Szép képekkel illusztrált, rendkívül informatív beszámoló. Nagy segítség lehet másoknak is Koppenhága és Aarhus felfedezéséhez
Aarhus, Billund, Legoland, Jylland, Isbjerget, Den Gamle By, Mollestien, Radhus, Radhuspladsen, Bruun’s Galleri, Store Torv, Aarhus Domkirke, Votive Ship, Aarhus Teater, Sjalland, Storebaltsbroen, Norrebro, Mollegade, Rundetaarn, Rosenborg Slot, Kongens Have, Kongens Nytorv, Nyhavn, Marmobroen, Christiania, Christianshavn, Vor Frelsers Kirke, Borsen, Christiansborg Slot, Folketing, Holmens Bro, Det Kongelige Teater, Marmorkirke, Frederiks Kirke, Frederiksgade, Amalienborg Slotsplads, Amalienhaven, Operaen, Gefionspringvandet, Churchillparken, Sankt Albans Kirke, Langelinie, Den Lille Havfrue, Langelinie Allé, The Genetically Modified Paradise, Genetically Modified Little Mermaid, Kastellet, Assistens Kirkegard, Hans Christian Andersen, Soren Aabye Kierkegaard, Aarhus University, Business Academy Aarhus, LEGO
Azt hiszem az nyugodtan kijelenthető, hogy Dánia nem tartozik a frekventált európai turista célpontok közé. Ha valaki észak felé indul legfeljebb érinti az országot, leggyakrabban Koppenhágát, de inkább Norvégia és Svédország felé veszi az irányt, a merészebbek esetleg Izlandot keresik fel. Dánia történelme nem tartozik szorosan az európai fősodorba, nincsenek világhíres nevezetességeik és nincsenek olyan szerencsés földrajzi adottságaik sem, amelyek mágnesként vonzanák a turistákat. Viszont kétségkívül a “jólétinek” és “élhetőnek” mondott államok közé sorolható, ezért egyre népszerűbb a külföldi tanulási lehetőséget kereső fiatalok között. Tulajdonképpen mi is ennek köszönhetjük, hogy pár napot itt töltöttünk, hiszen elsősorban nem az országot, hanem itt tanuló csemeténket látogattuk meg. Ez persze nem zárta ki azt, hogy turista szemmel is körülnézzünk.
Célállomásunk Aarhus volt, ennek megfelelően a Ryanair Ferihegyről (nekem már csak Ferihegy marad) Billund-ba tartó járatát néztük ki magunknak. Mivel az utazás augusztus végére volt betervezve, amikor még ott fenn északon is barátságos időjárás uralkodik és ruházatból nem szükséges semmi extra, foglaláskor úgy gondoltuk, hogy pár napra való ellátmányunkat megpróbáljuk 2 db kézipoggyász méretű csomagba bepasszítani. Így viszonylag barátságos áron lehetett repülőjegyhez jutni.
1. nap, Aarhus
A vasárnap 11:50-kor induló gép szinte percnyi pontossággal landolt Billund-ban, ahonnan egy menetrend szerinti távolsági autóbusszal kb. 1,5 óra alatt Aarhusba értünk. Billund-ban is lett volna látnivaló, hiszen itt található a LEGO vállalat központja és az első (sokak szerint az egyetlen igazi) Legoland, de ez most kimaradt.
Dániában egy dolog drága: az “élet”, ennek megfelelően megpróbáltunk, ahol lehetett költséget csökkenteni. Nem foglaltunk szállodai szobát, hanem fiunk kollégiumában “szálltunk meg”, ami több szempontból is praktikusnak bizonyult, elsősorban nem került semmibe.
A Vilhelm Kiers Kollégium épületei Aarhusban
Aarhus a Jylland félsziget legnépesebb, Dánia második legnagyobb városa, története a viking korig nyúlik vissza, ma elsősorban két jelző illik rá: egyetemi- és kikötőváros. Előbbiről majd később lesz szó, utóbbi funkcióját viszont egy késői ebéd-korai vacsora összeütése után rögtön elindultunk felfedezni.
Azt lehet mondani, hogy a város közlekedése két alappilléren nyugszik: a helyi járatú autóbuszokon és a kerékpáron. Nem túlzás azt állítani, hogy 10 emberből 3-4 biciklivel jár, ami nem is csoda, hiszen a tömegközlekedés meglehetősen drága. A 1,5 óra időtartamig érvényes vonaljegy 20 DKK-ba (kb. 850 Ft) kerül, amit a minden buszon megtalálható jegy automatákból is ki lehet nyerni, de az úgynevezett “klippekort” (10-es csomagjegy) elővételben történő megvételével ezt lehet némileg enyhíteni (150 DKK). Praktikus megoldás, egyszerre többen is használhatják, annyiszor kell felszálláskor érvényesíteni, ahányan utaznak vele.
Szóval autóbusszal célba vettük a belvárost és onnan legyalogoltunk a kikötőbe. Aarhus kikötője Észak-Európa legnagyobbjai közé tartozik, nem is lehet azt mondani, hogy megnéztük a kikötőt, csak megnéztük a kikötő egy részét. Nevezetesen a Yacht Kikötő-t és környékét jártuk be, amely egyben lakóövezet is, és ahol jelenleg is jelentős beruházások zajlanak. Érdekes látványt nyújt az egykori konténer terminál helyén épülő Isbjerget (Jéghegy) lakótömb, amelynek háromszög alakú formavilága a sarkvidéki jéghegyeket idézi. Távolról a kikötő ipari része is látszódott, némi fogalmat képezhettünk annak méreteiről. A hely nem csak a turisták, de az aarhusiak számára is egy találkozási pont, többen sétáltak, kocogtak, horgásztak vagy csak egyszerűen üldögéltek a tengerparton.
Lystbadehavn (Yacht Kikötő)
Isbjerget
Rakodódaruk az aarhus-i kikötőben
Sea Pink – Marc Moser-nek a 2011-es Sculpture by the Sea kiállításra készített installációja
2. nap, Aarhus
Nem kapkodtuk el a következő napot, kényelmesen indultunk el a városnézésre. Nem volt precízen kidolgozott programunk, rábíztuk magunkat a már jó helyismerettel rendelkező “idegenvezetőnkre”. Az egész délelőttöt a belvárosban található Den Gamle By (Óváros) bejárására szántuk. Az 1909-ben megnyitott skanzen a világ első várostörténettel és kultúrával foglakozó szabadtéri múzeuma, ahol 75, az ország különböző részein lebontott házat építettek fel újra és restauráltak a hozzájuk tartozó melléképületekkel, műhelyekkel, udvarokkal, boltokkal együtt. A skanzent később többször bővítették, az 1970-es éveket bemutató épületeket jelenleg is építik, de az igazán látványos és izgalmas része az 1800-as és 1920-as éveket idéző utcák és terek.
A Den Gamle By egyike a Michelin Travel Guide által 3 csillagosra értékelt dániai nevezetességeknek, fővédnöke a dán királynő. Az utóbbi 10 évben több mint 3 millió látogató fordult meg ebben a valóban egyedülálló szabadtéri múzeumban.
Den Gamle By – Gavlhus, nyeregtetős aarhus-i ház 1625-ből
Den Gamle By – Kobmandsgarden, szatócsbolt 1723-ból
Den Gamle By – Toldbod, Vámház az 1700-as évekből
Den Gamle By – Montmestergarden, a Koppenhágából idetelepített, 1863-ból származó Pénzverde épülete
Den Gamle By – Koporsókészítő asztalosmester háza és műhelye. A kellő humorral és bátorsággal felvértezett látogatók “kipróbálhatnak” egy kész “ládát”.
Az Óváros után a mai Aarhus felfedezésére indultunk, először a 2004-ben megnyitott ARoS nevű modern művészeti múzeumot vettük célba. Neve tulajdonképpen egy szójáték, hiszen Aros a város régi neve, a nagy betűk pedig a latin ars, azaz művészet szóra utalnak. Az épület különlegessége a tetején körbefutó és körbejárható szivárvány kilátó, amit sajnos nem tudtunk közelebbről megnézni, ugyanis hétfő lévén zárva volt az intézmény.
AroS
Az ARoS-tól átsétáltunk a Mollestien-re, ami egy festői macskaköves kis utcácska a belvárosban kicsi, régi, favázas házakkal. A legtöbb ház a 18. században épült, de az utca már a kora középkorban is létezett. Annak idején a szegények lakhelye volt, azzal a kellemetlen tulajdonsággal, hogy a szennyvíz szabadon folyt le a házak között (ebből kifolyólag egy eléggé vulgáris kifejezést is szoktak használni az utca megnevezésére). Ma a város egyik legfelkapottabb része.
Mollestien
Mollestien
A nap hátralevő része sétával telt el, útba ejtettük az egészen egyedi architektúrájú Radhus (Városháza) épületét. Érdekessége, hogy 60 m-es tornya az eredeti terveken nem is szerepelt, csak a lakosok nyomására tervezték és építették meg. A tornyon található óra átmérője 7 m. A Radhuspladsen-en (Városháza tér) egy igen figyelemre méltó műalkotás, Mogens Boggild Well of Pigs című, eredetileg gránitból készült szobrának bronz másolata található. A városi legenda szerint azért állították fel éppen a városházával szemben, hogy a politikusokat mindig emlékeztesse arra, hogy ők mekkora disznók. Ezeknek a zord északiaknak mégis csak van némi humorérzékük.
Radhus
Mogens Boggild: Well of Pigs
Egy szendvics erejéig betértünk a Bruun’s Galleri nevezetű bevásárlóközpontba és a közelében található “kerékpárparkolón” átsétálva képet kaptunk arról is mekkora nimbusza van Dániában a biciklinek.
Kerékpárparkoló Aarhus belvárosában
A Store Torv-on (Nagy Tér) található a Jylland félsziget legjelentősebb temploma, a 93 m hosszú és 96 m magas Aarhus Domkirke. A 12. századi építményt Szent Kelemennek, a tengerészek védőszentjének ajánlották. Kívülről is lenyűgöző látványt nyújt, belül pedig freskói teszik igazán széppé. Érdekessége még az itt található 2,65 méter hosszú és 3,5 méter magas Votive Ship (Fogadalmi Hajó) és annak története. Nagy Péter orosz cár 1720 körül a nagy tapasztalattal rendelkező holland hajóépítőktől akart hadihajókat rendelni, ők pedig tervrajzok helyett egy modellt küldtek neki. A modellt szállító hajó elsüllyedt egy viharban, a partra vetődött hajómodellt pedig aarhusi halászok vették meg, akik a templomnak ajánlották azt fel. A dómtól nem messze található a nagyon szép homlokzattal rendelkező, a 19. század végén Art Nouveau stílusban épült, Svedekassen-nek (“izzasztó”) is becézett Aarhus Teater (Aarhus Színház) épülete.
A Domkirke épülete a Store Torv végén
Freskó a Domkirke-ben
A Nagy Péter részére készített hajómodell
A városi színház épülete
Az esti órákban még tettünk egy nagy sétát a kollégium közelében elterülő hangulatos kertvárosi övezetben. A szebbnél szebb házakat nézegetve az volt feltűnő, hogy szinte sehol nincsenek az ablakokon függönyök, viszont rengeteg a zöld felület. Az örökzöldek, fák, cserjék, virágos növények szinte beborították az épületeket, legtöbb helyen kerítés gyanánt is ezek szolgáltak.
Kertvárosi lakóház
3. nap, Koppenhága
Harmadik nap reggelén a Rodbillet távolsági autóbuszán Koppenhága felé vettük az irányt, elvégre, ha már Dániában vagyunk az ország fővárosát meg kell nézni. Mivel Koppenhága a Sjalland szigeten fekszik, a tengeri átkelést nem lehet megúszni. Ha nem repülőgéppel akarunk utazni, akkor közúton két irányba indulhatunk: rövidebb, gyorsabb ám jelentősen drágább a kompos megoldás, míg a Vejle-Odense-Koppenhága útvonal vagy 120 km-rel hosszabb, de jóval olcsóbb. Mi errefelé mentünk és az út nem volt különösebben izgalmas, hiszen végig autópályán haladtunk. Csak egy érdekes momentuma volt, a Fyn és Sjalland szigeteket összekötő Storebaltsbroen-on (Nagy-Belt híd) történő átkelés. A két sziget közti távolság mintegy 18 km, ennek áthidalására felhasználták a Nagy-Belt közepén elterülő kis Sprogo szigetecskét is. Fyn-ről a Sprogo szigetre két külön részből álló, hagyományos pilléreken nyugvó híd vezet át, egyiken a vasúti, másikon a közúti forgalom halad. Sprogo-ről Sjalland-ra a közúti forgalom egy függőhídon, míg a vasúti forgalom egy alagúton keresztül bonyolódik.
A Storebaltsbroen egyik 254 m magas tartópillére, háttérben a kis Sprogo szigetecske és a tengerbe telepített szélerőművek
Mintegy 4 órai buszozás után értük el a fővárost, ahol “önkéntes idegenvezetőnk” szerencsére már szintén rendelkezett némi helyismerettel, így könnyen megtaláltuk a szállásunkat. Ezzel kapcsolatban újfent takarékos megoldást választottunk, az Airbnb-n keresztül béreltünk két éjszakára egy kis lakást a Norrebro kerületben, a Mollegade-n.
Koppenhága egy igazi világváros, egész Skandinávia legnépesebb városa, fontos kulturális, üzleti, média és tudományos központ, ezen kívül a világ egyik leginkább környezetbarát városának is tartják.
Bérelt lakás Koppenhágában
Gyors berendezkedés és falatozás után neki is vágtunk a városnak. Nagyjából össze volt állítva a program, legalábbis fejben fel voltak fűzve az egymás utáni helyszínek. A közlekedés hasonló szisztéma szerint működik, mint Aarhus-ban, csak itt még a metró is színesíti a palettát. A két nap alatt kipróbáltuk a buszt és a metrót is, de szokásunkhoz híven leginkább rengeteget gyalogoltunk, mert egy várost így lehet legjobban megismerni. Itt még intenzívebb a kerékpáros forgalom, mint Aarhus-ban, egészen elképesztő mennyi ember választja ezt a közlekedési formát. (Az volt az érzésem, ha egy szép napon a biciklisek mindegyike úgy döntene, hogy felül egy buszra vagy a metróra, akkor összeomlana a tömegközlekedés.) Persze ehhez megvan a szükséges infrastruktúra is, szinte mindenhol autósáv szélességű bicikliutak vannak mindkét irányban és szerte-széjjel biciklis boltok, szervizek működnek. Nem csak az autósok, de a gyalogosok is a kerékpárosokhoz igazodnak, mindenhol ők vannak “elsőbbségben”.
Szóval rövid buszozás után a Rundetaarn-nál (Körtorony) kezdtük a városnézést. A 35 m-magas tornyot IV. Christian (magyarra valamiért ezt Keresztély-nek fordítják) csillagászati obszervatóriumnak építtette 1640-1642 között. Lépcső helyett egy széles “csigafolyosó” vezet fel a tetejéig, amit lovas lépcsőháznak is neveznek, mert ezen a király lóháton is fel tudott menni a toronyba. Annak ellenére, hogy a torony nem igazán magas, odafentről remek kilátás nyílik a városra.
A Rundetaarn-ra felvezető “út”
Kilátás a Rundetaarn tetejéről, háttérben a Koppenhágát Malmövel összekötő Oresundsbroen íve látszódik
A toronytól átsétáltunk a holland reneszánsz stílusban készült Rosenborg Slot-hoz (Rosenborg Kastély), amelynek építése szintén IV. Keresztély nevéhez fűződik. Állítólag a király saját tervei alapján építtette és ünnepségek helyszínéül szánta az épületet. Ez volt a király kedvenc palotája, itt is hunyt el 1648-ban. A kastély alagsorában levő kincstárban őrzik a Dán Királyság koronázási ékszereit, ennek megfelelően komoly fegyveres őrség található a palotánál. A kastély körül terül el a Kongens Have (a Király Kertje), az ország legrégebbi királyi parkja, ami ma a koppenhágaiak kedvelt séta- és piknikhelye.
Rosenborg Slot
A Kongens Nytorv (A Király Új Tere) érintésével Koppenhága egyik nevezetességéhez a Nyhavn-hoz (Új Kikötő) érkeztünk. Az V. Keresztély uralkodása alatt 1670-ben kialakított tér állítólag a város legszebb és legnagyobb tere, sajnos erről nem tudtunk megbizonyosodni, mert gyakorlatilag teljesen le volt zárva és fel volt túrva valami monumentális építkezés miatt (metró építésre tippeltünk).
A Nyhavn – ami tulajdonképpen egy mesterséges csatorna és a körülötte levő épületek együttese – viszont elvarázsolt bennünket. A csatorna kiásását V. Keresztély kezdeményezte 1671-ben és 1673-ban, mint kereskedelmi kikötő meg is kezdte működését. Az egykori lakóházak, kocsmák, bordélyok ma számos étteremnek adnak otthont és a hely a város egyik leglátogatottabb turista központjának számít.
Nyhavn
A Nyhavn-ról több társaság is indít városnéző sétahajókat, amelyek különféle útvonalakon járják be a csatornákat. Úgy gondoltuk ezt nem szabad kihagyni és befizettünk a Canal Tours Copenhagen The Grand Tour útvonalára. A hajó angol nyelvű idegenvezetés mellet több mint 1 órán át járta a szűk csatornákat és a kikötő vizeit, közben érintve az összes olyan nevezetességet, ami a víz felől elérhető, pl. parlament, régi tőzsdepalota, operaház, a kis hableány szobra. Visszaérkezés után még sétáltunk a csatorna partjain, majd elindultunk a szállásunk felé. Útközben betértünk egy pizzériába vacsorázni, ennél komolyabb helyet nem nagyon mertünk megkockáztatni, tekintve, hogy 1 “egyszemélyes” pizza is 90~100 DKK-ba került, ami 3600~4000 Ft-nak felel meg.
Sétahajókázás Koppenhága csatornáin. Szemben a Marmobroen (Márványhíd), jobbra a Pavilonok
4. nap, Koppenhága
A következő nap délelőttjének nagy részét Christiania-nak szenteltük, ami egy egyedülálló státusszal rendelkező autonóm városrész Koppenhágában. Története az 1970-es évek elején hippi kommunaként indult, amikor hajléktalan fiatalok egy nagyobb csoportja önkényesen elfoglalta a Christianshavn városrészben üresen álló korábbi katonai létesítményeket. Az évek során a hatóságok többször megpróbálták felszámolni a telepet, de meglepő módon egy idő után a közvélemény is teljesen melléjük állt és megakadályozták ezt. Jelenleg kb. 1000 állandó lakosa van a területnek és külön jogi szabályozás alá esnek, nincs semmilyen rendfenntartó erő és a hatóság jóindulatúan szemet huny a könnyű drogok használata felett. Ezt magunk is megtapasztaltuk, amikor bejártuk a telepet, a házak között láttunk pl. virágcserépben nevelt cannabis-t. Christiania ma az egyik leglátogatottabb turisztikai célpont Koppenhágában. Sajnos fényképezni nem nagyon lehet, mert a helyiek ezt nem veszik jó néven, amennyiben mégis megteszi valaki, akár a felszerelése bánhatja és kár esetén nem lesz kihez panasszal fordulni.
Christiania “kijárata” az EU “bejárata”
Következő állomásunk az V. Keresztély alapította barokk evangélikus templom, a Vor Frelsers Kirke (Megváltónk Temploma) volt. Különlegessége a csúcsra vezető csigalépcső, amely a megszokottól eltérően nem a templomtorony belsejében, hanem a külső felületén kanyarog, valamint a gyönyörű, fából faragott, két elefánt hátán álló hatalmas orgona a bejárat felett.
A Vor Frelsers Kirke spirális tornya
A parlament felé vettük az irányt, de menet közben érintettük a Borsen-t is, amely talán Koppenhága egyik legszebb palotája. Tornyán négy kősárkány található, amelyeknek egymásba tekeredő farkai alkotják a torony csúcsát, a fölötte látható három korona pedig Dánia, Svédország és Norvégia királyságát jelképezi. A korábban a Tőzsde épületeként funkcionáló palotában jelenleg irodák találhatók.
A Borsen tornya
A Borsen-től pár lépésre áll a Christiansborg Slot, amelyben a Folketing (parlament) ülésezik, valamint itt tartja audienciáit a királynő. Az 1928-ban elkészült jelenlegi épület már a hetedik kastély, amely ezen a helyen áll, elődjei egyikét-másikát lebontották, vagy éppen tűzvész áldozatai lettek.
Christiansborg Slot, előtte V. Frigyes lovasszobra
A Holmens Bro-n átkelve a Det Kongelige Teater-t (Dán Királyi Színház) érintve a Marmorkirke-nek (Márványtemplom) is nevezett Frederiks Kirke-hez érkeztünk. A templom hatalmas, a római Szent Péterére hasonlító kupolája uralja Koppenhága panorámáját. Alapkövét V. Frigyes 1749-ben rakta le, de az építkezést csak a XIX. század végén fejezték be. Szerencsére jókor értünk oda és be tudtunk menni, mert egyébként a templom nyitva tartása korlátozott, hét közben 10-16 óra között, míg vasárnap 12-16 óra között lehet látogatni, a belépés díjtalan, de a torony megmászása némi apróba kerül.
A Márványtemplom belső tere
A Márványtemplomtól induló Frederiksgade-n az Amalienborg Slotsplads-ig (Amalienborg Palotatér) jutottunk. A téren korábban egy kis kastély állt, amelyet III. Frigyes (Frederik) felesége Zsófia Amália építtetett, innen az elnevezés. A nyolcszögletű teret négy egyforma, klasszicista stílusban épült palota (VII. Keresztély, VIII. Keresztély, IX. Keresztély és VIII. Frigyes palotája) veszi körül, a tér közepén pedig Amalienborg alapítójának, V. Frigyesnek a lovas szobra áll. A nevekből is látható, hogy a dánoknak nem sok királynevet kell megjegyezniük (legfeljebb a sorszámozás okozhat némi nehézséget), az aktuális trónörökös ugyanis mindig a nagyapja nevét kapta, így aztán évszázadokon keresztül váltották egymást a Frigyesek (Frederik) és a Keresztélyek (Christian) a trónon. A palota nagy része látogatható, a dél-keleti IX. Keresztély palotában lakik II. Margit dán királynő a férjével. Minden nap délben ünnepélyes őrségváltás van a palotánál, amit volt szerencsénk megtekinteni.
Amalienborg Slotsplads a palotákkal és V. Frederik lovas szobrával, háttérben a Márványtemplom kupolája
A felhúzott zászló jelzi, hogy a királynő otthon tartózkodik
Őrségváltás az Amalinborg-nál
Az Amalienhaven-en (Amalien park) keresztül egyenesen a tengerpartra jutottunk, ahol kicsit elüldögéltünk a lépcsőkön és bekebeleztünk egy-egy remekbe szabott csokis-banános palacsintát. Közben szemügyre vettük a szemben levő kis Dokoen szigeten épült Operaen (Nemzeti Operaház) épületét. Az 1700 férőhelyes, 2005. januárjában átadott épület a világ legmodernebb operaházai közé tartozik. Építését magánforrásokból, egy alapítványon keresztül finanszírozták, az alapítvány vezetője Dánia egyik leggazdagabb embere, a MAERSK hajózási társaság alapítója, Marsk Mc-Kinney Moller. Az Operaház, az Amalienborg-on álló V. Frigyes szobor és a Márványtemplom pontosan egy tengelyen helyezkedik el.
A Nemzeti Operaház épülete
A hajózó csatorna mentén elindultunk Koppenhága jelképe, a kis hableány szobra felé. Útközben elhaladtunk Michelangelo Dávid szobrának másolata mellett (azt nem tudtuk megfejteni, hogy az vajon mit keres ott a koppenhágai rakparton) és megtekintettük a már említett MAERSK hatalmas irodaházát is. A rakpart végén a monumentális Gefionspringvandet-nél (Gefion szökőkút) kötöttünk ki. A monda szerint Gylfi svéd király akkora földterületet ígért Gefion istennőnek, amit Ő egy éjszaka fel tud szántani. Az istennő négy fiát ökörré változtatta, őket eke elé fogta és az egy éjszaka kiszántott földet Scania (a Skandináv félsziget déli csücske) és a Fyn sziget közti tengerbe dobta, így keletkezett Sjalland szigete.
Gefion szökőkút
A Gefion szökőkút mellett, a Churchillparken-en áll Dánia egyetlen anglikán temploma, a Sankt Albans Kirke (Szent Albán templom), amit a helyiek egyszerűen csak “az angol templomnak” neveznek. A templomba betérve meglepve tapasztaltuk, hogy magyar nyelvű nyomtatott ismertető is rendelkezésre áll, amit egy joviális úriember azon nyomban kezünkbe nyomott, miután kiderítette, hogy honnan jöttünk.
Sankt Albans Kirke
A Langelinie elején található Den Lille Havfrue (Kis Hableány) nem akkora durranás, mint a híre alapján várná az ember, de a marketingje kétségkívül nagyon hatásos, hiszen itt lehetett a legtöbb turistát látni egy kupacon. Mind a hableány, mind a szobor története elég ismert, előbbi Andersen meséjéből és annak számtalan különböző feldolgozásából. A szobor elkészítésére Carl Jacobsen sörgyáros adta a megbízást Edvard Eriksen szobrásznak, aki aztán saját feleségét mintázta meg a hableány alakjában. A szobrot 1913-ban állították fel és az évek során lassan Koppenhága egyik jelképe lett. A környéken lebzselő árusoktól mindenféle méretben és kialakításban meg lehet vásárolni a szobor mását, jó turistákhoz méltón ezt sem hagytuk ki.
Den Lille Havfrue
Az igazi különlegességekre fogékony és kíváncsi utazók egy másik, sokkal kevésbé ismert hableány szobrot is találhatnak a Koppenhágai kikötőben. A Langelinie Allé-n, a tengerjáró kirándulóhajók kikötőhelyén (Cruise Terminal) továbbmenve találhatjuk Bjorn Norgaard The Genetically Modified Paradise (Génmódosított Paradicsom) című szoborcsoportját. A művész alkotását a posztmodern társadalom provokatív és humoros tükörképének szánta , hát lelke rajta. A szoborcsoport egyik figurája az eredetihez hasonló módon, egy kavicskupacon a vízben elhelyezett Genetically Modified Little Mermaid (Mutáns hableány).
Bjorn Norgaard: Génmódosított Paradicsom
Mutáns hableány
A Langelinie Allé-ról visszafordulva a Kastellet felé vettük az irányt és átvágtunk az erődítményen. Az ötágú csillag alaprajzú Kastellet építését IV. Keresztély kezdte el 1626-ban, majd azt másodszülött fia és utódja III. Frigyes folytatta. Az erődítmény “működése alatt” tulajdonképpen egyszer, az angolok elleni 1807-es koppenhágai csatában játszott komolyabb szerepet.
A Kastellet belső “udvara”
Az egész napi talpalástól alaposan kifáradva “hazafelé” vettük az irányt, közben a változatosság kedvéért azért becserkésztünk egy újabb pizzériát, az árak itt is hasonlóak voltak, mint előző nap.
Rövid pihenőt tartottunk a szálláshelyünkön, majd elindultunk egy kis esti sétára. Ha már a jó szerencsénk és a véletlen úgy hozta, hogy “lakásunk” mindössze két sarokra volt az Assistens Kirkegard-tól (Assistens temetőkert) nem hagyhattuk kihasználatlanul a helyzetet. Ott nyugszik ugyanis Dánia talán két leghíresebb szülötte, a meseíró Hans Christian Andersen és a filozófus Soren Aabye Kierkegaard. Amikor szembesültünk a temető méreteivel és láttuk a teljesen rendszertelenül elhelyezett síremlékeket kicsit megijedtünk, hogy hogyan fogjuk megtalálni az említett úriemberek nyugvóhelyét, de kiderült, hogy felesleges volt aggódni. Rövid úton belebotlottunk egy temetőtérképbe és táblák is jelezték a két sír helyét.
Andersen sírja
Kierkegaard síremléke
A hely egyébként azon kívül, hogy egy működő temető (abból gondolva, hogy láttunk egészen friss sírhelyeket) , egyben egy forgalmas közpark is, ahol az emberek sportolnak, piknikeznek (a síremlékek között!), bicikliznek vagy csak egyszerűen sétálgatnak és beszélgetnek.
5. nap, Aarhus
Kora délelőtt visszaindultunk Aarhus-ba és a visszaúton egy emeletes buszhoz volt szerencsénk. A felső szint első üléseiről remek kilátás nyílt, ahonnan igazán élvezni lehetett a panorámát, főleg a NagyBelt hídon történő átkelés volt így “látványos”.
Érkezés után a délutáni órákat Aarhus egyetemi városrészének bejárásával töltöttük. A városrész szó szerint értendő, hiszen a 30.000 főre tehető diákság száma maga kiteszi egy kisváros lakosságát. A dán felsőoktatás a magyarhoz hasonlóan a bolognai rendszerre épül, de attól különböző elemei is vannak. Aarhus-ban két felsőoktatási intézmény működik, az Aarhus University és a Business Academy Aarhus, mi az előbbiben vagyunk “érdekeltek”, azt néztük meg közelebbről. Néhány épületet belülről is meg tudtunk szemlélni, de leginkább kívülről jártuk körbe az intézményt, ez sem volt kis falat.
Aarhus University – az Esztétika és Kommunikáció Tanszék épülete
Aarhus University – Egyetemi épületek
Aarhus University – Egyetemi épületek
Aarhus University – Egyetempark
6. nap, Hazafelé
Öt napig tartó ragyogó idő után utolsó napunk reggelén esőre ébredtünk, ami kitartott egész délelőtt, de ez már nem zavart bennünket, mert nem volt semmilyen program betervezve. Időnket a kollégiumban múlattuk és korán, a déli órákban elindultunk Billund-ba. Autóbuszunk egy másik útvonalat “választott”, kevesebb autópályával és több kisebb-nagyobb település érintésével, ami élvezetesebbé tette utunkat, hiszen így többet láthattunk a vidékből. A tájban nem volt semmi különleges, de a városok, falvak látványa érdekes volt, már csak azért is, mert nagyban eltérnek az itthon megszokottól.
A reptéren még elköltöttük utolsó koronáinkat és már repültünk is hazafelé…
A billund-i reptér tranzitja. Ha már egyszer Billund, akkor LEGO minden mennyiségben
Novák Miklós
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Dániáról >>
Csodálatos lehetett az utazás…én is elmennék egyszer..Piroska…