Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001. július

Lakókocsis kirándulás – sok fjorddal, vízeséssel, képekkel

Olvasva a Karaván újság Selbu-i találkozóval kapcsolatos ismertetőit Észak Németország – Dánia útitervünket addig módosítgattuk, amíg norvégiai utazás lett belőle.
Az útitervet ismét a www.utazas.com és a www.index.hu/forum oldalain Norvégiára vonatkozó leírások elolvasásával, illetve Tőlük további információ beszerzésével, beszámolók tapasztalatait figyelembe véve készítettük. A Skandinávia útikönyv 28 éve készült és írója vonattal, busszal járta az országot, a Lonely Planet viszont csak a településekről ír.
Bizonytalan voltam, nem megyek-e el valamelyik, az útikönyvben nem jelzett jelentősebb vízesés, vagy látnivaló mellett.
Megnyugtattak, hogy vízesést annyit fogok látni, hogy nem is tudom számon tartani, valamint tanulmányozzuk az útszéli információs táblákat, mert ezek részletesen bemutatják a környék látnivalóit.

Ezeken kívül az alábbi fontos szabályokat kellett figyelembe venni :

1. A kompok különösen tűzveszélyesnek minősítik a gázpalackos lakóautót és lakókocsit, ezért ezek számára csak korlátozottan tudnak helyet biztosítani. (ezen járműveket “tűzfallal veszik körül”).
Napokkal előre kell a helyet megrendelni a kompon az országok közötti útra.

2. A közlekedők türelmesek, az utak keskenyek, meredekek, ezért óvatosan közlekedjünk.
A gyalogosok, kerékpárosok megkülönböztetett elsőbbséget élveznek. (Ha túl közel bámészkodunk a gyalogátkelő helynél, a kocsik meg fognak állni és várják, hogy hátha át akarunk menni!)

3. Keskeny úton kitérőnél a felfelé menő ad elsőbbséget, tolat vissza, de lakókocsit vontató esetében visszatolat a másik, ha szükséges. Kitérőnél lehetünk udvariasak is!

4. Mi – vontatók – 70 (80) km/h sebességgel mehetünk, de ha észrevesszük, hogy túl sokan felgyülemlenek mögöttünk, álljunk félre a legközelebbi alkalomkor, és engedjük, hadd száguldjanak el mellettünk 80 km/h sebességgel. (Rengeteg a telepített radar, a rendőrök fa mögé bújva is radaroznak, bár ki van előtte táblázva a várható leskelődés.)

Első pihenőnket Bambergben töltöttük a város nevezetességeinek esti megtekintésével.
Másnap Rostockba érkezve közölték, hogy a komptársaság sassnitzi 22:30 órai járatán tudják szerelvényünket átvinni Trelleborgba. Kényelmesen átmentünk a másik kikötőbe és egy rövid esti városnézésre is volt idő. Vártunk, vártunk, 23:30-kor jött a német TV, sejtettük, hogy valami gond van! Igen, tűz keletkezett a raktérben és a kapitány segélykérése után egy másik hajó átvette mind a 235 utast. Természetesen mindezt a másnapi svéd lapokból tudtuk meg teljes részletességében, időrendi sorrendben leírva a korábbi kompbaleseteket is.
Minket a 03:15-ös járat úgy vitt át, hogy a hajóba nem raktak be mintegy 100 db vasúti teherkocsit. Reggel 07:30-ra Svédországban voltunk, és végig napsütésben utaztunk Oslóba. A külvárosi kempingünk közelében az öböl strandja tömve volt napozókkal, de fürdeni általában csak térdig fürödtek, bár láttunk úszni a nagyszülő korosztályt is! Megtekintve a belvárost, kikötőt, várat és a Vigeland parkot, két éjszaka után Lillehamert érintve érkeztünk az Otta melletti Mysuseterbe, ahol “földpiramisokat” nézhettünk meg. Ezek porózus kőzetből kialakult – inkább oszlopszerű – piramisok, melyeket a tetejükön lévő ellenállóbb réteg – mint tető – óvja meg az eróziótól. Tovább folytatva északra utunkat elérjük az első (?) nagyobb útmelletti vízesést a Shlehtafossent. Az egyik internetes utazási fórumban a beszámoló azt írta, hogy 254 db vízesést láttak. Ez így igaz, csak húzogatni kell a strigulákat.
Erre az útvonalra az volt jellemző, hogy a táj fokozatosan szépült, a távoli hegyek csúcsain, fennsíkjain már távolról látszott a hó, és a kopár szikla is zöld volt a mohától, minden azt sejtette, hogy egyre szebb és szebb látványban lesz részünk, ami így is volt. Külön élvezetet jelentett az, hogy tengerszinten állhattunk, a mellettünk magasodó kb. 800-1000 méteres hegy tetején látszott a hó, és a hegy tetejéről 1-6 db kisebb-nagyobb vízesés zúdult le.
Norvégiában a nyár fogalma is csak képletes, mert a hó, eső, köd, erős fagy július közepén is előfordul a hegyek között.
Andalsnes előtt mindössze 10 kilométerre van a világ egyik leghíresebb sziklafala, a Trollveggen (Trollok fala), mely egyébként Európa legnehezebben leküzdhető sziklafala. Először 1967-ben jutott fel ide egy francia hegymászó.
Estére Andalsnest érintve érkeztünk a Langfjord melletti Vistdalba, mely utunk legészakibb pontja volt. Innen másnap elmentünk Eikesdalba és kb. 2 órás gyalogtúrával megnéztük a Mardalfossen vízesést. Maga Andelsnes egyébként a Romsdal-fjord mellékágának, az Islfjordnak a keleti végén fekszik, néhány fafeldolgozó és bútorkészítő üzeme van csak. A város történelméről annyit, hogy itt 1940-ben angol csapatok szálltak partra, a németek azonban lebombázták és felégették és ezzel visszavonulásra kényszeríttették az angolokat.
A városban érdemes megnézni az Arne Randers hegymászó múzeumot.
Utunkat folytatva Andelsnestől délre ráfordultunk a Trollok útjára. Csak úgy kanyargott felfelé az aszfaltcsík az U alakú gleccservölgyben, melyet a Bispen (1475 m), a Kongen (1539
m) és a Dronniga (1568 m), csúcsok szegélyeztek. És persze rengeteg vízesés is “díszítette” a sziklákat, fenséges volt a táj. A kanyargós és meredek hágó mellett zuhog a 320 méteres Stigfossen vízesés, és csúcspontja az általában ködben lévő Trollstigen. Az út legmagasabb pontja 825 méteren van, 11 kissugarú hajtűkanyar és 8-10 százalékos emelkedők jellemzik.
Itt az Alnesvatnet tengerszem, egy étterem, jó néhány szuvenír bolt és egy útépítési múzeum található. Az a hír járja, hogy itt ritkán süt a nap, borús, nyirkos az idő. Sajnos ez így volt.
Utunkat havas fennsíkon folytattuk Valldalba a gyönyörű Valldalen völgyön keresztül (mely epertermesztéséről híres) Lingebe. Innen komppal jutottunk a Eidsdalba majd egy havas fennsíkon keresztül (Ornveien-en (Sas út) , legmagasabb pontja Korsmyra-nál van, 620 m) magasból láthatjuk meg Geirangert és a Geirangerfjordot. A fjord végén a az egyik legszebb norvég falu fekszik, a Grindalsnibba (1336 m), a Vinsashornet (1343 m), és a Dalsnibba (1476 m) hegyek által koronázva. Maga Geiranger falu egyébként 200 lakosú, bár nyáron a két műút általában két hónapig használható, télen azonban csak a hajójárat az egyetlen kapocs a külvilággal. A fjordra jellemző, hogy 200-250 méter széles, mélysége középen, a hajózás vonalában 200 m körüli, így itt a legnagyobb óceánjárók is előfordulnak. Ismét késő estig jártuk a környéket és a falu szélén egy sátor mellett megismerkedhettünk egy keramikus és rénszarvasvadász házaspárral, a hölgy magyar volt!
Megtudhattuk, hogy a útszéli árusoknál kapható rénszarvas és jávorszarvas bőröket (400-800
NOK) és a norvégmintás pulóvereket (600-1600 NOK) a mi kedvünkért és pénzünkért kínálják, a szarvasokat ahúsukért vadásszák, a gyapjúpulóvert pedig – bármilyen szép – nem szeretik hordani, mert túlságosan meleg és szúrós. (1 NOK 2001. nyarán kb 31 forint volt – a szerk.)
A fjordon, a mi vízparti kempingünkben is, motorcsónakot lehetett bérelni óránként kb. 120 NOK-ért, mellyel kényelmesen el lehetett jutni a “Hét nővér” vízeséshez.
Geirangertől a Djupvashytta hegyi vendéglőig még júniusban is gyakran több méteres hófalak között haladhatunk. A 15 km-es útszakaszt 1885-ben nyitották meg. Az út 3-6 méter szélességű, az emelkedő mintegy 8 százalékos, 20 hajtűkanyar van benne (június 1-jétől október 15-ig járható) Ezen az úton indultunk el és felkapaszkodtunk a Dalsnibba (1476 m) csúcsra.
(Természetesen a lakókocsit ilyen kitérőknél mindig leakasztottuk, a vonófejet lelakatoltuk.)
A prospektusok, képeslapok tanúsága szerint sokkal magasabb hófalak között kellett volna elmennünk, de itt is meglátszott, hogy enyhe volt a tél!
Ezek a fennsíkok és az esetleges leágazások szinte minden pontja kínálgatja magát egy rövid leállásra, kitérőre, fényképezésre, egy éjszaka eltöltésére.
Egy ilyen kitérőnél néztünk meg egy szép kettős vízesést és a Videseter melletti síközpontot.
Langevatn, Erdal és Styrn településeken és több hosszú alagúton keresztül – viszonylag korán érkeztünk meg a Sunde melletti kempingbe, Brigsdal gleccser közelébe.
Ez a 386 km2-es Jostedaalsbree jégvilág, (melyből 26 gleccser ágazik le, a leghosszabb 15 kilométeres) egyik leglátogatottabb része. Mivel még korán volt (este 6 óra) elmentünk Kjenndalba és két másik gleccser is megnéztünk. Itt is, mint pl. Mysuseterben a földpiramisoknál becsületkassza működik. Kétrészes boríték letéphető jeggyel, a pénzt a borítékba bezárva, leragasztva be kell dobni egy gyűjtőládába, a kitöltött jegyet (rendszám, dátum) ki kell tenni a szélvédő mögé (általában 10-30 NOK).Sötétedésig (inkább szürkületig 23:00!) mászkáltunk a gleccserek körül és a hegyi utakon. Volt olyan murvás út, ahol a patak a hídon keresztül folyt, vagyis vízben kellet áthajtani a hídon.
Másnap megnéztük a legnépszerűbb Briksdal gleccsert, itt egész nap nagy a nyüzsgés. Még aznap átmentünk a Jostedal nemzeti Park déli oldalára, Fabergbe. Este elkalandoztunk egy
fennsíkon lévő, Styggevatnet nevű víztározóig, ahol a karbantartók házán (olyan mint a sarkkutatóké!) lévő maximum-minimum hőmérséklet mérő pálcikái napos oldalon 32 / -27 C° értéken álltak.
Az itt elhelyezett információs táblákról megtudhattuk, hogy a fennsíkokon lévő víztározók több kilométeres földalatti csövekkel össze vannak kötve és valahol egy földalatti erőműben turbinát hajtanak. Megtudtuk, hogy Norvégia áramtermelésének 99 %-át adják a vízerőművek.
Az ország 600 vízerőművére egész sor energiaigényes kohászati és vegyipari ágazat települt. Másnap megnéztük a Nigardsbreen gleccsert, melyet autóval meg lehet közelíteni (30 NOK) egy parkolóig, ahonnan egy kishajó (50 NOK / fő) viszi oda-vissza az utasokat.
A gyalogosút le van zárva, valószínű azért, mert túl nagy köveken kell átbotorkálni és lehet, hogy több baleset történt.
Mannheller-Fondes közötti kompút után elérkeztünk a Lardalsoyri-Aurland közötti Európa leghosszabb 26,5 km alagútjához. Mi inkább az Erdalból induló és 50-60 napig járható nyári úton mentünk a csodálatos havas fennsíkon. Flamba érkezve szerettünk volna a Flam-Myrdal közötti népszerű vasúton utazni és megnézni a csak így, vagy gyalogosan megközelíthető Kjosfossent, de majd egy órás keringés után sem találtunk szerelvényünknek parkolóhelyet. Szebbnél-szebb tájakon át haladva Stalheimben megnéztünk egy vízesést, majd arrébb még egyet és Tvinne mellett pihentünk. Éjjel és hajnalban nagy eső volt, de mire az indulásra került a sor, elállt. (Az útra az elő sátor oldalait nem vittük magunkkal, így könnyebb volt az összepakolás.) Bergentől keletre, Espelandban még délelőtt érkeztünk a kempingbe így késő estig Bergen nevezetességeit látogattuk.Borús volt az idő, de az eső nem esett, bár Bergen környékére azt mondják, szinte minden nap esik az eső! Másnap megnéztük a Steindalfossent, majd a Bruravik-Brimnes közötti komp után Lundban (nem is említettem, hogy szinte mindig valamilyen tó, vagy fjord partján) kempingeztünk, ismét kisütött a nap így csodás látványt nyújtott a Voringfossen, és tőle keletre 20 km-re lévő Bjoreidalen fennsík. Még korán volt (este 9 óra) így elautóztunk Lundtól délre lévő Jerdalsatri turistaházhoz a Vedalsfossen közelébe. Az út utolsó 10 km-re murvás, egynyomsávos, 14-16 százalék meredekségű lett, és egyszerűen csak véget ért egy olyan helyen, ahol legalább vissza lehetett fordulni! Fellélegeztünk, mert itt volt egy mikrobusz, – megrakva csomagokkal és mivel fel volt nyitva a hátulja, a rendszámot nem láthattuk -, arrébb sátorozók, és legnagyobb meglepetésünkre egy lány magyarul ránk köszönt! Itt, majdnem a világ végén Ők voltak a Baraka Klub lelkes csapata. Három hete indultak Finnországon, Svédországon keresztül idáig, teli élménnyel, kalanddal. Aludtak strand öltözőjében, parkolóban, itt-ott-amott, csak az időjárásra panaszkodta, hogy egy hete javult csak meg. Az élménycsere közben a tűzön főzött, melegített vacsorájuk éppen elkészült, így jó étvágyat kívánva elbúcsúztunk.
Kinsarvikot, Tyssedalt érintve és újabb vízeséseket, víztározókat, erőműveket megtekintve érkeztünk el Roldalba. Este foglaltunk (volna) kompra helyet a 4 nappal későbbi Kristiansandból induló kompra, de a társaság csak Larvikból vállalt átvinni a kért időpontban. Este és másnap megnéztük a Valldalsvatnet, Songavatnet és Mosvatnet tavakat, víztározókat és hol esőben, hol napsütésben egész Rjukanon keresztül kerültünk egy nagyot. Két éjszaka után Kristiansand és Larvik mellett a pihentünk 1-1 napot a tengerparton.
22:30-ra érkeztünk Dániába, ahol Kolding mellett “pihentünk” néhány órát egy parkolóban és Lübeck és Rothenburg ab Tauber állomásokkal érkeztünk haza 19 nap elteltével.