Gyerkó Éva: Segesvár, ahogy én látom – Erdély, Románia – 2009


Gyerkó Éva:  Segesvár, ahogy én látom – Erdély, Románia – 2009



Egy régi kedves ismerősömet arra kértem, hogy 2007 nyarán készített képeimet felhasználva mutassa be városát, Segesvárt. Az írás bepillantást enged a szórványban élő magyarok helyzetébe is – gyá


Ha azt hallom Segesvár, akkor az jut eszembe, hogy e város Erdély, sőt Románia egyik leglátogatottabb települése, vonzó turisztikai célpont úgy belföldi, mint külföldi turistáknak. Azonban a turisták csupán egy maximum két napot/órát töltenek el a városban, mivel ennél hosszabb időre nem igazan nyújt szórakozási lehetőséget. Legtöbben meglátogatják a várat, és utána esetleg megebédelnek, majd lelépnek. Egy-két helyi civil szervezet már feldobta azt, hogy egy hosszabb távú fejlesztési tervet kellene készíteni Segesvárnak, amely arról szólna, hogyan lehetne hosszabb időre “fogva tartani” a turistákat, de ez megrekedt az ötlet szintjén, többek között a rossz kommunikáció miatt is.



A polgármesteri hivatalnak, úgy tudom a Turisztikai Minisztériummal együtt volt egy közös terve: az úgynevezett “Dracula Park”, ami szerencsére nem valósult meg. Segesvártól kb. 1-2 km-re fekszik az a terület, ahova a “Dracula Parkot” szerették volna felépíteni. Ez egy erdővel  körülvett lapos terület, amelyen öreg tölgyfák alusszák több mint száz éves álmukat. Természetesen ha hagyják, mert az is előfordult, hogy pásztorok tűzet raktak az élő fa kérgébe. Kellemetlen meglepetés lett volna számukra a szászok több éves békés és kellemes majálisolása után Dracula gróf szellemének a beköltöztetése. Nagyon csodálkoztak volna azon, hogy mennyire megváltozott a világ. Különben tervbe volt véve egy pár fának a kivágása is. E terület neve: “Breite”, azaz szélesség, tágasság, terjedelmesség. Jelenleg természetvédelmi területként van nyilvántartva.
Miért “Dracula Park”? Segesvárról él az a mítosz, hogy városunkban lakott egy ideig Vlad Dracul, aki a történelemben elsősorban ellenségeinek/összeesküvőinek a tőrbehúzatásai miatt vált negatív történelmi személyiséggé. Ő Havasalföld fejedelme volt, kicsi a valószínűsége annak, hogy az amúgy is zárt szász közösség befogadta volna köreibe. A várban található egy olyan épület, amely ki van tűntetve azzal, hogy ő ott lakott. Ez egyben vendéglő és szálloda is.




A várost a németek építették fel, és benne vagyunk egy olyan közegben, amelynek már más az összetevője, ugyanis a többség románokból áll, de a mag az szász, és mindig is az marad. A városban érződik, hogy az emberek nem igazan tartják magukénak a várost, ők csak bevándorlok, és örökbe kaptak valamit, amivel nem igazan tudnak mit kezdeni. A vár is eléggé elhanyagolt állapotban van, az épületek többségét egy német alapítvány újította fel, vagy azok akik hotelt vagy motelt nyitottak. Most két éve újították fel a csatornarendszert és azóta sárban, porban járunk a varban, mert nem voltak képesek lekövezni. Közben kialakult egy vita a polgármester és egy civilszervezet között, a szervezet kérte, hogy őrizzék meg az eredeti kövezetet, a polgármester viszont nem így szerette volna. A törvényre kerültek emiatt, és dacból a tavaly nyáron semmit sem dolgoztak a várban. Az idén viszont meg van ígérve, hogy rendbe hozzák az utakat.
Ez a magatartás nem volt jellemző a szászokra. Ők nagyon erős közösség-összefogó erővel rendelkeztek. Egyik jele ennek a szomszédságba való szervezkedés volt, ami azt jelentette, ha valaki meghalt, egy bizonyos összeggel hozza kellett járulni a tagoknak a temetéshez, azonkívül segíteni kellett más formában is (sírt ásni, koporsót vinni stb.). De nem csak ennyiből állt, hanem a közösség tagjai mulatságokat is szerveztek, és valószínű más fontosabb eseményeken is részt vettek. Ezt átvették a magyar és román közösségek is, de másképp működik, mert itt a tagok ritkán találkoznak, és nem igazan ismerik egymást. A fizetés pedig egy-egy temetés alkalmával kötelességé alacsonyul, pont az anonim jellege miatt.
A magyarok eléggé szét vannak szóródva a városban, és aki nem dolgozik magyar közegben, vagy nincs gyereke magyar iskolában, eléggé elszigetelődik mindattól ami magyar. Csak a családban van lehetősége arra , hogy magyarul beszeljen, vagy még ott sem, ha egyik fél román. De a románok nem annyira ördögök, azért jól ki lehet jönni egyesekkel.


De most lássuk csak mit is mondanak a képek. Az első jól ábrázolja az új és a régi, azaz a szocialista és a középkori város közötti ellentétet. A kép Székelyudvarhely illetve Brassó felől jövet készült. A jobb oldalon még látható rajt egy pár régi ház, de a bal oldal a szocializmus áldozata lett. Ott tátongnak a szürke tömbházak, amelyeknek meg húsz év után se sikerült színbe öltözniük. Úgy látszik nem igénylik ezt az emberek, inkább a lakások belsejébe fektetnek. A dombtetőn a Hegyitemplom látszik, mellette a valamikori német gimnázium épülete. A templom és az iskola együtt, mint Reményik Sándor versében.




Nézzük meg közelebbről a régi várost. Az Alsóvárost – a várfalon kívüli részt – megmentette a változás, különben sokkal több házat romboltak volna le, mert már elkezdődött a pusztítás. E megsemmisítés egyik kézenfekvő eredménye egy óriási félkész épület, ami mai napig is ott tátong a vár aljában, és nem tudják mit kezdjenek vele. El akarták adni, de nem sikerült. Így ott áll szennyezve az elénk táruló képet. Nem messze tőle kis zöld területnek örülhettük, de nem sokáig, mert oda egy “kolosszust” kezdtek el építeni, nem messze tőle pedig egy szállodát, amely teljesen elzárja sok épület kilátását. E terület a házak lebontása után hosszú ideig zöldövezetként állt, itt tartottak a fesztiválok ideje alatt a nagyobb koncerteket. Most pedig a tanács úgy döntött, hogy a zöldövezetből parkolót csinál. Itt fontos talán meg megjegyezni, hogy a belvárosban nincs még egy játszótér sem!!!
A második kép a valamikori leányiskolát ábrázolja. A szocialista időkben német nyelvű iskolaként szerepelt, akkoriban két ilyen iskola volt és egy gimnázium, ma már csak egy van, és oda is inkább román gyerekek járnak, mivelhogy a szászok többsége kivándorolt. Magyarok nem igazan járnak német iskolába, mert nem engedhetik meg ezt maguknak. Fontos magyar iskolába járni, azért mert mindig fennáll az a veszély, hogy megszűnik egy osztály, ha nem lesz elég gyerek.



A valamikori leányiskola előtt régebben egy fűzfa állt (most egy szobor!) alatta paddal és idős emberek meséltek, hogy találkozóhelye volt a fiatal pároknak. Átellenben található a mozi, amelyet most felújítottak és egész modern klubszerűséget rendeztek ott be. Filmeket is vetítenek, hangulatos. Csak most mar nem igazan járnak az emberek moziba. (A nyolcvanas években kedvenc időtöltéseink közé tartozott!) A mozitól nem messze folyik a Nagyküküllő rajta, egy híd, amely a folyó túlsó partjához vezet. Ott  található a több mint 100 éves református templom Alpár Ignác tervezésében. Azt hiszem van némi különlegessége, elüt a klasszikus templomoktól. E híd helyett valamikor egy födeles híd állt, amelyet a 70-es évek árvize vitt el.
Az iskolától tovább haladva a főutcán jobbra található gimnázium, amelyben magyar osztályok műkődnek, majd balra látható a valamikori “Csillag” azaz “Steaua” étterem/szálloda.



Valamikor valóban csillagként volt kezelve, de lejárt már az ideje, mint általában a Csillagoknak. Az épületet visszakapta a valamikori tulajdonos, a szállodát úgy hallottam, most korszerűsítik, a földszinten pedig egy elég jól menő turkáló működik. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert az alsóváros csupa turkálóból meg bankból áll. A szálloda előtt van felállítva a románok latin származási elméletét alátámasztó szobor: a Romuluszt és Rémuszt szoptató farkas, amely a “változások” után került oda. A farkas sóvárogva és egyben ijesztően figyeli a várat.



Tovább haladva a szállodától nem messze van meg egy elég érdekes saroképület, ez valamikor egy család tulajdonát képezte, itt szolgált valamikor nagyanyám. Különben a magyarok közül sokan szolgáltak szász házakban, a környező falvakból szivárogva be, a jobb megélhetés reményében. Úgy tudom e ház földszinti részét mindig üzlethelyiségként használták. Mellette fekszik a Román Posta és Romtelecom székhelye, egy elég ronda szocialista építmény, amely teljesen kirí a képből.




A postával szemben a sarkon egy nagyon szép épület áll, sajnos eléggé el van hanyagolva. Közelében van egy kis park, elég silány szegény, de “jobb mint semmi”, így szokták mondani. A park helyén állt valamikor a piac. Ha tovább megyünk még találunk egy pár olyan házat, amelyet érdemes megnézni, most nem olyan rég kezdték őket kipofozni.



Érdekességként még megemlíteném, hogy valamikor itt a főutcán ment végig egy kis gőz által hajtott vonat Szeben felé. Sokáig csodálhattuk mozdonyát kiállítva egy zöldövezeten, de sajnos úgy hallottam, Szeben városa “elcsalta tőlunk” és így szegényebbek lettünk. Helyébe kaptunk egy másik gőzmozdonyt, ami a vonatállomás előtt van kiállítva.
A várat több irányból is meg lehet közelíteni. Ha autóval szeretne valaki felmenni, fizetnie kell. Ez nem érvényes azokra az autótulajdonosokra, akik a várban laknak, vagy ott dolgoznak. Ugyanis a Polgármesteri Hivatal is a várban található, pontosan a Kolostor templom közelében.



Háta mögött állt Petőfi Sándor szobra, de ha jól emlékszem 1997-ben a szobor mellett földcsuszamlás következtében leomlott a fal, és miután újraépítették, a képből kimaradt Petőfi. Én a szobrot nem szerettem, mert nagyon öregnek mutatta be Petőfit, és az arcán semmi jelét nem láttam a forradalmi lelkesedésnek. De azért jó érzés volt őt ott látni.
A Kolostor templomot használják a szász evangélikusok a legtöbbet, inkább itt tartják az Istentiszteleteket, de múzeumként is működik. Azonkívül nyáron minden pénteken koncertet rendeznek, nagyon sokszor külföldi – főleg német – meghívottakkal, és a legtöbbször nem kell fizetni.



A múzeumot működtetők panaszkodtak egyszer, hogy a magyar turisták nagyon bonyolultak, mert általában elvárják, hogy mindenki magyarul beszeljen. Ha valóban létezik ilyen, akkor ez valószínűleg azért van, mert sokan azt gondoljak, mivel valamikor nagyon régen ez a terület Magyarországhoz tartozott, itt mindenki kellene magyarul beszéljen. De elsősorban az már nagyon régen volt, másodsorban a magyar királyok/fejedelmek autonómiát biztosítottak a szászoknak, így a szászok eléggé elzárt és szoros közösségekben éltek, és nem igazán engedtek be akárkit köreikbe. Egyszer, ha jól emlékszem, egyik Rákóczy fejedelmet egyszerűen nem engedték be a városba.
Tehát Segesvár  valamikor színtiszta német(szász) város volt. A magyarok a közeli falvakból szivárogtak be. Most is csupán 18 százalékát képezik az összlakosságnak, így szorványvidéknek lehet tekinteni. Emiatt a városban ritkán lehet magyar szót hallani, például Székelyudvarhelyhez képest. Három magyar egyház van: református, katolikus és unitárius. Azonkívül van egy kisebb szabadkeresztyén egyesület… és van magyar iskola!!!, De természetesen nem különálló magyar iskola, hanem az iskola keretén belül román osztályok is műkődnek.
A szórványban jobban oldódik a magyarság, és itt érezhető a legjobban, hogy fogyunk. Városunk legtöbbször kimarad a magyar vonatkozású hírekből. Marosvásárhely alig 54 km-re fekszik Segesvártól, és ott van magyar rádióadó, de nagy ritkán, vagy egyáltalán nem lehet Segesvárról valamit hallani. Lehet ez a mi hibánk is, de az is lehet, hogy mi nem vagyunk érdekesek.
A varban található meg a római katolikus templom, Úgy tudom, egy ferences rendű kolostor helyére épült. A belseje rövidzárlat következtében leégett. Most inkább a fa dominál a templom belsejében, nem a kő, és én ezt szeretem, mert melegebb.









A magyar katolikus közösségben indult újra a változások után a cserkész mozgalom, azonkívül megalakították a “Caritas” Segesvári székhelyét. Volt olyan időszak, amikor a református fiatalok/gyerekek is odajártak, mert jó volt a közösség. Ez függött attól is, hogy ki volt a lelkész. A Caritasnak a várban van egy olyan épülete, amelyben meg is lehet szállni, de nyáron ajánlatos előre lefoglalni a helyeket.


A várban elég sok motel/hotel található. egyik közülük a “Szarvas Ház”, amely nemcsak szállodával és étteremmel rendelkezik, hanem olyan termekkel is, amelyekben kiállításokat szerveznek.




A Szarvas Ház előtt található a valamikori várpiac, amelyet most teraszként használnak nyáron a különböző kocsmák/bárok. Van egy olyan cukrászda itt, amelyben angol süteményeket lehet vásárolni, a ház neve: “House on The Rock”. Ez különben egy skót nő által létrehozott alapítvány központja. Egyfajta Népfőiskola is működik benne.




A várpiacon szervezik meg minden év júliusában a Középkori Fesztivált és augusztusban az Interetnikai Fesztivált. Ugyancsak augusztus hónapjában rendeznek egy Kamarazene Fesztivált, ez utóbbi inkább a Polgármesteri Hivatal dísztermében játszódik le. Ugyanakkor július utolsó vasárnapján tartják (ha már az ünnepségekről esett szó) a Petőfi ünnepélyt Fehéregyházán (tudniillik Petőfit a Segesvár melletti Fehéregyházán láttak utoljára). Én személyesen rég nem vettem részt ezen az ünnepségen, de mindjárt a változások után maximálisan lehetett ott fokozni a hazafiasság érzését, és elérzékenyülni se volt szégyen. Petőfi versei is besegítettek ebbe. Akkor sok beszéd elhangzott az “Édes Erdély”-ről, az “Itthon maradás”-ról. Ma már nem tudom hogyan folyik le egy ilyen ünnepség.
Szeptemberben már három alkalommal is megrendezték a Fúvós Zenekarok Fesztiválját, Tehát nyáron van némi kulturális ajánlat, de télen is van egy Nemzetközi Blues Fesztivál.


A Szarvas Házzal szemben vele található a “Sighisoara” szálloda (az alsó képen a zöld épület), talán a leghíresebb az összes közül. Nagyon hangulatos terasza van hátul, és azok is igénybe vehetik természetesen, akik nem vendégek. az árak úgy általában nagyobbak a várban, mint az alsóvárosban.



A vár legmagasabb pontján fekszik a valamikori német gimnázium. A nevét Joseph Haltrich-ról kapta, aki egy elég híres tudós volt. A repülőgépgyártásban volt valami szerepe. Mellette áll a Hegyitemplom, azaz Bergkirche, e közösség valamikori két alapköve. (A felső képen) A templom közelében van a temető, ami nagyon szép. Nyomon lehet követni Segesvár népszerűbb szász/német neveit. Az iskolához egy fedett lépcső vezet fel, ami valamikor azért épült, hogy védelmet biztosítson és megkönnyítse a feljáratot. Ma már a városban nagyon kevés szász él, többnyire öregek vagy vegyes házasságban élő fiatalok.
A vártornyok különböző céhek tulajdonában voltak. Többnyire el vannak hanyagolva, viszont kettőt:  a Csizmadia és a Kovács tornyot sikerült felújítani. Az egyik a helyi rádióadó székhelye, a másikban pedig színháztermet akartak kialakítani, de aztán nem lett úgy igazán semmi belőle, de felújították. Néha kiállításokat szerveznek ott.









Még talán az Óratorony maradt. A valamikori városi tanács székházában jelenleg múzeum működik, de elég szegényes. Én úgy emlékszem, régebb több minden volt benne, vagy akkor szebbnek láttam. De érdemes felmenni a toronyba, mert szép a kilátás és például közelebbről meg lehet tekinteni az óra szerkezetét.







Lehet például kosztümöket bérelni és azzal sétálni a várban, fényképet csinálni bennük.
Egy jó pár éve működik a Gaudeamus alapítvány, amely megvásárolt egy házat, és a magyar gimnazista diákoknak bentlakást alakított ki benne, hogy idevonzza faluról a gyerekeket, és így telítve legyenek a magyar osztályok. Ez nyáron szálláshelyként is működik.
A város legmagasabb pontja a “Vila Franka”, ahonnan csodálatos a kilátás, főleg este. Itt vendéglő és szálloda is működik újabban. A terasz nagyon hangulatos, és van egy kis zöldövezet is, ahol rostélyozni, futballozni, röplabdázni stb. lehet.
Biztos vagyok abban, hogy ezen kívül még van sok mondanivalója a városnak, de én itt bezárom, kihangsúlyozva azt, hogy ez csupán egy nézőpont.


Gyerkó Éva
Fotó: Győrffy Árpád


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu

1 Comment on "Gyerkó Éva: Segesvár, ahogy én látom – Erdély, Románia – 2009"

  1. Mózes Tamás | 2016.06.21. at 04:19 |

    Nagyon jó cikk.
    Köszönjük szépen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár