Etl Tamás: Budva – Kilenc nap Montenegróban – 2006. július

Etl Tamás: Budva – Kilenc nap Montenegróban – 2006. július

Tömör, mégis sok fontos részletre kiterjedő beszámoló. Hasznos információk a tengerparti településekről, látnivalókról és a boszniai átkelésről – néhány jó képpel

2006 nyarán hosszas hezitálás előzte meg nyaralásunkat. A forint váratlan és drasztikus leértékelődése alaposan megdrágította a külföldi nyaralást, így a családi költségvetést kímélendő, ismét, a 2005-ös évhez hasonlóan – ezúttal Bosznián keresztül – Montenegro (akkor még Szerbia-Montenegro) felé vettük az útirányt.
A hajnali Székesfehérvári indulás után (kb. 4 óra) a 63-as majd a 6-os úton az udvari határátkelő felé vettük az irányt. A terv az volt, hogy a montenegroi Zabljakban (Durmitor hegység) éjszakázunk, kempingben. 2005-ben már jártunk ott, szolid áron találtunk 2 kempinget is (kb. 8 EUR a négy fős családnak). Tehát egy napra kb. 750 km megtételével számoltunk.
A rossz útviszonyok miatt bosszantóan lassan haladtunk, de forgalom szerencsére nem volt, így reggel 7-re a határon voltunk. Az átkelés is zökkenőmentesnek bizonyult, és fél 8 körül már a remek minőségű, de kissé kanyargós horvát utakon haladtunk Eszék érintésével a bosnyák határ felé. Eszéken rövid kávészünetet tartottunk, és megcsodáltuk a Dráva-parti város szép belvárosát.

Némi várakozás előzte meg az átkelést Boszniába, Zupanja határtelepülés felé. A 18-as főúton haladtunk tovább a bosnyák főváros, Sarajevo felé. Az út első 20 km-re a Boszniai Szerb Köztársaság területén haladt.
Meglepve láttuk, hogy a benzin ára jóval olcsóbb az itthon megszokottnál, és még 0,7 EUR/l áron is láttunk 95-ös benzint. Az árak aztán Sarajevo felé haladva szépen felkúsztak 0,9-1 euróig, de ez még mindig alatta maradt az akkor, hazai kb. 1,2 eurós árszintnek. A forgalom nagy volt, sok esetben 40-el lehetett csak haladni. Az út mentén végig ronda, iparosodott települések, ócskavastelepek, és szeméthegyek voltak láthatóak. A bosnyák-horvát föderáció területén sem volt sokkal jobb a helyzet, de Zivinice után azért szebb lett a táj: kevesebb szemét, több hegy. Így élvezetesebbé vált az utazás.

A délutáni órákban értünk Sarajevoba. Hát nem túl bizalomgerjesztő hely…(Nagy forgalom, sok koldus, kevés tábla.) Megálltunk normális térképet venni, persze nem kaptunk. A Topográfiás Délkelet-Európa l. nem sokat ér.
Sarajevoban eltévedtünk. Mire megtaláltuk a 18-as út folytatását, öreg este lett. Közben jót bolyongtunk a Sarajevotól délre levő Bjelasnica hegységben. Szívszorító a sok muzulmán temető, a szétlőtt szálloda, és az elhagyott sípályák. Az aknaveszély miatt nem tanácsos kirándulni, viszont érintetlen és gyönyörű a természet.
A 18-as határig vezető része egyébként – leszámítva a Brod utáni kriminális földutat – nagyon jó, és gyönyörű. Csodálatos tájak, szurdokok, rohanó patak, szemét sehol. Este 8-ra értünk Hum-Scepan Polje határátkelőhelyre. A határon a Piva-folyó mellett bosnyák és montenegroi oldalon is van faházas kemping, étkezési lehetőséggel. Láthatóan örültek nekünk, megpróbáltak minket beszervezni egy 2 napos raftingra a Tarán (30 EUR szállással, felszereléssel) de nem kértünk belőle. (Pedig csábítóan hangzott…) A faházak a folyóparton vannak közvetlenül az ár 24 euró volt. (6 EUR/fő)

Itt említeném meg, hogy Trsa falun keresztül át lehet kelni a Durmitoron. A végállomás Zabljak. Makadám út, elég lassú, de gyönyörű. A 40 km-es út kb. 2-2,5 órán keresztül tartott 2005-ben. Jó térkép kell hozzá, a már említett Topograf nem is jelöl utat, igazából a legjobb a Durmitor-túristatérkép (lenne).

Másnap reggel indultunk tovább a Piva-völgyén keresztül a Niksic-Podgorica-Cetinje-Budva útvonalon. A Piva-tó és a Tara-völgy (2005) csodálatos. A Tara-szurdoka Európa legmélyebb szurdoka, a legmélyebb pontján 1 km mély. Útközben megnéztük a Piva-kolostort (érdemes megállni pár percre) az Ostrog-kolostort (VILÁGSZÁM, a görög Meteora-kolostorokhoz hasonlítható, hihetetlen szerpentinút vezet fel, a parkolás ingyenes). Eltévedtünk (szokás szerint) Niksicnél, majd a Podgorica után gyönyörű szerpentinúton kígyóztunk le Budvába.
A nyaralás bázisának választott Budva nem túl drága, de annál zajosabb és zsúfoltabb üdülőhely. A város határában azonnal lecsaptak ránk az apartman-nepperek: 50 euró/nap áron kaptunk szállást egy 2 és fél szobás légkondis apartmanban, a tengertől kb. 10 percre. A parkolás igencsak macerás volt a zsúfoltság miatt, és sajnos az 5. emeleten laktunk – de a szállás nagyszerű volt (tv, hifi, dvd, hűtőszekrény, stb) Kellemetlen meglepetés volt a vízkorlátozás: 6-11-ig este nem volt egyáltalán víz, és ezt bizony figyelembe kellet venni a programok szervezésekor.

Budva óvárosa nagyon szép, hangulatos, kicsit Kotorhoz hasonlít. A strandok zsúfoltak, a nyugágy 2 euro/nap, strandra érdemesebb átmenni vízitaxival Sveti Nicola szigetére. Kb. 10-15 euro a viteldíj oda-vissza, de megéri: érintetlen a tengerpart, tiszta víz, és 11-től tűző nap…(Itt is lehet ernyőt bérelni.) Remek lehetőség a vízitaxis kirándulás Sveti Stefanra, (15 EUR) és hajóval. 25 EUR/család körüli áron kirándulást lehet tenni a Kotori öbölbe, egy valamivel komolyabb hajóval.
Itt jegyzem meg, hogy 2005-ben sátoroztunk. A Zelenika nevű községben Magyar Csaba tiszteletbeli konzul kempingjében szálltunk meg, 12 EUR/éjszaka áron. A kemping nagyon szép fekvésű, árnyas, és nem zsúfolt, de csak a nomád életet kedvelőknek merném szívből ajánlani. Viszont Magyar úr információi felbecsülhetetlenek! Hercegnoviból vízitaxik indulnak a lenyűgöző Kék Barlanghoz, és a zanjicai strandhoz.
Budvából több kirándulást tettünk: Kotor és a Lovcen felé, (pazar, hihetetlen, a világörökség része, méltán, érdemes felmenni a Szent János erődbe, és a Lovcen-szerpentinút kihagyhatatlan) Ulcinjba (nyüzsgő, igazi albán város, de szép) a Skadári-tóhoz, Virpazarba (a Pelikán-étterem tulajdonosa 20 EUR körüli áron szervezi a kb. 1,5 órás, fürdéssel egybekötött túrát a tavon). Végigautóztunk a Skadári-tó déli oldalán Seoca irányába. Isten háta mögötti vidék, de félelmetesen szép, és igazi balkáni feeling!! (Kb. 3 autóval találkoztunk, ebből 2 magyar volt:)

Most néhány szót a montenegrói árakról. Az ország árszínvonala a mienkhez hasonló. A benzin 1, 2 EUR, a kenyér 0,7 EUR, a tej 0,8 EUR. Étteremben a szerb saláta 1,5-2 EUR, de annyit adnak hogy főételnek is elmegy. Olcsó a scevapi nevű helyi fogás. Jóval drágábbak a különböző tengeri herkentyűk, és a csirke. (Budvában egy egész mirelit csirke 6 EUR, de a szupermarketekben van grillcsirke 7,5 EUR körüli áron.) Étteremben egy ebédet (2 felnőtt, 2 gyerek) 20 EUR körül ki lehet hozni, bár az ital meglehetősen drága (2 dl Fanta 1,5 EUR, fél l sör 1,5 EUR) A gyümölcsök közül a szilva, dinnye, stb. ára a hazaihoz hasonló.
Boszniára és Montenegróra is igaz, hogy rengeteg a rendőr. Érdemes betartani a közlekedési szabályokat. Minket egyszer igazoltattak, és szándékukban állt bírságolni is (a világítás miatt) 10 euróra, de végül is megúsztuk. Gyanús volt, hogy saját zsebre megy…
Az utak nem rosszabbak a magyar utaknál. A szerbek kicsit eszetlenül és agresszíven vezetnek, de udvariasak, a “…letollak köcsög…” meg “…beszólok…” magyar mentalitásnak nyoma sincs.
Az emberek nagyon kedvesek. Imádják a gyerekeket. Nyelvi nehézség nincs, látszik, hogy meg akarnak érteni. A lerablós horvát-olasz hozzáállással nem találkoztunk.
Hazafelé a már megszokott útvonalon haladtunk Megálltunk Sarajevoban. A tenyérnyi belváros keleties hangulatot áraszt. Az árak jóval montenegrói alatt vannak.
A reggel 8 körüli budvai indulás után másnap hajnali 4 kor értünk Székesfehérvárra. Közben 3 alkalommal álltunk meg, összesen kb. 5 órát töltöttünk pihenővel. Hazafelé nem tévedtünk el…:
Tartalmas, élményekben gazdag nyaralás volt. Ha lehetne, már holnap visszaindulnék…

Etl Tamás

---

Rátaláltam leirásodra, köszönet az infokért. Tulajdonképpen egy dolgot kérdeznék tőled. Emlited a Trsa-Zabljak utat mely vizsgálódásaim szerint eléggé ellentmondásosan jelenik meg a különféle térképeken. Ezt nem ajánlják, amennyire tapasztaltam a net-en. Irnál részletesebben erről az útról?
A Brod-Scepan Polje szakasz eléggé meghökkentő volt, de túléltük. Ezzel összahasonlitva mire számithatnánk ha ezen az úton haladnánk?
Lszi. minél elöbb válaszolj mert 2007.aug.16.-án hajnalban indulunk a ˝nagy utazás˝-ra
 Köszönöm válaszod. Takács Nándor – 2007. August 05.

Kedves Nándor!
Már kissé megkoptak az emlékeim, így konkrét irányt nem mernék mutatni, viszont Zabljak központjában van egy információs iroda, mi ott intéztük a szállásunkat. Ott kapható Durmitor térkép. Azon rajta van az út. Térképpel szerintem nem lehet eltévedni.Mi a szállásadó néninél a falon láttuk a térképet, le is mértem az út hosszát  (kb. 40 km) Kezdetben keskeny, de jó minőségű aszfalt, aztán jó 30 km makadám (sóderes) de 2 éve nem volt kátyus, viszont esett az eső, így nagyon lassan haladtunk. Az út vége megint műút, sok elágazással. Mi nem tévedtünk el, szerencsénk volt. Egyébként alig-alig találkoztunk emberekkel. Szigorúan tartani kell a  nyugati irányt. Kicsit bevállalós az út, az biztos, de meseszép. Azért jó érzés volt kiérni a Piva-völgybe…:)
A 40 km-t 2 óra alatt tettük meg, de sokszor álltam meg fotózni. Lelkileg nem éltem meg olyan rosszul, mint a Brod-Scepan Polje szakaszt, és mivel nem volt forgalom, elvileg folyamtosabb lehet a haladás. A gond csak az volt, hogy a Zabljak-Trsa szaksz után jött a már emlegetett Brod-Scepan Polje szakasz, és ez így alaposan visszavetett minket. Ráadásul akkor egész Szarajevóig útfelújítás volt, és az volt az igazi baj: felgyorsultunk, aztán bele a gödrökbe…Reggel 9 körül indultunk Trsaból, és az említett körülmények miatt fél 3-ra értünk Szarajevóba.
Egyébként tavalyra egész Brodig befejezték az útfelújítást, és szerintem a határig tartó szakaszt mot javítják, vagy már kész. Küldök néhány fotót is, remélem nem haragszol meg érte.
Jó utat!! Etl Tamás – 2007. augusztus 8.

A szerző írásai Az Útikalauzban

Etl Tamás: Ovčar Banja Parga, Kerkyra, Ohrid  – Szerbián, Macedónián  át Görögországba – 2008

Etl Tamás: Budva – Kilenc nap Montenegróban – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu