Jászberényi Attila: Faröer-szigetek – Izland – 2005

Jászberényi Attila: Izlandi útinapló – 2005. július 15.-30.

A Jászberényi család a Faröer-szigeteket és Izlandot választotta úticélul. A kéthetes terepjáros kalandtúráról információban gazdag sok érdekes képpel illusztrál beszámolót olvashatunk. Azoknak isajánlom, akik mostanában nem erre a vidékre készülnek – a szerk.

(Az út megszervezése alapvetően január-februárban történt, miután eldőlt, hogy a repülő + autóbérlés helyett a hajó + saját autó verzió mellett döntünk. A kompjegy nem kevés, 3-4 felnőttnek egy hét izlandi tartózkodás esetén szinte biztosan olcsóbb a fapados (www.icelandair.com) repülés és “olcsó” (Suzuki Jimny, Niva) terepjáróbérlés.
Ugyanakkor hajóval sokkal több dolgot (felszerelést, ellátmányt) kivihetsz, így az ottlét fog kevesebbe kerülni (ha gyerekkel mész, vedd figyelembe, hogy ők sokkal kevesebbet tudnak hurcolni, különös tekintettel az általában londoni transzferre (+ egy éjaszka szállásköltség itt is van!) Természetesen minél tovább maradsz, annál jobban megéri a saját autós megoldás 4 WD, 2 pótkerék, magas emelő, hevederek, seklik, vonóhorog, ásó, benzineskanna, szerszámosláda, gumiruha (gázlóellenőrzéshez), pumpa nem árt ha van, elemlámpát otthon hagyhatod:) Terepgumi hiánya esetén tedd fel a téli gumit, vasfelnivel.
A leghátizsákosabb megoldás persze a buszozás, menetrendszerinti járatokkal és/vagy stoppal is mindenhova el lehet jutni (a felföldön is), persze ez időigényesebb. A szervezést tényleg télen kell megkezdeni, érdemes jól felkészülni, a jó helyek meg amúgy is hamar megtelnek. B-tervként sátor/bivak, vízhatlan és meleg ruházat feltétlen kell.
A komp tehát tulajdonképpen egy egyhetes körjárat szombattól szombatig. Este indul az ék-dániai Hanstholmból, hétfő hajnalban (autóstól) kitesz a Faröer szgk-en, elmegy a Shetland szgk-re és Bergenbe, szerda délután visszaszállsz, csütörtök reggel van Izlandon, délben visszaindul, szombat délután (rövid faröeri és shetlandi megállással) újra Hanstholm. (Szerintem minimum gyémántcsillagokkal ékesített nagykeresztet kapott az ötletgazda a faröeri turisztikai minisztériumtól)

Hanstholm-be (Bp.-ről), Norröna (a hajó neve) – júl. 15-16., 17-18.

A www.viamichelin.com által ajánlott, rövidebb úton indultunk péntek kora reggel, Lübeckben foglaltam szállást. Útvonal: Pozsony-Prága-Berlin-Schwerin-Lübeck. Kerüljétek! Csehszlovákia és az NDK él és virul, matricaellenőrzések, uraskodó rendőrök és vámosok, útlezárások, elégtelen útbaigazítás.

Keresztülmentünk 4 fővároson + Drezda és Schwerin, dugó mindenütt. Prága után Drezdáig nincs autópálya, millió kamion a szűk hegyi úton, a 100 kmilométerre minimum 2 órát számolj (az egyedüli látnivaló a német-cseh határ lepusztult prostifaluja, Dubi) Több mint 12 órás út után értünk Lübeckbe.

A kerülő (Bécs-Passau- Nürnberg-Hannover-Hamburg), legalábbis annak, aki egyenesen Hanstholm felé tart, biztosan gyorsabb és kevésbé idegőrlő. A viamichelin egy hülye. (Ez utóbbi kijelentés szerzőnk irodalmi munkásságának része. :))
Lübeck viszont a legszebb Hansa-város, a vöröstéglás építészet fővárosa, mindenképpen megéri megnézni (1 este és egy délelőtt nagyrészt bejárható). A szálloda remek és nem is drága, abszolút az óvárosban. (A feleségem épp Buddenbrook a házat olvasta, így duplán aktuális a város.

Másnap délben indultunk, laza útra számítva. Szombat délután mentünk és már Flensburg előtt bedugult az út, egészen Aarhusig. Jó fejek a dánok, de van egy jókora hibájuk. Minden dán ház udvarán van minimum 2 lakókocsi és ezeket állandóan az autóra kötik és furikáznak, iszonyú dugókat okozva.

Az 500 kilométert 6 és fél óra alatt tettük meg, aki egy nap alatt akar Magyarországról a hajóhoz jutni, itt biztosan bebukja… Az autópálya után viszont nincs forgalom és kiváló az út. Behajózás. A chek-in úgyis csak egy órával az indulás előtt kezdődik, felesleges előbb odaérni, Hanstholmban nemigen lehet mit csinálni.
Jobb is csak a sor végére beállni, így elkerülheted, hogy egy belső emeleten végezd, ahonnan csak a legvégén tudsz kijönni:

A 190-cm-es magassági (és 4,5 m hosszúsági) határt senki nem ellenőrzi, nem kell a +300 Eurót kifizetni, ha van a kocsin tetőbox. (először mi levettük és beraktuk az autóba, de felesleges volt): A kocsihoz a hajón nem lehet lemenni, így vigyél mindent. Kaját-piát is nyugodtan felvihetsz, a legtöbben nem az éttermekben ettek-ittak. (van egy csomó asztal)

 

A kusettek 6 vagy 9 személyesek, nagyon szűkek (a 9 személyesnél a felső ágy felett jó ha 30 cm van), klausztrofóboknak nem ajánlott. Ráadásul jóval a vízvonal alatt van a fedélzet, sokan voltak tengeribetegek. Deadalont vigyél (bár a recepción is van gyógyszer). Én jól aludtam. Jó a szauna és a konditerem, de menj nyitásra, mert utána sokan vannak. A felső bár a jobb, este remek a zongora (Goran). Meleg ruha is kell a sundeckre, de bakancs helyett megteszi a szandál-papucs is. Pálinkanemű italok olcsók a taxfreeben, kártya elég. Lehetnek olajfúrótornyok, bálnák (a Faröer után, fotó, távcső ajánlott). Mobil, internet nincs (illetve mobil valami bonyolult kártyás megoldással lehet, ha a szolgáltatód támogatja). A hajóról, árakról, foglalalásról részletesen: http://www.smyril-line.fo
Vasárnap este áthaladunk a Shetland-szigetek között.

Faröer-szigetek (helyes ejtés:faröjár, faröernek senki sem írja, se mondja) – júl. 18-20.

Hétfő reggel 4-kor (óra vissza 1-gyel) ébresztenek, elég gyorsan össze kell pakolni. 6-kor kiszállás, kocsit vámosok szétszedték, zuhogott az eső, családom körében egyelőre nem voltam túl népszerű.

Telefont elhagytuk a hajón, de megtalálták és lehozták Ez egy ilyen világ. (nb. használni nem tudtuk, Pannon roaming a fasorban sincs, Vodafone van)
Lassan kiderült, elindultunk Kirkjubourgba (vagyis most már klasszikusan Csirkeborbe.). Az utak nagyon jók, de sokszor egysávosak, ilyenkor azonban mindig van kitérési lehetőség. Gyönyörű a táj, lepusztult-letisztult vulkáni formák, meredek hegyoldalak, fű mindenütt, madarak, birkák. Távolságok nincsenek, forgalom szintúgy.

Mi szinte végig az út mellett ettünk pihenőkben, asztalon – de volt egy nagyon praktikus, összecsukható négyszékes asztalunk is – a végén olyan olajozottan, hogy 30 perc alatt 4 konzervet melegítettünk, ettünk, ittunk, mosogattunk. Víz (ivó illetve mosogató) mindig legyen + szemeteszsák.

Egy takaros Kvivík halászfalu után, délután értünk Vestmannára, a hajós madárlesre. Obligát faröeri program, hihetetlen sziklák, rengeteg madár (sirály, halfarkas, lunda, én ennyit értek hozzá) (http://www.puffin.fo/skuvadal/mal/enskt/index.htm),

Az elefánt: Szállás ugyanitt, Skuvadalék zsírúj, nagyon skandináv vendégházában. Jellemzően minden házban már az ajtóban illik levenni a cipőt és belül csak mezítláb közlekedni. (Konyha van, de reggeli az árban)
Kedden Hosvík és Hvalvík szép fűtetejű temploma után Saksunba mentünk. Talán a legszebb hely Streymor szigetén, mélyen benyúló lagúna, látogatható parasztházzal. … és egy “krumpliföld” (kb.3x4m) – nagyjából annyi az esélye, mint homokon a jó bornak…:

Idő lassan romlik, jellemzően 1ébként a reggel ködös, néha esős, a nappal felszáll a pára és ki is derül az ég, majd az esti naplementekor (kb 10h) újra leszáll.
Saksun után Tjornuvik festői faluja. Sajnos zuhogott, így csak én szálltam ki. Itt még egy bár is volt, gyanítom alkoholt itt sem árultak: Alkoholnemű italakhoz – akárcsak Izlandon – a “nagyvárosokon” kívül gyakorlatilag nem lehet hozzájutni, így erről gondoskodj (viszki, konyak, vörösbor, amit nem kell hűteni).

Legjobb esetben is csak 2,5%-os sört kapsz, méregdrágán, 500-1500 huf. Esturoy jó nagy szigetén egyetlen piabolt van, Rúnavíkban. Akárcsak Izlandon, kis kőrakások jelzik az út szélét, itt valamiért nagyon sok volt:
Este értünk Gjógvba, csoda egy hely. Bár öböl mellett fekszik, nem halászfalu, mert az állandó nagy szél miatt nehéz kikötni. Még a gyerek(és kutya-)ház is fűtetejű: Birkatartásból élnek, láttunk is egy autenktikus birkanyírást.

A fűtetejű szálloda nagyon barátságos, reggeli remek. Konyhája is van, úgyhogy főzhetsz. A tengerben rengeteg medúzát láttunk, eddig azt hittem, ez melegvízi faj: Később majd látjuk, hogy így bújnak a birkák is az erózió által kimosott fűszőnyeg alá:
Szerdán sűrű ködben, gyönyörű, meredek hegyi úton mentünk Eidibe, de a nagy köd miatt sajnos nem láttuk az óriás és a boszorkány sziklát. Át Oyndarfordur-ba, itt viszont tényleg mozgott a táncoló szikla. Alig volt hullámverés, de ha sokáig nézted a láncot, egyértelmű volt a mozgás. Rögtön a falu elején van egy kis tábla, le kell menni a partra.
Míg északon köd és eső, délen (max. 40 km) szikrázó ég és “kánikula” (23 C), ez szintén jellemző. Kora délután visszaérünk Tórshavn-be, hát most barátságosabb, mint érkezéskor.

Mint a fenti képen is látszik, itt már éttermek, sőt kocsmák is vannak, lehet inni mindent (jó drágán). Van helyi sörgyár, a Fröyora Bjór, egész kellemes, de általában gyenge alkoholtartalmú sörökkel. A legjobb a Black Sheep, 5,4 %-os barnasör!
Mi a Natúrba ültünk be, remek hely (az étlap sajnos mexikói, nem faröeri).

Tehát a hosszú dán uralmat, bár nem rázták le teljesen, mint az izlandiak, de nagyfokú autonómiát élveznek, például saját pénzük is van (árfolyam=dán korona), és nem léptek be az EU-ba sem. Tórshavn bohém hangulató, kedves kis/fő/város (15.000 lakos)
Ajánlott olvasmány: William Heinessen: Elkárhozott muzsikusok. Legismertebb, bár dánul alkotó írójuk, magyarul is olvasható (kis utánajárással kapható is) Fura hangulatú, amolyan mágikus-realista szöveg, szarkasztikus véleménnyel az antialkoholista/prohibíciós mozgalamakról. (ld. http://es.fullnet.hu/9941/interju.htm ) A lenti térképen látható, merre jártunk. Az útvonal sárgával jelölve (bő 300 km): Szerda 5-kor tehát behajózás újra.

Izland, júl. 21-28.

Csütörtök reggel 8-kor (óra megint vissza egyet, de jó tudni, ha hajón minden nyitvatartás a faröeri idő szerint játszik (vagyis ez a shiptime), tehát kelés 6-kor. Felszínes határellenőrzés, mindent (étel-ital) tagadunk (a Mercedesszel érkező magyar nászutaspárt 3 órán keresztül vizsgálták). Horgászbotot, ha visz valaki, fertőtleníteni kell!

A kikötő, Seydisfjordur után az 1. hely Egilsstadir, jellegtelen kisváros, ronda modern kockaházakkal. Általában mindenki itt áll meg pénzt váltani (nem kell sok, kártya jobb, szerintem 4 főre a 100 Euro is bőven elég), tankolni (benzin nem drágább, mint Dániában, kb 350 Ft/l), minden más viszont jóval. Persze minden kapható, de bolt csak a nagyobb városokban van. Mi tulajdonképpen csak kenyeret, zöldséget és gyümölcsöt vettünk.
Északra indultunk az 1-esen (minden tip. járművel járható, bár néha keskeny és rossz is tud lenni. Körbe megy a sziget szélén, a lakott zónában. Sebesség max 90, nagyon büntetik (mi megúsztuk, de dorkuszék a Mercivel 2 részletben 180.000 Ft-ot fizettek… brrrr) Mi végül is rendőrt sem láttunk, de katona aztán tényleg nincs. Izland az egyetlen ország, ahol nincs semmilyen fegyveres testület (mikor Gorbacsov itt találkozott Reagen-nel, a parti őrség volt a testőrségük (persze fegyvertelenül…). Még jó, hogy a 70-es évek “halászháborújában” majdnem hadat üzentek Angliának (a diplomáciai kapcsolatok mindenesetre 20 évre megszakadtak)

1. nap (júl. 21., csüt.)

Hosszú, kietlen út után átkelés a Jökolsá á Fjöllumon (=gleccserfolyó, a Vatnajökullból ered), szerencsére hídon (Lat/Long (deg, min) ISN93 (WGS84) Latitude: 65° 37,369′ Longitude: -16° 11,277′). Mint a legtöbb híd, ez is egysávos, kitérőkkel. A sziget legnagyobb folyója ijesztően hatalmas, zavaros és sebes. Utána lávamező kezdődik, amit sebtében el is kezdtünk fotózni, nem sejtve, hogy egy hétig szinte mást sem látunk.
A Krafla vulkán (65° 42,752′, -16° 44,072′) már messziről jól látszik a sok gőzoszlop miatt. Az egész hegyet becsövezték geotermikus erőműnek, borzasztó hangosak

A Vití (=pokol ,65° 42,999′, -16° 45,012′), vagyis a kráter szép, szabályos, lemenni nem nagyon lehet. Mellette mellékkráter és szolfatára.

A hegy mellett végtelen, friss lávamező. Itt vannak a legfrissebb, 80-90-es évekbeli kitörések nyomai is. A jó elkülönülő lávamezők kora könnyen becsülhető, 1-200 évesen már lekopnak az éles szélek és megjelenik rajta az élet (de miből él?) A táj olyannyira holdbéli, hogy az Apolló program holdraszállói is itt tréningeltek. A félig-meddig jelölt útról nem tanácsos letérni, szúrós és éles minden és rengeteg a lávaalagút (jó másfél órás séta, 65° 43,470′, -16° 45,823′)

Itt tisztán látszik az alig 20 éves lávafolyás:

Teljesen pokoli a hely, mintha Verne Otto Lidenbrock-ja itt indult volna a Föld alá. (Pedig az a misztikus Snaefelsjökull hegye nyugaton, ajánlott irodalom H. Laxness: Kereszténység a gleccser aljában, pont egy ilyen útra való olvasmány, nagyon erős szöveg + kapható.

Amúgy az Izlandon töltött egy hét alatt gyakorlatilag itt áztunk meg először és utoljára, szinte végig napsütötte, remeg időnk volt. Óriási mázli. A Krafla után1 lendülettel (a Myvatn tavat délről kerülve) elmentünk a Godafoss vízesésig (65° 41,072′ , -17° 33,317′). Lenyűgöző, de még nem tudtuk, hogy ennél csak sokkal nagyobbakat látunk. Neve mondai, a kereszténység felvételéről tartott szavazás után innen dobták a régi istenek bálványait a folyóba (1 kis etimológia: Goda=isten, foss=vízesés, vatn=tó, stadir=város, fjöllum=folyó, vík=öböl, höfn=kikötő, brú=híd, jökull=gleccser, vití=pokol, kráter. Könnyű megjegyezni, szinte mindent földrajzi nevet így hívnak, meg hát csak germán nyelv.
A személynévadás is archaikus keresztnév+apa neve+-son/-dottir, vö. Vata fia János. A befogadott 56-os magyarok csak úgy kaptak állampolgárságot, ha izlandi nevet vettek fel, így lett Kovács Jánosból Johannes Stephanson. Magázódást nem ismer a nyelv, mindenki tegez mindenkit)
A történet hihető, Izlandon mindent lejegyeztek, val. a világtörténelem egyetlen kultúrája, ahol a kezdetektől általános az írásbeliség, ezért tudják pontosan hogy hol lakott például Thórfinnur Karlsfeni, mikor visszajött Amerikából 1020-ban…
Visszafelé alaposabban megnéztük a Myvatn-tavat, híres pszeudokrátereivel (nem igazán tudják, hogy is keletkeztek, de az biztos, hogy nem vulkáni kráterek) (65° 36,043′ , -17° 1,593′ )

A tó neve amúgy szúnyogtavat jelent, tényleg – ahogy máshol is, ahol víz van és meleg – rengeteg a szúnyog meg a légy, de hálisten nem csípnek, viszont nagyon idegesítőek. A furcsa kis legyek szinte rátapadnak az ember bőrére.
Visszafelé Dimmoburgir (65° 35,359′ , -16° 54,820′) groteszk-mesei lávamezeje. A 2000 éve megkövült láva furcsa, várszerű képződményeket hozott létre. Jó nagy sétát érdemel. (esti képek nappali fényben)

Esti szállás a tó partján Reykjahlíd-ban, tulajdonképpen farmszállás.
Mint a képen is látszik, személyautó ritka (ha igen, akkor is kicsi, rajolós német nagydögök itt nincsenek, ok: használhatatlanság + puritanizmus), terepjárók közt leggyakoribb a Suzuki Jimny, mind bérelt. Kezdtük szokni az éjjeli napsütést, naplementekor(11 körül) itt is leszáll a köd, ebből született az alábbi kép. A másik pontban éjfélkor. Még jó, hogy van közvilágítás.

2. nap (júl. 22., péntek)

A szállás amúgy tágas, barátságos, jól felszerelt konyhával. Reggeli kiadós. Tulajdonképpen minden nap 9 körül keltünk (mármint a nők, én jóval korábban már sétáltam és fotóztam), 10-kor indultunk és általában este 6-ig megérkeztünk, úgyhogy nem volt túltervezve az út.
Elindultunk visszafelé az 1-esen, az első megálló Námafjall (65° 38,276′ , -16° 49,274′) kénes mezeje a Krafla alatt. (tegnap kimaradt). Nagyon büdös és nagyon infernális, a legnagyobb szolfatáratelep +fortyogó iszap, forró, sivító gőz.

Tovább vissza a Jökulsá a Fjöllumig, a folyó mentén északra két út vezet. A jobb parti a “buszos” turistaút, ez aszfaltozott, de mindenhol sokan vannak és a látnivaló is kevesebb. A bal (nyugati) parton indul (65° 39,703′ , -16° 33,002′) az F862-es, ezen érdemes menni.
Az F jelű utak (mint azt tábla is jelzi) csak 4WD-s autóknak ajánlottak, de ezen szvsz óvatosan 2WD is végigmegy. (A mi kocsink ugye egy Honda HRV, magasabb, mint egy átlag személyautó és 4×4-es is, de azér nem igazi terepjáró. A 130-cm-es vizen kívül mindenhol átmentünk vele.)
A mindig hármasával (anya + 2 gyerek?) bóklászó birkák kerülgetése után elérünk a Dettifoss-hoz (65° 48,903′ , -16° 23,075′). Ez Európa legnagyobb vízhozamú vízesése. Olyan is. Vad, zavaros, dübörgő. A szélére állva beleszédülsz a 40-m-es kavargó mélységbe.

Kissé feljebb van a Sellfoss (65° 48,394′ , -16° 23,302′), kisebb, de kecsesebb és nagyon impozáns. (Közel van a Havragilfoss is, de oda már nem volt időnk elmenni)

Tovább az F862-n elég sok a – most száraz – időszakos vízfolyás, úgyhogy csapadékos időben erre nem biztos hogy jó a 2WD. Elérünk Vesturdalur-hoz (és Hjódaklettárhoz), a visszhang-sziklákhoz. (parkoló: 65° 55,972′, -16° 33,506′, innen jó nagyokat lehet sétálni) Ez egy fantasztikus sziklakanyon, csak a déli részét jártuk be. (Autóval csak erről az oldalról közelíthető meg.)

Mindez amúgy a Jökulsárgljúful (Gleccserfolyó) Nemzeti Park területe (Dettifoss, Vesturdalur, Asbyrgi)
Az utolsó csoda a Jökulsá mentén az asbyrgi kanyon, ez már kint van a főút mentén és teljesen kiépített turistalátványosság (65° 59,494′, -16° 31,008′). Tulajdonképpen két hatalma valamikori vízesés fala és az ezek után a folyó által körbezárt hatalmas sziklasziget.

Tovább a 85-ösön Húsavík bálnavadász városkába, 5-re foglalásunk volt egy bálnafigyelő hajón (http://www.northsailing.is) Előbb odaértünk, úgyhogy még benéztünk a bálnamúzeumba (66° 2,619′, -17° 20,651′)

szóval ez egy csukabálna, minky whale, szerintem delfinen kívül csak ez él az öbölben, mindenki ilyet látott.
A majd 3 órás bálnales után el Akureyribe. Az északi nagyváros (5500 lakos!) valóságos megapolisz. Még kikötői lebujok is vannak (talán 4) Beültünk egy Crown nevű gyorsizébe és bűnrossz csirkehamburgert ettünk össz 12000 hufért. A szállás viszont klassz, full ikea. Jellemzően az ajtó nyitva, egy levél vár hogy menjünk az egyik szobába, majd holnap találkozunk. Ha még jönne más is, az is beköltözhet valamelyik üres szobába. Tényleg tárva-nyitva minden, sör a hűtőből becsületkasszára.
Szombat reggel 1/8-kor elindultam kenyérért, minden zárva. Benzinkút is csak kártyás van (benzinkutas kút csak forgalmas helyen van, kártyás tankolásnál alaposan tanulmányozd a leírást, nem egyszerű. Végig nem tudtam rájönni, hogy lehet egyszerűen teletankolni, mindig meg kell adni, hogy mennyi pénzért akarsz (amount). Ha túllövöd, annyi pénzt tesz foglalásba a plasztikodról (nekem például 7000 isk-t, pedig 2000-éert tankoltam. Remélem utólag visszakönyvelik.)

Akureyri amúgy kedves kisváros, ronda modern templommal.

3. napi térkép (júl. 23. szombat)

Tovább nyugatra az 1-esen Varmahlídig, itt északra a 75-ösön Glaumbaer skanzenjéig (65° 36,777′, -19° 29,734′). Ez egy XIX. sz.-ban épült tőzegtanya, de még a XX.-ban is lakták. Gazdasági épületekkel körbetapasztott “hosszúház”, a vagy 30 m hosszú központi folyosóból nyílnak az egyes funkcionális helyiségek, legvégén a közös (22 fős) hálószoba. A kamrában vágtunk az ott lógó füstölt sonkából, jó volt (jó füstös). Igazából ezen a helyen lakott Thórfinnur Karlsefni az Amerikában született fiával 1020k.

Az utolsó kép a tanulószoba (ugye, az írásbeliség…)

Vissza, majd tovább nyugatnak, nem messze van vidimyri szép tőzegtemploma (65° 32,352′ , -19° 27,743′). Összesen 4 ilyen maradt fent.

Nemsokára letérünk a 731-(65° 31,464′, -19° 52,063′) és onnan az F35-ös (65° 25,452′ , -19° 48,389′) útra délnek, hogy végre bemenjünk a felföldre. Ez az úgy nevezett Kjölur út, átszeli a felföldet. Gázlók nincsenek rajta, csak nagy kövek, úgyhogy szerintem 2WD-vel is járható, persze kellő körültekintéssel: (na ez már kiüthette volna a kartert)
Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy hagyja el a turistáktól “hemzsegő” 1-est és menjen be a felföldre. Ez egy másik Izland, a csend, a kietlenség, a titokzatosság, az idegenség és a végtelen földje. Jobbára különféle sivatag (persze nem a víz, hanem a termőföld hiánya okán), kőből, fekete homokból. Meg persze tavak, gázlók, gleccserek, geotermikus mezők. Ez a sziget 80%-a, teljesen lakatlan, télen járhatatlan.
A Blanda (fehér) folyó mentén haladunk egyre beljebb. Véletlenül megállunk egy vízierőműnél (65° 24,899′, -19° 49,322′) és nem bánjuk meg. Kívülről csak egy modern épületet látunk egy hegy tetején, maga az erőmű a föld alatt van 270 m-rel. Ide vezetik be a völgyből a folyó vizének egy részét a turbinákat meghajtani. Lifttel le lehet menni, megmutatják, sőt van süti, kávé, miegymás. Eredeti ötlet, no környezet- és tájszennyezés. Apropó tájszennyezés, az óriástábla természetesen nem létező fogalom (akárcsak a Faröeren, Írországban és a világ szerencsésebb jóizlésű felén)

 

Délutánra megérkeztünk Hveravellirbe (64° 52,252′, -19° 32,994′). Szabályos (geotermikus) oázis az ország és a kősivatag közepén, a két gyönyörű gleccser, a Hofsjökull és a Langjökull között. Sivatag, tűz, jég: Izland-eszencia. A menedékházban volt foglalt szállásunk, kényelmes ágyakon aludtunk hálózsákban (ha sokan vannak, 2-en alszanak egy ágyon!), jól felszerelt a konyha. Mindez 5400isk 4-ünknek, de a kemping is tök jó és teljesen ingyenes. Van egy boltocska, kártyával fizethetsz. egy sör 500 isk, úgyhogy egy elég is volt. Kellemes sétával és fürdőzéssel telt el a nap.

4. napi út (júl. 24., vasárnap)

Vasárnap reggel visszaindultunk a civilizációba, délnek. A Kjölúr úton áthaladtunk a két gleccser között, gyönyörű gleccsernyelvek, tavak, folyók. A Hvítavatn (64° 32,250′, -19° 46,812′), itt ered a Hvíta folyó, ami a Gulfosst “csinálja”.

Rátérve a Reykjavíkba repülővel érkező turistaipari tömeget kiszolgáló “arany körútra”, megnézzük a 3 fő attrakciót, úgymint Gulfoss (Arany vízesés), Geysír (ami tulajdonképpen a Stokkur) és Thingvellir.
A Gulfoss (64° 19,503′, -20° 7,339′) 3 lépcsője impozáns látvány, de messze elmarad a Dettifoss döbbenetétől: Hátul jól látszik a mély kanyon.

A madarakon kívül a szárazföldi fauna számosnak aligha mondható, a rovarokon kívül a sarki róka említhető. Háziasított állat is csak a birka és az izlandi ló (elvétve marha) van, teljesen ridegtartásban, kutyát, macskát sem láttunk. Külön alfajt képviselnek, génállományuk az 1000 évvel ezelőttit őrzi (akárcsak az embereké:)
Közel van a Geysír (64° 18,743′, -20° 17,728′), ami így tör ki (amúgy persze a Stokkur, mert a névadó 70 éve pihen) közel 30 méter magasra. Megtelik és duzzadozik a kürtő: Egyszer csak kilő, majd kiürül és újra megtelik:

Átvágtunk egy hegyen (365-ös út) Thingvellirbe ( 64° 15,643′, -21° 7,857′), ami tényleg különös hely. Tulajdonképpen egy festői környezetben levő hosszú hasadék, ami egyrészt az eurázsiai és amerikai kőzetlemezek határán van, és évi 8 cm-t távolodik a két fala egymástól. Sokhelyt úgy összeilleszthető a két rész, mint Afrika és Dél-Amerika. Szóval lemeztektonikai értelemben ez a senki földje a két kontinens között. Másrészt viszont az izlandi történelem kultikus helye, az egykori népi parlament, az Althing helyszíne. Már az 1100 évvel ezelőtti honfoglalás és államalapítás után létrejött a legősibb népképviselet intézménye, az izlandiak soha nem ismerték az abszolutizmust. Évente összegyűltek a két szélvédett fal között és törvénykeztek, ítélkeztek (végrehajtás helyben). Itt döntöttek a kereszténységről, és itt kiáltották ki 1945-ben újra a függetlenséget. A jó akusztikájú törvénymondó domb, az izlandi történelem szakrális középpontja

Bár csak 50 km-re voltunk Reykjavíktól, a turistanyüzsgésből visszaindultunk a felföldre, a terv szerint Thórsmörkbe (am. Thór fái, tehát akkor még voltak), szállás foglalva. Az 1-esen (most már visszafelé) elmentünk a F249-es útig (63° 36,623′, -19° 59,549′), remélve, hogy a csapadékszegény időjárás segít átkelni a számtalan gázlón. Igen rossz úton haladtunk és leközdöttünk 4 széles (25 m), (nekünk) mély (50-60 cm) és sebes, zavaros patakot. Fontos, hogy mind előtt bele kell menni a vízbe (nem árt egy gumi halászdressz), eltervezni az útvonalat, eldobálni a nagyobb köveket. Ez már semmiképpen nem járható kétkerék meghajtással. Szóval a 4. után jött egy “nagykerekű” és mondta, hogy ne erőlködjünk, mert bár a következő gázlók is ekkorák, de a végén a Klossá folyó tejesen árad, 130 cm (!) – mutatott fotót az átkelésről, durva – a vízállás, a HRV-vel reménytelen . Meleg van, olvad a gleccser.
Visszamentünk a gázlókon és 8 óra lévén, sátrat vertünk egy nagyon szép helyen (vadkemping). Az eredeti tervtől az egész úton csak itt tértünk el, szerintem Thórsmörköt csak busszal vagy nagyon komoly autóval érdemes betervezni (akkor is inkább kora reggelre időzítve az átkelést) Egyszóval vadkemping (63° 40,538′, -19° 48,958′):

 

5. nap (júl. 25, hétfő)

Reggel vissza főútra, visszaindulunk nyugatnak Hellánál (jelentéktelen hely, de van boltja, össz. 4x mentünk át rajta) le a 264 (63° 49,618′, -20° 21,954′)-268-ra (63° 51,497′, -20° 15,077′), a Hekla alatt haladunk elképesztő, fekete homok- és kősivatagban. Utóbb veszem csak észre, hogy a Heklára egész jó fel lehet menni autóval is (4WD!), az időből futotta volna, hogy túrázzunk egy kicsit.
A 268-as beletorkolli a 26-osba, innen kanyarodunk le az F225-re (64° 5,513′, -19° 44,747′), talán a legszebb, legváltozatosabb út mindközött. Sok, 40-50 centis, barátságos, aprókövű gázló (4WD!)

Ló és lovas mindenhol van (64° 1,979′, -19° 2,496′) A püspök:

A legsúlyosabb baj az autóval: elhagytuk a rendszámot. Már 3-kor megérkeztünk Landmannalaugarba (63° 59,452′, -19° 3,680′), a vörös riolitkúpokkal övezett geotermikus oázisba, a kietlen sivatagban a melegvíztől burjánzó természet.. Sokak szerint izlandi csúcsélmény. Kétkerékmeghajtással is ide lehet jönni, de északról, az F208-on kerülve (másnap mi is erre megyünk). Közvetlen a tábor előtt van két 60 centiméteres gázló, ez előtt állnak a személyautók (és aki nem vállalja be). Az egyik patak jéghideg, tőle 10 méterre a másik legalább 35 fok. Népszerű hely, valóságos sátorváros.

A turistaházba már februárban nem lehetett helyet foglalni. A sátorverés ingyenes, de a melegzuhany 5 percre 100 isk. Hippibuszban bolt és kávézó (áram nincs, meleg sört nem veszünk) Büszke nép (zászló mindenhol van)

6. nap (júl. 26., kedd)

Reggel továbbindulva letettünk róla, hogy Eldgjá és a Lakí krátersora felé, délre kitörjünk az egyeshez (többek szerint nagyok a gázlók) Észak és kelet felé kerülünk óriásit az F208-ason, majd 26-oson.

Így viszont útbaesik a kecses és magas Skógafoss (63° 32,019′ , -19° 30,629′), és híres dyrhólaey-i sziklák (63° 24,296′, -19° 7,874′)

(itt van az a sokat fotózott alagút a sziklában, de ahhoz ki kellett volna menni a tengerre, a kerülő miatt kimaradt) Elértünk a Vatnajökull alá. Hihetetlen méretű gleccser, hosszában majd 200, széltében bő 100 km. Landmannalaugarban találkoztunk magyar srácokkal, hosszában keltek át rajta, közben táboroztak a Grímsvötn jég alatti vulkánnál (3 hétig, volt valami furcsa a szemükben) (Ezen kívül még 2x! találkoztunk magyarokkal, először egy izlandi férjével Akureyriben élő magyar lánnyal, a második eset vicces volt: Dimmuborgirban vitatkoztunk, hogy a különböző túraútvonalak közül melyiken menjünk. A női túlerőt nem tudtam meggyőzni, hogy a legrövidebbet az izlandi magyarázat szerint csak öreg, szívbeteg embereknek tartják fent. Elindultunk, s hamarosan szembe is jött velünk a bizonyíték egy ziháló, erősen verejtékező idősebb úr személyében. Persze nem álltam meg a triumfáló megjegyzés nélkül, hogy lám itt vannak az öreg, szívbeteg turisták, mire az úr bizony ránk köszönt magyarul. Na volt is nagy nevetés.)
Szóval ez a Grímsvötn (64° 25,070′, -17° 20,140′) tört ki néhány éve, megolvasztva a gleccser alatt a jeget, ami kiömölve az óceán felé, elsöpört mindent több 10 km szélességben.

A Skaftafell Nemzeti Parknál egész közel lehet menni a gleccser nyelvéhez (64° 1,545′ , -16° 56,411′). Jól látszik, hogy 100 év alatt több száz métert húzódott vissza a jég. Van egy kis gleccser- és vulkáni-történelmi múzeum is, nagyon érdekes. Közeli a szép Svarti(fekete)foss, de a túra leszavazva. A szél által idefújt vulkáni hamutól teljesen megfeketedik a jég,
Estére értünk Vagnsstadirba, a kis youth hotelbe (64° 10,990′, -15° 48,462′). Olcsó és barátságos.

7. nap (júl. 27., szerda)

Az enapi programhoz optimális helyen (félúton a tó és Skalafell között) fekvő szállásról visszamentünk az előző nap éppen csak megszemlélt Jökulsarlón gleccsertóhoz (64° 2,921′, -16° 10,690′).
Az igen mély (200 m), a közeli tengeröböl miatt félig sós (ezért be nem fagyó) tavon hihetetlen számú és formájú jéghegyek úsznak a tenger felé (sajnos borjadzást, vagyis a gleccsernyelvről éppen leváló jégdarabot nem láttunk). A tóban jó fej kétéltűeken 40 perces kirándulás tehető (9-18 hogy között, nem kell előre foglalni, folyamatosan indulnak) Olyan az egész, mint valami kicsinyített Antarktisz (szerencsére nem mesterséges “izlandi Disney-park”). egy csomó filmet is forgattak itt (2 James Bond, Tomb Raider) a Halj meg máskor forgatásán 6 Aston Martint süllyesztettek el. A hajó előtt végig megy egy pilot a bejárható utat ellenőrizendő, nehogy úgy járjunk, mint a Titanic.

A most borjadzó jéghegyek több ezer éve megfagyott vízből vannak, ezen jól látszanak a különböző vulkánkitörések hamurétegei.

A gleccserjég – azontúl, hogy sokezer éves, tehát semmilyen mesterséges környezetszennyező anyagot nem tartalmazhat – sokkal keményebb és hidegebb is a “hagyományos” jégnél. Viszkibe (on rock) meg állítólag olyannyira ez a legjobb, hogy innen Japánba exportálják, sejthető, milyen áron: A hely a rablósirályok (halfarkasok) 1ik legnagyobb költőhelye is, tucatjával ütik el őket, ahogy a már elpusztult fajtársaik tetemeit fogyasztják az úton.
Délután 2-kor indult a gleccsertúra a smyrlabjörgi útelágazástól (64° 13,484′, -15° 41,660′) a Skalafellsjökullra. Az F985-ötösön fel lehet menni saját kocsival is Jöklaselig (menedékház és étterem a gleccser szélén, 64° 15,346′, -15° 50,087′), de csak 4WD-s autónak ajánlanám. Nagyon keskeny és nagyon meredek, viszont fentről olcsóbb a túra. A feljutásra minimum egy órát számolj (12 km!)
Az 1000 m magasan lévő kunyhótól – az általuk biztosított meleg ruházat felvétele után ? óriáskerekű dzsipekkel visznek fel a gleccserre, az olvadás miatt évről évre messzebbre. Itt ülünk át a motoros szánokra. Az irányítás lényege a jó súlypontáthelyezés, enélkül nem is könnyű egyenesben tartani. Pedig ez igencsak ajánlatos, széles és 100-400 m mély gleccserhasadékok vannak alig egy méterre a nyomtávtól mindkét oldalon. Igazi arktiszi élmény, szívesen mentem volna tovább is (vannak egésznapos túrák, akár a Grímsvötnre vagy Kverkfjöllbe is)

Lefelé menet jól látszik a gleccserfolyó által létrehozott moréna: A program jó 3 órás, 5 után értünk le és még hátravolt, hogy elérjünk utolsó szállásunkra, Egilsstadirba. Djúpivogur után érdemes letérni a 939-esre (64° 47,599′, -14° 31,063′), meredek hágó után gyönyörű vidéken vághatunk át Egilsstadir felé.

Este 9 után megérkeztünk, hamisítatlan farmszállás (65° 16,514′, -14° 23,189′), idős házaspár üzemelteti, nagyon aranyosak, este zenéltek, énekeltek. A bácsi kedvesen, de lelkesen töri az angolt. Az egyetlen alkalom, hogy nem tudtunk kártyával fizetni (Euróval igen).
Bezárult a kör, reggel már csak annyi dolgunk maradt, hogy visszamenjünk Seydisfjordurba (65° 15,597′, -14° 0,629′), ami a Lonely Planet szerint bohém kisváros. Valóban, van is két bár (az egyik zárva) A hajó csütörtök délben indul és szombat du ötkor érkezik vissza Hanstholmba. Közben kiköt Tórshavnban és Lerwickben (Shetland szgk). Szép lassan telik, lehet rendezgetni az emlékeket. A tax-free bolt szombaton már nem nyit ki!
Ennyi fért egy hétbe Izlandon, talán nem volt túl feszített, de hát szerencsénk is volt (se a 2 pótkerékhez, se az emelőhöz, ásóhoz stb. nem kellett nyúlni), az időjárás pedig nagyon baráti volt.

Ha visszajutok valamikor mindenképpen megnézem az Askja vulkánt, Kverkjföllt, a Vatnajökull tetejét (Grímsvötn), Eldgját, a Laki krátersorát, Thórsmörköt, a mítikus Snaefellsjökullt.
A felkészülésben sokat segített a Lonely Planet, de hasznát vettem S. László Katalin útikönyvének is (Pallas Stúdió, 2002). Meg persze az internetnek (különös tekintettel az index Izland fórumára, ahol atco néven vagyok megtalálható). És nem utolsósorban a remek izlandi digitális térképeknek, amit szívesen átadok másnak is. (megvan mind a 4 cédé)
A teljes úton (Debrecen-Izland-Koppenhága-Debrecen) összesen 6600 kilométert autóztunk, ebből bő 300 kilométert a Faröer szigeteken és jó 2000-et Izlandon.

Északra, föl!

Jászberényi Attila

Az írás további képekkel, GPS koordinátákkal és a szállásokkal kapcsolatos információkkal megtalálható a szerző saját honlapján: www.jaszberenyi.hu/izland
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu