Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001. július



Lakókocsis kirándulás – sok fjorddal, vízeséssel, képekkel


Olvasva a Karaván újság Selbu-i találkozóval kapcsolatos ismertetőit Észak Németország – Dánia útitervünket addig módosítgattuk, amíg norvégiai utazás lett belőle.
Az útitervet ismét a www.utazas.com és a www.index.hu/forum oldalain Norvégiára vonatkozó leírások elolvasásával, illetve Tőlük további információ beszerzésével, beszámolók tapasztalatait figyelembe véve készítettük. A Skandinávia útikönyv 28 éve készült és írója vonattal, busszal járta az országot, a Lonely Planet viszont csak a településekről ír.
Bizonytalan voltam, nem megyek-e el valamelyik, az útikönyvben nem jelzett jelentősebb vízesés, vagy látnivaló mellett.
Megnyugtattak, hogy vízesést annyit fogok látni, hogy nem is tudom számon tartani, valamint tanulmányozzuk az útszéli információs táblákat, mert ezek részletesen bemutatják a környék látnivalóit.


Ezeken kívül az alábbi fontos szabályokat kellett figyelembe venni :


1. A kompok különösen tűzveszélyesnek minősítik a gázpalackos lakóautót és lakókocsit, ezért ezek számára csak korlátozottan tudnak helyet biztosítani. (ezen járműveket “tűzfallal veszik körül”).
Napokkal előre kell a helyet megrendelni a kompon az országok közötti útra.


2. A közlekedők türelmesek, az utak keskenyek, meredekek, ezért óvatosan közlekedjünk.
A gyalogosok, kerékpárosok megkülönböztetett elsőbbséget élveznek. (Ha túl közel bámészkodunk a gyalogátkelő helynél, a kocsik meg fognak állni és várják, hogy hátha át akarunk menni!)


3. Keskeny úton kitérőnél a felfelé menő ad elsőbbséget, tolat vissza, de lakókocsit vontató esetében visszatolat a másik, ha szükséges. Kitérőnél lehetünk udvariasak is!

4. Mi – vontatók – 70 (80) km/h sebességgel mehetünk, de ha észrevesszük, hogy túl sokan felgyülemlenek mögöttünk, álljunk félre a legközelebbi alkalomkor, és engedjük, hadd száguldjanak el mellettünk 80 km/h sebességgel. (Rengeteg a telepített radar, a rendőrök fa mögé bújva is radaroznak, bár ki van előtte táblázva a várható leskelődés.)


Első pihenőnket Bambergben töltöttük a város nevezetességeinek esti megtekintésével.
Másnap Rostockba érkezve közölték, hogy a komptársaság sassnitzi 22:30 órai járatán tudják szerelvényünket átvinni Trelleborgba. Kényelmesen átmentünk a másik kikötőbe és egy rövid esti városnézésre is volt idő. Vártunk, vártunk, 23:30-kor jött a német TV, sejtettük, hogy valami gond van! Igen, tűz keletkezett a raktérben és a kapitány segélykérése után egy másik hajó átvette mind a 235 utast. Természetesen mindezt a másnapi svéd lapokból tudtuk meg teljes részletességében, időrendi sorrendben leírva a korábbi kompbaleseteket is.
Minket a 03:15-ös járat úgy vitt át, hogy a hajóba nem raktak be mintegy 100 db vasúti teherkocsit. Reggel 07:30-ra Svédországban voltunk, és végig napsütésben utaztunk Oslóba. A külvárosi kempingünk közelében az öböl strandja tömve volt napozókkal, de fürdeni általában csak térdig fürödtek, bár láttunk úszni a nagyszülő korosztályt is! Megtekintve a belvárost, kikötőt, várat és a Vigeland parkot, két éjszaka után Lillehamert érintve érkeztünk az Otta melletti Mysuseterbe, ahol “földpiramisokat” nézhettünk meg. Ezek porózus kőzetből kialakult – inkább oszlopszerű – piramisok, melyeket a tetejükön lévő ellenállóbb réteg – mint tető – óvja meg az eróziótól. Tovább folytatva északra utunkat elérjük az első (?) nagyobb útmelletti vízesést a Shlehtafossent. Az egyik internetes utazási fórumban a beszámoló azt írta, hogy 254 db vízesést láttak. Ez így igaz, csak húzogatni kell a strigulákat.
Erre az útvonalra az volt jellemző, hogy a táj fokozatosan szépült, a távoli hegyek csúcsain, fennsíkjain már távolról látszott a hó, és a kopár szikla is zöld volt a mohától, minden azt sejtette, hogy egyre szebb és szebb látványban lesz részünk, ami így is volt. Külön élvezetet jelentett az, hogy tengerszinten állhattunk, a mellettünk magasodó kb. 800-1000 méteres hegy tetején látszott a hó, és a hegy tetejéről 1-6 db kisebb-nagyobb vízesés zúdult le.
Norvégiában a nyár fogalma is csak képletes, mert a hó, eső, köd, erős fagy július közepén is előfordul a hegyek között.
Andalsnes előtt mindössze 10 kilométerre van a világ egyik leghíresebb sziklafala, a Trollveggen (Trollok fala), mely egyébként Európa legnehezebben leküzdhető sziklafala. Először 1967-ben jutott fel ide egy francia hegymászó.
Estére Andalsnest érintve érkeztünk a Langfjord melletti Vistdalba, mely utunk legészakibb pontja volt. Innen másnap elmentünk Eikesdalba és kb. 2 órás gyalogtúrával megnéztük a Mardalfossen vízesést. Maga Andelsnes egyébként a Romsdal-fjord mellékágának, az Islfjordnak a keleti végén fekszik, néhány fafeldolgozó és bútorkészítő üzeme van csak. A város történelméről annyit, hogy itt 1940-ben angol csapatok szálltak partra, a németek azonban lebombázták és felégették és ezzel visszavonulásra kényszeríttették az angolokat.
A városban érdemes megnézni az Arne Randers hegymászó múzeumot.
Utunkat folytatva Andelsnestől délre ráfordultunk a Trollok útjára. Csak úgy kanyargott felfelé az aszfaltcsík az U alakú gleccservölgyben, melyet a Bispen (1475 m), a Kongen (1539
m) és a Dronniga (1568 m), csúcsok szegélyeztek. És persze rengeteg vízesés is “díszítette” a sziklákat, fenséges volt a táj. A kanyargós és meredek hágó mellett zuhog a 320 méteres Stigfossen vízesés, és csúcspontja az általában ködben lévő Trollstigen. Az út legmagasabb pontja 825 méteren van, 11 kissugarú hajtűkanyar és 8-10 százalékos emelkedők jellemzik.
Itt az Alnesvatnet tengerszem, egy étterem, jó néhány szuvenír bolt és egy útépítési múzeum található. Az a hír járja, hogy itt ritkán süt a nap, borús, nyirkos az idő. Sajnos ez így volt.
Utunkat havas fennsíkon folytattuk Valldalba a gyönyörű Valldalen völgyön keresztül (mely epertermesztéséről híres) Lingebe. Innen komppal jutottunk a Eidsdalba majd egy havas fennsíkon keresztül (Ornveien-en (Sas út) , legmagasabb pontja Korsmyra-nál van, 620 m) magasból láthatjuk meg Geirangert és a Geirangerfjordot. A fjord végén a az egyik legszebb norvég falu fekszik, a Grindalsnibba (1336 m), a Vinsashornet (1343 m), és a Dalsnibba (1476 m) hegyek által koronázva. Maga Geiranger falu egyébként 200 lakosú, bár nyáron a két műút általában két hónapig használható, télen azonban csak a hajójárat az egyetlen kapocs a külvilággal. A fjordra jellemző, hogy 200-250 méter széles, mélysége középen, a hajózás vonalában 200 m körüli, így itt a legnagyobb óceánjárók is előfordulnak. Ismét késő estig jártuk a környéket és a falu szélén egy sátor mellett megismerkedhettünk egy keramikus és rénszarvasvadász házaspárral, a hölgy magyar volt!
Megtudhattuk, hogy a útszéli árusoknál kapható rénszarvas és jávorszarvas bőröket (400-800
NOK) és a norvégmintás pulóvereket (600-1600 NOK) a mi kedvünkért és pénzünkért kínálják, a szarvasokat ahúsukért vadásszák, a gyapjúpulóvert pedig – bármilyen szép – nem szeretik hordani, mert túlságosan meleg és szúrós. (1 NOK 2001. nyarán kb 31 forint volt – a szerk.)
A fjordon, a mi vízparti kempingünkben is, motorcsónakot lehetett bérelni óránként kb. 120 NOK-ért, mellyel kényelmesen el lehetett jutni a “Hét nővér” vízeséshez.
Geirangertől a Djupvashytta hegyi vendéglőig még júniusban is gyakran több méteres hófalak között haladhatunk. A 15 km-es útszakaszt 1885-ben nyitották meg. Az út 3-6 méter szélességű, az emelkedő mintegy 8 százalékos, 20 hajtűkanyar van benne (június 1-jétől október 15-ig járható) Ezen az úton indultunk el és felkapaszkodtunk a Dalsnibba (1476 m) csúcsra.
(Természetesen a lakókocsit ilyen kitérőknél mindig leakasztottuk, a vonófejet lelakatoltuk.)
A prospektusok, képeslapok tanúsága szerint sokkal magasabb hófalak között kellett volna elmennünk, de itt is meglátszott, hogy enyhe volt a tél!
Ezek a fennsíkok és az esetleges leágazások szinte minden pontja kínálgatja magát egy rövid leállásra, kitérőre, fényképezésre, egy éjszaka eltöltésére.
Egy ilyen kitérőnél néztünk meg egy szép kettős vízesést és a Videseter melletti síközpontot.
Langevatn, Erdal és Styrn településeken és több hosszú alagúton keresztül – viszonylag korán érkeztünk meg a Sunde melletti kempingbe, Brigsdal gleccser közelébe.
Ez a 386 km2-es Jostedaalsbree jégvilág, (melyből 26 gleccser ágazik le, a leghosszabb 15 kilométeres) egyik leglátogatottabb része. Mivel még korán volt (este 6 óra) elmentünk Kjenndalba és két másik gleccser is megnéztünk. Itt is, mint pl. Mysuseterben a földpiramisoknál becsületkassza működik. Kétrészes boríték letéphető jeggyel, a pénzt a borítékba bezárva, leragasztva be kell dobni egy gyűjtőládába, a kitöltött jegyet (rendszám, dátum) ki kell tenni a szélvédő mögé (általában 10-30 NOK).Sötétedésig (inkább szürkületig 23:00!) mászkáltunk a gleccserek körül és a hegyi utakon. Volt olyan murvás út, ahol a patak a hídon keresztül folyt, vagyis vízben kellet áthajtani a hídon.
Másnap megnéztük a legnépszerűbb Briksdal gleccsert, itt egész nap nagy a nyüzsgés. Még aznap átmentünk a Jostedal nemzeti Park déli oldalára, Fabergbe. Este elkalandoztunk egy
fennsíkon lévő, Styggevatnet nevű víztározóig, ahol a karbantartók házán (olyan mint a sarkkutatóké!) lévő maximum-minimum hőmérséklet mérő pálcikái napos oldalon 32 / -27 C° értéken álltak.
Az itt elhelyezett információs táblákról megtudhattuk, hogy a fennsíkokon lévő víztározók több kilométeres földalatti csövekkel össze vannak kötve és valahol egy földalatti erőműben turbinát hajtanak. Megtudtuk, hogy Norvégia áramtermelésének 99 %-át adják a vízerőművek.
Az ország 600 vízerőművére egész sor energiaigényes kohászati és vegyipari ágazat települt. Másnap megnéztük a Nigardsbreen gleccsert, melyet autóval meg lehet közelíteni (30 NOK) egy parkolóig, ahonnan egy kishajó (50 NOK / fő) viszi oda-vissza az utasokat.
A gyalogosút le van zárva, valószínű azért, mert túl nagy köveken kell átbotorkálni és lehet, hogy több baleset történt.
Mannheller-Fondes közötti kompút után elérkeztünk a Lardalsoyri-Aurland közötti Európa leghosszabb 26,5 km alagútjához. Mi inkább az Erdalból induló és 50-60 napig járható nyári úton mentünk a csodálatos havas fennsíkon. Flamba érkezve szerettünk volna a Flam-Myrdal közötti népszerű vasúton utazni és megnézni a csak így, vagy gyalogosan megközelíthető Kjosfossent, de majd egy órás keringés után sem találtunk szerelvényünknek parkolóhelyet. Szebbnél-szebb tájakon át haladva Stalheimben megnéztünk egy vízesést, majd arrébb még egyet és Tvinne mellett pihentünk. Éjjel és hajnalban nagy eső volt, de mire az indulásra került a sor, elállt. (Az útra az elő sátor oldalait nem vittük magunkkal, így könnyebb volt az összepakolás.) Bergentől keletre, Espelandban még délelőtt érkeztünk a kempingbe így késő estig Bergen nevezetességeit látogattuk.Borús volt az idő, de az eső nem esett, bár Bergen környékére azt mondják, szinte minden nap esik az eső! Másnap megnéztük a Steindalfossent, majd a Bruravik-Brimnes közötti komp után Lundban (nem is említettem, hogy szinte mindig valamilyen tó, vagy fjord partján) kempingeztünk, ismét kisütött a nap így csodás látványt nyújtott a Voringfossen, és tőle keletre 20 km-re lévő Bjoreidalen fennsík. Még korán volt (este 9 óra) így elautóztunk Lundtól délre lévő Jerdalsatri turistaházhoz a Vedalsfossen közelébe. Az út utolsó 10 km-re murvás, egynyomsávos, 14-16 százalék meredekségű lett, és egyszerűen csak véget ért egy olyan helyen, ahol legalább vissza lehetett fordulni! Fellélegeztünk, mert itt volt egy mikrobusz, – megrakva csomagokkal és mivel fel volt nyitva a hátulja, a rendszámot nem láthattuk -, arrébb sátorozók, és legnagyobb meglepetésünkre egy lány magyarul ránk köszönt! Itt, majdnem a világ végén Ők voltak a Baraka Klub lelkes csapata. Három hete indultak Finnországon, Svédországon keresztül idáig, teli élménnyel, kalanddal. Aludtak strand öltözőjében, parkolóban, itt-ott-amott, csak az időjárásra panaszkodta, hogy egy hete javult csak meg. Az élménycsere közben a tűzön főzött, melegített vacsorájuk éppen elkészült, így jó étvágyat kívánva elbúcsúztunk.
Kinsarvikot, Tyssedalt érintve és újabb vízeséseket, víztározókat, erőműveket megtekintve érkeztünk el Roldalba. Este foglaltunk (volna) kompra helyet a 4 nappal későbbi Kristiansandból induló kompra, de a társaság csak Larvikból vállalt átvinni a kért időpontban. Este és másnap megnéztük a Valldalsvatnet, Songavatnet és Mosvatnet tavakat, víztározókat és hol esőben, hol napsütésben egész Rjukanon keresztül kerültünk egy nagyot. Két éjszaka után Kristiansand és Larvik mellett a pihentünk 1-1 napot a tengerparton.
22:30-ra érkeztünk Dániába, ahol Kolding mellett “pihentünk” néhány órát egy parkolóban és Lübeck és Rothenburg ab Tauber állomásokkal érkeztünk haza 19 nap elteltével.


Kozma Ákos


További képek a http://norvegia.iweb.hu/ oldalon


A szerző írásai Az Útikalauzban

Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006

Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007

Kozma Ákos: Az Árpád-vonal bunkerei Kárpátalján – 2008

Kozma Ákos: Kárpátaljai kirándulás 2006

Kozma Ákos: Két európai utazás – 1998, 2000

Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006

Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Kozma Ákos: Riga, Tallin – Baltikumi utazás – 2006


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár