Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004

 


Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – 2004



Bosznia-Hercegovinában sok olyan hely van, ahol érdemes hosszabb időt eltölteni. De szép emlékeket gyűjthet az is, aki a zágrábi kerülő helyett Bosznián át utazik Dél-Dalmáciába, Montenegróba, s néhol egy-egy órára, vagy egy éjszakai pihenőre megáll.
Az alábbiakban néhány olyan helyet ajánlanék a figyelmetekbe, amelyen én is futó látogatást tettem. Ne számítsatok részletes leírásra, csak rövid, vázlatszerű jegyzetre, hisz egy-két órányi ismerkedés alapján csak ennyire telik.








Bosznia-Hercegovina terkepe
Bosznia-Hercegovina – A sárgával jelzett terület a szerb köztársaság, a többi a bosnyák-horvát föderáció – A képre kattintva olvasható méretben is behívható a térkép

Tesanj
Északról, a horvát határ felől indulva először egy közepes méretű hangulatos városba Tesanjba térünk be. A Doboj utáni elágazástól alig 15 kilométerre található települést ötvenezren lakják. A neve magyarul cseresznyét jelent.
A város már a török idők előtt fontos helynek számított, itt volt a székhelye a királyi családhoz tartozó Kotromanic hercegnek. 1463-1476. között a törökök és a magyarok váltakozva uralták a helyet, majd az okkupációig török kézen maradt.
A háború előtti statisztika szerint 1991-ben a lakosság 72 százaléka volt muzulmán, 18,5 százaléka horvát katolikus, 2 százaléka szerb. Az 1992-es szerb agresszió hatása ma is érződik a háború után kialakult arányokon. A legutóbbi adatok szerint a lakosság 95 százaléka bosnyák, közel öt százaléka horvát, és csak alig százötven szerb él a településen.











Templomok a fellegvárból

A muzulmánok magas aránya miatt ne csodálkozzunk, ha a boltokban nem találunk égetett szeszt. Tapasztalataink szerint a bor és a sör kivétel a tilalom alól. Sőt az egyik pizzériában nagyon finom pálinkát is kaptunk. Igaz, katolikus horvátoké volt az üzlet.


A város nagy építőjeként a hős Ferhad béget tartják számon, aki unokaöccse volt a nemes Szulejmán szultánnak – “a mohácsi győzelem részesének”. Jeles szülötte a településnek a bosnyákok nagy költő-írója, Musa Cazim Catic. A sírköve a város közepén áll az út mellett. Nagy becsben tartják az 1915-ben elhunyt művészt, mert a helyiek szerint nem csak nagy író, hanem igazi bohém ember is volt.
Sajnos látogatásunk a késő délutáni, esti órákra esett, így csak kevés fotót tudtam készíteni. A település talán legfontosabb, de mindenesetre a leglátványosabb műemléke a óváros fölé emelkedő vár. Közvetlenül a Főtérről tudjuk megközelíteni az öreg óratorony alatt elhaladó ösvényen. Az ország legnagyobb, 0,7 hektáron elterülő erődítményének előzményei a régészeti feltárások szerint az illírek és a rómaiak itt tartózkodásának idejéig vezethetők vissza. Az utolsó nagyobb munkákat a 18. század elején végezték rajta. Ekkor építették mellé az óratornyot is, amely 1890-ben kapta az órát Bécsből.
A vár több nagy bástyája szinte eredeti épségben áll ma is. Ebben a helyiek szerint szerepe van a speciális kötőanyagnak. A vár építésével kapcsolatban a mi Kőmives Kelemenünkéhez hasonló történet él itt is a köztudatban. Itt is éjjel mindig leomlott a nappal rakott fal. A törökök végül megunták az imámtól kértek tanácsot. Szerinte egy fiatal lányt kell a falba építeni, s az majd összetartja a köveket. Így is tettek, és egy Tesa nevű lányt befalaztak. A vár azóta is áll.
1696-ban a törököt kergető Savoyai Jenő próbálta elfoglalni a várat – útban Szarajevó felé. Három napig ostromolta sikertelenül, de közben a várost felégette. Persze nem ez volt az utolsó felégetés.
A 18. században a vár hadászati jelentősége elmúlt. Ekkortól a fellegvár termeit börtönként használták.
Az 1992-95-ös háborúnak is sok áldozata volt a városban mindegyik oldalon. Nagyon sok épület tönkrement. A vár alatti katolikus templom felújítását például csak 8 évvel a háború lezárulása után fejezték be.
Már azért is érdemes felmenni a várba, mert a legmagasabb részről csodálatos kilátás nyílik az óvárosra és a település más részeire is.













Kilátás az óvárosra

… ugyanaz kicsit közelebb hozva

Az óváros közepének egyik kis mellékutcájában található Ferhad bég dzsámija. A névadó 1554-ben kezdte építtetni.
A munka tíz évig tartott. A egyik legidősebb dzsámi Boszniában. Bár vannak nála nagyobbak is, az eredeti formában láthatók közül a nagyobbak közé számít. Több hasonló az “utolsó háborúban” elpusztult. Ezt kétszer kellett komolyabban rendbe hozni. Mindkét alkalommal volt egy kevés közünk hozzá. Az első eset a török kiűzéséért folytatott 17. század végi harcok után volt. A Savoyai Jenő vezetésével érkező csapatok, illetve a velük folytatott harc tönkre tette. A második alkalommal a 19. század végén érte nagy kár, amikor az okkupáció után a K und K hadsereg leszedte és elvitte a tetőről az ólomborítást.


A dzsámi szabadon látogatható, fényképezni is nyugodtan lehet.
Itt mesélte vezetőnk, hogy a jó muzulmánok naponta ötször imádkoznak. Két igazán fontos ima van, az első napkeltekor, a második napnyugtakor. Akik napközben dolgoznak, azoknak általában nincs lehetősége az öt imára.


Egy pizzériában vacsoráztunk, ahol megfelelően érett – legalább két éves – füstöltsonka mellett burek nevű hússal töltött tésztát kaptunk előételnek. Afféle húsos táskának – vagy pitének – mondanám. Igaz, helyből javítanom kell, mert a húson kívül túróval, zöldséggel, krumplival és még legalább 40 féle dologgal töltve is adják. A neve is ennek megfelelően változik.



Banja Vrucica


Tesanjtól 30 kilométerre található a Teslic szomszédságában lévő Banja Vrucica nevű üdülőhely. A közigazgatásilag a boszniai szerb köztársasághoz tartozó fürdőhely a széndioxidban gazdag 38 fokos gyógyvízéről híres. Ma is az ország legnagyobb szálláshelye a 4 szállodájában ezer férőhellyel. Itt működik az ország legnagyobb gyógyászati komplexuma, amely reumatológiai és szívvel kapcsolatos problémákon segít. A tengerszínt felett 230 méter magasan elterülő hely klímája olyan mint a miénk.









Hát.. itt csak ennyi érdemleges fotó készült

A fürdő a leletek szerint a rómaiak óta létezik. Az első szállodákat 1970-1976. között építették, a jelenlegieket a kilencvenes évek elején. A háború előtt évente 300 ezer éjszakát is forgalmaztak. A háború utáni 8 évben 80 ezer vendégéjszaka volt a legnagyobb éves forgalom, 2004-ben talán elérték a százezret. Mivel 2-300 kilométerre vannak a volt Jugoszlávia legfontosabb településeitől, újra a 6 állam lakóinak találkozási pontjává akarnak válni. 2004-ben már ezt megcélozva közös turisztikai börzét rendeztek az érintett országoknak. De itt tartják például a “jugoszláv tamburások nemzetközi találkozóját” is.
A főleg széndioxidban gazdag gyógyvíz 38 fokos hőmérséklettel tör fel, a kezelésnél 33-34 fokon alkalmazzák.
Kevés a “beutalt” beteg, mivel csak a BIH szerb részében működő TB finanszírozza az ellátást. A háború óta nem emeltek árakat. Nincs különbség kül- és belföldiek között, de állítólag hajlandók egyéni csomagokat, árakat is alkalmazni, ha van éppen hely.
A konyhájuk hasonló a miénkhez. Meglepetést csak a cirill betűs étlap okozott. Bármennyire is furcsák voltak a betűk, az már az első pillanatban kiderült, hogy a feltüntetett árakon kívül plusz 20 százalékot felszámolnak a “cerbuz és myzuky” – szerviz és zene fejében. (az átírás kicsit hibás, de aki érti, az úgy is tudja, hogyan kellett volna.:))
Ugyanakkor ingyenesen megengedték, hogy a szálloda egyik irodájából internetezzünk. (Ha jól sejtem, ISDN-es kapcsolattal.
A szobák színvonala nem rosszabb az átlagos balatoni szállodákénál.



Travnik









A XV. században épített vár romjai – a minaret valószínűleg későbbi

Dobojtól tovább indulva délre, Zenica után jobbra fordultunk a Bosna és Lasva találkozásánál. Az elágazástól mintegy 25 kilométerre található a közép-boszniai kanton közigazgatási központja, mintegy 30 ezer lakosú Travnik.


A vezérek városának is modják, mert a török időkben 77 vezér irányította. A főtéren a legutolsó háromnak állít emléket a vezérek türbéje – sírja. (a balról látható képen.)
A 17. század végétől 1851-ig Bosznia adminisztrációs fővárosa volt. Ebben nekünk, illetve szövetségeseinknek is része volt. A török kiűzését vezető Savoyai Jenő seregei elől idemenekültek Szarajevóból a hivatalok.
A Lasva-folyó völgyében, a Vlasic-hegy és a Vilenica-hegy között fekvő településen talán még a Tesanjban tapasztaltnál is jobban megmaradt a középkori törökös hangulat. (Sok mindennek nem ismerik az idejét, de azt írás rögzíti, hogy a törökök 1463-ban szállták meg.) A hegyoldalban magasodó vár, számos mecset, minaret, a nagyvezírek főutcai türbéi nagyon érdekesek az északabbról érkezőknek. Ráadásként néha feltűni az utcán egy-egy lefátyolozott nő, hogy még titokzatosabb legyen az egész.
















A katolikus templom

a magyarház vásározókkal

és a Sarena dzsámi egy lefátyolozott nővel

A város egyik nevezetessége a Nobel-díjas író, Ivo Andric múzeumként berendezett szülőháza. (Illetve a szülőház helyén épített ház, mert az igazi összedölt.)








Helyi ifjak Che-vel

Nekünk majdnem ennyire érdekes a piac bejáratánál álló Hafizadic-ház, amelyet százötven évvel ezelőtt egy itt letelepedett honfitársunk, dr. Galántai Gábor építtetett. Az 1848-as szabadságharc leverése után menekült Boszniába. (Helyi vezetőnk szerint sohasem lakott a városban, először Belgrádban, aztán Bugojnoban élt. De azt nem vitatják, hogy a házat ő magyar építette.) Most vásározásra használják előtte a járdát piaci napokon. A közelében áll egy katolikus templom az Osztrák- Magyar Monarchia idejéből. Láttunk már szebbet is, de érdekes.
A piactól ellenkező irányba indulva találjuk a nagy Sarena dzsámit, aminek földszinti, földbe mélyedő részében ma is működik bezistan. A neve magyarul több színű dzsámit jelent. Nem igazán régi, de látványos.


A közelben van egy kellemes étterem, a Plava Voda – kék víz. A csendes esti órákban különösen hangulatos a közelben zubogó bővízű folyó hangja miatt, amely a nevét is adta a vendéglőnek. (Ha jól értettem, ez nem a Plava, hanem egy önálló forrás táplálja. De ez egyáltalán nem biztos.) Olyan erős a sodrás, hogy 1903-ban kisebb erőművet is építettek rá.
Az étteremben több helyi étel közül lehet válogatni az étlapról, s az árak kimondottan barátságosnak mondhatók – egyedül a borok közül a 2 decis kiszerelést nem ajánlom, és talán az üdítő italok drágák egy kicsit, a sör és a literes bor olcsó. A legdrágább étel 12 Km volt, de pisztrángot körettel már 8ért kínáltak.


A város szélén kezdődő Vlasic-hegy 1000 méter feletti vonulatain nagyon kellemes sípályákat lehet találni. Az 1970-es években kezdték fejleszteni, de a háború sok kárt okozott. Nyomban a háború után megkezdték a felújításokat.








Több nagy szálloda mellett bérelhető faházakat is kínálnak. Ilyen magasra törő házikókat korábban főleg Zakopane környékén láttam. A szálláshelyek árában is nagy a választék.
A síközpontot övező magaslatokon négy felvonó működik, a pályák összes hossza 15 kilométer. A tervek szerint rövidesen 100 kilométerre növelik a pályák teljes hosszát. A terepet az óvatosabbaknak is nagyon ajánlanám. Ha jól értettem, fekete pálya nincsen. A hó viszonylag biztos karácsony és március között.


A környék a tél mellett az év más részeiben is kellemes kirándulóhely. Talán a középső képből kicsit sejteni lehet, milyen szép a táj. Nagyon fontos információ, hogy ezen a környéken nem telepítettek aknákat, így szabadon lehet túrázni. Állítólag jó levegő az asztmásokkal már egyhetes “kúra” is csodákat művel.


A sípályákra menet – vagy onnan jövet – érdemes megállni egy kisebb falunál, ahol a Vlasics sajtot készítik. Egy félig nyers, érleletlen fehér sajt, amiből a kivánt mennyiséget légmentesen lefóliáznak. Kimondottan praktikus ilyet venni a buszos csoportok tagjainak. (Hazafelé imádkozhatnak, hogy ne bökje ki semmi a fóliát, és ne induljon meg az illatáradat a csomagtartóból.) Csoportvezetőnk azt javasolta, hogy itthon szénsavmentes ásványvízben praktikus tárolni.


Jajce









Csontváry 1903-ban így látta a vízesést

Tesanjból Donji Vakufon át kicsit visszafelé kanyarodva, vagy Banja Lukából a közvetlen utat választva jutunk el a magyarok által egyik legismertebb boszniai településre, az utolsó bosnyák királyok egykori székhelyére, Jajcebe.
A város történelme – mint cseppben a tenger – kicsiben magába foglalja az egész országét. Itt koronázták uralkodóvá a legutolsó bosnyák királyt, Stevan Stomasevicet, majd nem sokkal később, 1463-ban II. Mohamed ugyanitt fejeztette le a vár alatti táborában. Erre a várvédők is letették a fegyvert. De még ugyanebben az évben Mátyás király csapatai felszabadítottá az erődítményt, és létrehozták a Jajcei bánságot. (Egy helyi kiadványban találtam a “felszabadították” kifejezést – milyen kellemes olvasni.)









A mai Jajce térképe egy helyi idegenforgalmi kiadványból

Nem sokkal a Mohácsi csata után – 1527 – azonban Huszref bég, Szarajevó későbbi nagy építtetője újra elfoglalta a várost és a várat.








a ferroszilícium gyár

1878-ban ismét visszatértünk. Ahogy írják, Jajcét az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták. Ekkor épült meg a várost Banja Lukával összekötő országút és vasútvonal. Ugyancsak ekkor készült a vízierőmű és az akkori viszonyok között Európában legnagyobb ferroszilícium gyár.
A fontos történelmi események közé tartozik, hogy 1943. augusztuságtól 1944. elejéig itt alakult, itt működött az új Jugoszlávia központja illetve a Jugoszláv Felszabadítási Mozgalom. Az 1992-es háború idején sokan elmenekültek a városból. Ezerötszáz diák például Svédországban telepedett le. 1995. után többen külföldről is visszatértek, de inkább csak az idősebb generációkból.


A Banja Luka vagy Szarajevó felől érkező vendég a Vrbas folyó hídján áthaladva jut a városba. Amilyen kopottan néz ki a híd, s amennyire rémisztő baloldalon látható füstölgő vasgyár, annyira gyönyörű a jobb kéz felől (egy és kettő óra között) látható vízesés.
(Persze, jobb, ha nem parkolunk le a hídon, mert sok pénzünkbe kerülhet. Azonnal utána jobbra fordulva – a buszpályaudvar mellett – találunk megfelelő megállóhelyet.)
A hídra visszasétálva közeli ismerősként üdvözölhetjük a Csontváry Kosztka Tivadar által 103 éve festett képnek köszönhetően a Vrbas- és a Pliva-folyó találkozási pontját, ahol a Pliva hatalmas víztömege 20 méter magasból zuhog alá. A látványt még romantikusabbá teszi a fölötte magasodó várhegy.




A részleteiben ma is álló várat a 14. század utolsó éveiben építette Hrvoje Vukcic. A fél tojást formázó szikla alapról a város állítólag ekkor kapta a Jajce – tojás – nevet. A vár romjai közül kiemelkedik a muzulmánok lakta településekre jellemző óratorony. Egy másik legenda szerint Tojással erősítették meg a vár falait – ebből kapta a város a nevet.
A gyönyörködés után akár gyalog is folytathatjuk utunkat. A híd után forduljunk jobbra – a Vrbas, majd a Pliva partját követve -, s sétáljunk el a két folyó találkozása felett, egy
benzinkút szomszédságában kialakított kilátó teraszhoz.


 


 Innen sokkal közelebbről, kicsit más szögből csodálhatjuk meg a lezúduló vizet. (a legszebb látvány valószínűleg a Vrbas túlsó partjáról nyílhat, ahonnan talán Csontváry is festette. Sajnos nekünk nem volt időnk arra, hogy ezt felfedezzük.)
Mielőtt a Pliva hídján átkelnénk közvetlenül a várhegy oldalához, betérhetünk a második világháború alatti antifasiszta ellenállás emlékeit bemutató múzeumba.
A várhegyet körülfogó óvárosban, és a várban – ha közben előkerült a kulcs – további érdekes látnivalókat találunk. Köztük a Travnik-kapunál álló “Omár bég-házat” – falánál egy a török időkből származó kúttal.


Megnézhetjük a vár nyugati sarkánál – a Medve-torony közelében – lévő 15. századi katakombákat, a Vukcic család földalatti temetkezőhelyét, s a vártól kicsit észak-nyugatra a 4. századi Mitrász-szentélyt.
A várostól nyugati irányba indul egy kb. öt kilométeres hosszú tórendszer, a Nagy és a Kis Pliva-tó. Nagy kajakversenyeket szoktak rendezni, de állítólag a pecázáshoz is kiváló hely. Mindkettő nagyon szép, akárcsak a közben látható apró öreg vízimalmok. A parton szállodák, nyaralók, vendéglők sorakoznak és van egy hosszú strand is.
A Vrbas mentén északi irányba haladva mintegy öt kilométerre található Podmilacje 14. századi templománál, a védőszent, Szent Iván napján – június 24 – 50 ezer zarándok gyűlik össze.


Győrffy Árpád


A szerző írásai Az Útikalauzban

Győrffy Árpád: 300 kilométer bringával a Duna mellett – 1998

Győrffy Árpád: Barlang a sóhegy gyomrában – Parajd – 1997

Győrffy Árpád: Beregi kirándulás – 2004

Győrffy Árpád: Biciklivel Veszprém megyében és a Balatonnál

Győrffy Árpád: Borúton a Villány körül – 1997

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – általános bemutatás – 2005

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Ferences kolostorok – 2004

Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Pénz, vásárlás, ételek – 2004

Győrffy Árpád: Champagne, Párizs – Franciaország – 2001

Győrffy Árpád: Elzászban a Mikulás hozza a turistát – 1997

Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000

Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros – Finnország – 2006

Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002

Győrffy Árpád: Két keréken a Fertő körül – 1996

Győrffy Árpád: Konstanz-Colmar-Amszterdam-Berlin – 2000

Győrffy Árpád: Linköping, Nyköping, Stockholm – Svédországi anziksz – 1993

Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004

Győrffy Árpád: Madárlesen a Tisza-tónál – Tiszafüred, Poroszló, Örvény, Abádszalók – 2008

Győrffy Árpád: Magyar szőlőből készült a champagne – 2001

Győrffy Árpád: Magyarok Mariazellben – 1996

Győrffy Árpád: Medjugorje – a csodák városa – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Minket kidobtak – magyarsvábok közt Németországban – 1994

Győrffy Árpád: Mostar, Blagaj, Pocitelj, Radimlja, Hutovo Blato – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon – avagy rövid flört Skandináviával – 2001

Győrffy Árpád: Nantes, Angers – Nyugat-Loire – Franciaország – 2006

Győrffy Árpád: Nizza – karnevál – 2005

Győrffy Árpád: Pécs, a családias nagyváros – 2006

Győrffy Árpád: Pozsony, Brno, Telc, Ceske Budejovice, Karlovy Vary, Tabor, Prága – Csehország, Szlovákia – 1999

Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999

Győrffy Árpád: Rovaniemi – Kutyaszánnal a Mikulásnál – Finnország – 2006

Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Szarajevón át a Hvar-szigetre (Bosznia, Horvátország) – 2006

Győrffy Árpád: Szatmári kalandozások – 2004

Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004

Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel – Nockberge Nemzeti Park 1998

Győrffy Árpád: Tenger dzsesszel és roston sült báránnyal- 1999

Győrffy Árpád: Terepjáróval igen, lóval, biciklivel nem! – 2001

Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004

Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998

Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997

Győrffy Árpád: Útlevéllel a kijelölt túraösvényeken – 2001

Győrffy Árpád: Web alapú levelezés idegenből -2004


A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár