Mayer István: Termál körúttal színesített Szalajka-völgyi kirándulás – Észak-kelet Magyarország – 2009



Mayer István: Termál körúttal színesített Szalajka-völgyi kirándulás – Észak-kelet Magyarország – 2009



Sok hasznos információval a Szilvásvárad környéki túrázási lehetőségekről, látnivalókról, három közeli termálfürdő bemutatásával és érdekes fotókkal


Korom ellenére szeretek új dolgokat kipróbálni. Amint megjelent az útitárskártyáról szóló hír az utikalauz.hu-ban, rögtön érdekelni kezdett. Egyébként is terveztem egy rövid, néhány napos felfedező utat Észak-Kelet Magyarországon, amelynek során (számomra) új termálfürdőket tesztelhetek. Az útitárskártya kínálata akkor még elég szerény volt, de úgy gondoltam, hogy egy ilyen rövid kiránduláshoz kiindulópontnak megfelelhet a benne szereplő szilvásváradi Szalajka Fogadó. A gondolatot tett követte, és hála a gyors intézkedésnek, hamarosan az új kártya birtokosa lettem. Ezt megelőzően interneten keresztül már lekötöttem a három napos, két éjszakás szállást a panzióban. Feleségemmel, lányommal és ötéves kisunokámmal utaztunk, ennek megfelelő programot igyekeztem összeállítani, amely két részből állt. Egyrészt mindhárom napon félnapos látogatást terveztünk egy-egy fürdőhelyre-strandra a környéken, másrészt szerettünk volna minél többet megismerni a Bükk-hegység egyik nevezetességéről, a Szalajka-völgyről.







Útitárskártya elfogadóhelyek és útibeszámolók  nagyobb térképen való megjelenítése


A rövid kirándulás minden percét igyekeztünk hasznosan és kellemesen eltölteni. Budapesttől Szilvásvárad mindössze 170 km-re fekszik, de még ezt a rövid utat is megszakítottuk egy kétórás fürdőzéssel Bogácson, az ottani termálfürdőben, illetve strandon. Összesen három fürdőhelyet látogattunk meg, ezekről, az itt szerzett benyomásokról kis beszámolóm végén írok néhány sort.



Egy kellemes fürdőzés után, a kora délutáni órákban érkeztünk a Szalajka Fogadóba. Híres eltévedő vagyok, de ez itt még nekem sem sikerült. Az Egerből Ózdra vezető 25. úton kell haladni, majd Szarvaskő után a Mónosbél-Bélapátfalva útvonalon érkezünk Szilvásváradra, ahol a főútvonal (Egri út) mentén könnyen megtaláljuk a fogadót. A teljesség kedvéért említem meg, hogy a fogadó leírásában említett “zárt parkoló” csak elvi lehetőség, mert a zárt kapu mögött mindössze 6-8 gépkocsi részére van hely. A parkolás szerencsére nem okozott gondot, mert a fogadó előtt bőségesen akadt parkolóhely (igaz, hogy nem zárt). Két szobát foglaltunk, szállásunk tökéletesen megfelelt céljainknak, csak azt sajnáltam, hogy az ingyenes wellness szolgáltatásokat időhiány miatt nem vehettük igénybe, pedig nagyon kedvesen ajánlották, még fürdőköpenyt is kaptunk volna…
A szobaár a svédasztalos reggelit is tartalmazta. A reggeli bőséges volt, a legnagyobb étkűek is jóllakhattak. A rántotta, sült kolbász, virstli mellett sajtok, felvágottak, friss péksütemények stb. is kínálták magukat, de nem hiányzott a palettából a helyi specialitás, a sűrű, fekete szilvalekvár sem. Kétszer ebédeltünk is a fogadó teraszán, ahol a 34 fokos hőséget kellemes árnyék enyhítette. A fogadó étlapja bőséges választékot kínál, és a szakácsot csak dícsérni lehet a finom magyaros ízekért. Kicsit nehezményeztem, hogy itt is – mint az egész környéken – számunkra nagyon magas árakon ajánlották a Szalajka-völgyi halastavakban tenyésztett pisztrángot.


Már az első délután tettünk egy kis sétát a városban, ahol a fogadóhoz közeli, hangulatos, ősfákkal szegélyezett utcákban is találtunk néznivalót. Elsétáltunk a grófi ménistállóhoz vezető úton, ahol egy szép kis templommal is találkoztunk. Ez a kis fatornyos plébániatemplom annyira odaillett, ahol volt, olyan harmonikusan illeszkedett a környezetbe, hogy meg kellett örökíteni.



Fatornyos plébániatemplom


Szilvásváradon csaknem minden a lovakról szól. A Bükk-hegység csodálatos természeti környezetében tenyésztik immár több, mint 50 éve a világhírű lipicai fajtát. A nap bármely szakában találkozhatunk a településen lovaskocsikkal, hintókkal, amelyekben egy közös vonás biztosan található: a lovak szép tartásúak, gyönyörűek.
Ezért nem is lepődik meg az utazó, amikor kis séta után elérkezik a ménistállóhoz, amelyet nemrég építettek, illetve újítottak fel többszáz millió forintos beruházással (ennek jelentős része EU támogatásból).
Ezek a lovak olyan lakásokban laknak, amit már nem nagyon lehet istállónak nevezni. Maga az épület is olyan mint egy főúri kastély, de belül sem kell szégyenkezni.
Minden lóuraság névtáblával és származási adatokkal ellátott “szobával” rendelkezik. Ezek a lovak úgy viselkednek, olyan tartásuk van, mintha tudatában lennének saját fontosságuknak, előkelő származásuknak.
















Egy kis séta a szabad levegőn A ménistálló épülete
Istálló belső Jól néz ki a lipicai

Itt is tapasztaltuk, hogy a szilvásváradiak nem bürokraták. Délután négyig lehet a ménistállót látogatni, és mi fél öt körül érkeztünk oda, de nem volt semmi baj, mert megengedték, hogy egy kicsit körülnézzünk, sőt kedvesen el is beszélgettek velünk. Este még elüldögéltünk egy darabig a fogadó teraszán, majd lefekvés, mert másnapra elég sok mindent terveztünk.


A második nap első fele is a fürdőzésről szólt, ezúttal az egerszalóki gyógyfürdőt látogattuk meg – később bővebben is írok róla. Ebéd ismét a fogadóban. Délután a Bükk-fennsíkot és a Szalajka-völgyét kerestük fel. Ez a fél nap volt kirándulásunk csúcspontja. A fogadóban kapott tájékoztatás alapján elindultunk Eger felé, de még Szilvásváradon letértünk balra, ahol a “Szalajka-völgy” tábla mutatta a helyes irányt. Nemsokára a Bükki Nemzeti Park alkalmazottaival találkoztunk, akik 900 forintot gomboltak le úthasználati díjként. Ennek fejében kaptunk néhány prospektust – melyekben szerencsére megtaláltuk a látnivalók felsorolását és útvonalát is -, valamint végigautózhattunk a sárga-fehérrel jelzett kanyargós, keskeny és nem túl jó minőségű úton egészen a 873m magas, “Olasz kapu“-nak elkeresztelt magaslatig.
Az úton több helyen parkolókat építettek ki, így akinek kedve támadt rá, útközben is kiszállhatott körülnézni. Mi csak a 650 méter magas “Kalapat” tetőn tartottunk pihenőt, ahol a Millenniumi kilátó fogadott bennünket.








A 2000. évben szibériai fenyőből épített kilátó 20 méter magas erkélyéről nagyszerű körpanoráma tárul elénk. A kissé párás levegő miatt nagyon messzire nem lehetett látni, de így is nagy élmény volt körülnézni a Bükk-hegység fennsíkján.








A Bükki Nemzeti Park területén több helyen is meg lehetett nézni a fennsík műanyagból készített makettjét, amelyet unokám azon nyomban meg is mászott.
Útközben több helyen is láttunk figyelmeztető táblákat, nehogy véletlenül tiltott helyen autózzunk a Park területén.
Visszatérve a kiinduló pontra, leparkoltuk az autót, és unokám legnagyobb örömére felszálltunk az erdei kisvasútra. Először a visszaútra is akartunk jegyet venni, de az egyik “vasutas” jóindulatúan figyelmeztetett, hogy még ha lehetne, akkor sem ajánlaná, mert az igazi látnivalók a gyalogút mentén találhatók, kár lenne kihagyni. Így aztán csak az odaútra vettünk jegyet, vállalva a közel 4 kilométeres gyaloglást visszafelé. Jól tettük. A lötyögő-zötyögő erdei vonat, tele utasokkal 15-20 perc alatt elvitt minket a végállomásig.
Megérkeztünk a Szalajka-rétre, ahol búcsút vettünk a kisvasúttól és az irányító tábla útmutatásait követve, elindultunk a Fátyol-vízesés felé. Útunk végig a Szalajka-patak mentén vitt. Ez egy csodálatos patak, a karsztos kőzet egyik bővizű forrása táplálja.



Robog az erdei vasút


Manapság Magyarországon ritka jelenség a kristálytiszta, bőséges vízhozamú patak. Szerencsére a Bükki Nemzeti Park teljes területén gondosan védik a természetet, így a patak is tiszta maradt, nem véletlenül tenyésztik ebben a völgyben a pisztrángokat.
Első látnivaló a Fátyol-vízesés. A talaj ezen a részen nagyobb szögben és nagyobb távolságban lejt. A köves, lépcsőzetes lejtőn a patak vize szétterül és nevéhez híven fátyolként borul a köves mederre. Ennél sokkal nagyobb és híresebb vízeséseket is láttam már szerte a világon, de ez a mienk, és így ahogy van gyönyörű. Bárcsak hosszú ideig meg tudnánk őrizni a természetnek ezt a kis darabját is, hogy az utánunk következő generációk is élvezhessék a háborítatlan erdő és víz szépségét.
Utunk a patak mentén végig lefelé vitt, így aztán még több kisebb zúgó és mini-vízesés tette még vadregényesebbé és változatosabbá a tájat.



Fátyol vízesés



Mini vízesés


Csaknem két óráig tartott az út visszafelé, főleg azért, mert gyakran megálltunk rácsodálkozni az őserdő és a víz harmonikus egységére, az általuk kialakított, folyton változó, de mindig szép képekre.



Erdő a Szalajka-völgyben


A patakot több helyen kisebb-nagyobb mértékben tóvá duzzasztották, ezekben a tavakban tenyésztik a pisztrángot. Ahogy lefelé haladtunk, végig lehetett követni a pisztrángok növekedését a néhány centiméterestől a kifejlett példányokig.
A nagyobb tavak – amellett, hogy otthont adnak a pisztrángoknak – néhol gyönyörű látványt nyújtanak. Némelyik kép már-már a giccs határát súrolná (ha nem a természet alkotta volna). Minden esetre gyönyörű képeslap-témák találhatók, bármerre fordul az ember.



Pisztráng óvoda



Pisztrángos tó



Pisztrángos tó


Már jócskán lefelé ment a nap, mire kirándulásunk végéhez közeledtünk, de látnivalók még mindig voltak. A gyalogút mellett húzódó drótkerítéshez közel építettek egy jókora vadetetőt, amely tele volt friss, jó illatú szénával. Megálltunk, kicsit kifújtuk magunkat és mondtuk Fanninak, hogy várjunk, hátha jön az őzike vacsorázni. Szerencsénk volt, mert valóban jött. Először feljebb, a hegyoldalon vettük észre, ahogy óvatosan közeledik. Később egyre bátrabb lett és egész közel jött a kerítéshez, ahol finom, zsenge füvet talált, ami szemmel láthatóan nagyon ízlett neki.








Amit láttunk, az nagyon szép volt, bár tudtuk, hogy a környéken található természeti szépségekből csak néhányat látogattunk meg. Vígasztalt azonban az a tudat, hogy ide vissza lehet jönni, és egy ilyen út sem időben, sem költségekben nem olyan nagy teher. Még egy nyugdíjas is megengedheti magának, hogy néhanapján Magyarországon néhány napos kirándulást tegyen. Ismét bebizonyosodott, hogy a mi kis országunk is tele van szépségekkel, amelyekből sokat nem is ismerünk, van tehát mit bepótolni.


Ígértem, hogy a meglátogatott fürdőkről is beszámolok röviden. Természetesen egy ilyen beszámoló szubjektív, a minősítés szempontjai mindenkinél mások. Mi most olyan helyeket kerestünk, ahol három generáció is jól érezheti magát. A gyógyvíz az idősebbek igénye, de a legtöbb fürdőhelyen a legkisebbekről sem feledkeznek meg. Megjelentek a gyermekmedencék, a csúszdák is. A gyógyfürdők minősítésénél nyilvánvaló, hogy a víz összetétele az egyik legfontosabb szempont. Ez az, amit a szakemberekre bízok, ebben nem tudok objektív véleményt alkotni. Viszont közvetlen tapasztalatot lehet szerezni a tisztaságról, az udvariasságról, az öltözők kényelméről stb.
Mi sorban a következő három fürdőt próbáltuk ki ebben a régióban: Bogács, Zsóryfürdő (Mezőkövesd) és Egerszalók.



TravelMateCard accepting locations – Útitárskártya elfogadóhelyek nagyobb térképen való megjelenítése


E három közül a legkevésbé nyerte meg tetszésünket a bogácsi fürdő. Lehet, hogy akik ott laknak, nyaralnak, és fürdőruhában jönnek, mennek, azok nagyon jól érzik magukat. Nekünk viszont a gusztustalan, kétes tisztaságú fogasos öltözőkben kellett a rozsdás fogasokra felzsúfolni ruháinkat, miközben az öltözőkabinban tócsa áll a földön, és olyan keskeny a pad, hogy a magamfajta idős ember már csak nagy nehézségek árán tud zoknit, cipőt fel-vagy levenni. A gyógymedencékben kellemes a víz hőfoka, de nekem nem nagyon tetszett, hogy a víz telítve volt bizonytalan eredetű, apró fehér színű lebegő részecskékkel.
Mindezek a problémák nem jelentkeztek a másik két fürdőhelyen. Nagyon megnyerte tetszésünket Zsóryfürdő hatalmas területe, a medencék változatossága, a szekrényes öltözők kultúrált megoldása. Itt is volt fogasos öltöző, de a vendég választhatja a szekrényest is ugyanazért az árért.
A pálmát azért a legfiatalabb, az egerszalóki fürdő vitte el. Itt minden ragyog a tisztaságtól, a medencék mozaikcsempével vannak burkolva és jakuzzi van szinte minden medencében, vagy ha nem, akkor valami más turpissággal csábítják oda a vendéget. A víz minden medencében kristálytiszta, minőségét, hőfokát rendszeresen ellenőrzik. A végén említem, de kezdhettem volna azzal is, hogy a sódomboknak köszönhetően, a környezet nyújtotta esztétikai élmény is nagyszerű.



Az Egerszalóki Gyógyfürdő


Nagyon igazságtalan lennék, ha az összehasonlításnál nem említeném meg a költségeket. Ebből a szempontból Bogács és Zsóryfürdő nagyjából egy kategóriába sorolható, miközben Egerszalók szerintem nagyon is drága hely. Még akkor is így van ez, ha némi kedvezményt adnak (ahogy máshol is) a nyugdíjasoknak és a gyerekeknek. (Szerzőnk írás közben még nem tudhatta, hogy októberben az egerszalóki fürdő is kapcsolódott az Útitárskártya hálózathoz – a szerk.)
Végül néhány szót az útitárskártya használatáról. Tulajdonképpen erről nem is nagyon tudok beszámolni, mivel programunkban a Szalajka Fogadó volt az egyetlen elfogadó hely. Az igazi az lenne, ha minél több ilyen lenne, akkor még tovább lehetne csökkenteni az utazás költségeit. Így sem panaszkodhatok, mivel – hétköznap vettem igénybe a szolgáltatásokat – a szállás és étkezés költségeiből 15% kedvezményt kaptam az útitárskártya révén. Ez ennél a két éjszakás, három napos útnál majdnem 11000 forint megtakarítást jelentett. Emellett háromcsillagos szállásunk volt és a fogadó kitűnő konyhájának köszönhetően az ételek is nagyszerűek voltak.


Mayer István


A szerző írásai az Útikalauzban >>







Értesítem a kedves olvasót, hogy az idősebb generáció részére 2008. évben megjelent első könyvemnek már nyomdában van a frissített, átdolgozott második kiadása is. A cél változatlan: az idősek és az “igazi” kezdők ellenérzés nélkül merjenek belevágni a 21. században már szinte nélkülözhetetlen internetes világ és a számítógép megismerésébe. Bővebb információ a http://web.t-online.hu/istvanmayer/ weboldalon található.













A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztokukacutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés

Légy te az első hozzászóló a(z) "Mayer István: Termál körúttal színesített Szalajka-völgyi kirándulás – Észak-kelet Magyarország – 2009" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár