Denke Gergely: Orgonatúra -Maulbronn-Metz-Bar-le-Duc-Troyes-Worms-Speyer – 2004

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Denke Gergely: Orgonatúra -Maulbronn-Metz-Bar-le-Duc-Troyes-Worms-Speyer – 2004.




Több tucat különleges templom a 16. század előtti időből – ahogy azt szerzőnktől már megszerettük


Egy használt digitális klasszikus orgonát kellett elhozni EU-s tagságunk legelején, de ha már ilyen messzire el kellett menni, akkor valami turizmust, kultúrát is kellett bele vinni. Ehhez áttanulmányoztam a rendelkezésre álló “szakirodalmat” az útvonal megállapítása után, és óriási kísértéseknek voltam kitéve, hiszen rengeteg műemlék van arrafelé. Megkönnyítette a tervezést, hogy egy barátunkék Metz külvárosában laknak, így néhány napos szállás megoldható volt náluk. Szerda délutáni indulással és vasárnap esti érkezéssel számoltam – vagyis odafelé és visszafelé is kultúrprogram-megállót, ezen kívül egy teljes nap francia turizmust terveztem – így is lett.
A június 30-i szerdán 14 órakor már gurultunk. Este fél 10-kor már Passauban álltunk meg egy rövid időre. Csütörtök reggel igen hamar odaértünk az első megállóhoz, a Maulbronn nevű helyre. Ez a városka (vagy falu) Stuttgarttól ÉNY-ra van kb. 50 km-re a hegyek között és egy “Világörökség része” címet viselő ciszter kolostoregyüttese van – egy német utazási prospektusból tudtam róla, és az interneten is megnéztem. Ott a helyünk – gondoltam, és ez jól is volt így. Itt nem csak a templom és a kolostor maradt meg, hanem a többi, főként gazdasági épület is, összesen legalább 20 épület, amelyek közül a legfiatalabb az 1600-as évekből való. A kolostor alapítása az 1140-es évekre datálódik, így az épületek legrégibb része román stílusú, majd pedig a gótika a domináns.
Mivel fél órával nyitás előtt értünk oda, így volt időnk egyet sétálni, amitől jobban magunkba tudtuk szívni a hangulatát – no meg olyan részekre is elkóboroltunk, amit ha már nyitva lett volna, nem valószínű, hogy megnézünk. Egész úton egyedül itt volt belépődíj, de nem sajnáltuk érte a 4,5 eu-t fejenként. Automata kapun lehetett bemenni, és mivel korán volt, senki sem volt még. Csodálatos hely, a templomon kívül több refektóriummal, kerengővel, csobogóval, sírkövekkel, freskórészletekkel. A monostorban kb. a főhajó felét a stallum foglalta el, gyönyörűen faragott keményfa! Minden rendbe volt téve, de mégsem éreztük azt, hogy egy új épületben járnánk – mint több esetben máskor. Óriási hatása volt ránk, pedig én az internetes webkamera képei és az állóképek alapján tudtam, mire lehet számítani. Egy képes könyvet vettünk is a templomról – akciósan volt 25-ről 10eu.









Maulbronn

Kora délután már Metzben voltunk, ahol nem kis keresgélés után sikerült az óvárosban parkolót találni – némi kalandot követően.









Jean Cocteau üvegablakai

Metz Lotaringia fővárosa, afféle hol ide, hol oda tartozó francia-német hely, mindkét kultúra gyönyörűségeiből tartogat meglepetéseket. Hiába van a főútvonal mellett – felőlünk nézve -, nem nézzük meg sohasem, mert odafelé Párizs innen már közelnek számít, visszafelé meg még alig indult el az ember. Most itt volt a lehetőség, éltünk is vele.
A sétát a Németek utcájában (Rue des Allemands) kezdtük, ahol parkoltunk. Az első templom a St-Eucaire volt, amely gótikus stílusú, de a tornya az 1100-as évekből való. A Németek kapuja (Porte des Allemands) következett az utca végén, a régi erődítményrendszer darabja – maga is több korszak részleteit rejti -, egy része XIII. századi, újabb része XV. századi, de a feltárt körbástya-alap ezeknél is korábbi kell hogy legyen.
A következő templom a szintén XIII. századi gótikus St-Maximin volt – benne az író Jean Cocteau alapvetően kék színekből tervezett modern, de figurális (főleg madarak) üvegablakaival – nagyon szépek voltak. A St-Martin templom következett – XIII. századi ez is – román kezdetekkel, gótikus befejezéssel. A tornyát körbeépítették lakóházakkal – hja kérem a belvárosi telek régen is nagy érték volt.









a Szent István katedrális

A Szent István katedrális gótikus kőcsipke-csodája a várt, letaglózó gyönyörűség. Pár száz évig építették, a főkapuja a XIX. században készült el – bár alapvetően a XIII-XV. században épült. Háromhajós bazilika, a főhajó 42 m magas, ami a beauvais-i után a második legmagasabb Franciaországban – de ez nem omlott be egyszer sem, mint az.
Egy kápolnának az ablakait Chagall tervezte, ami szintén óriási élmény. Erre is rákészültünk, mert Zürichben már láttunk Chagall-templomablakokat. A szentély elején egy Meroving trónszék áll, ami szinte időtlenséget áraszt egyszerű és nemes vonalaival és kőerezetével. Egy éjszakai autós városnézés alkalmával is megcsodáltuk az épületet. A tető aljánál, a vápában is van egy sor reflektor, ami a tetőt megvilágítja és az előtte lévő kőcsipkéket markánsan kiemeli. A Chagall-ablakokat belülről erősen megvilágítják, kiemelve a kövek közül, esti látványosságot teremtve. Egyébként a templom építészetileg óriási teljesítmény, statikailag meg pláne. A Moselle csatornához közel, egy magaslaton áll, és az épület alatt széltében legalább 8m szintkülönbség van! És az épület ma is áll!
Ezt követően még a Színház-szigetre is átmentünk, ahol újabb épületek, de kellemes környezet volt – neoromán protestáns templom, klasszicista színházépület, hasonló regionális közigazgatási épületek, egy megmaradt gótikus templomtorony.
Ennyi elég is volt a mászkálásból – közel három óra alatt.


A barátainkhoz kis ügyetlenkedés után – egyirányú utcával, zsákutcával tarkított, dombos területen – odataláltunk. Jó volt ágyban aludni. Másnapra némi ötletet is kaptunk, így egy kicsit módosítottuk a néznivalók sorát.


Így Bar-le-Duc nevű városban kezdtünk. A turisztikai irodában olyan ingyenes plakátfélét adnak, amire fel lehet ragasztani a legszebb épületeik félmakettjeit papírból – azokat is ingyen adják hozzá, mi is hoztunk a gyerekeknek. Remek ötlet!
Itt a felsőváros, a régi rész az igazán érdekes, kedves kisváros. Éppen a reneszánsz fesztiválra készültek, a bódékat állították fel, színes ruhák voltak kiterítve az utcákon keresztben, egyéb díszítéseket is tettek a régi épületekre a hangulat korhűbbé tételéhez. A Szent István templom XIV. századi gótikus templom, az egyik oldalhajója kb. 2 m széles mindössze, ami nagyon érdekes, bár statikailag nem igazán értelmezhető. Van egy “Transi” (kb. ‘átmenet az életből a halálba; holttest’) című oltárszobor, amely nagyon régi (XVI. sz.), és a csontváz és a teljes test közötti állapotot faragta ki az alkotó (Ligier Richier) – dermesztő és fantasztikus egyben, meglepően modernnek hat – sajnos a fénykép nem sikerült róla.








Megnéztük még a templommal egyidős óratornyot, ami természetesen a régi erődítmény védelmi vonalának része volt. A végén eláztunk, pedig csak kb. 150 m-re voltunk az autótól.


Következett Troyes, ami nagy durranásnak ígérkezett, hisz 8 gótikus templomot ígért. Ezt a várost mindenképpen látni akartam, hiszen ez még a főútvonaltól is messzebb van – kb. 100 km-re -, és szinte nincs olyan irány, amerről útba esne a főirányokhoz.
Az óváros keleti sarkában sikerült ingyenes parkolót találnunk, ami mint utóbb kiderült, óriási szerencse volt. A városmag másik végén több útvonal találkozik, és épp útfelújítás volt, aminek megfelelően volt, hogy negyedórán át a mellékirányokból ki sem tudtak jönni az autók. A Szent Péter és Pál katedrális a XIII. századtól a XVIII. századig épült, alapvetően lángoló gótikus stílusban. A főhomlokzatot Anjou-liliomokkal díszítették az egyéb kőcsipkéken kívül. A Szent Orbán templomot IV. Orbán pápa építtette – mivel itt született – 1262-1286 között, a főbejárat az eredeti ma is. A következő a Szent János templom, amit a XIV. századtól építettek – ide nem jutottunk be. A Szent Madelaine templom barokkizált, de érdekes volt a belső faboltozata. A Szent Panteleon templomban régi szobrok voltak – nem volt különösebben nagy hatása ránk. A Szent Miklós templom lépcsője és bejárat feletti karzata érdekes és szép, szinte reneszánsz palota lépcső és erkély jellegű, bár nem tudom, miért ilyen. S ekkor értünk a XIV-XVI. században épített Szent Rémy templomhoz. A kitartás jutalmaként itt egy csodálatos szentélyrács – jubé – volt, ami igen kevés helyen maradt meg, én eddig csak Párizsban a St. Etienne du Mont templomban láttam – az is kedvencem lett emiatt. Végül a kör végén a Szent Nizier templomot néztük meg – de ekkorra már telítődtünk, így csak konstatáltuk, hogy ez is egy normális gótikus templom a XVI. századból – (de örülnénk egy ilyennek itthon!) – benne életnagyságú XVI. Századi szoborcsoportokkal!



















A gerendavázas házakat is szeretjük, itt volt belőle elég sok, sőt több modern házat is olyan jellegűnek terveztek – illik is a környezetbe.


Hazafelé jövet először Worms városát vettük célba. Sok birodalmi gyűlés helyszíne volt a város, különösen a román stílusú katedrálisa. Itt csak két óváros-kör után, nagy nehezen találtunk parkolót, szinte egy üres hely sem volt szombat kora délután. Az első épület a Zsinagóga volt a XII. század végéről! Aztán a városfalmaradványok egyike akadt utunkba, némi toronnyal. A Szent Pál templom következett, ami dominikánus és román stílusú, de belülről barokkizálták, csak a bejárat környéke maradt román jellegű. Kívülről azonban fantasztikus, erőteljes és van két bizánci befejezésű tornya. Újra városfalmaradványok jöttek, a Polgártoronnyal és a Kaputoronnyal. Innen a Szent Péter dómhoz vezetett az utunk. Ezen is szépen látszik, hogy hosszabb idő alatt építették, bár belülről igen egységes képet mutat – nem bántam, hogy a barokk oltárt éppen restaurálták, ezért le volt takarva. A XI. század elején kezdték és a XIII. században fejezték be, a gótikus részek toldások. Óriási méretei vannak, 4 tornya és két kupolája, s mind a két vége félköríves szentély záródású – de csak az egyik szentély. Ennek megfelelően a bejárata oldalról van. Épp egy remek fiú-vegyeskar próbált, előtte meg zenekarral, vegyeskarral kiegészítve, de az egy kicsit csalódás volt, hogy kb. 10 métertől kezdődően nem volt érdemes hallgatni őket, mert nem azt hallotta az ember, amit kellett volna. A kupola és a többi visszhangverő felület egy nagy masszát csinált a hangokból. A mellékhajóban szép gótikus domborművek voltak bibliai jelenetekkel. Az András templom – gótikus – most múzeum, nem voltunk benne. Viszont a város legrégebbi, román stílusú templomát (VIII-IX. sz.), a Magnus templomot megnéztük – kicsi és sokszor átépítették belülről, de az utolsó restaurációs elemeket is tartalmazó felújítás szép összhatást hozott. Kívülről azért többet sejtetett.
















A Luther-emlékművet is megnéztük – elvégre Worms a lutheri reformáció fontos városa -, voltunk a barokk evangélikus templomban is a dóm mögött – érdekes modern belsőt csináltak a háborús károk után. Az utolsó templom a Márton templom volt, ami újjáépített, szinte teljesen újnak hat – bár XII. századinak írják, román stílusú.


Mivel jól álltunk idővel, egy nehéz kijutással tarkítva megcéloztuk Speyert mint végső turista célpontot. A román stílusú Császárdóm nagy kedvencünk lett, tiszta vonalaival, kevés díszével, a kétféle színű kővel való díszítésével, s a nem túlzó leírással: a világ legszebb altemplomával. Derűs templom, és az óriási méretei sem nyomják össze az embert, inkább felemelik. Itt az épület végén van a bejárat, de van 6 torony és 2 kupola. A kriptában 5 császár nyugszik, köztük Habsburg Rudolf, aki magyar király is volt.














Egy kicsit sétáltunk még a környéken, így útba esett még a régi városfalból megmaradt ún. Pogánytorony – a XIII. századból.


Ezzel a túra kulturális része be is fejeződött.



Denke Gergely


Denke Gergely írásai az Útikalauzban >>


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Németországról >> 


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Franciaországról >> 











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Denke Gergely: Orgonatúra -Maulbronn-Metz-Bar-le-Duc-Troyes-Worms-Speyer – 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár