Gál Zoltán György: Égei-tengeri hajózás – Kréta, Santorini – Görögország – 2007


Gál Zoltán György: Égei-tengeri hajózás – Kréta, Santorini – Görögország – 2007



Kiváló stílusban megírt beszámoló, rendkívül érdekes információk a kompozással, egyéni szállásfoglalással, kirándulási lehetőségekkel kapcsolatban – jó képekkel


Idei nyári nagy kalandunk a szigetekre vitt minket. A döntést piacelemzés előzte meg az odajutási lehetőségekről. Szóba jöttek az alábbiak:
– Fapados repülővel Kréta egyenest, szállásfoglalás magunk az Interneten, autóbérlés, Santorini gyors hajóval, egy napos kiránduláson
– Utazási iroda “lasztminit” útja (rep+szoba), kocsibérléssel, Santorini kirándulással


– Repülővel Athén, onnan komppal gyalog (kompon kb. 9 óra egy út) és szállás, autóbérlés magunk, Santorini kirándulással


– Kocsival Thesszaloniki, onnan komppal (kompon kb. 36 óra egy út)


Végül aztán amellett döntöttünk, hogy kocsival lemegyünk Athénba és Pireuszból (Athén kikötőjéből) komppal megyünk, Santorini-t meg a visszaúton útba ejtjük. Döntésünk gazdaságossági feltevéseken alapult, meg azon, hogy ha magad választasz, nem vádolhatsz senkit, hogy “átvertek”.


Elöljáróban annyit, hogy az autós utazás nem olcsó. Márpedig azért nem, mert – ahogy látjuk – az ember az úton, a négyóránkénti megállásoknál könnyebben költ – kicsi kávé, szendvics, pizzaszelet, fagyi…. mert már unod a hideg csirkesültet a csomagtartóból :). Azonban a kaland, az úton szerzett élmények és egyáltalán: az emberibb tempójú “odaérés” miatt (van időt megszokni, hogy most nyaralni mégy) mi szeretjük.


Ha megcsípsz egy olcsó Budapest-Heraklion vagy Budapest-Chania repjegyet, klassz (de kimarad a hajókázás), ha pedig egy korrekt áron vesztegetett athéni repjegyhez jutsz, metróval ki lehet jutni a reptérről a pireuszi kikötőbe.


Foglalások, előkészítés


A komp


A kompokról annyit, hogy az Égei-tengert behálózzák a vonalak. Remek a krétai Palaelogos Travel által üzemeltetett greekferries.forth-crs.gr, mi rajtuk keresztül foglaltunk.
A “belföldi” (görög-görög) jegyek nem e-ticket rendszerben mennek; hanem kinyomtatják és elküldik; érdemes a DHL-es küldeménytovábbítás árat (25 EUR) megfizetni – 2 napon belül itt volt a jegy. Fizetés bankkártyával az Interneten, nincs csibészkedés. Sőt az ügyintéző hölgy – bár a két tételben rendelt 3 viszonylatért kétszer levonták a 25 Euró-t – remek üzleti érzékkel és abszolút jó szándékkal visszaküldte az egyik postaköltséget (ezt az itthoni internetes rendeléseimnél – 900 Ft-os tételek – még soha senki se tette meg. (:


Ja: még egy dolog. A Greekferries oldal a foglalásért rászámol 5-10%-ot, de megéri, mert – legalább is főidényben – a kabinos helyeket (pl. egy jó kis péntek délutáni Santorini-Pireusz viszonylatra) előre elkapkod(hat)ják. Ha viszont nem akarsz kabint, a Deck Chair nem probléma, bárhol indulás előtt megveheted a kikötőben; “shipping agency” mint a pelyva. Ugyan látni előre lefoglalt, “teli” hajókat a Web-en…. arra mindenesetre figyelj, hogy ha pl. A LANE Sea Lines hetente kétszer közlekedő hajójával (ajánlom egyébként: kis társaság, olcsóbb jegyek) akarsz menni, az ha betelik és ha lemaradsz, várhatsz rá 3 napot Athénban, vagy mégy kerülő úton. Az meg mindig drágább, ugyebár.


A hajók belső tere (a garázsok kivételével) jól légkondicionált, fázósaknak és az éjszakai fedélzeti szélhez egy könnyű pulcsi nyáron is elkél.


Hely/szállástípusok a kompon


Kabinok: ha foglaláskor az Accommodation Type-nál csak Berth-et (ágy) választasz, és nem Whole-t (teljes kabin), akkor nemek szerint (tele hajó esetén) szétdob(hat)ják a családokat: Anyu megy a lánygyerekkel a négyszemélyes női kabinba, Apu meg a kissráccal horkoló kamionos fickók közé a férfi szekcióba. No reklamace: ez a szabály. De nincs para: a kabinok tiszták.


Airline Type Seats: a kabin és a Deck Chair közti átmenet: a hajó egy elkülönített részén számozott, magas támlás ülések, ami csak a Tiéd. Filmvetítés (mint a repülőn). Jó alternatíva, főleg tele hajó esetén.


Deck Chair: ez az aki-kapja-marja: tele hajónál simán landolhatsz egy műanyag kerti széken a 35 C-os fedélzet napos oldalán (no fun, ezt teszteltünk 2000-ben a Brindisi-Korfu járaton :)), vagy a tök zajos kávézóban ezernyi, buli-hétvégéről Athénba visszatérő, asztalra borulva alvó fiatal közt. De ki is lehet fogni: ha a hajó nincs tele, a fedélzeti tisztek/személyzet hagynak a padlószőnyegen, pl. a légkondicionált kávézóban hálózsákban aludni – mi 7 éves kisgyerekkel is vállaltunk be ilyet. Sokan csinálják és túlélik. Ha nics telt ház, mindig hirdetik a hangosbemondóban az “upgrade” lehetőségét: gyere, vegyél kabint, vannak helyeink – mondják


Szállás Krétán, Santorini-n


Szállásszervezés: mi a krétai Dioskouri apartmant választottuk, Agia Pelagiá-n, Heraklion-tól 20 km-re nyugatra, és nem bántuk meg. George, a házigazda remek vendéglátó, a két légteres apartman 58 Euró volt egy éjszakára, és ha gyalog mész (azaz kocsit nem viszel Magaddal), kimegy Érted a kikötőbe, vagy a reptérre. Nagyon jó áron (tán 170 EUR-ért) kínált bérautót is egy hétre. Van egy klassz medencéje a ház előtt (beadják a sört, ahogy a vízben lógsz :)), a tetőkertben egy jacuzzi-kádja 🙂 és 50 m-re a család szupermarketje, mindennel a dobkályhától a lecsókonzervig. A part ugyan egy megerőltető 🙂 200m séta, de legalább nem laksz bent a házak közt. Szép tagolt a tengerpart és van mindenféle (nem túl olcsón kölcsönözhető) jetski, vizibanán, ilyesmik. Gyalog, vagy kocsival elérhetők már öblök, ajánlom a közeli “Jails” becenevűt – nincs kocsiút, csak gyalogösvény, vagy úszva – illetve a Made településrészen lévőt.


Ja, és nem kell félni az előleg küldésétől, bizalmat teremt a felek közt és az árak korrektek. Sajna a magyar bankok mintegy 10% (!) jutalékot számítanak fel, de ezzel együtt is megéri. Mi a szállás árának 30%-át előlegként elküldtük, simán ment minden.


Aki nem szeret szervezni “látatlanban”, vágjon neki bátran foglalt szállás nélkül! Az út mellett mindenféle apartmanokra, szállodákra lehet akadni egész Krétán, az árak korrektek és – évek óta tapasztaljuk – mindenütt bőven van hely Görögországban (a vendéglátók nagy bánatára nem az igazi a szezon).


Mi a kompról lejövet Krétán 15 perc múlva már meg is álltunk kávézni, és remek apartmanokra leltünk egy rém barátságos fickónál, a kávézó tulajdonosánál. A neve Manolis Vasilakis, a háza a régi főút mellett van Stalis-on (másnéven Stalidá-n, Agios Nikolaos és Heraklion közt félúton), a telefonszáma +30 289 703 2884, angolul beszél. Ha valakit ez motivál, internet-kávézót üzemeltet a srác, de a frappé-ja (is) remek!


A baj az a görög szállásadókkal, hogy közülük csak kevesen hirdetnek a Net-en.


A santorini szállásra vonatkozólag meg elhittük, amit a Panoráma Görög Szigetvilág útikönyve mond: a kikötőben mindig kapsz jó ajánlatot. És bejött a dolog.


Éjfélkor érkeztünk meg a komppal; többen, közülük egy idősebb úr ajánlott – kezében prospektussal – szállást 50 EUR-ért (a listaár – ahogy utólag megnéztük a szállodát – a neten 80!), majd bezárta az irodát és egy mikrobusszal felvezetett (10 perc) minket (el is vitt volna, ha kell) a szerpentinen és 15 percen belül már házon belül is voltunk. Nappal azután valóban láttuk, hogy klassz hely a Hotel Perissa; kértünk egy kontinentális reggelit is 4 EUR/fő ért (jó ár/érték) és mártóztunk egyet a medencében. Nyaralásra és tranzitszállásként is csak ajánlani tudom.


Útikönyv: Hát ez az…. nem nagyon van a boltokban jó útikönyv Krétáról. Antikváriumban talán elérhető a Panoráma Görög Szigetvilág (ebben benne van Santorini is), megfelelő a Kolibri sorozat Kréta kötete, a többi elég gagyinak tűnt számunkra.


Térkép: a görög kiadású, Road márkájú térképek a legjobbak Görögországban és -ról, de ha itthon nem kapsz ilyet, egy Ravenstain, vagy egyéb nagy felbontásút vegyél. Vagy Road-ot az első benzinkútnál Görögországban.


No, akkor a kaland – az utazás


Lefelé nekünk a Budapest-Athén táv két részletben ment, Török kolléga “inváziós naptárát” figyelembe véve a lefoglalt kompig leérésre adtunk magunknak bőven időt. A júl. 21-22-i hétvége szombat estéjén indultunk, a rádió több órás várakozásokat mondott, de a VPOP honlapja megbízhatóbb információt ad.


Szóval 18 óra alatt tekertünk le a Budapest- Horgos- Újvidék- Belgrád- Nis- Szkopje (mellett)- Evzoni- Katerini- Larissa- Lamia útvonalon Kamena Vourla-ig. Vasárnap délután értünk oda. Ezen az üdülőhelyen két éve már eltöltöttünk egy hetet, ismertük a viszonyokat és tudtuk, hogy innen Athén 2-3 óra alatt biztonsággal elérhető.


A T. Kolleg(in)ák kimerítették az útvonal, rendőrök, sebesség témát – úgyhogy csak pár adalék:


1. A török invázió bármikor bekövetkezhet, pl. visszafelé augusztus első hétvégéjén. Ilyenkor olyan a forgalom, mint az M7-esen egy kövér nyári vasárnap estén. De én azért ott annyi Bömmeres, Merzsós majommal nem találkoztam, mint itthon. Viszont sose tudtuk, hogy ennyi török dolgozik pl. Svájcban 🙂 azóta ha sok autót látunk, csak azt mondjuk: meeennnyiiii tööööröööööök!


2. A fizetőkapuk macerásak lehetnek – néha csak kettő dolgozik, mi vártunk Nis előtt 35 percet. Ha jössz vissza, pl. a belgrádi a domb tövében nagy sort fog fel …. ha van iGo-d, menj le az előző lejárón, simán leszurkolod azt az 1000 dinárt, és a városban visszamész. Én utálok sorbaállni, helyette kanyargok inkább.


3. A makedón szakaszon a bontott irányú autópálya fele még le van zárva, 60-as korlátozás mellett 23 km kétirányú szakasz van, az útburkolati jelek, sávok felfestése zavaros. A rendőrnek nem volt sebbességmércéje, csak úgy megállított (éppen előzött minket egy terepjáró) és “egyedi kezeléssel” a sofőröket kiszólították, majd a nekem jutott szerv úgy kézzel-lábbal szlávul elmagyarázta: “84-gyel ment, úgyhogy legyen 60 (erőteljes ókori kézmozdulat: jobb kéz mind az öt ujja tárva, mellé bal kéz hüvelykujja kinyújtva, és bemutatja :)), máskülönben pajgyom v Szkopje papíri kitöltögetáty”. Erre az adekvát(nak bizonyult) válasz a “legyen inkább húsz” + a decimális értékek bemutatása volt. Meg is egyeztünk: útlevélbe huszas be (naná, EUR, nem is lokál peták!), huszas ki és “have a good trip” 🙂


4. Görög rendőr igenis van. Jobbára fehér-zöld Citroen Xsará-k, tetővillogóval.


5. Minden igaz, amit a Kollégák leírtak (lehúzódás, előzés), de jól megy a közlekedés, azonban szerintem maxi egy 70-es átlag, amivel kalkulálni kell.


6. Ajánlott a “mozgássérült parkolóhely” táblákat (sicher was sicher) a következő sarokig tartó érvényűnek tekinteni (: súlyos a cetlin feltüntetett összeg!


7. Közlekedési lámpától 20m-en, STOP-táblától 5 m-en belül megállni 150 EUR (külön-külön) terhe mellett tilos!


Kamena Vourla egy – a görög belföldi viszonylatban legalábbis – igen népszerű, patinás üdülőhely Evia szigettel átellenben, a szárazföldön, Termopülé után. Előny: Delfi is csak másfél óra járásra van innen, a hegyeken túl. Aki Kamena Vourlán szállást keres, menjen le a település déli végénél (ez a 2. lámpa) a gyorsforgalmi útról (élesen balra vissza) és a főutcán balra az első (kissé lepukkant) szállodácskába kell bemenni érdeklődni. Ez a ház lehangoló, de mögötte, az udvaron átvágva, alku nékül van 3 ágyas stúdió 35 Euró-ért. Hűtő, légkondi, terasz. Tenger 5 percnyi járásra. Egy hetet is el lehet tölteni akár.


Innen Athén és az ottani kikötő már nagy biztonsággal tényleg pár óra (majdnem végig klasszikus értelemben vett autópálya), de az athéni körgyűrűre rá kell szánni az időt (plusz 1 óra). Ha ott lezárás van a baleset miatt, akkor csak iGo haver segít (nekünk bejött :)).


Pireusz (vagy ahogyan a görögök mondják: Pejraosz, Pájreusz) kikötője egy nagy kavalkád (bár eddig nálam ebben Brindisi vezet), és kiszámíthatatlan, hogy a kompod honnan, melyik “gate”-től indul. Úgy kb. megvan a Web-en, de nem megbízható az infó. Persze, a jegyen sincs rajta. Úgyhogy megállás, hajónévre (rajta van a jegyen!) kézi optikával (szem :)) rásasolás, tippelés, keresgélés, dugóban toporgás…. ennek is kell adni egy órát. Utána – az induló kompoknál – megy már minden, mint a karikacsapás: az érkező kocsik folyamatosan töltik a hajót. Család kiszáll, Apu (Anyu) behajt a gépsárkánnyal, fedélzetmester elirányít és segít bearaszolni a centivel kimért helyre, fent a Recepción találkozik a család (út közben nincs ám ki-/bepakolás a kocsiba, úgyhogy a kedvenc macit, kispárnát vinni kell!) és becsekkoltok (ha vettél kabint). Ha nem, fent a lépcső tetején jegyellenőrzés, és kész.


Klasszak a hajók, mi a fent említett LANE Sea Lines F/B Vizentzos Kornaros-ával mentünk. Hajókról képek itt: http://ferries.fotopic.net – nekem tetszett, hogy előre meg lehetett őket nézegetni.


Egy Daedalon nem árthat, néha billeg a bárka 🙂 de általában meg se érzi az ember, mint a Balaton vize, olyan sima a tenger nyáron.


A kiszállásokra (ha van ilyen útközben), úticélodhoz való érkezésre görög, angol, német nyelven, hangosbemondón figyelmeztetnek, kabinban kopogással keltenek a “hálókocsi-kalauzok”). Út közben bepillantást nyerhetsz a hajózás fortélyaiba; igen látványos egy kikötés, ha a tatról rálátsz a kötél-dobásra, vagy az orrban a horgony-csörlőzésre, ilyesmikre.


A hajókon jót, és általában igen kedvező árszinten lehet enni: az F/B Erotokritos és az F/B Vizentzos Kornaros hajók konyhája igen remek (teszteltük), az F/B Blue Star Paros-on (modernebb teknő) meg olyan Meki-féle kajálda volt. Ja, persze mindenütt van klakkos-frakkos felszolgálós étterem is, fentieket az önkiszolgálókra értettem. Kávézó (turista- és első osztályon külön) mindig elérhető, olcsó szendvics, meleg szendvics, üdcsi, kávé kapható. Mi szeretjük az “elleniki”-nek nevezett, zaccos görög kávét, a “sugar, milk?” kérdésre azt kell felelni, mennyit kérsz bele. A nagyobb hajókon még ATM is van, meg – mint a repülőn – GPS-es térkép-mutató képernyő.


Egy Pireuszból este induló hajó reggel ér Krétára: a direkt járatok (az Anek és a Minoan nagy hajói) 8-9 óra alatt, a LANE Rodoszra tartó és Krétát útba ejtő kisebb hajója 12-14 óra alatt.


És ha jól elfáradtál az előző vezetés során, egy nagyot lehet aludni, és pihenten érkezel.


A mi hajónk Agios Nikolaos-ba érkezett – ez egy igen szép fekvésű kisváros Kréta keleti felén, úgyhogy festői volt a megérkezés (semmi olajos-maszatos kikötő: egy móló, vitorlások, 10 autó vár csak és kész-passz!).


Kréta


Krétán, de bárhol jársz a legjobb ötlet a házigazdát (apartmanost, penzióst, hotelest) megkérdezni: ő mit ajánl, hová menj kirándulni. Nos, mi legalábbis ezt tettük és nem bántuk meg. Anélkül, hogy újraírnám az útikönyvet, csak a “hájlájt”-okat emelem ki. Emellett persze Knossos és a heraklioni Régészeti Múzeum nem hagyható ki!


És még egy elöljáró szó: aki szereti a hatalmas hegyeket, Krétán nem fog csalódni! A Psziloritisz Nemzeti Park és más helyek karsztformációi pompásak. A hegyek pedig csak 🙂 2500 m-esek, de azt itt tényleg a tengerszinttől mérik!


 


Az obligát Samaria-szurdok


Kb. mint egy Békás-szoros egy tátrai völggyel kombinálva. Felmenet busszal Chania KTEL állomásról (ja: KTEL az itt a Volánbusz) reggel 7:15 indulással, egy óra az út.


A szurdok: kutyagolás 6-8 óra Omalos-ból le Agia Roumeli-re (déli part). Kell legalább egy frankó edzőcipő hozzá, de nem vészes, csak bokaszaggatóan köves az út. Forrás óránként az út mellett. Maga a túraút, a völgy gyönyörű, 1250 m szintkülönbség lefelé! Nagyon jópofa, csíkos közet kiséri az utat: valószínűleg bazalt rétegződött tengeri üledékes mészkővel, nagyon szép vetődéses képződmények. A fenyőfák meg helyenként a 100 m magas sziklafalba, a semmiben vertek gyökeret.


Üdítő seritalok, görög sali kapható a végén, majd fel is pattanhatsz a part menti kompra (15:50 és 17:00 órakor) Skafias-ba (mások szerint Hora Skafion). Ezekhez onnan a KTEL buszai 17:20 és 19:10 órakor kapcsolódnak, másfél óra alatt Chaniá-ban vagy (lélegzetelállító szerpentin a déli parton – jobb, ha a buszból élvezed :)).


Első közelítésben tehát nem érdemes a “Samaria – The Hard Way” hangzatos névre hallgató túrát a fakultatív programokat szervező, mindenütt fellelhető kis utazási irodákban befizetni, mert a szurdok belépő 6 EUR és a komp 12 EUR úgy sincs benne az árban. Ehelyett saját szervezésben a fent leírt módon fejenként 16 EUR buszjegyért (szemben a gyakori 30-40 EUR/fő árral) megoldható a dolog: a Chania-i buszállomáson azt kell mondani: “Omalos/Skafias retour, please!”.


Nos, ha viszont Chaniá-ig még el kell jutnod valahogy (pl. nekünk Heraklion mellől ez plusz jó másfél-másfél óra autózást jelentett, az elsőt méghozzá kora reggel), akkor válik a minden üdülőhelyről lehetséges fakultatív kirándulás a ház-elől-indulós autóbusszal megfontolandóvá.


 


Shinakas-csúcs


Na, ez tényleg csúcs! Egy 1750 m magas hegytető, ahová aszfaltút vezet fel. Mintegy fél óra Anogiá-ból, Heraklion felett, az Ida-barlanghoz vezető úton (azzal összekombinálható). Letérés a Shinakas Observatory, Ski Centre 🙂 felé (mi porát se láttuk sáncnak, de lehet….), majd balra (a felemelt, vagy a helyiek szerint nyugodtan felemelhető) sorompó alatt. Az úton hullott kövek, de szerintem csak hóolvadáskor omlik a hegy. Szerpentin, ezer kanyar, a hegytetőn két csillagvizsgáló (állítólag Európa legnagyobb csillagászati teleszkópja itt található). Vannak “nyílt nap”-jaik is, de nem derült ki, mikor. A környezet megkapó, ha tiszta az idő, Kréta keresztben áttekinthető. A napnyugta, a kelő telihold színei gyönyörűek. Napnyugtakor jönnek fel terepjárókkal a pásztorok a ridegen tartott juh- és kecskenyájakhoz; a háziak szerint gyanús lehetsz, ha sötétben autózol arrafelé: az hiszik, juhot lopsz. Szerintem minket a magyar rendszám mentett meg 🙂


Ida-barlang – Zeusz szülőhelye No.2 (a másik a Dikthé-barlang a Lassithi-fennsíkon)


A fent leírt módon, Anogiá-tól délnek, a hegyre kapaszkodó szerpentinen. Egyszerűen addig kell menni, amíg az aszfalt tart (fel az 1200m magas fennsíkra, majd annak peremén körben), utána enyhén jobbra, a szerpentinesen emelkedő köves úton – langsam spazeren! Személyautóval, kölcsön autóval járható, olyan erdélyi-hegyi út színvonal (kivéve, hogy itt nincs vízmosás. Ja, mert eső sincs – nyáron). De érdemes kocsival felmenni, gyalog 1-1,5 km emelkedő, vagy vigyél egy jó nagy palack vizet. Maga a barlang inkább egy üreg, de erről jobban el tudta leányunk képzelni, hogy Zeusz itt született.


Kurtagiotis-szurdok


Úton a népszerű Preveli-kolostor és Preveli édesvízű folyóval színes(ített) tengerpartja (közkeletű kifejezéssel Beach :)) felé, az út áthalad a szurdokon. Lenyűgöző karsztjelenség. Északi bejáratánál állítólag még látható a víz az alján, kis kőmedencék forrással; később eltűnik a karsztban (mi nem találtuk meg a helyet).


 


Zoniana-cseppkőbarlang


Bejárat Zoniana falu keleti végénél. Nincs benne az útikönyvekben, csak 7 éve nyitották meg. Kréta állítólag legszebb barlangja, színes LED-es lámpákkal megvilágított cseppkőképződmények. A bejárható rész talán 1,5 km hosszú, szépen kiépített, fémjárda van. Vezetéssel tekinthető meg (40p), óránként indul a csoport. A barlangász srác nagyon lelkes, természetesen angolul is elmond mindent


A görögöknek több eszük van, mint szlovák barátainknak Deményfalván (ahol kemény 160 koronáért se fűlik a foguk más nyelven, mint szlovákul vezetni). Ugyanis a görög is egy tízmilliós nép (plusz a világ négy égtája felé távolbaszakadt Onassis-ok és más görögök), de nincs szüksége erőltetett nemzettudat-építésre, azt a történelem úgyis megadja (ha jár :)) Az angol a világ legtermészetesebb módján második nyelv, mindenki beszél legalább egy pár szót: asszony, öreg, gyerekek is.


Santorini


Hát, ez egy csoda! A fotók nem adják vissza, hogy élőben milyen – érzi az ember a valaha volt vulkán kiterjedését és ámul csak a láva feketeségén! Hihetővé válik Atlantisz letűnésének legendája – azt mondják, a robbanás 200 m magas vízfalat (tsunami) keltett és a kráter négyszerese a Krakatau-énak, pedig az volt eddig a legnagyobb feljegyzett vulkánkitörés az 1800-as évek végén)


A tenger is hihetetlen kék-zöld, karibi színekben pompázik. Legcsodálatosabb a színek kontrasztja: tenger – ég – szikla vörös és fekete lávából – hullámok taraja – a sekély tengerrészek zöldje. Látni kell!


Krétáról sok iroda ajánl 80-90 Euro-ért egy napos kirándulást gyors katamarán hajókkal, de még így is 2×3 órát úton van az ember. Azt hiszem, mindegyik túra a heraklion-i kikötőből indul. De jobb, ha így – mint mi – jövet, vagy menet útba ejted. Habár egy rövid nap kevés.


 


A szigeten is nagyban megy a motor/quad/autó kölcsönzés, de az utak roppant keskenyek, sok a dugó is Firában és környékén. A második sorban parkolókat keményen bírságol(hat)ják a rendőrök, pár másodperc megállás után is ledudálnak hamar. Busszal is el lehet jutni mindenhová.


 


Akrotiri romkertje (délen) idén nyáron zárva volt, pedig a könyv szerint egy Pompeji jellegű, láva alól kiásott Kr.e. 1450 körüli város romjai láthatók – a Santorini vulkán felrobbanását megelőzően a sziget lakói minden bizonnyal elhagyták a helyet.


Mi elautóztunk Iá-ig (tréfás név, de szamarat itt nem, csak Firá-ban láttunk), a kaldera északi szélére – a falu végén kicsit balra kell fordulni, majd az út leereszkedik a tengerpartra, Amoudi-ba. Itt érdemes fürdeni; bár innen Firá és a nagy cruiser hajók nem látszanak, ahhoz Iá-ba visszatérve gyalog kell a szomszédos öbölbe leereszkedni. A tábla szerint “wake danger” (ébredésveszély :)) van a strandon, szerintünk a hullámokra (wave) gondolhattak….


Nem volt időnk megnézni, de Perissa strandja – fekete lávakaviccsal – is lenyűgöző lehet a délkeleti, ellaposodó parton, egy hatalmas hegy tövében.








Hazaút


A már ismert útvonalon, Athén-Budapestet egyben bevállalva. 24 órára sikeredett, ebből a makedón-szerb határ egy óra, a szerb-magyar (Tompánál volt kisebb a forgalom, onnan Kiskunhalas, Solt, Dunaújváros és M6) határ 2,5 óra. Ha nincs török áradat, 20 óra alatt megvan. Ha teheted, ne éjjel indulj, és éjjel érkezz, ez kimerített minket.


Hát – ez kissé hosszúra sikerült, de remélem: nem unalmasra. Ha sikerült kedvet csinálni hozzá, már megérte. Sok szép élményt kívánunk mindenkinek!


Gál Zoltán György


A szerző írásai Az Útikalauzban


Gál Zoltán György: Vezúv, Pompeji, Herculaneum, Solfatara – Olaszország – 2008


Gál Zoltán György: A Halkidiki-félszigetre, Szerbián, Macedónián át – 2006

Gál Zoltán György: A vidéki Anglia – Peak District és Kelet-Anglia – 2006

Gál Zoltán György: Dél Cseh- és Morvaország – 2007

Gál Zoltán György: Égei-tengeri hajózás – Kréta, Santorini – Görögország – 2007

Gál Zoltán György: Erdélyből Bukaresten, Szófián át Korfura – 2008

Gál Zoltán György: Hágómászás a Magas-Tátrában – Lorenz-hágó a Csorbatótól – 2006

Gál Zoltán György: Pádis-karsztfennsík, Bihar hegység – Románia – 2006

Gál Zoltán György: Székelyföld – másodszorra – Románia – 2008

Gál Zoltán György: Vöröstoronyi-hágó – Tátra the hard way 🙂 középprofiknak – 2007


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár