Albert Eszter: Provence, Cote d’ Azur + egy kis Észak-Olaszország – Franciaország, Olaszország – 2010



Albert Eszter: Provence, Cote d’ Azur + egy kis Észak-Olaszország – Franciaország, Olaszország – 2010



Egy kéthetes kaland tömören és jó stílusban megírt krónikája sok tapasztalattal, praktikus információkkal és szép képekkel


Velence, Mu- és Burano, Milánó, Verdon kanyon, Aix-en-Provence, Salon de Provence, Marseille, Arles, Avignon, Villeneuve les Avignon, Nimes, pont du Gard, Orange, St. Rémy, Tarascon, Cannes, Nizza, Monaco, Sanremo, Sirmione



Mivel egy utazási iroda sem szervez olyan utat, ami részletesen megmutatja Provence-ot és a Riviérát is, elhatároztuk, hogy mi majd szervezünk magunknak egyet. Olcsóbban kijöttünk és jobban meg is tudtuk nézni a városokat, mintha egy idegenvezető után rohantuk volna körbe őket. Ugyan tény, hogy nem tudjuk, milyen színű volt XIII. Ince pápának az ebédlőszobája, viszont csukott szemmel át tudjuk már verekedni magunkat az avignoni forgatagon, akár gyalogosan, akár kocsival…


 



Albert Eszter: Provence, Cote d’ Azur + egy kis Észak-Olaszország nagyobb térképen való megjelenítése


 


1-2. nap: Nagykanizsa-Velence – (Murano, Burano) – Heineken Jammin’ Festival


Indulás hajnali 5-kor, Tornyiszentmiklósnál át Szlovéniába. Megéri 30 napos matricát venni. Az autópálya átszeli az egész országot, átvisz egyenesen Olaszországba. Mivel nemrég adták át, ne csodálkozzunk, ha a GPS szerint a mezőben megyünk, és hogy nincs sok pihenő és benzinkút az út mentén. (A benzin valamivel olcsóbb, mint Olaszországban.)


5-6 óra alatt odaértünk Velencébe és megtaláltuk a kempinget. A Camping Serenissima (88 euró két éjszaka lakókocsiban), a városon kívül van ugyan, de félóránként járnak a buszok kb. éjfélig, 25 perc a várostól. Lehet bérelni lakókocsit és faházat, ha nem akarunk sátrazni. 1 euró egy busz jegy, a vaporetto (= vízibusz) viszont 6, így 12 órás jegyet tanácsosabb venni 16 euróért, amivel szabadon használhatjuk a tömegközlekedést szárazföldön és vízen. Ki is használtuk rendesen, szinte többet hajóztunk, mint sétálgattunk. Amúgy nem tudom, ki és hogyan ellenőrzi, hogy érvényes-e a jegyünk. A lyukasztógép annyira hightech volt, hogy két nap alatt sem sikerült megfejtenem a titkát (ezzel nem voltam egyedül, rengeteg tanácstalan turista nézegette fejcsóválva ezt a gépet), ellenőrrel sehol nem találkoztunk és a buszvezetőt se nagyon érdekelte, mit szerencsétlenkedünk a jeggyel. Tehát aki van olyan vagány, az akár folyamatosan bliccelhet is – mi nem voltunk azok.


Velence nagyon szép, az ember úgy érzi magát, mintha egy operaelőadás díszletei között sétálgatna. A kanálisokban érdemes hajókázni nappal és éjjel egyaránt. A 2-es vízibusz végigvisz a Szent Márk tértől a Canal Grande-n. A téren pár épület sajnos fel van még állványozva, viszont lényegesen kevesebb a galamb, mint pár éve – ennek személy szerint nagyon örültem. Nem messze a San Marco-tól a parton van egy csap, amiből lehet inni, a pályaudvaron pedig ingyenes wc – ennek még jobban örültünk. Éjszakánként ki lehet ülni a térre, mert az éttermek kint hagyják a székeiket, minden második helyről szól az élőzene. Nagyon hangulatos. A toronyból (Campanile) gyönyörű a kilátás, van lift is.


 


Velence


Velence


A Ferovia állomásról a 41 és 42 vízibuszok visznek Muranoba. Útközben leszálltunk a Cemetario megállónál, a Szt. Mihály-szigeten, ahol – ahogy a neve is mutatja – egy nagy temető és egy templom van. Véletlenül tévedtünk oda, de megérte.


Murano teljesen olyan, mint Velence, csak kevesebb az ember és lényegesen több az üveges. Sőt, szinte csak üveges van, időnként megszakítja a sort egy-egy kajálda. Az üvegtárgyak szépek, de drágák. Sok helyen lehet nézni a mestert is készítés közben. Innen az LN nevezetű vaporettoval Buranoba mentünk.


Ha Velencében operában érezheti az ember magát, akkor Buranóban meg egy rajzfilmben. Kis, aranyos házak, rikító színekben. Látszik, hogy van pénz és nemrég festették őket. Semmi romantikus omladozás és pasztellszínek, mint a mediterrán középkori városokban általában. Nekik is van egy ferde tornyuk, csak még nem olyan jó a menedzsmentjük, mint Pisának.


 


Murano


Burano


Mivel nagyrészt a Heineken Jammin’ Festen fellépő Aerosmith miatt látogattunk el ismét Velencébe, írok a fesztiválról is egy kicsit. Tehát: ha valaki a kedvenc együttese miatt menne erre a fesztre, akkor NE tegye. Mármint akkor ne, ha közelről akarja látni. Itt is megvannak a szokásos kordonok, amik megakadályozzák, hogy a többtízezres közönség halálra nyomja egymást, viszont itt a színpad előtti részbe csak úgy kerülhetsz be, ha egyike vagy a nap elején kisorsolt ezer embernek, aki bebocsátást nyerhet… Jó pár fesztiválon megfordultam már, de ilyen baromsággal nem találkoztam még. Magyarul: hiába állsz oda délután 2-kor az este tízkor kezdődő koncertre várva, 30-40 méternél nem juthatsz közelebb…
Amúgy bevinni természetesen nem lehet semmit, 4 deci sör 5 euró, üveges üdítő 3.50… A koncert után viszont irdatlan tömeg indul kifelé, kocsival nem lehet a Via Orlandára (és a környező utcákba) behajtani hajnali 2-ig (kifelé menni is öngyilkosság), a buszok tömve vannak és áttekinthetetlen, mi merre megy. Egyszóval teljes káosz.
Velence: 10/10 pont Burano: 10/10 pont Murano: 9/10 pont szállás: 8/10 pont


3. nap: Milano


250 kilométert jöttünk Velencéből autópályán, 13.60-ért. Vasárnapra terveztük direkt, mert írták, hogy hétköznaponként hatalmas a forgalom. A kempingünk (Cittá di Milano – 62 euró egy faház, 3fő részére) az egyetlen volt a városban, így konkurencia híján nem nagyon törte magát, hogy elkápráztassa a vendégeit. A 4 csillaga ellenére például nem árul buszjegyet, szemben a sarki késdobálóval, ahol ugyan kevés volt raktáron, de legalább adtak. Meleg víz sem volt minden mosdóban, viszont szabadon kószáltak mindenféle apró háziállatok, tehát 5/10 pontot adtam – kizárólag a nyulak miatt.


Ha megküzdöttünk a buszjegyért (1 euró), egyenes járat visz a metrómegállóba, ahol a Duomo irányába kell tartani a metróval. Tényleg közvetlen a dóm alatt van a megálló. Nagyon durva volt, mikor felértünk az aluljárónkból, és hirtelen elénk toppant a dóm a főfrontjával, teljes pompájában. A templomba (sem ide, sem akármelyik másikba(!) ) való belépésért nem kellett fizetni. Fel lehet menni lifttel (8 euró) vagy gyalog (5 euró) a székesegyház tetejére. Hatalmas élmény sétálgatni az aprólékosan kifaragott tornyocskák között, meg amúgy sem gyakran sétál az ember házak tetején – hát még templomén.


 


Milánó


Milano


Mellette a királyi palota (palazzo reale) – semmi extra, a dómhoz képest teljesen jelentéktelen. Csakúgy, mint a Scala, ahova szintén nem az építészetben gyönyörködni jár az úri közönség. A dómtértől a Viktor Emmanuel Galérián át jutunk el oda, az viszont jól néz ki kívül-belül. Átsétálva rajta nézegethetjük a Gucci, Dior, etc. kirakatokat és megnyugtathatjuk magunkat, hogy nem is baj, hogy nincs ennyi pénzünk, úgyse vásárolnánk itt, mert nem is tetszik a cuccok nagy része… (Ez persze nem általános érvényű, más biztos csorgatja a nyálát és/vagy vásárol.)


A Dóm mögött van még egy aranyos kis templom, nincs messze, meg lehet nézni. A dómtértől a Sforza palota felé hangulatos utcák, terek, pl. a Mercanti tér a Ragione palotával, ami pár év múlva biztos szebb lesz, de így se rossz. A Sforza előtt szökőkút mindenféle lepusztult elemekkel, akik ott pihentek a partján (kb. 35 fok volt árnyékban – és Celsiusban…) Ha időben odaérsz, be is tudsz menni a palotába (18 óráig kb.), mi nem értünk oda, de kívülről is szép. Mögötte park, tele van fiatalokkal, futókkal. Mint a Városliget, csak diadalívvel.


 


Milánó


Milano


Este is biztos nagyon szép lehet a Dóm és a Sforza kivilágítva, de sajnos nem volt erőnk megvárni.
Összesen 10/10 pont.


4. nap: Canyon du Verdon


Milánóból Ventimigliáig 23 euró az autópálya (egy összegben a határnál), lefelé tele van hegyekkel meg alagutakkal. A franciákhoz átérve viszont minden város után volt egy fizetőkapu, ahova aprót kell dobálni, de elfogad hitelkártyát is. Elsőre elég ijesztő volt bedugdosni a kártyánkat az út mentén mindenféle automatába, de egy idő után megszoktuk. Cagne-nál fordultunk felfelé Grasse irányába, egész Castellanéig mentünk. Sokadrangú utak, gyengébb gyomrúaknak Dedalon javasolt, mert nagyon szerpentin, viszont nagyon kanyon =) – a táj gyönyörű, kárpótol mindenért.


 


Gorges du Verdon


 


Gorges du Verdon


Gorges du Verdon


10/10 pont.
Az alsó úton haladtunk, és előzetes terveink ellenére a sok kanyar és a fotószünetek miatt letettünk arról, hogy Aix-en-Provence-ban éjszakázzunk, így este 9 tájban kerestünk egy szimpatikus kempinget. Sokkal olcsóbb, mint frekventáltabb városokban, tehát ha nem utálsz nagyon sátrat verni, nem sietsz és fáradt vagy, akkor megéri aludni ott egyet (20 euró, sátor, 3fő). Civilizáltabb alvási lehetőség nagyon nincs ilyen hirtelen és ilyen kevés időre.


5. nap: Aix en Provence


Aranyos város, de nem olyan nagy szám. Egy fél napot (vagy negyedet, ha nagyon sietsz) megérdemel, hogy rászánj.


 


Aix en Pr


Aix_en_Provence


Kellemesen el lehet ott lenni, gyalog barangolni az óvárosban, enni valami péksüteményt a minden sarkon megtalálható boulangerie-k egyikében, vagy benézni a boltokba. 7/10 pont.


Amúgy egész Franciaországra jellemző, hogy csak a kaja az, ami jóval drágább, mint itthon, más boltok (pl. cipő vagy indiai bolt) nálunk is kb. ugyanolyan drágák. Olaszországban az élelmiszer olcsóbb, pld. ott „csak” 1 euró egy gombóc fagyi (amit lapáttal adnak, tehát nagyon tisztességes adag), míg a franciáknál 2-2.20).


A Camping Chanteclerben sátraztunk (64 euró, 2 éjszaka, 3 fő, sátor), ahol ugyan jó köves a talaj és furcsa a lyuk a konnektorban (még jó, hogy volt olyan dugónk, ami kompatibilis), viszont van medencéjük ingyen és finom a ringló a fákon (szintén ingyen). 8/10 pont


Nincs messze a buszmegálló, 1 euró a buszjegy. A Briand megállóig mentünk a 3-as busszal, ahonnan szépen bejártuk az egész óvárost a kempingben kapott térkép alapján.
Divat a francia városokban, hogy be lehet menni a városházába (hotel de ville). Aixben is bementünk, még a díszterembe is, ahol Sárközy képe lógott a falon – Sztálin elvtárs után szabadon. A Sárközyvel való találkozáson kívül arra is jó volt ez a látogatás, hogy használhattuk a polgármester úr mosdóját is.
A híres Mirabeau sétányon teljes természetességgel közlekednek autók, az út közepén száz méterenként álló szökőkutak látszólag teljesen hétköznapi részét képezik a közlekedésnek.


 


6.nap: Marseille


Az utazás tervezésekor olvasott különböző fórumokon és beszámolókban többen azt írták, hogy Marseille nagy része lepusztult, koszos, semmit nem veszt vele az ember, ha kihagyja. A turisták többsége úgyis főleg If váráért keresi fel. (Ezt soha nem értettem, mi a poén abban, hogy egy fiktív regény valóságos helyszínét felkeresni. Az oké, ha mondjuk az odalátogató nagy Dumas-fan, de nem hiszem, hogy ők adnák a bevétel nagy részét.)


Tehát én nagyon romantikus illúziókkal érkeztem, hogy „hú, kikötő, meg vén tengeri medvék, meg erődök, meg minden”. Végül is volt kikötő – olyan, mint bármelyik másik, hatalmas árbocerdővel. A parton egy csomó méregdrága, sznob étterem (lehet, hogy a sok Rejtő-regény miatt okozott ekkora csalódást. Igen, tudom, az is fiktív, de nem Gorcsev Iván miatt ragaszkodtam hozzá, hogy ellátogassunk Marseille-be…) Az erődök is megvoltak, de se a Jean, se a Nicolas nem nyűgözött le különösebben, ilyet láthatsz bárhol. Jó, lehet, hogy hozzájárult az is, hogy a 40 fokban kellett sétálgatnunk az árnyék nélküli kikötőben, de az inkább már csak hab volt a tortán.


 


Marseille


Marseille


Pozitívum, hogy könnyen és gyorsan oda lehet jutni Aixből. A Rontonde-ig „békávéztunk”, onnan már gyalog közel volt a buszpályaudvar. Egyenes járatok 5-10 (azaz: öt-tíz!) percenként járnak Marseille-be, 5 euróért. Hamar odaér, a busz – és vonatpályaudvar (St. Charles) a város közepén van. Az információnál lehet szerezni térképet és a nyakunkba vehetjük a várost.


A lehető legjobb irányba indultunk: a Diadalív felé, bizakodva, arra van a híres Panier negyed is, stb. Nagyon durván koszos, szemetes, lepusztult az utca, szinte franciát nem is láttunk, csak bevándorlót. Akikkel nem az a baj, hogy honnan jöttek, hanem az, hogy ha egyszer már idejöttek, akkor próbálnának meg vigyázni arra, amijük van, és nem megteremteni ugyanazt a gettót, mint ahonnan idemenekültek.


Tehát ezt a városrészt nyugodtan ki is hagyhatjátok (ha nem sikerült még lebeszélnem az olvasóságomat erről az egész városról…) és kezdhetitek a Chatedral Majorral. Na, az tényleg nagyon szép, arabos díszítésű, kicsit mintha Cordobában járna az ember. Mellette a Fort St. Jean, ami szebb, mint a Nicolas, de az nem mérvadó. Ott van mindjárt a híres kikötő, Port Vieux, amit pár sorral feljebb már szidtam eleget. A St.Nicolas-hoz tényleg nem érdemes felmenni, inkább a mellette lévő Pharohoz, ahonnan elismerem, nagyon szép a kilátás. Ahhoz már nem volt humorunk, hogy még a Notre Dame-hoz is felmásszunk, biztos szép lehet, de nem volt az az isten, hogy odáig el-és felgyalogoljunk abban a kánikulában. Elmentünk viszont a Port Vieux metrómegállóból a kék metróval (1.50 euró) a Longchamp-ig


 


Marseille


Marseille


Talán ez tetszett a legjobban az egész városban. Kicsit olyan, mint a Hősök tere, csak szökőkúttal, aminek el lehet szépen ücsörögni a partján. Aztán visszametróztunk a St. Charles-ig és go home.
Arra jó volt, hogy elmondhatjuk magunkról, hogy jártunk Marseille-ben. 5/10 pont.


7.nap: Salon- Arles- Avignon


Salon-de-Provence egy aranyos kisváros, nincs benne sok minden, de az szép, ép és rendezett. 9/10 pont.
A városköz pontban parkoltunk (1 euró), de nincsenek itt nagy távolságok amúgy se. Van két templom, az a különbség köztük, hogy az egyikben vanNostradamus, a másikban nincs =). A vár szép, nyáron koncerteket, előadásokat tartanak az udvarán.


 


Salon de Provence


 


Salon de Provence


Salon de Provence


Természetesen az egész város nagyon rá van állva Nostradamusra, a házában kiállítás van róla, de mi inkább kihagytuk és mentünk tovább Arles-ba.
Arles érdemel egy csillagos tizest… Nagy város, felkapott, sok turista – de nem érdemtelenül.


A Rhone-folyó túlpartján sikerült megállnunk ingyen, onnan nem kellett olyan vészesen sokat gyalogolnunk befelé. A Bld. Clemanceau-n (igen, ő…) van a Tourinform, onnan lehet szerezni térképet. Amúgy a kempingekben vagy tourinformokban szerezhető térképekkel és tájékoztatóval meg esetleg egy itthoni útikönyvvel el lehet boldogulni bárhol. Van egy nagyon épen megmaradt arénájuk, annyira, hogy bikaviadalokat is szoktak benne rendezni (nagyon érződik a spanyol határ közelsége). Érdemes bemenni, sőt felmenni a toronyba, nagyon szép a kilátás.


 


Arles


 


Arles


 


Arles


Arles


Az arénán kívül még van sok más római cucc is, pl. anfiteátrum – lehet kedvezményes kombinált jegyet venni az arénába és oda. Van Gogh diliházának az udvarába ingyen be lehet menni, csak akkor kell fizetni, ha meg akarjuk nézni a múzeumot is. Az udvarban sok szép fa- virág. A főtéren szintén be lehet menni a polgármester úrhoz, mellette ingyenes a vécé. A St. Trophime templomba a hőség és a nagy tömeg miatt nem mentünk be, így utólag, lehet, hogy hiba volt.


A szállásunk Villeneuve les Avignonban volt (Avigonnal szemben, a Rhone túloldalán) a Camping Municipialban (112 euró, sátor, 3 fő, 4éj). A néni nem túl kedves, de korrekt volt, 7/10 pont. Át kellett verekednünk magunkat Avignonon, hogy átérjünk a túlpartra, amit nehezített az, hogy a fél belvárost lezárták a fesztivál miatt, úgyhogy GPS nélkül kellett odaimprovizálnunk… Útban Avignon felé majdnem bementünk Les Baux-ba, de mivel rengeteg turista volt és 4 euró a parkolás (viszont este 8-tól ingyen! de még egyszer már nem jutottunk vissza), meg ott amúgy sem a város, hanem az azt körülvevő hegyek az igazán poén.


8.nap: Villeneuve les Avignon – Avignon


Villeneuve les Avignonban a Fort St. André-ból nagyon szép a kilátás, végig lehet sétálni a bástyákon, és bár csak a csupasz falak állnak, így is nagyon mutatós és monumentális.


 


Villeneuve les Avignon


Megnéztük a karthauzi kolostort, érdekes volt, de szintén csupasz. Voltak viszont a termekben idióta kiállítások csodatevő szerzetesekről meg szovjet űrhajósokról (én se értem, hogy mit keres Gagarin egy kolostorban a mellet növesztő, vért síró vagy egyéb furcsaságot művelő agyalágyult szerzetesekkel…)
Kaptunk a kolostorban egy Avignon-kártyát, aminek köszönhetően a következő múzeumba féláron mehetünk be.
Szép Fülöp tornya is látogatható.  Szép kilátás nyílik a folyó túlpartján lévőPápák Palotájára, és a Fort St. Andre falaira.


 


Villeneuve les Avignon


 


Villeneuve les Avignon


Miután délelőtt elvoltunk Villeneuve-ben, délután átugrottunk Avignonba. Van egy hatalmas ingyenes parkoló a szigeten, buszok viszik be onnan az embereket, de simán be is lehet sétálni.
A Pápák Palotája is főleg csak a kilátásért éri meg (fel lehet menni a tetőre és körbenézni), amúgy jó drága és belülről üres, ugyanazok a kiállítások vannak a termeiben, mint a várak többségében általában.


 


Avignon


Avignon


Kaphatunk mindenféle nyelven audioguide-ot, ami mesél a pápákról, a szokásaikról, a palotáról meg mindenféléről. Utólag rájöttünk, hogy célszerű még otthon bővíteni a szókincsünket bizonyos szakszavakkal, mert úgy több mindent megért az ember, mint anélkül. Pl. ha tudod, hogy az Ince név angol megfelelője Innocent, akkor nem értetlenkedsz az „ártatlan pápa” oximoron hallatán… Az is lehetett egy probléma, hogy egy idő után szimplán eluntuk hallgatni ezeknek a jelentéktelen „műpápáknak” a szokásait, mert nem pl. Napoleonról van szó, akit még ismer is az ember…


A palota mellett van a Notre Dame, a nagy kertjével, amiben lehet sétálgatni. A pont d’ Avignonra nem mentünk fel, mert fizetős és úgy gondoltuk, úgyis inkább lentről poén.


 


Avignon


Avignon


Bementünk a városházába, aminek a híres óratornya sajnos nem nagyon látszott a fáktól.  A fesztivál miatt mindenhol amatőr színi társulatok, zenészek, táncosok.


 


Avignon


Avignon – fesztiválozók


Akik éppen nem adnak elő, azok szórólapokkal invitálnak mindenkit az előadásukra. Hatalmas, színes forgatag, minden társulat valami extrém módon (ruhával és/vagy viselkedéssel) próbálja felhívni magára a figyelmet. Kár lett volna nem a fesztivál idején Avignonba látogatni… 10/10 pont


9. nap: Orange – pont du Gard – Nimes


Kitaláltuk, hogy nézzük meg Orange-ot (4/10 pont), úgyis van elég időnk. Hatalmas dugó volt valami miatt a városban, így csak a római diadalívet (elég semmilyen) sikerült megnéznünk, utána inkább elmenekültünk a pont du Gard- hoz.


Előtte van a hatalmas parkoló, ahol 15 euró a parkolójegy egész napra és egyben a kocsiban ülő összes személy belépője is. Aki akar, túrázhat vagy fürödhet a híd alatt a Gard-folyóban. Hatalmas élmény és látvány, kár kihagyni.


 


pont du Gard


pont_du_Gard


10/10 pont.


Nimes-ben a külvárosban álltunk meg, de nem kellett olyan sokat sétálnunk. Az aréna Arles-ban sokkal szebb, ide nem is mentünk be.


 


Nimes


Nimes


Itt nem bikaviadalokat tartanak az arénában, hanem a nyári fesztivál keretein belül minden nap Zöld Pardon-szerűen világsztárok (pl. Knopfler, Pink, Stevie Wonder stb.) koncerteznek.
Van egy csomó templom, de a Notre Dame-juk pl. egész jellegtelen. A Négyszögletes ház viszont érdekes, de sajnos épp tatarozták, így nem volt túl fotogén. A Porte d’Auguste romjánál sem időztünk túl sokat. Az utcán mindenfelé szólt a techno, valószínűleg ennek oka volt…=)
A Jardin de la Fontaine kicsit kopár, de nem rossz.


 


Nimes - Jardin de la Fontaine


Nimes – Jardin de la Fontaine


Ott találhatóak az ókori Diane-szentély romjai, ahol az „ifjú párok” fényképezkednek előszeretettel. Felmásztunk a Tour Magne-ig, de ott derült ki, hogy 3 euró felmenni a toronyba, így inkább kihagytuk, mert nem gondoltuk túl nagy számnak a kilátást. Viszont volt ott egy vízcsap, ami felérve a dombtetőre ilyen rekkenő hőségben többet ért, mint bármiféle kilátás.
Összességében nem rossz város, nyáron tök nagy az élet és sok szép dolog van benne – csak különösebb hangulata nincs… 7/10 pont.


 


10. nap: Tarascon – St. Rémy – Avignon


Tarascon városa maga nem nagy szám, viszont a vár szép, nagy és ép (7/5(diák) euró), bár szintén nincs benne túl sok minden, de az talán nem is akkora baj.


 


Tarascon


Tarascon


A túlparton lévő Beaucaire várából biztos nagyon szép kilátás nyílik a várra, de oda nem mentünk fel, mert túl sok volt a lépcső. 10/10
Helyette elmentünk St. Rémy-be. Nagyon aranyos és nagyon Provence. Sok turista látogatja, éppen ezért (és emiatt) szépen rendbe van téve. Elég drága minden, viszont kellemesen el lehet sétálgatni a városban.


 


Saint Remy


Saint Remy


Itt van Nostradamus szülőháza és Van Gogh utolsó diliháza a város szélén a St. Paul kolostorban. Az udvarán van egy kerengő és végre találtunk egy igazi provence-i levendulamezőt! Megnézhetjük a festő szobáját és az egész múzeum tele van reprókkal. Csillagos tízest adtunk ennek is, főleg a levendula miatt.


 


Saint Remy


Saint Remy


A nap második felében megint avignonoztunk.


11.nap: Cote d’ Azur – Cannes – Nizza


Avignonból Aix-ig 5 euró, onnan Cannes-ig 13 euró volt az autópályadíj. Kb. 10 km-ként 1 euró, eléggé drága. A közutakon viszont szinte minden kereszteződésnél körforgalmat csináltak, nagyobb körforgalmakban még lámpa is van meg stoptábla és legalább 3 sáv. Vicces…
Úgy gondoltuk, ha már ott vagyunk Cannes-nál be is ugorhatunk megnézni, ez nem volt az eredeti tervben. Kerestünk egy parkolóházat a belvárosban (2.40), olyan sok időt úgyse állunk ott, és jobban megéri, mintha a szomszéd faluban hagynánk a kocsit, csak hogy ne kelljen érte fizetni.
Lementünk a kikötőhöz, lefényképeztük távolról az óváros tornyait (nem mentünk fel, olyan, mint bármelyik mediterrán kisváros, de nem is ezért Cannes a Cannes).


 


Cannes


Cannes


A parton lévő tourinformban megtudtuk, hogy pontosan a fesztiválpalotánál vagyunk. Csináltunk természetesen vörösszőnyeges képet, mint minden jóravaló turista, megnézegettünk pár tenyeret, és sikerült egy órán belül visszaérni a parkolóházba. Egyszer meg lehet nézni, hogy elmondhassuk magunkról, hogy már itt is voltunk. 6/10 Miki egér keze miatt.


Lehet, hogy más is olyan tapasztalatlan/szerencsétlen a parkolóházakban, mint mi. Tehát: ha városnézésből jöttök visszafelé, ott menjetek be, ahol kijöttetek és ne találjatok ki partizánútvonalakat. Ott a gyalogos ki- és bejáratnál van az automata, oda kell bedugni a parkolójegyet és ott állapítja meg a gép, mennyit kell fizetni. Mikor kocsival mentek kifelé, akkor a sorompónál az érvényesített jegyet kell bedugni a gépbe. Lehet, hogy ez ilyen egyértelműnek tűnik, de mi nagyon örültünk volna, ha utazás előtt olvasunk valami ilyet és nem kell annyit szerencsétlenkednünk…


A tengerparti út mellet szabad strand volt, a víz is tiszta és nem is volt tömeg. Sajnáltuk, hogy nem hoztunk fürdőruhát, de így is jó volt.
Nizzában először megnéztük a pravoszláv templomot, de csak kívülről, mert nagyon drága volt.


 


Nizza


Nizza – a pravoszláv templom


Az egyetlen templom az út során, ahol belépőt szednek. De úgyis inkább kívülről poén, nem gyakran látni hagymakupolás templomok előtt pálmafát. Bementünk a központba és itt is ugyanazzal a taktikával parkoltunk pár sarokra a Promenade des Anglais-tól, mint Cannes-ban, itt az 1. óra ingyen is volt. 1,5 órát szántunk rá (2.90 euró), de végig rohantunk, kellett volna még egy.
A Promenade-on egy darab árnyék nincs, hatalmas a hőség. Érdekes volt látni a zsúfolt, drága luxusstrandokat, meg azt, hogy ez valakinek jó, és még fizet is érte… Az óvárosa nagy meglepetésemre egész hangulatos, és az árak sem olyan horribilisek, mint számítottam. (De azért nem ettünk bouillabaisse-t a parton…) Az Albert park is szépen rendben van, a szökőkútnál meg lehet hűsölni.
Várakozáson felül 8/10 pont.


A Cote d’ Azur nagyon szép. Azt hittem, csak a sok sznob miatt van így felfújva, de tényleg szép. Bár mondjuk az Isztrián is látunk ilyet, de ilyen alapon mediterrán kisvárost is…


 


Nizza


 


Nizza


Nizza


Közeledve az olasz határhoz megszaporodnak a kamikáze motorosok, akik jobbról-balról (van, hogy egyszerre) előzgetnek. Úgy összességében elég freestyle a közlekedés mind Olasz-, mind Franciaországban akár gyalogosan, akár kocsival. Ha nem elég szemtelen és önző az ember, akkor ottmarad. Véletlenül bekeveredtünk a monaco-i csúcsforgalomba. Halálos. Mindenképp kerüljetek.
Eze Village-ról is sikerült panorámaképet csinálni, de idő hiányában nem néztük meg közelebbről, talán nem vesztettünk olyan sokat. (De! – a szerk 🙂


Mivel azt olvastuk, hogy a határ túloldalán, Ventimigliában van olcsó és jó kemping, átmentünk oda. Nos hát: se olcsó, se jó nem volt (Camping Roma: 78 euró, 2 éj, 3 fő, sátor 3/10 pont). Pl. a női vécébe konzekvensen nem tesznek vécépapírt, mert a végén még elhasználják, stb. A város maga is nagyon lepra és nagyon kihalt: este 7-8- kor(!) zárnak a kocsmák, cukrászdák.


12. nap: Monaco


Az egyetlen pozitívum Ventimigliában, hogy jó a tömegközlekedés közte és a Cote d’ Azur között, bár a vasutas kislány nagyon nem beszél angolul vagy franciául, de félóránként járnak vonatok Monacoba.
A monacoi pályaudvaron először majdnem nagyon eltévedtünk, mire betájoltuk magunkat a hercegi palota felé egy helybéli segítségével.
Itt szeretném megcáfolni azt az általános sztereotípiát, hogy a franciák (meg olaszok) milyen bunkók, hogy csak a saját nyelvükön hajlandóak megszólalni és azt hiszik, ők a világ közepe. A többség nem azért nem beszél angolul, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud, ugyanis a nyelvoktatás náluk elég csapnivaló. Bár fiataloknál érdemesebb próbálkozni, ők valamennyire beszélnek angolul. De ha nem is beszél, nagyjából megérti az angol kérdésedet és próbál az angol, a francia és a kézzel-lábbal keverékével segíteni. Nem találkoztunk olyannal, aki nem (persze az előny, ha tudsz valamit valamelyik újlatin nyelv egyikén…=) ) És én speciel nem szeretném, ha a külföldiek minket, magyarokat is ilyen bunkó népségnek tartanának, mert őszintén szólva a többség nálunk sem tud nagyon külföldiül…


Tehát: kimész és jobbra, végig a Grimaldi utcán, majd meglátod azt a szép magas lépcsőt, amin megy fel a tömeg. Mivel nem lehet a palotában fényképezni 13 eurós jegy mellett sem, meg amúgy sem túl jelentős figura az a monacoi herceg, ezért tiltakozásképpen nem mentünk be. Az épület maga elég jellegtelen, szebbre számítottam.
Sétáltunk egy kört az óvárosban, megnéztük a Katedrálist Grace Kelly-sírostul (az az övé, ahol sok a virág meg a fényképező turista. Az ellenség megtévesztése érdekében latinul írják ki a nevét és római számmal, mikor halt meg… Cseles… =) )
Az Óceánográfiai Múzeum csalódást okozott, sokkal nagyobbra számítottam, sokkal több hallal.


 


Monaco


Monaco


Kicsit olyan volt, mint egy nagy díszhal kereskedés. A 6.50-es diák még ok, de a felnőtt jegy 13 euró volt, annyit szerintem nem ér…


A várból a 2-es busszal mentünk Jardin Exotique-ba. Kell az a busz, mert ugyan térképen közelinek tűnik, de nagyon messze van. Ez se tetszett annyira, csak kaktusz volt, egyéb egzotikus növényre is számítottam.


 


Monaco


Monaco


De azért nem bánom, hogy bementünk. Az árban van egy cseppkőbarlang látogatás (300 lépcső fel és le), jó volt a 18 fokba lemenni a dupla annyiból. Ezek a turisták cseppköveket ölelgetve pózolnak és az őrök hagyják is, hogy tapogassák őket. (mármint a cseppköveket…)
Szintén a 2-es busszal visszamentünk a Kaszinóig.


 


Monaco Kaszonó


Monaco – a Kaszinó


Már messziről is gyönyörű, előtte park, szökőkút. 10 euró, hogy bemehess játszani a nagyterembe, de nincs dresscode, rövidgatyában meg pólóban is be lehet menni, viszont le kell adni a passportot. Lehet, hogy oda 18 év a korhatár, de az épületbe magába és a félkarú rablós terembe bemenetelkor nem kérnek semmilyen okmányt. Dobtam volna egy eurót az egyik gépbe, már csak az élmény kedvéért is, de öteurós volt a legkisebb címlet, amit elfogadott, annyit meg sajnáltam volna. Az épület belülről nagyon szép, hivatalosan nem lehet fényképezni, nem hivatalosan lehet, ha ügyes vagy. A közhiedelemmel ellentétben nem az egész város van tele méregdrága sportkocsikkal, csak a kaszinó parkolója, azzal is szeret pózolni a sok turista, bár azt a riasztó miatt nem tudják ölelgetni, a cseppkövekkel ellentétben.
Sok a ronda, nagy, modern ház, viszont a tetején fák, sőt őserdők vannak.


 


Monaco - Tetőerdők


Monaco – Tetőerdők


Érdekes nézni, hogy próbálnak építkezni, amikor terjeszkedni nagyon nem tudnak. Például az AS Monaco focicsapat stadionja vagy zsebkendőnyi területeken teniszpályák fölülnézetből…
Érdekes élmény volt ez a miniállam. 8/10.


13. nap: Sanremo – Sirmione


Megkezdtük a visszavonulást. Terveztük még az Olasz Riviérából Albengát és Nolit, viszont 12 ilyen strapás nap után már csak Sanremora (vagy San Remora?) maradt kapacitásunk. Sok különbség nincs az olasz meg a francia Riviéra között, csak húztak egy határt, úgyhogy itt is nagyon szép a táj.
Sanremoban a kaszinó közelében parkoltunk (ide nem mentünk be) és tettünk egy rövid sétát a városban. Annyira nem volt nagy szám. Ha jól értelmeztük, minden második strand ingyenes volt a városban. Ha rosszul értelmeztük, akkor is ingyen fürödtünk…=) mellesleg ezek a standok kifejezetten rondák. 6/10 pont.


A gyorsabb út érdekében rámentünk az autópályára és meg sem álltunk Sirmionéig (27 euró). Nagyon szép kemping van a tó partján (Camping Sirmione, 46 euró, sátor, 1éj, 3 fő), bár kicsivel drágább, mint az eddigiek. A biztosítéka viszont nem szimpatizál az 1000 W-os kisrezsókkal, úgyhogy sikerült levágnunk… 8/10 pont (egy magára valamit is adó kemping készüljön fel a szovjet ipar csodáira)
Apropó rezsó: nagyon jó találmány, akárcsak a konzervek és a különböző porok. Minden nap pillanatok alatt háromfogásos menüket dobtunk össze, sokszor a sátorállítással párhuzamosan.
Kb. egy óra séta a kempingtől az óváros. Az egész út tele van zimmerfreiekkel, ennyit még nem láttam egy helyen. És meg is él szépen mindegyik a sok gazdag vendégből, akikkel tele van a város. Az óváros a turistadömpingtől eltekintve szép és egyedi.


 


Sirmione


Sirmione


A tóra először azt mondtam, semmi extra, olyan, mint a Balaton, de ezt visszavonom, mert nappali fényben azért nagyon szép és a kánikulának köszönhetően jó meleg is volt, úgyhogy a jövőben majd szánunk még pár napot a Garda tóra.


14. nap Sirmione – Nagykanizsa


Kicsit még sétálgattunk a városban, hogy lélekben felkészüljünk a hazaútra. De még így is brutális volt…Velencéig 7.50, onnan kb. Triesztig 9.50 euró, Szlovéniában meg érvényes volt a matricánk .
Eredetileg Veronát utolsó állomásként még beterveztük, aztán végül leszavaztuk, mert jóból is megárt a sok…=) … és kell hagyni valamit a következő túrára is…=)


Összesen 3300 km-t mentünk oda-vissza a 14 nap alatt. Visszanézve is jó döntés volt, hogy ebben a formában fedezzük fel Provence-ot és barátait – mind élmény, mind kaland szem pontjából.


Albert Eszter


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Olaszországról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Franciaországról >> 


Albert Eszter írásai az Útikalauzban >>   











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Albert Eszter: Provence, Cote d’ Azur + egy kis Észak-Olaszország – Franciaország, Olaszország – 2010" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár