Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Pintér András: Székelyföld, Csángóvidék – Románia – 2007. június 18 – 24.



Egy hagyományos erdélyi buszos túra pontos története – szép képekkel


Csoportunk Debrecenből indult 46 fővel a hagyományos erdélyi és gyimesi útra.


1. nap
Indulás reggel 6-kor DebrecenbőlCsucsa - katolikus templom, Berettyóújfalun keresztül az ártándi határátkelőhelyen keltünk át klimatizált autóbuszunkkal.  Az útlevél-ellenőrzés alig 10 perc volt a két határállomáson,  de az útdíjmatricáért sokat állt sorba a gépkocsivezető, így csak további 40 perc múlva tudtunk továbbindulni.
Az első megálló: Királyhágó.  Szép kilátás nyílt a hegyekre, völgyekre. Körülöttünk vendéglők, kimérők mindkét oldalon, parkoló buszok és gépkocsik. Azért a szép kilátást is élveztük a csiki sör, kávé  és ásványvíz elfogyasztása után.
A következő megállás Csucsánál volt, itt mindössze negyedórára álltunk meg  a Boncza birtok alatt (Ady emlékhely, Csinszka). Csak a felvezető útig mentünk, ott idegenvezetőnk előadta a történetet, a belépődíj és időhiány miatt tovább nem mehettünk.


Nemsokára Bánffyhunyadra értünk.(40 percet tartózkodtunk). Itt megnéztük a jellegzetes egy nagy és négy kis tornyos református templomot. A tiszteletes úr először az udvaron látható kopjafás emlékhelyet ésa nevezetes kőasztalt mutatta, majd a templombelsőt mutatta be. Kazettás mennyezet, kalotaszegi szőttesek körben a falon, emléktáblákkal, szép szószékkel.
Kőrösfőn csak áthaladtunk (itt is bazárok, kirakodók vannak), majd Kolozsvár mellett haladtunk el (a város megtekintése most nem szerepelt programunkban). Ezután a kiadott programtól eltérően Szejkefürdőnél töltöttünk 35 percet. Itt a helyi uszoda mellett elhaladva jutottunk el a híres székelykapu soron át Orbán Balázs kopjafás emlékhelyéhez, sírjához. További buszozás után Székelyudvarhely külső útjain át tértünk rá a zetelakai útra, amely szálláshelyünkre vezetett.
Este 7 után érkeztünk meg Zetelakán a  panzióhoz, ahol a tulajdonosnő  nagy fogadtatásban részesített bennünket. Népviseletbe öltözött gyerekek kínáltak meg áfonyapálinkával és köményes sós süteménnyel, majd  köszöntött bennünket  és a falusi turizmus keretében  4-7 fős csoportokban a megfelelő házakba osztotta a társaságot. A faluban 6 éjszakát töltöttünk, innen indultunk naponta a különböző úti célokhoz.
Mindenütt nagyon kedves fogadtatásban részesítettek bennünket, komfortos elhelyezést biztosítottak reggelivel és vacsorával. A mi szállásadóink különösen nagyon kedvesek voltak. (Zetelaka színtiszta magyar falu, csak a feliratok emlékeztettek rá, hogy Romániában vagyunk).


2. nap
Áttértünk a román időre, azaz +1 órával előrehajtottuk még a tegnapi határátlépésnél az órákat. Indulás 8,30-kor Farkaslakára, 9,15-re értünk oda Székelyudvarhelyen át. Először a parkban a Szervátiusz testvérek  Tamási Áronról, illetve műveiről készült kőemlékművet néztük meg, majd a két cserfa közti sírjához mentünk, amit megkoszorúztunk, csoportvezetőnk helyezte el a nemzetiszínű szalagos koszorút.
Természetesen itt is álltak a bazárok. Benéztünk a szomszédos templomba, majd elindultunk egy hosszú útra Tamási Áron szülőházához a falun keresztül Több helyen tábla jelezte az útvonalat. Néhány háznál, amint meglátták a látogató csapatot, gyorsan kirakták a házuk elé, vagy a kerítésre a portékákat (szőnyeg, szőttes, ingek, blúzok, kötött zoknik). A hosszú utcákon átvonulva, a melegben elgyötrődve végül megtaláltuk a szülőházat és egyben emlékmúzeumot. Egy idős hölgy mutatta be a relikviákat és mesélt el néhány történetet az író életéből.
Tizenegy óra után tudtunk elindulni a busszal Parajdra, a sóbányába. Itt 1000 Ft/fő áron kínálták a belépőt. Változás, hogy a régi ócska sárga buszok helyett kényelmes, modern német csuklós buszok indultak az alagút felé, negyedórás követéssel. Az alagút elején találkozott a kifelé jövővel a mi buszunk.
A bánya bejáratától hosszú falépcsősor vezet a sóbánya hatalmas termeibe. Mindenütt zsibongó gyerekek, akik gyógykezelésen vesznek részt. Labdáztak, másztak a fából készült játszótéri elemeken. A sós levegő az asztmásokat, légúti betegségben szenvedőket gyógyítja. Végigjártuk a hatalmas termeket, a sópadló a látogatók talpa alatt kifényesedett. Többet időztünk a sókápolnában. A  szobrok sóból készültek, egy Krisztusfej a sófalra festve, az „ablakok” megvilágítva sárgás fénnyel.. Utána a múzeumot jártuk végig. Ez a falba vágott üveges tárlókat jelentett, amelyek a sóbányászat múltját és a szöveges  adatokat mutatták be több nyelven, magyarul is. A bányában büfé, mellékhelyiség is volt.
Felfelé kicsit húzós volt az út, a kijáratnál várt a busz, néhányan felfértünk még a társaságból a tömött buszra, a többieket visszatartotta az őr, egyszerűen becsukta a kijárati ajtót. Így két részletben jutott csoportunk a felszínre. Parajd központjában is rengeteg vendéglő, kis bolt kínálja választékát a turisták részére.
13,30-kor indultunk tovább Szovátára. Itt a buszparkoló után gyalogosan tettük meg az utat a sok díszes épület és a villaszerű nyaralók övezte főutcán a tömény sós vizű Medve-tóig. Egy teraszról megnéztük felülről a tavat, még nem nyílt meg, csak július-augusztus hóban üzemel. Így megkerülve a tó keleti oldalát, felkerestük a mellette elhelyezkedő Mogyorós-tavat, ahol viszont működött a strand. A csoport  az egyéni 8 helyett 4 lei/fő áron jutott be. 14,30-tól 16 óráig voltunk a fürdőben, többször megmártóztunk a 25 fokos sós vízben. Lebegni lehetett a mély víz tetején, nem lehetett elsüllyedni lefelé kinyújtott lábbal sem…
Kellemes élményekkel indultunk tovább Korondra. Itt a központtól a falu széléig bejártuk a sok  pavilont, mindenütt fonott kosarak, szőttesek, táskák, fazekastermékek kínálatával. Mi is vettünk egy népművészeti boltban egy Mária-szobrot fából, egy fafaragó népművésznél.  Innen indultunk vissza Zetelakára, szálláshelyünkre.


3. nap
Ezen a napon volt a falusi folklórnapi program. 9 órára mentünk a panzióhoz.  Az udvar már be volt rendezve padokkal, ülőhelyekkel, mi igyekeztünk a hűvös, fák alatti részre telepedni, sokan viszont a napos helyekre ültek napozni.
Először a kenyérsütés előkészületei kezdődtek. Már elő volt készítve a kenyértészta egy fateknőben, a dagasztáshoz  önkéntes jelentkezőket vártak. Egy helybeli háziasszony irányította az önkénteseket, időnként gyakorlott mozdulatokkal végezte a dagasztást a vendégek mellett, különböző csavaró mozdulatokkal kiegészítve. A kész kenyértésztából készült vekniket a mi eltávozásunk után készítették el és rakták be az előre befűtött  udvari kemencébe.
Mi addig elmentünk az utcán a 3. házba, a patkolókovácshoz, végignéztük a lópatkolás tudományát. A Kati nevű lónak patkolták a patáját. Annak rendje és módja szerint egy segítő ember fogta a ló hátra nyújtott hátsó lábát, a patkolókovács pedig végezte a munkát. Először levette a régi patkót avasból készült szerszámaival, majd lereszelte a benőtt szarurészt és következett a patkó rátétele és a szögek beütése, behajlítása, a végén a szögvégek elkalapálása. Miközben a kovács dolgozott, a segítő magyarázta, mit miért és hogyan csinálja. Közben benéztünk a szinte múzeumba illő műhelybe, ahol régi eredeti szerszámok, kalapácsok, üllő, izzító kemence is volt a helyiségben, rengeteg patkó társaságában. A végén mi is kértünk egy már nem használható patkót emlékbe.
Innen is elköszöntünk és visszamentünk a panzióba. Itt újabb meglepetés készült: most a kürtőskalács sütését nézhettük meg, itt is segítettek önként jelentkezőink. Az előre elkészített, csíkokra vágott tésztát rátekerték a nyeles fahengerekre, bekenték cukrozott mázzal és a nyitott kemence lángjainál forgatva sütötték. Az elkészült süteményeket darabokra vágták és megkínáltak bennünket, mindenkinek bőségesen jutott.








Utána megnéztük a helyi tájházat.  Az is itt volt, az udvari lépcső vezetett fel az ajtajához, az előtérben egy rokkán fonta a guzsalyról a gyapjút egy helybéli asszony, magyarázattal kísérve. Bent a szobákban különböző szőttesek, népviseleti ruhák, fonó és szövő eszközök, bútorok vannak kiállítva. A tulajdonosnő mutatta be a múzeumot és magyarázta el a szövés tudományát. Néhányan vásároltak zetelakai pólót, majd felpróbálták a székely népviselet ruháit, akiket megtapsoltunk és  le is fényképeztünk.


Fél 12-kor a busszal felmentünk a zetelakai gáthoz, víztározóhoz. Itt egy duzzasztómű működik, de messzebb van Zeteváralja falutól, mint eredetileg tervezték. Az első terv szerint ugyanis elöntötte volna a falut, mint Bözödújfalunál történt. Ezen az úton  helybeli kísérőnk mondta el ízes székely hanghordozással a történetet, és végigvezetett bennünket a tó műút melletti oldalán. A séta után  visszaindultunk a busszal. Megnéztük a zetelakai katolikus templomot is kísérőnk segítségével.
Délután 2-re visszaérkeztünk a panzióba. Beültünk a nyitott oldalú fagerendás helyiségbe a padokra. Itt kisiskolás lányok és fiúk népviseletbe öltözve adtak szívszorító, hangulatos műsort. Furulyáztak és magyar népdalokat énekeltek, de elhangzott a „Boldogasszony anyánk”, végül a székely himnusz, magyar himnusz következett. A gyerekek kaptak  üdítőt, majd visszajöttek és népdalvetélkedőt tartottunk, egyet ők, egyet mi daloltunk. Nagy siker volt…
Úgy 15 óra körül vágták fel a közben megsült friss kenyeret asztali áldással. Zsíros, lila hagymás, illetve – aki szerette – ordás, sajtos kenyeret ehettünk.
Délután egy kis pihenéssel tölthettük az időt. Ezúttal  esti programunk volt. A helyszín a helyi  étterem volt. Egy L alakú asztalsornál foglaltunk helyet.  Fél 8-kor kezdődött a táncos műsor. Népviseletbe öltözött 4 leány és 2 fiú – a Vadrózsa együttesből – adott elő fergeteges táncműsort. Őket a Szalámi együttes, cigányzenekar kísérte (harmonikással). A műsor végén a mi társaságunkból is felkérték a vállalkozó szelleműeket.
Este 8 után kezdődött a vacsora. Közben a helyi kántor muzsikált szintetizátoron és énekelt erdélyi dalokat.. Vacsora után  tánc következett, a zenész igazi hangulatot teremtett. Igaz, hamarosan megfogyatkozott a társaság, kb. 20-an maradtunk, de jól éreztük magunkat.  Még „vonatozás” is volt, körbejártuk a termet.


4. nap
Indulás reggel 8-kor,  a szokásos útvonalon, Korondon, Parajdon át  kanyarodtunk a Gyergyószentmiklós felé vezető útra. Út közben  megálltunk az 1260 m magasan fekvő Bucsin-tetőnél. Sétáltunk, nézelődtünk vásároltunk, betértünk  egy  csárdába is. Fél óra múlva indultunk tovább a kanyargós úton. Beértünk Gyergyószentmiklósra, ott egy órára kaptunk időt. Megnéztük a Miklós templomot, a főteret a Miklós szoborral, sétáltunk a városban. Ezután  elmentünk a busszal az örmény templomhoz. Ott egy idős gondnoknő mondta el  templom és az örmények idekerülésének és asszimilálódásának történetét, az örmény nevek magyarázatát. A templom gazdagon díszített, aranyozott, még   a szószék, a mellékoltár is. (A  főoltárnál hagyományos hátramisézéssel folyik a szertartás).
12,50-kor indultunk tovább a Békás-szoroshoz. A szoros közepéig busszal, onnan gyalogosan sétáltunk a hatalmas sziklák övezte úton, mellettünk a gyors folyású patakkal. Természetesen ott is folyik a kirakodóvásár. A busz átvitt bennünket a Gyilkos-tóhoz. Ott is egy fél órát töltöttünk. Lementünk a tópartra, ahol a fenyőcsonkok merednek ki a tó vizéből, az egykori természeti katasztrófa konzerválódott maradványaként.








Indulás után egy másik útvonalon mentünk visszafelé. Áthaladtunk Csíkszentdomokoson (Márton Áron szülőfaluja), majd Csíkkarcfalván fél órára megálltunk. Megnéztük a nevezetes erődtemplomot. Ez egy XVII. századi erődszerű, lőrésekkel ellátott, fallal körülvett templom, az akkor itt portyázó krími tatárok ellen védekeztek így.
Hosszú utunk után 20 órakor érkeztünk meg szálláshelyünkre.


5. nap
Ma van a csángóföldi program. Indulás 8,45-kor a busszal. Irány a Gyimesek!
Út közben egy magaslati helyen megálltunk fényképezésre. Gyimesfelsőlokra 11 órakor érkeztünk. Itt Berszán Lajos katolikus pap és egykori igazgató bemutatta a Szent Erzsébet magyar nyelvű gimnáziumot. Vittünk könyvajándékot is az iskola részére Debrecenből. Az új épületszárnyban  megnéztük a Szent Erzsébet képet, diákok modelljeivel. Megnéztük az egyik osztálytermet, majd átmentünk a régebbi, faborítású épületrészbe. Ott leültünk a kápolnában, ahol az igazgató úr elmondta saját küzdelmes élettörténetét, valamint az iskola alapításáról, működéséről beszélt. Megnéztük a könyvtárat és a kis múzeumot.








A tartalmas program után  elbúcsúztunk és indultunk  tovább. Gyimesbükkön a vasútállomá, mint régi magyar-román határállomás, hatalmas felvételi épülettel bír. Szemközt áll a tájház, ahol a két szobából álló tájmúzeumot néztük meg, a látogatás végén a múzeumi vezető kislánya szavalt, tapssal jutalmaztuk.
Innen továbbmentünk egy gyimesbükki panzióba, itt kezdődött a csángó program. A panziótulajdonos  tanár úr fogadott bennünket a panzió udvarán, népviseletbe öltözött legények kínálták a köménypálinkát, majd ugyanők rázendítettek hangszereikkel (egyikük gordonnal – ez egy ütős bőgő – másikuk hegedűvel).
Egy nagy „hodály”-ban ültünk asztalokhoz. Előételként szalonna, sajt, hagyma, paradicsom volt kenyérszeletekkel, majd puliszkát kaptunk uborkával. Közben szólt a muzsika, illetve a tanár úr előadást tartott a gyimesi csángókról.
Ebéd után gyalogtúrára indultunk a Rákóczi várromokhoz, lépcsőkön lépkedtünk felfelé a vámház mellett. Erről külön is beszélt  tanár úr, megvették a románoktól, és az a tervük, hogy helyreállítják, múzeumként szolgál majd az ezeréves határ mellett. Az egykori várat egyébként Bethlen Gábor építtette. A magasból szép kilátás nyílik, fotóztunk is eleget. A vasút alattunk vezetett, láttuk a kanyargó vonatokat is. Lefelé jövet után lementünk az ott folyó Tatros patakhoz, kéz- és lábmosásra. Igen meleg volt már az idő.
A visszaérkezés után „táncház” következett. A muzsikusok és a pincérlányok járták a kopogós, meg a körtáncokat. Önkéntesek is beálltak a körbe. Eljártuk a „Megy a gőzös”-t is sok résztvevővel.
Közben elkészült a parázson sült flekken, vacsoraként azt kaptuk, krumplival, snidlinges salátával, jóllakásig. Közben tovább muzsikáltak, nótákat és erdélyi dalokat. Végül a tanár úr megköszönte a látogatást, elénekeltük a székely és a magyar himnuszt, egyik társunk Nagy Lázló verset szavalt.
Fél hétkor indultunk  vissza busszal, Felsőlokig velünk jött a két muzsikás is, a buszon tovább muzsikáltak, énekeltek. Az utasok is kedvet kaptak az énekléshez, végig szólt a népdal és a nóta. Este 9 is elmúlt, mire a busz beért Zetelakára.


6. nap
Indulás 8,15-kor a busszal. Előtte a boltban még bevásároltunk a másnapi utazás előtt. Borult volt az idő út közben eleredt az eső, végig kísért bennünket Csíksomlyóig, Csíkszeredán keresztül. Megérkezve Csíksomlyóra, bementünk a kegytemplomba. Idegenvezetőnk előadást tartott, majd felmentünk a szentélybe a nevezetes Mária szoborhoz. Az oltár mögött körbe lehetett járni. Sok fotó készült.
A templomlátogatás után megnéztük az emlékboltot, a templom melletti emlékműveket, majd indultunk tovább. Kissé körülményesen jutottunk ki a városrészből, útfelújítás miatt kerülő utakat kellett választani, ami nem mindig volt szerencsés. 
Csíkszeredán egy órát tartózkodtunk. Megnéztük a Mikó-várat, de nem vettünk belépőjegyet a kevés idő miatt, csak benéztünk a várudvarba, a várban volt éppen a Munkácsy kiállítás. Előtte egy modern Petőfi szobor is áll. Utána egy sétát tettünk a város főutcáján, a régi épületek között. Amúgy a város többi része kockaházakból áll, teljesen „lerombolták” a régi épületeket.
További buszozás után a Szent Anna tóhoz értünk. Itt 70 percünk maradt.. A szűkre szabott  idő alatt is – legalább a part közelben –  fürdőruhára vetkőzve bementünk néhány lépésre a kellemes hőmérsékletű vízbe, csak a kavicsos alj volt kellemetlen. Utána még napozásra is volt egy kis idő. A tó környékéről eltűntek a korábbi években látott sörsátrak, egyéb kiszolgálók, csak fent a kempingnél voltak árusok. A „tetőn” pár percre megálltunk fényképezésre a szép látvány kedvéért.. Következett Tusnádfürdő. Itt is rövid ideig, 40 percet tartózkodtunk. Lementünk 84 lépcsőn a Csukás-tóhoz. Körbejártuk, elmentünk a mólószerűen kiépített vendéglő mellett, majd a másik lépcsőn mentünk fel. Szemben egy ortodox templom, de egy újonnan (1990-ben) épült katolikus templom is állt a közelben. Ide még be tudtunk menni, fényképezni. Innen indultunk vissza Csíkszeredán át Zetelakára az ismert úton. Jöttek a viharfelhők, de buszutunkat nem zavarta meg. Bezzeg Zetelakán korábban jócskán esett…
Este 7-re érkeztünk. Kellemes estét töltöttünk a háziakkal együtt, ez volt utolsó esténk a vendéglátókkal.


7. nap
Nagy búcsúzkodás, integetés után fél 8-kor indultunk  hazafelé tartva. Először Székelyudvarhelyre érkeztünk. Itt fél órára kaptunk időt.. Ez alatt megnéztük a híres magyar történelmi alakokat ábrázoló szobrokkal teli szoborparkot, megnéztük a parkosított főteret az Orbán Balázs szoborral, felmentünk egy hosszú lépcsőn a katolikus nagytemplomhoz is.  Fehéregyházán, a nevezetes Petőfi emlékhelyen 1 órát töltöttünk. Zegzugos úton haladva találtuk meg a Petőfi Múzeumot.










Itt érdekes dokumentumok, másolatok találhatók a költő munkáiból, életéről. Látható a segesvári csata modellje is egy üveglap alatt, de vetitett képes előadást is bemutatott a kísérő. A kertben egy Petőfi és egy Bem szobor áll. A fő helyen egy turulos emlékmű –  magyar és román nyelvű emléktáblával – áll. Ezt az emlékművet is megkoszorúztuk, társunk szavalatával kísérve.
Negyedórás út után Segesvárra érkeztünk.. Szép szász házak között sétálhattunk, majd az Óratorony alatti főkapun jutottunk fel a várba, egy régi házakkal övezett térre. Onnan egy fedett folyosón 176 falépcsőn lehetett felmenni a hegyi (evangélikus) templomhoz. Mellette  szász temető fekszik. Sajnos, az utcák kövei eléggé elhasználódtak, vigyázni kell minden lépésnél, mégis hangulatos sétát tehettünk az ódon falak között.
Ezzel  úti programunk befejeződött, már csak a hazautazás következett. Még visszaútban is megálltunk a Királyhágónál, majd Kolozsváron, Nagyváradon át a határhoz érkeztünk. Magyar idő szerint este 7-re érkeztünk Debrecenbe élményekkel teli utunk végén.


Pintér András – 2007. október


A szerző írásai Az Útikalauzban


Pintér András: London, Seven Sisters, Canterbury,  Windsor – Angliai utazás – 2008


Pintér András: Postojnai barlang, Trogir, Solta, Omis, Split, Krka, Sibenik, Plitvicei-tavak – Szlovénia, Horvátország – 2008


Pintér András: Csehországi utazás – 2003

Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007

Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006

Pintér András: Londoni utazás – 2004

Pintér András: Mátra túra – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár