nevét: Café Zacc Kulturterasz Galéria. Megértjük a szervezési problémákat, csak azt nem, hogy az interneten nem naprakész információ kapható.
Sajnos nincs Pécs kártya, amivel a múzeumok, kiállítások látogathatóak lennének, mert tetemes összeget költöttünk belépőkre. Nem árulnak Pécs trikókat, illetve nem tetszetőseket, aminek a formája, felirata, anyaga is jó, abban nincs méretválaszték, csupa S méretűt találtam, de ebből is kevés volt.
Ennyit a bosszúságokról. A továbbiakban a pozitívumokról lesz szó.
Pécs – a Széchenyi tér a Jakováli Hasszán-dzsámival és Hunyadi János szobrával
Magyarországi útibeszámolók helyszíneinek nagyobb térképen való megjelenítése
A szép várost nem kell bemutatni. Tovább szépült: a Széchenyi tér természetes folytatását jelentő Irgalmasok utcájából is sétáló utca lett. A parkok, sétaterek gondozottak. Sőt, még szebb lesz, ha minden tatarozást befejeznek, mert több is folyamatban van. Az utóbbi években több múzeum megújult, megszépült. Mi most láttuk először az ókeresztény temetőt bemutató Cella Septichora Látogatóközpontot, és el voltunk bűvölve. (Csak a bejáratát találtuk meg nehezen, mert tájékoztató tábla, nyíl kevés van – nem csak itt, de ez az előző sirámokhoz tartozik.).
– Munkácsy trilógia a Nagy Lajos Gimnáziumban a Széchenyi téren (felnőtt 1500 Ft, nyugdíjas 1000 Ft) Szép belépőjegyet kaptunk, a felnőtt és a nyugdíjas jegy a trilógia más-más darabját ábrázolja. Vajon ha lett volna diák is köztünk, az ő belépőjén a harmadik darab szerepelne?
– Csontváry Múzeum a Janus Pannonius u. 11-ben, a felső Sétatér közelében. Minden pécsi látogatásunkkor megnézzük. (Felnőtt belépő 2000 Ft, nyugdíjas 500 Ft. Fotójegy 300 Ft – nem szabad vakut használni.)
Csontváry Kosztka Tivadar – Jajcei vízesés – Pécs, Csontváry Múzeum
– Gross Arnold kiállítás a Café Zacc a Jókai téren. A téren kifeszített ernyők alá kell bekukkantani, ott már látható a bejárat. Belépő egységesen 500 Ft. Kapható eredeti rézkarc is méregdrágán, Gross Arnold kötet, képeslap 500 Ft-ért, és ingyenes szórólap – ehhez sehol máshol nem lehet hozzájutni. Nagyítót vigyünk magunkkal, mert a rézkarcok igen részletgazdagok. A szervezőknek csak két nagyítójuk van…
– Művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban. Káptalan u 4. Két épületben van elhelyezve a tárlat, a hátsóban kezdjük, bár mindkét épületben van pénztár. (Felnőtt belépő 1000 Ft, nyugdíjas 1000 Ft) Roppant érdekes, nagyon gazdag anyag, grafikák, festmények, tervek, makettek, néhány bútor, vetítés, stb. A belépőjegy mellé értelmes tájékoztatót kaptunk (angol és német nyelvű is van).
– Cella Septichora Látogatóközpont bejárata a Sétatéren lévő cukrászda alatt, tőle délre nyílik, az Apáca utca folytatásában. (felnőtt 1200 Ft, nyugdíjas 600 Ft). Kedvet kapunk már attól is, hogy a Dóm térre bemenetnél hatalmas üveglapokon láthatunk le a Cella Sepichorára, sőt járhatunk is az üveglapokon, ha nem kapunk frászt. A föld alatt (Szt István tér, a Dóm tér és a püspöki palota alatt bolyonghatunk az ókeresztény temető sírkápolnái alatt, több szintet bejárva, bekukkantva a festett sírkamrákba, keresztezve a középkori városfalat. Érdekes maga az ókeresztény temető, legalább olyan érdekes a bemutatása. Mindenütt magyar és angol nyelvű tömör tájékoztatót olvashatunk az épp látottakról. A jegyhez jó tájékoztató füzetet adnak (több nyelven is létezik), bővebb tájékoztató füzet, amely az összes ókeresztény emléket bemutatja, 250 Ft-ért kapható a pénztárban. Van kombinált jegy is, amivel az Apáca-utcai, és a festett mauzóleum is látogatható. Mi ezeket már korábban láttuk, így nem vettük igénybe a kombinált jegyet.
A város az ünnepi hétvégén nagyon élt. Rengeteg turista, de nem csak külföldi nyüzsgött a belvárosban. A város láthatóan felkészült a fogadásukra, számtalan helyen lehetett enni-inni, nemcsak drágán. Az előkelőbb, drágább helyek a Király utcában, Széchenyi téren, az olcsóbb, “vásári” kajáldák a Sétatéren (Szt. István téren). Itt nagyon finom, ennivalókat találtunk: Pleskavicát, csevabcsicsát, rozmaringos sült krumplit, brassói aprópecsenyét, forró sült krumplit sajtos-húsos töltelékkel. A soron végig menni is érdemes volt, nehéz volt dönteni. Ezer forint alatt lehetett jóllakni, egy sört is beleértve. A Király utca persze előkelőbb. De itt is lehetett találni magyar pénztárcának megfizethető helyeket. Kihagyhatatlan a Boltív közbe települt Korhely, már csak az étlapja miatt is. Hol lehetne még “Rudas Matyit”, “Sehere Sezádét” vagy “Plázacicát” enni? Az ötletes ételnevek mellett a szakács is jó… Valahol az utca végén egy belső kertben bűbájos teázóra bukkantunk (vízipipa is van), a színház mellett hatalmas adag fagyit adnak a lányok. Az elárusítók, kiszolgálók mindenütt kedvesek, segítőkészek.
A Barbakán mellett az árnyékban egy hegedű és egy cselló szólt egész délután. Szebbnél szebb barokk darabokat játszottak a fiúk. A színház mellett lengyel fúvószenekar zendített rá, előttük szöszi lányok pörgették a pálcát. A hallgató- és nézőközönség persze elállta a szűk utcát. A biciklisek a drótszamarat a fejük fölé emelve tülekedtek át a tömegen. (Hogy kik voltak a muzsikusok és a majorettek, soha nem tudjuk meg, mert a programban csak annyi szerepelt, hogy szombat délutánonként térzene lehetséges, illetve valahol rábukkantam, hogy a Fekete Gyémántok fúvószenekar játszik, egy Baranya megyei fúvós együttes – a zenészek egyértelműen lengyelek voltak, ráadásul nem is szombat, hanem vasárnap volt…)
Nagyon tetszett a “Városfoglalás”: a házfalakon lógó plakátokon – olvasható magasságban – a helyhez kötődő pécsi embereket mutattak be, akik valamilyen módon hozzájárultak Pécs életéhez: orvosok, jogászok, pedagógusok, tudósok, művészek, polgárok, stb. Életük eddig rejtve volt, csak a közvetlen környezetük tudott róla, így viszont mindenki megismerhette, milyen gazdag Pécs múltja. Az is nagyon tetszett, hogy a Zsolnay Múzeum épületére este rávetítik a valaha volt reneszánsz festést. Ugyanígy a Dóm is kapott esti vetítést a Pécs Cantat záró rendezvényén
Mi éppen a Pécs Cantat 2010 programsorozat végére érkeztünk, még elcsíptük a Dóm téren tartott fesztiválzáró finálét, ahol több kórus énekelt együtt, fergeteges hangulatot teremtve. Pécs augusztus harmadik hetében valóban.”Európa Éneklő Kulturális Fővárosa” volt. Ausztráliából, Belgiumból, Ciprusról, Dániából, Észtországból, Finnországból, Franciaországból, Fülöp-szigetekről, Görögországból, Hollandiából, Horvátországból, Kanadából, Németországból Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországából, Szerbiából, Szlovéniából és Tajvanból és Magyarországból érkeztek kórusok. A Dóm tér tömve volt, nemcsak a sok széket foglalták el a hallgatók, de ültek, álltak minden talpalatnyi helyen.
Vasárnap este a Széchenyi téren Lovász Irén lépett fel. Ez a mindenki előtt titkolt Mediterrán Hangulatok Fesztiválja záró rendezvénye volt. Reneszánsz muzsikával, reneszánsz zenei örökséget őrző népdalokkal csodálatos hangulatot varázsolt Lovász Irén zenekarával a nyári estébe. A dzsámi előtt különös hangulata volt a török szerelmes éneknek.
Tartalmas hétvégét töltöttünk Pécsen. Még számtalan program lesz, érdekesnél-érdekesebb, érdemes lelátogatni, akár néhány napra is. Talán addigra a tájékoztatás is megjavul.
Ligeti Csákné Zsuzsa
A szerző további írásai az útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés