Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004

Bosznia-Hercegovinában sok olyan hely van, ahol érdemes hosszabb időt eltölteni. De szép emlékeket gyűjthet az is, aki a zágrábi kerülő helyett Bosznián át utazik Dél-Dalmáciába, Montenegróba, s néhol egy-egy órára, vagy egy éjszakai pihenőre megáll. Az alábbiakban néhány olyan helyet ajánlanék a figyelmetekbe, amelyen én is futó látogatást tettem. Ne számítsatok részletes leírásra, csak rövid, vázlatszerű jegyzetre, hisz egy-két órányi ismerkedés alapján csak ennyire telik.

Bosznia-Hercegovina – A sárgával jelzett terület a szerb köztársaság, a többi a bosnyák-horvát föderáció – A képre kattintva olvasható méretben is behívható a térkép

Tesanj

Északról, a horvát határ felől indulva először egy közepes méretű hangulatos városba Tesanjba térünk be. A Doboj utáni elágazástól alig 15 kilométerre található települést ötvenezren lakják. A neve magyarul cseresznyét jelent.
A város már a török idők előtt fontos helynek számított, itt volt a székhelye a királyi családhoz tartozó Kotromanic hercegnek. 1463-1476. között a törökök és a magyarok váltakozva uralták a helyet, majd az okkupációig török kézen maradt.
A háború előtti statisztika szerint 1991-ben a lakosság 72 százaléka volt muzulmán, 18,5 százaléka horvát katolikus, 2 százaléka szerb. Az 1992-es szerb agresszió hatása ma is érződik a háború után kialakult arányokon. A legutóbbi adatok szerint a lakosság 95 százaléka bosnyák, közel öt százaléka horvát, és csak alig százötven szerb él a településen.


Templomok a fellegvárból

A muzulmánok magas aránya miatt ne csodálkozzunk, ha a boltokban nem találunk égetett szeszt. Tapasztalataink szerint a bor és a sör kivétel a tilalom alól. Sőt az egyik pizzériában nagyon finom pálinkát is kaptunk. Igaz, katolikus horvátoké volt az üzlet.

A város nagy építőjeként a hős Ferhad béget tartják számon, aki unokaöccse volt a nemes Szulejmán szultánnak – “a mohácsi győzelem részesének”. Jeles szülötte a településnek a bosnyákok nagy költő-írója, Musa Cazim Catic. A sírköve a város közepén áll az út mellett. Nagy becsben tartják az 1915-ben elhunyt művészt, mert a helyiek szerint nem csak nagy író, hanem igazi bohém ember is volt.
Sajnos látogatásunk a késő délutáni, esti órákra esett, így csak kevés fotót tudtam készíteni. A település talán legfontosabb, de mindenesetre a leglátványosabb műemléke a óváros fölé emelkedő vár. Közvetlenül a Főtérről tudjuk megközelíteni az öreg óratorony alatt elhaladó ösvényen. Az ország legnagyobb, 0,7 hektáron elterülő erődítményének előzményei a régészeti feltárások szerint az illírek és a rómaiak itt tartózkodásának idejéig vezethetők vissza. Az utolsó nagyobb munkákat a 18. század elején végezték rajta. Ekkor építették mellé az óratornyot is, amely 1890-ben kapta az órát Bécsből.
A vár több nagy bástyája szinte eredeti épségben áll ma is. Ebben a helyiek szerint szerepe van a speciális kötőanyagnak. A vár építésével kapcsolatban a mi Kőmives Kelemenünkéhez hasonló történet él itt is a köztudatban. Itt is éjjel mindig leomlott a nappal rakott fal. A törökök végül megunták az imámtól kértek tanácsot. Szerinte egy fiatal lányt kell a falba építeni, s az majd összetartja a köveket. Így is tettek, és egy Tesa nevű lányt befalaztak. A vár azóta is áll.
1696-ban a törököt kergető Savoyai Jenő próbálta elfoglalni a várat – útban Szarajevó felé. Három napig ostromolta sikertelenül, de közben a várost felégette. Persze nem ez volt az utolsó felégetés.
A 18. században a vár hadászati jelentősége elmúlt. Ekkortól a fellegvár termeit börtönként használták.
Az 1992-95-ös háborúnak is sok áldozata volt a városban mindegyik oldalon. Nagyon sok épület tönkrement. A vár alatti katolikus templom felújítását például csak 8 évvel a háború lezárulása után fejezték be.
Már azért is érdemes felmenni a várba, mert a legmagasabb részről csodálatos kilátás nyílik az óvárosra és a település más részeire is.


Kilátás az óvárosra	… ugyanaz kicsit közelebb hozva

Az óváros közepének egyik kis mellékutcájában található Ferhad bég dzsámija. A névadó 1554-ben kezdte építtetni.
A munka tíz évig tartott. A egyik legidősebb dzsámi Boszniában. Bár vannak nála nagyobbak is, az eredeti formában láthatók közül a nagyobbak közé számít. Több hasonló az “utolsó háborúban” elpusztult. Ezt kétszer kellett komolyabban rendbe hozni. Mindkét alkalommal volt egy kevés közünk hozzá. Az első eset a török kiűzéséért folytatott 17. század végi harcok után volt. A Savoyai Jenő vezetésével érkező csapatok, illetve a velük folytatott harc tönkre tette. A második alkalommal a 19. század végén érte nagy kár, amikor az okkupáció után a K und K hadsereg leszedte és elvitte a tetőről az ólomborítást.

A dzsámi szabadon látogatható, fényképezni is nyugodtan lehet.
Itt mesélte vezetőnk, hogy a jó muzulmánok naponta ötször imádkoznak. Két igazán fontos ima van, az első napkeltekor, a második napnyugtakor. Akik napközben dolgoznak, azoknak általában nincs lehetősége az öt imára.

Egy pizzériában vacsoráztunk, ahol megfelelően érett – legalább két éves – füstöltsonka mellett burek nevű hússal töltött tésztát kaptunk előételnek. Afféle húsos táskának – vagy pitének – mondanám. Igaz, helyből javítanom kell, mert a húson kívül túróval, zöldséggel, krumplival és még legalább 40 féle dologgal töltve is adják. A neve is ennek megfelelően változik.

Banja Vrucica

Tesanjtól 30 kilométerre található a Teslic szomszédságában lévő Banja Vrucica nevű üdülőhely. A közigazgatásilag a boszniai szerb köztársasághoz tartozó fürdőhely a széndioxidban gazdag 38 fokos gyógyvízéről híres. Ma is az ország legnagyobb szálláshelye a 4 szállodájában ezer férőhellyel. Itt működik az ország legnagyobb gyógyászati komplexuma, amely reumatológiai és szívvel kapcsolatos problémákon segít. A tengerszínt felett 230 méter magasan elterülő hely klímája olyan mint a miénk.

Hát.. itt csak ennyi érdemleges fotó készült

A fürdő a leletek szerint a rómaiak óta létezik. Az első szállodákat 1970-1976. között építették, a jelenlegieket a kilencvenes évek elején. A háború előtt évente 300 ezer éjszakát is forgalmaztak. A háború utáni 8 évben 80 ezer vendégéjszaka volt a legnagyobb éves forgalom, 2004-ben talán elérték a százezret. Mivel 2-300 kilométerre vannak a volt Jugoszlávia legfontosabb településeitől, újra a 6 állam lakóinak találkozási pontjává akarnak válni. 2004-ben már ezt megcélozva közös turisztikai börzét rendeztek az érintett országoknak. De itt tartják például a “jugoszláv tamburások nemzetközi találkozóját” is.
A főleg szén-dioxidban gazdag gyógyvíz 38 fokos hőmérséklettel tör fel, a kezelésnél 33-34 fokon alkalmazzák.
Kevés a “beutalt” beteg, mivel csak a BIH szerb részében működő TB finanszírozza az ellátást. A háború óta nem emeltek árakat. Nincs különbség kül- és belföldiek között, de állítólag hajlandók egyéni csomagokat, árakat is alkalmazni, ha van éppen hely.
A konyhájuk hasonló a miénkhez. Meglepetést csak a cirill betűs étlap okozott. Bármennyire is furcsák voltak a betűk, az már az első pillanatban kiderült, hogy a feltüntetett árakon kívül plusz 20 százalékot felszámolnak a “cerbuz és myzuky” – szerviz és zene fejében. (az átírás kicsit hibás, de aki érti, az úgy is tudja, hogyan kellett volna.:))
Ugyanakkor ingyenesen megengedték, hogy a szálloda egyik irodájából internetezzünk. (Ha jól sejtem, ISDN-es kapcsolattal.
A szobák színvonala nem rosszabb az átlagos balatoni szállodákénál.

Travnik

A XV. században épített vár romjai – a minaret valószínűleg későbbi

Dobojtól tovább indulva délre, Zenica után jobbra fordultunk a Bosna és Lasva találkozásánál. Az elágazástól mintegy 25 kilométerre található a közép-boszniai kanton közigazgatási központja, mintegy 30 ezer lakosú Travnik.

A vezérek városának is modják, mert a török időkben 77 vezér irányította. A főtéren a legutolsó háromnak állít emléket a vezérek türbéje – sírja. (a balról látható képen.)
A 17. század végétől 1851-ig Bosznia adminisztrációs fővárosa volt. Ebben nekünk, illetve szövetségeseinknek is része volt. A török kiűzését vezető Savoyai Jenő seregei elől idemenekültek Szarajevóból a hivatalok.
A Lasva-folyó völgyében, a Vlasic-hegy és a Vilenica-hegy között fekvő településen talán még a Tesanjban tapasztaltnál is jobban megmaradt a középkori törökös hangulat. (Sok mindennek nem ismerik az idejét, de azt írás rögzíti, hogy a törökök 1463-ban szállták meg.) A hegyoldalban magasodó vár, számos mecset, minaret, a nagyvezírek főutcai türbéi nagyon érdekesek az északabbról érkezőknek. Ráadásként néha feltűni az utcán egy-egy lefátyolozott nő, hogy még titokzatosabb legyen az egész.


A katolikus templom	a magyarház vásározókkal	és a Sarena dzsámi egy lefátyolozott nővel

A város egyik nevezetessége a Nobel-díjas író, Ivo Andric múzeumként berendezett szülőháza. (Illetve a szülőház helyén épített ház, mert az igazi összedőlt.)

Helyi ifjak Che-vel

Nekünk majdnem ennyire érdekes a piac bejáratánál álló Hafizadic-ház, amelyet százötven évvel ezelőtt egy itt letelepedett honfitársunk, dr. Galántai Gábor építtetett. Az 1848-as szabadságharc leverése után menekült Boszniába. (Helyi vezetőnk szerint sohasem lakott a városban, először Belgrádban, aztán Bugojnoban élt. De azt nem vitatják, hogy a házat ő magyar építette.) Most vásározásra használják előtte a járdát piaci napokon. A közelében áll egy katolikus templom az Osztrák- Magyar Monarchia idejéből. Láttunk már szebbet is, de érdekes.
A piactól ellenkező irányba indulva találjuk a nagy Sarena dzsámit, aminek földszinti, földbe mélyedő részében ma is működik bezistan. A neve magyarul több színű dzsámit jelent. Nem igazán régi, de látványos.

A közelben van egy kellemes étterem, a Plava Voda – kék víz. A csendes esti órákban különösen hangulatos a közelben zubogó bővízű folyó hangja miatt, amely a nevét is adta a vendéglőnek. (Ha jól értettem, ez nem a Plava, hanem egy önálló forrás táplálja. De ez egyáltalán nem biztos.) Olyan erős a sodrás, hogy 1903-ban kisebb erőművet is építettek rá.
Az étteremben több helyi étel közül lehet válogatni az étlapról, s az árak kimondottan barátságosnak mondhatók – egyedül a borok közül a 2 decis kiszerelést nem ajánlom, és talán az üdítő italok drágák egy kicsit, a sör és a literes bor olcsó. A legdrágább étel 12 Km volt, de pisztrángot körettel már 8ért kínáltak.

A város szélén kezdődő Vlasic-hegy 1000 méter feletti vonulatain nagyon kellemes sípályákat lehet találni. Az 1970-es években kezdték fejleszteni, de a háború sok kárt okozott. Nyomban a háború után megkezdték a felújításokat.

Több nagy szálloda mellett bérelhető faházakat is kínálnak. Ilyen magasra törő házikókat korábban főleg Zakopane környékén láttam. A szálláshelyek árában is nagy a választék.
A síközpontot övező magaslatokon négy felvonó működik, a pályák összes hossza 15 kilométer. A tervek szerint rövidesen 100 kilométerre növelik a pályák teljes hosszát. A terepet az óvatosabbaknak is nagyon ajánlanám. Ha jól értettem, fekete pálya nincsen. A hó viszonylag biztos karácsony és március között.

A környék a tél mellett az év más részeiben is kellemes kirándulóhely. Talán a középső képből kicsit sejteni lehet, milyen szép a táj. Nagyon fontos információ, hogy ezen a környéken nem telepítettek aknákat, így szabadon lehet túrázni. Állítólag jó levegő az asztmásokkal már egyhetes “kúra” is csodákat művel.

A sípályákra menet – vagy onnan jövet – érdemes megállni egy kisebb falunál, ahol a Vlasics sajtot készítik. Egy félig nyers, érleletlen fehér sajt, amiből a kivánt mennyiséget légmentesen lefóliáznak. Kimondottan praktikus ilyet venni a buszos csoportok tagjainak. (Hazafelé imádkozhatnak, hogy ne bökje ki semmi a fóliát, és ne induljon meg az illatáradat a csomagtartóból.) Csoportvezetőnk azt javasolta, hogy itthon szénsavmentes ásványvízben praktikus tárolni.

Jajce

Csontváry 1903-ban így látta a vízesést

Tesanjból Donji Vakufon át kicsit visszafelé kanyarodva, vagy Banja Lukából a közvetlen utat választva jutunk el a magyarok által egyik legismertebb boszniai településre, az utolsó bosnyák királyok egykori székhelyére, Jajcebe.
A város történelme – mint cseppben a tenger – kicsiben magába foglalja az egész országét. Itt koronázták uralkodóvá a legutolsó bosnyák királyt, Stevan Stomasevicet, majd nem sokkal később, 1463-ban II. Mohamed ugyanitt fejeztette le a vár alatti táborában. Erre a várvédők is letették a fegyvert. De még ugyanebben az évben Mátyás király csapatai felszabadítottá az erődítményt, és létrehozták a Jajcei bánságot. (Egy helyi kiadványban találtam a “felszabadították” kifejezést – milyen kellemes olvasni.)

A mai Jajce térképe egy helyi idegenforgalmi kiadványból

Nem sokkal a Mohácsi csata után – 1527 – azonban Huszref bég, Szarajevó későbbi nagy építtetője újra elfoglalta a várost és a várat.

a ferroszilícium gyár

1878-ban ismét visszatértünk. Ahogy írják, Jajcét az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták. Ekkor épült meg a várost Banja Lukával összekötő országút és vasútvonal. Ugyancsak ekkor készült a vízierőmű és az akkori viszonyok között Európában legnagyobb ferroszilícium gyár.
A fontos történelmi események közé tartozik, hogy 1943. augusztuságtól 1944. elejéig itt alakult, itt működött az új Jugoszlávia központja illetve a Jugoszláv Felszabadítási Mozgalom. Az 1992-es háború idején sokan elmenekültek a városból. Ezerötszáz diák például Svédországban telepedett le. 1995. után többen külföldről is visszatértek, de inkább csak az idősebb generációkból.

A Banja Luka vagy Szarajevó felől érkező vendég a Vrbas folyó hídján áthaladva jut a városba. Amilyen kopottan néz ki a híd, s amennyire rémisztő baloldalon látható füstölgő vasgyár, annyira gyönyörű a jobb kéz felől (egy és kettő óra között) látható vízesés.
(Persze, jobb, ha nem parkolunk le a hídon, mert sok pénzünkbe kerülhet. Azonnal utána jobbra fordulva – a buszpályaudvar mellett – találunk megfelelő megállóhelyet.)
A hídra visszasétálva közeli ismerősként üdvözölhetjük a Csontváry Kosztka Tivadar által 103 éve festett képnek köszönhetően a Vrbas- és a Pliva-folyó találkozási pontját, ahol a Pliva hatalmas víztömege 20 méter magasból zuhog alá. A látványt még romantikusabbá teszi a fölötte magasodó várhegy.

A részleteiben ma is álló várat a 14. század utolsó éveiben építette Hrvoje Vukcic. A fél tojást formázó szikla alapról a város állítólag ekkor kapta a Jajce – tojás – nevet. A vár romjai közül kiemelkedik a muzulmánok lakta településekre jellemző óratorony. Egy másik legenda szerint Tojással erősítették meg a vár falait – ebből kapta a város a nevet.
A gyönyörködés után akár gyalog is folytathatjuk utunkat. A híd után forduljunk jobbra – a Vrbas, majd a Pliva partját követve -, s sétáljunk el a két folyó találkozása felett, egy benzinkút szomszédságában kialakított kilátó teraszhoz.

Innen sokkal közelebbről, kicsit más szögből csodálhatjuk meg a lezúduló vizet. (a legszebb látvány valószínűleg a Vrbas túlsó partjáról nyílhat, ahonnan talán Csontváry is festette. Sajnos nekünk nem volt időnk arra, hogy ezt felfedezzük.)
Mielőtt a Pliva hídján átkelnénk közvetlenül a várhegy oldalához, betérhetünk a második világháború alatti antifasiszta ellenállás emlékeit bemutató múzeumba.
A várhegyet körülfogó óvárosban, és a várban – ha közben előkerült a kulcs – további érdekes látnivalókat találunk. Köztük a Travnik-kapunál álló “Omár bég-házat” – falánál egy a török időkből származó kúttal.

Megnézhetjük a vár nyugati sarkánál – a Medve-torony közelében – lévő 15. századi katakombákat, a Vukcic család földalatti temetkezőhelyét, s a vártól kicsit észak-nyugatra a 4. századi Mitrász-szentélyt.
A várostól nyugati irányba indul egy kb. öt kilométeres hosszú tórendszer, a Nagy és a Kis Pliva-tó. Nagy kajakversenyeket szoktak rendezni, de állítólag a pecázáshoz is kiváló hely. Mindkettő nagyon szép, akárcsak a közben látható apró öreg vízimalmok. A parton szállodák, nyaralók, vendéglők sorakoznak és van egy hosszú strand is.
A Vrbas mentén északi irányba haladva mintegy öt kilométerre található Podmilacje 14. századi templománál, a védőszent, Szent Iván napján – június 24 – 50 ezer zarándok gyűlik össze.