Az utóbbi években nálunk is egyre többen ülnek szabadidejükben biciklire, de számuk meg sem közelíti az ausztriai kerékpárosokét. Igaz, könnyű a sógoroknak, hisz az elmúlt évtizedben változatos kerékpárút hálózatot építettek ki. A hegyesebb vidékeken teljesítmény túrákat, máshol könnyed testmozgással egybekötött kirándulásokat kínálnak a bicikliseknek.
Érdemes felkeresni tőlünk is az egyik legnépszerűbb útvonalat, amelyik a Fertő tó környékét hálózza be. A tó osztrák oldalát körbefutó B 10-es jelölésű kerékpárút egy részét eleve a bicikliseknek építették, máshol az aszfaltozott dűlőutakat jelölték ki erre a célra. A települések belterületén a megszélesített járdákra vagy csendes mellékutcákba terelik a kétkerekűeket. Az elágazókban aszfaltra festett nyilak és zöld színű információs táblák segítik az eligazodást.
Csúcsforgalom a Fertő osztrák részén a B10-es jelzésű bicikliúton
Nálunk Fertőrákos és Hidegség között a nagy forgalmú, keskeny és rázós közúton kell kerekezni. Az osztrák és német autósok csak azután előznek, ha a szembejövő kocsik elhaladtak, de honfitársainkkal vigyázni kell, mert néha majdnem az árokba tolják a bicikliseket. Szerencsére Hidegségtől Fertődön át a pamhageni (Pomogy) határátkelőhelyig már nálunk is önálló bicikliút vezet.
A tó körüli 130-140-es kilométeres távot az edzettebbek akár egy nap alatt is megtehetik. De kár lenne kihagyni azokat a pillanatokat, amelyeknek csak egy hosszabb túra során lehetünk részesei az egymásba kapcsolódó magyar-osztrák nemzeti park területén. A jótékony hatású testmozgás mellett megismerkedhetünk a történelmi Magyarország egyik legszebb részével, megcsodálhatjuk a természet gazdagságát, és nem utolsósorban kipróbálhatjuk, hogyan tudjuk elviselni egymást és magunkat az ilyen kihívások alatt.
Kócsagok és gémek között
Családi biciklitúránkat a magyar szakasz közepén lévő Hegykőtől kezdtük. Odáig autó tetején szállítottuk a kerékpárokat, de ha valakinek praktikusabb, vonattal is elviheti őket Fertődig darabonként egy teljes árú jegy negyedéért.
A három naposra tervezett kirándulás első estéjén Podersdorfig(Pátfalu) akartunk eljutni. A fertődi Esterházy-kastélyt a kései indulás miatt most kihagytuk, így meg sem álltunk a mindennap 6-24 óráig nyitva tartó pamhageni határátkelőhelyig.
Régi ház gólyákkal Mosonbánfalván – Apetlonban
Kezdetben viszonylag gyér volt a forgalom. Útközben több alkalom is kínálkozott egy kis kitérőre a Fertő tó, vagy a közelben lévő kisebb tavak felé, de bőven volt érdekes látnivaló közvetlenül az útról is. Az első komolyabb megállót a mintegy 2500 lakosú Illmitzben (Illmic) tartottuk.
Ha valaki csak rövidebb útra vállalkozik, a közeli kikötőben kompra szállhat, és a túlparton lévő Mörbischen (Fertőmeggyes) illetve Fertőrákoson át visszatérhet Magyarországra. De jobb innen tovább menni, mert itt kezdődik az igazi kerékpáros paradicsom.
Az illmici kompkikötő és strand, ahonnan a túlsó parton lévő Fertőmeggyesre – Mörbischbe lehet áthajózni
Az út először néhány kisebb tó mellett haladt el, majd közvetlenül a Fertő mellé kanyarodott. A szalaggal elválasztott parti sávon lovak, marhák legelésztek, mangalicadisznók túrták a sarat. S ahogy a nagyobb állatokat, a közelben tollászkodó kacsákat, ludakat, kócsagokat, gémeket sem zavarta a forgalom. Az út mellett padok, kilátótornyok kínálták magukat a pihenéshez és az alaposabb nézelődéshez.
Egy bajorosztrákmagyar borosgazda Rusztból
Estefelé érkeztünk Podersdorfban. Sátorhelyet a saját stranddal rendelkező kempingben találtunk, ahol velünk egy időben két nagyobb magyar biciklis csoport is megszállt. Igaz, ők külön autóval szállították a felszerelést.
Vacsora után a pátfalvai – podersdorfi – kempingben
A kétezer lakosú község az egyik legnépszerűbb üdülőhely a Fertő partján. Sokan fürdenek a szépen kiépített strandon, rengeteg a szörf, a vitorlás és a lassú, akkumulátoros motorral hajtott csónak. Érdemes kitérőt tenni a község szélén álló öreg szélmalomhoz is, amely esténként 18-19 óráig tart nyitva.
A podersdorfi szélmalom előtt
Másnap reggel eleinte aszfaltozott úton mentünk tovább, de egy keskeny híd után azonban döngölt kőzúzalékra váltott a burkolat. A kis kényelmetlenségért kárpótolt bennünket a környezet, a nádasból éppen kiemelkedő töltésről a tó egész északi felére jó kilátás nyílt. Messziről is jól látszottak Neusiedl am See (Nezsider) nyaralóinak jellegzetes vonalú tűzfalai.
A kerékpárút a belváros és a jól kiépített strand között érte el a várost. Ha időnk van, érdemes megnézni a hosszú főutcát és a belvárostól kicsit északra található a XII-XIII. században épült Tábor-várának megmaradt lakótornyát.
A kerékpárút szőlők és nádasok között Jois (Nyulas), majd Winden am See(Sásony) felé halad tovább. Itt már nem ritkák a kisebb dombok sem, egyik tetején áll Wabder Bertani szobrászművész madárfejű fémtornya. Breitenbrunnt (Fertőszéleskút) épp csak érinti a B10-es. A másfél ezer lakosú község legjellegzetesebb építménye a falu közepén álló 400 éves Török-torony.
Legelő lovak a B10-es mellett
Útunk következő állomásán, Purbachban (Feketeváros) mindenképp tegyünk kitérőt a fallal övezett belvárosba. A nézelődés után az északi oldalon lévő Török-kapun át kijutunk a környék legrégibb pincesorára, amelyet ma is az eredeti feladatra használnak.
A második nap utolsó állomása a vörösboráról híres Oggau (Oka) volt. Körülbelül 95 kilométert tekertünk le a kitérőkkel együtt, hogy Hegykőtől eddig eljussunk. A Donnerskirchen (Fehéregyháza) felől érkező út először a kempinghez vezet, csak innen kanyarodik fel a mintegy kétezer lakosú községbe. A sátor felverése után bekerekeztünk a községbe, ahol éppen borfesztivált tartottak a kocsik elől elzárt Fő utcán.
Másnap reggel egy oggaui gazda tanácsára a kis forgalmú közúton tettük meg a 4 kilométeres távolságot a következő településéig. Az 1700 lakosú Rust (Ruszt) a középkori Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt. Ma úgy néz ki, mintha Kőszeg legszebb belvárosi részét ideemelte volna valaki a Fertő partjára. A Szentháromság-templom tornyának erkélyéről nagyon szép kilátás nyílik a településre. A látképből kiemelkedik a tér másik oldalán álló 450 éves Halász-templom.
Ruszt főtere a Szentháromság-templom tornyából
A műemlékek végiglátogatása után érdemes benézni Fő utca 29. számú házába Robert Wenzelhez, akinek ősei 1647-ben kezdték a borászkodást Ruszton. Ma 10 hektáron közel 300 hektoliter bort termel, amelynek 80-90 százalékát a királyi “R” betűvel jelölt palackokban értékesíti otthon és külföldön.
A 64 éves gazda a bajor eredet ellenére jól beszél magyarul. Ebben része van annak is, hogy a szakmát többek között Balatonbogláron tanulta. Szép emlékek fűzik Veszprémhez és a kocsmájáról ismert Zámbó-családhoz is.
– Apám valóban jól beszélt, még Arany János verseit is kiválóan szavalta. Kívülről ismerte a Rákóczi szabadságharc történetét, és tárogatózni is tudott. Laci bácsinak hívták, pedig épp úgy német ajkú volt, mint a város többi lakója – szabadkozik, amikor dicsérjük magyar tudását.
Wenzel úr udvarán Ferenc József és II. Rákóczi Ferenc jól megfér egymás közelében
A műemlék ház 350 éves pincéjében sok-sok magyar emlékkel átszőtt kiállítás mutatja be a ruszti bor történetét az osztrák mileneum alkalmából. Szívesen látja a magyar csoportokat is. A szerény belépőért a ház és a borászat történetének megismertetése után kóstoló is dukál a finom nedűből.
A továbbindulás előtt legurultunk a tóparton álló hatalmas vitorlás-kikötőhöz, ahol vízre épült étteremben és a szomszédos strandon alig fértek el az itt üdülő bécsiek.
A kikötő részlete
Útban hazafelé még áthaladtunk Mörbischen, de idő híján nem álltunk meg. A csak a gyalogosoknak és bicikliseknek épített fertőrákosi határátkelőnél léptünk át Magyarországra. Az átkelőhely júniustól szeptemberig 6-22 óráig, áprilisba, májusban és októberben 8-20 óráig tart nyitva, egyébként zárva van. A jó idő miatt rengeteg osztrák sétált oda-vissza a határ és a nem messze lévő fertőrákosi üzletek között.
Talán a fáradtság és a nagy autóforgalom miatt az út hátralévő 20 kilométeres szakasza már korántsem volt olyan kellemes, mint a többi. De végül is a rosszat könnyebb felejteni.
Ha unatkoznánk
Ha a kerekezés és nézelődés mellett másra is marad időnk, bőven találunk érdekes programot. Az St. Margarethen-i (Szentmargitbánya) kőfejtőben szeptember 8-ig minden vasárnap és második szombaton alkonyatkor passiójátékot adtak elő több száz fős önkéntes szereplőgárdával. Alig 10 kilométerre innen a mörbischi víziszínpad idei attrakciója Johann Strauss Denevére. A komolyabb zenére vágyok ellátogathatnak Eisenstadtba (Kismarton) a szeptemberi Haydn-napokra, amelynek utolsó koncertjén a közös osztrák-magyar szimfonikus zenekart Fischer Ádám dirigálja.
Információs tábla a környéken egykor megfordult népekről a Julius Meinl támogatásával
A B 20-as és B 23-as úton kis kitérővel elkerekezhetünk a halbturni (Féltorony) kastélyhoz, amelyben az október végéig nyitva tartó tartományi kiállítást rendezték. Hunok és avarok című összeállítás a keleti lovasnépek történetét mutatja be régészeti leletekkel, makettekkel, zajokkal, hangokkal, a fény és a sötétség játékával.
Néhány tanács indulás előtt
Mivel a pénzünket nem Ausztriára szabták, jó ha időben eldöntjük miről mondunk le. Csomagtartókkal jól felszerelt biciklikre nyugodtan felpakolhatunk 3-4 napi élelmet – tésztát, levesport, konzervet – a nélkülözhetetlen ruhák, a sátor, a hálózsákok és a kempingfőző mellé. Igaz kicsit nehéz lesz tekerni, de akár mázsás önsúllyal együtt is ki lehet bírni. (Nekem elhihetik.)
Ha spórolni akarunk az innivalón Purbach előtt, a donnerskircheni vasútállomásnál és Fertőbozon találunk közkutat. No meg Illmitz közepén a Bartolomeo savanyúvíz forrást, amelynek vízházában bárki teleengedheti kulacsait. Ha mégis rosszul osztottuk be a vízkészletet, nyugodtan kérhetünk az út menti házaknál is. A kényelmesebbek persze könnyíthetnek a rakományon, ha bírják pénztárcával a szinte minden településen megtalálható jobbnál jobb szállodákat, panziókat és kiadó szobákat.
Sokan töltik kulacsukba az illmici Bartolomeo savanyúvíz-forrás vízét
Nem árt, ha jó biciklink van, de akár egy öreg Csepellel vagy kempingbiciklivel is elindulhatunk. A lényeg, hogy a kerékpár műszakilag rendben legyen. Baj esetén hasznos szolgálatot tehet egy pumpa, néhány egyszerűbb szerszám, gumiragasztó vagy egy tartalék belső. Persze enélkül is megoldják gondjainkat az út mellett sorakozó műhelyekben – igaz ezért rendesen fizetni kell. Ha valakinek telik rá, akár bérelhet is kerékpárt. A napi díj 100-200 schilling között mozog, de egyes kempingekben csak 80-at kérnek.
Nem akadály az életkor sem. Az út során nagyon sok olyan családdal találkoztunk, amelyben a hetven feletti nagyszülők együtt kerekeztek a 4-5 éves unokákkal, vagy éppen az apukák, anyukák hátsó csomagtartóra szerelt karosszékben vitték az 1-2 éves csöppségeket.
A bicikliutakon közlekedők figyelnek a többiekre. Ha szabad az út, néha hárman is mennek egymás mellett, de azonnal libasorra váltanak, ha valaki hátulról vagy szemből feltűnik. Általában szívesen barátkoznak. Ha látják a másik szándékát, azonnal mondják az itt szokásos Gruss Gott-ot.
Elégedett mangalicák az út mellett
Ha valaki elszánná magát az útra, ingyenes térképet, magyar és német nyelvű tájékoztatókat kérhet a tartományi idegenforgalmi hivataltól. Akár magyarul is írhatunk, csak a címzés legyen pontos: Landesverband Burgeland Tourismus, Sloss Esterhazy, A-7000 Eisenstadt.
Élő információt adó tábla Ruszt szabad szálláshelyeiről, közvetlen telefonkapcsolattal a főtéren
A három napos túra négyünknek 750 schillingbe – szállás, kenyér, fagyi – és mintegy háromezer forint értékű hazaiba került. Ha valaki költeni akar, ennek tízszeresét is könnyen elverheti a bicikliseknek épített útszéli fogadókban, presszókban, éttermekben és a települések áruval telt boltjaiban.
Akciós törpe távcsővel – ha van miből, sokat lehet költeni
A néhány napos izomláz, a kicsit kényelmetlen sátor ellenére is úgy éreztük, hogy érdemes volt elindulni. Talán egyszer megérjük, hogy hasonló élményekért nem kell a Fertő-tóig utaznunk, hanem minden engedély nélkül végig kerekezhetünk a Kis-Balaton elzárt töltésein.
Győrffy Árpád