Somogyiné Eszter – Nyugat-európai kirándulás déli kitérővel – 2015

Kilátás az Eiffel toronyból

Egy kéthetes autóskirándulás Németország, Belgium, Franciaország, Monaco és Szlovénia érintésével. Rövid beszámoló képekkel, információkkal.

 

Tizenkét éve ismerkedtünk meg Zolival, férjemmel, és azóta hódolunk közös szenvedélyünknek, az utazásnak. Kirándulásainkra a gyermekeinket, Milánt (10 éves), Gergőt (3 éves) és Zalánt (3 hónapos)is magunkkal visszük. Tavaly – rengeteg munka után – összegyűjtöttünk egy kis pénzt, amit egy nyugat-európai körútra fordítottunk. Ennek az élményeit szeretném megosztani veled.

Augusztus 15. (szombat)
Délelőtt indultunk otthonról. Ez az első olyan kirándulásunk, ahol igazából nincs megszervezve semmi sem előre – se szállás, se konkrét úti cél. Ami biztos: “Go West!”, azaz irány a Nyugat. Bátrrrrak vagyunk!
Ausztriába gyorsan átértünk, de itt most csak átsuhantunk, Passaut néztük ki első napi szállásunknak. Késő este értünk oda, próbáltam szállást találni, de sikertelenül. Valamilyen rendezvényre hivatkozva mindenhonnan elhessentettek bennünket. Passau fullig volt. Szerencsére az egyik hotel-központos srác ajánlott Passautól 26 km-re, már a cseh-osztrák-német hármashatárnál egy fogadót – Breitenberger Hof, Landgasthof -, ahol reggelivel négyünknek (2 felnőtt, 2 gyerek) 95 euróért még találtak szabad helyet. Este 10 után értünk oda, szakadó esőben. A tulaj/recepciós hölgy kedves volt, azonnal megmutatta a szobánkat. Legjobban a hatalmas fürdőszoba tetszett, nagyobb, mint a háló. Épp valamilyen családi ünnepséget – talán lakodalmat – tartottak a lenti ebédlőben, így sikeresen belekóstolhattunk a helyi mulatozásba is. (Megjegyzem, hajnali 4-kor a jódlizás már kissé unalmas.) Másnap a reggeli elég egyszerűre sikeredett, de ellensúlyozta a kilátás – a környék gyönyörű!

Landgasthof

 

Augusztus 16. (vasárnap)
Sajnos az idő továbbra is rossz. Zoli kitalálta, hogy menjünk el az Autóvárosba, ezért elindultunk északnak. Jópárszor 2-8 km-es dugókba szaladtunk, így hiába nincs sebességkorlátozás a német autópályákon, lassan haladtunk. A gyerekek nagyon jól tűrték az egész napos kocsikázást – csodálatosak!
Ma előrelátóbbak voltunk, foglaltunk a neten szállást. A belvárosban alszunk a Centro Hotel Celler Tor-ban, Braunschweigban. Szégyen, nem szégyen, de Braunschweigról tegnapelőttig azt sem tudtam, hogy létezik. Pedig kb. 250 000-en lakják, ráadásul a kora középkor óta. Például a vára és az előtte álló oroszlánszobor 900 éves. Számomra nyugodt, rendezett kisvárosnak tűnt.
A hotel valóban a belvárosban található, igen modern. Leginkább egy művészeti galériára hasonlít, a földszinten kiállított festményekkel. Az apartmanunk hatalmas – kb. 40 m2 – kis konyharésszel és fürdőszobával.

Augusztus 17. (hétfő)
A reggelink egész kiadós, Gergő (kisebbik fiunk) még egy arab kissráccal is összehaverkodott.
Még mindig csepergél az eső, késő délelőtt indultunk csak el Wolfsburgba. Ez a város a Volkswagen főhadiszállása, és itt található az Autostadt (=Autóváros) – ami egy gyár és egy interaktív múzeum egyben. Maga Wolfsburg eléggé lepukkant, de ezzel szemben az Autostadt hatalmas és modern. Már a bejáratnál egy több emeletnyi kivetítő fogad, természetesen reklámokkal a cégről. Az épületek mellett patak csordogál, rajta kis hajók, mellette vadkacsák – minden olyan “tüchtig” német.
A családi belépőnk 30 Euro volt (még elfogadható). Az óriási bejárati csarnok mellett egy “dühöngő” részt építettek – ahol a gyerekek kedvükre játszhatnak – például számítógépekkel saját autót lehet tervezni (majd a képet róla kinyomtatni), óriás mászókázni, ökolábnyomot mérni, dodzsemezni, stb. Ugyanitt működik egy étterem is, ahol a gyerekek saját maguk készíthetik el a saját pizzájukat (5 euró/darab). Az enyémek nagyon élvezték. A bejárat mögötti nagy területen KRESZ-pályát alakítottak ki, ahol elektromos kisautókkal a gyerekek “jogosítványt” szerezhetnek. Ezután jön a hatalmas park, szökőkutakkal, további játékokkal és a különböző márkák bemutató épületeivel.
Mi a Porsche csarnokba mentünk be, kicsi, de impozáns volt. Leghátul áll a híres 2 torony – leginkább kukoricacsőre emlékeztetnek -, amikben a megvásárolt új autókat tárolják (20 emelet magasak, emeletenként cirka 10-20 autóval – lehet szorozni :). Jön a vevő, átveszi a kulcsokat/papírokat a vevő-központban, majd átballag a tornyokhoz, ahol lehozzák neki az új kocsiját… Megadják a módját.
Időközben persze újra elkezdett esni az eső, a gyerekek – a szökőkutakkal rásegítve – csurom vizesek lettek. Szerencsére az alagsorban volt hajszárító, sőt – a mi ruháinkat odaadva – kaptak a fiaim volkswagenes ruhákat (ing, nadrág). Kitöltöttünk egy csomagfeladó papírt, mondták, hogyha szeretnénk, küldjük vissza ezeket a rucikat, és ők postafordultával küldik majd a mieinket hozzánk. Hmmm… németek. Itthon létezik ilyen?!

 

Autostadt

Este érünk vissza Braunschweigba, ugyanabban a hotelben aludtunk, ahol tegnap.

Augusztus 18. (kedd)
10 körül újra elindultunk. Mai úti cél Antwerpen. Szerencsére egyre jobb az idő, a közel 500 km-t délután 4-re letudtuk. (Németország – Hollandia – Belgium vonalon). A főpályaudvar mellett, a Hotel Ibisben foglaltunk szállást, egyszerű, de felkapott hely. Még kulcsunk sincs, csak számzárunk (587856 – akit érdekel a szobaszám, megírom 😉 ) A szoba hihetetlen – a fiúkkal átkereszteltük kapszulahotelnek. Kb 4 x 2,5 m, emeletesággyal, 4 embernek; a zuhany pedig akkora, hogy a 2 méteres párom magára csukva az ajtót nem bír benne mozogni (mint a sci-fikben az űrhajók mentőkapszulái). Egyébként kényelmes.
Estefelé elmentünk sétálni. Antwerpen szép, sok a park, a régi(es) épület. Teljesen multi-kulti, a játszótéren is megférnek egymás mellett a zsidó, az arab, a néger, kínai és egyéb családok.

Augusztus 19. (szerda)
Reggelink ma nem volt, gyorsan összepakoltunk. A kocsink szinte alattunk, egy hatalmas mélygarázsban parkolt, hamar tovább tudtunk menni. Bementünk a belvárosba, ami elég kicsi, de nagyon patinás. Minden színes – az épületek, az emberek, a hangulat. Rengeteg az étterem, a bolt. Láttam olyan csokiüzletet, ami 100 éves.

Csokibolt

A katedrálisba 6 euró a felnőtt és 4 euró a gyerek belépő -> a családnak 20 euró (több mint 6000 Ft) kb. 3-5 percért. Felháborított. Bármilyen múzeumért, különlegességért szívesen kiadok pénzt, de hogy egy templomban így lenyúljanak?! Zoli nem ért velem egyet, látom haragszik is rám.
Némi séta után kikocsikáztunk a kikötőbe. Antwerpené Európa 2. legnagyobb kikötője. Tényleg hatalmas, kb. 20-25 km hosszú, rengeteg beugró öböllel, dokkal. Sajnos a hajókhoz nem lehet csak úgy odamenni, de így is nagyon érdekes volt látni.
Délután továbbutaztunk Párizsba. Kb. este 6-ra értünk a belvárosba – mindig lenyűgöz, hogy Zoli vadidegen helyeken is milyen profin vezet! A belvárosban, a Budapest téren raktuk le a kocsit egy mélygarázsban. Innen nem túl messze, a La Fayette és Printemps áruházak szomszédságában foglaltunk szállást: a Prince Albert Opera nevezetű hotelben. A hotel megtestesíti azt, amit a századelő bohémjainak lakhelyéül el tudok képzelni. Régies, nyikorgó, keskeny folyosóval, a liftbe csak 2 ember fér be, a szobák kb. mintha 50 éve ugyanúgy állnának. Na jó, persze takarítanak bennük. A szobák ablakai a földig érnek – ez a 3. emeleten, 3 éves gyerek mellett kissé ijesztő. Ráadásul az udvarra nézett az ablak, szinte beleláttunk a szembe szomszéd újságjába (meg ő is a miénkbe). Étkezés nincs az árban. A központi fekvésén kívül igazából komolyabb kiemelkedő értéke nincs ennek a szállásnak.
Este sétáltunk, betértünk egy étterembe vacsizni is. Az ételek isteniek.

Augusztus 20. (csütörtök)
Nem keltünk korán. (otthon amúgy is ünnepnap van :), jó volt lustálkodni. A mai napot sétálgatásra szántuk. Először elindultunk a Concorde térre, megnéztük az Obeliszket. Innen lementünk a Szajna-partra. A folyó mentén sétáltunk vagy 2-3 km-t. és végül megérkeztünk az Eiffel-toronyhoz.
Mielőtt írnék a toronyról, elmesélem egy furcsa élményünket. A Szajna-parton találkoztunk egy érdekes csalóval. Odajött hozzánk egy középkorú nő, mosolyogva, elmondta, hogy talált az előbb egy aranygyűrűt. nem a miénk? Oda akarta adni nekünk, cserébe csak pár Euro “megtalálási” díjat kért. Nem kértük. Mint utólag kiderült, ezt másokkal is megjátszották már – az aranygyűrű nem arany, maximum aranyozott, semmit sem ér.
Visszatérve az Eiffel-toronyhoz, monumentális! A terrorveszély miatt (pedig akkor még semmi incidens nem történt.) fokozott ellenőrzés van körülötte. Ennek ellenére hatalmas a tömeg, csak a jegyekért kb. fél órát álltunk sorba. A családi jegyünk 14 euróba került. Választhattunk, hogy lifttel vagy lépcsőn megyünk – a gyerekekkel mi maradtunk az előbbi megoldásnál. Azonnal a csúcsra törtünk, tényleg egész Párizst lehet innen látni! A torony összmagassága 324 m, a top-kilátó 276 m-en van. (A 2. szint 116 m-en, az 1. pedig 58 m-en). Legfelül igazából csak nézelődni lehet. A másodikon viszont egy kiállítást rendeztek be az épületről. Az 1889-es világkiállításra épít(t)ette Gustave Eiffel. Először a spanyoloknak ajánlotta fel. Maga a torony 1,6 ha alapterületű, 10100 tonna és kb. 12000 acéldarabból áll. Visszatérve az első szintre, kipróbáltuk az üveg padlót. Hivatalosan innen le lehet látni (ez az, ami 58 m magasan található.), klausztrofóbiásoknak nem ajánlják. Én inkább takarító-mániásoknak nem ajánlanám. Az üvegpadló ugyanis olyan piszkos, hogy alig lehet lelátni. A padlón túl itt kaptak helyet az éttermek, boltocskák is.

 

 

A torony “alatt” nagy park terül el, sok árussal, turistával. és sajnos sok szeméttel. Bár Párizs gyönyörű és különleges – nem hiába a fény és a divat fővárosa – viszont büdös és piszkos is. Visszafelé sétálva például az egyik nagyon szépen kialakított parkban fényes nappal hatalmas patkány szaladgált.
Hazaúton a Diadalív árnyékában mentünk el – tényleg csak ott, a Diadalív ugyanis le volt zárva. Este 9-re érkeztünk meg, kb 10 kilométert gyalogoltunk összesen. Ebből a kisebbik (3 éves) 7-8 km-t saját lábán, a végét pedig az apja nyakában.

Augusztus 21. (péntek)
Ma későn keltünk. éreztük a tegnapi sétát a lábainkban. Én ráadásul félidős terhes vagyok, kicsit szuszogósabb. Épp ezért úgy döntöttünk, kocsikázunk. Gondolkodtunk, fél nap alatt mit is tudnánk megnézni. tulajdonképp semmit. Úgyhogy Le Havre-ra és az Atlanti-óceánra esett a választásunk. Mind voltunk már tengeren, de egyikőnk se látott még óceánt. Ezt ma bepótoltuk.
Párizs – Le Havre kb. 170 km, 2,5-3 óra. Odaúton érdekes volt áthajtani Párizs üzleti negyedén, látni azt a sok felhőkarcolót. Ezután jött “keresztbe” Franciaország, 1 benzinkutas megállóval. Le Havre nagyon szép, igazi hangulatos vízparti város. Igaz, az óceán/strand mellett parkolót találni szinte képtelenség. dugig volt. Végül mégiscsak sikerült. Bár nagyon jó meleg van (kb. 30 °C), de az óceán vize hideg és tiszta, a part pedig kavicsos. Találtam pár szép csigát, kagylót. Gergő (kisebbik) először megrémült ettől a hatalmas víztől, de gyorsan feloldódott. Milánka (nagyobbik) és az apjuk viszont pancsoltak. Este 6 körül indultunk haza.

Le Havre

Visszafelé bementünk egy echte francia bevásárló központba – a nevét elfelejtettem -, egész jó árakat találtunk. Megjegyezném, hogy a belváros – nem meglepően – kutya drága! Egyetlen furcsaság volt az áruházban: egyetlen eladó sem beszélt angolul (és igazából németül sem), csak franciául.

Augusztus 22. (szombat)
Reggel Zolika elment a ruháinkkal egy közeli nyilvános mosodába – 10 eurót költött, de minden tiszta. Viszont Zoli észrevett egy injekciós tűt és fecskendőt a WC kagyló mögé dugva. Már poros volt, régóta ott állhatott. Eléggé szíven ütött a felfedezése.
Ma megint sétáltunk, ahogy a nap végén összeszámoltam 13 kikométert. Pár utcával arrébb a Lindt mintaboltjában kezdtünk – még kóstolót is kaptunk. A dolgozók közül 2 srác beszorult a raktárba – nem működött a kilincs/zár, bennragadtak. A többiek nem tudták kinyitni az ajtót. Zoli – a maga 2 méterével, 150 kilójával – odament, nekidőlt az ajtónak és lazán kinyitotta. Sok kóstolót kaptunk, vásároltunk is.

Lindt

Ezután elhaladva a Parfüm múzeum mellett (egyszál nőciként kihagytam.), végig a Szajna-parton, megérkeztünk a Louvre-hoz. Tetszett a bejárat, az üvegpiramisok, viszont ott ledöbbentem, mikor kiderült, hogy több órát is várakozhatunk.

 

Louvre

A gyerekekkel ezt nem vállaltuk be. Remélem lesz még alkalmunk – pár év múlva, amikor a fiúk kicsit nagyobbak lesznek – végignézni az egészet! Innen nem volt messze a Notre Dame, arra vettük az irányt. Ingyenesen látogatható (.na ugye!) és gyönyörű. Nem csak a vízköpők, a belseje is lenyűgöző. Pár percet itt is sorba kell állni, de gyorsan halad a tömeg. A Notre Dame-ról dióhéjban: 1163-ban kezdte építtetni III. Sándor pápa, 1320-ra készült el. A francia forradalom alatt elpusztult, de újjáépítették. Gótikus stílusú, 128 m x 41 m, 63 m magas. Kb. 6000 hívőt képes befogadni.

Notre Dame

Milánkának folyamatosan mesélek történeteket. Quasimodo-ról, Zola-ról, a Hölgyek öröméről (ez utóbbi Zola regénye Párizs első nagyáruházáról -> mellettünk van a La Fayette.). Persze zanzásítva, egy 10 éves szintjén.

Augusztus 23. (vasárnap)
Ma megyünk tovább. Éjszaka sikerült szállást találnom Avignonban a Vert Hotelben. Kifizettük a párizsi ittlétünket – hát, nem voltam elégedett a szállással. Lepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Ma megint esik az eső, pedig pár napig olyan szép napos időnk volt!
Avignonba Párizsból az út kb. 4 óra, nekünk esőben 6 óra lett, késő délután értünk oda. A Vert Hotel a város szélén áll, gyönyörű, árnyas udvaros épület. Ráadásul nem is drága. A szobánk emeletes ágyas, fürdős, konyharészes. Nem nagy, de kényelmes. Az eső miatt kihagytuk az esti városnézést, talán holnap.

Avignon

Augusztus 24. (hétfő)
Ma még jobban esik. Ilyet még nem láttam, a kocsik is inkább úsznak. bokáig ér a víz. Avignonból szó szerint semmit sem láttunk. 9 Tegnap este – nagy nehezen – sikerült szállást találnom az olasz tengerparton, Monaco-tól nem messze. Bordigherának hívják az üdülőfalut – várost), kb. 10000-en lakják. Ligúrok alapították, a neve tóparti nádast jelent. Kíváncsi vagyok rá.
Amilyen rossz időben indultunk, olyan hirtelen megváltozott a kép. 2-3 óra alatt leértünk a tengerhez, ahol szikrázott a Nap. A szállásunk a Centrohotel (úgy látszik a “centrum” szó a legtöbb szállásunknál visszaköszön.), valóban a központban, szinte a kis vasútállomással szemben fekszik. A part tőlünk kb. 60 méterre van. Szobát az ötödiken kaptunk, van szép nagy lift. A lakosztályunk itt is tágas, légkondis, kicsi erkélyes. Érdekes, hogy magasan vagyunk, de mégis felhallatszik a lenti nyüzsgés. Szerencsére a redőny leengedhető, úgy már csend van.

Bordighera

Estefelé lementünk a strandra. Gergő itt is félt a hullámoktól, de aranyos volt, kíváncsi. A part kavicsos, köves, a víz tiszta. Sajnos csigákat, kagylókat nem találok.

Augusztus 25. (kedd)
Jót aludtunk, 10-kor keltünk. Mivel a reggeli a hotelben 10-ig van, utolsó pillanatban értünk le.
Ezután lementünk strandolni, még mindig hullámzik a víz. Jó meleg van, végre süt a Nap. Egész nap pancsoltunk.
Este szétnéztünk a városban, és beültünk egy igazi olasz étterembe is. A fiúk “katze-t” (kékkagyló), raviolit és pizzát ettek, én meg spagettit. Összesen 56 Euroért vacsoráztunk (négyen). Hazafelé megfejeltük egy-egy olasz fagyival, teljesen kész vagyunk.

Augusztus 26 (szerda)
A reggeli hasonlóan zajlott, mint tegnap. Mivel a fiúk – főleg Milcsi – enyhe napszúrásos tüneteket produkáltak, ma kirándultunk.
Átruccantunk Monacoba, ide 40 kilométerre. Monaco hercegsége egy kis városállam, a világ 2. legkisebb országa (2 km2). 1297 óta független, kb. 37000-en lakják. Területét tekintve a világ legsűrűbben lakott országa! A Grimaldi-ház uralkodik rajta, jelenleg II. Albert a “vezetőjük”.
A kikötő mellett parkoltunk egy mélygarázsban (1,5 euró/óra). Rengeteg “felettünk” a yacht, csónak, kishajó. A luxusautók száma igen magas m2-enként. Nagyon elegáns minden. Szépség, tisztaság és a gazdagság uralkodik. Nyugalom van, napsütés. Felmentünk az Oceanográfiai múzeumba – 3 szintes: alul akváriumok, középen és felül pedig maga a kiállítás látható. A bálnacsontváztól a búvárhajóig valóban ezerféle kiállítási tárgy van. Zolinak nem tetszett, többet várt tőle. Nekem bejött.

Monaco

 

Innen átmentünk a Hercegi palotába. Furcsállottam, de részben megértettem, hogy fotózni tilos volt belül. Szép, de kicsi épület. Délben őrségváltást tartanak előtte, erről mi lemaradtunk. Az oceanográfiai és a hercegi belépőnk – a kombinált jegy – 19 euró (felnőtt) + 9 euró (Milcsi..).
Délután értünk haza, még tengereztünk. Ma nincs hullámzás, sokkal kényelmesebb pancsolni.

Augusztus 27. (csütörtök)
Ma csak tengereztünk. Szép, nyugodt a víz, jó meleg van. Én nem csak napoztam, hanem piacoztam is. Ugyanis ma van itt piacnap, végig a tengerparton sátoroznak az árusok.

Bordighera

Délután sétáltunk, találtunk egy jó és olcsó szupermarketet. Este visszamentünk a múltkori olasz étterembe. Gergő “Bondzsssooorrrrrrrrnóóóóóóóóóó, pizzzzzzzzzzzaaaaaaaa!” csatakiáltással vonult be – 3 évesen jól állt neki -, kapott is nagy adag ropit cserébe. Megint dugig jóllaktunk, finomak az olasz ételek.

Augusztus 28. (péntek)
Tenger-nap. Napsütés, pihenés, sirályok. Élvezzük. Holnap megyünk tova.

Augusztus 29. (szombat)
Reggeliztünk, fizettünk, és mentünk. nem túl korán, de még dél előtt elindultunk.
Olaszországon nyugatról keletre átvágva pár óra alatt Szlovéniába értünk. Utolsó állomásunk Postojna volt. Itt található egy csodálatos cseppkőbarlang, holnap megnézzük. ha belefér az időbe, a tőle nem messze lévő lovagvárat is felfedezzük.

Augusztus 30. (vasárnap)
Reggeli után elindultunk a barlangba. A postojnai cseppkőbarlang 21 km hosszú szakaszát tárták fel idáig, amiből közel 5 km látogatható. A bejáratnál minden flottul ment. Többféle jegy közül választhatunk,- mi a kombinált mellett döntöttünk, ami a közeli rablóvárba is belépő. A barlang előtt számos árus, étterem telepedett meg, de az igazán érdekes rész a barlang múzeumnál kezdődik. Ezt a részt is a sziklában alakították ki, félhomályos és hideg. Bemutatja a barlang történetét, élővilágát. Viszonylag kicsi, 10-20 perc alatt bejártuk. Kedvencem benne a vakgőte.

Postojna

Magába a barlangba egy kisvasút visz be (kb. 2 km hosszan, ez az Öreg-barlang), majd gyalogosan folytattuk az utat. A barlangban hűvös van, főleg nyáron érdemes egy melegítőt/kardigánt vinni magunkkal! A több kilométer hosszú bejárható barlangrésznek különböző szakaszai (nevei) vannak: pl. Nagy-hegy (Kálvária), a Szép barlangok, Orosz híd, és a Koncertterem… gyönyörű és hatalmas cseppkövekkel díszített mindegyik. A séta végén szintén a kisvasút vitt ki a barlangból – az egész túra 1-2 órát vett igénybe. A végén lehetett fotókat vásárolni, ami a kisvasút vonalán készült (olyan mint a hullámvasutazás alatt készített fotók).

Innen a kocsival kb. 10 percre lévő lovagvárba mentünk. A várat 1274-ben kezdték építeni, de fénykorát a XVI. sz-ban érte el. Ekkor egy híres/hírhedt rabló-báró, Erasmus Lueger költözött ide. Ő a trieszti kormányzó fia volt, aki a legenda szerint harcba keveredett a Habsburgokkal, miután megölte a császári hadsereg vezérét, aki megsértette egy néhai barátja becsületét. III. Frigyes bosszújától tartva Erasmus, családjával együtt a Predjamai erődítményben telepedett le. Hunyadi Mátyás magyar királlyal szövetkezve támadni kezdte a Habsburg településeket és városokat afféle helyi Robin Hoodként. A császáriak meg is ostromolták a várat – sok-sok éven keresztül sikertelenül. Ugyanis a várból titkos alagút vezetett ki a hegy másik oldalára, ahonnan élelmet és minden mást tudtak szerezni a várvédők. (Pl. megcsinálták azt, hogy a kiéhezett, fáradt Habsburg támadóknak friss cseresznyét küldtek ki.) Viszont a császáriak lefizettek egy szolgát, aki jelzett, amikor Erasmus WC-n volt, és ekkor lebombázták a vár ezen részét… a báróval együtt. Az erődítmény elfoglalása után – szerencsére – újjáépítettek, és a XX. sz-ban múzeummá alakították.

A lovagvár

A vár nagyon impozáns, érdekes, ahogy a hegy teljesen körülveszi. A gyerekek is élvezték a korhű környezetet, a viaszbábokat, a fegyvereket. A túra végén – természetesen – van egy kis bolt, ahol helyi termékeket lehet vásárolni középkategóriás árakon. A vár alatt járat fut a “közeli” postojnai barlanghoz, sajnos ez korhatárhoz kötött, így a gyerekekkel nem mentünk be ide.
Ez a két program késő délutánig tartott, úgyhogy sötét este volt mire hazaértünk. Nagyon furcsa, de jó érzés újra itthon lenni. Bejártuk Németországot, Antwerpent, Párizst, a francia-olasz riviérát, Monaco-t és Szlovénia egy részét. rengeteg élmény, rengeteg km – annak ellenére, hogy semmit sem szerveztünk le előre, nagyon jól sikerült ez a nyaralás.
…És holnap kezdődik a suli és a munka újra.

Somogyiné Eszter

A szerző írásai az Útikalauzban

Somogyiné Eszter – Nyugat-európai kirándulás déli kitérővel – 2015

Somogyiné Eszter: Kirándulás a Sóvidékre és a Fogarasi-havasokba – Erdély – Románia – 2009

Somogyiné Eszter: Sárvár – osztrák dinóparkos kiruccanással – 2009

Somogyiné Eszter: Schönbrunn – Bécs – Ausztria – 2007

Somogyiné Eszter: Görögország, Tolo – 2007

Somogyiné Eszter: Horvátország, Vis-szigete – 2004

Somogyiné Eszter: Görögország – Sarti – 2004

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre, ha nem akar lemaradni semmiről

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Somogyiné Eszter – Nyugat-európai kirándulás déli kitérővel – 2015" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár