Müller Anikó: Seholsziget – Nőtincs – Magyarország – 2012

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Müller Anikó: Seholsziget – Nőtincs – Magyarország – 2012



Egy egynapos kirándulás élményei egy háziállatparkban. Ha nem állandó szerzőnk írta volna, gyanús lenne az a sok szép jó, amit Nőtincsen talált 🙂



Az egyik tavaszi hétvégére olyan Budapesthez közeli helyet kerestük, ahol távol a zajoktól az egész család képes kikapcsolódni. Azért nehéz ügy, mert míg a család egyik tagja a lovakat, a másik a kutyákat, harmadik a madarakat szereti, a negyedik pedig folyton változtatja a véleményét, olyan helyet kellett kitalálnunk, ahol senki nem lesz nyűgös fél óra után. Szerencsére azután a sors is beleszólt a döntésbe, mert születésnapi ajándékba kaptunk egy családi programra szóló kupont Nőtincsre, a Seholszigetre.


Nőtincs, ez a délnyugati nógrádi község, megközelítőleg 50 kilométerre található Budapesttől. A 2A úton, Vácot érintve, könnyen megközelíthető. A település nagyjából ötszáz lelket számol, akik jórészt a század elején-közepén épült parasztházakban, vagy kúria-szerű épületekben élnek.


 



Magyarországi útibeszámolók helyszíneinek nagyobb térképen való megjelenítése


 



A hangulat családias, az emberek név szerint ismerik egymást, és szeretettel fogadják az odalátogató turistákat. A községben megtalálható minden, ami egy esetleges több napos ott tartózkodás alatt szükséges, tehát élelmiszerbolt, háztartási bolt, csárda, vendéglő, és még sorolhatnám.
Mi azonban csak egy napra, mégpedig a Seholszigetre mentünk, ami egy – főként gyermekek szórakoztatására – 2004-ben létrehozott park. Ez a hely azon túl, hogy napi programokkal várja az érdeklődőket, mint ott megtudtuk, gyermektáboroztatással és szállás nyújtásával, lovagoltatással és egyéb folklórprogramok prezentálásával is foglalkozik.


Budapestről nagyjából 1 órahossza alatt értünk le a park területére, amely a Postakocsi vendéglő mellett található, s már a községben jól látható táblák jelezték, hogy milyen irányba kell mennünk. A parknak gépkocsi parkolója még nincs, a szomszédos vendéglő a saját vendégei számára tartja fenn parkolóját, oda tehát nem állhattunk; így egy hangulatos parasztház mellett kerestünk helyet autónknak. Később, ha több száz család látogat majd el ide nyáron, ez biztos gondot fog okozni, de nekünk még szerencsénk volt.
Véleményem szerint érdemes minél korábban oda érkezni, a park 10 órakor nyit, s egy forró nyári napon épp időben érhet az ember egy pihenőhelyhez, ha végigjárta az állatokat.
Ahogy körülnéztünk, tudtuk, hogy aznap szép napunk lesz. A környezet abszolút zajmentes, madarak csicsergését hallgattuk, közben örömmel konstatáltuk, hogy a lovak a közelben lehetnek, mert a városi nép orrát ugyebár könnyen megcsapja az amúgy számomra egyáltalán nem kellemetlen ló tartásából eredő szag.


A parkba a családi belépő 2000 Ft lett volna, ha mi nem kapunk ajándékba egy napos családi programot. Ez az ajándékkártya a 2000 Ft-os belépő árán túl tartalmazta a gyerekeink számára a kézműves foglalkozást, majd később a lovaglás kipróbálását, valamint az egész család számára egy lovaskocsizást a községbe. 2012-t írunk, s ez idő szerint a parkban mindent 600 Ft-ban mérnek. Tehát úgy a lovaglást, kocsikázást, kézműveskedést, mint kisvonatozást, 600 Ft/fő áron számítják, amelyre a kuponokat a büfében lehet megvenni.


 




A büfé felé haladva láttunk jó pár lovat, szerszámokat, a hegyoldalban birkákat, kecskéket, szamarakat, amelyek csak úgy – persze távoli kerítéssel körülvéve – magukban legelésztek, ugrándoztak. Nem győztünk betelni a látvánnyal és az élménnyel. Az összes építmény természetes anyagokból készült, és látszik, hogy minden új, még semmit nem kezdett ki az idő vas foga. A park területét gyönyörűen karban tartották, munkagépeket, szerszámokat is láttunk, tehát nagy lehet ott a sürgés-forgás hétköznapokon, amikor kevesebb a látogató.


A büfé különtermében a gyerekeink rögtön kézműveskedni kezdtek, ahol szakavatott hölgy segítette munkájukat. Fával, bőrrel, egyéb természetes anyagokkal dolgoztak, a végeredmény egy aranyos kis birka és egy papagáj. Ez idő alatt, a gyerekek nagy munkálkodása közben, megcsodálhattunk egy csodaszép Nemes papagájt, amelyik úgy járt ki-be a kalitkából, mintha ő lett volna a ház ura; valamint számos iparművészeti munkát, bábokat, edényeket, berendezési tárgyakat, fatüzelésű tűzhelyet, kemencét. A kemence rögtön beindította a fantáziámat, és természetesen azonnal én is szerettem volna itthonra egy jó kis búbost.


 









A büfé jól ellátott, üdítők, ételek, sültek, de még kemencében sült kenyér is megtalálható a kínálatban. A helyiség árnyékos, fa bútorokkal van berendezve, és többek közt innen közelíthetőek meg az állatok, no meg a játszótér is.


A kézműveskedés után a lovaglás következett. A leírásban a lovaglás kipróbálását ígérték, amelyben kellemesen csalódtam, mert ez nem csak 1-2 kört jelentett, hanem hosszabb ideig, többféle járási módban próbálhatták ki a lovat a gyermekek. A lovaglásra felnőtt is vehetett jegyet. Volt ott nem egy vállalkozó szellemű anyuka, aki várta a sorát; habár azt megnéztem volna, hogyan tudnak felpattanni kengyel nélkül a magas lóra. A pacit a szőrén, azaz egy pokrócon ülték meg az aprónépek, a lovas mindeközben futószáron vezette és instruálta lovát. A lófuttatás után megcsodálhattuk a többi kancát és csődört, ahol éppen itatási idő volt.


 




Végre a büfé felé vettük az irányt, hát nem ott várt minket egy csodaszép lovas kocsi? Rögtön birtokba is vettük, gondoltuk a kávé megvár minket. A kocsi hátulján ülve, több mint fél óráig csodálhattuk a nőtincsi horgásztavat és környékét, majd a települést. Jó érzés volt bemenni a kis utcákba, megnézni kívülről a kastélyt, hallgatni, ahogy a kocsis minden szembejövőnek név szerint köszön, mert hát ők mind ismerik egymást. A település nagyon belopta magát a szívünkbe, eljátszottunk a gondolattal, hogy egyszer szerzünk ott egy régi tornácos parasztházat, és akkor majd mindennapos dolog lesz a lódobogás meg a madárcsicsergés.


 




A kocsikázásból visszatérve végre leülhettünk egy kávét inni. A büfében megfizethető árak voltak, nagy volt a sürgés-forgás, épp délidőt írtunk. A kávét persze nagyon gyorsan meg kellett innunk, mert a gyerekek ekkor már elillantak, és régen a nagy golden kutyáknál múlatták idejüket. Az itt élő állatokat, mint megtudtuk, télen is ezen a helyen tartják, ám az érzékenyebbeket éjszakára fűtött helyiségbe viszik. A legelső, amivel találkoztunk, egy gyönyörű és okos sárgabóbitás kakadu volt, hadd ne mondjam, hogy én személy szerint vele töltöttem el a legtöbb időt, mert hihetetlen bájossága teljesen elvarázsolt. Ezzel a papagájjal is úgy voltam, mint a kemencével, legszívesebben hazahoztam volna magammal.


Ezen a részen voltak még barátságos kutyák, különböző gyönyörű madarak, baromfiak, egyéb papagájok, és az állatsimogatóban mindenféle háziállat. Ide egy kis ajtón keresztül mászhattak be a gyerekek, és testközelből csodálhatták a pár hetes kisbárányokat, kecskéket. Simogattak rackát, juhot, pici kis babakecskét és persze amit csak értek; de a félénk alpaka nem engedte magához közel a látogatókat. Rokonai, a lámák, a hegyoldalban bóklásztak csoportosan, a szamarak társaságában.


 



 




 




Az állatsimogató után jól esett kicsit leülni a fából készült nagy padokra, ahol két játszótér is várta a gyerekeket. Az egyiken egy kalandvár és egy nagy vesszőből készült gömbhinta, másikon csúszdák, körhinta és egyéb fából készült játék biztosított számunkra egy kis pihenésnyi időt. Persze nem sokáig, mert a körhinta nagy, nehéz, és emberi meghajtású. Az 5-6 faló folyamatosan foglalt volt, minden gyerek ki akarta próbálni, a szülők pedig nem győzték tekerni a kormányt.


 




Szívesen maradtunk volna, de ránk esteledett. Ugyan a park 6-ig volt nyitva, de nem akartuk megvárni a zárórát, pedig még ott aludni is kedvünk lett volna. A Tincsi nevű kis lokomotívot kihagytuk, habár a gyerekek biztos élvezték volna, de a nap végére mi már fáradtak voltunk ehhez.


Kifelé menet megnéztük a szállás gyanánt felkínált épületeket, mind egytől egyig hangulatos, sőt, mondhatni romantikus. Elbúcsúztunk a paciktól, megcsodálhattunk egy kéthetes kis csikót az anyjával, és a kijárathoz épített függőhídon távoztunk.


Bár lennék újra gyerek, hogy elmenjek ide egy jó kis lovas, vagy nomádtáborba.


Müller Anikó


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Magyarországról >> 


Müller Anikó írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Müller Anikó: Seholsziget – Nőtincs – Magyarország – 2012" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár