Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006

Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006. április

Szép képekkel illusztrált beszámoló a város és környékének főbb látnivalóiról

Az egyik fapados légitársaság november végén meghirdette nápolyi járatát. Barátunk veje, lánya és unokája ott dolgoznak. Sikerült rövid időn belül időpontot egyeztetni, a jegyet alacsony áron megrendelni. Találtam egy jó kis szállodát Nápolyban, de barátunk határozottan kijelentette, mi is a családnál leszünk, hiszen van külön szint a vendégek számára. Magyar nyelvű Nápoly útikönyvet nem találtam, de a fórumokon több leírás is foglalkozott a környékkel.

Az előre látszódott, hogy a gyorsvasúttal ill. a helyi közlekedéssel sok mindent meg tudunk nézni (Herkuláneum, Vezúv, Pompeji, Sorrentó), de olyan célok, mint Amalfi, Ravello, Caserta viszont csak kocsival, vagy vasút és busszal érhetőek el.
Elérkezett az indulás napja, pontosan érkeztünk, a reptéren a vő várt és kocsival elvitt a Nápoly külvárosában (Pozzuoli) lévő bérelt házukhoz. Ez autópályáról gyorsan és könnyen megközelíthető volt. Másnap nemzeti ünnep volt, így autóval elindultunk. Irány a kedvenc reggeliző hely, egy kapucsínó és hozzá egy kroasszan jellegű kalács (többféle ízesítésben). Minden reggel ezzel indítottuk a napot.
Amalfiba, bár korán érkeztünk, parkolóhely már nem volt, így a ravelloi elágazásnál tudtunk leállni. Szép nagy tömeg volt mindenhol és citromot citrommal kínáltak. Volt köztük 70 dkg-os, vettünk ajándékba, de ez inkább díszes, mint használható. Általában a képeken, kerámiákon a citrom ábrázolása és színei a jellemzőek.
Ravellóban egy-egy nagy pizzát ebédeltünk, majd megnéztünk egy limoncello üzemet, ahol a citrom héjával likőrt készítenek (32 %). Limoncellót célszerű diszkontban vásárolni, ott jóval olcsóbb. Megnéztük az itteni két híres kastélyt és kertjeiket (Villa Cimbrone, Villa Rufolo). Másnap 3-eus napijeggyel közlekedtünk, mely jó a gyorsvasutakra (metró), a buszokra és a felvonókra is. A jegyet felszállás előtt egyszer érvényesíteni kell és vigyázat, mert a kijáratoknál igen élénk a jegyellenőrzés.

Sajnálatosan tapasztaltuk, hogy mivel a keddi nap ünnep volt, ezért szerdán tartották a múzeumok a szünnapot. Sebaj, irány a circumvesuvian gyorsvasút (erre nem jó a napijegy) és legyen ma a program Herculaneum. Míg Pompejire forró hamu, addig Herculaneumra forró iszap, kövecskék hullottak. Ez annyira betemette, hogy nem keletkezett közvetlen tűz, ezért a faszerkezet egy része elszenesedett csupán. Az épületek sokkal épebbek, a feltárása jelenleg is folyik.

Visszatérve Nápolyba, megnéztük a Campi Flegrei ( égő mezők ) déli részén található élénk geotermikus tevékenység külső nyomait, egy útszél fokozatos pusztulását, az környező létesítmények udvarának füstölgését és egy focipálya szélén is feltör a kénes gőz.
Másnap bepótoltuk a múzeumokat és felmentünk a Villa Floridiana kertjébe és sétáltunk a spagna városnegyedben. A San Gennaro katakomba sajnos karbantartás miatt több hétig zárva.

Másnap Pompejit választottuk, de a circumvesuvian dolgozói ma inkább sztrájkoltak, így a várakat néztük meg és a karthauzi kolostort (Castel Nuovo, Castel dell’Ovo, Castel Sant’Elmo, Certosa di San Martino).

Napközben az útszéli talponállókban “panini”-kat (töltött, lángos jellegű) és krokett szerű panírozott, kisütött fűszeres meleg falatkákat ettünk (1,5-2 eu) . A spagnai városrész nagyon tetszett, itt igazibb volt a nápolyi élet.

A szokásos reggeli után autóval mentünk a Solfatarat megnézni. A kráterben egy kemping is van, itt szállnak meg azok a vulkántúrázók, akik majd tovább mennek az Etnához, Strombolihoz. Ez egy kráter, aktív geotermikus tevékenységgel, szépen látszik a http://maps.google.com/ – on is (Napoli IT) és látszik a Campi Flegrei vidék többi krátere is. A kép előterében látható körülkerített tavacskában az nem az eső nyoma, hanem a feltörő gázok-gőzök bugyborékolása látszik. A talajt a köztes dombokon megkapargatva igen forró élmény lesz. Az egyik kilövelés kb. arasznyi nyíláson tör fel, a kén festi sárgára a köveket, vagy bármit, amit odatesznek. Érdekesség az, hogy van egy őr, aki amikor nagyobb csoport érkezik, némi pénzért bemegy a kerítésen belülre, összesodor egy újságot, meggyújtja és lent a föld közelében csóválja a lángot. Erre a tevékenység kb. 30%-al fokozódik ! Azt gyanítom, hogy az így kissé felmelegedett levegő miatt fokozódik a tevékenység (na de ennyire ?). A “mágus” nagyon szép sárga köveket is árul. Van két körbefalazott “mofeta”, az egyik a pokol, a másik a ….. ?, ahol a forró kénes gőz csendesebben jön ki, így ott lehet kicsit – óvatosan – arc-szaunázni. Állítólag a bőrt feszesíti, az ideget nyugtatja. Nagy meglepetés, amikor az ember óvatlan és egy löket pofinnyomja (120 fok ). Itt a mofeta előtt van egy kb. 30 kg-os kő, azt ha az ember felemeli és jól földhözvágja, akkorát dübben, hogy mindenki megijed. Ráadásul kb. egy méter sugarú körben megreped a föld (a dobó is megijed) wow!

Scappanapoli, ez sokaknak Nápoly csúcsa, valóban nagyon érdekes és szép részek láthatóak itt, de a turizmust kiszolgáló boltok és választékai sokat rontanak az élményen. Itt (is) kell vigyázni a szűk utcában motorozókra, akik könnyen lekapják a táskát, videót, fényképezőgépet a vállról, nyakból. Krosszmotoron 2 kopasz fiatal jött hátulról, magamhoz szorítottam az amúgy üres fényképezőgép táskámat és gépemet, majd később szembe jöttek és megállt, szólt, elmutogatta, hogy vigyázzak, le ne kapják a gépet a nyakamról (csendőrök voltak, de a felsőruházatból ez nem látszott). Egyébként nagyon kedvesek, segítőkészek az emberek, meg kell jegyezni a köszönő, kérő szavakat, úgy kell indítani, majd ők is átváltanak angolra, ha szükséges.

Nagyon tetszett viszont a Cappella Sansevero (Sangro kápolna) szobrai és különösen a hozzá tartozó történet, mert tulajdonképpen ez a kápolna egy fricska az egyháznak, hiszen ebben szinte semmi egyházit nem lehet találni, sőt Sangro herceg, – akit alkémiával vádoltak, engesztelésűl építtette a kápolnát -, a falon a koporsóból mászik ki, kezében egy késsel, mintha a halált, az ördögöt megölte volna! Két mumifikálódott tetemet is meg lehet tekinteni, amiknek az érrendszerét a herceg valamilyen vegyszerrel kezelte, ezért ez épségben megmaradt. (Itt nem lehet fényképezni, mert túl sok az őr) http://www.museosansevero.it/eng/desangro.htm

Másnap Pompeji volt a program és egy rövid vágta Sorrentóban a circumvezuvia vasúttal.

Utolsó napra maradt a Vezúv. Kocsival mentünk fel, szinte a bejáratnál parkoltunk. Bő másfél óra volt az ottlét, a lejövetel viszont nem volt egyszerű a buszok beszorulása miatt. 12 kor már csak jóval lentebb lehetett parkolni, sokat kellet gyalogolni. Ha felhős az idő, a kráteren kívül nem sok minden látszik. Délután kimentünk a tengerpartra Torregavetara. Ide az egyik gyorsvasút is kijön.
A személygépkocsival való közlekedéshez külön rutin kell, a lényeg, az megy, függetlenül az elsőbbség tábláktól, akinek az orra előbb van, ill. aki erősebb. Ezt meg lehet tenni, mert a forgalom alapvetően lassan halad (30-40 km/ó). 13-16 óra között szieszta van, ekkor a forgalom is teljesen lecsökken, a templomok is bezárnak. Egyébként teljesen felesleges autózni, mert a fontosabb helyekre el lehet jutni a vonatokkal, buszokkal, felvonókkal. A turinform irodákban (akár már a reptéren) lehet olyan térképet kapni, kérni (ingyen), amin a buszok útvonala is rajta van. Van egy másik térkép is, ami a főbb látnivalókat foglalja össze 5 db 2-4 órás sétával, ezt is célszerű megszerezni.
Nápolyban egy hetet kellemesen el lehet tölteni.

Kozma Ákos

A szerző írásai Az Útikalauzban

Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006

Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007

Kozma Ákos: Az Árpád-vonal bunkerei Kárpátalján – 2008

Kozma Ákos: Kárpátaljai kirándulás 2006

Kozma Ákos: Két európai utazás – 1998, 2000

Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006

Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Kozma Ákos: Riga, Tallin – Baltikumi utazás – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu