Beszámoló egy saját, illetve szállodai szervezésű tengerparti kirándulásról, amin csak jó dolgok történtek – hasznos információk és nagyon szép képek a környékről – Antalya, Konyaalti Beach, Demre/Myra, Side.
Van egy város a mediterrán Törökországban, melyet sokan a riviéra kapujaként mások meg a riviéra gyöngyszemeként említnek. Én megpróbálom leírni nekem mit jelent ez a város, ez a nyaralóhely.
Volt szerencsém a családommal (kedvesem, és két 5 éves gyermek) eltölteni egy csodálatos hetet Antalya-ban a Konyaalti Beach-en ahova ma már röpke 2,5 óra alatt el lehet jutni szervezett utazással, vagy teljesen magán szervezésben. Én az utóbbit választottam.
A szállás, repjegy + plusz transzfer foglalása melyet a szálloda bonyolított persze nem ingyen, zökkenőmentesen zajlott.
Ázsiai törökországi úticélok az Útikalauz.hu oldalain nagyobb térképen való megjelenítése
Érkezés Antalya Nemzetközi repülőtér 2. Terminál a délelőtti órákban, vízum, csomag felvét, utána irány a kijárat, ahol lelkes 
emberkék névre szóló táblát lengetve várják utasukat a 40 C
Fokos hőségben, merthogy Augusztusban szinte minden nap 40-41 C körüli a hőmérséklet.
Ahogy megtaláltuk egymást, a mi emberkénkkel, akkor ért minket az első meglepő, de nem rossz élmény, mert kedves testvérünk, ahogyan ő fogalmazott, szó szerint a nyakunkba ugrott és mindenkit ölelgetett csókolgatott. A szálloda felé vezető úton folyamatosan mesélt mutogatta, mit hol találunk, étterem, bolt, látnivaló stb.
A szálloda, egy háromcsillagos, egyszerű, a maga módján szép modern épület, melyet a kétszer kétsávos út és a sétány választott el a tengerparttól. Az étkezés félpanziós volt, és egy 3. emeleti tengerre néző szobát kaptunk felár nélkül. Ráadásként a szoba elfoglalása után négyszemélyes reggelivel ajándékoztak meg minket, melyet a hotel managere maga szervírozott.
Jelzem, hogy jócskán túl voltunk a szállodai reggeli időszakon! Ez volt a második meglepő élmény, és még sorolhatnám de összegezve: bárhova mentünk, bárkivel beszéltünk, ha kiderült, hogy magyarok (rokonok) vagyunk, akkor 360o fordulat és fantasztikus kedvesség és figyelem vett minket körül, főleg a gyerekekkel szemben. Hihetetlen, de meg kellett szokni ezt a helyzetet, hiába olvastam és hallottam is erről korábban.
Kilátás a szállodai szobából
A szállodából kilépve a két sávos úton átkelve, elénk tárul az Antalya riviérája.
A sétányról letekintve a napernyők sora és a bárokból kihallatszó zene töri meg a tenger morajlását, mely egyáltalán nem zavaró. Minden szállodának saját, úgynevezett “beach” része van, ahol ingyenes a napernyő és a napozóágy, csak mondani kell a szálloda nevét.
A tengerpart, mely ugyan nem homokos, hanem apró kavicsos és nem kifejezetten lassan mélyülő, csodálatos türkizkék és tiszta. Nagyon sok kisgyerekes család pihen a parton,
és az én ötéves gyerekeim is biztonságban és remekül eljátszottak.
Antalya riviera
Tengerpart a szálloda előtt
Mikor megjött a dagály, a déli órákban olyan hullámok voltak, melyek nem csak a gyereknek, de még a felnőttnek is szórakoztatók. (A gyerekeket nem lehetett kiszedni a vízből.)
Amikor jön a dagály
Miután kipancsoltuk magunkat, és rendesen megsültünk a napon, irány a hűvös szállodai szoba és a kötelező szieszta, majd a pihenés után a város felfedezése.
A Konaalti-ról (Akadeniz Bulvár) a városba jutás egyszerű, mivel a szálloda előtti úton cirkáló dolmus buszok legtöbbje a belváros felé megy. 
A jegyet a soförtnél kell, megvenni mikor felszállunk, a jegy ára egy útra 2, 5 török líra/fő.(2011 nyarán kb. 290 forint – a szerk.)
A belvárosban az Atatürk lovas szobránál szállunk le a kötelező látnivalók közelében.
Innen kiindulva rövid sétával elérünk a Hidirlik toronyhoz, az Yivli minarethez, a Tekeli Mehmet pasa mecsethez, majd pedig a Hadrianus kapuhoz.
A város, mely főként fiatalos mediterrán jellegű sok emeletes épületekből áll, rettentően modern és európai amellett, hogy szinte minden sarkon találunk egy mecsetet.
Az óvároson kívül, szinte csak a modern házak között (mögött) megbújva találunk egy-egy régies, bizánci, római stílusban épített lakóházat. Rendelkezik minden olyan nagyvárosra jellemzővel, mint bevásárló központ vidám park, delfinárum stb., tudván, hogy nyaralóhely, melyet szívesen látogatnak a környező arab országokból pihenés vagy vásárlás céljából,
(Erre az óváros kikötőjében horgonyzó háromemeletes jachtokból, és az utcán a tradicionális arab öltözetben, rengeteg szatyorral a kézben sétáló hölgyek láttán lehet következtetni)
mégis egy arab országban vagyunk, ahol a lakossága közel 70 százaléka muzulmán vallású.
Atatürk lovaszobra
Az Yivli minaret
A Tekeli Mehmet pasa mecset
Maga az Óváros nem nagy de annál zsúfoltabb, mert a Hidirlik toronytól a kikötőig telis tele van árusokkal, akik a Tradicionális Török szőnyegektől és a gyönyörű kézzel készített kerámiákon át a tipikus turista ajándékok sokaságát kínálják olykor egy kicsit rámenősen.
Persze ha kiderül, hogy magyarok vagyunk akkor ismét a 360o fordulat és nagyon normálisan, kedvesen kínálva hívnak, hogy nézz be a boltjukba nem, kell semmit venni, csak nézz be, és máris teával kínálnak. Ja és mesélik, hogy ők is jártak nálunk és mit láttak.
Szóval egy kb.tíz perces sétával, leérünk a kikötőbe, ahol a régi halász ladikoktól a már említett jachtokig minden fajta hajókat láthatunk, de a fő látkép maga a városfal melyet, ha kisétálunk a kikötői gátra, onnan láthatunk egészben.
Ha valaki szereti a történelmet, akkor érdemes ellátogatni az Antaly-ai Archeológiai Múzeumba. Kiérve az óvárosból a Hidrik torony mellet, villamosra szállva az Yavuz Özcan Park felé eljuthat a múzeumba mely a villamos végállomásánál található, vagy folytathatjuk a városi sétát a Hadrianus kapuja felé ugyancsak villamossal vagy gyalog.
Megemlítem a villamos végállomásánál csodálatos látkép tárul elénk a Konaalti Beach-ről melyet, mint fényképen, mint videón meg kell örökíteni. Nagyjából minden délutánra lehet tervezni egy városi sétát, mert a felsoroltakon kívül is nagyon sok érdekes látnivaló van.
Utcarészletek
 |
 |
Balról a Hidirlik-torony
A Hadrianus-kapu
A buszokkal kapcsolatban, a belváros felé szinte mindegyik busz jó, de vissza a Konyaaltira már nem! Nekünk mintegy harminc percbe került, mire megtaláltuk a visszafelé közlekedő buszok megállóját, mindez este háromnegyed tizenegykor történt. Ugyan nagyon sok segítséget kaptunk az emberektől, de nem mindig a jó irányba küldtek minket, és mire a jó megállóba értünk már, nem közlekedtek a buszok. A megállóban várakozva arra jött egy rendőrautó, melyet leintettem és kérdeztem, várható-e még busz, mire a válasz: sajnos nem. De! Udvariasan megkérdezték kik vagyunk, honnan jöttünk, majd megkértek, üljünk be az autóba, és a visszavittek a szállodába minket. Mondanom sem kell, a gyerekek nagyon, élvezték a rendörsztorit!
Elgondolkoztató: vajon más országba lenne ilyen kedves és szolgálatkész a rend őre?!
Ahova még nagyon érdemes ellátogatni az a Düden vízesés, mely a város északi részén található, és meglepő, de nincs nagy tömeg. Lehet délelőtti programnak beiktatni, mivel zöld övezetben van, és nem érezhető a forróság a kellemes fák és a hűs vízesések között.
A gyerekek nagyon élvezték a kabóca vadászatot a fák között, mert néha bizony észrevehetőek, és még pancsoltak is egy kicsit. A park bejáratával szemben a parkolóban még tevegelni is lehet, persze nem nagy távon és nem a sivatagban, de szép élmény főleg gyerekeknek. Ezen kívül a városban a Miniatűr Kultúr park, ahol számos ismert épület kicsinyített mása megtalálható, és az út másik oldalán található Cam Piramid park, ahol gyönyörű pálmafás környezetben egy “kis” piramis látható. Mindkét hely kellemes délutáni program.
Düden
Még az utazás előtt itthon online foglaltam autót két napra, így volt szerencsénk felfedezni a környéket is, és ellátogattunk a “közeli” Demre/Myra-ba és Side-be is.
Az üzemagyag nem olcsó, azzal számolni kell.(már nálunk sem) Mindezek ellenére nem bántuk meg. A vezetéshez nemzetközi jogsi nem kellett, és a vezetés sem rázós, de tudnak meglepetést okozni, (pl: egy kétsávos, lámpás kereszteződésnél, mikor a zöldre váltott a lámpa, egy autó a belső sávból keresztbe állt előttünk, mert ő jobbra szeretne kanyarodni) ezért nagyon-nagyon figyelni kell. Nagyon friss jogsival inkább ne vezess! Használtam navigációs készüléket is, tökéletesen működött.
Demre/Myra
Antalya-tól kb. 140 kilométerre található Marmaris irányába. Az út (autópálya?) részben a hegyek között, fenyvesekkel övezve, részben pedig a tenger mellett vezetett. Közben áthaladtunk egy-két török teleülésen, ahol nyoma nincs a turistáknak. Beérkezve Demre városába, kitáblázva ugyan nincs, de bárkit megkérdezünk szívesen útba igazít az emlékhely felé.
A korai keresztény időkben, Szent Miklós püspöksége idején a 4. században, Myra főváros volt a Bizánci Lycia helytartósága alatt. A sziklába vájt sírok emlékhelye ez, és ahol egy római színház és fürdők romjai is láthatók.
A sziklába vájt síremlékekhez a bátrabbak felmászhatnak, hogy közelebbről is megnézzék a kriptákat, bár egy kicsit veszélyes. Aki szereti a történelmet, és az építészetet, azok felejthetetlen élménnyel gazdagodnak.
Myra – sziklába vájt sírhelyek
Myra – a színház romjai
Side
Antalya-tól kb. 70 kilométerre található Alanya irányába. Az út (autópálya?) menti környezet erre felé nem annyira érdekes, és a forgalom is nagyobb volt. Mivel a város mellett halad az út, azért figyelni kell, mikor kell lekanyarodni. Nekünk jó korán sikerült ez, és az egész
üdülő övezeten végig haladva a létező összes szállodát és apartmant láttuk, mire eljutottunk az óvárosba. A látvány önmagáért beszél, a parkolótól az óvárosi kikötőig egy történelmi sétán vehetünk részt.
A város fénykorát az i. e. 2. és i. sz. 3. század között élte, ekkor épült számos meghatározó épülete, a római színház; a nagykapu; az Agora is a Kr. u. 4. századig.
Ez idő alatt gyümölcsöző kapcsolatban állt Rómával.
Az időutazás végére elérünk a mai török város jellegzetes bazársorral tűzdelt turista paradicsomába, ahol minden az ide látogató emberek kiszolgálásáról és szórakoztatásáról szól. A finom homokos tengerpart és a kávézók egymást érintve csak ránk várnak.
Őszintén megvallva nekem nem nagyon tetszett, mert egy kicsit vesztett a sajátos (török) értékeiből, és olyan plázakomplexusa támad az embernek, de persze ez csak az én meglátásom. A tengerpart nagyon-nagyon lassan mélyülő, ezért tényleg családi paradicsom, bár jó sokat kell sétálni befelé, hogy derékig érjen a víz. De mindezt kárpótolja a tenger hullámzása, mely szó szerint simogatja az ember lábát. Bárki, aki ide látogat vagy ezen a csodálatos helyen tölti a pihenését, szép emlékeket kap cserébe, ahogyan mi is.
Side – az óváros
Side – történelmi városképek
Side – az ókori színház romjai
A nyaralásunk hátralévő napjait Antalya tengerpartján töltöttük, pihenéssel, majd az utolsó napon egy sétahajóról megnéztük a török riviéra gyöngyszemét a tengerről is. A kikötőben rengeteg sétahajó áll utasra várva, így csak alkudozni kellet, míg végigsétáltunk a kikötőben.
A végső ajánlat 30 EUR, amiért kaptunk kb. egy óra harminc perces hajókázást horgászással, ami sikeres volt, és csak mi négyen voltunk a fedélzeten meg a legénység, így nem kellett másik 30 emberrel versenyezni a legjobb ülőhelyekért.
Végül az utolsó éjszaka reggelén irány a repülőtér, majd a már jól ismert procedúra után felszállás, és a repülőgép kicsi ablakából élményekkel telítve búcsúztunk egy szeretettel és barátsággal fűszerezett, ám hagyományaiban és vallásában különböző, de csodálatos országtól, mely részben nagyon hasonlít Európához, de részben nagyon is különbözik tőle.
A csodálatos napfelkelte
Ha a jövőben nyílik rá lehetőségünk, mi mindenképpen, visszalátogatunk Antalya-ba, melyet sokan a Török Riviéra kapujaként, mások meg Török Riviéra gyöngyszemeként, említenek…
Forgó Ferenc
Ha tetszett, egy lájkkal, vagy megosztással ajánlja ismerőseinek is az írást!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)
[ninja_form id=6]
