Bazsika Lilla: Málta, az élhető ország – 2015

Valetta az öbölből

A máltai beszámolómban személyes élményeimet, tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal. Leginkább azok találnak a hasznos tanácsot az alábbiakban, akik hozzánk hasonlóan ősszel indulnak el nyaralni Máltára.

 

Október végén egy mediterrán országba menni nyaralni bátor vállalkozás, és mindenképp több előkészületet igényel. A mediterrán ősz ugyan meleg, de változékony, illetve figyelnie kell az embernek arra, hogy az itthoni reptéren se fázzon meg. Vagyis több bőröndre lesz szüksége.
Nem szeretek túlzottan készülni nyaralás előtt, nem készítek bonyolult útiterveket, nem nézek utána túl sok dolognak sem. Ezt a nyaralást – most be kell vallanom – hibásan vettem túl lazára. Egyetlen dolog, amire felkészültem, az az időjárás volt. Ez odáig jutott, hogy amikor elutazás előtti utolsó nap megnéztem milyen időt ígérnek azokra a napokra, mikor Máltán leszünk, már csak annyi energiám maradt, hogy elpakoltam még egy könyvet a táskába arra gondoltam, ha esni fog, legalább lesz időm olvasni.

 

Málta és legnagyobb szigete, Gozo (Ghawdex)

Kocsival mentünk ki egy reptér közeli vecsési parkolóba, ahonnan bevittek minket az indulási oldalra. (Ezt a szolgáltatást én nagyon kedvelem, kb. 6500 forintért egy hétig tárolják a kocsit és figyelnek rá, külön összegért le is mossák, illetve a bőrönd fóliázását is vállalják).
Repüléssel nem volt gond. Bárki bármit mond, nekem semmi bajom sincs a fapados járatokkal, erre a viszonylag rövid időre teljesen megfelel a kicsit szűkösebb hely és az ingyen ebéd hiánya. Az ár viszont teljesen korrekt, és meg kell dicsérnem a repülőn utazó gyerekeket is, hiszen nagyon nyugodtan és csendben tűrték az utazást.

A megérkezésünk igazán szívet melengető volt, szó szerint. Amikor kiszálltunk a repülőből szinte átölelt a meleg. Nagyon jó érzés volt a hideg Budapestről két óra leforgás alatt a kellemesen meleg Máltán kiszállni a repülőből. A Pacevilleben  lévő szállásunkig a légitársaság stuttle járatát vettük igénybe. A busz indulási pontját egy kis kérdezősködés után meg is találtunk. A foglaláskor előre jelezték, hogy mindenkit felvesznek a reptéren és elvisznek közvetlen a szállodához. Minket raktak ki először a szálloda közelében, és mert egy építkezés miatt nem tudott a sofőr pont a bejárat előtt leparkolni, legalább 3-szor kért bocsánatot. Kedves.

Eddig minden jól alakult, de már a szállodát meglátva kezdtük érteni, hogy a sofőr miért kérdezett vissza többször is, hogy ebbe a hotelbe szeretnénk biztosan menni. A hotel előtere, a kopott bútorai, a szaga egyszerűen riasztó volt. Arról a szándékomról, hogy esténként majd a hallban ülve fogok internetezni, miközben nézem a szállodába jövő-menő turistákat elég hamar letettem. És nem csak azért, mert nem volt sok ember, akiket szemlélhettem volna…
A becsekkolás simán ment, a szobánkba érkezés kevésbé. Az állaga, a bútorai és szintén a szaga nem volt semmivel sem jobb, mint az egyetemi koliszobámé. Csak azért 6000 forintot fizettem egy hónapra, ezért meg nem kicsivel többet. A fürdőszoba csak egy árnyalattal volt jobb, fel volt ugyan a közelmúltban újítva, de nem volt tiszta és a bojler hangos volt, de nagyon. Még szerencse, hogy le lehetett kapcsolni éjszakára. A fürdőszobában viszont nem ez volt a legnagyobb gond, hanem a víz, a víz színe, ami nem épp azt tükrözte, hogy tiszta. Vagy ahogy a párom fogalmazott, extra szolgáltatásként rozé folyt a csapból. Persze felfogás kérdése, de érdemes ásványvizet vásárolni, és azzal is tisztálkodni.
Megpróbáltunk gyorsan túllépni a problémán, és mi is úgy használni a szállodát, mint aminek készült: csak aludni jártunk vissza. Azt érdemes mindenkinek számításba vennie mielőtt lefoglalja Máltán a szállást, hogy Paceville a bulinegyed, nagyon sok étteremmel, bárral, kávézóval, szórakozóhellyel, és egy kedves kicsi homokos stranddal. Bár a strand vonzó lehet pihenni vágyó, gyerekkel nyaralóknak, de szerintem ide inkább napközben jöjjenek egy nyugisabb részéről az országnak, mert akkor a hely célközönsége úgyis alszik. A nap további részében szinte elmenekültünk a szállodából, és gondoltuk megpróbáltunk nyaralós üzemmódba kapcsolni, sétálgatni a városban-országban.

 

Paceville (és Valetta) a Google térképén

Málta gyorsan fejlődő és gazdag ország, szerintem. Megpróbáltuk megtalálni a sokat emlegetett parti sétányt, ami hosszú kilométereken nyúlik el a tenger mellett. Jelenleg néhány építkezés és már felépült hatalmas apartman ház szakítja meg ezt az utat, de kis keresgélés után könnyen meg lehet találni a folytatását.
Az első új apartman ház, amivel találkoztunk Pacevilleben épült, a sziget azon a részén, ahol a szállodánk volt. Egy csodálatos, modern, saját kikötővel rendelkező lakóövezetbe tévedtünk, ahol igazán jó lehet élni. Aztán kicsi bolyongás után megtaláltuk a sétány folytatását, és beértünk a Saint Julian öbölbe, ahol éttermek, szállodák és lakóházak váltogatták egymást végig a part mentén, és fogtak közre egy nem túl nagy, csónakokkal telezsúfolt öblöt. Még világos volt, így továbbmentünk a következő öbölig, ahol kicsit rendezettebben, de nagyjából ugyanez a kép fogadott minket.
Itt találtunk egy öbölre néző, direkt turistáknak kitalált éttermet, ahol mindent lehetett kapni, ami tengeri és mediterrán, de “európaiasítva”. Az étel finom volt, és a kilátás szép. A felszolgálók kedvesek voltak, de valahogy (ahogy a későbbiekben is tapasztaltuk) kicsit elfáradtak a valószínű számukra kemény és nem pihenéssel telt nyártól.
Ezek után visszamentünk egy “öbölnyit” és beültünk arra a helyre, amit egy újságcikk ajánlott Máltáról, mint egy igazán jó bárt. Nem sokban különbözött ugyan egy bármelyik átlagos budapesti helytől. A helyiek tették igazán érdekessé nem a sokféle angol-ír és néhány helyi sör.

Eltelt az első nap, az éjszaka kicsit zajos volt és szúnyogokkal teli, de hát ilyen az, ha az ember nem néz utána, hol vesz ki szállodát.
A reggeli kontinentális és felejthető volt, gyümölccsel vegyítve, gépi kávéval, amit kihagytunk, helyette viszont a szállodával szembeni Hogo’s nevű bárban fogyasztottunk egy egész finoman elkészítettet. (A hely úgy reklámozza magát, mint Málta legjobb cappuccio-ját eladó vendéglátó ipari egységét, és sajnos szerintem nem tévedtek nagyot.)

Másnapi program Valetta, a főváros meglátogatása volt. Ezt az útikönyvekben gyakran emlegetett helyi busszal terveztük. Tényleg egyszerű használni, és a tömeget leszámítva kényelmes megoldás volt. 1,5 EUR-t kell fizetni egy vonaljegyért, és a sziget bármelyik pontjára megy. Viszont kifejezetten Valetta központú a közlekedés, vagyis onnan indul a legtöbb busz, leszámítva néhány 3 számjeggyel jelölt járatot.
Aki nem bérel autót, és én ezt csak igazán elszántaknak javaslom, nemcsak a baloldali közlekedés, hanem az igazi mediterrán “hadudáloknemkellindexelnem” felfogás miatt, annak érdemes bérletet váltani, ez 1 hétre 20 EUR felnőtteknek és korlátlanul felhasználható (talán az éjszakai járatokon nem).

Valetta nagyon szép város, de viszonylag gyorsan körbejárható (1,5 kilométer hosszú és 1 kilométer széles). Szűk utcáival nagyon tipikusan máltai, a Republica Street üzleteivel pedig nagyon “európai”. A városban sok helyen elszántan ajánlják a konflisos városnézést, de úgy gondolom nem érdemes felülni rá, hacsak nem fáradtunk el nagyon, mert aki szereti kicsit alaposan körbejárni a helyet, ahol nyaral, annak jobb elvegyülni gyalog a város lakosai és turistái között. Az útikönyvek által alaposan körbejárt látványosságok között mindenképp érdemes kiemelten kezelni a magyar 56-os hősökre megemlékező táblát az Alsó-Barakka parkban. Kedves.
Itt a bolyongásunk lezárásaként megkerestük a szintén úti leírásokban a legjobb “máltai frita készítő” helyként leírt éttermet. Az általunk rendelt leves finom volt, a frita meg nem. Ha valóban nincs ennél finomabb, akkor ez egy nekem nem igazán szerethető étel.

Valetta az OpenStreetMap térképén

Nagyon sok fénykép elkészítése után újra visszamentünk az öbölhöz, ahonnan minden nap elindulunk, és a tegnap megismert bárban zártuk le a napot néhány ír sör társaságában.

A következő nap, pénteken bátrabban indultunk neki a sétának a parti sétányon egészen Sliemma hajókikötőéig gyalogoltunk, hogy kipróbáljunk egy “öblölhajózást”, vagyis Sliemma-Valetta-Ricasoli erőd közötti összes öblöt bejárva a tengerről is megnézzük a fővárost és a “három várost” vagyis Birgut, Islat és Bormlat. A hajózást érdemes beiktatni egy békés, szélmentes napon, mert a számos érdekes történetet elmesél a beépített idegenvezető, és igazán érdekes szemszögből láthatjuk az öböl városait.

Még nem volt igazán késő, így mai nap szintén helyi busszal elmentünk Marsaxlokk kikötőjébe, ami egy igazán autentikus hely és természetesen minden útikönyv ajánlja. A busz a kikötő egyik végénél tesz le, és egyből megláthatjuk miért is annyira népszerű a turisták körében ez a helyieknek munkahely, nekünk érdekes látványosság. Málta építészetileg meglehetősen egyhangú mivel minden épület krémszínű, így igazán felüdülés volt már néhány nap után is a kikötő sokszínűsége. Az élénk piros-kék-sárga csónakok igazán feldobták a hangulatunkat, és ami igazán jólesett mindkettőnknek, az a tengerparti korai vacsora. Kikötőnél egymás mellett sorakoznak a kedvesebbnél-kedvesebb éttermek. Egyet kiválasztottunk a sok közül és rendeltünk egy tenger gyümölcsei tálat, ami nekem igazán ízlett. Érezni lehetett a frissességet minden falaton. Az egyetlen dolog, ami nem igazán illett az ízekhez, az a helyi bor. De annyira jószívűen ajánlották a fogáshoz, hogy a felszolgálók kedvessége miatt mégis jól zárta le az étkezést. Mikor végeztünk a vacsorával, már kezdett sötétedni és a helyi árusok is pakoltak össze. Így mi is megkerestük a buszt, és indultunk vissza Sliemmaba, majd néhány ital elfogyasztása után tértünk csak vissza a szállásra.

Még ezen a napon délután egy parton álló kis bódéban lefoglaltunk vasárnapra egy egész napos kirándulást Sziciliába. A leírás szerint reggel nagyon korán a szálloda elől indult volna egy busz, ami elvisz minket Valettába, ahonnan a “világ egyik legnagyobb” katamarán hajója viszi az utasokat tovább. Magyarként, már elnézést, de nem igazán hittem el, hogy az a körülbelül 200 EUR, amit az útért kettőnknek kifizettünk, valóban a turistaközpontnak megy, és nem fut el vele a srác, akinél megváltottuk a jegyet. Sőt párom még a telefonszámát is megadta, így nekem meggyőződésem volt, hogy még azon is fog kapni reklám sms-eket. Másnap kapott sms-t, de csak egy rövid és kedves információt arról, hogy sajnos a rossz idő miatt nem indul a hajó, de természetesen visszaadják a pénzünket, és mint itt már megszoktuk sokszor bocsánatot is kértek a kellemetlenségért. És vissza is adták a jegy árát. Az ígért időben ott várt minket a srác a bódéjánál, és újra sokszor bocsánatot kért. Kedves.
Egyébként utólag végéig gondolva nincs is értelme Máltáról egy napra Sziciliába menni, az a sziget is megér egy néhány napos nyaralást.
Nem igazán vagyok híve az útszélén megkötött üzleteknek, de szerintem Máltán érdemes a parti sétányon bódékban, vagy anélkül álló programokat kínálók egy-egy ajánlatát meghallgatni, de figyelembe kell venni, hogy sötétedés után már nem igazán találjuk őket a parton.

Szombaton elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy “Hop on-hop off” buszt, és azzal megyünk a megnézni a sziget többi részén lévő látványosságokat, többek közt Mdina-t. Ezt a járatot nem javaslom egy viszonylag esős évszakban, mert nem fedett a busz 2. szintje, és a “földszinten” elég kevés a hely. Szóval mivel mi nagyon elszántak voltunk, ezért bepróbálkoztunk kicsit csöpörgő esőben is a kabriózással. Nem volt annyira jó ötlet, mint aminek elsőre hangzott. Bár azzal a kikötéssel engedtek minket felszállni, hogy fent maradunk a felső szinten, azért a záporban, mikor beállt a busz egy viszonylag kilátástalannak tűnő dugóba, mi is inkább lemerészkedtünk a kevésbé elszánt turisták közé.
Némi kalandos utazás és néhány megázás után elértük Mdinát, ami valóban a “csendes város”. Nagyon szép, de elég hamar végig lehet nézni, a város végén a kilátást pedig semmiképp nem szabad kihagyni, innen belátni az egész országot. Itt nem töltöttünk sok időt, továbbmentünk a “Hop on-hop off” busszal, hogy megnézzük a sziget északi városait. Útközben a buszról megnéztük a “máltai Panthenont” és keresztül mentünk a kézműves falvakon. Itt érdemes kicsit körülnézni, mert a helyi üvegművesség és csipke nagyon híres, és talán találunk olyan ajándéktárgyakat a rokonoknak, amik művészeti értékkel is bírnak (már, ha ez cél).
Északra érve nem egészen volt egyértelmű, hogy a buszunk hol szeretne letenni minket, ezért egy kis gyaloglásba került, mire megtaláltuk a tengerpartot Bugibba városában (letett minket a busz a szállodáknál, de érdemes megvárnunk, amíg kiér a tengerpartra).
A látvány itt talán egy kicsit kevésbé rendezett, mint a népszerűbb tengerparton, de megért egy kis utazást. Kis séta után továbbmentünk a buszunkkal, és megnéztük a Nemzeti Akváriumot, amire nagyon büszkék. Mi is azzal az elhatározással mentünk, hogy biztosan nagyon szép és jó lesz egy tengeri nemzet akváriuma, hiszen ők könnyebben jutnak érdekesebbnél-érdekesebb tengeri halakhoz, de tévedtünk. A maga nemében érdekes volt, de a Nyíregyházi Állatparkban fellelhető ócenáriumhoz képest elég kicsi, ellenben nagyon drága. Innen kissé csalódottan és sietve távoztunk, mert jött az utolsó “Hop on-hop off” busz. Érdemes észben tartani az utolsó járatok indulását, mert nem sokáig járnak, illetve az éjszakai városnéző buszra külön jegyet kell váltani.

Összességében a helyi buszközlekedés elég jó, és ha túl tudunk lépni azon a problémán, hogy sok sofőr nem áll meg a megállókban, ha tele van a busz, nem érdemes a városnéző buszra jegyet venni, mert nem sokkal kényelmesebb a helyi járatoknál (főleg esőben). Visszaérve a szállásra, megint kerestünk egy kellemes éttermet majd kifáradva a sok gyaloglástól visszatértünk aludni.

Vasárnap az elmaradt sziciliai út helyett elhatároztuk, hogy megnézzük Málta “három városként” emlegetett részét. Ez a három város Birgu, Isla és Bormla. A már jól ismert helyi busszal mentünk idáig, majd sokat gyalogolva jutottunk el az erődhöz. Itt fegyverkiállítás és bemutató is volt, valamint egy videó, ami bemutatta Málta történetét, háborúit és stratégiai jelentőségét. Érdemes talán az ide utazónak egy ilyen előadással kezdenie Málta megismerését, hiszen sok mindenre magyarázatot ad, ha ismerjük a kis sziget történetét.
A három város egyik érdekes látnivalója a kikötő, a számtalan szebbnél szebb vitorlásával, jachtjával.
Innen szintén kicsit elfáradva, már sötétedés után értünk vissza a szálláshoz. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ország nagyon kedvelt a brit turisták körében, ezért nagyon sok helyen lehet focimeccseket nézni esténként. Ez azért előnyös, mert számításba kell venni egy őszi nyaralás során, hogy fél 6-6 óra után már sötét van, és ha nem szeretünk minden nap bulizni, a meccsnézés is jó elfoglaltság lehet egy fárasztó nap után.
Hétfőn még mindig szeles időnk volt, ezért le kellett mondanunk Málta körbehajózásáról (ezt szintén ajánlom mindenkinek, de tényleg figyelembe kell venni, hogy erős szélben nem indítanak el egyetlen hajót sem). Ehelyett rengeteg képet készítettünk a háborgó tengerről, a nagy hullámokról. Ez kifejezetten nagy élmény egy szárazföldi nemzet szülöttének. Jó volt látni azt az erőt, ami ilyenkor szinte árad a tengerből.

Mikor kicsodálkoztuk magunkat, elmentünk néhány olyan helyre, amik eddigi kirándulásink során felkeltették az érdeklődésüket, de most jutott rájuk idő.
Újra Valettába mentünk és megnéztük a 5D élménymozit, ez úgy gondolom remek összefoglalója egy Máltai nyaralásnak. A 3D vizuális élményén túl az ülések mozgásával és illatokkal is a terembe varázsolják Máltát egy kedves történeten keresztül. Szerintem gyerekeseknek kötelező, de felnőtt turistáknak is remek élmény. Mi az idősebb korosztály képviselőivel néztük az előadást, de láthatóan nekik is nagyon tetszett, a valószínűleg a gyerekekkel ellentétben nekik még nem annyira megszokott élmény. A mozi után a kérésemre megnéztük Málta “másik oldalát”. Ez sok buszozással még több gyaloglással, és nem túl sok élménnyel járt. A busz Dingli városában tett le minket és innen kellett elgyalogolnunk a tengerpartig, ami igazán szép és meredek, de Gozo szigetén lehet ennél sokkal szebbet is látni. Így csak egyetlen dolog maradt meg bennem erről a rövid útról, ennél közelebb még nem kerültem Afrikához életem során.

Már előre is vetítettem, hogy a következő nap Gozo megismerésével telt. Erre napra jó időt ígértek, így befizettünk egy jeeptúrára Gozora. Érdemes már akkor lefoglalni a túrát, ha tudjuk, hogy mikor lesz jó idő, mert a tető nélküli autóban tud elég hideg lenni, főként, ha hasonlóan lelkes sofőr fognak ki, mint mi. A túra során a szállásról elvitt minket egy kisbusz a “bázisállomásig”, majd innen jeeppel mentünk a komphoz. A túravezetőnk egy idősebb bácsi volt és látszólag ismert mindenkit Tényleg kisvárosban játszódó filmekben látni ilyet, hogy az idős, mindig kedves bácsi, aki segít a főhősnek, mindenkinek köszön, vált vele pár szót és továbbmegy.
Már a komptúra is igazán érdekes volt, a Kék Lagúna mellett hajóztunk el, ami igazán gyönyörű és összetalálkoztunk egy kórussal, akik gondoskodtak az út során a hangulatról. A szigetre érve bejártuk a helyi “gazdag negyedet”, és kicsi keserűséggel a hangjában a túravezetőnk elmesélte milyen ellentétek is feszülnek (még ha természetesen nem is hangosan) a helyi vendéglátók és a gazdag turisták között. Kicsit vidámabb hangulatban mentünk Málta érdekes, régen só kitermelésre használt partjára. Itt érdemes megállni és fényképezni, mert a táj holdbéli.

 

Gozo (Ghawdex) a Google térképén

Gozo – sólepárló

A további utunkon olyan érdekességeket láttunk, mint citromot és gránátalmát fán teremni, ez nekem igazán élmény volt.

Az út őrült volt kicsit, de szép. Victoria-ban (Rabat), Gozo fővárosában kaptunk egy kis pihenőt, és az út árában benne volt egy kedves ebéd és néhány deci bor, ami itt is felejthető volt.

Délután elmentünk az Azúr Ablakhoz és a korábban már felemlegetett csodálatos partokhoz. Ez igazán felemelő élmény volt. Úgy érzem ez volt utunk legszebb része, nem szabad semmiképp kihagyni. Kicsit hűvös, de igazán kellemes utazás volt, amit csak tetőzni tudott a kedves fiatal mexikói útitársunk, akivel a túra során megismerkedtünk.

Parti sziklák Gozo szigetén

Majd a jeep visszavitt minket a “bázisállomásra”, szállásunk előtt elbúcsúztunk új ismerősünktől és kipihentük az út fáradalmait. Másnap indultunk haza.

Vissza a reptérre szintén shuttle járattal mentünk, de a sok építkezés és a helyi nem túl szerencsés közlekedési viszonyok miatt elég sokat késett a busz. Szerencsére, vagy éppen a helyi viszonyokat ismerve a járat amúgy is jó sok tartalékidővel közlekedett. A kis kellemetlenségért kárpótolt minket a sofőr remek hangulata és éneke, amit egészen a reptérig élvezhettünk.
A repülőút visszafele is rendben volt, szomorúvá minket csak a budapesti idő tett kicsit, de szerencsére másnap itt is jóra fordult az idő, így nem ment nehezen az átállás.

Összefoglalva Málta remek hely, ha az ember Sliemmában száll meg, bérlettel utazik és készít előre legalább egy laza útitervet. Az ételek nem annyira jók, mint Olaszországban a kávé még annyira sem mint nálunk, de kedvesek a helyiek, ősszel az idő kellemes és rengeteg a látnivaló mind a kultúrát mind a természetet kedvelők számára. Mindenkinek ajánlom. Az a hely, ahol lehet élni…

Bazsika Lilla

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre, ha nem akar lemaradni semmiről

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Bazsika Lilla: Málta, az élhető ország – 2015" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár