Szabados Imre: Egyiptom – 1999

Szabados Imre: Egyiptom – 1999. november 18.- december 7.


Előzmények: Mivel örök nyughatalan vagyok, és volt egy kis pluszszabadságom ezért arra gondoltam, hogy keresni kéne valami  kalandosabb túrát, amit Afrikában meg is találtam. Nyáron, Izlandon néha a kerékpárra fagytam, így most télen melegedni akartam.  Mivel mindegyik túratársam szabadság és pénzügyi okokból kiesett mellőlem, így a világutazók útitárskeresőjében az Interneten  kerestem valakit aki ráérne. Találtam is egy srácot, akit nemrég rúgtak ki előző munkahelyéről, mert engedély nélkül elment egy marokkói túrára. Egy hét alatt elintéztük a vízumot, repülőjegyet, beszereztem a legszükségesebb információkat  Egyiptomot már többször megjárt ismerőseimtől, és nekiindultunk?Utólag bevallva , volt bennem egy kicsi fenntartás hogy  ismeretlen útitárssal nekivágni ennek az útnak. De szerencsére egész jól kijöttünk, elfogadta, hogy sokkal tapasztaltabb világjáró  vagyok, így általában hallgatott rám, és a tempót is próbálta velem tartani.
Egyedül nem szeretek utazni, de pár ember esetén még  igaz, hogy könnyen tudsz csatlakozni más hasonló, világjáró emberkékhez. A dél koreai lányok, a francia pár és az amerikaiak  személyében nagyon szimpatikus és vidám útitársakra leltünk.


1.nap CSÜTÖRTÖK  Ferihegy II. -ről indul a gépünk Bucaresten át Kairóba, Tamron romániai légitársaság nem tett ki magáért, de legalább a repjegy olcsó,  36000 Ft + 4000 reptéri illeték. A román repülőtéren nem találtam balkáni állapotokat, sőt nagyon sok nyugati repülőteret is felülmúlt.  Kairóba érkeztünk éjfél körül, (télből a nyárba, rövidnadrágos idő), mivel nem akartuk az időnket Kairóban elütni az út elején, ezért  rögtön tovább akartunk indulni valamelyik úti célunk felé. A reptéren lehet pénzt váltani 1,81 a DM-Font arány. Kairói reptérről kilépve  megrohantak a taxisok és szállodai buszok sofőrjei és kijelentették hogy csak velük lehet eljutni a belvárosba. Nem kell rájuk  hallgatni, a főbejárattól előre kb. 100 m -re félóránként jár a 400 -as busz, még éjszaka is és 20 font helyett (taxi) 20 forintért bevisz  a központba. Kalandos buszozás, őrült sebességgel rohanó busz, időnként lassít, amikor le lehet ugorni. Még szerencse hogy  pártfogásába vett egy egyetemista fiú, aki szolt a sofőrnek, hogy álljon meg, mert hátizsákkal nem tudunk leugorni. Éjszakai  gyalogos városnéző túra, éjjel sokkal jobban tetszett Kairó mint nappal,  rengeteg fegyveres katonával, de nincsenek kutyák, (akik  téged néznek kajának, mint Palermóban), igazából teljes biztonságban éreztem magam.  


2. nap PÉNTEK Volt pár óránk arra, hogy megtaláljuk a buszpályaudvart, de nem volt egy könnyű eset, sehol egy angol felirat, első pillanatban csak  arab betűket látsz az egész városban, menetrend meg hasonlót el kell felejteni.
Minden ember mást mond a távolsági buszok indulási  helyéről, végül kikeveredtünk EAST busztársaság pályaudvarára, egy helyi század eleji busszal és arab segítséggel, de ez nem a  központi pályaudvar. Sokan mondták hogy hosszabb útra minimum egy nappal előre kell jegyet venni, e téren nekünk végig mákunk  volt. Délelőtt tizenegy körül indult egy busz a Szent Katalin kolostorhoz (35 font), a Sinai félsziget közepére. Szuezen keresztül  számos kisebb arab településen rövid időre megállva döbbentem rá, hogy mennyire más kultúra az arab világ. Az út majdnem nyolc  órás, a sofőr rendes volt, mert a Szent Katalin kolostorhoz vezető útelágazásnál megállt, és bevárt egy autót, aki elvitt minket a  kolostorig. (ez a busz nem megy be addig) Gyalog sincs messze kb. tíz km, de éjjel nem tudtam tájékozódni, így nagy segítség volt  ez számunkra, a sofőrnek adtunk is jelképes borravalót. A kolostorhoz megérkezve, mivel holdfényes éjszaka volt, úgy gondoltuk  még az éjjel megmásszuk a Mózes hegyet és a csúcson nézzük meg a napfelkeltét.
Aki kényelmesebb tevével is felmehet egy  darabig, de gyalog három óra alatt járható, fent a csúcson jó pár beduin él, akik pénzért adnak takarót és matracot is. Mi kerestünk  egy kényelmes nagy követ és hálózsákban aludtunk, egy picit fáztam, pedig fóka típus vagyok.  


3.nap SZOMBAT Reggel napfelkelte előtt, nem tudom honnét, de előkerült vagy 50 turista, a japántól a svéd nemzetiséget bezárólag. Az első afrikai  napfelkelte életemben, magával ragadó? A hegyről lefelé a másik utat választottuk, ami egy 3000, a szerzetesek által sziklába vájt  lépcsőből állt és egyenesen a kolostorhoz vezetett. A szurdokszerű levezető úton a helyi beduinoktól pár fontért vehetsz kristályos  közepű köveket, majd a Mózes forrás érintésével haladtunk tovább. Itt találkoztunk arab fiatalokkal, akik arab dalokat énekeltek  végig a szurdokban, varázslatossá téve az egész utat, az egyik arab lánynál szebbel még nem találkoztam. A kolostort belépőjegy  nélkül meg lehet nézni (délelőtt van nyitva, de pénteken és vasárnap zárva), a kolostorból kilépve megkérdezte egy arab hogy nem  Dahab felé megyünk-e ?, két perc múlva indult is a mikrobusz (20 font) csodálatos kősivatagos tájon. ( a kolostortól 15 km-re  található a kék sivatag , amit feltétlenül meg kell nézni) Kora délután érkeztünk Dahaba, ( Ez egy kisváros, de az üdülőterület innét 5  km re van), minket a sofőr rögtön ide is vitt, még egy olcsó szállást is ajánlott. Ezt el is fogadtuk (2,5-7 font/fő), amit én nagyon  korrektnek találtam. Tengerparti, pálmafás, udvarias kiszolgálás, kulturált zuhanyzó, de nagyon egyszerű szállás, és egy pár  szúnyoggal is találkoztunk. Kora délután irány a tenger, pár métert sétálva a korallzátonyon már láttam szép halakat, mondjuk, mint  Korzikán, de elérve a kéken mélybe bukó zátonyt természetfilmeken látható élővilág tárult a szemem elé. Csodálatos sokszínű  korallképződmények, halrajok, fél méteres színes halak, ráják, polip, ördöghal és ezek egymástól pár centire? nem voltam oda soha  a búvárkodásért, de ezt tényleg látni kell. A tenger élővilága annyira érintetlennek tűnt, hogy meg se fordult a fejembe, hogy hozzak  haza emlékként egy szép korralt vagy csigaházat.  


4. nap VASÁRNAP Egy Pick-Up kisteherautó elvitt minket egy búvárparadicsomba a BLUE-HOLE (5 font/fő oda vissza). Ez már kietlen út nélküli  partszakaszon van, de még csodálatosabb tengeri élővilággal. (víz és a levegő is 24 (C) Az út közben több búvárközpontot is elhagytunk, mindenhol van egy kis vendéglő ( arab szőnyeg kiterítve a tengerparton, mini  asztalokkal és napellenzővel ), persze itt még búvárfelszerelést is lehet kölcsönözni, de bőven elegendő egy búvárszemüveg pipával.  Délután vissza a szállásra, nagyon szimpatikus arabok, itt még a kereskedők sem akaratosak. A parton több kilométer hosszan zajlik  az éjszakai élet, vízparti hangulatos nyitott éttermek, bazár, meg szinte minden. Arab zene, feszített bőrdob hangja a  legmagávalragadobb.


5. nap HÉTFŐ  Reggeli fürdés a tengerben, majd utazás Nuwiba-ba, itt elég komoly nézeteltérésekbe keveredtünk a viteldíjakkal kapcsolatban, de  végül 2-3 óra alatt találtunk egy korrekt kisbuszt aki elvitt egészen a delfin beach -ig, itt a nyílt tengeren úszkálhatsz delfinekkel,  akiket ideszoktattak a helyiek gondolom kajával. Szerveznek ide is csoportokat délutánra, de úgy nem az igazi, de estefelé, mikor  már csak a helyiek maradnak, úgy már tuti. Akartak kérni 10 fontot hogy a delfinekkel úszkálhassunk, de a végén valahogy  kibeszéltük magunkat. Tovább indultunk megkeresni a Nuwiba üdülőrészt stoppal, hát elégé elkeveredtünk, mivel nem Nuwiba hanem  Tarnatot kellett volna keresnünk. Kimentünk a tengerpartra és elindultunk észak felé, majd két órát gyalogoltunk elhagyatott  tengerparton (de itt is találkoztunk egy gitározó lánnyal), de a varázslatos fények és azok játéka és a naplemente miatt nem éreztünk  fáradságot. Estére azért sikerült eljutnunk az üdülőterületre. A SABABA campingben béreltünk egy nádbungalót 5 font/főért, ez még  kultúráltabb, mint a dahabi szálásunk, vacsoráztunk, és arab fiatalokkal beszélgettünk szinte mindenről, arab nyelvről nagyon sokat  tudtam meg, ami felkeltette az érdeklődésemet e nyelv iránt is. ( Az arab nyelv nagyon összetett, irodalmi fordításkor nagy gondot  okoz, hogy pl. az érzelmek kifejezésére és fokozataira 100x annyi kifejezés és árnyalat van az arab nyelvben mint a magyarban.)  Délen Sharam El-Shekikh is szép tengeri élővilág van, de nagy része fokozottan védett természeti terület, de mi ezt idő hiányában  kihagytuk, ez Dahab mellett a legjelentősebb búvárparadicsom.


6. nap KEDD  Szállásadóink szereztek egy négykerékmeghajtású dzsipet, ezzel indultunk a Colored kanyonba és az útközbeni beduin oázisokba, kb.  6 órás túra (50 font/ fő, Dahabol 80-120 fontra le lehetett volna alkudni, drágább, de sokkal több mindent lehet innét megnézni).  Különleges, színes sziklákkal övezett kanyon, mászást igénylő szűkületekkel. A túrán franciákkal szövetkeztünk költségcsökkentés  miatt, ők útközben meg akarták keresni azt a beduin nőt, akivel 10 éve barátkoztak össze a sivatagban. Beduin pásztorok  segítségével meg is találták! A kanyont érdemes megnézni, de csak terepjáróval lehet megközelíteni. Ha Dahabból indul valaki,  akkor a korai indulást erőltetni kell, mert a kanyon egyes részei nagyon leszűkülnek és pár lassú ember miatt sorbaállás alakulhat ki,  ami elrontja az élményt. Túra után fürdés a Nuwiba Tarnat tengerparton, itt már sajnos pusztul a szép tenger alatti élővilág, itt  megjelentek a 30cm tüskéjű tengeri sünök is, méghozzá tömegesen. Este indultunk is közlekedési eszközt keresni Kairó felé, stoppal  (a stop Egyiptomban annyit jelent, hogy könnyen felvesznek platós kisteherautók, de benzin-hozzájárulást kell adni, ami filléres  összeg). Bementünk Nuweiba kikötőjébe, innét indulnak a mikrobuszok is, persze ha megtelik és plusz 3 emberrel. Mi is vártunk vagy  5 órát , hogy tele legyen a kisbusz, és még jó hogy megkérdeztük egyik leendő arab útitársunkat, hogy mennyiért viszi el őt a  kisbusz, mert így sikerült nekünk is lealkudni a kezdeti 60 fontot 30-ra, alig két óra alatt. Nagy népszerűséget arattunk a Spellfire  nevű amerikai kártyajátékkal az arabok körében, ajánlom mindenkinek?jó időelütő és megunhatatlan.


7. nap SZERDA.  Reggel hatra érkeztünk Kairóba, a fejünk szinte zengett a Korántól, ami szinte az egész úton üvöltött a fülünkbe. (ez mindenhol  általános, ezért füldugó hasznos útikellék) Az éledő Kairó különleges élmény, zebra, aluljáró nincs, piros lámpát senki nem tartja be,  száguldó autók között kell átugrálni (mondjuk, mintha egy hatsávos autópályán csúcsforgalomba kéne átszaladni a másik oldalra), de  végre megtaláltuk a távolsági nagy buszpályaudvart. (Ramses téri fő vasút pályaudvar és a Jul. 26 utca között, a Nílus felöli  oldalon, a főutcáról a házak takarják, de ne téveszd össze a mikrobusz pályaudvarokkal). Amint odaértünk rögtön indult egy busz  Mersza Matruh-ba, és még volt is rajta pár hely. MATRUH egy hangulatos arab üdülőhely nyáron, decemberben nyugodt kisváros  benyomását kelti. Gyalog mentünk vissza a tengerpartról a kisbusz pályaudvara, útközben nagyon népszerűek voltunk a helybeli  lakosok körében a fehér bőrünk és rövidnadrág miatt ( 21 fok, de a helyiek már dupla pulóverben járnak). Bár tényleg fehér hollónak  tűnhettünk, mert nem hiszem hogy sok fehér ember ment végig ezen az úton. A mikrobusz pályaudvarra érve rögtön találtunk egy  SIWA oázisba induló kisbuszt. Útközben korán-korán- és imapihenők, de velünk szembeni kivételes bánásmód, mi kaptuk a  kisbuszban a legjobb helyeket. Este vacogva (a hátizsákjaink fel voltak kötözve a tetőcsomagtartóra, rajtunk pedig póló –  rövidnadrág, a sivatagban, most már tudom , hogy tényleg nagyon hideg tud lenni, főleg ha a szél is fúj ) meg is érkeztünk a  melegebb Siwa oázisba. A központban rögtön találtunk is szállást a YOUSIF hotelben 5 font/fő áron. Tiszta, szerény szálloda, de a  célnak megfelelő. Több útikönyv szerint Matruhban a kormányzósági hivatalban engedélyt kell kérni az oázislátogatáshoz, de mikor  mi erre rákérdeztünk, kinevettek az információs irodában.


8. nap CSÜTÖRTÖK A Yousif hotel tulajdonosa Musztafa odaadta a két kerékpárját, amiért nem kért pénzt, így bejártuk az egész oázist. A Rejtő  könyvekben leirt oázis hangulata tükröződik ebben a helyben, a beduinok által lakott oázisban tényleg felfedezhető még Afrika  hangulata. Fék nélküli nyikorgó, de jól guruló kerékpárjainkkal felkerestük Agomi templom romjait, Jabal sírhegyet, megmásztuk  Dakrour hegyét, közben pedig százezer datolyapálmafa között kerekeztünk. Érdekes módon itt nincsenek tevék, de szamarak iá  -jától hangzik az egész oázis. Délután megpróbáltuk lehet e sivatagban biciklizni- nem lehet, (nyáron Izlandra is ezt mondták , hogy  nem lehet kerekezni- amire alaposan rácáfoltunk, persze azt nem szakavatott emberek mondták), ezért gyalogosan indultunk a  homokdűnék felé. A társam nagyon meg volt ijedve, hogy eltévedünk és szomjan fogunk halni, de egyedül maradni meg nem mert.  Este fantázia szigetre kerekeztünk naplementét nézni és datolyahegyeken szemezgetni. Itt tavakat láthatsz, pálmafákkal körülölelve,  mögötte pedig a végtelen homoksivatag, tényleg, mint a mesében. Hangulatos esti oázisséta arab vacsorával a dél koreai lányokkal  együtt. 


9. nap PÉNTEK Kora reggel régi oázisrész megnézése, itt élnek emberek még mai napig is, nagyon szolidan, szinte romosnak tűnő  vályogépületekben, néhol a sivatagba vájták a házikóikat, hogy ne kelljen termőterületet elvenni a pálmáktól. Délelőtt indulás a Líbiai  homoksivatagban az itt megismert dél koreai lányokkal, egy francia és egy amerikai és egy kínai sráccal együtt. Nagyon jó  társaság lett belőlünk. Vacsora hozzávaló kalandos beszerzése. Nem mindennapi élmény volt, amint magyar- amerikai- koreai  társaság közös vacsora-hozzávalókat akar venni az araboktól. Első nekifutásra egy csirkét is akartunk venni, de amikor egy késsel  küldtek be egy ólba, hogy válaszunk magunknak, lemondtunk róla. A dzsip túra 50 font/fő került, de ez tényleg megérte.  Homokdűnéről homokdűnére száguldás, a dzsip tetején utazva felejthetetlen élmény. Délután elértünk egy mini oázisba, ami úgy  keletkezett, hogy orosz mérnökök kőolajat kerestek de termál melegvizet találtak, raktak rá egy elzáró szelepet és elmentek. A helyi  beduin kiásott és kővel körberakott egy medencét, amelyben állandóan cserélődő melegvíz folyik, a kicsordult víz pedig öntözi az  oázis pálmafasarjait. Abszurd egy hely, több száz kilométerre bent a sivatag közepén gyógyfürdőt vehetsz. A helyi sivataglakó  büszkén mutogatta naplóját, és megkért mi is írjunk bele pár sort. A naplót átlapozva magyar írást nem találtunk benne. A közeli  trapéz alakú hegyek megmászása, melyeket félig betemetett a sivatagi homok.
Naplementét nézni elvittek minket az igazi  homokdűnékhez. Ez egy varázslatos hely, mezítláb futni a sivatagban elmondhatatlan érzés, állítólag ilyenkor már nincsenek  skorpiók. A fény játéka a naplementével csodálatos a homokdűnék között. Este vacsorát készítettek a lányok, nem tudom mi volt  az , de azért ettem belőle. A beduin is főzött vacsorát, minket is megkínált.
Külsőre nem volt valami bizalomgerjesztő, de ízre nagyon  finom és különleges. A tábortűz mellett eltöltött csillagfényes este gyönyörű volt, főleg amíg a hold nem jött fel. Nem hittem volna,  hogy ennyi csillag létezik és ilyen gyakori a csillaghullás, nagyon magával ragadó volt. Hangulata pedig leírhatatlan. Este újabb arab  és koreai nyelvleckét vettünk, már le tudjuk írni az I love you -t mindkét nyelven. Alvás a sivatagban, általunk homokba vájt  fekhellyel, hát itt még a jegesmedve is megfagyott volna éjjel.  


10. nap SZOMBAT Sivatagi túra folytatása, majd este vissza a Siwa oázisba, ahol ledolgozhattuk egy nádtetőépítéssel a szállás árát, utána finom arab  vacsorát ettünk. Siwa oázis csoda egy hely, de rövid időn belül el fogja veszíteni varázsát, a növekvő turizmus és az ezzel járó okok  miatt.


11. nap VASÁRNAP Az előreváltott jegyünkkel hét órakor indultunk vissza Alexandriába. Ez már európai jelegű város, szép lányokkal. Itt találkoztunk egy  lengyel fiatal párral, akikkel együtt utaztunk Luxorig. Szerencsénkre megkaptuk a vonaton az utolsó kocsi utolsó négy helyét (2. oszt  nemzetközi diákkal vagy 26 év alatti kártyával 28 font), így tizenegy órás utazás után megérkeztünk Luxorig.  


12. nap HÉTFŐ Luxorban kis séta a Loney Planet útikönyvben talált térkép alapján, amit útközben szereztünk és fénymásoltunk pár oldalt belőle.  Szállást a Happy-Home (kettő van belőle) találtunk 5font/fő. Délután bérelt kerékpáron irány Karnaki templom, (diákjegy 10 font),  magával ragadó építmény, csak a helyi rendfelügyelők követelnek géppisztollyal baksist állandóan valamely cselekedetükért, de  nem kaptak. Délután ki akartunk menni a városból, de a rendőrkordon nem engedett, biztonságunkat féltették, de szerintem csak a  egyiptomi valóságot akarták eltakarni a turisták elöl. Késő délután Luxori templom (diák 10 font) megnézése. Este hangulatos séta az  arab bazárban.


13. nap KEDD Reggel hat órakor ébresztő, a kerékpárokat szállásadóink már előkészítették (7 font/nap), így indulhattunk egyből a lélekvesztő,  telepakolt barkákhoz, amivel átkeltünk a túlpartra kerékpárokkal együtt (4 font oda-vissza). Kerekezés Memnon kolosszusokig, majd  a romtemplomok mellett a királyok völgyéig ( az útelágazás előtt meg kell venni a belépőjegyet, máskülönben vissza kell jönni kb. 10  km-t. A királysírokba három tetszőleges sírba 10 font a diákbelépő, de a Thutanhamon sírjába 20 font a diákjegy (ezt a jegyet csak  közvetlenül a főbejárat előtt lehet megvenni, de nem éri meg). A sírok bejáratánál, ha egyedül van az őr, akkor beenged pár fontért is  de kéri , hogy hallgassunk erről. Fényképezéssel szintén ez a helyzet, vakuval tényleg nem szabad, de vaku nélkül ki lehet játszani a  teremőröket. Majd megmásztuk a környező magaslatokat (pár éve innét lőtték rá a turistákra), egy arabtól vettünk egy kőmacskát,  50 fontról 4 fontra lealkudva, miközben szép köveket kerestünk. Ezután átkerekeztünk a Hatsepszut halotti templomához (6 font),  majd a királynők völgyébe. Itt is megnéztünk 3 síremléket 6 fontért, ezek egyszerűbbek, de kicsit más a jellegük. Már kezdtem unni  a sok műemléket, bár a királysírok rajzai, jelei mindenkit csodálattal töltenek el, így engem is. Elmentünk kerekezni a Nílus menti  halászfalukba, itt betekintést kaptunk a helyi földműves és halász emberek életéből. Különleges és nagy élmény volt ez is.  Mindenképpen ajánlom, hogy aki tud, az próbáljon kiszakadni a turistaközpontokból, mert ott a valós Egyiptomról semmilyen képet  nem kap. Este visszaindultunk Luxorba, és újabb esti bazártúrát tettünk.


14. nap SZERDA  Busszal a pályaudvarról Asszuánba (6 font) utazás, útközben buszpihenő alatt elmentem egy banánfa ültetvényre, találkoztam a  tulajokkal is, örömmel fogadtak, végigvezettek az ültetvényen és banánnal megrakodva tértem vissza a buszhoz. Asszuánba érve  találtunk a központban egy 5 fontos szállást, majd elindultunk a nagy gát felé vonattal, én nem akartam , de társam ragaszkodott  hozzá, de utólag belátta, nem érte meg.(nem anyagilag 1 font, hanem látványilag) A harmadosztályú vonaton utazni viszont élmény  volt, de hosszabb útra még a fanatikusoknak sem ajánlom. Este a bazár kárpótolt ( itt érződik leginkább a fekete Afrika közelsége,  sötétebb bőrszín, nubiai álarcok, tárgyak, kiskrokodilok, fűszerhegyek). Abu Szimbelt is szerettük volna megnézni, de már jó ideje  zárva van az odavezető út, még stoppal se engednek át a rendőrkordonon biztonsági okokra hivatkozva. Egyetlen megközelítési  lehetőség a repülő, ami egy vagyon, így erről letettünk.


15. nap CSÜTÖRTÖK  Délelőtt LUKA vitorlással (30font/2fő, persze kemény alku után ne órára béreld, hanem úti célra) irány a Kitchener szigetre, amelyen  egzotikus növényekből álló meseszép arborétum található, belépő 5 font, majd az Elephantiné sziget érintésével irány a túlpart.  Sziklasírok megtekintése, sziklába vájt oszlopos szentély különleges látnivaló (diák 6 font), majd a sírok feletti hegyre történő  felmászás után szép kilátásban gyönyörködhetünk ( Nílus szigeteivel, nubiai falu kék házakkal, Asszuán látképe). A hegygerincen el  lehet jutni Aga Kán Mauzóleumához, de zárva volt ottjártunkkor. A hegy másik oldalán leereszkedés, és rövid tevetúra a sivatagban,  majd egy nubiai falu felkeresése. Itt kis krokodilokat simogathatsz, persze amíg van mivel. Utána helyi komppal vissza a túlpartra,  majd gyalog a befejezetlen sziklába vájt obeliszk (6 font) és a muszlin temető felkeresése, jó kétórás túrával. Visszafelé a helyi park  kilátójából szép kilátás nyílt a lemenő nap vörösen izzó fényében a Nílusra és a szigeteire. Este bazártúra, majd 20 órakor indulás  vissza Kairóba, az előző nap megváltott jeggyel. (csak első osztályra volt hely, diákjegy 55font)


16. nap PÉNTEK Reggel kilencre Kairóba érkezve ( az első osztályú hely kényelmesebb, de a 23-óráig üvöltő tévé miatt, ha van jegy  másodosztályra, az is bőven jó.) Szultán hotelben találtunk szállást 6font/fő, lengyel útitársakkal kerültünk egy szobába. Ez Kairó  legolcsóbb szálláslehetősége, több szint, több szálláslehetőség- több néven, de a szobák többsége kb. tíz ágyas és elég nagy volt a  telítettség. A miénk kivételesen négy ágyas volt, nem egy luxus, de nekünk megfelelt. Mivel ráértünk, ezért gyalog mentünk  Kairóba, nagyok a távolságok, de a fő látnivalókat be lehet járni, de csak jó kondícióval. Délután kitaláltam, hogy nézzük meg a  kairói állatkertet, belépő extrákkal egy font!!! Az állatkert és a hozzá tartozó park a kairói fiatalok, gyerekek fő találkozóhelye.  Turisták nem látogatnak el ide, igazából nem tudom miért. A park szép kialakítású, de az állatok elhelyezésén még lehetne bőven  javítani. Nagy élmény volt, hogy a fehér bőrünkkel népszerűbbek voltunk az oroszlánoknál is, a gyerekek lopva minket  fényképeztek a víziló helyett!! Az egyetlen hely, ahol arab lányok ismerkedni akartak velünk, de ezt a férfiak nem nézték jó  szemmel. A haverom még Asszuánba vett utcai valafeltől este rosszul lett, de a portás kisöreg citromból főzött neki valami  gyógyitalt, de még ezzel is két napig szenvedett. Nagy örömömre a Siwa oázis után ismét találkoztunk a dél koreai lányokkal,  méghozzá a mellettünk lévő szobában.


17. nap SZOMBAT Ajánlom mindenkinek a metró használatát, a jegy kb. 20 forint, és észak – dél között használható, és a tömegnyomor se volt jellemző.  Az eligazodás, a táblák, az irányok viszont nagy fejtörést okoznak az idegennek, de pár óra alatt kiismerhető, ha van térképed. Az  egyik dél koreai lánnyal elmentem az Egyiptom Múzeumban (10 font + 20 font az ismételten megnyitott múmiák terme, bár aki már  járt Palermóban a katakombákbeli múmiáknál, annak már úgyse lehet újat mutatni), ahol nagyon jól elszórakoztunk. Este a másik két  lány is csatlakozott hozzánk és gyalog elmentünk a bazár negyedben (El Kháli), amely igazi színfoltja a városnak. Ha nem szeretnél  vásárolni, akkor az árra ne kérdezz rá, mert nem lehet lerázni a kereskedőket.
Kora este az egyik bazár közeli mecsetben egyiptomi  táncbemutatót tartanak kedden és szombaton, mely ingyenes, megéri megnézni.
Kairóban nagyon kedvesek az emberek, de szinte  mindenki akar valamit, vagy levinni a boltjába, vagy valamit megmutatni, némelyiküket még elzavarni se lehet. Sajnos szinte  lehetetlen különválasztani az önzetlen, segíteni szándékozó embereket, a valamit akaró araboktól. Viszont az előzetes információk  után viszonylag kellemesen csalódtam e téren is Kairóba, bár ezt lehet, hogy a határozottságunknak köszönhettük.


18. nap VASÁRNAP Gyalogos városnézés az egyik koreai lánnyal, a meccset negyed, Hasszán szultán mecsete?. (6 font), majd fel a Citedellára (10  font diákjegy), melyet jobbról kell megkerülni, mert csak a főbejáraton engednek be turistákat. Az eddigi legszebb mecset található  itt, szép panorámával a városra. Van itt még Katonai Múzeum, és sok csinos arab lány. Gyalog vissza, hát ezt az utat csak a  kitartóbaknak ajánlom, mert gyalog elég hosszú, de a lány útitársam is jól bírta. Kairóban a mecsetek többsége látogatható, de  turistáknak belépődíjjal és cipő nélkül.


19. nap HÉTFŐ Az útitársamat egész végig azzal húztam, hogy a piramisokat nem fogja látni, mert beteg, de rendbejött, így reggel hatkor indulás a  Gízába a piramisokhoz. Nem akartunk hagyományos úton taxival kimenni, hanem helyi közlekedéssel. A 924 (csak arab számokkal  van kiírva) buszra fel lehet ugrani az Egyiptom Múzeum előtti téren, de nagyon nagy szerencse kell hozzá, egy rohamozó arab  tömeget kell elképzelni. Nekem sikerült felugranom, de a társamnak nem, szerencsére neki távolabb külön megállt a busz, így  feltülekedhetett. A leszállásnál meg mutogattak, hogy itt a piramis. A kőfallal elkerített piramisokhoz 10 font a belépő. Ezt ki is lehet  kerülni a fal menti gyaloglással, lehet teveháton is, de a belső területen háromszor ellenőrizték a jegyünket, de szerintem csak álrend  fenntartók. A jegyet ne add ki a kezedből. A piramis belső látogatásához külön jegy kell, amit már belül kell megvenni. A legnagyobb  piramisba ( Kheopsz ) 10 font, de csak napi 100 ember mehet be, reggel 8 kor az utolsó utáni jegyet kaptuk meg kis bakfissal  megsegítve a dolgot. A piramis belseje is magával ragadó, a levegő nyomottsága, a járat szűkös volta érdekessé és izzasztóvá teszi  a piramistúrát. Egyébként a piramisok környékét Afrika Disneyland -nek nevezném, mivel nagyon el van rontva sok mű dologgal. A  piramisokat meg is lehet mászni, csak 200 $ büntetést kell fizetni érte. A Szfinx pedig összement, én sokkal nagyobbnak gondoltam.  Taxival egy nap alatt megjárható a másik két piramisrendszer is (Szakkára, Dahsur), de két fő esetén nem olcsó. A piramisokhoz  közeli domb megmászása a szép panoráma miatt (a helyt jellemzi, hogy még ide is utánunk mászott egy csacsi jégben hűtött  coca-cola -val felpakolva), majd visszaindultunk a szálláshelyünkre.


20. nap KEDD Reptérre indul egy színvonalas busz az egyik helyijáratos buszpályaudvarról (Egyiptom Múzeumtól északra 1km) félóránként 5  font/fő, de azt tudni kell hogy az 1. vagy a 2. reptéri terminálról megy-e a gép, mi ezt előtte megkérdeztük egy repülőjegy  értékesítéssel foglalkozó utazási irodába, bár csak a harmadik helyen válaszoltak. Budapestre érkezve, és a váróból kilépve majd  megfagytunk, és legszívesebben visszafordultam volna.


TANÁCSOK:  – A mi utunk a fent említett programokkal mindennel (repülőjegy, vízum, kaja, szállás, belépők dzsip-bérlés, utazás) együtt 100  000Ft-ból kihoztuk, persze a kedvezményeket kihasználva.  – A repülőjegy a Tamron romániai légitársaságnál a legolcsóbb, de gyakoribbak a csomageltűnések, ezért ami a méretkorlátozásba  belefér, azt vidd fel a repülőgépre.
– Angol a második hivatalos nyelv, sokan beszélik, de csak alapszinten.
– Pénzt váltani sok helyen lehetet, nincsenek szélsőséges árfolyamok.  – Szinte minden útelágazásnál, főleg a Sinai félszigeten gépfegyveres katonakordonok vannak, gyakori útlevél ellenőrzéssel, de  egész Egyiptomban biztonságban éreztem magam. Lopásról, rablásról pedig nem is halottam.  – A füldugó a leghasznosabb úti holmi, mi nem vittünk, de hiányzott!  – Idegentől, főleg Kairóban ne kérdezz semmit és lehetőleg ne hallgass másokra, viszont a külföldi turistákkal, száláson?  mindenképpen megéri beszélgetni, mert nagyon sok aktuális információt tudnak adni, főleg ha pont arról jöttek amerre te mész! A  körülrajzó árusokról és a baksist kérő gyerekekről nem kell tudomást venni, ez főleg a turistaközpontokra igaz. A legnagyobb gondot  az okozta, hogy miképp válaszd ketté az embereket az önzetlen, barátságos vendégszerető araboktól és az üzleti szándékkal segíteni  próbáló helyiektől (Kairóban és a Nílus turistaközpontjaiban). A LONEY PLANET könyv nagyon tuti, bár elég belőle pár oldalt  fénymásolni, a csekély számú információs irodák segítőkészek, ha nem nézel ki nagyon csórónak.
– Az arab számokat meg kell tanulni, mert csak így van számozva minden. (árak, busz,?) – A telefonálás drága, és több cégnek van telefonkártyás készüléke, melyek nem kompatibilisek egymással.
– Kis boltok mindenütt mindennap-reggeltől késő estig megtalálhatók. Vizet ajánlott venni! – Oltás nem kell, malária elleni gyógyszer is csak az El-Fayun oázisban ajánlott.
– Tömegközlekedési eszközök nagyon zsúfoltak, az utazás kalandos.
– Ha tudsz, előre vegyél jegyet, vonatra és távolsági buszra egyaránt.
– Az éttermek olcsók és jók, ajánlom a kussari nemzeti egyiptomi ételt 1,5 font a nagy adag, igaz hús nélküli, de én ezen éltem, az  erős öntetekkel vigyázz, mert méregerősek. Utcán viszont ne vegyél kaját!! – A nemzetközi diákot vagy a 26 év alatti kártyát váltsd ki, a műemlékek 50%, a vasútra 30-50 % kedvezmény , kiváltható a VISTA vagy EXPRESZ utazási irodákban.
– A Nílus menti luxushajó utakat még a nyugdíjasoknak se ajánlom, bár lehet, hogy csak én nem szeretem a tömegturizmust.  Egyiptomból pedig némely műemléken kívül semmit nem láthatsz így. Hurghada, magyar turisták által kedvelt fürdőhely, de  drágább, és meg se közelíti az arábiai öböl ( Sinai félsziget ) hangulatát.  – Az élelmiszerárak magyar alatt egy kicsivel, bár például a kóla 400 Ft. A sok kis pékségben mindig vehetsz meleg péksüteményt,  kenyeret méghozzá olcsón.
– Aki sokat utazik és már dolgozik (magas kondíciójú kártya, és anyagi feltételei vannak) ajánlom a Kereskedelmi és Hitel Bank  Fotex Visa bankkártyáját, mivel ezzel ingyenes baleset és poggyászbiztosítás is jár.  – Időjárás novemberben kellemes, nappal északon 20-25 (C, délen 25-30 (C, a sivatagban és a hegyekben éjjel 0-10 (C. Pár csepp  eső csak a Siwa oázis felé utazva esett. A Vörös tenger vízhőmérséklete 24-25 (C.  – A vízumot a nagykövetségen (1016 BP. Bérc utca 16.) 3-5 nap alatt elkészítik 4000Ft-ért személyes intézés esetén ( elég ha egy  ember elviszi a kitöltött vízumkérő lapokat +fényképeket, útleveleket, pénzt, banki igazolást nem kérnek , utazási irodán keresztül  viszont 7000 Ft is lehet a


Szabados Imre


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Szabados Imre: Egyiptom – 1999" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár