Milka Péter: Aradról a sarkkörön túlra – Németország, Dánia, Norvégia, Svédország – 2010

Megálló az Északi sarkkörön

Egy háromhetes, közel tízezer kilométeres autóstúra tömören megírt története sok háttér információval és szép képekkel.

 

Hamburg Koppenhága Oslo Trondheim-fjord Északi-sarkkör Narvik Kiruna Botteni-öböl Stockholm

1. Tervezés és megvalósítás

Mint a mesékben, több évtizedes álmom vált valóra. Földrajztanárként 4o évig tanítottam a fjordokról, gleccserekről, fehér éjszakkákról, de valójában a természet ezen csodáit én is csak a képzeletemre hagyatkozva könyvekből, filmekből ismertem. Általában a déli térség, a meditterán táj a vonzóbb, látogatottabb, ide számos utazási iroda kínál jobbnál – jobb túrákat. Észak felé ritka és költséges a szervezett utazás, arról nem is beszélve, hogy számomra idegen az effajta túrázás, zászlós ember utáni ballagás, és az időben megszabott bámészkodás. Jómagam a saját tempóm diktálta nézelődést szeretem, a fennséges tájak zavartalan élvezetére esküszöm.
Ezért hoztam a merész döntést: magántúrát szervezek a messzi északra “saját szakállamra”, társam, kísérőm, angol tolmácsom a feleségem lesz. Ő is nehezen állt kötélnek, más útitárs elcsábítása pedig sikertelennek bizonyult.

A skandináviai túrám fő eszközei voltak: a rendelkezésemre álló nem túl sok megspórolt euró, valamint alig használt, dugig pakolt kocsim, három hetes nomád életmódhoz szükséges minden elképzelhető felszereléssel és élelemmel. Az úticél meghatározása: Aradról indulva, Skandinávia (Dánia, Norvégia, Svédország) bebarangolása, eljutni az Északi -fokig (Nord Kapp 71o 11` Ész), Euróra legészakibb pontjáig, a Jeges-tenger partjára.

2. Indulás, első két nap, Arad-München-Hamburg 1800 kilométer – Autópálya és GPS

Július 18-án, kora reggel,a gyér forgalom mellett hamar Szegedre értünk. Itt rátérünk az autópályára, a jelszó: “tarts nyugatnak”, Budapest, Bécs, Linz, Salzburg mellett elhaladva, jónéhány pihenő után 19 órakkor befutunk unokahúgomhoz Münchenbe. Egy ilyen átlagos hazánkfia, aki leginkább a Maros-völgyében szokott kocsikázni átlag hatvannal, a kamionok és kocsisorok között haladva, helyenként rémítően észlelve egy-egy kocsi eszeveszett előzési manőverét, miközben halálfélelem jár át. Ehhez képest a sztrádán való haladás csodálatos, 1050 kilométert tettünk meg, a távolságok valósággal összezsugorodnak, bizonságosan, átlagban százzal való haladásnál két dologra kell koncentrálni: sávváltásra és a követési távolságra.
Ma már nélkülözhetetlen eszköze a jó ütemű haladásnak a GPS. Lehet akármilyen jó térképünk az auatópályán az időben való besorolás, a kijáratok jelzése vagy a számos körforgalomból való letérés észlelése döntő fontosságú. Rossz irány választása az autópályán sok 10, de akár 100 kilométer veszteséget jelenthet. A nagyvárosokba való be és kijáráshoz szintén ez a bűvös eszköz a kulcs, megkímélve magunkat az összevissza való koválygástól.

A családi pihenés után másnap reggel folytatjuk utunkat, immár a jelszó “tarts északra”. Átszeljük egész Németországot váltogatva a kitűnő minőségű kétszer három sávos autópályákat, a településeket csak a lejárati táblák jelzik, ebből tudjuk, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk. Gyakoriak a jól kiépített pihenőhelyek – benzinkút, vendéglő, WC -, amelyeket többször is igénybe veszünk.
Valahol Volfsburgtól keletre jól látható, reflektorokkal felszerelt őrtornyok állnak, gondolom mementóként emlékeztetve, hogy valamikor itt húzodott a két Németország közötti határ.
Már késő délután van, a külső sávban összefüggő kamionsor jelzi Hamburg közelségét, feltűnik a tábla a 10 kilométerre lévő kempinghez vezető lejárót jelezve ahol az első éjszakát töltjük sátorban.

 

3. Hamburg, Európa északi kapuja

Valójában a németek “a világ kapujának ” nevezik ezt az ősi hanza várost, amely az Elba tölcsértorkolatának két oldalán helyezkedik el, 110 kilométerre az Észeki-tengertől. Az óriási kikötő-metrolpolis 1,8 millió lakosával Németország második legnagyobb városa, amelybe négy irányból hatalmas autópályákon zúdul ki-be a közlekedési áradat. Nem is beszélve a vasúti forgalomról, hisz itt található Európa legnagyobb rendezőpályaudvara.
Reggel kilenckor már bent járunk a zajongó, zsibongó városban. A városlátogatásra sajátos taktikát dolgoztunk ki, a várostérképen kijelölünk a történelmi központtól egy két-három kilométerre lévő csendesebb mellékutcát, ahol leparkolunk, mert ez a belvárosban 4-5 euró egy órára, amely külömben minden európai nagyvárosra érvényes.
A Willy Brand Strasseból nyíló kis mellékutcában, egy csatorna melletti jachtkikötőnél parkolunk, és térképpel a kézben irány a történelmi belváros.Úgy egy óra múlva a kellemes napsütéses időben, már a város történelmi magjának számító centrumban vagyunk, ott ahol az Elba mellékfolyói az Alster és Bille, hatalmas mesterséges tavakká vannak duzzasztva. A központot átszelő Alster ágain csatornákat, kanálisokat építettek ki a hosszan elnyúló szigetek közt. Hidak sokasága található itt – 2500 híd, a világon a legtöbb, Velencében 400.

A városközpontban látható az 1897-ben épült neoreneszánsz Városháza, 112 m-es toronyával. Innen pár 100 m-re a Szent Miklós evangélikus templom van, melynek 147 m magas tornyába a 75 m magas kilátóba 2005 óta lift viszi fel a látogatókat. Az Elba két ágra szakadva közrefogja Wilhelmsburg szigetét, ahol égbe nyúló daruk és magasra felrakott konténerhegyek jelzik, hogy itt van Európa második legnagyobb kikötője – Rotterdam után.
Gyorsan eltelik a nap, délután 5 óra tájt, kocsink felé haladva viccesen megjegyzem: valami fontosat kihagytunk a látnivalók közül, mégpedig a Reeperbahn utcát, Európa legnagyobb legálisan működő “piroslámpás” övezetét.

Az E47-es autópályán É-ÉK felé autózunk, Lübeck közelében elhaladva a Balti-tenger partjára, hogy a legrövidebb úton jussunk el Koppenhágába.

4. A “Madárútvonal” Koppenhága felé

A légvonalban legrövidebb útvonalat a kontinens és Skandinávia, Hamburg és Koppenhága közötti 280 kilométer távolságot nevezik madárútvonalnak. A sztrádán, a Balti- tenger partján egy másfél kilométeres hídon áthaladva, homokos dünékkel borított fátlan kis szigetre, Fehmarn-ra érkezünk. A sziget legészakibb pontján, Puttgarden kikötője a kompterminállal, ahonnan óránként indul a járat amely lebonyolítja a 18 kilométerre lévő Lolland (Dánia) szigetére a forgalmat. A tervek szerint 2018-ig megépül a Fehmarnbelt-híd, amely összeköti Puttgardent Röndby-vel.
A Puttgarden melletti kempingben éjszakázunk. A fehér homokos, kavicsokkal borított széles strandtól nem messze sátorozunk. A víz felől hűvös szellő fujdogál, jól hallatszik a zavarosan hullámzó, sűrű algacsomókat lebegtető tenger morajlása. Reggel kocsisor fogadott a kompterminál előtt. Félórás araszolás és 35 euró kifizetése után bent vagyunk a komp gyomrában, ahol három sorban mintegy ötven kocsi sorakozik. Mi is felmegyünk a tágas fedélzetre, fotózgatva gyönyörködünk az erős napsütésben szikrázó nyílttengeri látványban.

Egy órányi hajózás után Dániában hajtunk partra. A sztráda sűrű forgalmában előbb Falster majd Sjaelland (Zeeland, Dánia 500 szigete közül a legnagyobb, a “sjael” partmenti fókafajról kapta a nevét) haladunk a főváros felé. A felszín enyhén hullámos homokos talajú, 30-40 m magas, a partok közelében mocsarak, a belső részeken kiterjedt termékeny szántóföldek láthatók. A táj egyhangúságát a lépten nyomon feltűnő szélturbina parkok szakítják meg. Ezek a tenger felett keletkezett, és állandóan fújó szelek energiáját hasznosítják – egy főre jutó eolikus energiában Dánia világelső.
Fegyelmezett forgalom vezet be a világ legboldogabb, legbékésebb, legmagasabb életminőséget bisztosító (Transparency International 2009-es listája alapján) Köbenhavn városába (Köben – vásár, Havn – kikötő).

 

5. Koppenhága, a világ legélhetőbb városa

Sjaelland gyöngye, Dánia fővárosa (1,6 millió lakos) a sziget keleti felén található, szemben Malmö kikötöjével (Svédország), melytől a Balti-tenger Öresund-szorosa választja el.

E kis ország legpezsgőbb városa sok-sok nevezetességgel fogad bennünket. A Sonder Boulevard külső végén parkolunk, ahonnan aztán gyalogosan bevetjük magunkat a város forgatagába. Lépten-nyomon érzékelhető egy fiatalos könnyedség, a tolerancia és az udvariasság légköre vesz körül bennünket. A centrum felé haladva egy hatalmas piac mellett haladunk el, az eladók többségének látványa alapján kínai piacnak nevezném. A központ közelében nagy hídon haladunk át, alatta jónéhány vasúti sínpárral, amelyek a szemben lévő hatalmas Központi Pályaudvarban végződnek. Tovább haladva jobboldalon található a “Tivoli”, óriási park, szórakozóhelyekkel, itt látható a Rosenborg királyi kastély. A történelmi központban hatalmas tér,a Raduspladsen, melyet impozáns színes,több emeletes épületek öveznek, köztük a városháza is. Kissé letérve a bástya falu Szent Albion templomot látjuk. A város leghosszabb utcája a sétálóutca,a Stoget, melyen fényes vitrinekkel, üzletek sokasága várja a vásárlókat. Ami szembetűnő és amire oda kell figyelni, a kerékpárral közlekedők. Azt mondják a lakosok 40 százaléka bringával jár, a 350 kilométert kitevő kiépített bicikliutakon. Sok helyen láttunk kerékpárkölcsönzőt, ahonnan 20 korona ellenében bárki elviheti a standard biciklit, majd ha leadja visszakapja a pénzét (valójában ingyenes ez a közlekedés). Délkeleten Amager szigetén a kikötő, ahol a Kis hableány szobra látható.

Tulajdonképpen már este kilenc, de még szürkületről sem beszélhetünk, amikor egy félórányi autózás után a tengerparti Greve Strand kempingben vagyunk, finom “hazai sörünket”fogyasztva gondolunk a kimaradt híres helyi Tuborgra.

 

6. Oslo, a fjord északi végén.

Napos reggelre ébredünk, a már jól begyakorolt teendők után máris folytatjuk utunkat az E 20-as sztrádán Kelet felé, pár kilométerre az Öresund szoroson át (Öresundsbron-hídon) Svédország felé. Az autópálya először egy alagútba torkollik, majd 4 kilométer után egy hosszúkás kis szigetecskénél Peberholm-nál a felszínre bukkanunk, s a továbbiakban rámegyünk a 7,8 kilométer hosszú hídra, amely a közepén 200 máterre felemelkedve a tenger fölé függőhíddá alakul, alatta zajlik a hajóforgalom. A Svéd parton 10 kapura oszlik a sztráda, itt fizetjük a 35 eurónyi hídpénzt. Ez az átjáró 2000-ben nyílt meg, évente 18 millió jármű kel át, ez egymilliárd euró bevételt jelent a két szomszédos országnak. Vannak napi ingázók Malmö és Koppenhága között, ők bérletet használnak.

Délről megkerüljük Malmö kikötőjét és északnak fordulunk, elhaladunk Helsingborg mellett, majd kissé beljebb a Kattegat-tól előbb Halmstad, majd Göteborg következik. Sajnos ez utóbbit nem kerüli el a sztráda, részben átvágja, ezért a dugókban araszolva a haladás igen lelassul. Hamar tudomásul vesszük, hogy már Norvégiában járunk, amikor az út menti tábla Fredrikstad-ot jelzi. Lévén, hogy Norvégia nem EU-tag (a referendumon a lakosság 52%-a negatívan szavazott), útlevél és vámvizsgálatra számítottunk, tévedésünket örömmel vettük tudomásul. (Norvégia és az érintett határt a másik oldalról jelentő Svédország is része a schengeni övezetnek – a szerk.)
Tovább már az Oslo-fjord mellett haladunk, melynek partjai nem olyan meredekek, mert puhább kőzetek alkotják, de erősen csipkézettek, sok-sok aprócska szigettel.

A 118 kilométer hosszú fjord északi végén, ahol ez pár száz méterre keskenyedik, található Oslo (Kristiania – 1929-ig). A várost több irányból zöld dombok és hegyek veszik körül, 40 sziget és 340 tó található a területén.
A fjord partján, 8 kilométerre a városközponttól, stílszerűen a Fjord nevű kempingben két éjszakát töltünk.

 

7. A világ “legdrágább”* városa Oslo – * THE ECONOMIST 2OO9-es listája alapján megelőzve Tokiót.

A norvég főváros lakossága a félmilliót alig haladja meg, de a zegzúgos Oslo-fjord mentén 1,7 millió ember él. A szárazföldön utak, hidak, alagútak, a vizen csónakok, hajók, jachtok teremtik meg a fjord körüli kapcsolatot.
Fjord menti sétára indulunk, jól kitaposott ösvényen kacskaringózunk a sziklás parton, jól látható az egykori csúszó jégár sokezer éves tevékenységének eredménye a símára csiszolt sziklákon, vásott köveken. Több helyen is hivatalosan nem kijelölt strandokra, napozókra bukkanunk, ahol a bátrabbak megmártóznak, sőt úszkálnak is az általunk hűvösnek vélt vízben. A hajóforgalom a fjord szemben lévő nyugati oldalán zajlik, a mi oldalunkon sűrű a csónak és jacht közlekedés. Itt az északi szélesség 60-ik fokán (Stockholmmal, Helszinkivel és Szentpétervárral kb. azonos magasságban) megindulunk a város felfedezésére.
A drágaságot már az autóbusz és metrojegyek vásárlásakor érzékeljük, egy jegy 30 NK, vagyis 4 Euro, a sétányon egy kis pohár sör ára 64 NK. Persze nem kell sajnálni szegény norvégokat, mert a bérekkel arányosak ezek az árak.
Mindenfelé nyűzsgő embertömeg, a városközpontból nyugati irányba haladunk, az impozáns Dom-templom mellett, a Karl Johans sétálóutcában üzletek sokasága előtt haladunk el, majd egy szökőkutakkal díszített park mellett a Frederiks gaten, gyönyörű virágágyakkal díszített út vezet a királyi palotához. A kapunál díszegyenruhában álldogáló őr némán tűri a turisták fotozását. Visszafordulunk a fjord felé, hatalmas sárga színű épület homlokzatán felirat jelzi, hogy itt adják át a “Béke -Nobel”díjat. A Radhusgaten a fjord végéhez érkezünk, szemben az óriási vörös téglából épült kéttornyos városháza, mögöttünk a kikötő, számos kisebb-nagyobb lehorgonyzott hajóval. Ugyancsak itt épült fel a 2008-ban befejezett, részben vízen álló üvegpalota, az operaház, a világ egyik leghíresebb ilyen létesítménye, ahol évente a nevezetes zenei fesztiválokon, világhírű zenekarok és énekesek lépnek fel.

Eltelt a nap, gyalog a fjord mentén indulunk vissza a kempingbe, mintegy kétórás utunk a dokkok mentén és a parton lévő villák között vezet.

 

8. Kemping- kultusz, a derűs hangulat és nyugodt pihenés záloga

Értelmetlen lenne, ha én most a hazai, egyre csökkenő számú és gyenge szolgáltatást nyújtó kempingeket akárcsak gondolatban is összehasonlítanám az effajta Észak Európai létesítményekkel. (Szerzőnk a “hazai” alatt vélhetően a romániai kempingekre utal – a szerk.) Ezért próbálom tárgyilagosan, tényszerűen leírni a skandináv emberek mintaszerű kempingjeit.
Indulásunk előtt az interneten rákerestem az utunk mentén elhelyezkedő kempingekre. Csodálattal észleltem, hogy az apró kék háromszögek (kemping jelei) valósággal nyüzsögnek útvonalunk mentén. Ezek gyönyörű festői tájakon, főleg a tenger partján, fjordok mentén, tavak mellett, vagy a nagyvárosok peremén, helyezkednek el. Könnyű rátalálni ezekre, mert jól látható táblák biztonságosan vezetnek a célhoz. Mindenek előtt megállapítható, hogy az itt élő emberek szeretik és becsülik a természetet, hasznosan kihasználják a hosszú nyári nappalokat, ugyanis mindenhol népes többgenerációs családok táboroznak. Elsősorban lakókocsikban, hosszabb időre berendezkedve, naphosszat csónakáznak, vitorláznak, halásznak, de a fürdéstől sem rettennek vissza.
Utunk során 13 kenpingben laktunk, olyan helyeken, mint a Balti-tenger, Oslo-fjord, Trondheim-fjord, Narvik, Kiruna, Botteni-öböl mellett. A szolgáltatások minősége felülmúlhatalannak bizonyult, mindenütt modern, tiszta fürdők, zuhanyzók, mellékhelységek szagelszívókkal, de voltak jól felszerelt konyhák, mosodák, szaunák. A bejelentkezés egyszerű volt, egy űrlap kitöltésével, és 14-28 euró befizetésével rendeztük szállásunk. Immár utólag megállapíthatom, hogy az egész túránk során az úgynevezett nomád sátorozásunk a korszerűség, kényelem, nyugalom és vidámság jegyében zajlott le.

9. A Trondheim-fjord mentén

Hétfőn, korán reggel igyekszünk, hogy még a csúcsforgalom beállása előtt magunk mögött hagyjuk Oslót. Az autópálya Lillehamer magasságában véget ér, a továbbiakban, gyér forgalom mellett, jó minőségű, számos sebességkorlátozással ellátott kacskaringós út vezet a gyönyörű skandináv tájban. A gleccserek koptatta felszínt végeláthatatlan fenyőerdők borítják. Ez már a valódi tajga. Már késő délután volt amikor északnyugat felé megérkezünk a Trondheim-fjord meredek, sziklás, csipkézett partjára. Ezen a fjordon 130 kilométer távolságról nyúlik be az Atlanti-óceán vize a szárazföld belsejébe.

Trondheimet, a volt fővárost, a vikingek városát nyugat felé elkerüljük aztán még egy órát kacskaringózva balra lehajtunk a fjord egyik keskeny kiszögellésének aljára. A szinte üres kempingben bontunk sátrat kb. 500 m-re a vítükörtől. Lefekvés előtt, még világosban sétára indulunk. Apály lévén messze bementünk a homokos, kavicsos, rengeteg kagylóhéjjal, csigával, algával borított aljzaton, egészen a vízig. Hűvös szél fúj a messzi láthatár felől, ahol két kis lehorgonyzott hajó lebeg a vizen. Az égboltott összefüggő felhőréteg borította, amikor az enyhe szürkületben nyugovóra tértünk. Reggel a sátor falán kopogó esőre ébredünk. Kibújva a sátorból, kissé elámulok, látva, hogy a fjord vize közvetlenül előttünk hullámzik, itt a dagály. Gyorsan továbbindulunk, kiérve az E6-ra tábla jelzi: Narvik 920 km. Előrenézek a fényesen csillogó vizes aszfaltra, miközben azt mormolom: van még mit menni.

10. Át a Sarkkörön, a hideg övezetbe

Sajnos az időjárás továbbra is kedvezőtlen. Egész nap szemerkélő, időnként zuhogó esőben haladunk, hűvös van, de nincs kellemetlen hideg. Fauske városánál a Skjerstadfjorden mellett, Bodo helységnél véget ér a vasút.
Második napja kacskaringózunk a fjordok mentén, mindenütt a lassan már unalmassá váló erdők kísérnek, emberi települések nincsenek, a halászfalvak valahol lent a víz közelében a fjordok aljában találhatók. Helyenként, a szárazföld belseje felől feltűnnek a Skandináv hegység 1600-1800 méteres hóval borított gerincei.

Váratlanul eltávolodunk a fjordoktól és egy 550 m magas platóra érkezünk. A táj teljesen megváltozik. Kopár, mohával, zuzmóval borított sziklás tájat itt-ott bokrok, cserjék tarkítják. A hőmérséklet 4-5 fokra csökken. Ez már a tundra. Az eső elállt, ködös szürkeség vesz körül. Forgalommal alig találkozunk, az útmenti tábla figyelmeztet: “vigyázat rénszarvas”.

A szürkeségben, jobbra az úttól feltűnik egy kivilágított kupolatetejű épület, mellette kiterjedt parkoló, kocsikkal, buszokkal. Az épület előtt felirat jelzi, itt az Északi-sarkkör. A másik oldalon egy magas szoborszerű építmény, tetején földgömbbel mutatja az irányt merre halad a 66o 33´ földrajzi szélesség.

Bemegyünk a vendéglővel, souvenirbolttal, postával berendezett jól fűtött épületbe. Az itt vásárolt és feladott képeslapot különleges bélyegzővel látják el, mely bizonyítja a hely méltóságát. Egy kávé mellett üldögélve arra gondolunk, hogy ma július 28-án, valahol több ezer kilométerre innen az EKE táborban lehetnénk. (EKE – Erdélyi Kárpát Egyesület – a szerk.)
Folytatjuk utunkat és mitegy 40 kilométer után ismét leereszkedünk nyugat felé a fjordok mellé, újra erdők vesznek körül. Egy hatalmas szélességű nyílt vízfelülettel szemben Ofotfjorden (Kékfjord) véget ér az út. A GPS kiadja az utasítást: “Hajts fel a kompra”. Egy órányi hajózás után Lodingenbe, zuhogó esőben szállunk partra.

Tulajdonképpen a fjord menti Narvikot nyugat felől megkerültük. A továbbiakban a mostoha időben olyan 20 kilométerre megközelítjük a vasérc kikötőjét, és egy fjord melleti kemping házikójában szállunk meg, ahol időnként felébredve bosszúsan halljuk az esőcseppek kopogását a bádogtetőn.

 

11. Narvik, a világ legészakibb kikötője, ahol a tenger soha nem fagy be

Norland megyében, 200 kilométerrel a Sarkkörön belül, az Ofotfjorden egyik kiágazása a Herjagsfjorden magas déli partja mentén egy kutyafejre hasonlító benyúló földnyelven helyezkedik el ez a nevezetes kis 23.000 lakosú kikötő. Különleges klímája jóval enyhébb, mint az ilyen földrajzi szélességnek megfelelő lenne. Ez a Golf-áramlatnak köszönhető, amely ideszállítja az óriási tömegű, meleg trópusi vizeket. Ez okozza ezt a kellemetlen esős időjárást is, amely most bennünket súlyt, ugyanis itt a partvidéken keverednek a hűvösebb sarkvidéki és a melegebb páradús óceáni légtömegek. Itt a 68 o 28´ földrajzi szélességen május 25. és július 18. között az “éjféli nap” időszaka van, amikor folyamatos a nappali világosság. November 28-tól január 14-ig teljes a sötétség, a Nap a horizont alatt van,csak egy kékes fénysáv látszik a horizont felett és ilyenkor figyelhető meg a sarki fény jelensége is. Most, július 30-án, az átmeneti időszakban, az éjszaka közepén is csak alkonyati szürkület van, csillagokat nem látni.
Szitáló esőfüggönyben hajtunk be Narvikba. Átmegyünk egy hosszú hídon a fjord egyik ága felett. A szürkeségben is jól kivehetők a várost övező hófödte 1800 méteres hegyek, melyeket az alacsonyabb régiókban a juhar és kőris mellett főleg fenyőerdők borítanak. A Frostisen gleccsernyelv szinte a város házaiig nyúlik le. Télen a vastag hótakaróban itt található a kivilágított, felvonókkal ellátott nevezetes síparadicsom. Egy emelkedő után feltűnik a város jellegzetes házaival. Jól kivehető a négyzetes utcahálózat, melyet a főutca ural, amit szoros egymás melletti 2-3 emeletes épületek, üzletek, bankok, irodák foglalnak el. A centrumban egy nagyobb tér a Quo Vadis táblával, melynek szélén több irányból érkező lámpákkal ellátott kereszteződés található. Pár percnyi járásra a járda melletti tank makett jelzi, hogy itt van a város nevezetes, a második világháborús történeti múzeuma. Annak idején, a stratégiai fontosságú városért emlékezetes csaták zajlottak le, úgy a szárazföldön, mint az elaknásított fjord vizein. A kis város többször is gazdát váltott, a mai napig a fjord fenekén számos korabeli roncs található.
Egy nagy halárusító csarnokra találunk, “Fiske hall” a pultokon gazdag a felhozatal, lazac, fekete tőkehal, herring található. Nem hagyhattuk ki az itt készített különleges halebédet. Gombóc formájú, öklömnyi nagyságú csont nélküli bundában sült sajtos hal, kitűnő ízű és laktató.
Később egy mozgólépcsős lejáróhoz érkezünk, egy felszín alatti bevásárlóközponthoz, lent a légkoncionált térben vannak üzletek, szórakozóhelyek, klubok, melyeket focipálya hosszúságú sétányok választanak el dísznövényekkel, padokkal. A hosszú, sötét, hideg évszakban itt zajlik az élet.

Egy kis kávézóban üldögélve fontos döntést hozunk: nem folytatjuk utunkat tovább észak felé, a még 700 kilométerre lévő Nord-Kapp-ig. A véget nem érő eső megfoszt bennünket a legfontosabb dologtól, a táj valódi szépségének, a fjordok gyönyörű kilátásának élvezetétől. Fotóinkon a távolban csak egy ködben úszó szürkeséget örökíthetnénk meg. Eddig 4420 kilométert jöttünk, itt fordulunk vissza, pontosabban kelet felé Svédországba, a Lappföldön lévő Kirunába.

12. Kiruna, a svéd acél bölcsője

Elhagyjuk a fjordos partvidéket, a szárazföld belseje felé haladunk, a 4-500m-es platón, Lappföldön járunk. A jellegzetes tundra tájban, távolodva a partvidéktől ritkul a szürkeség, egyre nagyobbak a felhők közti ablakok. Tovább haladva a késő délután ellenére a magas napállás erőteljes fényében sütkérezhetünk. Itt is kirajzolódnak a hajdani jégtakaró tevékenységének eredményei az út mentén felsorakozó kisebb- nagyobb tavak, vagy a lejtős küszöbökön csillogó zuhatagok formájában.
Kiváló minőségű vörös aszfaltos utunkat, az E10-t, több helyen megközelíti a velünk párhuzamosan haladó narviki vasúti vágány. Találkozunk is egy szembe jövő, különleges billenőszerkezettel ellátott kocsikból álló vasércet szállító szerelvénnyel.

Gyorsan megtesszük a 110 kilométeres távolságot és máris feltűnik a híres bányászváros Kiruna. Neve a “giron” alpesi fajdból ered, a város címerében a madár mellett a vas szimbóluma található. A külszíni bányászat már az 1600-as évektől kezdődött, a lappok kitermelték a kitűnő minőségű 70% ferrum tartalmú magnetitet. Tulajdonképpen a város mellet van két nagy ércdomb (Kirunavarra és a Luossavarra) 4 kilométer hosszúságú, 100 m vastagságú, enyhe dőlésű tömör vasérctelep. Ma ezeknek csak a maradványa látható, hosszú medenceszerűen kiásott mélyedések teraszos oldalakkal,melyeket hatalmas elnyúlt vörös dombok, a meddőhányók kísérnek. Az egész táj hatalmas sebként virít a föld felszínén. Valamikor a világháborúk előtt és közben itt bányászták a világtermelés egy negydét, ezért óriási fontossággal bírtak. Jelenleg a bányászat 1000 méteres mélységben folyik. A kitermelés még mindig jelentős, az évi mintegy 15 millió tonna ércet 8000 bányász hozza a felszínre. Sajnos az erőteljes kitermelés miatt a földkéregben egy süllyedés lépett fel, amely elsősorban a 25000 lakosú bányászváros jelenlegi központjában jelentkezett. Ezért az egész várost át kell költöztetni északnyugat felé, a 8 kilométerre lévő hegy lábához egy tó mellé. Fokozatosan bontják a házakat, több tíz emeletes bányászlakótelepet, valamint a közlekedési utakat is elköztöztetik. Az emlékmű jellegű városházát négy részre vágva szállítják új helyére. Hasonló sors vár az ország egyik legnagyobb fatemplomára is. A város szélén, nyírfa ligettel körülvett tavacskák mellett található a Ripan kemping, ahol kipihenjük fáradságunkat.

 

13. A korona, a királyságok stílszerű vásárló eszköze

A Skandináv királyságok történelmi hagyományaikhoz hűek meradtak, ezért nem váltak meg ősrégi pénzüktől a “koronától” és váltópénzétől az “őre”-től. Látogatásunkkor a hivatalos árfolyamnak megfelelően 1euró egyenlő volt 7,4 DK, 8,1 NK és 9,3 SK-val. Indulásunkkor e ténynek tudatában voltunk, csak arra nem számítottunk,hogy ez nehézségeket is okozhat. Euróval (már amennyivel) szereltük fel magunkat, és volt egy Viza kártyánk kisebb összeggel. Az eurót mindenütt elfogadták, igen ám, de… a mosolygós, udvarias eladók igen nagy stílűen kezelték az átváltást, az árfolyamot tetszés szerint döntötték el, a visszajárót koronában adták. A bankoknál az átváltás hosszadalmas eljárás volt. Kirunában már két pénztárcánk is tele volt mindenféle fajta korona és őre címletekkel. Vásárláskor eluralkodott a káosz, nehezen gabalyodtunk ki a sok féle pénznemből, hogy az árak átszámításából származó értékek megállapításának zűrzavaráról ne is beszéljek. A legegyszerűbb és leggadaságosabb lett volna a pénzügyek lebonyolításában a Visa kártya. Ez bárhol működött, üzletekben, metro automatánál, múzeumban, benzinkútnál, kezelési költség nélkül. Végeredményben tájékozatlanságunkat kb. 100 eurós ráfizatéssel zártuk, meg egy maroknyi hazahozott Skandináv érmével.

14. A rénszarvas, Lappföld jelképe.

A Botteni-öböl felé az erdőstundra, majd a véget nem érő fenyőerdők gyéren lakott vidékein vezet utunk. Most immár visszafelé lépjük át a Sarkkört. Tágas parkoló fogad padokkal, asztalokkal. Különleges tábla jelzi ezt a kiváltságos földrajzi poziciót, valamint egy nagyszerű fából ácsolt épületkomplexum üzletekkel, vendégházzal várja az utazót.

A továbbiakban félórányi távolságra az út mentén elhelyezkedő rénszarvas farmra bukkanunk. Örömmel megyünk a tágas bejárati épület felé, ahol kis kiállítóterem található, a szőke hölgy, elárúsító és portás mínőségében sajnálatunkra tudatta, hogy az egyébként mintatelep pillanatnyilag bizonyos belső munkálatok miatt nem fogat látogatókat. Elmondása szerint a farmon 400 állatot tartanak, máskülömben mintegy 200 ezerre tehető az egész É-Skandináviát benépesítő ezen hasznos és szeretett állatok száma. Az itt élő lakosok számára mind a mai napig a rénszarvas jelenti megélhetésük alapját. “Univerzális” állat, mindenféle szempontból hasznosítják, húsát, tejét, bőrét, prémjét sőt a csontjaiból, agancsából eszközöket készítenek, de kitűnő igásállat is. Ez a táj más haszonállat számára nem biztosít életteret, csak a rénszarvas akár szabadon élve hatalmas csordákban, évszakonként vándorolva, vagy háziasított formában hasznosítja a szegényes vegetációt (zuzmót, mohát, gyér füvet,falevelet). Télen a hó alól kotorja ki ezeket. Csülkei különösen szélesek, hogy ne süppedjen a hóba vagy a mocsárba. Agancsa jellegzetes lapátszerű. Távozásunkkor vásárolok egy agancsot, mert már csak ez “hiányzik gyüjteményemből”.

15. A Botteni-öböl magas partjai, a világörökség része.

Az út mentén gyakran tűnnek fel jellegzetes faházak, melyek mellet mindig ott áll az ácsolt szauna, oldalukra mintegy díszként famerítőkanalak vannak aggatva. Az erdőségek mindenütt lehúzódnak a Botteni-öböl (Bottinska-viken) meredeken leszakadó, erősen tagolt sok apró szigettel, sziklapaddal tarkított partjáig. Valamikor a jégkorszakban Skandináviát borító vastag, akár 2000 méteres jégtakaró az eltelt több 10 ezer év alatt elolvadt. Ezáltal a szárazföldet alkotó kéreglemez megkönnyebbülve lassan emelkedik, akár 1,4 métert is száz év alatt. Ennek következtében alakultak ki a parttal párhuzamosan húzódó keskenyebb vagy szélesebb lépcsőszerű párkányok, az úgynevezett “parti szinlő”-k, amelyek egy adott helyzetben a tengervíz szintmagasságát, a hullámok romboló tevékenységének helyét jelezik.
Ranea, majd Lulea (a vasérc kikötője) városoknál érjük el az öböl partját.

Párhuzamosan haladunk a partvonallal keresztezve számos bővízű vízfolyást amelyek gyakran függővölgyekben, zuhatagokban ömlenek a tengerbe. Az öböl vize erősen szennyezett, főleg nitrátokkal, szinte mindenütt a víz szinén lebegnek a kék és zöld algák. A part menti kempingekben a tiltás ellenére a napsütésben, a hűvös vízhez edződött svédek, még a gyerekek is igencsak lubickolnak.

Télen öt hónapra befagy az öböl vize, gyakran olyan gyorsan áll be a víz, hogy hajók kerülhetnek kimozdíthatatlan helyzetbe, jégbe fagyva.
Két napig haladunk dél felé, Pitea, Skelleftea, Umea, Sundsvall városokat érintve a 800 kilométerre levő svéd fővárosig. Az 50 ezer lakosú Sundsvall bejáratánál, általunk talán még soha nem látott hatalmas hypermarketre bukkanuk. Óriási területen tíz, egyenként focipálya nagyságú csarnokkal, közöttük több ezer kocsi befogadására alkalmas parkolókkal és mindenütt nyüzsgő tömeggel szembesülünk. A lassan már megszokottá vált tompa-vörös szinű durva-szemcsés kitünő minőségű autopályán haladunk. Hosszas kutatgatással tudtuk meg, hogy a bányászatból visszamaradt meddőközetek vörös anyagát keverik az aszfalt burkolatba. Gävalet elhagyva a partvidéktől eltávolodunk, Uppsala mellett elhaladva, hétfő délután, augusztus 2-án befutunk az 1,8 millió lakosú Stor-Stockholmba.(Nagy-Stockholm)

 

16. Stockholm, a vizek városa, Észak Velencéje.

Ott ahol a Mälären-tó a Balti-tengerre nyílik, a sziklás partvidékre, valamint 14 szigetre épült Stockholm városa. 1419 óta ez a svéd főváros. A csatornák és hidak (53) városa, akárcsak Hamburg. Nagyon sok a hasonló vonásuk.

A borús, szeles időben elég körülményesen találjuk meg a város nyugati szélén az Angby-tó partján a kempinget, amely fekvése idillikus, festői környezetben van, 10 percnyi járásra a metro megállótól (T17.-Tunnelbana)
Városnézésünket sajnos már megint az eső nehezíti. Egész napra érvényes bérlettel szállunk fel a metrora, ami fél óra alatt a központba röpít. A földalatti érdekessége, hogy helyenként a felszínre bukkanva robog percekig, hogy aztán ismét a felszín alá bukjon. A városközpontban a Centralbron szállunk ki, itt van a közismert eliptikus formájú tér, a Sergelstorg, melynek közepén a 37 m magas, 1974-ben épült üvegoszlop, a Kristal Vertical Accent áll.
A vizek mellett a Gamla Stan, az igazi központ a királyi palotával és a kikötövel. Itt áll a Riksdag (parlament) a kormány székhelye, az államfő XVI. Károly Gusztav rezidenciája.

Jobbra nyugat felé van a lovagok szigete a Riddar Holmen, az óváros, palotákkal, templomokkal. Balra, keletre a második legnagyobb sziget Djurgärden, itt van a vidámpark, skanzen, vadaspark valamint a kertváros gyönyörű villáival.
Kungsholmen szigetén ismert jellegzetes építmény a városháza, magas tornyán jól kivehető a “három korona” a svéd nemzeti szimbólum. Itt a Kék teremben, minden év december 10-én van a Nobel-díjak átadásának szertartása. A kellemetlen időjárás ellenére mindefele nagyszámú esőernyős ember, főleg turista nézelődik, mosolygós barátságos hangulatban. Stockholmi látogatásunk csúcspontját jelentette a másfél órás sétahajózás a csatonákon és a szigetek között.

17. Skandináviai körútunk bezárul, ismét Koppenhága, Hamburg

Stockholmot elhagyva a félsziget jégkoptatta alföldjén vezet az E20-as sztráda Nyköpi, Norrköping majd Linköping irányába. Ez utóbbi közelében, a sztráda mentén több helyen is magas betontalapzatra szerelt kiselejtezett repülőgépek teszik változatossá a tájat. Linköping, a svéd gépgyártás fellegvára (Saab, Grippen), ezért ez a szabadtéri kiállítás.
A továbbiakban a 200 kilométer hosszú Vattern-tó mellett haladunk. Jönköping mellett, a tó déli csücskénél majd kijutunk a már ismert Kattegat-szoros mellé, Helsingborgot majd Malmőt elkerülve ismét átkelünk az Öresundsbron és máris feltűnnek Koppenhága színes épületei.
Megint a homokos tengerparti kempingben éjszakázunk. Reggel irány Hamburg, de ezúttal nem a rövidebb “madárúton” hanem nyugat felé kerülve Sjaelland szigetén a Nagy Belt szoroson Fyn szigetére áthaladó hatalmas Storebaeltsforbildensen, bonyolult dán elnevezésű, 1998-ban épült (fizetéses) hídon.
Ez az átkelő fennséges látványt nyújt, maga a híd két részből áll: a keleti függőhíd 6790 m hosszú és 250 m magas, középen a 2 kilométer hosszú Sprogo szigete a szélturbinákkal, majd a nyugati 6620 m hosszú betongerendákra épült híd.

Egy újabb átkelőn Fyn szigetét elhagyva Jüttland (Jylland) félszigetére érkezünk, ahol a sztráda Kolding városa előtt délre fordul, egy órai autózás után Flensburgot jelző letérőnél észleljük, hogy már német területre léptünk. A Schlesswig-Holstein-i földszoroson New-Münstert elkerülve, tulajdonképpen már minden oldalon beépített területen haladunk a délutáni csúcsforgalomban. 20 kilométerrel Hamburg előtt hirtelen lelassul a forgalom, óriási dugóba kerülünk. Több mint egy órát lépésben botorkálva jutunk Hamburgba a régi Elba-tunelen (éppen javítás alatt áll, van még két újabb használatban lévő alagút is) átmegyünk az Elba alatt majd a hatalmas dokkok mellett elhaladva dél felé Hannover irányába kijutunk a városból. Percek múlva az általunk már ismert első kempingünkben állunk meg. Skandináv körútunk ezáltal bezárult, ha minden jól megy innen már csak két nap hazáig.

18. Boldog hazaérkezés, néhány statisztikai mutatóval

Vasárnap, augusztus 8-án este érkezünk haza. Mindig az utolsó kilómétereket a legnehezebb megtenni. Szegedtől a zsúfolt úton való haladás végtelennek tűnik. Feleségem megkönnyebülten vallotta be, hogy az utolsó napokban már nehezen viselte el ezt a háromhetes “bádogdobozban” töltött életmodot.

Összegzés képpen:
– 22 napot voltunk úton
– 9145 kilométert tettünk meg
– 416 kilométer napi átlag
– 1020 kilométer egy nap alatt megtett leghosszabb út
– 587 liter benzint fogyasztottunk,
– 808 euró a benzin ára,
– 6,4 l /100 kilométer átlagos fogyasztás
– 2170 euró összes költségek,
hidak, kompok, átkelők,
– 350 euró kempingek
– 812 euró egyéb kiadások

A másnap a reggeli kávézás után, emlékeink felelevenítése az elkészített több mint ezer foto között tallózva valósul meg. Boldogan és talán egy kicsit büszkén gondoltunk azokra az élményekre,kalandokra amelyek most már kitörülhetetlen,maradandó részei lesznek életünknek.

Milka Péter

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre

[ninja_form id=5]

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár