Paulini Ildikó: Kirándulás Szász-Svájcban – Németország – 2012

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.



Paulini Ildikó: Szász-Svájc – Németország – 2012



Nagyon hasznos leírás az egykori NDK egyik legszebb részéről, ahol talán még Gojko Mitić is megfordult néhányszor. A sok érdekes helyet bemutató beszámolót látványos fotók illusztrálják


Szász-Svájc, Dürrrohrsdorf-Dittersbach, Pirna, Elbersdorf, Schöne Höhe, Wehlen, Bastei, Rathen, Lipcse, Wittenberg, Bad Schandau, Lichtenhain, Königstein, Drezda, Pillnitz, Pravcicka Brana, Hrensko, Stolpen


Tavaszi rövid kirándulásunk alkalmával már nyertünk némi bepillantást Németország szépségeibe (lásd müncheni útleírás), így nem vállaltunk nagy kockázatot azzal, hogy a nyaralást Szászországba terveztük, és döntésünk helyesnek bizonyult, mert csodálatos egy hétben volt részünk.
Azt már tavaly elhatároztuk, hogy a körtúrákat és a mindennapos ad hoc szálláskeresést idén nem erőltetjük, mert bár ezzel a módszerrel rövid idő alatt nagy távokat lehet bejárni, ám fizikailag és mentálisan nagyon megterhelő. Most inkább a pihenésre helyeztük a hangsúlyt, de így is számos élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze a szálláskeresés most is okozott izgalmakat, de még a nyaralás előtt, részint mert két héttel indulás előtt kaptam észbe, hogy foglalni kellene, részint mert gyér nyelvtudásom miatt csak e-mailben és kizárólag tőmondatokban tudtam kommunikálni. Végül egy internetes szállásajánló oldalon több mint száz ajánlatból találtam meg az egyetlen, jó helyen lévő, még szabad és árban is megfelelő apartmant.


A kirándulás programjának összeállításában szinte kizárólag az internet volt segítségemre. Szász-Svájccal több honlap is foglalkozik, ezek zömében német nyelvűek. A Budapesten található Német Turisztikai Hivatal képviseletvezetője kérésünkre összeállított egy prospektusokból álló csomagot, melyből főleg a várostérképek voltak hasznosak. A magyar nyelvű útikönyvek mindegyike konkrétumok nélkül csak említés-szinten foglalkozik Szász-Svájccal, így nem vásároltam meg egyiket sem, pedig jócskán volt választék. Maradtak tehát a kapott várostérképek, a hivatalos honlapok és néhány nagyon hasznos magyar 🙂 blogbejegyzés, melyek bőven elegendőek voltak a program összeállításához.


 


Ausztria Németország Svájc – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

Gyönyörű napos reggelen indultunk útnak a Szász-Svájc központjának számító Pirna mellett található Dürrohrsdorf-Dittersbachba, ahol a szállásunk volt.  Szerencsére – néhány kisebb kivételtől eltekintve – az út végig autópályán vezet.  A magyar határ közelében egy benzinkút melletti bódéban meg tudtuk venni a szlovák és a cseh autópálya-matricát is, sajnos csak később derült ki, hogy a hivatalos árnál valamivel drágábban jutottunk hozzá. A másik szintén kellemetlen élmény a cseh autópálya Prágáig tartó szakasza volt, ugyanis a külső sáv keresztben hullámos, az autó végig zötyögött (a belső sáv valamivel jobb, de az sem tökéletes), ám ezeket leszámítva eseménytelen utunk volt, délutánra szerencsésen megérkeztünk a kisvárosba.
Szállásunk egy kellemesen hűvös szuterén-lakás volt (két szoba, mindegyik külön fürdőszobával, nappali, konyha, terasz), melyért személyenként 15 EUR-t fizettünk egy éjszakára. A ház a település központi részén, de mégis csendes helyen, egy kis zsákutcában helyezkedett el; a környék tiszta, rendezett, békés volt, a házak előkertjei „csordultig” voltak virágokkal, sőt virágkölteményekkel.
A délután folyamán a városkában sétáltunk, melynek központjában található egy hűvös park, s benne a Wesenitz patak. A parkból szűk félórás sétával eljutottunk Elbersdorf városrészbe, azon belül is a Schöne Höhe hegyen található neogótikus nyári kastélyhoz. A kastélyt Goethe iránti tiszteletből Johann Gottlob von Quandt építtette az 1830-as évek elején. A kastélyban Goethe-versek által inspirált freskók és egy kilátótorony található, mindez a szomszédos vendégház nyitvatartási idejében látogatható (ottjártunkkor sajnos zárva volt).


 



 



 


Másnap reggel az Elba partján fekvő Pirnába autóztunk és kellemes sétát tettünk a történelmi belvárosban. Megnéztük többek között a gótika és reneszánsz közti átmenet idején épült Canaletto-házat, melyben jelenleg a tourinform-iroda működik, a Friedrich Schiller Kéttannyelvű Gimnázium cseh-német kollégiumát, mely az Expo 2000 Projekt keretében épült, a városházát, és a későgótikus háromhajós evangélikus templomot. Pirna egy kimondottan bájos szász település (mindez természetesen csak a belvárosra igaz), ápolt közterekkel, sok virággal és kellemes Elba-parttal.


 


Pirna -városháza


Pirna -városháza


Innen Dorf Wehlenbe autóztunk, ahol a Miniaturparkot látogattuk meg. Ebben a parkban megtalálható Szász-Svájc összes látnivalójának makettje, az épületek, a különleges sziklaalakzatok, tehát minden, amit az odalátogatónak érdemes felkeresni. Elsősorban azért mentünk oda, hogy ötleteket találjunk a nyaralás eltöltéséhez, de mivel előzetesen az összes látnivalóról sikeresen tájékozódtam és ezek nagy részét később fel is kerestük, így sok újdonsággal nem találkoztunk. A létesítményt inkább gyerekekkel érdemes felkeresni, nekik láthatóan nagy élmény volt, különösen az a néhány interaktív elem, amikor például gombnyomásra elő lehet idézni a bányában a robbantást, vagy el lehet indítani a miniatűr járműveket. Emellett egy nagyon keskeny nyomtávú kisvonattal be lehet járni a parkot. (Felnőtt belépőjegy 8,5 EUR, mely tartalmaz egy körutat a kisvonattal.)


 



 



 


A park után elindultunk a Bastei (Bástya körzet) meghódítására. A sziklaalakzatokat két irányból lehet megközelíteni, az egyik rövidebb, ám kevésbé látványos út, melyet táblák is jeleznek. A hegy aljánál van egy hatalmas fizetős parkoló, ahonnan 3 km-re található a Bastei bejárata. Ezt a távot busszal is meg lehet tenni, de számunkra visszataszító volt a semmi közepén lévő parkoló, ahol még ebédelni sem lehetett, ráadásul a busznak nem volt se híre se hamva (tűző napon délidőben éhesen gyalogolni pedig nagyon nem volt ínyünkre), így villámgyorsan továbbálltunk és megkerestük a másik bejáratot, mely (Kurort) Rathen városkában található. Ez a város több szempontból is érdekes: az Elba két partján fekszik, a sziklák Niederrathen központjából érhetők el, de ide sajnos kizárólag a helyi lakosok és az ott megszálló turisták hajthatnak be autóval és ők is csak külön engedéllyel. A várostól 2 km-re található egy kis parkoló, így kénytelenek voltunk otthagyni a kocsit (a GPS persze nem tudott a behajtási tilalomról, így nagy volt meglepetés), ám ez később nagyon jó döntésnek bizonyult, ráadásul egy éppen távozó úriember kezünkbe nyomta a napijegyét, így fizetnünk sem kellett. Könnyed sétával hamar be is értünk a völgyben fekvő gyönyörű városkába, ahol végre éhségünket is méltó körülmények között csillapíthattuk.
Azoknak, akik nem szeretnek gyalogolni jó megoldás lehet, ha az Elba másik partján fekvő Oberrathen parkolójában hagyják az autót, ugyanis onnan komppal könnyedén át lehet jutni Niederrathenbe és a Bastei bejárata csak párszáz méterre fekszik a kikötőtől. Ennek a megoldásnak az lehet a hátránya, hogy délután hat óra körül már hatalmas kígyózó sor állt a kompra várva, és csak zsúfolt heringjárattal lehetett visszajutni a parkolóhoz, persze csak azon szerencséseknek, akik felfértek rá. Rathen másik érdekessége számomra, hogy azóta sem tudom, hogyan lehet bejutni oda autóval. Mert addig rendben van, hogy Niederrathenbe nem lehet behajtani, de a magába Rathenbe sem sikerült, később tettünk rá kísérletet más irányból is, de mindig táblába ütköztünk. Pedig tudom, hogy van megoldás, mégsem leltünk a nyomára, így kénytelen-kelletlen ki kellett hagynunk a modellvasútpark meglátogatását. Aki esetleg sikerrel jár vagy járt, legyen szíves írja meg kommentben, mert nagyon kíváncsi vagyok rá…
A Bastei-ba tehát Niederrathen központjából vezet a legszebb út, a sétát nem mondanám megerőltetőnek, de a látványért persze muszáj leküzdeni pár kilométert. Menet közben több kilátópontról is gyönyörködhetünk az Elba kanyarulatában. Felérve a „csúcsra” (mindössze 200 méterre magasodik a folyó felett, de többnek tűnik) páratlan kilátásban lehet részünk, különösen az épített hídról (Basteibrücke), ahonnan szemügyre vehető az egész környék és tiszta időben még Königstein falai is jól kivehetőek. A legszebb részre 1,5 EUR befizetése után lehet átmenni, de megéri, mert innen látszik igazán a híd szépsége és további homokkőbe vájt sziklaalakzatokban is gyönyörködhetünk. Érdekes, hogy láttunk már homokkő-hegységet Csehországban és Lengyelországban is, kicsit féltem tőle hogy unalmas lesz, de mindegyik más egy kicsit és bizony tud újat mutatni.


 


 


 



 



 



 



 



A következő nap reggelén Lipcsébe (Leipzig) autóztunk, melyet mindenféle előzetes tájékozódás nélkül pusztán egy kis turistatérkép birtokában közelítettünk meg, de így is megtaláltunk mindent, amit kellett. Elsőként a Szent Tamás-templomot (Thomaskirche)


 


Szent Tamás-templomot (Thomaskirche)


néztük meg, mely előtt egykori karnagyának Johann Sebastian Bachnak szobra áll. Az evangélikus templom gótikus stílusban épült, élő orgonajátékot is hallgathattunk benne. Érdekessége még egy nagy fakereszt, melyre az ott járók egy cédulán feltűzhetik panaszaikat, kívánságaikat, avagy Istennek szóló gondolataikat. Innen a központban lévő régi városházához sétáltunk, azután pedig a városi evangélikus templomot a Nikolaikirché-t kerestük fel.
Innen nem messze található a központi vasúti pályaudvar, mely hatalmas méreteivel és főképpen tisztaságával szinte kuriózum volt nekünk, budapestieknek; kis túlzással a földről lehetett enni, annyira makulátlan volt. A pályaudvarnak 24 peronja és 6 boltíve van, naponta 150.000 utas fordul meg benne. Közvetlenül mellette illetve alatta több szinten számos üzlet, pékség is található, itt tényleg minden az utasok kényelmét szolgálja. A főtéren elköltött ebéd után (melynek felszolgálására a pincér feledékenysége miatt majdnem egy órát kellett várni) az Augustusplatz melletti kis tónál pihentünk egy kicsit, majd az operaház mellett elsétálva a szép modern egyetemi campus felé vettük utunkat. Ennek közelében magasodik az ún. Panorama Tower, melynek tetejéről jól látható az egész város. Az épület 29. emeletéig lifttel lehet feljutni, onnan pedig már csak néhány lépcső a kilátó.


 



Pályaudvar


 


Lipcse Panorama Tower és az egyetem


A Panorama Tower és az egyetem


Ezután autóval a 91 méter magas, piramis formájú „népek csatája” emlékműhöz mentünk (Völkerschlachtdenkmal), mely egy szép park közepén fekszik. 1813-ban a népek csatájában Napóleon ütközött meg a létszámfölényben lévő osztrák-orosz–porosz–svéd haderővel, Napóleon elvesztette a csatát, melyet követően bukása már elkerülhetetlen volt. Az emlékmű belülről nem tett ránk mély benyomást, ehhez képest meglehetősen borsos belépőt kellett fizetni (6 EUR). A mauzóleum közepén egy koszorú található, körben hatalmas kőharcosok állítanak emléket a holtaknak, az épület tetejéről pedig szép kilátás nyílik a városra. Emellett a belépőjeggyel egy múzeumot is meg lehet nézni, ám ezzel a lehetőséggel nem éltünk.


 


Lipcse népek csatája emlékmű



Lipcséből Wittenbergbe autóztunk, ezen a kb. 70 km-es úton sajnos nincs autópálya; némelyik településen számos figyelemfelkeltő táblát helyeztek el, melyeken a helyiek panaszkodnak a hatalmas átmenő forgalomból fakadó problémákra. Wittenbergben először a Schlosskirche-t kerestük fel, amelynek kapujára 1517-ben Luther Márton kifüggesztette 95 pontból álló hittételeit. A kapu sajnos már nem az eredeti, azonban a jelenlegin is olvashatók a tanok. Innen a belvárosba sétáltunk, útközben találtunk egy cukrászdát, ahol nagyon finom és hatalmas kanállal mért fagyit vettünk. A főteret  a városi főtemplom (Stadtkirche Sr. Marien) látványa uralja, a sétálóutcában (Collegienstrasse) pedig megtekinthető a reneszánsz Melanchtonhaus, mely a Világörökség része (a két említett templommal egyetemben) és a Lutherhaus (egykori ágostonos kolostor).


 


Wittenberg Schlosskirche


 


Wittenberg Schlosskirche


a híres kapu


 


Wittenberg főtere


Wittenberg főtere


A két városnéző körút után kellően elfáradva tértünk vissza a szállásunkra, hogy másnap egy kellemes, laza kirándulással pihenjük ki a fáradalmakat.
A negyedik napon Bad Schandauba autóztunk, melyről minden ismerősömnek a vasúti határállomás jutott eszébe, ahol nagyon sokat kellett várni a régi időkben, de azt kevesen tudták, hogy egy igazán kedves kisváros is „tartozik” az állomáshoz. Először a Kirnitzschtalbahnt, vagyis az erdei villamost vettük célba, mely a városi parkból (Stadtpark) majdnem a Lichtenhaini vízesésig szállítja az utasokat. A hiányos tájékoztatás miatt (s ez jellemző volt néhány más szászországi látványosságra is) meglehetősen nehezen találtuk meg a végállomást, és parkolni sem volt egyszerű. Az erdei villamos félóránként indul, menetideje kb. 30 perc; egyvágányú vonala egy keskeny út szélén vezet, ezért a város felé közlekedő szerelvények a közúti forgalommal szemben haladnak (így az autósok részéről történő elsőbbségadás is igen érdekesen alakul, balra tartás van). Jegyet a villamosvezetőnél kell váltani, mi a napijegyet választottuk (nincs külön menettérti), amely 7 EUR-ba kerül. Mivel egy árvíz 2010. augusztusában jelentősen megrongálta a villamosvonalat, ezért a szerelvény a még mindig tartó felújítási munkák miatt csak az utolsó előtti állomásig közlekedik (Beuthenfall), innen a vízesés kb. 500 méteres sétával érhető el. Maga a vízesés első ránézésre nem különösebben érdekes, annál nagyobb volt a meglepetés, mikor egyszer csak elkezdett a víz hatalmas erővel zúdulni. Mint kiderült, a vízesést szabályozzák, általában kényelmesen csorog, de félóránként kinyitnak egy csapot, vagy megnyomnak egy gombot és ilyenkor egy percen át sokkal látványosabban zúdul lefelé a víztömeg.


 


Lichtenhaini vízesés


Ezután a villamossal visszatértünk a városba és megkerestük a történelmi személyfelvonót (Personenaufzug), mely egy kezelő által irányított lift (menettérti jegy 2,80 EUR). A felvonó – mint az általában lenni szokott – gombnyomással hívható, s mivel ezt az előttünk várakozók nem vették észre, ezért jónéhány percig ácsorogtunk. A turisták közül csak mi jöttünk rá, hogy valami nincs rendben, a többieknek fel sem tűnt, hogy a lift csak akkor jött le miután megnyomtuk a gombot… Felülről szép panoráma tárult elénk: Elba, a homokkő hegyek és Bad Schandau. Ugyaninnen túrákat is lehet tenni és egy üvegfallal elzárt nagy és lusta hiúz is megcsodálható.


 



Kirándulásunkat Königstein városában az Elba másik oldalán folytattuk. A körforgalomnál lévő étteremben finom pizzát ettünk, majd sétáltunk egy picit a belvárosban. A közterületeken itt sem spóroltak a virággal, és a Mária templom is bájos. 2002-ben egy hatalmas árvíz elárasztotta az egész környéket, ennek nyomait az épületeken már alig lehet látni, viszont számos ház falán megtalálható a  vízszintre utaló jel és a városok terein fotók is emlékeztetnek a katasztrófára. Ezután elindultunk megkeresni az erőd bejáratát, mely nem sikerült elsőre, sőt másodjára sem. Nagyon idegtépő tud lenni, mikor egy kis hegy lábánál állsz, melynek tetején egy hatalmas erőd magasodik, mégsem találod a hozzá vezető utat… Egy helyi lakos szerencsére útba igazított, meglett a bejárat. Parkolni egyedül a parkolóházban lehet, mi ezt nem vettük figyelembe és az út mellé álltunk (mivel mások is így tettek); visszaérkeztünkkor már javában fotózták a szabálytalankodó gépjárműveket, éppen az utolsó pillanatban oldottunk kereket. Az erődbe két módon lehet bemenni: gyalog vagy gyalog és lifttel, ennek megfelelően kellett a jegyet is megvenni. Mivel aznap már lifteztünk eleget, így inkább sétáltunk (a belépő 8 EUR volt), az út kicsit meredek, de csak néhány perces. A várat egy sziklacsoportra építették még a XIII. században úgy, hogy legyalulták a sziklák tetejét és erre építették az erődöt, így az olyan, mintha a sziklákból emelkedne ki; mai formáját a XVII. század elején nyerte el. Mivel Szászország legbiztonságosabb erődje volt, ezért háború idején a hercegi család ide menekült Drezdából és kincseiket is itt rejtették el, emellett szükség esetén kiváló börtönként is szolgált. Egy kisebb rész kivételével körbe lehet sétálni a várfalon, ahonnan káprázatos a panoráma.


 


Königstein erőd


 



 


A következő napot teljes egészében Drezdának szenteltük. A város hatalmas árat fizetett a II. világháborúért, az ellenséges csapatok többezer tonna bombát dobtak le, számos ember vesztette életét, a város közepén csak törmelék maradt. Az újjáépítés hamarosan megkezdődött, azonban evangélikus templomának (Frauenkirche) s egyben a város jelképének romjait mementóként a téren hagyták, azonban 1992-ben a polgárok kezdeményezésére a városvezetés megszavazta az újjáépítését. A templom az eredeti darabok felhasználásával épült fel ismét; 2005 októberében szentelték fel.
Elsőként a Zwingerbe látogattunk, mely eredetileg Erős Ágost narancsfáinak szolgált védett helyül. Jelenleg csodálatos kiállításnak ad otthont, melynek végiglátogatása erőt próbáló feladat. A parkban tett rövid séta után először a páncélteremben található fegyvereket és páncélokat néztük meg, majd a festmények következtek. Felsorolni is lehetetlen, hogy hány művész, mennyi festészeti irányzat és hány kép jelenik itt meg, mindenből kaphatunk ízelítőt. A tárlat hatalmas, így egy idő után már nehéz volt koncentrálni, néhány óra után fel is adtuk. A porcelángyűjtemény meglátogatását ezért ebéd utánra hagytuk, mert ennyi látnivaló után kellett egy kis pihenés. (A belépőjegy 10 EUR-ba került.) A városban először a Frauenkirchét néztük meg, majd felmásztunk a Kreuzkirche tornyába néhány panorámafotó kedvéért. Sétánk során számos gyönyörű épületet láttunk, melynek felsorolása talán nem fontos, az ingyenes turistatérkép segítségével mindenki megtalálhatja az őt érdeklő látnivalót.


 


 



Zwinger


 


Drezda Zwinger


Zwinger


 


Drezda a katolikus katedrális


a katolikus katedrális


 


Drezda Frauenkirche


Frauenkirche


A hosszúra nyúlt délután vége felé nekiálltunk megkeresni a Drezdához tartozó Pillnitzben található vízikastélyt, mely az Elba partján fekszik. Ez sajnos majdnem kudarcba fulladt, mert cím híján nem tudtam mit írni a GPS-be, a térképen pedig nem volt rajta a pontos hely, csak az irány. Kb. egy órán keresztül bolyongtunk autóval a városban, mire ráleltünk az Elba partján fekvő csodás kastélyra. Sajnos már zárás után érkeztünk, de a gyönyörű park (a belépésért 2 EUR-t kellett fizetni) és a szép látvány megérte a fáradozást.


 


Pilnitz vízikastély


Pillnitz kastélya


Utolsó napunk nagy részét a határ cseh oldalán töltöttük, ugyanis a Cseh-Svájc legalább annyi látnivalóval bír mint szászországi testvére. Az érdeklődésre leginkább számot tartó látványosság mégis csak a Pravcicka Brana, németül Prebischtor, mely tulajdonképpen egy kapu, amit a természet vájt a sziklába. A megközelítés azonban megér egy misét, egyszerű, csak nem logikus. Hrensko-t elhagyva a főút mellől indul a turistaút, azonban az út mellett nem lehet parkolni, kiépített parkoló azonban csak kb. 2 km-re található. Tehát miután letettük az autót és kifizettük az 5 EUR napidíjat, 2 km gyaloglás után jutunk el a kiindulópontig. Innen egy kb. 1,5 km-es kaptató következik, s csak ezután tárul elénk a kapu és a mellette lévő turistaház. A legszebb látnivalókért fizetni kell (koronát és eurót is elfogadnak), de a panoráma igazán mesés. Az ebédet egy hrensko-i vendéglőben fogyasztottuk el, euróval fizettünk és a végösszeg kb. a fele volt a hasonló ételekért kifizetett németországi áraknak.


 



út a kapuhoz))


 


Pravcicka Brana


 


Pravcicka Brana


Mivel elég sok időt töltöttünk a sziklák között és a szakadatlan napsütés után esőfelhők gyülekeztek, ezért már csak egy rövid programra futotta. A szállásunktól néhány kilométerre fekvő Stolpen városkát vettük célba, melynek kicsi főtere különösen üdítően hatott, és járókelők sem nagyon voltak késő délután. A fő cél azonban a vár meglátogatása volt, melynek egyik érdekessége, hogy  Anna Constantia von Cosel hercegnő, Erős Ágost korábbi szeretője 49 évig raboskodott itt. Mindenesetre úgy tűnik, hogy kényelemben és szépséges környezetben nem volt hiánya, bár ennyi év alatt valószínűleg megunhatta a gyönyörű panorámát. A vár nem homokkő- hanem bazalthegyen áll,  s mivel ezt a kőzetet nagyon nehéz megmunkálni, így 84 méteres kútját 24 évig fúrták. Végül az is kuriózumnak számíthat, hogy az egyik belső pincehelyiségben lakik a vár szelleme, „aki” 50 centért huhogással és fény-árnyék játékkal bő fél percen át hátborzongató környezetet teremt turistáknak. (A várba 5 EUR a belépőjegy.)


 


Stolpen


Stolpen főtere


 


Stolpen vár


a vár


Különös, hogy Szász-Svájc nem szerepel az ismert nyaralási célpontok között, holott minden adott a tökéletes nyaraláshoz; erre Németország precízsége, tisztasága és a gyönyörű környezet a garancia!
Paulini Ildikó
2012. július


Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>   


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Németországról >> 











A szerkesztőnek a következő címre küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Paulini Ildikó: Kirándulás Szász-Svájcban – Németország – 2012" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár