Vámosi Ildikó: Bodrog-ártér túra 2006. április 29-30.
Élvezetes beszámoló egy hétvégi kenutúráról
Családunkban – férfiágon – többéves hagyomány a május elsejei ártéri túra. Férjem és volt évfolyamtársai hosszas egyeztetés és szervezés után, majdnem minden évben igyekeznek összehozni ezt a 2-3 napos bulit. Mióta gyerekeink nagyobbak, őket is elvisszük, tehát 6-9 éves koruk óta. Ez számomra mindig nagy kihívás, tekintettel a korai időpontra, hiszen sátrazunk. (Kérdezte is egy ismeretlen evezős az ártérben, hány éves korban lehet a gyerekeket vízre vinni, mondtuk ez az anya idegrendszerén – is – múlik.)
Idén is többhetes szorongás előzte meg ezt a hétvégét, és dilemmázás, menjünk-e. Rossz időt, lehűlést mondtak, túl nagy a víz, vagy a visszahúzódó víz után még sár, “trutyi” van. Dolgunkat nehezítette friss, 8 hetes kiskutyánk itthoni felügyeletének megszervezése.
Végül elindultunk szombat reggel. Csak Hatvannál szakadt az eső, Tokajban nem. Úticélunk a Bodrog és Tisza határolta Bodrogzug, ártéri terület. A Rakamaz felé vezető hídon átkelve találtuk meg a csónakházat, ahol a kenukat béreltük és barátainkkal találkoztunk. A hömpölygő, valóban szőke Tisza (hordalékok) látványa rám sokkoló hatással volt, a parton sár, az idő borús. Kis hisztim után vízre szálltunk, világbajnoki kenuzással áttéptünk a Tiszán a Bodrogra. A Bodrog szép nyugodtan folydogált. Kb. a 4-es kilométernél van Zsaro, ahol be lehet evezni az ártérbe. Ez sikerült is, akkora volt a víz, hogy a gát fölött legalább 30-40 cm-rel eveztünk át, itt amúgy többnyire ki
kell szállni a hajókból és átemelni.
A hajók, főleg kenuk, de volt két kajakos is, rendesen meg lettek pakolva: sátor, karimat, hálózsák, ruhák, víz, ennivaló, mindez lehetőleg vízhatlan csomagolásban, hordóban. Középen ült a 2 gyerek, elől anya mondta az itinert és sikoltozott, ha túl közel eveztünk egy fához, hátul apa, a kormányos. Természetesen a gyerekek is eveztek.
Mivel szárazulat sehol sem volt, első kikötési helyünk Zalkod volt. Rengetegen voltunk, szinte alig volt kikötésre való hely. Zalkod egy kis zsákfalu,még látszottak az árvízi védekezés homokzsákjai. A társaság általában csak a helyi büféig jut el, ezután újra vízre szállunk és kezdődik a helykeresés az éjszakai táborozáshoz.
Tavaly hallottuk először, hogy az ártérbe csak engedéllyel lehet bemenni. Idén 2 nappal az indulás előtt sikerült megtudnunk, hogy igaz a hír, május 2-ig 100.000 Ft-ért adnak ki engedélyt (ez illeték) és limitálják is az ártérbe beengedhető létszámot: 180fő/nap. Május 2-től ez az illeték csak 5000 Ft. Riogattak bennünket, hogy nagyszabású ellenőrzés várható és helyszíni bírság, de szerencsére mi semmi ilyet nem tapasztaltunk.
Őszintén szólva nem gondolnám, hogy aki ilyenkor az ártérbe megy evezni, parittyával fog lődözni, vagy szemetel, hiszen pont azért megyünk ilyenkor, mert a természet teljesen érintetlen. Az ártérben nem is volt kosz, viszont a Bodrog szélén hihetetlen mennyiségű műanyag flakont és egyéb szemetet láttunk feltornyozódva.
A Nagy Fánál, ami egy dombocskán áll és messziről felismerhető, jelezve az ilyen magas vízállásnál a néhány közül a legkedveltebb sátrazási lehetőséget, már nem volt elég hely letáborozni, így egy másik kisebb szigetecskére eveztünk. Vacsora, bográcsozás. Éjszaka több menetben esett, zuhogott, szél fújt, de reggel kisütött a nap. Érdekes volt, hogy éjszaka a nagy csendben valahonnan odahallatszott a diszkózene dübörgése, keveredve a békakuruttyolással, bölömbikaszóval. Valószínűleg Viss vagy Olaszliszka lehetett. Egy gólyapár járt erre a részre vacsorázni, reggelizni, rendszeresen megjelentek méltóságteljes körözés utáni impozáns landolással.
Másnap a társaság egy része felevezett a Bodrogra, szivattyúházat néztek, úttalan utakon jártak és 2 óra helyett 3-ra értek vissza. Fél 5-kor sikerült kiindulnunk az ártérből. Tanácsként mondták, mindig a tokaji adót nézzük, aztán jobbra kell fordulni, és újra ki a csatornára. Hát ez nem sikerült egyből, sőt kettőből, háromból sem. Este fél hétkor még fogalmunk sem volt hol kell kimenni, sehol egy szárazföld, már azt figyeltem, melyik fa lesz alkalmas az éjszakázásra. Ilyenkor minden fa, bokor teljesen egyformának tűnik, elég nehéz megtalálni a jellegzetességeket, még annak is, aki már többször járt itt. Mindeközben folyamatosan halljuk az autók zaját, tehát tudjuk, hogy közel vagyunk a Bodroghoz.
Végül is megtaláltuk a csatornát, túl hamar mentünk jobbra korábban, elhatározom, legközelebb pántlikázni fogok vagy borsót szórok el, hogy visszataláljunk.
Nagy “hepifíling” a Bodrogon, elevezünk a jégtörők (Jégvirág I-XI) mellett, és este 8-ra kissé dideregve már ki is kötünk a csónakháznál. Vacsora ott, a halászlé kis csalódás (híg) és éjjel fél egyre már haza is értünk.
Másnap örömködtünk, milyen szerencsénk volt az idővel, mert május elsején egyfolytában zuhogott.
Javaslom ezt a kalandtúrát azoknak, akik itthon akarnak maradni és nem hegyi zúgókra vágynak. Kisebb vízállásnál több vízimadarat látni, tavirózsákat a csatornákban, és természetesen nem lehet a hatalmas vízzel borított legelőkön toronyiránt haladni, csak a csatornákban. Most még csípős szúnyog sem volt, csak árvaszúnyog és jól megtermett kullancsok. A kikötési helyeken természetesen nincs se vízvételi lehetőség, se illemhely, ezért pár napra érdemes az anyagcsere-folyamatokat felfüggeszteni.
Vámosi Ildikó
Vámosi Ildikó: Passau – Linz kerékpártúra – 2005
Vámosi Ildikó: Rab-szigeti tapasztalatok – Horvátország – 2000-2005
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu