Bor Andrea: Autóval a szárdok földjére – Costa Rei, Szardínia – Olaszország – 2010


Bor Andrea: Autóval a szárdok földjére – Costa Rei, Szardínia – Olaszország – 2010



Nagyon hasznos beszámoló az utazásról, Costa Rei és környékének strandjairól, látnivalóiról, árairól, sok személyes tapasztalattal, véleménnyel és szép képekkel


Már a tavalyi évben letisztult bennünk, hogy az idén Szardínia lesz az uticél. Hogy miért? Egyrészt a sziget megismerése iránt érzett kíváncsiság, másrész viszont, mert a hajókázás nagyon izgalmassá teszi az utazást. Fontos szempont volt az is, hogy autóval könnyen megközelíthető.
Már februárban elkezdtem szállás után kutatni, és amikor már majdnem feladtam, mert mindenhol indokolatlanul magasnak találtam az árakat, a jól bevált utazási irodától kaptam egy ajánlatot, ami megtetszett. Costa Rei, elkezdtem bújni a nettet, info után kutatva de vajmi keveset találtam a helyről. Magyarnyelvű útikönyvet egyszerűen lehetetlennek tűnt beszerezni, de végül, az indulás előtti napon sikerült. Rendszeres fórumlátogató lettem de sajnos az egyetlen aktív Szardínia fórumra is inkább az önreklámozás és a rivalizálás volt jellemző.
Miután 10 napra lefoglaltuk a 6 személyes apartmant, megvettem a kompjegyeket még januárban, 223 euróért.(6 személyre a kicsivel együtt + autó + kabin) amit a egy hajózási társaság 10 euróért intézett el. Gyorsan ment a dolog, pár nap és már a postaládánkban voltak a kompjegyek.
Egyszer csak eljött a lázas csomagolás ideje. Négy felnőtt és a 1,5 éves kislányunk. (Végülis az egyik útitársunk itthon maradt.) Színültig tele a kombi csomagtartója. Hétfőn délután 4 órakor indultunk Bács-Kiskun megyéből, mert kedd reggel 8 órára kellet Livornóba, a kikötőbe érni, és az út 12 óra. Tornyiszentmiklósnál léptünk be Szlovéniába – meg kellett venni az egy hónapos matricát 30 euróért -, majd Triesztnél lépünk Olaszországba. Mindkét országban végig autópálya van így 130-as sebességgel lehetett haladni.
Minden a terv szerint ment, így 5 órakor már a kikötőben voltunk. Ott egy csomó időt bolyongtunk, mert nem találtuk a bejáratot. Nem volt egyértelmű, hogy melyik társaság hajója honnan indul.
Már a kikötőbe való belépéskor ellenőrizték a jegyeket, amitől nagyon féltünk, mert az egyik utastársunk időközben lecserélődött, és a hajótársaság 30 euróért akarta módosítani a jegyet, de mi inkább rizikóztunk. Nem volt gond, mert a beléptető csak az egyikünk útlevelét kérte el.
Beálltunk a sorba a Szardinia-Ferries felíratnál, kb. a harmadik autóként. Előttünk már állt egy honfitársunk, akitől érdeklődtünk, hogy egyáltalán jó helyen várakozunk-e. A kikötőben már volt két csőrikés hajó. Újból jöttek, és elkérték a jegyeket. Majd kaptunk az autóra egy matricát. Félórával az indulás előtt megérkezett a Mega Expressz II: Óriási sárga monstrum, amelynek a méreteit csak próbálja visszaadni a fénykép. 8 emelet magas, több szintes garázzsal. Félelmetesnek tűnt, amint betolatott a kikötőbe. Addigra már a várakozók sora is felszaporodott de így is csak félig volt a hajó. Érdekes hogy nem a hajó kapitány áll be a kikötőbe, hanem kiviszik a pilótát – révkalauzt – csónakkal, aki kötéllétrán átmászik a hajóra, és ő irányítja be a járgányt a megfelelő helyre.




A hajónk



Miután beálltunk a hajó gyomrába és elhagytuk a garázst, visszamenni már nem lehetett az autóhoz, mert lezárták. A recepción kaptuk meg a kabinunk kulcsát. A 4 személyes kabinban az alsó két ágyat tudtuk használni, mert a felső kettő le volt zárva. Az egész hajó olyan volt, mint egy úszó szálloda. A kicsimnek külön bejött a családi szoba, amiben volt játszóház sok színes labdával. A nyitott szinten volt egy kis medence, de senki nem használta. Több éterem bár pihenő helység, játékterem. Mindenfele szőnyeg. A kikötés előtt egy órával jöttek és kopogtattak, mert mindenkinek el kellett hagyni a kabint, az én kislányom pont addigra elaludt de a mogorvának látszó takarító hölgy kinyitotta a szomszéd szobát, hogy addig oda tegyük le a gyereket. Egyszóval nagyon gyorsan elszaladt az a hét óra, mire kikötöttünk Golfo Aranchiba. (A kikötő a sziget észak-keleti csücskében, Olbiatól a tengerhez vezető út végén található – a szerk.)



Ott némi tanakodás után, hogy melyik utat válasszuk le délnek, elindultunk a négy sávos gyorsforgalmi úton Cagliari felé. Jól lehetett haladni, így 4 óra alatt megtettük az utat Costa Rei-ig, és még 8 óra előtt sikerült átvennünk az apartmanunk kulcsát. Egyébként 8 óra után már 30 euróba került volna. A GPS-be beírtuk az utazási iroda által megadott címet, és nem kellett keresgélni. Legomboltuk a 100 euró kauciót. Egy srác az irodából felvezetett minket a hegyre, megmutatta az apartmant és a sorompó használatot, merthogy sorompóval volt lezárva az utca. A sorompó egy 30%-os lejtő tetején állt, emiatt, nem volt egyszerű naponta ott többször megállni és elindulni. A sok emelkedő és lépcső ellenére is gyönyörű helyen volt az apartman, leírhatatlan kilátással a tengerre.
Egy furcsa, nyúlánk testű, lompos farkú, hosszúfejű macska fogadott minket. Később olvastam, hogy a szárd vadmacska, ami Szardíniában honos, összepárzik a házi macskával, hát ez bizonyára egy ilyen példány lehetett.
Az apartman felszereltsége kifogástalan volt. A leírtakkal ellentétben volt Tv. Légkondi csak az előszobában volt, de ez nem zavart minket.
Lepakolás után lenéztünk a partra, majd elindultunk vacsorázni. Az Isola Verde nevű éterem tűnt szimpatikusnak. Nem bántam meg, isteni tengergyümölcse spagettit ettem 9,80 euróért.
Az iroda szerényen 200-600 méter tengertől való távolságot írt a katalógusba, mi próbáltunk kérni egy közelebbi apartmant a kicsi miatt, de nem kaptunk. Gondolom, azt fenntartják az olaszoknak, mert hogy minden felé csak olaszvendégek voltak. De nem is bántam meg, mert minden reggel ilyen kilátás mellett kávézni a teraszon, az valami fenséges volt. Ahányféleképen világította meg a nap a tengert az annyiféle kék színben pompázott.




Kilátás az apartmanból

Szerda reggel, hihetetlen madárcsicsergésre ébredtünk és ez így volt végig a tíz nap alatt. Reggeli után, megindultunk dél felé és sorra néztük az öblöket. Olyan helyet kerestünk, ahol pecázni is és fürödni is lehet. Végül ez lett a Monte Turnu sárga homokos és kétoldalt sziklás öble.



Monte Turnu Szardinia


Monte Turnu



Ezeken a strandokon szinte semmi infrastruktúra sincs. Zuhanyzók, és WC-ék egyáltalán nincsenek. A forgalmasabb helyeken működik egy-két büfé, szegényes választékkal.
Már az első napon elfelejtettük hogy az olaszok sziesztáznak 1-től 5-ig, így fölöslegesen mentünk a boltba. Estefele újból felkerekedtünk, hogy megnézzük a Flumendosa-folyó torkolatát, gondosan őrzött narancs és citrom ültetvények között vezetett az út. Erre az időre már mindenhol leszüretelték a termést. Porto Corallóban megálltunk a kicsi kikötőnél és szétnéztünk a parton, az érdekes kövek között.



Porto Corallo Szardinia


Porto Corallo



Visszafelé Villaputzun és Muraverán jöttünk keresztül, mind a két kisvárosban láttunk több különböző témájú falfestményt, majd bevásároltunk a Sigma áruházban. Hazafele az utunk az 1921 m hosszú alagúton vezetett keresztül.


 


Falfestmény Muraverán Szardinia


Falfestmény Muraverán



A következőnap, mivel korán keltem, elindultam és körbe bóklásztam a környéket, élveztem a napfelkeltét a mediterrán hangulatban, megcsodáltam a különleges növényeket. Óriás füge, kaktusz, de ebből minden fele rengeteg volt a szigeten, majomkenyérfa, mirtusz, eukaliptusz stb. Majd a többiekkel dél felé indultunk, Castiadas, Sant Elmo beach, Calasinzias, Monte Turnu, Cala Pira, Porto Luna és végül Villasimiusnak a Simus nevű strandja. Cala Pirán egy kicsit elidőztünk. Megfogott a világoskék, tejfehéren habzó tenger, a fehér homokos part. Az öböl egyik oldala gömbölyűre mosott nagy kövekkel volt tele, amin mezítláb lehetett gyalogolni, mert egyáltalán nem volt éles.



Cala Pira Szardinia


Cala Pira


Itt láttam meg az első nuragehoz hasonló építményt, mint kiderült, az egy szaracén torony volt, mert a nuragek fala vastagabb és nem bástyás. Nehéz volt innen elindulni. Simius strandja is nagyon szép de az már sokkal népszerűbb. Tele napernyőkkel és sok emberrel. Villasimiusban, ami egy hangulatos és zajosabb üdülőfalu, ettünk egy, úgymond olaszosat, lasagnét és raviollit. Hat euróért igazán nem kaptunk nagy adagot. Visszafelé lementünk Cala Sinziasnál a széles, sárga, nagy szemű homokos partra, ahol pár ember volt csak és este 8 óráig ott fürödtünk.
Péntek délelőtt Costa Reiben sétáltunk. Szerettünk volna reggelizni valahol, de szóba se álltak velünk. Szardínián még nem jöttek divatba a hamburgeres, sült krumplis gyorsbüfék. Habár, minden éterem nyitva van, a kávén és croasanon kívül komolyabb kaját nem szolgálnak fel. Mindenhol azt a választ kaptuk, hogy majd délután. Így, felbandukoltunk a hegyre, megebédeltünk otthon, és utána az egész délutánt Monte Turnuban töltöttük, pecázással és fürdéssel. Monte Turnu lett a párom kedvenc helye.
Másnap, ami ugye szombat volt, Szardínia dombokra épült fővárosába, Cagliariba terveztünk látogatást. Korán keltünk, mert a szerpentines, part menti úton több mint egy óra az út. A belvárosban leálltunk egy várakozni tilos táblánál, térkép elő. Oda jött mellénk egy motoros rendőr, és kérdőn nézett, mondtuk neki, hogy az óvárost keressük. Felajánlotta, hogy elvezet minket, sőt még angolnyelven útbaigazítást is adott. A parkolóautomata 9 órától ad jegyet. Egy óra 0.50 euró. Nagyon ódon és nagyon szép az óváros (jobbról fenn). Más óvárosokkal ellentétben nincs tele bazárral. A szűk utcákban olaszosan közlekednek a helybeliek az autóikkal.



Cagliari Óváros Szardinia


Óváros



Óváros Cagliari Szardinia


Cagliari



Bementünk a Szűz Mária templomba, ahol éppen esküvőre készülődtek. Ritka szép templombelsőt láttunk. Szokásunkhoz híven, gyertyát gyújtunk a nagymamáink emlékére. Az óvárosból üvegoldalú panoráma lifttel is le lehet jutni a parkolóhoz, de mi gyalog mentünk.
A városból kifelé, felkerestük Santa Gillát, az útikönyvben olvasott lelőhelyét a flamingóknak a város nyugati részén de csak pár darab flamingót találunk, viszont a régi állami sólepárlók területeire tévedtünk.
Bevásároltunk az Auchenbe, majd megkerültük a stadiont és egy másik úton jöttünk kifele a városból, amikor az út melletti, nagyon sekély lagúna tavakban nagyon sok flamingó láttunk. Gyűjtöttünk az elhullatott, rózsaszínű tollaikból, és lefényképeztük őket. Haza felé végig a parti úton mentünk, többször is megálltunk, hogy megcsodáljuk a kilátást. A tenger melletti szerpentines panoráma út nagyon szép, egy helyen Mari Pintaunál a kanyargós út mind két oldalán hosszan, sok autó parkolt, valószínű szép strand lehet lent, de mi nem álltunk meg, mert elég veszélyesnek tűnt a kikászálódás a gyerekkel a kocsiból a forgalmas út miatt. Hazafele úton megnéztük Solonas strandját, széles, sárga homokos, népszerű. Lefényképeztem, és tovább mentünk megnézni a Capo Carbonara fokot, amely 50 kilométerre nyugatra fekszik Cagliaritól, és a fokra vezető keskeny félsziget mindkét oldalán homokos öblök húzódnak. A 115 m magas Torre Sante Caterina toronyhoz nem tudtunk közel menni, mert az út egy katonai bázishoz vezetett, visszafordultunk.
Búvárkodásra alkalmas, sziklás részek voltak erre. Tovább mentünk, elhaladtunk a Golfo di Carbonára öböl nagyon szép kis hajó kikötője mellett.
Kicsit távolabb, a Notteri feliratú kőnél lementünk és egy csodás széles fehérhomokos partra akadtunk, az öböl neve Porto su Forru, ahol estig fürödtünk.



Capo Carbonara Szardinia


Capo Carbonara


Golfo di Carbonara Szardinia


Golfo di Carbonara



Porto su Forru Szardinia


Porto su Forru


Útközben a lányom barátja olvasta az útikönyvben, hogy vasárnaponként Cagliariban a Piazza Trentón régiség és bolhapiac van. Már akkor eldöntöttük, hogy másnap visszamegyünk, és egyben délután megnézzük a San Antioco szigetet is.
Vasárnap egy kicsit nehezen tért észhez a csapat az előző esti italozás miatt. Borongósnak tűnt az idő, sőt párcsepp eső is esett, de mire Cagliáriba értünk már ragyogó napsütés volt, sőt szerencse hogy a kislányomat lekentem naptejjel, mert csúnyán leégett volna. Az útikönyv pontosan megadta a piac címét, beírtuk a GPS-be. Már 11 óra volt, amikor oda értünk de azért sikerült még bogarászni egy kicsit a sok kacat között. Alkudoztunk és mutogatva is nagyon jól megértettük magunkat. Találtunk is pár “nélkülözhetetlen” dolgot 0,5-1euróért. Sőt, ott vettünk nagyon finom, 1kg-os igazi házi kenyeret 2 euróért, amiből többet is vehettünk volna, mert nagyon gyorsan elfogyott. Nagyon érdekes, kívül csupa liszt, lapos kenyereik vannak. Volt, amelyiknek a belseje szinte csak lyuk volt.
A Cagliariból 45 perc alatt elértük a Sant Antioco szigetet, amit egy földnyelv és egy kicsi híd köt össze a szárazfölddel, aminek a két oldalán a sekély vízben sok flamingót láttunk. Először megnéztük sziget “fővárosát” az ugyanezt a nevet viselő kisvárost, melyet már a rómaiak korában is híd kötött össze Szardíniával. A máskor nyüzsgő, hangulatos kis kikötője most szieszta időben csöndes volt, alig lehetett látni embert.



San Antioco Szardinia


San Antioco


Megcsodáltuk a sétány mellett óriásira nőt pálmasort, a ringatózó színes kis csónakokat a kikötőben. Éhesek voltunk, de minden zárva volt, végül találtunk egy nyitva tartó éttermet. Tengergyümölcs salátát ettem 8 euróért. A végén derült csak ki számomra, hogy ez csak előétel, sajnos csak olasz nyelvű étlap volt, és a felszolgálók közül senki nem beszélte az angolt, de ez a legtöbb helyre jellemző volt. Az étlap alján, viszont fel volt tüntetve a kötelező borravaló 1,5 euró.
Majd, kevésbé jóllakottan nekiindultunk a sziget déli részének. 20 kilométerre van csupán Capo Sperone, a legdélebbi pontja a szigetnek. Jó pár helyen belenézünk a sziklákról a tengerbe. Kinéztük magunknak Turrit, az egy csodálatos strand, gyönyörű karibi kék színű sekély tenger, szép sziklák, fehér homok, a szélén rózsaszínű korralszegéllyel. Hát, ez a part mindent vitt! Itt, szinte minden együtt volt, ami nekem fontos egy tengerparton.



Turri Szardinia


Turri


A sziklák között, a sekély vízben a fiúk zsebpecáztak. Látni lehetett az apró halakat, mert teljesen átlátszó volt a tenger. Kipróbáltuk az aznap újított szörfdeszkát, amit az ócskapiacon vettünk 3 euróért. Estefelé szedelőzködtünk, mert még két órás út várt ránk Costa Rei-ig. Hazafelé a part menti úton hosszú sorban kígyóztak az autók. Teljesen be volt állva a szembe jövő forgalom. Mivel vasárnap este volt, az olaszok mentek vissza a tengerről a fővárosba. Van egy nagyon szép völgyhíd Geremeas után, ami jócskán lerövidítené az utunkat, de még nincs átadva a forgalomnak. Már besötétedett mire a szállásunkra értünk.
Hihetetlen gyorsasággal fogytak a napok. Már hétfő, megtettük reggeli sétánkat, majd végül a parti büfében kávéztunk. Délre felmentünk az apartmanba ebédelni, majd vissza a partra, és egész délután Costa Rei strandján fürödtünk, akkor először mióta ott voltunk. Ez a part is nagyon szép, széles, sárga homokos és nagyon sekély.



Costa Rei  Szardinia




Costa Rei


Hangulatos, szárított pálmafalevélből készült napernyők voltak kirakva, de jóformán senki nem használta. Este visszamentünk vacsorázni a már jól bevált helyünkre a Costa Verde-be, de most telt ház volt, mer Italia-Paraguay meccset nézett mindenki.
Ismét tengergyümölcs spagettit ettem, de nem volt olyan finom, mint az első este, mert ezt sok paradicsommal készítették. A terítésért itt 2 eurót számoltak fel fejenként. Ezen az éjszakán esett az eső, reggel felhők takarták a napot, de még így is meleg volt. Kávézás közben hallgattam a madarakat, talán még lármásabbak voltak, mint máskor. Nagyon különleges volt, amikor az előbújó nap sugarai megvilágították a sok lila és piros virágot az apartmanunk körül. Ezen a szigeten minden nyílik, és minden illatozik. Még a kaktuszok is virágozva borítják be a hegyoldalakat. A muskátlik sövényméretűre nőnek, a leanderek, pedig fává. A hibiszkuszok tenyérnyi virágai többféle színben és formában pompáznak. A szentjánoskenyérnek még zöld volt a termése. Amikor vasárnap a S. Antioco szigetre értünk ez első volt, ami feltűnt, egy óriási méretű piros virágú hibiszkusz fa. Akkora volt, mint felénk egy diófa.
Aznap, a szomszéd apartman tulajdonos bácsija kedvesen, angolul érdeklődött, hogy tetszik nekünk Szardínia, és hogy először vagyunk-e a szigeten.
Magyar szót a szigeten csak egyszer halottunk, amikor a fővárosból hazafele tartva, egy több éve kint élő honfitársunk kedvesen leszólított, miután meglátta a rendszámot a kocsinkon.
Aznapi sétánk során bejártuk Costa Rei szép kis terecskéi. Vásároltunk a halboltban tintahalat, polipot, és szardiniát, hazavittük és otthon elkészítettük. Vagyis, némi főzés után megsütöttük. Hát nem egészen olyan lett, mint a helyiek által készített.
Délután irány Cala Pira, mert ez volt a hozzánk legközelebb eső legszebb strand.
Szerdán ügyesen keltünk, mert már minden alvással töltött időt elvesztegetettnek éreztünk. Cala Sinziasra mentünk, ami a Cala Pira előtt lévő fürdőhely, és délig ott strandoltunk. Széles sárgahomokos a partja, eléggé népszerű.



Cala Sinzias  Szardinia


Cala Sinzias


Az autóparkoló, ahol már lakóautók is állomásoztak egy emelkedőn, kb. 50 méterre volt a parttól. Nagyon meleg volt, és úgy gondoltuk, jobb lesz, ha délben visszamegyünk az apartmanba.
Délutánra északi túrát terveztünk. Megnéztük Capo Ferrato sziklás partjait, majd egy kicsit elhagyva a part menti részt, tovább mentünk egy nagyon szép hegyi úton Colostraig, útközben több helyen láttunk fürdőkádakat kirakva a földeken. Így gyűjtik össze a helybeliek az esővizet, ami jól jön a hónapokig tartó szárazság után.
Szardínia belső területein, nyáron és ősszel sokszor csak néhány órát van víz a csapban, amiből a nyaraló helyeken szinte semmit sem venni észre. Colostrai mellett a nagyon sekély lagúna tavakban flamingókat láttunk. Keresztül megyünk San Priamo nevű falucskán. A pici temploma a tetején harangtoronnyal nagyon festői képet nyújt.



Capo Ferrato  Szardinia


Capo Ferrato


San Priamo  Szardinia


San Priamo


Mindkét oldalon leanderekkel szegélyezett út vezet Salinébe. Lenéztünk a partra, ami az aszfaltút mellet húzódik hosszan és sík területen. A szürke homokja tele van kagylókkal. Ittunk egy sört a strandon lévő büfében, ahol suvenirba megkaptuk a sörös poharat, aztán tovább álltunk. Úgy döntöttünk, visszatérünk jól bevált strandunkra Cala Piraba. Ez alkalommal felgyalogoltunk az erődhöz. Úgy gondolom, ez egy szaracéntorony lehet, mert azt olvastam, hogy ezek állnak közvetlenül a parton, és a faluk nem olyan vaskos, mint a nuraghé. Onnan csodálatos volt a kilátás az öbölre. Az építményt kétszer is körbe jártuk, de furcsa módon nem találtunk rajta ajtót.
Az utolsó napon, amikor lementem a boltba, találtam egy helyet, ahol sokkal olcsóban lehetett (volna) kenyeret vásárolni. Reggeli után újból elindulunk Muravera felé. Costa Reiből kifelé menet meglátjuk a piacot, nem tudtunk róla korábban. Lehet, hogy csak csütörtökönként van. Megálltunk, szétnéztünk, vásároltunk ajándékokat, amit sokkal olcsóban sikerült, mint a központban.
Muraverán, míg a párom tankolt, jó pár falfestmény lefényképeztem. Villaputzun körbe jártuk a várost, majd nyaltunk egy fagyit, végül bementünk a templomba. A templommal szemben is érdekes falfestmények sorozatát látni köztük a vidéki élet bemutatásától kezdve, az egyszerű portrékon keresztül a politikai célzatú festményekig.



Falfestmények  Villaputzun  Szardinia


Falfestmények Villaputzun



Elmentünk egészen Quirraig. Murtas környékén, amikor strandot kerestünk, megállítottak a határőrök, és visszafordítottak. Valószínűleg valamilyen katonai bázisra tévedtünk.
Úgy döntöttünk, visszamegyünk, és újból a jól bevált Cala Pirán fürdünk még egy utolsót, de mire odaértünk, már felhők takarták el a napot. Vacsora után lementünk az irodába, és megbeszéltük a holnapi hazaindulást. Minden további nélkül visszaadták a 100 euró kauciót, és elmondták, ha reggel korán indulunk, a kulcsot dobjuk az iroda postaládájába.
Ezután, útba ejtve a Monte Nai marketet, feltankoltunk sörből, és lesétáltunk a partra. Söröztünk, beszélgetünk és fürödtünk, ami este 11-kor már nagyon izgalmas volt, mert vihar közeledett, és hatalmas villámok világították meg a távolban a tengert.
A hazaindulás napján a koránkelés csak az én részemről jött össze. 9-10 órára terveztük az indulást, ezzel szemben 11-kor sikerült. A GPS már ekkor negyed órával a hajó indulása utáni megérkezést (a kikötőbe) írt ki. A parthoz közeli 125-s úton indultunk el de Tortoli környékén már látható volt, hogy alig tudunk haladni a magas hegyekben a szerpentinúton. A szemünk elé táruló látvány viszont, lenyűgöző volt.
Oroseinél átmentünk a nyugati oldalra és Nuorotól már a jó minőségű négysávos úton haladtunk. Így, a becsekkolásra, ami fél háromtól volt, már oda értünk a kikötőbe.




Baunei könyéke  Szardinia


Út Baunei környékén



Visszafelé a Mega Expressz III-al utaztunk, ami szintén egy nagyon jó hajó mindennel ellátva. Még helikopter leszálló is volt rajta. Talán a kabinunk is kicsivel nagyobb volt, mint idefele. A naplementét már a hajóról fényképeztük. Útközben felerősödött a szél, és a hullámok kissé megbillegtették a bárkát, el-eltűnt néha a horizont.
Még egy utolsó sea foodot elfogyasztottunk a hajón, ami nagyon finom volt. Apró tengeri halak voltak, megforgatva valamilyen lisztes cuccba, és úgy sütötték ki.
23 órakor befutottunk Livornó kikötőjébe. Irigykedve néztem a rengeteg autót, akik a visszainduló kompra várakoztak.



Medence a komphajón  Szardinia


medence a hajón



Livorno kikötője éjjel Olaszország


Livornó kikötője éjszaka


Bocsánat, ha kissé hosszúra sikerült a beszámolóm, de szeretnék minél többet megosztani a szárd nép földjén szerzett tapasztalataimból másokkal is.
Szardínia számomra más, mint a többi sziget, nincsenek nagy szálloda objektumok a partokon, nem botlunk lépten-nyomon utazási irodákba. A tömegközlekedést pedig ajánlatos a szigeten elfelejteni. Az érintetlen és vad tájon néha 10-15 km is autózhat az ember, mire lát egy házat.
Úgy érzem, a tíz nap alatt nagyon közel került hozzám ez a sziget, pedig még csak kis részét láttam. Ilyen szépnek és ennyiféle kéknek a tengert, még soha azelőtt nem láttam.
Összességében nagyon jól éreztem magam és illatokkal, ízekkel és sok jó érzéssel megtelve érkeztem haza erről a csodálatos szigetről.
A tengerpartja páratlan és nem hasonlítható más európai partokhoz. A hajózás a szigetre, pedig több mint fantasztikus élmény volt számunkra.


Bor Andrea


A szerző írásai az Útikalauzban >>


A szerző saját oldala >> 










A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés


Ajánlott oldal: olaszorszag.lap.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Bor Andrea: Autóval a szárdok földjére – Costa Rei, Szardínia – Olaszország – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár