Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004


Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004. július 9-27.


Sok bringáshoz, bringatúrázóhoz hasonlóan én is már évekkel korábban álmodoztam róla, hogy egyszer milyen jó lenne a Francia Alpokban kerekezni. Két dolog miatt vonzott a hegység: egyfelől teljesen más érzést ad leküzdeni olyan emelkedőket, ahol kerékpáros legendák, hősök versenyeztek egymással, olvasni az aszfalton a szurkolók festéseit, stb., másfelől pedig egyszerűen az eddig csak Tv-ben (és interneten) látott táj is vonzott: az osztrák, olasz és svájci Alpokban már kerekeztem, ám a Francia Alpok még hiányzott a gyűjteményemből. Ráadásul itt egymást érik az emelkedők, és itt találhatók az Alpok legmagasabb hágóútjai is.
Tavaly, 2003-ban az Adria mentén megtett és sikeresen megszervezett túrám elég önbizalmat adott egy idei Francia-Alpok túrához. Volt abban a túrában külföldre történő vonatozás, hosszú tengeri hajóút, és a nyugati országokhoz képest kevéssé infrastrukturált (kempingek, bringaboltok, turistainformációs irodák) országban, Montenegróban is gond nélkül kerékpároztam néhány napot.
Az útvonal magától adódott: a Riviérától a Mount Blanc lábáig, vagy fordítva. A le- és visszajutásra (Ljubljanáig, illetve Olaszországon belül) a szlovén és olasz vasutat terveztem igénybe venni.
Noha éppen júliusban halad végig Franciaországon a Tour de France, pár nappal célszerűnek tűnt elkerülni, hiszen elhaladását – éppen a hegyek között – szurkolótömegek és lezárt utak, megtelt kempingek jelzik.
Az interneten (Trento Bike Pages) olvasott külföldi túraleírások tapasztalatai alapján fel kellett arra is készülnöm, hogy 2500-2700 m magasan kerekezve akár hózápor is elkaphat, sőt éjszaka fagyközeli hőmérséklet is meglephet a völgyi kempingekben.

1. nap: (Budapest – VONAT – Szombathely – Zalalövő – VONAT – Ljubljana = 94 km + 370 m szintemelkedés
2004. július 9-én vonattal utaztam Szombathelyig, ahonnan Zalalövő felé – következő vonatom indulásáig időm lévén – kis kitérőt tettem a rendezett osztrák falvak, dombok közé. Estére vonattal már Ljubljanába érkeztem.

2. nap: Ljubljana – Postojna – Sezana – Trieszt (I) – VONAT – Bologna = 122 km + 670 m szintemelkedés
Másnap, hogy a négy olaszországiból két vonatozást letudhassak alaposan belehúztam: el akartam érni a 4 órás Trieszti vonatot. A postojnai hegyekig hátszélben gyorsan forgott a pedál, ám a hegyeken átkelve megfordult a szél; a tenger felől ellenem fújt. Az utolsó órában már harcot vívtam az idővel. Most először vonatoztam Olaszországban; kellemes tapasztalatokat szereztem; minden helyi, vagy regionális vonaton lehetett kerékpárt szállítani. Bolognában egy holland kerékpártúrázó párhoz csatlakozva, együtt kerestük és találtuk meg a kempinget.

3.nap: Bologna (10:25) – VONAT – (12:37) Voghera (13:02) – VONAT – Imperia (16:13)
Imperia – San Remo – Camporosso (fr. határ előtti kemping)= 84,3 km + 550 m szintemelkedés

Vasárnap már úgy ébredtem, hogy két vonatozás után – életemben először – a francia Riviérára érkezhetek, ahonnan egyúttal a csomagos túrám javát is megkezdhetem. Alaposan meglepett, hogy még az olasz riviérán is alig találtam vasárnap is nyitva levő boltot. Bár a határ innenső oldalán vertem fel sátram, sötétedésig még átkerekeztem a francia Mentonba és a hegyek közé.

4.nap: Camporosso (I) – Monte Carlo (F) – Nizza – St Saveur sur Tinee (510m) =111km + 840 m szintemelkedés
Július 12-én, hétfőn gyönyörű időben érkeztem a virágos, pálmafás francia Riviérára. Monacót a hegyoldalban messziről meglátva, először arra gondoltam: mit szeretnek úgy rajta? Olyan, mint egy betondzsungel. Közelről már valóban szép, tiszta, rendezett, csillogó, elegáns volt. A hercegi palota mellől szép kilátás nyílt az öbölre, ám sajnos sötét fenyegető felhők érkeztek keletről, melyek Nizzában utol is értek. Nizzában mire éppen megúntam a városi forgalomban való közlekedést, kiértem a tengerparti plázson vezető kerékpárútra. Az eső elvonulta után szép napsütésben tértem be az egyre magasabb hegyek közé. Jó érzés volt az út mellett olvasni másnapi hágómat előjelző táblát: Cime de la Bonette: 2802 m – Európa legmagasabb aszfaltos hágója.

5.nap: St Saveur sur Tinee (510m) – Isola – St Etienne de Tinee (1150m) – Cima de la Bonette (2802m) – Jausiers – Barcelonnette (1136m) = 100km + 2368 m szint
Kedden eddigi legkeményebb csomagos túranapomba vágtam bele: 2300m szintemelkedés 54 km-en át egyfolytában fölfelé: 500m-ről 2802 m-re. A kezdeti lankás völgy St Etienne de Tineeig tartott. Érdekes volt, hogy a lombos erdő csaknem az erdőhatárig tartott, fenyőkkel errefelé kevésbé találkoztam. Kb. 1700 m fölött már mezőn kerekeztem, egymást érték a hajtűkanyarok, és a hegycsúcsok magassága is fokozatosan “közeledett”. Kb. 2500m magasan jól esett, amikor egy autóból nem csak odadudáltak nekem, hanem a család meg is tapsolt. 4 és fél óra kaptató után értem fel a 2802m magas hágóra. Büszkeség töltött el; csomaggal nem sokan tekernek fel idáig, hát még magyar kerekesek (az elmúlt 10 évben általam olvasott bringás magazinokban ilyennel még nem találkoztam). Körülöttem mindenfelé kopár és néhol havas csúcsok; egy részük alattam. A lejtőn az 1136 m magasan fekvő Barcelonnette-ig gurultam.

6.nap: napi csomaggal: Barcelonnette (1136m) – Cayolle hágó (2327m) – St Martin (1035m) – Col des Champs (2045m) – Colmars (1235m) – Col d’Allos (2240m) – Barcelonnette (1136m)= 127 km + 3246 m szint
Nehéz csomagmentes “pihenőnap” következett: sorrendben előbb a Cayolle hágóra, majd a csendes, békés Champs hágóra és végül az Allos hágóra kapaszkodtam fel. Az elsőt a kezdeti szép szurdokvölgy, majd a virágos legelők és szép hegyek miatt sok bringatúrázó sorolja a kedvencei közé. A nap utolsó emelkedőjén már a lemenő Nap fényében kerekeztem. Bár korábban eléggé elfáradtam, az egyenletes meredekségű kaptató és a kellemes hajtűkanyarokkal tűzdelt barátságos hegyoldal teljesen felpörgetett. Az este – július 14-e, a franciák nemzeti ünnepe lévén – tüzijátékkal zárult.

7.nap: CSOMAGGAL: Barcelonnette (1136m) – St Paul – Col de Vars (2111m) – Guillestre (1000m), majd
KIS CSOMAGGAL, levezetésként: Guillestre (1000m) – Chateau Queyras – Col Agnel (2744m) – Chateau Queyras – Guillestre (1000m) = 142 km + 2819 m szint

Hiába terveztem ide egy pihenőnapot, amíg nem esett – és erőm el nem fogyott – nem akartam egy napot elpocsékolni; szép időben haladni kell, várnak az új hágók! – vallottam. A Jausiersi turistahivatalban két nappal korábban olvasott előrejelzésnek megfelelően gyönyörű időben folytattam utam a Vars hágó, azon túl Guillestre felé. Noha hétköznap volt, rengeteg bringással találkoztam. Nagyon élveztem Franciaországban a kerékpározás ilyen mértékű hétköznapiságát, népszerűségét. St Paulnál elővettem az otthon, internetről kinyomtatott, adott hágóra vonatkozó meredekség-diagramot, mely kilométerenként jelezte, mire számíthatok; így nem érhetett meglepetés. Noha a Vars hágó nem tartozik a híresek közé, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Szép, sziklás, imitt-amott havas hegyek, virágos, füves legelő, kék égbolt. Jelezvén a kerékpározás elfogadottságát az út menti kilométerjelzők nem csak a hágóig hátralevő kilométert és az aktuális magasságot mutatták, hanem egy kerékpáros ábra mellett az aktuális meredekséget is, pl 10%. Guillestre környékére érve jól mutatta a meleget, amint egy fölfelé tekerő fiú – a napszúrást elkerülendő – nyakát ruhával terítette le. A városka mögött az első gleccseres hegyek bukkantak elő. Nem sokkal sátorállítás után – mint fél napi program – már neki is vágtam a Francia Alpok egyik legmagasabb hágójának, a 2744m magas határhágónak, a Col Agnelnek. Guillestrét elhagyva hosszú kilométereket át egy vadvizi kajakosok által is felfedezett patak fölött 100-200 méterrel, a hőséget árasztó szurdokvölgy oldalában kerekeztem. Az igazi hágóút csak 1400 méter magasan kezdődött, ám ez egészen 2000 méterig tájképileg semmi szépséget nem nyújtott; ám onnan… gyönyörű sziklás hegyek, szépen tekergő út, imitt-amott hófoltok és mormotafüttyögés. A 2744 m magas tetőről gyönyörű panoráma nyílt visszafelé, de előre, Olaszország felé is. Napsütésben még 1 8-kor is elég volt az alul-fölül rövidujjas öltözet. Egy óra gurulás végén már meg is érkeztem a kempingbe.

8.nap: Guillestre (1000m) – Col d’Izoard (2361m) – Briancon – Col du Lautaret (2058m) – Bourg d’Oisans (730m)= 122 km + 2244 m szint
A csomaggal célba vett hágók sorát, talán a legnagyobb legendával, a 2361 m magas Col d’Izoarddal folytattam. Nagy élményt jelentett híres elődök nyomában tekerni. Felrémlettek bennem a Tour magazin 2003-as, centenáriumi számában látott Tour képek a hágó hőseiről, pl. Fausto Coppiról és Gino Bartaliról. Nem sokkal a meredek rész előtt, egy árnyas emlékműnél egy kedves, kb. 70 éves kerekessel beszélgettem negyed órát. A 9-10%-os kaptató alaposan megdolgoztatta lábizmaimat. Mégiscsak 14+24 = 38 kg-t kellett felvinnem a tetőre. Az idővel szerencsém volt, hiszen éppen fölfelé bújt el a Nap, ám az utolsó 1-2 km-re már kisütött. Az emelkedő jellegzetes sziklaalakokkal díszített egyébként morénás részén, a Casse Desertnél jópár turista állt meg fotózni; nem sokkal később Fauto Coppi és L Bobet emlékművéhez értem. A hágó utolsó kilométerén jólesett, amikor egy francia bringás csomagommal meglátva odaszólt: “-Bravo!”
A fekete felhőktől és távoli égzengéstől nem zavartatva fél órát időztem a hágón, ám haladnom kellett: várt az eső. A lejtő nem véletlen volt hibátlan minőségű: 1-2 éve itt haladt el a Tour. Fölfelé nézve az út jobb oldalán még egy keskeny sávot is kijelötek a bringásoknak!
Brianconban egy órát vártam az eső végére, majd elhatároztam: a szürke idő ellenére el akarok jutni le Bourg d’Oisansba, hiszen arrafelé világosabbnak tűnt. Nem sokkal a 2058 m magas Lautaret hágó előtt eredt el újra az eső. A híres Galibier hágót alig lehetett látni. Nem volt valami szívderítő a felhő által lefejezett, gleccser borította, 4000 m-t közelítő La Meije. A lejtőn ugyan bőrigáztam, ám ahogy reméltem, az utolsó 10km-t már száraz úton tettem meg; egy duzzasztott tó fölött szivárvány üdvözölte az eső végét. 4-5 nappal a Tour de France érkezése előtt a város szélén is álltak már lakókocsik, lakóautók, sőt a kempinghez tartozó focipályát is megnyitották a Tour szurkolók részére. (A kempingben – idén ? – én voltam az első magyar, informált a recepciós.)

9.nap: “PIHENŐNAP”, napi csomaggal: Bourg d’Oisans (730m) – l’ Alpe d’Huez (1860m) – alsó hajtűkanyarok egyike (970m) – l’ Alpe d’Huez (1860m) – Col de Poutran (1996m) – Bourg d’Oisans = 77 km + 2241 m szint
Szombat reggel már rengeteg amatőr bringás tekergett a városka utcáin és készült fel a híres Alpe d’Huezre. A településen – és mint később fent, az 1860m magasan fekvő Alpe d’Huezen tapasztaltam – nyáron minden a kerékpározásról és a Tour de Franceról szól: kirakatokban kerékpárosfigurák, vagy sárga mezek kilógatva; több helyütt hivatalos Tour pólót, sapkát, stb. árultak. A max. 10000 lakosú település kerékpárüzletében minden profi csapat mezét, nadrágját, zokniját, sapjáját, kesztyűjét kapni lehetett mindenféle méretben. Persze emellett árultak 2 féle Alpe d’Huezes mezt (én is büszkén hordok már egy ilyet), de más hágókról is néhányat. A kirakatban korábbi évek Alpe d’Huez-i befutójának győzteseiről szóló újságcikkek, fotók szerepeltek. Megértettem, mit jelent az ittenieknek a Tour de France.
Bár úgy készültem, hogy megállásokkal, filmezésekkel tekerek fel az átlagosan 8%-os emelkedőn az 1860 m magasan fekvő Alpe d’Huezbe. Hiába volt nálam felesleges cucc is a kb. 4-5 kg-os csomagomban, mégis útközben úgy döntöttem: megállás nélkül tekerek végig. Igyekezetemnek köszönhetően sorra előzgettem a könnyű versenygépen tekerő kocabringásokat, engem a bő óra alatt kb. 5-6-an előztek csak meg. A hajtűkanyarokban egy táblán a magasság mellett egy-egy korábbi év győztesének a neve is szerepelt. Mind följebb érve mind több lakóautós szurkoló állt az út mentén és várta a Tour kb 4-5 nappal későbbi érkezését; autóikban rádión vagy TV-n követték az aznapi versenyt. Hihetetlen élmény volt megélni; ráadásul én nem autóval, hanem a tengertől kerékpáron érkeztem oda. Az egyik egyenesben egy forrás mellett egy fiatal kölyök jelezte, kérdezte: “-Kérsz hűsítő vizet a hátadra, nyakadba?” – miért is ne; hadd éljem meg én is azt, mint a profik – gondoltam és bólintottam. Hideg volt! Fentebb kb. 4 km-rel a falu előtti hajtűkanyarokban pedig két fotólabor egy-egy profi fotósa örökítette meg az éppen forduló kerekeseket. Mire megkerültük őket, ők már nyújtották is a kis cédulát, hogy kb. 2 óra múlva milyen kóddal hol lehet megnézni a képeket, és igény esetén rendelést is ott lehet leadni. Amekkora élmény volt, meg is tettem: hazapostáztattam.
Mivel először megállás nélkül hajtottam fel Alpe d’Huezbe, délután a nap folyamán másodszor is visszakapaszkodtam; ezúttal már sietség nélkül, gyönyörködve, fotókat készítve és filmezve.

10.nap: Le Bourg d’Oisans (730m) – Col du Lautaret (2058m) – Col du Galibier (2645 m) – Valloire (1430m) – Co du Telegraphe (1520m) – St Michel (711m) = 90 km + 2182 m szint

Tovább tartott a jó idő: vasárnap szintén rengeteg bringással együtt – ám náluk sokkal jobban megpakolva – már a 2645 m magas Galibier hágó szerepelt a programomban. A Les Deux Alpes-i leágazás után két alkalommal is együtt hajtottam könnyű versenybringás srácokkal; miután előzés után semmivel sem mentek nálam gyorsabban, pár kilométer erejéig dacból én álltam eléjük az élre. Persze néha átkoztam is nyughatatlanságom “-Gábor, miért csinálod ezt, ezután jön még csak a neheze: a 7-8 %-os Galibier hágó!” A Lautaret hágó ezúttal is osztott pár csepp esőt. Rövid pihenőm alatt tűnt fel, hogy ez a nyereg és a kis étterem a kiülős asztalaival tulajdonképpen épp olyan a franciáknak, mint nálunk a helyieknek Dobogókőn a Matyi büfé J Feljövünk, egy kis duma, csevely, majd gyerünk tovább, vagy haza.
A Galibier hágó déli oldala gyönyörű tájjal és kilátással erősítette meg bennem, hogy nagyon jól döntöttem, amikor az egész túrára a dél-észak irányt választottam. Szépen látszott a Lautaret hágóra és az onnan továbbvezető kocsiút, a Briancon felé nyíló völgy, a La Meije csaknem 4000 m-es havas csúcsa, gleccsere és a hágóút is. Egyik egyenesben pedig teljesen pontosan felismertem a Virtaul Alps honlapom látott fotót(http://www.aukadia.net/alps/gal.htm ): itt készült – örvendtem.
Kb. 7 km után értem a Tour alapítójának, Henri Desgrange emlékére emelt emlékműhöz, ahonnan az autósok többsége az alagutat választotta, mi, a kerekesek szinte kivétel nélkül megtettük a 2645 m-es magasságig vezető utolsó, valóban meredek kilométert. Csaknem 2000m-rel lentebb, St Michael olcsó, önkormányzati kempingjében vertem sátrat és bíztam benne: holnap szép időben kerekezhetek a Madeleine és a la Croix de Fer hágókra.

11.nap: “PIHENŐNAP”, napi csomaggal: St Michel (711m) – La Chambre (495m) – Col de la Madeleine (2000m) – La Chambre (495m) – Col du Glandon (1924m) – gurulás a duzzasztott tóig (1700m) – Col de la Croix de Fer (2068m) – St Jean – St Michel (711m)= 148,14 km + 3697m szint

A Madeleine hágó ugyan csupán 2000 m magas, ám emelkedője 20 km-en folyamatosan 7,5%-os meredekségű. Az alja akár Magyarországon is lehetne; többnyire zárt, lombos erdőben vezet; igazán kb. 1400m fölött válik szebbé a táj, ahonnan már kilátás nyílik a hegyekre, legelőkre. St Francois Longchampban egy apa-fia párossal akadtam össze, akiket a mama autóval kísért; parkolóban találkoztak és kaptak az autóból enni, inni. Filmezés, fotózás után a fiúval ismét összefutva hatalmas presztizscsatába “keveredtünk.” Hiába figyelmeztettem magam, hogy rám vár még egy hasonló hágó délután és nem kísér autó, mégsem bírtam magammal. Az utolsó 2 km-en igazi verseny zajlott: hol én, hol ő vezetett, néha egymást kóstolgattuk. A célegyenesbe érve az étterem teraszáról többen figyelték gyorsulásunkat, majd a kivágot sprintet, 1500m szintemelkedés után. Amikor elsőként értem a hágót jelző táblához, hatalmas katarzist éreztem. Nehezebb bringával és cuccal is győztem.
A Glandon hágó alja a Madeleinehez hasonlított; középső szakaszán ritmusom megtalálva nagyon jó ütemben fogyasztottam a kilométereket. Diagram híján egyre csak vártam, hogy mikor következik az emlékezetből rémlett utolsó néhány meredek kilométer. 1500m felett a fák fokozatosan elfogytak; az utat több helyütt vízcsobogás kísérte. Egy hídról jól látszott néhány, a meredek domboldallal “mérkőző”, kiállva hajtó kerekes. A hágóút igazából csak az utolsó másfél kilométerre lett igazán meredek: 11 %-os; itt két bringás is csak drótszamarát tolva tudott továbbhaladni. Jó erőben lévén a Croix de Fer hágó előtt még egy kis kitérőt tettem lefelé a völgyben: a duzzasztott tóig pár kilométert tekertem vissza. A Croix de Fer hágón engem megszólított német kerekesekkel váltottam néhány mondatot és fogadtam jóleső elismerésüket. A Galibier hágót követő napon 3700 m szintet tekertem. Ezzel pihentem rá a következő nehéz napomnak, az Alpok második legmagasabb hágójának, a 2770m magas Col d’Iserannak J

12.nap: St Michel (711m) – Modane – Lanslebourg – Bonneval sur Arc (1787m) – Col de l’Iseran (2770m) – Bourg St Mourice (836m)= 127,33 km + 2225 m szint
Szürke időben, majd nemsokára esőben kezdtem a kerekezést. Szerencsém tovább tartott, hiszen nem kellett sokat fedél alatt várnom, hogy továbbhajthassak. Modane után továbbra is lankásan emelkedő szép, széles völgyben hajtottam; a felhők idővel szétoszlottak és szép napos idő lett. Egy tábla büszkén hirdette: “Az önök biztonsága érdekében fejlesztjük hegyi útjainkat. Jó minőségű utak terve 2004-6. Bessans környékén már érezhetően nemzeti park környékén haladt az út; virágok, szép mező, vízesések, csend, nyugalom, csekély forgalom. Bonneval sur Arctól, 1787 m magasan kezdődött az igazi – 14km hosszú, átlagosan 7,3 % meredekségű – hágóút. Szemben és előrefelé is több helyen lehetett gleccsereket látni. Az egyik hegycsúcs elé úszott felhőpamacs nem véletlen töltött el aggodalommal; hamarosan a hágó környéke is beszürkült; idő kérdése volt, hogy mikor kezd el esni. Három 2600 m fölötti hágó után ezt már nem úszhattam meg. Az ember ugyan szeret utóbb kalandokról mesélni, de nem hiányzott, hogy 2500m-en nyakamba kapjam a hideg esőt, esetleg ködben hajtsak. Ugyanakkor nem akartam visszafordulni és egy napot veszíteni. Szerencsére csak az utolsó 3km-en eredt el az eső; alul rövidben maradtam, fölül azonban esőkabátot húztam. Elszántan pedáloztam a hideg esőben, a látótávolság fokozatosan csökkent kb 100 m-re. Nem is néztem az autósok szemébe: hátha hülyének néznek. Vagy éppen inkább elismerik: ilyen időben, csomaggal az Alpok második legmagasabb hágójára?
Épp jókor értem a tetőre: lábam kezdett átfázni. A tetőn nem sokat lehetett látni: mindent szürkeség uralt: köd, hófoltok és sziklák. Cudar idő volt. A hűs lejtőre alaposan felöltöztem: előkerült a Moira aláöltözet, melegítőalsó, esőnadrág, sapka. Ám az idő 5-5 percenként gyorsan változott: előbb egyik irányban tűnt elő a völgy túlsó oldali havas hegye, majd másfelé is… Egy kis fotózás, filmezés és még tisztább lett, míg kb. 20 perccel később már a Nap is előbukkant. Csodás, leírhatatlan idő lepett meg. Időközben egy-két bringás is érkezett még a tetőre, kölcsönösen lefotóztuk egymást. Indulásom előtt pedig a német motorosok egyike – egy német földön dolgozó hazánk fia – szólt hozzám magyarul: “-Vigyázz a lejtőn!” A Riviéra óta nem hallottam magyar hangokat.
Egy óra lejtőzés után Bourg St Mourice kempingjében vertem fel sátram. Örömmel smseztem haza: legyűrtem az utolsó kritikus magasságú hágót is.

13.nap: “PIHENŐNAP”, napi csomaggal: Bourg St Mourice (836m) – Aime – La Plagne villages (2140m) – Aime – Bourg St Mourice (836m) – Les Arcs 2000 (2000m) – Bourg St Mourice (836m)= 128,7 km + 2854 m szint

Már csak 3 alpesi nap állt előttem, ebből a következő két napra napi-csomagos helyi túrát terveztem. Az 1995-ös Tourról emlékezetemben megmaradt La Plagne-t és Les Arcs emelkedőjével kezdtem. Az előbbi – 20 km hosszú, átlagosan 7 %-os meredekségű – emelkedőn, kedvencem Indurain ment nagyot. Jó érzés volt, hogy most én is az ő nyomában tekerhetek. Egy-egy kanyarban szinte magam előtt láttam a közvetítést. Az emelkedőről imitt-amott szép kilátás nyílt a túlsó hegyekre, föntről pedig a Mount Blancra is. A Les Arcs-i kaptató jóformán a kempingből indult. Összességében csalódást okozott: a gyenge meredekséget még csak megbocsátottam volna, ám a szó szerinti kilátástalanságot nem tudtam. Folyamatosan fák takarták el a tájképet. Egy 2 kilométeres sík szakasz után az utolsó 3-4 km már méltó volt egy 2000 m-re vezető emelkedőhöz; meredek lett. A nemrég elállt eső még el nem vonult felhői sem sokat engedtek láttatni a hegyekből, a síközpontban pedig építkezés folyt; csak a teljesítmény volt az egyetlen, aminek örülhettem.

14.nap: “PIHENŐNAP”, napi csomaggal: Bourg St Mourice (836m) – Cormet de Roseland (1968m) – Beaufort (743m) – Villard d’Oron – Bisannei hegyoldal / felvonó (1750m) – Les Saises – Beaufort – Lac de Roseland – Col du Pré (1740m) – Lac du Roseland – Cormet de Roseland (1968m) – Bourg St Mourice (836m) = 134,03 km + 3667 m szintemelkedés
Utolsó francia napomra már nem maradt 2000-es hágó, ám így is 3600m szintemelkedést gyűjtöttem. A Cormet de Roseland 1967m-re vezető emelkedője a Mount Blanc panorámáról híres, keleti oldalán valóban talán ez a legszebb hely. Nyugati lejtőjén csodás , kéken csillogó duzzasztott alpesi tó állított meg. Nem véletlen ajánlgatták a külföldi túrabeszámolók. Beaufortba már szűk, fás, sziklás szurdokvölgyön át érkeztem meg. Következő hágómra, a Col des Saisesre részben véletlenül a meredekebb emelkedőt választottam: Villard s Ornonban kezdődő – gyakran fás – 9-10 %-os kaptató, a hőséggel együtt sok energiámat elszívta. A tetőről (a Col des Saisestől 2 km-rel odébb és 100 m-rel följebb) azonban a Mount Blanc teljes valójában engedte láttatni magát. Hazaúton kissé már fáradtan érkeztem Beaufortban. Egy bisztróba betérve éppen elcsíptem, amint a vendégek egy része a Tour aznapi szakaszának befutóját nézte. Annak ellenére, hogy a sziklás, fás hegyoldalban kissé már fáradtan tudtam csak pedálozni, mégis bevállaltam az újabb 100m-es szintet jelentő kitérőt a nagyon dicsért Col du Pre-re, ahonnan a délelőttihez képest szemből lehetett rálátni a duzzasztott tóra. A Cormet de Roseland hágójáról pontban 9 órakor, de még világosban vágtam neki a 14 km-es lejtőnek.

15.nap: Bourg St Mourice (836m) – Colle du Petit St Bernard (2188m) – Aosta (kb. 500m) – VONAT – Chivasso – (bringával este még: Calusoig)= 118,46 km + 1418 m szint

Talán mert minden kihívást jelentő hágót letudtam, utolsó csomagos emelkedőmnek – a 2188m magas Kis Szent Bernárd hágónak – nem túl jó erőben vágtam neki; hiányzott a lendület és persze az időnként csepegő eső és heves szél sem segített. Az 1850 m magasan fekvő La Rosiereben a túra sikerére ültem be egy étterembe egy fagyikelyhet elfogyasztani. Csodás volt a kanalazgatás közben az elmúlt napok emelkedőit, havas hegyeit látni magam előtt: La Plagne völgyét, szemben Les Arcsot, balra pedig az Iseran völgyet. A hágó környéke maga nem volt szép, a lejtője is túlzottan tekergős, ám az olasz Pre St Didier végre szép kilátással örvendeztetett meg: közvetlenül előttem tört az égbe, az Alpok legmagasabbja, a Mount Blanc. A hegyet – dél, majd DNY után – ezúttal harmadik égtáj felől, DK-ről láthattam. Ezzel búcsúztam az Alpoktól: a tengerszinttől eljutottam a Mount Blanc látványáig.
Utam során 21 nagy emelkedőt – köztük 15 db kétezrest – gyűrtem el, Tour kategóriákban pedig a hágók közül 9 db volt Hors , kiemelt kategóriás, 9 db pedig 1. kategóriás. (2003-ban 5, 2004-ben mindössze 3 Hors kategóriás emelkedő szerepelt a Tour de France-on)
Aostától 3 átszállással másnap délután érkeztem Triesztbe; a rossz idő épp a legjobbkor, a vonatban ülve kapott el. A Trieszt – Ljubljana közti út már nem okozott tájbeli meglepetést, ám másfajtát sajnos igen. Talán nem véletlen éreztem, mintha meg akarnák akadályozni egy nappal korábbi hazatérésem: előbb a heves ellenszél, majd a darázscsípések, útlevél ideiglenes elhagyása, a kinézett vonat lekésése, és végül az útelterelések, melyek a 27 km/ó-s sebességem ellenére is lehetetlenné tették, hogy elérjem vasárnap az utolsó vonatot. Egy idő után már csak nevetni tudtam ezen, hiszen ezek már nem változtathattak rajta, hogy a Tour de France hazájában, majdnem az összes Francia Alpok-beli emelkedőt sikeresen legyűrtem, egy részüket – a legmagasabbakat – csomaggal.
A 18 (19) nap alatt 2053 km-en 32519 m szintemelkedést gyűrtem le.


MEGMÁSZOTT, LEGYŰRT HÁGÓK, EMELKEDŐK:

· Cime de la Bonette 2802 m – 510 m-ről indulva (málhával)
· Col de la Cayolle 2326 m (napi, kis csomaggal)
· Col des Champs 2087 m (napi, kis csomaggal)
· Col d’Allos 2240 m (napi, kis csomaggal)
· Col de Vars 2109 m (málhával)
· Col Agnel / Colle Agnello 2744 m (napi, kis csomaggal)
· Col d’Izoard 2361 m (málhával)
· Col du Lautaret 2058 m (málhával)
· L’ Alpe d’Huez 1860 m (napi, kis csomaggal)
· L’ Alpe d’Huez, majd Col de Poutran 1996m (napi, kis csomaggal)
· Col du Lautaret 2058 m (málhával)
· Col du Galibier 2645 m (málhával)
· Col de la Madeleine 2000 m (napi, kis csomaggal)
· Col du Glandon 1924 m (napi, kis csomaggal)
· Col de la Croix de Fer 2068 m (napi, kis csomaggal)
· Col de l’Iseran 2770 m (málhával)
· La Plagne villages 2140 m (napi, kis csomaggal)
· Les Arcs 2000 (napi kis csomaggal)
· Cormet de Roselend 1968 m (napi kis csomaggal)
· Bisanne-i dombtető, emelkedő teteje 1750 m (napi, kis csomaggal)
· Cormet du Pré 1740 m (napi kis csomaggal)
· Cormet de Roselend 1968 m (napi kis csomaggal)
· Col du Petit St Bernard 2188 m (málhával)


Györgyi Gábor


Gábortól a kalauzban további kerékpáros anyagok olvashatók – a szerzők szerinti tartalomjegyzékben kereshetitek őket. A képekkel és más információkkal bővített írásait a saját honlapján találjátok.
A címe:
http://www.angelfire.com/pro/gyorgyigabor/index.html



A szerző írásai Az Útikalauzban

Györgyi Gábor: Adria – Alpok kerékpártúra – 1999

Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004

Györgyi Gábor: Bringázgatás a salzburgi havasok közt – 1998

Györgyi Gábor: Kerékpárral a Francia Riviérán és a Francia-Alpok hágóútjain – 2004

Györgyi Gábor: Kerékpárral az Adriaparton 2003

Györgyi Gábor: Kerékpárral az olasz vasúton – 2004

Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003

Györgyi Gábor: Szlovák kerékpáros túrajavaslatok, tanácsok – 2003



A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Légy te az első hozzászóló a(z) "Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár