Sóber Péter-Juhász Annamária: Hosszabb hétvége Krakkóban – Lengyelország – 2006

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.


Sóber Péter-Juhász Annamária: “Hosszabb” hétvége Krakkóban – Lengyelország – 2006. ősz



Egy ráérős kirándulás története hasznos információkkal, tanácsokkal és jó képekkel

Ezúttal ebbe a gyönyörű lengyel városba látogattunk el egy “hosszabb” hétvégére. Azért hosszabb, mert 4 teljes nap állt rendelkezésünkre, hiszen csütörtök este indultunk és a hétfő esti-éjszakai vonattal jöttünk vissza Magyarországra. Az éjszakai vonatozás nem volt újdonság számunkra, hiszen tavaly Prágába utaztunk így, de elég sok rosszat hallottunk erről a vonatról, ezért óvatosak voltunk.
Prágában nagyon jól éreztük magunkat tavaly, reméltük, hogy Kelet-Európának ebben a gyöngyszemében is ezek az érzések árasztanak majd el minket. Térképet sajnos nem kaptunk, de volt több útikönyvünk, és fel is készültünk a városnézésre. A városnézésen kívül további két “kötelezően” megnézendő hely van Krakkó környékén, az auschwitzi haláltábor és a wieliczkai sóbánya.
Krakkónak – és magának Lengyelországnak is – rengeteg magyar vonatkozása van, hiszen a lengyel-magyar kapcsolatok – amelyek hagyományos jó kapcsolatok – elég régóta fennállnak, és én személy szerint remélem, hogy még sokáig fenn fognak maradni.
A szállásunk ezúttal is hostelben volt, méghozzá a Blue Hostelben lett volna, amelyet Maci szúrt ki az Interneten, és amely nagyon jó helyen fekszik, a vasútállomástól mindössze 5-6 perces sétára. Ezúttal azonban nem a hostelworld.com oldalon foglaltunk szállást, mert nekem nem volt szimpatikus, hanem a hostel saját oldalán, (www.blueshostel.pl) itt nem kellett előre fizetni, csak lefixáltunk, hogy mikor, mennyi időre megyünk, és mennyit kell majd fizetnünk. A kétágyas szoba 110 zlotyiba került, ez krakkói szinten elfogadható, és az volt számunkra is.
A vonatjegyet is elég korán megvettük a szegedi MÁV jegypénztárban. A jegy 18032 Ft-ba került, ez kevesebb volt, mint amivel eredetileg számoltunk, ugyanis amikor Maci érdeklődött, akkor a hölgy 20200Ft-ot mondott, ez persze nekünk csak jó volt, nyertünk 2 ezer Ft-ot.
Három könyvet használtunk fel utunk során, az egyik az Útitárs nagyon szép könyve, ami egész Lengyelországot mutatja be, Fábián Róbert Lengyelország című könyve volt a második, és amit a legtöbbször forgattunk az a Krakkó és Dél-Lengyelország című kiadvány volt a Magyar szemmel sorozatból. Ezeket tudjuk ajánlani kiindulásként az utazás megszervezéshez. Sok infot leszedtünk a netről is, különböző útleírásokat olvasgattam, és az index.hu topicjaiban is sok hasznos és lényeges dolgot tudtunk meg.


A vonatúton nem sok minden történt, Miskolcig, illetve Kassáig utazott velünk más, de onnan egyedül utaztunk a fülkében, és jót aludtunk reggelig, illetve én csak hajnali 5-ig, mert akkor arra ébredtem, hogy iszonyúan fázom. Nem volt fűtés a kocsiban, hajnalban aztán felöltöztem. Végül jó 20 perces késéssel érkeztünk meg a krakkói főpályaudvarra. Nézelődtünk egy kicsit, majd elindultunk a szállásunkra.
Rögtön az elején elkeveredtünk, de aztán megtaláltuk a szállást, ahova 7.20-ra érkeztünk meg, mi is késtünk tehát a megbeszélt időponthoz képest 20 percet. Csengetésünkre azonban senki nem jelentkezett a hostelből, ami elég furcsa volt, hiszen hivatalosan éjjel-nappal kellene valakinek lenni a recepción. Elég furcsa volt a helyzet, végül fel tudtunk menni a házba, a bejárati ajtó elé, de semmi mozgás nem volt tapasztalható. Majd hosszas csöngetésre kijött egy fickó, aki azt mondta, hogy a hostel 2 nappal ezelőtt megszűnt! Ez komoly volt, mondtuk, hogy van foglalási papírunk, de azt mondta, ez az ő otthona, majd lényegében ránkcsapta az ajtót! Az volt még az egészben az érdekes, hogy a táblák kinn voltak, a recepció is megvolt, mert azt láttuk, szóval, ha valaki beköltözik egy új lakásba, a régi cuccokat onnan kipakolja, nekünk legalábbis ez volt a logikus. Szóval a Blue Hostelt (Krakkó, Westerplatte 12/7) el kell felejteni, megbízhatatlan egy csapat, de még lesz szó a hostelről.









A főtér

Nem volt mit tenni, mennünk kellett szállást keresni. Telefonálás, majd gyaloglás után végül találtunk a főtértől nem messze egy hostelt, amiben sajna nem volt kétágyas szoba, csak hálóterem, de Macikám azt mondta pityeregve, maradjunk! Maradtunk, amit nem bántunk meg, jó kis hely volt. Ez az Old Town Hostel, két 6 és 8 ágyas hálóterme van, fejenként 50 zlotyit fizettünk, reggeli benne van az árban. Még szerencse, hogy itthon leírtam egy papírra a krakkói hosteleket címükkel együtt. Ez az elővigyázatosság most nagyon jól jött.
Miután találtunk új szállást, kicsit rendbe szedtük magunkat, majd elindultunk felfedezni a várost, hiszen ezért jöttünk. Sajnos nem volt ekkor még kegyes hozzánk az időjárás, hiszen ködös, hűvös idő volt. Első utunk a főtérre vezetett, ahol felmentünk a Városháza tornyába. Szerencsénkre éppen akkor nyitott (10.30) és vettünk két belépőt 7 zlotyiért, vagyis fejenként 3.50-ért, igaz diákkal. A nemzetközi diákot amúgy is érdemes kiváltani, hiszen mindenhol lehet kedvezményt kapni rá. Sajnos, a városháza tornya egyértelműen csalódás volt számunkra, hiszen csak az építmény belsejéből lehetett kinézni, és akkor is koszos ablakok és vasrácsok takarták el a kilátást, fotózni sem lehetett igazán, szóval ez nem jött be. Ezután elindultunk a Wawel felé.
Az útikönyvek kicsit össze-vissza írják le, hogyan is kell jegyet venni, és mit lehet megtekinteni, most röviden ezt próbálom meg összefoglalni. Szóval: a főpénztárnál mindegyik kiállításra meg lehet venni a jegyet, de akár csak 1 kiállításra is lehet jegyet vásárolni, több táblán is ki van írva, hogy mit hol lehet találni, és a jegyek mellé egy térképet is adnak, eltévedni tehát nem lehet, bár mi is kerestük az elején, hogy mi hol van, de hamar rájöttünk a dolog nyitjára. Visszatérve a jegyekre, a főpénztárnál érdemes megvenni a jegyeket, oda, ahová akarjuk és kész, ennyi, nem kell bonyolítani a dolgot. Arra kell vigyázni, hogy nem mindegyik kiállítás van egyformán nyitva, de az információs táblán ez rajta van. Érdemes korán menni, mi például alig 10 percet álltunk sorban, mert még kora délelőtt odaértünk. És mellesleg megjegyezve, a pénztárban mindenhol kiválóan beszéltek angolul, még az idősebb hölgyek is! Lenne tehát mit tanulnunk!
Mi három kiállításra vettünk jegyet, ebből az egyik nem volt jó választás. De menjünk sorjában. Amire nem érdemes menni, az a királyi magánlakosztályok című kiállítás. Ezt ugyanis nem lehet egyénileg megnézni, csak csoportokban, és angol nyelvű a vezetés, tehát a jó angoltudás ide feltétlenül szükséges, különben csak kidobott pénz az egész. A kiállítási tárgyak jobbára ágyak, szekrények, faliszőnyegek. Felejthető.











Útban a Wawel felé

Wawel – kert

Szerencsénkre egyre jobb lett az idő, szépen elkezdett sütni a napocska, így szép fotókat tudtunk készíteni a Wawelben, ahol rengeteg a magyar turista. Visszafelé menet sétálgattunk a főtéren, amit Ryneknek neveznek, valamint a főutcán. A Rynek egy hatalmas tér, Európa egyik legnagyobb tere, csak a velencei Szent Márk, és persze a Vatikáni Szent Péter tér nagyobb nála, és valóban fantasztikus a rengeteg embert látni, sok a turista természetesen, és ami feltűnő a sok fiatal a városban. A főtér közepén van a Posztócsarnok, aminek közepén ma bazársor található, mindent lehet venni, ami a turistákat érdekelheti.












A főtéren

A Posztócsarnok

Amit még fontos megemlíteni, hogy a diákigazolványra jelentős kedvezményeket lehet kapni, érdemes kiváltani. Fontos még, hogy majdnem mindenki jól beszél angolul (legalábbis mi ezt tapasztaltuk), az idősebb urak és hölgyek a pénztárban gyakorlatilag folyékonyan beszélték az angol nyelvet.
A főtéren található a Mária székesegyház, az egyik legszebb, amit életünkben láttunk. Arról nevezetes, hogy a két tornya eltér egymástól, ami elég furcsa építészeti megoldás, hiszen az építészetben, különösen a templomépítészetben a szimmetria majdhogynem kötelező. A templom fantasztikus! Mind kívülről, mind belülről gyönyörű, érdemes alaposan körülnézni benne. Ennek a tetejéről szólal meg a híres Hejnal, ebből ered a magyar hajnal szó. Ez a rövid trombitaszóló minden egész órában felhangzik a templom tornyából, egyszer a főtér felőli oldalon, pár perccel később pedig a templom keleti oldalánál.











A Mária székesegyház

a Hejnal











A Florianska kapu

A főtéren van a Szent Adalbert kápolna, egy nagyon helyes fehér épület zöld tetővel. Ide nem kell fizetni, be lehet menni, és körül lehet nézni. Ragyogó kis épület.
A fő utca Krakkóban a Florianska utca, ennek végén található a híres Flórián kapu, amin ha átmegyünk, szembetaláljuk magunkat a még híresebb Barbakánnal, ami egy vörös téglás épület. A főutcán egy eléggé elrejtett kis pinceszerű épületben találtunk egy sörözőt, és mint a kesernyés italt kedvelő fiatalok, természetesen meg akarunk kóstolni ezt az isteni nedűt. Nagyon olcsón, mindössze 4 és fél zlotyiért ittunk egy korsó finom sört. A lengyel sörök is nagyon finomak, éppen úgy, mint a híres cseh sörök, bár nálunk nem annyira ismertek. Az Okocim, a Lech valamint a Zywiec a leghíresebbek. Egyébként a sörárak inkább 6-8 egység között mozognak, amik lényegében a magyar árakkal azonosak.



2006. szeptember 30. Szombat


A mai napot Auschwitz meglátogatásának szenteltük. Reggel elmentünk a vasútállomás mellett található buszpályaudvarra, ahol megvettük a buszjegyet, ami 7 zlotyi volt, diákigazolványra. A D9-es állomásról indult a mikrobusz (8.50-kor), ez az alagsoron található. Az út kicsit több mint egy óra volt, és egy hátsó bejáratnál tett le minket a sofőr, ahonnan elsétáltunk a bejáratig.
A múzeum látogatása ingyenes, de megint csak fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az útikönyvekben tévedések találhatók. Nem igaz, hogy egyénileg nem lehet látogatni az egykori haláltábort. Két bejárat van ugyanis, az egyikhez mennek a csoportok, a másikhoz pedig az egyéni látogatók, fizetni nem kell, és kapunk egy térképet, amin elég nehéz kiigazodni, nekünk legalábbis voltak problémáink vele. Ettől függetlenül maga a tábor megítélésem szerint kötelező látnivaló, nem kihagyható pont. Számomra nem volt annyira megrázó, mint gondoltam, hiszen tele van turistával, akik fotóznak, beszélgetnek, nevetgéltek is, ráadásul volt 25 fok, gyönyörűen sütött a nap, ezek nyilván csökkentik a hely hatását. Ettől függetlenül persze nem nehéz elképzelni, hogy milyen is lehetett 60 évvel korábban, amikor csont-bőr emberek dolgoztak a hideg télben, és pusztultak el emberhez egyáltalán nem méltó körülmények között csak azért, mert egy bizonyos vallásba születtek bele, amit ráadásul sokat nem is gyakoroltak!
Nem messze van a tábortól Birkenau, kb. 3 kilométerre, ahová a múzeumi busszal ingyenesen át lehet menni, csak sajnos a járatok elég rossz időpontokban követik egymást. Birkenau jóval nagyobb, mint Auschwitz, látszanak itt is a barakkok, a krematóriumok. Bejárásához két óra mindenképpen szükséges.










Birkenau

A visszajutás Krakkóba ugyanúgy megy, mint az oda út, várni kell egy mikrobuszra, amely felvesz minket, és már robogunk is vissza a városba. Vonattal is el lehet menni. Ha leszállunk a vonatról, akkor egyenesen kell elindulni a vasútállomásról, ahol táblák is ki vannak helyezve, jelezve a múzeumot, eltévedni nem lehet, de sokat kell gyalogolni, ezért nem túl jó megoldás.
A városba visszaérkezvén lementünk a Visztula folyó partjára, amely nagyon hangulatos és szép folyópart. A zöld fűre le lehet ülni, és a parton ketté van osztva az aszfalt, ahol lehet biciklizni, futni, görkorizni, szóval igazi pihenőhelynek számít, pont úgy, mint Londonban a parkok. Mi is ejtőztünk egy kicsit, majd elmentünk az érseki palotához, ahol II. János Pál pápa élt még krakkói érsekként. A palota sárga színű, kívülről semmi különös nincs benne, a belső udvarban egy kisebb kert és a pápáról szóló kiállítás látható, amely ingyenes mindenki számára. A városnak vannak magyar vonatkozású részei, épületei. Az egyik ilyen a magyarok Bursájának nevezett épület, ahol a 16. században magyar diákok laktak, akik ebben a városban tanultak az egyetemen. Az épület rendkívül rossz állapotban van, ott jártunkkor fel volt állványozva. Az utca nevére sajna nem emlékszem. A főtérről, ha dél felé indulunk a Jagelló egyetem felé, akkor rögtön az utca elején van egy magyar nyelvű emléklap egy sárga színű épületfalon, hogy abban a házban lakott egy ideig Balassi Bálint, a kiváló magyar költő. A Jagelló egyetemet is érdemes megnézni, az udvara is fantasztikus, sajnos mi a híres könyvtárterembe nem jutottunk be, mert valami rendezvény lehetett, jól öltözött urak és hölgyek érkeztek éppen.
Estefelé beültünk egy pizzériába, ittunk egy sört, aztán elballagtunk a hostelbe.


2006. október 1. vasárnap
Ez a nap kolostori nap volt, egész nap templomokat és kolostorokat látogattunk. Mivel vasárnap volt, tapasztalni lehetett a lengyelek rendkívüli vallásosságát, gyakorlatilag mindenki templomba ment 10 órától délig misére. A rasztahajú csávó éppen úgy beül imádkozni pár percre, mint a kétgyermekes konzervatív anyuka a férjével. A városban amúgy is szemet szúr, hogy rengeteg az apáca és a szerzetes. Ez már első napon szembetűnő, bár az nem újdonság senkinek, hogy Lengyelországban hagyományosan rendkívül erős a katolikus egyház.










A Szikla-templom

A belvárosban található két kolostor, a ferences és a dominikánus, sajnos magába a kolostorba nem tudtunk bemenni, de a templomuk látogatható. A Wawel felé is található egy nagyon szép templom, a Szent Egyed templom, ahol koncerteket is szerveztek majdnem minden este, sajnos nem tudtunk elmenni egyikre sem.
Ha elindulnunk a Visztula partján kifelé a Waweltől, akkor kb. 15 perc gyaloglás után erünk el a pálos kolostorhoz. A pálos rend azért érdekes, mert ez magyar alapítású szerzetesrend, amelynek központja ma Lengyelországban található. A kolostor temploma hatalmas és nagyon szép. A templom bejárata mellett balra található a Szikla-templom, ide belépőt kell fizetni, de inkább csak jelképes volt az ára. (2 zl). A templom mellett található a pálosok szemináriuma.










A zsidónegyed

A pálos kolostorból a közeli Szent Katalin kolostorba látogattunk. A templom igazi gótikus építmény. Egy rövid sétát lehetett tenni a kerengőben, de magába a kolostorba, zárdába nem léphettünk. Így is szép volt. Innen már viszonylag közel volt a híres zsidónegyed. A közép-európai városokban van/volt egy zsidónegyed vagy legalábbis olyan városrész, ahol a zsidó lakosok – a II. világháború előtt persze – többségben voltak, szóval Krakkónak is van egy ilyen városrésze. Meglátogattuk az egyik zsinagógát, ahol klasszikus zsidó tárgyak voltak láthatók, menórák, kegytárgyak, fényképek az egykori iskolákból stb. Vettünk néhány képeslapot, majd visszaindultunk a belvárosba. Maga a zsidónegyed elég rossz állapotban van, sok a romos épület, amelyekre egy renoválás bizony ráférne.
Estefelé elmentünk a már említett Barbakánba, ahová 6 zl volt a belépő, ha jól emlékszem. Ez egy kör alakú épület, amely valaha erőd volt. Az egykori erődfalon végig lehet sétálni, a földön pedig egy kiállítás mutatja be képekben a Barbakán történetét. Fél óra alatt bejárható. Ha továbbmegyünk, akkor az út másik oldalán találjuk a Grünwaldi csata emlékére készült szobrot, amely egy lovast ábrázol, és hatalmas méretű. Ezen a részen már alig látni turistát, pedig csak pár percre van a belvárostól. Érdemes erre is körülnézni, akinek van ideje és kedve hozzá. Szintén érdemes elmenni a Nova Huta városrészbe, amely gyakorlatilag igazi megtestesülése a kommunista rendszerek iparosító politikájának, sajnos mi nem jutottunk el ide, így konkrétumokat nem tudunk mondani róla.
A sok sétáról jól elfáradva vacsoráztunk egyet aztán lefeküdtünk aludni.



2006. október 2. hétfő
Utolsó napunkon ellátogattunk a Wieliczkai sóbányába. Tulajdonképpen nem sokat hallottunk korábban erről a bányáról, csak azt, hogy része a világörökségnek, és sok embernek nagyon tetszett.
Reggel megkerestük, és nagy nehezen megtaláltuk a mikrobuszinduló helyet, aminek nem tudtuk pontosan a helyét, és bizony vagy 20 percig kóvályogtunk mire megtaláltuk. Sajnos az utca címét nem írtuk le, így azt nem tudjuk megosztani az olvasóval, de a lényeg, hogy egy kis utca végén található. A vasútállomástól jobbra van egy nagy bevásárlóközpont, és azzal szemben az utca túloldalán van ez a kis parkoló, ahonnan Wieliczkába mennek a mikrobuszok. Nekünk is egy helyi néni mutatta meg, és amikor odaértünk, pont indult az egyik, amely 5 zlotyiért vitt el minket a bányához. Kb. 30 perc volt az út.
Megvettük a jegyeket, amelyek meglehetősen borsos árban voltak, 60 egység fejenként, ellentétben a lengyelekkel, akik jóval olcsóbban kapnak jegyet. Ez aztán az európai unió! Na mindegy, itt vagyunk, körülnézünk. Elég sokat kellett várnunk, ide ugyanis csak csoporttal lehet lemenni, angol nyelvű az idegenvezetés. Nekünk sajnos pechünk volt, hiszen a vezetőnk alig nyitotta ki a száját, nem nagyon artikulált, így elég nehezen értettük az angol beszédet.











a Wieliczkai sóbánya

a bányában

Maga a bánya nem egy nagy eresztés. Nem rossz, de szerintünk teljességgel kihagyható a Krakkó környéki programokból. Sem a ráfordítandó idő, sem a látvány nincs arányban a 4200 Ft-os belépőjegy árával. Persze vannak olyanok, akiknek más a véleményük, mi ezt gondoljuk.


Mikrobusszal visszamentünk a városba, ahol még nézelődtünk a mindig nyüzsgő főtéren, majd elmentünk a hátizsákokért, és beültünk vacsorázni egy McDonaldsba, amit én személy szerint nem nagyon szeretek, de mindössze 70Ft volt egy sajtburger, miközben nálunk ennek többszöröse, mint itthon kiderült. Ugyanez vonatkozik a sékekre is. Vacsi után elbattyogtunk a vasútállomásra, ahol elég sokat kellett várni a vonatra, de végül beszálltunk. Volt saját fülkénk, ahol jó meleg volt, és gyakorlatilag reggelig aludtunk. Szép volt, jó volt


Jó tanácsok:
Az árak a magyarországi árakhoz hasonlók, a sör 5-7 zlotyi között van. Nagyon finom a több ízben kapható híres krakkói perec, van mákos, sós, szezámmagos is, 2006 őszén 1 zl volt, mi minden nap vettünk, néha többet is. Aki olcsón akarja megúszni az étkezéseket, az vihet magával konzerveket, amiket pereccel is elfogyaszthat. Gyakorlatilag a város minden pontján lehet kapni perecet.
A tömegközlekedésre nem nagyon érdemes költeni, a belvárosban vannak a főbb látnivalók, így gyalogos sétával megközelíthető minden. A villamosközlekedés azonban kiváló, gyakorlatilag mindig lehet látni a közlekedő járműveket. Mi Krakkó kártyát sem vettünk, és nem is volt rá szükségünk. A belépőknél viszont sokat lehet spórolni, ha van nemzetközi diákigazolványunk.
A szállásválaszték rendkívüli Krakkóban, rengeteg a hostel, ami olcsó kategóriájú szállás, fejenként 50-55 zlotyival lehet számolni, igaz ezek ritkán kétágyas szobák, sokkal inkább hálótermek. Szálloda is sok van, főleg a Florianska utcán, illetve onnan nyíló kis utcákban lehet nagyon helyes kis szállodákat, panziószerűségeket találni.
Pénzt érdemes itthon váltani, mi más valutát nem is vittünk (euró, dollár).
A lengyel ételeket mi nem kóstoltuk, nem igazán a mi stílusunk, úgyhogy erről nem is írunk semmit, ezt a nálunk avatottabbakra bízzuk. Ami viszont tény, hogy a lengyel sörök nagyon finomak!
Mi vonattal mentünk, ami éjszaka jár, semmi problémánk nem volt sem az oda, sem a visszaúton, úgyhogy nyugodtan bele lehet vágni ebbe a kalandba is, bár a repülő természetesen kényelmesebb és gyorsabb.
Jó utat és szép élményeket kívánunk!

Sóber Péter – Juhász Annamária


A szerző írásai Az Útikalauzban

Sóber Péter-Juhász Annamária: Három és fél nap Londonban – 2006

Sóber Péter-Juhász Annamária: Hosszabb hétvége Krakkóban – Lengyelország – 2006


A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Mivel az oldalt rövidesen bezárom, eladó az utikalauz.hu internetes domain!
Ajánlatok és érdeklődés a gyoker@utikalauz.hu címen.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Sóber Péter-Juhász Annamária: Hosszabb hétvége Krakkóban – Lengyelország – 2006" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár