Rónaszéki István: Grossglockner, Zell am See, Kaprun, Kriml-vízesés, Werfeni-jégbarlang, Pasterze-gleccser, Fusch, Edelweisspitz – Ausztria – 2008
Autós, gyalogos, biciklis kirándulás a sógorok egyik szép vidékén. A visszafogott stílus mögött rendkívüli teljesítmény. Mielőtt követnénk hatvanon túli szerzőnket, jobb, ha számolunk: Fusch és az Edelweisspitz között 1730 méteres szintkülönbséget küzdött le három óra alatt. Biciklivel. Igaz, itt már a fotózásra nem jutott az erejéből, de a beszámoló így is bővelkedik látványos képekben
Régóta terveztük a Grossglockner és környékének felfedezését, mivel annyi szépet és jót hallottunk a környékről, csak eddig kissé tartottunk az út nehézségeitől. Idén végül rászántuk magunkat, hogy a legek világába látogassunk. Hasonló érdeklődésű, további utitárs nem lévén, feleségemmel ketten indultunk útnak.
Szállást interneten kerestünk és foglaltunk, magánpanzióban, nem törekedtünk a felkapottabb helyekre, inkább a pénztárcánkat jobban kímélő lehetőségek közül válogattunk. Nem is bántuk meg, Fusch am Grossklockner településen talátunk számunkra megfelelő helyet, egy hétre reggelivel, konyha használattal.
Autónkba a hátsó ülések helyére a két biciklit tettük be, a csomagtartóba pedig jól elfértek a csomagjaink. (Seat Ibiza)
Vasárnap regel 8 óra körül indultunk útnak Veszprémből – 8-as főút, A2, A10 autópályán, majd Bisofshofennél a Zell am See felé vettük az irányt. Az A10 autópálya fizetős szakaszát is igénybe vettük – kb. 10 Euró – így a Grossglocknert északról közelítettük meg, ami elég gyors volt, bár az A10 esen az útdíjas kapu elött volt egy jó fél órás torlódás és döcögés.
Szállásunkra 15 óra körül érkeztünk, könyen megtaláltuk, a Glocknerstrasse mentén volt. Kissé aggódtunk, hogy a forgalom miatt zajos lesz, de az út éjszaka zárva van, így igen jókat tudtunk pihennni.
Kipakolás, elhelyezkedés után kerékpárokkal begurultunk Zell am See-be. Sokáig nem élvezhettük a város felfedezését, mert a szokásos esti eső lezúdult, félre kellett húzódnunk egy órára. Később a felhők eloszlottak, a lenyugvó nap sugarai ismét átmelegítettek bennünket, és kényelmesen visszatekertünk a szállásunkra.
Fusch és Zell am See közt a táv kb. 13 km., végig van kiépített kerékpárút. Itt a MTB és treking bringások túrázgatnak, a gyorsabbak a főútat használják a kiépítettt bringaút mellett is, és jól megférnek az autósokkal. Legalább annyi itt a bringás, mint az autós. Szóval kifejezetten kellemes itt kerékpározni, annak ellenére, hogy az utóbb épített autós csomópontok magszakítják a bringautat, és a helyismerettel nem rendellkező bringásnak nehéz kiismernie magát ezeken a csomópontokon.
Hérfő
Reggeli után kerékpárral indultunk ismét szép időben, hogy megkerüljük a Zell am Seet, estleg fürödjünk egyet, s felfedezzük a környéket. A brucki autós csomópont után Bruck városon a jelzéseket követve jutottunk át, hogy a tavat körül járjuk. Elég sok alternatív utvonal van, sokszor az óra és a nap állásából következtettünk, hogy jó irányba haladunk, vagy sem. Mindenütt kerékpározók túrázók, görkorisok, szóval kellemeset bringáztunk aznap.
Kora délután érkeztünk vissza szállásunkra. Egy kiadós étkezés után, még volt kedvünk egy kisebb hegyi kirándulásra, Bad Fusch-ra, ami kb. 10 km szerpentin, és 300 méterrel van feljebb szálláshelyünknél. Korábban ásványvíz palackozó és üdülő volt itt, de ma már nem üzemel.
Maga az út szép volt, emelkedett rendesen, de megérte a kilátás miatt, akkor is, ha a szokásos esti esőfelhőkből egy keveset kaptunk is.
Kedd
Autóval fel az Edelweis Spitzére, majd a Pasterze Glecserhez. (Útdíj/autó 25 euró) Szerencsénk volt az időjárással, sok ismerősöm hiába próbálkozott, volt aki három kisérlet után feladta, hogy felmenjen és lásson is a ködön kívül bármit. Minden kilátópontnál megálltunk, és gyönyörködtünk a havas csúcsok, hegyek, völgyek patakok vizeséséek látványában. A Fuscher Törl pihenőnél a kocsit lent hagytuk a nagyparkolóban, és gyalog másztuk meg a még hátrlévő rövid, de meredek szakaszt, ami jó választás volt, mert a kocsi csak nyűg lett volna, olyan tömeg volt fent a csúcson. A látvány minden fárdságot megért. Lesétálva a kocsihoz, továbbmentünk a Pasterze-gleccserhez. Csodás látvány fogadott bennünket, az időjárás szép, s ha így folytatódik a gleccserből a következő 100 esztendő elmúltával nem sok marad. Ferenc József ittjártakor a fenti parkoló szintjéig ért a jégmező, most kb. 300 méterrel van lejjebb a jég szintje. Látni kell, míg lehet!
Szerda
Ismét kerékpárral indultunk útnak, úticél Kaprun, ahol a városnézésen túl igen kiváncsiak voltunk a két magashegyi viztározóra.
A városig útunk kényelmes, lankás volt, a városon túl az alsó vízesés környéke MTB bringával bejárható, ez is szép és látványos szakasz volt. Innen a vízlépcső építése miatt, a két felső nagy vízesés áldozatul esett, helyette két szép hegyi tó vonzza ide a látogatókat. A vízesés után volt még kb. 6 km szerpentin elöttünk a látogató központig. Itt leraktuk a bringákat, innen a tavakhoz csak szervezetten lehet belépni. Jegyváltás (10 euró/fő), buszra szálltunk, egyirányú irányitott forgalom, alagutak. Az első tó és erőmű szintjét elérve siklóra szállították át a látogatókat, majd a felső állomás után ismét buszra szálltunk, ami elvitt a felső tó mellett kiépített látogató központig. Mindez gördülékenyen, jól szervezetten, tele élménnyel. A felső duzzasztómű egy igen monumentális, impozáns építmény, innen látható az alsó és felső tó, a völgyzárógátak, és patakok, havas hegycsúcsok gleccserek mindenütt. A visszaút hasonló volt, csak a bringás szakasz sokkal gyorsabb volt, hiszen Kaprun városáig lejtőn haladtunk.
Csütörtök
Ismét autós kirándulásunk volt, (kb 70 kmilométerre a szállásunktól) a Kriml vízeséshez utaztunk (középeurópa legnyagyobb vízesése). Kriml városához érve hatalmas parkolók várják a kocsival érkezőket, a parkolódíj (egész napra 3-4 euró) majd a nemzeti park következett, minimális (1-2 euró/fő) volt a belépő. A vízesés három lépcsője mentén igen meredek sétaúton jutottuk fel, s közben sok helyen kiépített látványpontokról gyönyörködhettünk a robajló, permetező vízben. A sétaút kb. 500 métert emelkedett, de a fáradtságot bőven megérte. Felérve a tetőpontra, továbbsétéltunk a Kriml-völgyben a folyót tápláló gleccserek vidékére. Visszaút az odaúttal azonos, s ha már vízesés, este vacsi után megnéztük Fusch település vízeséseit a központtól 1-2 kilométerre. Kár lett volna kihagyni ezt is.
Péntek
Feleségemmel kettévállt útunk, ő lebringázott a Zeller See-hez, én pedig feltekertem az Edelweisspitzere. Kilenc órakor indultam, mint sokan mások, az út elején igen sokan elhúztak mellettem. Mivel nem voltam biztos a képességeimben, nem foglalkoztam vele, hogy az autós útdíjkapu mellett a bringás belépésem regisztráljam, amit később már sajnáltam.
Fusch 850 méter szinten fekszik, a csúcs pedig 2580 m. -en. Szép volt az idő, zsebeimben csoki és 2 db szendvics, egy kulacs viz a tartóban. A pihenőknél csoki, vízvétel, s máris tovább. Az tűnt fel, hogy feljebb már nem előzgetnek annyian, a pihenőhelyeken sok a bringás. Végigcsodálhattam ismételten a csúcsokat, völgyeket, az idő most is igen szép volt. 1800 m körül kezdtem latolgatni, hogy menjek-e még feljebb, mikor megláttam egy kerekesszékes fiatalembert, aki a karjával hajtotta magát. Ez adott erőt, ha ő képes erre, nekem sem illik feladni. Végül az utolsó 300 m emelkedést az Edelweisre a macskaköveken is bevállaltam, s megállni is inkább a feltorlódott kocsik miatt kellett, sokat jelentett látni a csúcsot. Közel 3 órán át tartott a felfelé út, a zsebeim kiürültek, s igen jól esett leszáguldani, közben sok irigykedő kerékpáros tekintetét látni.
Feleségemmel a szállásunknál találkoztunk, nem sokkal előbb ért haza, s együt elmentünk a helyi strandra. Még sikerült egy jót úszni, pihizni, s a közeledő eső elött hazaérni.
Szombat
Hazautazásunk napja, amire beterveztük a werfeni jégbarlang látogatását, így nem kellett külön kitérőt tenni. Nagyon ideális időpontban 9.30 értünk a werfeni látogatóközpontba. Szerencsés volt korán indulni, volt parkolóhely, és keveset kellett várakozni a belépésre. Mire kijöttünk 11 óra körül, akkora tömeg várakozott, hogy ezt nem biztos, hogy bevállaltuk volna. A világ legnagyobb jégbarlangjába a belépő 20 Eur/fő körül volt. A látvány minden képzeletet felülmúlt, bányászlámpákkal közlekedtünk, az idegenvezető magnéziumfáklyákkal világította meg a jégképződményeket. Itt is megmásztunk – mint a többi napon is – 4-500 méter szintemelkedést. Sikerült kellemesen elfáradni, de megérte.
Viszaérve a kocsihoz, ebédeltünk, s utána szinte egy huzamban jöttünk hazáig az A1, A3 érintésvel Sopronon át 84-es, 8-as úton Veszprémig. Sötétedés elött meg is érkeztünk.
A belépők ára az aktuális időben a netről könnyedén kikereshetők, már én sem emlékezem valamennyire fél év távlatában 100 százalékos pontossággal.
Aki szereti a magas hegyeket, jól teszi, ha a kirándulásra a talán legideálisabb július végi időt választja. Persze szerencse is kell hozzá. A választott túrák számunkra nem voltak nehezen teljesíthetők, de a magashegyek környéke azoknak ajánlható, akik képesek a parkolóktól néhány kilométert gyalogolni, s 2-300 m szint emelkedéstől nem riadnak vissza.
Rónaszéki István
A szerző írásai Az Útikalauzban
Rónaszéki István: Zakopane, Wieliczka, Auschwitz, Krakkó, Chocholowska – Lengyelország – 2007
Rónaszéki István: A Grossglockner és környéke – Ausztria – 2008
Rónaszéki István: Keréképártúra Passau-Krems 2004
Rónaszéki István: Kerékpárral a Wolfgang-tó környékén – 2000
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu