Pónus Lasán Andrea: Tudósítás a paradicsomból – Sri Lanka, Maldív-szigetek – 2012



Pónus Lasán Andrea: Tudósítás a paradicsomból – Sri Lanka, Maldív-szigetek – 2012



Nagyon kellemes olvasmány két egzotikus vidéken töltött nászútról – lenyűgözően szép fotókkal illusztrálva



Miért pont Sri Lanka?
Párommal olyan országba vágytunk, amely természeti szépségekben és kulturális látnivalókban egyaránt bővelkedik. Emellett egy olyan úti célt kerestünk, amely gyönyörű tengerpartokkal és finom meleg idővel csalogatja a látogatókat még a téli hónapokban is. Így esett választásunk erre az Írországgal azonos méretű szigetre, mely mint egy könnycsepp hull Dél-Indiából az Indiai óceán kék vízébe.


Az esküvőnk októberben volt, és persze mint a legtöbb friss házas, mi sem egy síparadicsomban kívántuk eltölteni a mézesheteket. Azt egész gyorsan eldöntöttük, hogy Ázsia felé vesszük az irányt, pár nap gondolkozás után pedig az is mindkettőnk számára biztossá vált, hogy Sri Lanka az az ország, ahol szívesen megünnepelnénk a boldog egybekelést.


Az első lépések egyike az volt, hogy utána járjunk, mégis milyen időre számíthatunk arra felé az ünnepek után. Az útikönyvek két monszunról számolnak be, az ún. Yala szezonról, amely májustól augusztusig tart és a szigetország déli valamint nyugati részét árasztja el esővel, illetve a Malra időszakról, ez utóbbi októbertől januárig tart és az észak-keleti országrészben jelent nagy mennyiségű csapadékot. Mi főként délre terveztük programjainkat, így nyugodt szívvel csomagoltuk be lenge nyári ruháinkat. Férjemnek, Tamásnak nagy álma volt, hogy eljusson a Maldív szigetekre. Male csak egy órás repülőútra van Colombo-tól, így az utolsó pár napot úgy terveztük ott töltjük majd el.


 



A célirány


 


Előkészületek
Repülőjegyünket október elején vettük meg az Orbitz oldalán (www.orbitz.com), valamint a vízumot is sikerült online elintéznünk (www.eta.gov.lk), mindössze negyven dollár volt kettőnknek. Kötelező oltás nincs az országba lépőknek, az ajánlottak közül pedig korábbi utazásaink miatt már begyűjtöttük a Hepatitis AB-t. Mivel jobb félni mint megijedni – szintén korábbi utazásaink tapasztalatai miatt -, poggyászainkra és az esetlegesen felmerülő egészségügyi problémákra teljes körű biztosítást kötöttünk.


Egy kis keresgélés után rábukkantunk egy helyi idegenvezető (Gamini) oldalára, www.mysrilankatravel.com. Levelezésbe kezdtünk vele, majd lassacskán, közösen összeállítottuk a kívánt programot. Az igényeink alapján választotta meg a túra útvonalát és a szállásokat. Bár néha eltűnt és hetekig nem válaszolt, vagy éppen véletlenül másnak, azért a bizalmunk nem tört meg iránta és kíváncsian vártuk a személyes találkozást.
Úgy gondoltuk, ha már lúd legyen kövér és a Maldív szigeteken egy igazi víz feletti cölöpökön álló bungalót vettünk ki utunk utolsó napjaira. A szállást kedvezményes áron az Agoda (www.agoda.com ) oldalán találtuk.


Indulásunk előtt egy héttel megkezdtük a szükséges holmik beszerzését. Naptej, szúnyogriasztó, sznorkel felszerelés, csupa olyan dolog, melynek a gondolatától is mosolyra húzódik az ember szája a zimankós téli hónapokban. Utolsó feladatként pedig elbúcsúztunk az irigykedő családtagoktól és barátoktól.


 


Utazás (Budapest-Frankfurt-Colombo)
A taxi szombaton, délre jött értünk, így mielőtt elindultunk volna még volt időnk megtömni a bendőnket egy kis hazai koszttal. A téli kabátokat és a csizmát otthon hagytuk, félcipőben, pulcsiban, farmerben vágtunk neki a nagy útnak. Szerencsére a temérdek könyv ellenére a bőröndöket pótdíj fizetése nélkül feladtuk, gond nélkül áthaladtunk az ellenőrző kapun, majd a szinte teljesen kihalt budapesti reptéren okos telefonjainkon pötyögve várakoztunk. A Lufthansa repülőtársaság Frankfurtba tartó járata német pontossággal megérkezett, és késés nélkül érkeztünk meg az átszállási pontra, ahonnan már a többszörösen az év légitársaságának megválasztott Srilankan Airlines-al mentünk tovább Colombóba.


Az első dolog, ami érdekes volt számomra, hogy a helyi légi utaskísérő hölgyek, nem kosztümöt viselnek, hanem népviseletben vannak. A ruha nagyon csinos volt és sokat mutatott, a maguk köré tekert szári tulajdonképpen látni engedte a hasukat és a derekukat. A második érdekes dologgal akkor szembesültünk, amikor közel jöttek és feltűnt, hogy igen szőrös az alkarjuk, sőt egy kettő közülük még az arcát is borotválja. A felszolgált étel finom volt, az ülések a lehetőségekhez képest kényelmesek és, mint az európai, amerikai légitársaságoknál itt is lehetőség volt zenehallgatásra, filmnézésre.


Első nap – Vasárnap (Unawatuna)
Vasárnap délelőtt landoltunk Colombo-ban. Az otthoni időhöz négy és fél órát kellett hozzá adnunk. Csalódtam volna a német precizitásban, ha bőröndjeink nem érkeznek meg a célállomásra. Mielőtt még Gamini keresésére indultunk volna, mindketten elrohantunk egy szilárd lábakon álló mosdóba. Mikor kiléptem a WC fülkéből, egy helyi asszony kivette a kéztörlő papírokat a tartóból, hogy személyesen nyújthassa át nekem némi aprópénz fejében. Sajnos nem volt nálam a pénztárcám, így vizes kezeimet a farmernadrágomba kellett töröljem és közben kezdtem barátkozni a gondolattal, hogy az elkövetkezendő két hétben semmi sem lesz ingyen.


A repülőtéren rengetegen voltak, de egy percbe sem tellett mire kiszúrtuk idegenvezetőnk mosolygós arcát. Át kellett verekednünk magunkat a tömegen, hogy az utcára jussunk. Amíg Gamini elment az autójáért, mi élveztük a harminc fokos meleget és boldogan szívtuk magunkba a fülledt trópusi levegőt. Egy hibrid új Toyota Prius érkezett értünk, a bőröndök bepakolásához, bár nem kértünk segítséget, gyorsan érkezett a helyiek által. Ekkor már praktikusabbnak tartottuk, hogy az egy dollárosokat a farzsebünkben tartsuk.


Korábbi tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy nem vágunk bele a túrázásba kialvatlanul, feldagadt lábakkal és leállt emésztéssel, így az első négy napot egy tengerparti városban, pihenéssel szándékoztuk tölteni.Gamini, mint ahogy mindenki más körülöttünk őrült módjára vezetett, a közlekedési szabályok nyomait sem véltem felfedezni magam körül. Az autóút újabb három órát vett igénybe és az állandó fékezéstől, szlalomozástól folyamatos hányinger gyötört. Mire megérkeztünk Unawatunába úgy éreztem magam, mint akit kimostak egy mosógépben.


Egy kis családias panzióban szálltunk meg, közvetlenül a parton (http://www.sunnsea.net/location.html). Az alsó szint még magán viselte a néhány évvel ezelőtt pusztító cunami nyomait, így a vendégeket főként az emeleten szállásolták el. A szobánk szerény volt, bútorzata egy baldachinos ágyból és egy komódból állt. A fürdőszoba nem volt lecsempézve és meleg víz sem mindig folyt a csapból, de a kilátás a teraszunkról lenyűgöző volt és mindenért kárpótolt. Kipakoltunk, letusoltunk és már indultunk is le a partra.


A homok aranyszínű, a tenger meleg és tiszta volt. Feküdtünk a 30 fokban a strandtörölközőnkön és alig hittük el, hogy végre itt vagyunk. Néztük a helyieket, ahogy ruhástól úsznak a habokban, majd megpillantottam egy európai kinézetű, ötvenes éveiben járó férfit, aki lelkesen tornázott a homokban, oda is szóltam Tamásnak, hogy – Nézd milyen sportos ez a faszi – mire egy pár méterrel odébb várakozó hölgy odakiáltott magyarul, hogy – Jó lesz estére a céklaleves? – pironkodva konstatáltam, hogy jobb lesz vigyázni, még így több ezer kilométeres távolságra is Magyarországtól.


Az egész délutánt a parton töltöttük, mire beesteledett 2-3 árnyalatot barnult is a bőrünk. Úgy döntöttünk, hogy a szállásunk nyitott teraszán vacsorázunk, és figyelemmel kísértük, ahogy a helyiek székeket és fáklyákat hordanak ki a partra, beszélgetnek, zenét hallgatnak.


 



A hotel kilátás, már megérte ennyit utazni


 



Reggeli: Papaya, Lime, Ananász és Banán


 



Mindenki a víz közelében


 



Éttermek a parton


A Sun-N-Sea pincérei rendkívül figyelmesek és barátságosak voltak. Néha már zavarba ejtő volt, hogy le sem vették rólunk a szemüket, nehogy ne vegyék észre, ha valamire szükségünk van. Csirkét kértem rizzsel, majd kézzel-lábbal próbáltam elmagyarázni, hogy nem szeretem a csípős ételeket.
Az angollal sajnos hadilábon álltak, ismernek néhány szót, amit egyszerűen egymás mellé pakolnak így alkotva mondatokat. Az első napokban igen nagy nehézséget jelentett átvenni ezt a módszert, azaz lebutítani az angol nyelvtudásunkat, hiszen itthon a munkánk során arra törekszünk, hogy minél tökéletesebb nyelvtannal minél választékosabban fejezzük ki magunkat.


A csirke természetesen csípős volt, ez az arcomra volt írva. Egy pincér azonnal ott termett, eltűnt a csirkémmel, majd úgy hozta vissza, hogy nyomát sem éreztem rajta az erős fűszereknek. Jóllakottan tértünk nyugovóra. Fantasztikus érzés volt a tenger morajlására elaludni.


 


Második nap, hétfő (Unawatuna)


Tamás ébresztőjére keltünk fel, de ez a jól ismert jelzés most nem a munkára figyelmeztetett. Reggeli közben megállapíthattuk, hogy a parton nem csak este zajlik az élet. Miközben a kávénkra vártunk megfigyelhettük, ahogy egy fekete madár kerget a homokban egy hosszú, szürke kígyót. Gyorsan rágoogliztunk, kiderült, hogy Sri Lankán 83 féle kígyó található, ebből ötnek a mérge halálos. Ez tipikusan az az információ volt, aminek jobban tettük volna, ha nem nézünk utána.
A számunkra félelmetes hüllő a helyieket látszólag nem zavarta. Többen tornáztak, kocogtak a parton, ezzel nem kis lelkiismeret furdalást ébresztve bennünk. Reggeli után lementünk mi is a vízhez és szinte az egész napot ott töltöttük. A téli szürkeséghez szokott bőrünk estére le is égett.
Úgy döntöttünk, hogy most házon kívül vacsorázunk. Elindultunk az öbölben, ahol az egyik kivilágított nyitott étterem követte a másikat. Egy-két kilométert sétálhattunk mezítláb a homokban, mire elértünk egy szimpatikus pizzériához. Meglepődtünk, hogy a választható ételek listáján még magyar gulyás is szerepelt. Végül mind a ketten pizzát rendeltünk, ami egész finom volt és lassan minden asztal köré turisták gyűltek a világ minden tájáról.
Megnyugtató volt látni, hogy több fiatal pár is érkezett egész pici gyerekekkel, ezek szerint mégsem vet véget a szabad életnek az emberpalánták érkezése. Annyit már most elleshettünk, hogy ha nyugalmat szeretnénk, nem árt felszerelni magunkat különböző technikai eszközökkel. Egy hordozható DVD lejátszó különösen hasznos lehet, amin non-stop mehet a Tapsi hapsi. A vacsora elfogyasztása után, teli hassal, gondtalanul hunytuk álomra a szemünket.


 


Harmadik nap, kedd (Unawatuna)


Reggelinél, a szomszéd asztalnál egy orosz család ült. Az gyorsan világossá vált számunkra, hogy igen más kultúrából érkeztek és az érdeklődési körük is nagyban különbözik a miénktől. Kapkodva fogyasztották el az utolsó falatokat, majd rohantak le a partra, ahol már várta őket egy halászhajónyi szigonypuskás helyi alak. Kaptak egy gyors tréninget a puska használatáról, majd eltűntek a tenger habjai között.


 



A vadabbak készülődnek


 



Biztos vagy te ebben?


Mi ennél sokkal békésebb módját választottuk a kikapcsolódásnak. A panzió melletti hatalmas fákon kis mókusok éltek, megetettük őket és rengeteg fotót készítettünk róluk, majd olvasgattunk, napoztunk. Igen érdekesnek találtuk, amikor megállt a parton az ottani 173-as busz, sofőrje megmártózott a tengerben, majd tovább hajtott. Így könnyű. Ebéd után a halászhajó visszatért, az oroszok nélkül. Lehet mégsem kaptak megfelelő oktatást a puska biztonságos használatáról.


 



Helyi arcok


 



Az idő megáll


Vacsoránkat a szálláson fogyasztottuk el. Beszédbe elegyedtünk a pincérrel, akitől megtudtuk, hogy hallottak már Magyarországról. Tudják, hogy a náluk különlegesnek számító Nokia telefont nálunk gyártják és nem Kínában. Annak ellenére, hogy a napot henyéléssel töltöttük még desszertet is rendeltünk. Isteni sült banánt, illetve sült ananászt ettünk csoki fagyival. A személyzet nem győzött bocsánatot kérni, amiért nem vanília fagyival szolgálták fel a gyümölcsöt, így a harmadik napon már biztosan jelenthettük ki, hogy a világ legfigyelmesebb vendéglátóival van dolgunk.


 


Negyedik nap, szerda (Unawatuna)
Elérkezett az utolsó nap, amit Unawatuna gyönyörű tengerpartján pihenéssel tölthettünk. Miközben palacsintát ettünk a strandon, leszólított minket egy helyi férfi, Mohamed. Kedvesen érdeklődött, honnan jöttünk, kik vagyunk. Miután bemutatkoztunk és elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, meglepődve tapasztaltuk, hogy nem a szokásos duma jön, miszerint mi gyártjuk a híres Nokia telefont, hanem azt ecsetelte, hogy mennyi magyar orvos és egészségügyi dolgozó érkezett a 2004-es cunami után a rászorulók segítségére.
Tudtuk, hogy a szökőár itt is több tízezer ember életét követelte és milliók vesztették el az otthonukat, de túl szomorúnak tartottuk ezt a témát, ahhoz, hogy mi magunk hozzuk szóba. Mohamed azonban magától tartott beszámolót. Elmesélte, hogy ő is, mint sokan mások, úgy élte túl a katasztrófát, hogy fára mászott és megvárta, amíg a hatalmas víztömeg visszahúzódik.
Aztán persze Mohamed a lényegre tért, felhívta rá a figyelmünket, hogy a pár méterre lévő ékszerüzletébe is bezúdult a víz, óriási károkat okozva. Azóta persze helyre állt a rend és feltétlenül menjünk be, nem kell vásárolnunk, csak nézzük meg a kincseit. Akárhogy is tiltakoztunk először, természetesen nem úsztuk meg a vásárlást. Sri Lankán több mint 50 féle értékes kő található, csak hogy néhányat említsek: kék zafír, macskaszem, rubin. A férjemtől kapott nyakláncban is kétféle zafír található. Amennyiben Mohamed nem vezetett meg minket, valóban jó vásárt csináltunk. A délután már pakolással telt, vacsora után pedig korán ágyba bújtunk, hogy másnap újult erővel vághassunk neki az öt napos, izgalmas túrának.


 


Ötödik nap, csütörtök (Yala)
Reggeli után irtunk pár sort a vendégkönyvbe, hogy megköszöntük a rendkívül kedves vendéglátást. Az egész személyzet kikísért minket az autónkhoz. Nem Gamini jött értünk, hanem az öccse, akinek sajnos nem sikerült megjegyezzük a nevét. Kétszer is visszakérdeztünk, de túl hosszú és furcsa volt ahhoz, hogy memorizáljuk. Persze az is lehet, hogy nem a nevét mondta, annyira gyenge volt az angolja, hogy a kifejtős kérdéseinkre is igennel, nemmel válaszolt, vagy azt mondta, hogy “no problem”. Így azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a “What`s your name?” számára valami teljesen mást jelentett.


Kelet felé vettük az irányt. Az utazás során halászfalvak, rizsföldek és hatalmas Buddha szobrok mellett haladtunk el. Az út mentén egyenruhás iskolások bandukoltak, a helyiek között néha feltűnt egy-egy turista szörfdeszkával a hóna alatt. Teljesen elkápráztatott a buja növényzet között olykor előbukkanó tenger és a különleges állatvilág. Az autó ablakából láthattam pávákat, teheneket, majmokat, színes madarakat, ebéd után pedig egy óriás varánusz bénította meg a közlekedést. Az erdős részeknél az útjelző táblák nem arra figyelmeztettek, hogy bármikor a járművünk elé tévedhet egy szarvas, hanem arra, hogy elefántok szelhetik át az úttestet.


Késő délutánra érkeztünk meg esti programunk színhelyére, nevezetesen a Yala Safari bejáratához. Itt új sofőrt kaptunk, aki egy nyitott dzsippel érkezett. A park egy 979 négyzetkilométeres területen fekszik, 300 kilométerre Colombótól. Bár információink szerint 25 leopárd és 300-350 elefánt él a szafari területén mi nem láttunk egy nagymacskát sem és elefántot is csak egyet, azt is akkora távolságból, amely akkorának tűnt, mint egy bolha.


Találkoztunk viszont krokodillal, vaddisznóval, ajakos medvével, langur majmokkal, róka mangusztával és rengeteg Vizi bivallyal. A dzsungel növényzete csodálatos volt. Különleges fák, misztikus tavak és mindent átható állatszag tette felejthetetlenné az élményt. Hátborzongatónak találtam, mikor váratlanul kikeveredtünk az őserdő fái közül az óceánpartra, ahol a tenger hullámai vadul csapkodták a part mentén elterülő gigantikus sziklák falait.


 



Yala Nemzeti Park


 



Medve okozta dugó


 



Az első helyi majom


 



Több van belőlük, mint elefánt


 



Az udvarlásért szenvedni kell


 



Nem eszünk meg, nyugi


Álltam a szélben és azon gondolkodtam, hogyha egy hajótöröttet itt dobna partra a víz, nem járna túl jól. Ha megúszta azt, hogy nem egy cápa gyomrában végezze, azt már nehezen kerülné el, hogy ebben a veszélyes dzsungelben összefusson egy éhes leopárddal vagy egy medvével.


 



A park vége, szinte világvége


 



Egzotikum minden fronton


Sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk meg a szállodába. Vacsora után kicsit félve tettük meg az utat a főépülettől a bungalónkig. Sötét volt és furcsa állathangok kísértek minket minden irányból. Az éjszakám sem volt túl pihentető, ugyanis egy beazonosíthatatlan élőlény fel-le rohangált a tetőnkön.


 


Hatodik nap, péntek (Ella)
Bőséges reggeli után kissé kialvatlanul indultunk el a hegyek felé. Érdekes volt látni, ahogy a pálmafákat felváltották az örökzöld fenyvesek. Útközben megálltunk Moneragalában, egy ősi sziklatemplomnál. A tizedig században épült hatalmas szentély, hét szoborból áll, a középső a legnagyobb Buddha szobor egész Sri Lankán. Tizenhat méter a talpától a feje tetejéig. Személy szerint nem rajongok a templomokért, de ez a gigantikus szobor együttes az őserdő közepén természetfeletti látvány volt.


 



Ami szép az szép


 



Magasabb, mint gondolnád


Miután megcsodáltuk ezt az emberi kéz alkotta remekművet, tovább folytattuk utunkat észak felé. Pár óra autókázás után megérkeztünk következő úti célunkhoz, a Rawana Ella vízeséshez. Érdekes látvány volt, ahogy helyi férfiak fürdenek a vízzuhatag alatt. A turistákat majmok környékezték meg, így jobb volt, ha szemlélődés közben fél szemünket az értékeinken tartottuk.



És még fürödni is lehet benne


Ebédünket már az aznapi szállásunkon fogyasztottuk el. Az étteremből csodálatos panoráma nyílt a hegyoldalakra. Miután jól laktunk ismét útra keltünk, mivel hátra volt még néhány látványosság. Megtekintettünk még egy gyönyörű vízesést, majd felmásztunk a méltán híres Adam csúcshoz. Megérte a félórás küzdelem, mert a hegytetőről fantasztikus kilátás tárult elénk. Volt szerencsénk megismerkedni egy Sri lankai krikett csapattal is, akik a csúcson piknikeztek. Kedvesen invitáltak minket is, hogy üljünk le közéjük


 



Kirándulni jó


 



A helyi sportolók piknikeznek, Whiskey-Cola van, nő nincs


 



Vizeses


Hazafelé sofőrünk minden áron rá akart venni minket, hogy menjünk el egy helyi masszázs szalonba. Ötezer forintba került volna egy hatvan perces ayurveda masszázs, de ezt sajnos vissza kellett utasítsuk. A költségeinket megnövelte ugyanis, hogy a tegnapi szafarin a dzsip bérléséért plusz ötven dollárt számoltak fel még a belépő díj mellett. A délután további részét a teraszunkon olvasással töltöttük, kettesben. Vacsoráról extra takarókkal felvértezve tértünk nyugovóra, mivel a hegyekben estére jócskán lehűlt a levegő.


 


Hetedik nap, szombat (Kandy)
Reggeli után sofőrünk kivitt minket a vasútállomásra, hogy a mára tervezett hosszú út egy részét vonattal tegyük meg. A pénztárban azonban azt az információt kaptuk, hogy a vonat két-három órát késik, ezért úgy döntöttünk lemondunk az izgalmakról és inkább az autót választjuk. Amint megtudtuk ez Sri Lankán normális, néhány óra késést mindig be kell kalkulálni. Itt jegyezném meg, hogy ez a Nyugati-Szolnok vasútvonalon is teljesen hétköznapi jelenség.


Elindultunk hát a hegyekből lefelé a kacskaringós, lejtős utakon. Nem akarom szépíteni a dolgot, az utazás borzalmas volt. 150 kilométert öt óra alatt tettünk meg. A folyamatos haladást földomlások, a keresztbe-kasul közlekedő gyalogosforgalom, kóbor kutyák és egyéb állatok akadályozták. Az állandó előzéstől, befékezéstől fel-le ugrált a gyomrunk. Muszáj volt tartanunk egy kis pihenőt, így megálltunk egy botanikus kertnél. Sri Lankán aznap nemzeti ünnep volt, mint kiderült telihold van és munkaszüneti nap. Az utcákon vattacukrot árultak, de nem pálcán, mint nálunk, hanem zacskóban.


A botanikus kertbe is rengeteg helyi család és párocska jött kikapcsolódni, turistákkal nem is találkoztunk. Furcsállottuk, hogy a 20 fokos, kellemes melegben ők sapkát, sálat, kabátot viselnek. Nem tudtam, hogy azért néznek meg annyira az emberek, mert én rövid ujjú pólóban és sortban vagyok, vagy azért, mert ritkán jár arra európai ember, de mindenképpen kilógtunk a tömegből. A kert csodálatos volt. A különleges növények mellett megcsodálhattuk testközelből a majmok párosodási szokásait is.


 



Csábító nézés


 



Ösztönös befejezés

Utunkat folytatva érdekes volt látni, ahogy a fákat egyszer csak hatalmas teaültetvények váltják fel. Az ültetvényeken látszólag tealevelet szedő nők dolgoztak, de mint később kiderült, ők csak fotómodellek. Úgy tesznek, mintha leveleket gyűjtenének, valójában pár ropogós dollárért fényképet készíthetsz róluk. Ha nem fizetsz, elfordulnak, még be is intenek.


Sri Lanka első helyen áll a világ tea exportőrei között, olyan híres cégeknek szállít termékeiből, mint a Lipton, vagy a Pickwick. Volt alkalmunk megnézni egy teagyárat és megkóstolni a helyben készített feketeteát. Sajnos a telihold miatt arra nem volt lehetőségünk, hogy magába a munkafolyamatokba is betekinthessünk, hiszen a fotómodellekkel ellentétben a valódi munkások aznap nem dolgoztak.


 



Teaföld


 



Egyenesen a gyárból

A következő állomás az ország második legnagyobb városa, Kandy volt, ahol megnéztük a híres fogtemplomot. Az ünnepre való tekintettel a templom tele volt hívőkkel, akik egytől egyig fehér ruhát viseltek. Még a sofőrünk is fehér pólóba bújt és a bejáratnál vett egy virágot, amit később az oltárra helyezett. A cipőnket a templom bejáratánál kellett hagynunk. Narancssárga ruhás szerzetesek mikrofonba, hangosan imádkoztak és adományokat szedtek az egybegyűltektől. Indiával ellentétben, itt az emberek többsége nem hindu, hanem buddhista.


A templomból elsétáltunk egy élelmiszerboltba, hogy teát, helyi édességet, sört vegyünk az otthoniaknak. Ez utóbbihoz sajnos nem jutottunk hozzá, mert vallási ünnepeken nem árusítanak alkohol tartalmú italokat. Betévedtünk egy szuvenír boltba is, ahol rengeteg hűtő mágnes, póló, kulcstartó és mindenféle ajándék, csecsebecse kacsingatott ránk, meglepően kedvező áron. De a sofőrünk lebeszélt minket a vásárlásról, azt ígérte másnap elvisz minket egy üzletbe, ahol ugyanezeket a portékákat megkapjuk fél áron. Fájó szívvel, üres kézzel tértünk vissza az aznapi szállásunkra. Szokás szerint rizst vacsoráztunk különböző szószokkal. A férjem teljesen odavolt ezekért a fűszeres különlegességekért, de én így egy hét után már paprikás krumpliról álmodtam.


 


Nyolcadik nap, vasárnap (Pinnawala, Sigiriya)
Korán keltünk, hogy délelőtt tízre odaérjünk Pinnawalába, az elefánt árvaházba, ahol sebesült, kiöregedett elefántokat, valamint az orvvadászat miatt elárvult bébi elefántokat fogadnak be. Kicsit sokalltuk a belépőt 4000 rúpiáért (6500 forint), de amikor beléptünk és megláttuk a szabadon bóklászó elefántokat egyetértettünk abban, hogy ez a program megéri az árát.


Egy mezőn körülbelül 40-50 elefánt legelészett, tátott szájjal bámultam a hatalmas állatokat, amikor elkapott egy alkalmazott és behúzott közéjük. Egy társa eközben kivette a férjem kezéből a fényképezőgépet és bár nem kértük, készített rólunk egy-két fotót, amint egy reggeliző elefántbikát simogattunk. Tamás odanyújtott három dollárt köszönetképpen, mire az állatgondozó közölte, hogy az nem elég, nézzen körül mennyien dolgoznak itt, legalább 10-15 dollárt szeretne. Természetesen nekünk ez nem ért meg ennyi pénzt így felháborodva tovább álltunk.
Láttunk két féléves elárvult bébi elefántot és megnézhettük, ahogy kamasz elefántokat cumisüvegből tejjel itatnak. A busás belépő mellett igyekeztek még az árvaház területén is különböző extra programokkal pénzt legombolni az odalátogatókról, néhány dollárért cumiztathatod vagy gyümölcsöt tehetsz az elefántok szájába.


 



 



Már csak egy Sex Pistols póló hiányzik róla



És nem szagos!






DIY zuhany


 



Fürdés

Dél előtt pár perccel lesétáltunk egy közeli folyóhoz, ahol ebédidőben megtekinthettük az elefántcsordát fürdőzés közben. A parton egy valóságos turisztikai központot építettek ki a helyiek. Egy pincér megragadott bennünket, majd borravaló fejében keresett nekünk egy ülőhelyet, ahonnan kényelmesen, iszogatás közben nézhettük az állatokat. Nem volt lehetőségünk ellenkezésre. Itt mindenért fizetni kellett. Emellett folyamatosan próbáltak rám sózni valamit: hol banánt, hol Sri Lankáról szóló könyvet, DVD-t.


Fantasztikus látvány volt, mikor az árvaház lakói végre megérkeztek. Egy két nagyobb példány elfeküdt a folyóban és locsolgatta magát az ormányával. Kis borjak verekedtek, futkároztak a vízben, a nagyobbak inkább csak lustán ácsorogtak, hűsöltek a kellemes habokban. Még órákig el tudtam volna nézegetni őket, de sajnos indulnunk kellett.


Délután megtekintettük a világ nyolcadik csodáját, a Sigiriya Oroszlán Sziklát. Az ötödik században, Kashyapa király a 200 méteres sziklán egy komplett várost építtetett alattvalóival. Halála után a létesítményt buddhista szerzetesek lakták. Hogy mennyire becsben tartják a Sri lankaiak ezt a csodát, az abból is kiderül, hogy táblák figyelmeztetnek arra, hogy ha megrongálsz valamit, azért 80,000 forintos büntetést rónak rád, vagy ha nem tudsz fizetni, két és fél évre börtönbe csuknak.


 



Helyieknek figyelmeztetés: óvatosan bámuld a szőke európait, mert ha itt elesel… (és elesett)


 



Nem csak turistáknak


 



Tényleg sok a lépcső a tetejéig

Míg megmásztuk a hatalmas hegyet megcsodálhattuk a “Sigiriya-i Asszonyok” freskókat, az oroszlán teraszt, valamint Ázsia legrégebbi kertjeit. A szikla tetejéről mesébe illő volt a kilátás. Lefelé menet kicsit megpihentünk, leültünk majd azt vettük észre, hogy helyi kirándulók körül vettek minket. Kedvesen érdeklődtek, kik vagyunk, mi járatban vagyunk itt. Mikor elújságoltuk, hogy ez a nászutunk, gratuláltak, egyenként kezet fogtak velünk. Szinte zavarba ejtő volt ez az érdeklődés és kedvesség vadidegen emberektől. Ez az élmény elfeledtette velünk az elefánt árvaházban szerzett negatív tapasztalatokat.


 



És mennyire megéri megmászni…


 



Érdeklődés 1.


 




Érdeklődés 2.


 



Pihenés, fotózás




Kilencedik nap, hétfő (Negombo)

Reggeli után ismét autóba szálltunk és megkezdtük hosszú utunkat Negomboba. Útközben megálltunk a beígért szuvenír boltnál, ahol sem hűtő mágnest, sem képeslapot nem árultak, csak vásznakat és hamisított Lacoste pólókat. Nagyon mérges lettem a sofőrünkre, aki valószínűleg azért hozott minket ide, mert részesedést kap a vásárolt holmik után. Teljesen kétségbe estem, hogy akkor mégis hol fogom beszerezni a családnak ígért kincseket. Amint beléptünk az üzletbe az eladók szó szerint ránk tapadtak, gazdag orosz turistáknak néztek minket. Észre sem vettem, már helyi népviseletben voltam, ami ennél is sokkolóbb, hogy Tamás is. Csináltattunk pár fotót majd üres kézzel, rohanva távoztunk.


Délután megérkeztünk tengerparti szállásunkra, ahol először Sri lankai utazásunk során volt medence és TV is. Sofőrünktől elbúcsúztunk és 25 dollár borravalóval köszöntük meg neki az út során tanúsított kedvességét és rugalmasságát. Mint megtudtuk ez az összeg az egész heti fizetésének a felét teszi ki. A nap hátralévő részét a medencénél napozva töltöttük egy csapat holland nyugdíjas társaságában, vacsora után pedig a helyi zenecsatornát bámultuk. Nem győztünk betelni a számunkra szokatlan videoklipekkel, amelyekben a vadul táncoló bajszos férfiakat és agyon sminkelt hölgyeket látszólag cseppet sem zavarta a ruhájukon éktelenkedő izzadságfolt.


 


Az utolsó négy nap (Maldív szigetek)
Gépünk pontosan indult Maléba, a repülőút körülbelül másfél órát vett igénybe. Leírhatatlan élmény volt, mikor megpillantottam a magasból a szigeteket. Landolásnál, mintha a vízre ereszkedtünk volna. Sajnos a repülőtéren még jó egy órát kellett várnunk a hajó indulására, ami az általunk kiválasztott szigetre vitt a Male Atoll-on belül.


Még egy percet sem töltöttünk el ebben a csodálatos környezetben, már éreztük, hogy ez a négy nap nagyon kevés lesz. A szigetet egyedül uraló Meeru Resort (http://www.meeru.com/) különböző bungalókkal rendelkezett, mi az úgynevezett Jacuzzi Water Villa-t választottuk. A fantázianév tulajdonképpen egy víz felett elhelyezkedő luxus faházat takart, aminek első teraszáról lépcső vezetett le a tengerbe, a hátsó zárt teraszon pedig saját jacuzzi szolgálta teljes ellazulásunkat.


 



Nehéz elhinni amit lát az ember


 



És az víz alatt is szép


Biztosan állíthatom, hogy a Maldív szigetek a leggyönyörűbb hely, amit valaha láttam. A tenger káprázatos színeit nem lehet szavakba foglalni és a valóságot a képeslapok sem képesek visszaadni. A homok olyan fehér, mint a liszt és sétaközben az ember felfedezheti a homokszemek között araszoló parányi apró rákokat és kagylókat amint a víz felé tartanak. A tenger élővilágát sem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Bár a szigeteket hatalmas korallzátony veszi körül, rengeteg állat átjut rajta. Ott tartózkodásunk alatt találkoztunk rájával, cápával és sok-sok érdekes hallal.


 



Snorkel túra


 



Gyalogtúra


A Resort sziget 1200 méter hosszú és 350 méter széles, túl sok mindent a pihenésen kívül nem lehet rajta kezdeni, de az ember a napozáson és fürdőzésen kívül nem is vágyik másra. Egy alkalommal kimentünk a nyílt vízre snorkelezni, de mivel aznap szokatlanul nagy hullámok voltak, alig fél órát tudtunk a vízben tartózkodni.


Napjaink abból álltak, hogy kihasználtuk a teljes panzió nyújtotta előnyöket, rengeteg finomsággal töltöttük meg a bendőnket reggel, délben, este. Hihetetlenül élveztük, hogy négy napig csak mezítláb járkáltunk, napközben úszkáltunk, napoztunk, este pedig a 35 fokosra fűtött jacuzzinkból néztük a csillagokat és hallgattuk az óceán morajlását.


 



Itt masszíroznak 100USD-ért


 



Lehet ez csak álom


Mikor a nászutat tervezgettük én ellenkeztem a Maldív szigetek ellen, mert túl drágának tartottam, Tamás beszélt rá, hogy legalább pár napot töltsünk el ebben a földi paradicsomban. Nem bántam meg. Az a négy nap tökéletes volt és rengeteget gondolok rá azóta is. Elhatároztuk, hogy a tízedik házassági évfordulónkat itt töltjük majd.


 


Utószó
Már több mint egy hónap telt el azóta, hogy hazajöttünk, de még mindig frissen élnek bennünk az élmények. A legszebbeket sohasem fogjuk elfelejteni. Sri Lanka és a Maldív szigetek kombinációja a legjobb választás volt. Sri Lanka rengeteg kulturális és természeti látnivalóval szolgált, a fejletlen infrastruktúrától eltekintve, minden fantasztikus volt. Nászutunkat megkoronázta az utolsó négy nap, amit a világ egyik legszebb helyén, a Maldív szigeteken töltöttünk. A nyaralás alatt vásárolt, elefánt ürülékből készült fotóalbumot megtöltöttük az utazás során készült fotókkal és büszkén mutogatjuk a családtagoknak és a barátoknak. Meleg szívvel ajánlom ezeket a csodálatos országokat, mert aki ellátogat ezekre a varázslatos helyekre, biztos, hogy nem fog csalódottan hazatérni.
Pónus Lasán Andrea


 


A férj – és fotós – szavai
Az eddigi saját szervezésű messzi utazásaink után szerettem volna minél emlékezetesebbé tenni a nászutunkat, amire így visszagondolva jobb célpontokat nem is választhattunk volna. Sri Lanka változatossága (tengerpart, szafari, hegyek, vízesések, egzotikus állatok és növények, kultúra, ételek) garantálta, hogy kellő élményt fogunk szerezni. Az emberek őszinte kedvessége és érdeklődése – amit olyan töménységben tapasztaltunk meg, mint eddigi utjaink során összesen -, pedig végképp a szívünkhöz közelivé tette ezt a szigetet. Annak ellenére, hogy szembesültünk (itt is) a szegénység minden fajtájával, a közlekedési kultúrától pedig a lendületes motorozáshoz szokott szervezetem is kikészült, csak pozitívan tudok visszagondolni erre az országra és az ott megismert emberekre. Maldív szigetek pedig tényleg álom hely, a maga “unalmával” együtt, Földünk talán legszebb tengerparti helye.
Pónus Tamás


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Sri Lankáról >>   


Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai a Maldív-Szigetekről >>   


 








A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés





1 Comment on "Pónus Lasán Andrea: Tudósítás a paradicsomból – Sri Lanka, Maldív-szigetek – 2012"

  1. Kovács Mária | 2016.04.28. at 10:27 |

    Kedves Andrea!
    Régebbi a cikk, de remélem eljut Önhöz a kérdésem.
    Fel vehetném Önnel a kapcsolatot a hobbim kapcsán?
    Van esetleg Önöknek az útról homok, kagyló vagy valamiféle maradandó természeti kincs?
    Esetleg meg tudná osztani velem, vásárolhatnék belőle?
    Már több, mint 100 országból van valami ilyesmim, de Sri Lanka hiányzik a gyűjteményemből.
    Jártak másfelé is?
    Merrefelé? Esetleg azokból az országokból is van valamilye?
    Köszönettel szép utazásokat kívánok4

    Üdvözlettel: Marika

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár