Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008 húsvét



Csokorba gyűjtött benyomások  az egyik kedvenc helyről. Persze, a sörökről, vodkákról is szó esik az írásba, melyet néhány jó kép illusztrál


Fel, Krakkóra! A valahai lengyel főváros nagy múlt után nagy jelenben él, nagy jövő elé néz. Olyannyira otthonos, hogy, leszámítva a ránk tört télutó hidegét, jó lenne örökre itt maradni. Mi nem tehetjük; ennek a barátságos településnek a lakói tudják, micsoda kincs van a kezükben.


Jó családi szokásunk szerint húsvétkor ismét kocsiba vágtuk magunkat, lássuk: miként és hogyan ünnepelnek másutt. Északra tartottunk, az egyik legélhetőbb lengyel nagyvárosba, a volt fővárosba, Krakkóba. Sokunknak nagy, diákkori élménye a hely, milyen lehet mostanság? Bizony továbbra is csodálatos. Az idő elmegy, Krakkó, miként Közép-Európa annyi szép városa, Cesky Krumlovtól, Prágán, Bécsen át Trencsénig, Poprádig: gyönyörűen áll örökös helyén.

Miért vág neki az ember egy háromszázötvenkilométeres útnak télvíz idején? Mert tavaszra gondoltunk, még akkor is, ha ritka korai időpontra esett is idén a húsvét. Kicsit csípősebb lesz, kicsit vizesebb, de csak-csak az ébredő világba érkezünk.
Nos, bizony volt virágnyílás és volt mellé hetven kilométeres szélvihar; Túrócszentmárton felé és a Vág gyönyörű völgyén át haladva, friss hó körben mindenütt. És van itt, még Túróc előtt, de már Körmöcbánya után egy olyan húsz kilométeres dühöngő… Mint a régi balatoni hetes pálya: úgy dobál. Nem is ajánlatos rajta hetvennél többel menni.
Gyönyörű a Vág völgye és a vár; állítólag tövében egy jó étterem van, nem álltunk meg, mert csak májusban nyit – olvastam valahol a neten, már nem tudom, hol. Aztán, túl a borzalmas határállomáson (már bontják) borzalmas utak: végig felújítás, fel Krakkóba, csak éppen útépítő sehol. Hiába készülnek a húsvétra.


Szállásunkat nagyon gyorsan megtaláljuk. Beérve Krakkóba, át kell kelni a Visztulán, a délről induló hidak tulajdonképpen Kazimierzbe, a volt zsidónegyedbe vezetnek. Az óhitűek innen is elvándoroltak, miként Prágából; ismerve a történelmet, bizony kegyetlen sorsuk volt. De házaik megvannak, zsinagógáik állnak, javarészt megtekinthetetlenül. Kissé lepusztult, de igen hangulatos negyedük (kicsit olyan, mint a nyócker, jobb kiadásban) a művészvilágé lett: mindenütt kávéházak, korcsmák (így írják, bizony), kis éttermek, ritka jó hangulat, gyertyafény, finom dzsessz és komolyzene mindenütt.
Letéve a kocsit, felcígölve a bőröndöket a garzonba, gyalogosan irány a központ, a Rynek Glowny. Igen, az öregebbek tudják, ez valóban Krakkó főtere, Cseh Tamás galambjaival. És a fantasztikus Posztócsarnokkal, a Sukiennicével: a gótikus világi építészet egyik szépsége, benne millió vásárfiával. Kicsit borsosabb áron, mint másutt, de hát ez a trend: a központban minden drágább.
No és rögtön a Rynek legszebb épülete áll előttünk (jut eszembe: sok legszebb főtér van a világon Rómától Brüsszelen át Hágáig, Dubrovnikig: ez is egy közülük…). Tehát a Mária-templom. Kislányunk elbűvölve hallgatja a Heynal trombitását, akinek dallama óránként szólal meg, élőben a végtelen magas, nagyobbik toronyból; a hang egyszer csak bennakad – idézve a legendát: átlőtték tatár nyilak a torkát.
A toronynak, illetve tornyoknak is van legendájuk: azért nem egyformák, mert két testvér építette őket, az egyik jobban haladt, a másik irigykedett. És ezért legyilkolta a nagyobbat a kisebb. A valóság persze prózaiabb: lassan, valószínűleg pénzhiány miatt lassan épültek a tornyok, így lett az egyiken gótikus, a másikon már csak barokk a csúcs. De valahogy így lett különleges.








A templomba a főkapun át jutunk be, benn nagypénteki szertartásra készülődnek, fotózni nem lehet, de nem is sikerülne: vastag félhomály. Csak elől, a tiszta és mindenféle barokkal nem „szennyezet”,  gótikus szentélyhajóban árad a fény: ott áll Wit Stwosz döbbenetes oltára. Az északi fafaragás csúcsa. Idébb azonban, tehát a főhajóban – és ez Krakkóban és igen sokfelé Közép-Európában is mindenütt így van, alig akad kivétel – barokk és klasszicizáló, eklektikus és modern mellékoltárok. Káosz, de hát ne okoskodjunk.
Este újra Kazimierz, kávéház. Az Alchemiába térünk be, konyhánkból látszik, rengeteg gyertya világít benn. Kinn egy plakát dzsesszt ígér. Kellemes ott az idő, végig gyertyák sűrű sora, finom, csendes, francia, angol, lengyel, magyar beszélgetés, a zene pedig meglepő és mellbevágó: a háttérben Bach János passiója szól méltóságteljesen. Nagypéntek tiszteletére? Közben finom sörök, helyi italok. Bivalyfüves Zubrowka – jóféle vodka, vanília-szerű fűszállal a közepén. No és van itt persze minden, még abszint is; leteszünk róla… Később aztán igen visszafogott, meditatív dzsesszt is hallunk. De hát kislánnyal vagyunk, azért nem illik vele sokáig fennmaradni.








Szombatra napsütés kerekedik; fenn, a Wawelben, Krakkó várában azért vág a szél. Meglepő módon minden csukva, a székesegyházba éppen csak bekukkanthatunk, királysírok kápolnája zárva, Kinga királylányunk koporsója látogathatatlan. Kis plusz halom a hegy közepén, tele csodaszép lila és sárga kókusszal. Érzik már a tavaszt.
Mi nem nagyon, fázunk, bemenekülünk a reneszánsz várudvarra. Hát… Irgalom atyja, ne hagyj el; lélegzetelállító.








Alant a Visztula partján a helyi sárkány, szezon nem lévén, fázósan húzódzkodik össze, nem lövell tüzet a torkából. Pedig húsz percenként teszi az egyik útikönyv szerint. A szél elől a belvárosba tartunk. Egyre több, népes családdal találkozunk, kis, díszes kosárkákkal sétálnak. Bennük kalács, cukor, só, nyuszi, tojás, rajtuk otthon hímzett, fehér kendő. A nagy templomjáró lengyelek viszik délelőtt a templomba. Nem misére, az nincs. A húsvéti reggelik része lesz a megszentelt bárányhús, kenyér, só, no meg a bennük meredező csoki nyuszi is. Húsvéti szép szokás.












Óriási II. János Pál, a néhai krakkói érsek, Karol Wojtyla kultusza. A lengyelek javarészt mind katolikusok, az egyház sokat adott ennek a népnek, hősies és harcos volt, a hit itt, bár magánügy, magától értetődően átszövi az életet.








Továbbsétálva a központ felé, néhány utcára a Rynektől újabb csoda, ez egy diákkori helyszín újra: a középkori egyetem legrégibb épülete, a Collegium Maius. Európa huszonkettedikként létrehozott universitása ez, Kopernikusz tudása is nemesítette valaha. Bakos József nyelvészprofesszorom kötelességszerűen hozta ide mindig másodéves hallgatóit: Itt (is) született az a tudás, amitől Európa nagy lett – dörögte nekünk. A Collegium Maius udvarán órajáték, itt a legnevesebb professzorok figurái köszönnek ki a látogatókra. Egy sarokkal odébb egy ismerős: Balassi Bálint emléktáblája. Bizony, itt élt és vígadott az 1590-es esztendőben nagy költőnk. Néhány év, és Esztergom ostroma jön; ott sebesül, halálosan.











Az egyetem után kisétálunk a főtérre, egyszerűen kikerülhetetlen. Végre melegen süt a nap, kávézgatunk, beszélgetünk, ráérünk, pénzt váltunk. Érdemes a Kantorokat (pénzváltó cég, minden házban egy) végigjárni, egy órán belül is legalább négy féle kurzussal találkozunk, mindent váltanak mindenre. Mikor kinn voltunk, egy zloty 73-75 forintot ért.
A legszebb Leonardo-képek egyike itt van, ebben a városban; Hölgy menyéttel. Cartorisky Múzeum – sajnos zárva. És minden múzeum zárva húsvétkor, úgy látjuk. Ez egy nagy gyűjtő volt, családja is mívelte a gyűjtést, emlékeim szerint a sokarcú gyűjteményben még egyiptomi tárgyak is vannak, bútorok, képek, de ez a legnagyobb érték itt egy gyönyörű Rembrandt mellett.
A központtól két utcára pesti éttermi árak; hárman meg tudtunk ebédelni négyezer forintból. De talán ennél is egyszerűbb, ha az utcán vesz az ember egy hatalmas, vastag perecet, jó tenyérnyi átmérőjű, a mákkal vagy szezámmal szórtat. Mindig friss, 1,20 volt most az ára, s mellé egy kis víz, pohár sör, üveg üdítő, kefir, kinek mi a gusztusa és megvan az ebéd. A sörök egyébként igen finomak, mi a Ziewiecet díjaztuk, de akad más is. 5-6 zloty.
Krakkó? Gyönyörű. Otthon vagyunk. Nem kérkedünk magyarságunkkal, nincs is rá szükség. Itt mindenkit örömmel látnak. Úgy tűnik, mintha megnyerték volna a rendszerváltó békét…
Rafael Balázs


A szerző írásai Az Útikalauzban

Rafael Balázs: Szépországban az Őrségtől Pécsig – tanulságokkal – 2008


Rafael Balázs: Barcelona – Spanyolország – 2007

Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008

Rafael Balázs: Sopron környéke, Burgenland, Bécs – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Rafael Balázs: Krakkó – Lengyelország – 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár