Ligeti Csákné Zsuzsa: Párizs arcai 2. – Franciaország – 2005 és 2008

Ligeti Csákné Zsuzsa: Párizs arcai 2. – Franciaország – 2005 és 2008



Ismét egy olyan beszámoló, amire mindig vártunk. Rengeteg információ, tanács, vélemény a közlekedésről, a látnivalókról és az életről, ahhoz, hogy könnyen eligazodjunk Párizsban, vagy akár kicsit itthon is átéljünk egy kirándulást. A beszámolót látványos fotók és a szerző saját rajzai illusztrálják 


Az írás 1. része innen hívható be


A Szt Lajos sziget a Cité mellett van. Rövid híd köti össze a két szigetet. A hídról jó fotótéma a Notre-Dame apszisa, a Szajna, a Hôtel de Ville épülettömbje. Maga a szigetecske sűrűn beépített. Visszafogottan fehér, kívül egyszerű, belül pazar kiképzésű házak, szinte mindegyikhez valami legenda, történet kapcsolódik.


Tudtam, hogy 1985 óta építik a Defense-t, de nehéz elképzelni, annyira modern, újszerű. Futurisztikus formájú épületek, az üvegfelületek tükröződnek – ezt is belekalkulálják az építészek a látványba. A hatalmas épületek között csendes kis lakótelepek bújnak meg. A lakóházak 2-3 emeletesek. Sok az eldugott, nyugodt zug. Mindenhová el lehet jutni lépcsőn és lépcső nélkül is kis kerülővel. A felszín alatt hatalmas bevásárlóközpontok, üzletek százai, sétálóutcák húzódnak.



A Grand Arch tetejéről ellátni a Diadalívig



Az üvegfelületeken tükröződik az ég, a szomszéd felhőkarcoló









Üveg és fény



Amikor az építész játszik


Amikor vége a munkaidőnek, az irodaházak kapui kiokádják a dolgozókat. A felhőkarcolók közt csak gyalogosan lehet közlekedni, mert az autóforgalom valahol a mélyben – vagy öt emelettel lejjebb – zajlik. A metró és a RER hamar elnyeli a tömeget. Nem sivár a kép, rengeteg növényt ültettek.



Modern alkotások – köztük egy Miro szobor élénkíti a központi nagy teret


Párizs másik modern negyede a Montparnasse tetején áll. Metróval könnyen megközelíthető. A sokemeletes toronyépület szinte mindenünnen látszik. A legfölső emeleten étterem van, gy fel lehet liftezni, és a teraszról körülnézni. Nemcsak Párizs látványa elsőrangú, de kiterítve láthatjuk a magasból az egész modern negyedet bonyolult úthálózatával.



Kilátás a Montparnasse toronyból


Ne hagyjuk ki az átjáróudvarokat! Már évszázadokkal ezelőtt rájöttek a párizsiak, hogy nagy érték csak a kereskedelemre koncentráló utca, ahová jármű nem hajthat be, amely egyszerre teszi lehetővé a raktározást és az eladást. A Cour Commerce a St Germain negyedben bújik meg, a Rue St Andre des Arts és a St Germain Boulevard között. Egyszerű kapualjnak tűnik, de mindkét bejáratán a kapu fölött kiírást találunk. A környéken több ilyen átjáróudvar van, de ez a legjobb.




A bulvárok környékén is találunk hasonlókat, de ezeket már befedték. Üvegtető védi a sétálókat, vásárlókat. A Galeria Vivien a Palais Royal mögött nyílik. Nyíl mutatja az utat, nem téveszthetjük el. Az itteni üzletek, kávézók, éttermek nagyságrenddel drágábbak, mint a Cour Commerce-ben. Amikor ott jártam, divatfotókat készítettek: egy bájgúnár küllemű pasas illegette magát a fényképezőgép előtt, majd átöltözött, és újra pózba vágta magát. Bőröndben vitte magával a ruhatárát…









Éttermek, régiségboltok, divatüzletek sorakoznak a macskaköves szűk udvarban



A Galeria Vivienben drágábbak az üzletek


A leglehetetlenebb helyeken bukkan magyar vonatkozású helyre az ember. Ady párizsi lakóhelye látogatott, Rákóczi tartózkodási helye is ismert. Sokkal érdekesebb volt számomra a Rue Mazarin egyik házán lévő emléktábla, amely tanúsága szerint Batsányi János itt lakott párizsi tartózkodása 1812 és 1815 között. A franciaországi változásokra című versét jóval korábban írta. Lehet, hogy többször is járt Párizsban? Tanácsát azonban jó megfogadni: Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!



Ahol Batsányi lakott


A Marmottan múzeum közelében egy kis parkban áll La Fontaine szobra, mellette egyik meséjének figurái, a róka és a holló a sajttal. Megközelíthető a 9-es metró La Muette megállójából.



A róka és a holló – és a meseíró La Fontaine


Érdekes színfolt az arab negyed. A francia gyarmatbirodalom összeomlása után sokan döntöttek úgy az arab világban, hogy az anyaországba költöznek. Az utánpótlás azóta is folyamatos. A Rue Monge környékén az Aréna Lutéce mögött gyakori az arab szó. Itt épült fel Párizs mecsetje, főiskolája, imámképzője. Nagy épülettömb, minarettel, szökőkutas udvarokkal, a sarkon elmaradhatatlan kávéház, arab kávéval és édességekkel.



Mintha Észak-Afrikában lennénk


Az Aréna Lutéce római kori amfiteátrum, sokkal épebb, mint a mi Aquincumi romunk. Házakkal körbeépített, egy bejárata van. Délelőtt öregurak dobálják a petanque-ot (francia golyójáték). Hogy ne kelljen lehajolni a játék végén a golyóért, madzagon lógó mágnessel emelik fel… Délután a szomszédos iskola gyereki rúgják a labdát. Külön kiskapujuk nyílik az arénába.


Bárhol látunk sajtboltot, menjünk be bátran. Engem mindig elbűvöl a hatalmas sajtkínálat. Kemény és lágy sajtok tömegével találkozunk. Mindenfajta árfekvésben léteznek sajtok, az egyik jobb, mint a másik. Mindig az utolsó napra tartogattam a sajtvásárlást. Több nylonzacskóba csavarva a bőröndben utazott a repülőgépen a csomagtérben (kiváló hűtés). A sajt jól fagyasztható, a mélyhűtőben tovább eláll, mint a normál hűtőtérben. Csak ősszel vehetünk Mont d’Or-t, ekkorra érik meg a barlangokban. Sütőbe téve, egy kis fokhagymával, fehérborral együtt, megolvasztva kell főtt krumplira meregetni. Nyam-nyam. Ha ki akarjuk próbálni, a Qartier Latinban bizonyára ehetünk a savoyai ételspecialitásokat kínáló étteremben.



Sajtbolt a Rue St Louis en l’lle-n



Itt ehetünk igazán finom savoyai specialitásokat


Az 1-es metróval eljuthatunk a Bastille-hoz. Valaha itt állt a hírhedett börtön, most az úgynevezett júniusi oszlop áll a tér közepén, és itt található az Opera modern épülete (A ravasz rókácskát játszották egész héten)
A téren több nagy út fut össze,a forgalom kissé kaotikusnak tűnik. A metró itt a felszínre bukkan, hogy átíveljen a St Martin csatornán. Párizsban több régi folyócska kordába szorított maradványa tekereg a külvárosokban. Ezek egyike a St Martin csatorna. Érdekessége, hogy a Republique téren bebújik a föld alá, és itt a Bastille téren bukkan ki. Rögtön kiszélesedik, mert itt van a Paris Arsenal kikötő. Újabb és régibb bárkák ringatóznak a part mellett, ahol akár rácsatlakozhatnak villanyra is. A kikötő mellett hosszú sétány húzódik, rögtön az elején étteremmel, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a hajókra. Innen indulnak naponta kétszer a sétahajók is, melyekkel a csatornán felhajózhatunk a Vilette basenig hajókázhatunk 17 €-ért. 2 és fél óra az út, számtalan zsilipen át, szétnyitható, elfordítható híd alatt, az út egy része (2 km) a föld alatt vezet…



Ahová nem tud elmenni a hajó, elmegy a bicikli



Gyönyörű, jól karban tartott régi hajók is állnak a kikötőben


Időhiány miatt nem hajóztunk végig a csatornán, hanem busszal mentünk a Republique térig. Innen gyalog sétáltunk az árnyas Valmy rakparton. Fél óra séta.



A gyalogos hidakra lépcsőn kell felmenni



Csak maguknak zenélnek az egyik híd lépcsőjén


A csatornán egymást követik a zsilipek. A keresztirányú autóforgalom két hídon zajlik: az egyik elfordítható, a másik felemelhető (ilyenkor a keresztutcákban leengedik a sorompót). Aztán kiszélesedik a csatorna – ez a Vilette basen – körben kiülős vendéglők, kávézók, mozi. A két part között kishajó jár (1€), mert mindkét oldalon van mozi. A mozijegy árában benne van az átkelés a kishajóval.


Az Opera épülete kimagaslik a házrengetegből. Amíg közel nem megy az ember, nem is érzékeli, milyen hatalmas. A lépcsőn sokan ücsörögnek (randevú, sütkérezés, csak úgy…). Az egyik oldalajtó azonban nyitva. Egy tábla francia szövegét böngészve kiderítettem, hogy ha leszurkolok 7 €-ót, beljebb is juthatok. Nyugodtam csatangolhattam a földszint és az emelet termeiben, egy páholyba is beléphettem, megnézni a nézőteret. A színpadot éppen átrendezték. Itt már csak balettet játszanak, a zenedrámák a Opera Bastille-ba kerültek. Nem tudom, mi indokolta a döntést, én nem tudok elképzelni szebbet annál, hogy ebben a pazar épületben megnézhetek egy Traviátát, vagy egy Faustot (ez legalább francia).



Kicsit sok az arany, de hát ez illik az opera műfajához



Milyen lehet, amikor tele van nézővel?


A Palais Royal kertje csendes. A valaha nyüzsgő, élettel teli épület egy része hivatal, a többi kissé kopottan álmodik egy elegánsabb időről. A palota első udvara el van kerítve, csak kis lyukakon lehet benézni és élvezni egy modern művész játékát: különböző méretű és színű oszlopocskák erdejét. A kert viszont gyönyörű. Egy padon együtt falatoztam a verebekkel. Én egy kimondhatatlan nevű, de jóízű húsos süteményt, a verebek a kúpvirág magját.


A középkori Párizs emlékei


Gyengém a középkor. Az épületek, a múzeumok, az akkori emberek élete, szokásai, hiedelmei. Párizsban ebből is bőven akad.


Amikor Hausman kezébe kaparintotta Párizst, felépítette a nagy bulvárokat, szinte letörölte a középkori Párizst a térképről. Hála istennek, nem jutott mindenre ideje. A gyönyörű gótikus templomokon kívül megmaradt a Marais, a Quartier Latin, a St Germain negyed. Itt még megtaláljuk a girbe-görbe utcácskákat, keskeny lakóházakat. Ha este sétálunk ezekben a negyedekben, a világos ablakokban láthatjuk a gerendából rótt mennyezeteket – a házak földszintje kő, fölötte faszerkezetesek, de legalábbis fafödémesek a házak.


A Marais negyed ma szinte a belvárosban van, 300-400 évvel ezelőtt a városfalakon kívül terült el. Sok nemesúr építetett itt palotát, hiszen a királyi udvar könnyen megközelíthető volt.
Könnyen megközelíthető az 1-es metróval (Hótel de Ville, St Paul, Bastille megállók). A Marais negyedben több középkori emlékkel is találkozhatunk. Először is megmaradt az utcahálózata. Régi országutak maradtak meg (Rue des Francs Bourgeois), keskeny sikátorok (Rue Pévôt Rue des Barres, Rue du Grenier), és néhány szép ház, palota. A középkori bajvívások helyét őrzi a Place Vosges.










Keskeny sikátor a Rue Pévôt 




Hôtel de Soubise a Rue des Francs Bourgeois-ban










Favázas házak a XV. századból a Rue Miron-on 




Párizs legöregebb lakóháza a Rue des Barres-ben


A polgári lakóházak mellett megmaradt néhány szép palota is. Gótikus a sensi érsek háza a nyúlfarknyi Rue du Figuer-ben. Ma a városi könyvtár található benne. A könyvtári órákban nyitva a kapu, és bemehetünk az udvarra. Tovább egy cerberus nem enged. Lehet, hogy be kellene iratkozni a könyvtárba? Párizs egyik legöregebb háza, a XV. században épült késő gótikus stílusban. A város a XX. század elején vásárolta meg, és hozatta helyre.










A könyvtári órákban nyitva a kapu, és bemehetünk az udvarra 




Több száz éve kert van a sensi érsek palotája mögött 


A kaputól jobbra kis átjáró visz át a szomszédos utcába. Innen nyílik a bejárat a kertbe. A XV. századtól kezdve volt itt kert fűszer- és gyógynövényeknek. A mai beültetés követi a korábbi századok gyakorlatát. A kertecske kerítéssel van körül véve – mint minden kert Párizsban. Kis ajtó nyílik az átjáró közből, bent pihenésre csábító padok. Szemetes is van. Kutyát természetesen nem szabad bevinni. Tiszta, rendezett az egész kert. Itt ebédelnek körmük közül a közelben dolgozó kevés pénzű alkalmazottak, itt pihennek meg a városnézésben elfáradt turisták. Parkőrt ugyan nem láttam, de elültetésre váró palántákat ládában – igen.


A Hôtel de Ville mögött árnyas fák takarásában áll a St Gervais templom. Reneszánsz-barokk homlokzata mögött szép gótikus templom rejtőzik. Szinte mindig szól az orgona – Couperint játszanak. Ugyanis itt volt – a mi szóhasználatunk szerint – kántor Couperin. Leülve hallgattam a szép orgonamuzsikát. Amikor elhallgatott az orgona, iskoláscsoportra lettem figyelmes. Két apáca kísérte őket. A szentély mögé terelték a gyerekeket. Őket követve jöttem rá, hogy a templomnak „hátsó” kijárata is van a Rue des Barres-ra. Innen érvényesül igazán a későgótika remeke. Pazar vízköpők nyúlnak ki az utca felé.
A szemben lévő házban kávézó van – éppen jó helyen, hogy az utcára kitett asztalkáktól élvezni lehessen a vízköpőket


A Rue des Jardins egyik oldalán láthatjuk a kibontott városfalat. Most egy iskolaudvar hátsó fala, mögötte óránként élénk gyerekzsivaj töri meg a méla csendet. Nemcsak a városfalat bontották ki, a belső udvarokat is összekötötték. A párizsiak St. Paul falu nevet adták neki. Éttermek, és soha nem látott mennyiségben régiségbolt adja a negyed jellegzetességét. A házak építése sokszor ötletszerűnek tűnik, alacsonyabbak, magasabbak, kijjebb-beljebb állnak. Az épületeket a bent lakók igényének megfelelően alakítgatták a századok folyamán.



Minden kor épített rajta egy kicsikét


A Rue St Antoine-n a Hôtel de Sully azonnal magára vonja a figyelmet. Az 1600-as években épült. Jelenleg könyvtár van benne. A kaput 9-kor nyitják ki, be lehet menni az udvarra. A könyvtárba sajnos csak akkor, ha beiratkozunk. Több udvara is van, ezekben sétálhatunk, egy könyvesboltocska is van a bejárat mellett jobbra. Itt ingyenes ismertetőhöz is jutottam. Gondolkodtam egy ideig, hogy a japán nyelvűt választom, mert magyar nyelvűvel sehol nem kaptam. Több japán járna Párizsban, mint magyar?



Homlokzat a Rue St Antoine-on



A legbelső udvar – az istállók


A Hôtel de Sully közelében nyílik egy kis köz, amely a Vosges térre vezet. A hajdani bajvívások helyén épült egységes házsor nagyon impozáns. A tompa sárga és terrakotta színű késő reneszánsz házak árkádjai teljesen körbe veszik a teret. Az árkádok alatt éttermek, üzletek, utcazenészek és hajléktalanok. Az egyik házban Victor Hugo múzeum, itt volt párizsi lakása. A tér közepén park (kerítéssel és házirenddel), szökőkutak és XIII. Lajos szobra. Kissé kopott a tér, de nagy nyugalmat áraszt, mert az autóforgalom zaja nem szűrődik be. Délután, estefelé élénkül meg a tér, amikor vége a munkának, és az iskolának. Egy helyen megszakad az árkádsor, itt nyílik a Rue de Francs Bourgois, egy réges-régi országút. Kicsit girbe-gurba, régi házak, meglepetések minden sarkon. Rögtön a második sarkon áll a Carnavalet palota, benne a Párizs Város Múzeuma. Itt nincs belépődíj. Adnak ugyan egy cetlit, mert a látogatókat számon tartják. Itt aztán az ókortól kezdve napjaink színházi plakátjáig mindent meg lehet találni, aminek csak köze volt valaha a városhoz – és amit lelkes polgárok összegyűjtöttek és a városra hagytak.
A Marais negyeden kívül, de még a Szajnának ezen az oldalán áll a Tour Saint Jacques (Jakab-torony). Évekig be volt burkolva, mert tatarozták. 2008 nyarán bontották le az állványzatot, már csak a tereprendezés van hátra. Kis tér közepén áll. Padra ülve lehet felfelé tekerni a nyakunkat. Döbbenetes szépségben tündöklik a frissen restaurált gótikus torony majd száz szobrával. Sajnáltam, hogy nincs nálam messzelátó, de rájöttem, hogy a fényképezőgép teleobjektívje legalább olyan jó.


Most bontották le az állványzatot a St Eustache templomról felújítás után. A hatalmas templom – közel száz méter hosszú – a Les Halles modern épületegyüttese közelében találjuk. Keverednek rajta a gótikus, reneszánsz és barokk díszítőelemek.










Néhány szobor a Jakab torony harmadik szintjéről




A St Eustace templomban keresztelték meg Moliere-t


A Louvre mögött (előtt?), a Place Louvre-n áll a Saint Germain l’Auxerrois templom (fogalmam sincs, hogyan kell kiejteni). A XIII-XV. században épült. Sötét színű, füstös, poros, ráférne egy tatarozás. Homlokzata megismétlődik a toronytól balra, de ez ne tévesszen meg bennünket: a XIX. században tették így egységessé a teret. Nem is templom, hanem városi hivatal. Aki ezt kitalálta, jó szeme volt, a tér gyönyörű. Párizsban annyi a látnivaló, erről a templomról gyakran elfeledkeznek, pedig gyöngyszem ez is. Megközelíteni se nehéz, közvetlenül az 1-es metró Louvre-Rivoli megállónál van.








 



Részlet a St Chapelle üvegablakáról


A gótika csúcsa minden bizonnyal a Sainte Chapelle az Igazságügyi palotában. A palota épületei közül magasan tör fel tornyának csipkéje. A Boulvard du Palais-ról nyíló egyszerű kapun kell bemennünk. Általában hosszú a sor. Ne álljunk a rövidebb sorba, mert csalódhatunk: helybéliek az Igazságügyi palotába akarnak bejutni, hivatalos ügyeiket intézni. Kis nyilacskák jelzik a helyes irányt. Át kell menni az udvaron, onnan juthatunk be a kápolnába. Egyszerre 20-30 embert engednek be, a látogatás ideje így valamennyire korlátozott. Maga a templom kétszintes. Szép ugyan az alsó szint is, de engem a felső tér nyűgöz le. A falak szinte teljesen eltűnnek, a pillérek közét teljesen kitöltik a mély tüzű üvegablakok.


Először felhős időben jártam a Sainte Chapelle-ben. Amikor előbújt a felhők mögül a nap, káprázatos színekben ragyogtak fel az ablakok. A magasban a kék mennyezeten szinte világítottak a csillagok. Pár perc múlva, amikor elment a nap, mintha kifakult volna a világ. A nyaktörő nézelődés után (az ablakok majd 15 méter magasak!) érdemes más részleteket is megfigyelni. Kedvencem a bejárati ajtó zárja. Két angyal vigyázza a XIII. századtól. A fém kifényesedett a sok használattól, mert ma is ennél fogva nyitja az ajtót a felvigyázó őr.



Az emeleti ajtó zárja a St Chapelle-ben 


Az Igazságügyi palota más középkori emlékeket őriz. Közel a Quai de l’Horlonge-hoz van a bejárat (inkább lejárat) a Conciergerie-be. Valaha ezen a területen állt a királyi lakhely, a Louvre elődje. Később a királyok felépítették a Louvre-t, és az épület a palotamester, királybíró lakhelye lett. Ebből a korból az épület földszintje, és három tornya maradt meg. Az őrség termét (Salle des Gardes) és néhány kisebb termet lehet látogatni. Az emberek itt is az izgalmat keresik: hol raboskodott Marie Antoinette kivégzése előtt? A palotának ez a része ugyanis börtönként szolgált évekig. A hatalmas terem tömzsi oszlopaival, gótikus boltíveivel könnyen meglódítja fantáziánkat. A Szajna felőli részen megmaradtak a tornyok. Tömzsi szépségük a túlpartról bontakozik ki igazán. A mai épület olyan harmonikus, hogy nehéz megállapítani, melyik eleme régi és új. Az épületegyüttes túloldalán található a Qui du Orfévres, ahol Maigret felügyelő járt ki be a rendőrség épületbe. (Csoda, hogy nincs emléktábla. Nálunk Isaszeg mellett egy öreg tölgyfán tábla mutatja, hogy itt párbajozott Baradlay Richárd, a regényhős.)



A Salle des Gardes 


A többi szépséghez át kell sétálni a Szajnán. A St Germain des Pres sok román vonást őriz. Belsejében több a gótika. A XVII. századig sík mennyezete volt, ekkor építették a gótikus boltozatot. Itt van eltemetve több Meroving uralkodó, de János Károly lengyel király is. Úgy látszik minden kor épített rajta egy kicsit, mert reneszánsz és barokk elemek is fellelhetők rajta. Metróval jól megközelíthető, a 4-es metrónak épp itt van megállója.










Pénz- és a Cézár torony




St Germain des Prés tornya román stílusú



Egy a sok szép síremlék közül


A Quartier Latinban szűk utcák közé szorult a St Severin templom. Külseje is ígérete, de belépve olyan burjánzását látjuk a gótikus bordázatnak, amelyet másutt nem találunk.
A szentély közepén álló oszlop csavarodik, és ennek megfelelően csavarodva ívelnek felfelé a gótikus bordák. A templommal szemben vacsoráztunk, és láttuk, hogy még világos van a templomban. Fiatalok esti áhitata folyt éppen, de az abbé betessékelt bennünket. Sőt meghívott az áhitat utáni agapéra. Az oldalkapun kiérve régi temető csontházát találtuk az udvaron. A fiatalok egy modern épületbe tértek be, ahol, szendvics és bor várta őket. Mivel már túl voltunk a vacsorán, inkább csak beszélgettünk a bor mellett. Szerettünk volna nappali világosban is visszatérni, de a temetőkertbe nem tudtunk bemenni, az oldalajtó zárva volt.



A St Severin csavarodó ívei


A Qurtier Latin negyed szélén építette fel fővárosi rezidenciáját a Cluny apátság. A gyönyörű gótikus épület ma a középkori múzeumnak (Musée Moyen Age) ad otthont.


A Panthéon szomszédja a Saint Étienne du Mont templom. Homlokzatán és belsejében harmonikusan keveredik a gótika és a reneszánsz. Ritkaság a szentélyrekesztője – nemcsak azért mert másutt nincs, Párizsban ez az egyetlen ilyen templom – hanem leheletfinom csipkeszerűségéért is. A finom faragásokat a homlokzatán is megtaláljuk az oszlopokon. Hiába van a szomszédban a Panthéon, itt van eltemetve Pascal és Racine is. De itt van Szent Geneviévre – Párizs védőszentje – sírja. Szent Geneviévre az V. században élt. Sírja a hagyomány szerint abban a templomban nyugodott, amelynek a helyén ma a Panthéon áll. Innen átkerült a Saint Étienne du Mont templomba. 1793-ban tűzvészben elpusztult. Most a XIX. sz. végén készült sírhelyhez zarándokolnak a párizsiak. Akár hívő, akár nem, a párizsiak életükben legalább egyszer ellátogatnak St Geneviévre sírjához. A templomhoz tartozó kolostorban ma iskola működik IV Henrik líceum néven.










St Etienne du Mont




A szentélyrekesztő kőcsipkéje










St Geneviévre szakofágja




Lycée Henry IV.


Metróval még épp elérhető St Denis – az első gótikus székesegyház. A XII. századtól a francia forradalomig ide temetkeztek a francia királyok. I. Dagobert adományaiból épült az első templom – Dagobert síremléke is a templomban van. Többszöri átépítés után Suger apát adta meg a mai formáját. A 10-es metró utolsó előtti megállójánál kell leszállni. Az 1-2. zónába érvényes jegyek, bérletek érvényesek ide is. Egy francia lakótelep közepén bukkanunk fel a föld alól. A lakosság gyakorlatilag néger – ki népviseletben, ki farmerben. 2006-ban itt volt a zavargások központja. A fedett átjárókban hajléktalanok sátrai. Tábla segít megtalálni a templomot. Útközben – mindössze néhány perc az út – piac, igazi afrikai hangulattal. A templomba a jobb oldali kapun lehet bemenni. A templom maga is szép: magas gótikus ívek, színes üvegablakok. A szentély ráccsal van elválasztva. Itt vannak a királysírok. Ide a jobboldali hajó kapuján lehet oldalról bemenni – ez már fizetős hely. A Museum Pass ide is érvényes. Kedvünkre bolyonghatunk a királysírok között – megannyi fekvő, imára kulcsolt kezű alak. Itt van Dagobert síremléke is. Gótikus ez is – nyilván jóval később készült, mint Dagobert kora. Ha türelmesek vagyunk, megtaláljuk Szent Lajos sírját is. A síremlékek között jócskán akad reneszánsz, sőt barokk is. A kriptába a szentélyből lehet lemenni. Az egyszerűbb, román stílusú altemplomban vannak a Bourbonok szarkofágjai – ebbe gyűjtötték össze a maradványokat a forradalom után, mert a nép kiszórta őket a sírjukból. (Dagobert sírjához nem nyúltak).










St Denis román kapuja




Belle Marie síremléke a IX. századból




A kripta


Az 1-es metró végállomásánál van Vincennes. Zöld, levegős kisváros. Ahogy felérünk a metróból, már látjuk a várat, nem kell kérdezősködni, táblákat figyelni. A vár hatalmas. Mély árok veszi körül, felvonó hídon jutunk a várba. Belső mérete is elképesztő. Egy részében még mindig katonák vannak, nyomaik látszanak. Az épületek alacsonyak sivárak, de minden fölött uralkodik a donjon, ami azonnal magára vonja a figyelmet. Vár a várban: kaputornyok között a bejárat, utána várárok, az első emeleten ível át híd a lakótoronyba. A donjon frissen tatarozott, 2007-ben fejezték be, így 2008 őszén épp jókor jártam ott. Mint a mesében, mintha Berry herceg hóráskönyve elevenedett volna meg. Látogató alig, bár ide is érvényes a Musem Pass, és a metróbérlet. Végre megtudtam, mit jelent a Chátelet – amikor a kaput két kerek bástya fogja közre. A kapu mellett kis fülke, a felvigyázó bágyadtan intett, mehetek. A kapun túl a várárokba jutunk (balra oldalt tiszta mosdó!). Csigalépcsőn lehet felmenni a kapu fölötti szobába. Ez volt V. Károly szobája, aki a XIV. században építette a lakótornyot. Szobája mellől indul a híd át a donjon első emeletére. A lakótorony ötszintes. Minden szinten egyetlen központi helyiség van, négy sarkában egy-egy kerek szobácska. A vastag falban van a csigalépcső, amely felvezet a következő szintre. A második emeleten vetített képes előadás zajlik folyamatosan a donjon építésének idejéről ékes francia nyelven. Itt van az egyik oldalszobában a kápolna. Fel lehet kapaszkodni a tetőre, ahol a szélben csattogó zászlók közül Pazar kilátás nyílik a Sainte Chapelle-re.










A donjon – mint a mesében




Így lehet csak bejutni a donjonba


A donjon tatarozásával már elkészültek, de a Sainte Chapelle még nincs kész. Kívül már leszedték az állványokat, de bent javában dolgoznak. Közel se lehet menni, mert elkerítették. A párizsi Sainte Chapelle szolgált mintául, sőt egy ideig ide szánták Krisztus töviskoszorúját is, de aztán nem lett belőle semmi. Ez mit sem von le a templom szépségéből.



Sainte Chapelle Vincennes-ban


Ja, még mennyi mindenről kellen beszámolnom! Még nem beszéltem a gyönyörű ringispilekről, a madárpiacról, a virágboltokról, a Pompidu központ mellett lévő bűbájos mobilokról, a Moncoe park kocogó öregurairól, a szőnyegszövő műhelyekről, Versailles parkjában guruló kisvonatról… és még mennyi látni és felfedezni való! Vajon eljutok-e még egyszer? Annyi minden kimaradt…


Ligeti Csákné Zsuzsa


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés


Magyar nyelvű honlap Franciaországról – így Párizsról is
http://hu.franceguide.com/  


Honlapok a közlekedéshez (francia és angol nyelvű)
http://www.transilien.com/web/site/accueil/guide-du-voyageur/billets-tarifs/billets-abonnements/carte-orange-hebdomadaire francia nyelvű
http://www.ratp.info/orienter/f_plan_ang.php?loc=reseaux&nompdf=metro&fm=gif metró térkép
http://goparis.about.com/lr/paris_buses/78329/1/


Múzeumok honlapjai (francia nyelven)
www.muee-orangerie.fr
www.parismuseumpass.fr
www.musee-orsay.fr
www.musee-moyenage.fr
www.louvre.fr  
www.musee-rodin.fr
www.ucad.fr
http://www.lesartsdecoratifs.fr/archives/gb/04museecamondo/index.html
http://www.quaibranly.fr/en/accueil/index.html
http://www.paris.fr/portail/Culture/Portal.lut?page_id=6468


Honlapok a középkori Párizshoz
http://en.chateau-vincennes.fr/rubrique.php?ID=1002386 (angol nyelvű)
http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Denis_Basilica (angol, német, francia nyelvű)
http://en.wikipedia.org/wiki/Saint-%C3%89tienne-du-Mont  (angol nyelvű)
http://en.wikipedia.org/wiki/Saint-S%C3%A9verin_(Paris) (angol nyelvű)
http://www.sacred-destinations.com/france/paris-st-germain-des-pres.htm angol nyelvű
http://hu.wikipedia.org/wiki/Conciergerie magyar nyelvű
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sainte-Chapelle magyar nyelvű
http://fr.wikipedia.org/wiki/%C3%89glise_Saint-Germain-l’Auxerrois_(Paris) francia nyelvű
http://www.notredamedeparis.fr/ francia – angol nyelvű
http://en.wikipedia.org/wiki/%C3%89glise_Saint-Eustache,_Paris angol nyelvű
http://fr.wikipedia.org/wiki/Tour_Saint-Jacques  francia nyelvű
http://en.wikipedia.org/wiki/St-Gervais-et-St-Protais_Church angol nyelvű
http://www.paris-walking-tours.com/hoteldesens.html angol nyelvű
www.musee-moyenage.fr  francia nyelvű
http://en.wikipedia.org/wiki/H%C3%B4tel_de_Soubise angol nyelvű
http://fr.wikipedia.org/wiki/Rue_des_Francs-Bourgeois francia nyelvű


Az írás 1. része innen hívható be


A szerző saját oldala >>











A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu


turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Ligeti Csákné Zsuzsa: Párizs arcai 2. – Franciaország – 2005 és 2008" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár