Urbán István: Nyaralás Ulcinjban – Bosznián át – Montenegró, Bosznia-Hercegovina – 2004

Urbán István: Nyaralás Ulcinjban – 2004

Immár harmadik alkalommal jártunk Montenegróban. Úgy döntöttünk, hogy nem is nagyon keresgélünk más uticélt magunknak, mert itt megtaláltuk mindazt amit kerestünk: sziklát, homokot, napot, és végtelen tengert, meg szigeteket. – és hegyeket és szédítő mélységeket. Nekünk szép.
Első alkalommal szeptember elején mentünk. Az utat úgy terveztük, hogy utazás közben minél többet lássunk Boszniából, Horvátországból és Montenegróból.

Pécs mellől indultunk éjszaka. A hajnal Sarajevónál ért minket. A hűvös napfelkeltében egyszerre szólaltak meg a madarak és a müezzinek. Megindító látvány volt ahogy a nap első sugarai megcsillantak a mecsetek, minaretek csúcsain és átvillantak a romos épúletek foghíjas ablakain. Ezt csak érezni lehet. Itt egy napra meg kell állni. Még akkor is, ha Te a tengerre mész. Aztán jön a második csoda: a Neretva völgye végig. Hogy itt hol érdemes megállni? Mindenhol. Mi három helyen álltunk meg.

 

Jablanicánál ettünk egy kicsit. Isteni a pisztráng és a janetina (nyárson sült birka ). Aztán Mostar. -Végre: mecset mellett katolikus templom, mellette görögkeleti. Újra lehet együtt élni. A romok szívbe markolnak. Fél nap és megyünk tovább. Nem akarunk szembesülni. Pár óra után Metkovic. Mandarinos, leanderes kisváros a Neretva partján. Ja és határ Bosznia és Horvátország között. Aztán megyünk a tengerparti útra. Megállunk Dubrovniknál, de csak rövid pihenőre. Majd visszafelé.

Hercegnovinál átlépjük a határt. Montenegróban vagyunk. Az égbetörö tuják elkisérnek a tengerpartig. Most már sietnünk kell, mert Ulcinj még messze van és korán sötétedik. A kocsiból látjuk a szeptemberben is elég nyüzsgő várost. Merre menjünk? Kerüljük meg a kotori öblöt, vagy menjünk át kompon? A kerülő mellett döntöttünk. Plusz 40 km. Megérte. Aztán elmegyünk Tivat mellett, átmegyünk Budván miközben ereszkedik le a nap. Mikor Bárba érünk már alkonyodott. Mire Ulcinjba értünk, ránksötétedett. Merre kell menni? Be a városba aztán meglátjuk hogyan tovább. 10 perc alatt megtaláltuk a szállodát. Az utcákon sokan sétáltak.

Másnap felfedező körútra indultunk. Hová jöttünk?
A szállodából ráláttunk a tengerre. Jobbra és balra sziklás tengerpart kiépített strandokkal, sűrü fenyvesek árnyékában.
Este indul igazán az élet a városban. Ezernyi kávéház, szórakozóhely egymás mellett.

Majd mindegyikben a déli, albán jellegű zene keveredett a nyugati muzsikával. Nekünk kicsit hangos, de hangulatos egyveleg.

Nappal hol a sziklás partoknál fürödtünk, hol kimentünk a “Velika Plaz”-ra, hol lementünk a Bojana folyó torkolatához az Albán határszélre. Mindegyik szuper volt.

 

Ami nekem gondot jelentett, hogy a köztisztasággal még gondok vannak. Látszik hogy a város nagy erőfeszítéseket tesz, de jelenleg meghaladja a kapacitását ez a feladat. és az emberek sem igazán partnerek.Szóval tipikus posztkommunista délvidék, de csodálatos és láthatóan ugrásszerű a fejlődés. Sajnos az árakban is, mert ami régen 1 DM volt az most 1 €.

Urbán István

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu